A lényünk legmélyén izzó szellemszikra, az ősemlékezés folyamatosan arra késztet, hogy reagáljunk az Univerzumon átáradó Életáramlatra, ami arra ösztönöz minket, hogy lépjünk be a felemelkedés folyamatába.
Ezt a klasszikus Rózsakeresztesek így fogalmazták meg: Per Spiritum Sanctum reviviscimus,
azaz a Szent Szellem által újjászületni.
Tehát miután belülről ráismerünk arra, hogy Istenből valók vagyunk, és megüresítjük magunkat a nagyon is „emberi” elképzeléseinktől, képesek vagyunk belemerülni az ezáltal megnyilvánuló Fény-tengerbe, ami aztán törvényszerűen újrateremt minket.
Vagy másként fogalmazva: Ami által képes minden sejtünk újjászülni magát, azaz újjászületni a Szent Szellem erejében.
Milyen hatalmas ajándék, Testvérek, hogy a Rózsakereszt közösségének részeként élhetjük meg
rendkívüli korszakunk lehetőségeit!
Talán inkarnációk óta várunk erre, ami most megnyílik a számunkra.
Milyen semmihez sem fogható kegyelem, hogy a klasszikus Rózsakereszt örökségét napjainkban megelevenítve,
részesei lehetünk ennek a világméretű átalakulásnak.
Amellett, hogy bejárjuk az utunkat, gazdagíthatjuk és kiteljesíthetjük a tapasztatainkkal és kincseinkkel az emberiség megújulását,
és befogadhatjuk a megnyitott szívünkkel a többiek tapasztalatait és bölcsességét.
Így járulunk hozzá ahhoz a hatalmas alkémiai folyamathoz, ami napjainkban az egész Föld átalakulását irányítja.
Ez azt jelenti, hogy kifejezetten feladatunk, hogy a lehető legkomolyabban vegyük azokat a spirituális lehetőségeket, amiket a mikrokozmoszunkban hordozunk, és amiket az Iskola is folyamatosan megnyit számunkra.
Ez konkrétan úgy jelenhet meg az életünkben, hogy készek vagyunk minden megszokott rutint újra-vizsgálni:
szolgálja-e valóban a bennünk rejlő isteni kincs kibontakozását.
Ehhez bátorságra van szükség, de van-e másnak igazán értelme, mint elkezdeni beteljesíteni végre azt, amire születtünk?
Korszakunkban, a Vízöntő-korban életfontosságú annak a képességnek a kifejlesztése, hogy a Lélek alapján össze tudjuk hangolni magunkat minden kereső, és szellemi útra vágyó, szellemi utat járó emberrel.
Így tud a saját utunk is kiteljesedni, így tudunk a Szent Szellem által újjászületni.
Így tudunk valóban megérkezni a Jelenbe, az Itt és Mostba, ebbe a pillanatba.
Mert lényegében nincsen semmi más, csak a jelen pillanata.
A többi csupán téveszme,a mi időhöz és térhez kötött elménk alkotása.
Ha a tudatállapotunk a jelen pillanatot az énközpontú lény vég nélküli emlék-rétegeinek folytonosságában érzékeli, akkor törvényszerűen újabb téglaként fogja beilleszteni az Idő falának végtelen rétegeibe, ami elválaszt minket a Fények Fényétől.
Ezek képezik a börtönt, amiben létezünk – a saját elménk, a saját tudatunk fogházát.
Ezek a dimenziók tartják fenn a tér-időhöz kötött létezésünket.
Amikor egyszer végre belefáradunk a múlt állandó újrateremtésébe, akkor elkezdhetjük létrehozni a Warát, a tiszta teret,
amiben meg tud nyilvánulni a jelenben az Egészen Más, az addig Elképzelhetetlen.
Akkor készen állunk befogadni, kibontakoztatni és megnyilvánítani egy teljesen új dimenziót az életünkben:
a Szellem függőleges síkját, az örökkévalóság megnyilvánulását az időben.
Ez a vertikális megnyilvánulás az abszolút ellentéte mindannak, amit eddig elképzeltünk és tudatosan vagy tudattalanul elvártunk
vele kapcsolatban.
A függőleges tengely megnyilatkozása a mély vágyakozás, a józan önismeret, a megüresedés és végső soron a kegyelem eredménye.
Minden ember, aki keresi az igazságot, és kész az önismeret néha fájdalmas útjára, az egyre inkább képessé válik felfedezni a Teljesen Más valóságát.
Azt az állapotot, ami a Fényből született, és amibe csak akkor léphet be, ha valóban kész hátrahagyni a régi világát – minden gondolatképével és elvárásával együtt.
Így képes formát ölteni és valósággá válni a Szent Szellem általi újjászületés.
A spirituális alkímia szerint ez az Új Ember feltámadása a lényünkben.
/ Konferencia szöveg részlet /
