Gyerekek a Rózsakeresztben

 

„Kiskoromban hallgattam a meséket a templomban, amelyek néha izgalmasak, néha viccesek, de mindig gyönyörűek voltak. Teljesen biztos voltam benne, hogy mindez igaz, s közben olyan jól magamra ismertem minden keresésre induló gyermekben! Persze még nem töprengtem rajta, hogy pontosan hogyan is néz ki az a rózsabimbó a szívemben, s hogy miért is lett így ez az egész. De aztán hamarosan elkezdtem kérdezgetni, hogy pontosan hogyan és miért van mindez, elkezdtem felfedezni, hogy mi is rejlik ebben a földi életben. Aztán pár év múlva azt is megtudtam, amit most is tudok: vagyis hogy itt még oly sok felfedezni való van, miközben mintha egyre kevesebb idő jutna a felfedezőútra. Hiszen egyre többet várnak tőlem, mert a világ kiköveteli magának a figyelmet.”

Ehhez hasonlóan fogalmazzák meg gondolataikat és érzéseiket az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája Ifjúsági Művében részt vevő gyerekek, fiatalok.

Mi az Ifjúsági Mű?
A rózsakereszt tagjainak és tanulóinak gyermekei, unokái a  szülők hozzájárulásával részt vehetnek az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának ifjúsági rendezvényein: nyári heteken, ifjúsági konferenciákon, gyermek szolgálatokon, klub rendezvényeken, kirándulásokon. A 4-18 év közötti gyerekek és fiatalok 5 korosztályra bontva élhetnek át közös élményeket, találkozva a gnosztikus tanításokkal az életkoruknak megfelelő formában.

Az Arany Rózsakereszt Ifjúsági Műve nem követel meg különleges viselkedési szabályokat, de abból a belső mintából indul ki, mely elvileg még minden romlatlan gyermekben benne rejlik. A normális viselkedés, a tisztálkodási szokások megléte, valamint a gondozott szállás és környezet szintén magától értetődő. A szándék a következő: a fiatalok szabadon, külső beavatkozás nélkül, de alapos mérlegelés után saját maguk határozhassák meg, milyen életutat szeretnének bejárni. A választás akkor jó, ha a szívből fakad. Az Ifjúsági Mű tehát azon képessége miatt létezhet, amellyel a fiatalok még fogékony szívét oltalmazni tudja.

Szeretet és barátság
A mű alapja mindenekelőtt a szeretet és a barátság. Ez azonban nem elegendő. Ez az alap az Iskola és munkatársai belső szükségletéből ered, hogy megadják a gyermeknek mindazt a szeretetet, figyelmet és odaadást, amivel a tudatos szülők is körülveszik gyermekeiket. Azt kívánja, hogy a rábízott gyermekeknek örömöt, védelmet és távlatot nyújthasson, méghozzá nem is akármilyet! A Szellemi Iskola Ifjúsági Műve ezt a szeretetet és barátságot képviseli. Ha nem így volna, az Ifjúsági Műnek nem lenne létjogosultsága.

Működését a centrumotthonokban végezheti, ezen kívül az únyi Pelikán Konferenciahelyen és Hollandiában, Doornspijk-ben saját konferenciahelye is van, melyet Noverosának hívnak. Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri nagyszámú gnosztikus írásából kiviláglik, hogy nem feltétlenül kell a Szellemi Iskolával való minden kapcsolatnak azonnali pozitív hatással járnia. Mindaddig, míg a szív önzéssel teli, a fiatalt időlegesen talán lebilincseli a templomi beszéd, a dinamikus játék, a pihenés és a barátokkal való kapcsolat, de elkerülhetetlenül elérkezik az az idő, amikor ez már nem elégíti ki, és akkor az ifjú valamilyen erősebb ösztönzést keres az énje számára, olyat, amilyet az Ifjúsági Mű nem képes nyújtani. A legtöbb gyermek számára azonban felejthetetlenek az únyi és noverosai nemzetközi konferenciák, még akkor is, ha később esetleg elfordul a rózsakereszttől. Igaz barátságok szövődnek itt, és közülük sok egész életen át megmarad.

A nyitott gyermeki szív

Mindazonáltal a maga idejében egyetlen fiatal sem kerülheti el mindazokat a kedélyállapotokat, amelyek által a szív megnyilatkozik az embernek, és amelyek segítségével az képessé válik szívének megismerésére. Ezek a fejlődés fokai, amelyeken a szívnek át kell haladnia, mielőtt az igazi, belső ember teljesen megnyilvánulhat.
Minden gyereknek szüksége van a szülők, nevelők és ifjúsági vezetők szeretetére és barátságára, hogy rendesen és kiegyensúlyozottan fejlődhessen. A gyerek emellett azt is igényli, hogy betekintést nyerjen az életbe – az életjelenségek miértjébe és hogyanjába.
Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának Ifjúsági Műve a fentiek alapján végzi munkáját, amelyre a kölcsönös megértés és nyíltság a jellemző. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vezetőség szemet hunyna a valóság fölött. Valóságszemlélete a gnosztikus tanokban gyökerezik – s a mindennapi élet valamennyi körülményére alkalmazza őket. Ebből olyan világnézet fejlődik ki, ahol aztán minden tárgy és jelenség a helyére kerül. A fiataloknak szükségük is van erre, hiszen az élet kellős közepén állva ezt élik meg tudatosan.
Az Ifjúsági Mű nem a test fejlődésével vagy átszellemítésével foglalkozik, hanem azt a bátorságot szeretné felébreszteni a gyerekekben, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy forrongó korunkban meg tudják találni a belső utat. Ebben az évszázadban feltétlenül szükség lesz az elszántság e formájára.