Joci király 2020. október AB(CD) Konferencia szöveg
Joci a pamlagon ült és bámulta az órát. Mi érdekes lehet egy órában? – kérdezhetitek, hiszen órát mindenki látott már. Tudnotok kell, hogy ez nem akármilyen óra volt, hanem különleges. Különleges azért, mert a nagymamáé volt, és Joci, akárcsak a két nagyobb testvére, nagyon szeretett a nagymamánál lenni. Különleges azért is, mert mindig éppen a megfelelő időt mutatta. Ez úgy derült ki, hogy ha a nagyit megkérték valahogy így:
- Nagyi, mesélj nekünk valami szépet!
Nagyi ilyenkor rápillantott az órára, és így felelt:
- Hát jó. Most épp megfelelő idő van a mesére.
Joci ekkor belekucorodott a nagyi ölébe, nővére a kedvenc öblös fotelébe süppedt, bátyja pedig hasra vágta magát a szőnyegen, és már kezdődhetett is a mese.
Végre eljött az idő!
Elégedetten nézek szét. A falu még mély álomba merülve tárul szemeim elé, a hegycsúcsokat ködfátyol borítja.
A hideg reggeli levegő kisepri a fáradtságot a szememből, és vidáman lépkedek Pedro mögött.
A falubeli vének végre eleget tettek a kérésemnek. Bele se merek gondolni, mi történt volna ellenkező esetben. Hiszen alapvetően csak ezért utaztam ide Európából. Nem térhetek haza üres kézzel. Hogy nevettek volna a kollégák a szerkesztőségnél!
Amikor bejelentettem, hogy az inkák titkának nyomára szeretnék bukkanni, hogy erről egy remek beszámolót készíthessek utazó rovatunk számára, senki sem vett komolyan. Mindenki ugratott, hogy ebből lehet csak néhány évszázad múlva lesz használható anyag, és hogy biztos vagyok-e a dolgomban. Mindenesetre nem hagytam magam eltántorítani a tervemből, így végül a főszerkesztő beleegyezett az utazásba, és megszerezte nekem a perui kiküldetéshez szükséges repülőjegyet.
Fontos, hogy szép fotókkal térj haza, és legkésőbb 3 hét múlva a szerkesztőségben légy!
Az olvasóink már várják a következő úti beszámolódat! – tette hozzá útravalónak, majd kedélyesen vállon veregetett.
Vakáció a Holdon 2020. szeptember
Shhssssssssssshh… kisebb huppanással egy űrhajó landol a Holdon.
Por kavarog, majd egy újabb lökés készteti az űrhajón utazókat, hogy erősebben szorítsák a kapaszkodóikat. A következő pillanatban érdeklődő tekintetek szegeződnek az űrhajó ablakaira, majd a hangszórón keresztül a következő információt hallhatják: Mare Serenitatis – végállomás. Üdvözöljük Önöket a Holdon. “Kérjük, vegyék fel szkafandereiket, és kapcsolják be az oxigénellátást! Rövidesen megérkezik a holdbusz transzferjárat, amely elszállítja Önöket a “Tejút Hotelbe!”. A kapitány és a legénység búcsúzik, kellemes időtöltést kívánunk a Holdon!”
