A föld minden teremtménye közül csak az ember kettős lény:
teste és tudata ebből a természetből való, itt keletkezett, és ezért halandó;
mikrokozmosza azonban halhatatlan, „Isten nemzetségéből való”, de az isteni szellemmel való kapcsolat nélkül, mert az egy kis atomi „szikra”, a szellemszikra kivételével a bukás okán teljesen visszahúzódott belőle.
/Hermész Triszmegisztosz/
Egy rózsakeresztes számára az élet belső célja annak megértése, hogy az ember kettős lény. Anyagi megjelenése, alakja halandó, és alá van vetve a természeti világ törvényeinek, polarizált jellegének. Gondoljunk csak a jóra és rosszra, a szeretetre és a gyűlöletre, a háborúra és a békére. Ugyanakkor mindemellett egy örökkévalósági lény magját is magában hordja.
Ez a mag képes virágba borulni, kivirulni, mint a lényében élő új, halhatatlan lélek. A rózsakeresztesek „rózsájaként” virulhat ki, amely különleges kapcsolatban van az emberi tudattal, és belső iránytűként szolgálhat számunkra. Az emberi létezés célja, hogy lehetővé tegye rózsa számára, hogy kinyíljon, és hogy ezáltal az ember újra megtapasztalja önmagában Isten igaz szellemét, amely elvezeti majd őt, egy teljesen megújult létállapotba. Egy olyan útra vezeti, melyen visszatalálhat az emberiség elveszett paradicsomába, a szellem-lelkek otthonába.
A Lectorium Rosicrucianum, mint gnosztikus spirituális iskola
A Lectorium Rosicrucianum szellemi vezetői egy teljesen új, meghatározó spirituális impulzus bocsátottak útjára. A transzfiguráció gnosztikus gondolata alapvetően meghatározza a Szellemi Iskola filozófiáját.
A transzfiguráció (átalakulás) annak megértésén alapul, hogy az ember egy többdimenziós entitás, aki lényében egy halhatatlan szellemszikrát, egy új mikrokozmosz csíráját hordozza. Az embernek, mint mikrokozmosznak (kis világnak) az a végzete, hogy végigjárja a visszatérés ösvényét, mely az eredeti, isteni természetrendbe vezet. Ezt úgy tudja véghezvinni, hogy legyőzi a halandó világot, és a tudatának jelenlegi állapotára jellemző korlátokat, amelyek a tér és az idő által keletkeztek. A folyamat révén az ember, halandó lényként, így bepillantást kap a állapotát meghatározó természeti összefüggésekbe, erőhatásokba.
Ugyanakkor egy mélyebb öntudatra is szert tesz azáltal, hogy megtapasztalja a feszültséget az átmeneti természet, és az eredeti teremtő, alkotó erők között. A régi halandó személyiség lépésről lépésre helyet ad egy lelki fejlődésnek, amely egészen más erők felszabadulását teszi lehetővé rendszerében. Ez a keresztény beavatás eredeti útja, ahogy arról János ír az Újszövetségben: „Néki növekednie kell, nékem pedig alábbszállanom”.
1946-tól a gnosztikus impulzus, az Aquarius korszak spirituális erejének részeként árad ki a világra. Ennek az impulzusnak kihordását szolgálják azok a konferenciahelyek és centrumok, melyeket a Szellemi Iskola az elmúlt 70 évben hozott létre.
