Az embereket elsősorban az érdekli, hogy mit csinálunk a gyakorlatban,
mivel egyre világosabban látják,
hogy ugyan nagyon érdekesek és elméletileg építőek lehetnek
a különböző filozófiák és a szép spirituális megfogalmazások,
de végső soron mégis csak az számít,
hogy mindezekből mi bizonyosodik be az életünkben.
Az új életvitel nemcsak valamilyen „viselkedést” jelent,
hanem egy olyan tudatállapotot, amit mind jobban áthat a Szellem ereje.
Ekkor megjelenik a Lélek mindent összekötő és egyesítő nézete is
a mindennapjainkban.
Mindennek a hatása pedig a formai megnyilvánulás szintjén
rendkívül sokszínű és változatos.
Ha mindez megnyilvánul az életünkben, az a Gnózis művét
ellenállhatatlan hitelességgel, elevenséggel és kisugárzással gazdagítja.
Ez a megszabadulás mágiájának lényege korszakunkban.
Az, hogy hogyan élünk nap mint nap,
alapvetően meghatározza a bennünk zajló megszabadító fejlődés esélyeit.
Szükség van arra, hogy bizonyos dolgok egyre világosabbá váljanak számunkra,
a megszokott énközpontúságunkat mind jobban felismerjük,
és egyre hátrébb rakjuk az életünkben.
Napjainkban is mind erőteljesebben jelen van egy aktuális szellemi impulzus,
ami azt a tervet foglalja magába,
amit az Élet Szerzete meg akar és meg fog valósítani a mai emberiséggel.
Ezért a Modern Rózsakereszt Szellemi Iskolájában is nagy szükség van arra,
hogy újult erővel és mind tisztábban
engedjük megnyilvánulni a Szellemet az életünkben.
Ezt pedig teljesen az eredeti gnosztikus, keresztény és hermészi eszmék alapján,
amik szeretnének megjelenni a jelenlegi korszakunknak megfelelően.
Ha mi magunk megértjük a gnosztikus megszabadító tanok egyetemességét
és a minden mélyén ott rejlő Egységet,
és eszerint kezdünk élni, az az embertársainknak is nagy segítséget jelent.
A spiritualitás valósága ugyanis kezd egyre jobban
a mindennapi életünk valóságává válni a tudomány és a művészet területén is.
Nagyon sokan nyitottá válnak arra, hogy belépjenek
egy szellemi, megújító folyamatba, és keresik is ennek a lehetőségeit.
Ezért fontos, hogy megmutassuk az embereknek:
Mikrokozmoszokként milyen
fejlődési lehetőségekkel és képességekkel rendelkeznek.
A Vízöntő-korszak központi feladata a gnosztikus ön-megvalósítás,
ami a külső tekintélyek megingásának korában döntő jelentőségű.
Barátaink, nem kevesebb a feladatunk, mint hogy
az ön-szabadkőművességnek ezt a mágiáját elkezdjük élni a gyakorlatban.
És mindezt teljesen a jelennek szólóan megnyilvánítva, egy olyan köntösben,
ami ezeket a célokat a Vízöntő szellemének világosságával fejezi ki.
Ezáltal válik lehetővé
még ezekben az oly zavarba ejtő időkben és körülmények között is,
hogy eljussunk minél több kereső mikrokozmikus magjának a megérintéséig,
miközben egyidejűleg a személyiségüket is megszólítjuk oly közvetlenül,
amennyire csak lehet.
Természetesen ez nem egyik napról a másikra történik, de az most a feladatunk,
hogy nagyon tudatosan hozzálássunk az Egyetemes Tan kihordásához
egy olyan gyakorlatias tanként,
ami most, a 21. században is elevenen él és működik.
Ehhez persze erősen foglalkoznunk kell az élet alaptörvényeivel,
és világosan meg kell értenünk, hogy mindig kétféle munka előtt állunk:
Egyrészt az eredeti mikrokozmikus ember megérintése,
felébresztése és újra-megelevenítése előtt,
másrészt pedig intelligens módon be kell vonni a személyiséget is
a transzfiguráció megszabadító folyamataiba,
amennyire ez szükséges és hasznos.
Hiszen a személyiség az az elengedhetetlen eszköz,
ami nélkül nem megy végbe a megszabadulás.
Itt nagyon fontos, hogy ezt a munkát teljes egészében folyamatnak lássuk,
ahol folytonosan változnak a körülmények,
mind az egyes ember, mind a közösség vonatkozásában.
Ez tőlünk, tanulóktól rendkívüli határozottságot kér,
és szükség van egy nagyon szilárd és mélyen gyökerező hitre,
hogy minden változásra és eseményre,
bármilyen váratlanok és meglepőek legyenek is,
mindig ebből a belső alapból kiindulva reagáljunk,
egyszersmind nagy nyíltsággal és megértéssel.
Ma a Műnek olyan emberekre van szüksége,
akik a hitük szilárd alapján megnyitják a szívüket és a fejüket,
és akik ezáltal sziklaként tudnak állni az élet viharában.
/ Konferencia szöveg részlet /
