Az a csend, ahová szeretnélek levinni benneteket, az a végtelen kiterjedés, ahol a nem-lét létté válik, és a létezés nem-létté. Az a félelmetes üresség ez, ahol minden hang létrejön és elenyészik, ahol minden forma keletkezik és összetörik; ahol minden személyiség létrejön, majd lebomlik; ahol semmi sincs, csak AZ. Ha csak csendes szemlélődésben át nem mentek ezen az ürességen, ezen a kiterjedésen, akkor sohasem tudhatjátok meg, mennyire valóságos a ti lényetek, s mennyire valótlan a nem-lét. Akkor azt sem tudjátok meg, hogy a ti valóságotok mennyire egy a mindenség valóságával. Azt akarom, hogy ti ebben a csendben járjatok, hogy elhagyhassátok a régi szűk bőrruhát, és megszabadulhassatok bilincseitektől és korlátaitoktól. Azt akarom, hogy odavigyétek minden félelmeteket és aggodalmatokat, minden szenvedéseteket és vágyatokat, minden irigységeteket és bujaságotokat, hogy lássátok, hogyan tűnnek el ezek mind, egyik a másik után, megszabadítva füleiteket szüntelen kiáltozásaiktól és megkímélve oldalaitokat az éles sarkantyúik okozta fájdalomtól. Azt akarom, hogy hajítsátok bele ebbe a csendbe minden e-világi íjatokat és nyilatokat, amelyekkel az örömre és a kielégülésre vadásztok, de amelyek valójában csak nyugtalanságot szereznek számotokra. Azt akarom, hogy ebben a csendben hagyjátok el énetek sötét és fullasztó kagylóját, hogy kijussatok az Én fényére és szabad levegőjére. A csend az, ahova én vezetlek benneteket, de nem a fecsegéstől elfáradt nyelvek pihenőjét kínálom nektek. A Föld termékeny csendjét mutatom nektek, nem a bűnözők és gazemberek rémült hallgatását.
A kotlóstyúk türelmes csendjét ajánlom nektek, nem a tojó türelmetlen kotkodácsolását. Mert a kotlóstyúk türelmesen és nyugodtan vár huszonegy napig, bizakodó csendben, hogy a Titokzatos Kéz elvégezze a csodát az ő lágy tollú melle és szárnyai alatt, míg a másik csak ugrál a fészkén és bolondul kotkodácsol, hogy tudassa az egész világgal: tojást tojt. Vigyázzatok a hangosan kotkodácsoló erénnyel, testvéreim. Ahogy a szégyeneteket csendben viselitek, viseljétek csendben a tisztességeteket is, mivel a kotkodácsoló tisztesség rosszabb, mint a csendes szégyenkezés; mint ahogy a fennen hangoztatott erény is rosszabb a néma bűnnél. Tartózkodjatok a sok beszédtől. Minden ezer kimondott szóban, jó esetben is csak egy, egyetlen egy van, amit valóban szükséges volt kimondani. A többi csak arra jó, hogy elhomályosítsa az elmét, betömje a füleket, kifárassza a nyelvet és elvakítsa a szívet. Milyen nehéz is azt a szót kimondani, amelyet valóban ki kell mondani! Minden ezer lejegyzett szóban, jó esetben is csak egy van, egyetlen egy, amelyet valóban le kellett írni. A többi csak tinta és papír pazarlása, amikor a percek ólomlábakon járnak, ahelyett, hogy a fény szárnyán röpülnének.
Milyen nehéz is leírni azt az egy szót, amelyet valóban le kell írni!
Mikhail Naimy : Mirdad Könyve
