Ősi bölcsességkönyvekben, szent iratokban kétség kívül sokat olvashatunk templomokról, templomvárosokról. A tanuló tudata azonban világosan felismeri, hogy „az elbeszélések és utalások az emberi templomra vonatkoznak, melyet meg kell építeni.” Erről a templomépítő munkáról szól a következő, Az Esszénusok ismeretlen könyveiből választott idézet is:
„Jézus mondá: – Ahogy a fiú örökli atyja földjét, mi ugyanúgy örököltünk egy Szent Földet atyáinktól. Ez a föld azonban nem szántani való, hanem egy hely a bensőnkben, ahol megépíthetjük Szent Templomunkat. És amint a templomot építik, egyik követ rakva a másik után, úgy adom Én majd nektek a köveket a Szent Templom építéséhez.”
Pál pedig – az első Korinthusi levélben – így figyelmeztet: „… mint bölcs építőmester alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus. (…) … mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.”
Ha tehát a Rózsakereszt Iskolájában beszélünk templomépítésről, akkor ez a saját mikrokozmoszunk helyreállítási folyamatát (is) jelenti. Az az igazi templomépítő – ön-szabadkőműves – aki az egyetemes templomot újra felépíti a mikrokozmoszában.
Természetes azonban, hogy gyülekező helyekre, szentelt munkahelyekre is szükségünk van. Ezek viszont mindig a „szellemi templom” építésének magasztos célját szolgálják. Nagymestereink igyekeztek e téren is bőséggel ellátni bennünket útjelzőkkel. Gondoljunk pl. Catharose De Petri Az Arany Rózsakereszt című munkájára. Ebből idézünk:
„A Lectorium Rosicrucianum minden tanulója a Szellemi Iskola mágneses testének egy részét képezi, s így ezt a testet kiegészíti.” Ezért, és nem holmi illem kedvéért kell avatott munkahelyeinken bizonyos normák szerint viselkedni. Ha pl. a tanulók együtt vannak a templomban, „akkor a templomtest működik, a test cselekszik, s ezt a tettet az egész testnek nyugodtan, harmonikusan és intelligensen kell kiviteleznie, melyben minden tagja együttműködik.”
Együtt, közösen haladunk tehát törekvéseink végcélja, „az isteni természet temploma” felé. „A dicső cél nemcsak néhány kiválasztotté.” „A siker pedig biztos, mert minden szükségessel megajándékoztak minket.”
„Istennek terve van a világgal és az emberiséggel. Ezt a tervet pedig emberi kezeknek, fejeknek és szíveknek kell teljesíteniük. Ha a Rózsakereszt tanulója kész és képes elölni az elsődleges vágyat azzal, hogy Krisztusban aláhanyatlik, akkor mágikus csoda történik: (…) a Szent Szellem által, s a Szent Szellemben újjászületik, s (…) felállítja a láthatatlan épületet ebben a világban.” (…)
„A Fehér Templom (…) nem álomkép. (…) Ereje, szépsége, dinamikus megrendíthetetlensége az emberi lényekben él, s általuk bizonyosodik be. (…) Minél több tanuló (…) járja be az utat, annál hatalmasabb és pompásabb a Fehér Templom, hogy egyszer e tűz elől elmeneküljön a sötétség.”
