Leírás
„Csak a lelkünk tökéletesítéséért élünk… Az, ki alkot, mintha halhatatlan lenne és nem azért, hogy elérje a dolgot, mely után kívánsága élénk – ez csupán szellemi vaknak való cél –, hanem a lelke templomépítkezéséért, az megéri a napot. S ha ezer esztendők múltán is, egyszer elmondhatja: akarom és itt áll, amit parancsolok, megtörténik és nem kell hozzá már idő,hogy lassan megérjen. Akkor jött el csak az a pont, ahol minden vándorlások hosszú útja véget ér. Akkor nézhetsz a nap arcába…”
“Ma tudom, hogy az ember lelke kezdettől fogva mindentudó és mindenható és hogy az egyetlen, amit az ember érte tehet, az, hogy elrakjon minden gátat, mely kibontakozásának útját állja.”
“Azért nevezik míniumos könyvnek, mert ősrégi hit szerint Kínában a piros a legnagyobb tökéletességűek ruhájának színe, kik az emberiség üdvéért visszamaradnak a földön.
Mint ahogyan az ember nem tudja felfogni egy könyv értelmét, ha csupán a kezében tartja, vagy a lapjait forgatja anélkül, hogy elolvasná, úgy nem hoz neki semmilyen hasznot sorsának lepergése, ha nem fogja fel az értelmét; a történések követik egymást, mint egy könyv levelei, melyekben a halál lapoz; csak azt tudja: megjelennek és eltűnnek és az utolsóval véget ért a könyv.
Még csak azt sem tudja, hogy újból fellapozzák újra meg újra, míg végül megtanul olvasni. S amíg ezt nem tudja, addig az élet néki csak értéktelen játék, összekeverve örömből és bánatból.
De ha végre kezdi megérteni a benne rejlő eleven beszédet, akkor lelke felüti a szemét s kezd lélekzeni és vele olvas.”
