Leírás
„Egyszer valaki azt mondta nekem, a labirintusban az a legjobb, hogy még ha valaki úgy is jön Veled szembe, hogy a középponthoz távolságra közelebb van, még az sem jelenti feltétlenül azt, hogy közelebb lenne nálad a labirintus közepéhez. Szerinte ezért sincsen értelme olyan dolgokon tanakodni, ki mit ért el hozzánk képest, nyugtatni magunkat, ha úgy tűnik kevesebbet, megtöbbszörözni erőfeszítéseinket pusztán azért, ha többet. Csak a saját utunkkal és útvesztőnkkel érdemes foglalkozni összehasonlítások vagy egybevetések nélkül.
Ezen sokat gondolkodtam aznap és bár azóta is azt hiszem, hogy én ezt értem, ahogyan Comenius jelen könyvéből is kiderül, a felfogás vagy a megértés csupán az első nagy lépés. Ha a labirintus vagy útvesztő számunkra megjelenő lényegét egyszer megértettük, a következő nagy lépés az, hogyan tudjuk mindennapi életünk részévé tenni. Ha aztán ennél egy lépéssel még tovább tudunk haladni, és nemcsak életünk részéve tesszük, hanem életünk vezérfonalává, akkor pedig talán el tudjuk érni azt is, melyet Comenius főhősének, a Vándornak is sikerült.”
Ahogyan jobban belemerülünk a mű olvasásába, olyan érzésünk lehet, mintha nem is közel négyszáz évvel ezelőtt 1623-ban fejezte volna be az író. Talán a mű eddigi legmodernebb fordításának köszönhető, talán valami másnak, de az üzenet időtlen. Érvényes volt a XVII. században, a harmincéves háború pusztító időszakában kiutat keresők számára, és ugyanúgy érvényes ma is mindazoknak, akik keresik helyüket az egyre jobban gyorsuló világunkban. A Vándor sorra járja a mesterségeket, hivatásokat, belemerül tudományba, filozófiába, bölcsességbe és vallásba. Végül útja a grál egyik legfőbb misztériumát idézi, ahol Parszifálhoz hasonlóan, akkor találja meg szíve paradicsomát, amikor úgy érzi már minden remény szertefoszlott, útja nem több puszta útvesztőnél, és a középpontba vezető út nem is létezik.
Mára sokan egyetértenek abban, hogy Comenius rakta le a mai modern pedagógia alapjait. Habár jelen mű nem pedagógiai célokra irányul, mégis betekintést kaphatunk Comenius legbensőbb gondolatvilágába és pedagógiai alapelveire. Ahogyan pedagógiai alapelveinek meghatározó eleme volt az ifjúság erkölcs és etika központú nevelése, úgy ezen idea fénysugarait eleveníti meg a Vándor, ahogyan végighalad útjának különböző állomásain. Kérdéseiben és kétkedéseiben, máskor buzgóságában és lelkesedésében folyamatosan érezheti az olvasó a szép, tiszta és jó iránti vágyat, talán nem túlzás állítani: a legszebb, legtisztább és legjóságosabb iránti vágyat, amely mindannyiunkat a szív valódi, örökké élő paradicsomának megvalósítása felé hajt.
Mi, az Aquarius Kulturális Alapítvány, köszönjük, hogy Comeniussal és velünk tartott, tart ezen az úton, és reméljük, találkozunk még.
Aquarius Kulturális Alapítvány
