Pentagram 2016/10

Christianopolis

 

A Fény Szerzete, Krisztus hierofánsai megmentési tervének röviden az a célja, hogy az erőiket megfelelő módon kibontakoztató teret hozzanak létre. Ez a fejlődési lehetőségeket gátló, tompító, régebbi korok formai megnyilatkozásainak foszlányaihoz ragaszkodó képzeteket átvilágítja, segítve azok széthullását és beépülését a változásba. A Jelenések Könyve úgy ír erről, mint a szörnyeteg mélybe vettetéséről, és az ideiglenes állapot, amely a Fény Szerzetének a segítségével valósult meg, az emberiségnek, mint közösségnek az összefogásával, együtt való cselekvésével emelkedik egy új fejlődési spirálra, azaz az Új Jeruzsálem nyilatkozik meg. A Rózsakereszt misztériumiskolájának tanulói a szellemi fejlődést célzó előkészületeik mellett szert kell, hogy tegyenek a belátásra, illetve a tökéletes irányulásra azzal az ezeréves birodalommal kapcsolatban, amelyet a klasszikus rózsakeresztesek Christianopolis névvel illettek.

Törekvésünk az, hogy összekössük Önöket a Várossal, a jövő államával, amelynek falai már sejlenek korszakunkban is.

Christianopolisnak két nézete van: egy háromdimenziós, a megvalósítandó új állam, amely az anyagi rendhez van kötve, és egy négydimenziós, ami viszont a beavatás, az Élet Fehér Szerzete néven ismert közösségbe, amely a jelöltet két világ polgárává teszi.

Háromdimenziós nézetében Christianopolis a jövendő életközösség, melyet emberi szívek, fejek, kezek valósítanak meg a jóságban, erényességben, igazságban. Négydimenziós voltában az isteni város megélhető mindenki számára, aki igazán vágyakozik rá.

A Rózsakereszt Szerzete államát a kereszténység erővonalaira alapozta, ezért a Város építői készek rálépni a belső megújulás útjára.

Ehhez el kell hagyni azt a megrekedt, homályos állapotot, amelybe kapaszkodunk. Ez a változás indítja útnak Valentin Andreae hősét is, aki fölszáll a Fantázia hajójára, amely az Akadémia tengerét szeli, míg nem hajótörést szenved. Kafar Szalama szigetére vetődik.

A Kafar szó eredete jelenthet kost és bárányt is, a Szalama pedig nem más, mint bölcsesség. Így lesz e menedék a már meztelen, reményét vesztett ember menedéke, Isten bárányának bölcsességével való együttélésben.

Elhelyezkedése szintén beszédes.

Tíz fokra a Déli-sarktól: a tízes a kabbalában Isten kezének a száma; a Déli-sark az Ég közepe, az Úr kapuja, ahol a fej lehanyatlik, és azt kiáltja: „Elvégeztetett”.

Húsz fokra az Egyenlítőtől: a huszas a kabbala szerint a halálból való felébredés száma, amely az Egyenlítő áttörésével, a negatív és a pozitív, a süllyedés és az emelkedés, a sötétség és a világosság közötti választóvonal áttörésével valósul meg.

Tizenkét fokkal a Bika csillagjegye alatt: a tizenkettes egy prófétai látomáshoz kapcsolódik, egy kinccsel teli teremhez. Itt a Bika a szellemi tőkét jelképezi.

A sziget háromszöget formál, amely a szabadkőművesek tüzes háromszöge, a jóság, igazság, erény jelképe. A sziget kerülete harminc mérföld, utalva a Fehér Szerzetre, a beavatottak hétszeres erőterére.

E mágikus tudás alapján, ebből az isteni erőből, ebből a kimeríthetetlen forrásból alkotja meg államának tervét, Christianopolisát Johann Valentin Andreae, az Államot, amely a nyugati misztériumiskolák valóságából jön létre. Isten Krisztuson keresztül ránk sugárzó mindenütt jelenvaló bölcsességének és szeretetének ábrázolása, amely emberi fejek, szívek és kezek által szellemi központtá válik ebben a világban.

Istennek legyen hála! Dicsértessék az Isten!

Interjú dr. László Ervinnel

 

Egy a Pentagram számára készített interjúban László Ervin a modern rózsakereszteseket „a jelenkor egyik legfontosabb spirituális szervezetének” nevezte, a mai emberiséget döntő tudatváltással szembesítő kitartó erőfeszítéseik miatt.

Azt is hozzátette: „Egy másik fontos szempont a valóban spirituális meglátások újrafelfedezése mindenütt, minden szellemi háttérre való tekintet nélkül. Fokozatosan újra felfedezzük az ősi bölcsességek szellemi alapját. És az évezredek összes kultúrájának meglátásai alapvetően abból a pontból indulnak ki, hogy részei vagyunk az egységnek, részei vagyunk egy nagy, globális közösségnek. Hívhatjuk Földanyának vagy Gaia-nak, a név nem lényeges: de ez is egy kozmikus egység. S nagyon fontos újra felfedezni, hogy ez a kozmikus egység nemcsak képzeletbeli, hanem kvantum minőségű, tehát nagyon finom szinten valóban össze vagyunk kötve, és befolyással vagyunk egymásra.”

 

Sok bölcs, mester és a régi klasszikus rózsakeresztesek is megállapítják, hogy a kozmikus sugárzás egyre aktívabbá válik, reagálásra késztetve az emberiséget, hogy nagy változások menjenek végbe, és a tudat egészen másképpen fejlődjön. Osztja Ön ezt a nézetet? Úgy látja, hogy olyan kozmikus lénnyé fejlődünk, aki többről tud, mint a legalkalmasabb fennmaradása?

Szerintem ez létszükséglet. A tudat evolúciója nem csupán lehetőség vagy alternatíva, hanem szükségszerűvé vált fennmaradásunk érdekében. A tudat jelenlegi állapotának dominanciája egy fenntarthatatlan világhoz vezet. Egy tarthatatlan világot teremt.

Ez egy töredékes tudat, nagyon énközpontú, nacionalista, európai vagy nyugati orientációval. Biztosan nem bolygói tudat, hanem etikátlan, és képtelen hat és fél milliárd ember életét lehetővé tenni a Földön.

Tehát szükség van új tudatra, a tudat evolúciójára.

Úgy tűnik számomra, hogy van valamiféle gyorsulás, mert egyre inkább egy új kultúra jelenik meg. Egyre több ember ismeri fel a felelősségét, és a fenntarthatóság szükségességét, valamint az egymással való szorosabb kapcsolatot. Vannak, akik azt mondják, hogy ezt a gyorsulást jókora földön kívülről érkező, a földre hatással levő, magas rezgésszámú energia okozza. Szerintem ez lehetséges, de nincs rá tudományos bizonyítékunk. Megfigyelhetjük, hogy új társadalmi formák gyorsabban jelennek meg, mint valaha. Ez a legjobb a jövőre nézve, mert nem teremthetünk új civilizációt új tudat nélkül, és új civilizáció nélkül nem maradhatunk fenn itt a földön.

 

Igazolhatóak tudományosan ezek a sugárzások? Bizonyítható bolygónkra gyakorolt hatásuk? Különböző helyről hallani időnként, hogy bolygónk alapsugárzása magasabb rezgésű lesz a kozmikus háttérsugárzás vagy a napsugárzás erősödése miatt.

Amit fizikailag mérhetünk, annak főleg az elektromágneses mezők ingadozásaihoz van köze. Ezek viszont naprendszerünk, és különösen a Nap viselkedésével vannak kapcsolatban. Ezt meg lehet mérni, és úgy tűnik, hogy a naptevékenység 2012 végére lesz a legerősebb. Ez a Föld mágneses pólusváltását fogja okozni. Ezeket a dolgokat tudjuk.

Lehet, hogy ez nagyon fontos, de még fontosabb az a fajta információ, amit az agy asszimilálni tud. Műszereink nem olyan érzékenyek, mint az agy és az idegrendszer. Sok olyan érzet van, amit agyunk fel tud dolgozni, és aminek tudatában lehetünk, de amit még a legérzékenyebb műszerekkel sem lehet kimutatni. Ezeknek a műszereknek mindenekelőtt az interaktív érzékelésre kellene képeseknek lenniük. Úgy mérjük meg a dolgokat, hogy interaktív kapcsolatban állunk a megfigyelt dolgok energiájával.

Fizikai szinten a nagyon érzékeny, nagyon finom energiák már nem objektív anyagok. Amit az agy fel tud dolgozni, és ami tudatunk részévé válhat, tehát lehet nem-energetikai információ. Ezt hívják aktív információnak. Ezt Dávid Bohm (1917-1992) fedezte fel. Ha úgy tetszik ez egy finom energia, de nem olyasmi, amit fizikailag rendes körülmények között mérhetünk. Azonban mégis valós, és kvantum szinten nem helyhezkötve jön létre. Interaktív, és az emberi tudat szintjén kommunikál.

 

Ez az információ az a fő tényező, ami ezt a tudatváltozást megvalósíthatja?

Elősegíti azt. Ez a tudati átalakulás megkönnyítésének egyik módja. Jó kérdés, hogy a tudat fejlődik-e magától. De bizonyosan igen, ha inger éri.

És ez az ingerhatás máris egyre inkább fenyegeti a jelenlegi, uralkodó tudatot. Mi pedig most erről a tudatról beszélünk. Ha ebben a világban minden rendben lenne, semmi sem változna. Az emberek ennek ellenére ma sokkal nyitottabbak az alternatív lehetőségekre.

 

Korábban Ön sikeres zongoraművész volt, vagy még mindig az. Ha figyelembe vesszük lenyűgöző számú publikációit, le kell vonnunk a következtetést, hogy úgy tűnik, mintha határozottan mentálisan közelítene az emberi létezéshez.

Amikor azonban az emberiség egyetemes tanításainak szövegeit és tanácsát olvassuk, gyakran egy új kapcsolatról, a fej és a szív harmonikus egységéről értesülünk. Végül is a szív az a szerv, amely a legérzékenyebb az A-mezőből jövő új, magas kozmikus rezgésekre.*

Az Ön megközelítése természetesen nem zárja ki azokat, akik nem annyira tudományos beállítottságúak. Ön szerint van szerepe a szív belső aktivitásának?

El kell gondolkodnunk társadalmunk természetén, és azon a módon, ahogyan az információt felfogjuk. Azt hiszem, egy csomó információ megszűrve jut el hozzánk, egyszerűen elhallgatnak dolgokat. Ez nyugati, anyagelvű és kísérletező gondolkodásmódunknak köszönhető. Nem kell tudományosnak lennünk. Ha tudományosan, racionálisan és szűk látókörűen gondolkozunk, az a legrosszabb, ami elképzelhető, mert akkor képtelenek vagyunk elfogadni, és nyitottnak lenni más eredetű információkra.

Tehát tulajdonképpen azt mondjuk, hogy az nem is létezhet. És ha ez az információ nem létezhet, akkor felfogni sem tudjuk.

Nagyjából azt mondhatjuk, hogy azt hisszük el, amit látunk. Nem tudományosan kell a dolgokhoz közelítenünk, hanem meg kell nyílnunk intuíciónk, és a dolgok kölcsönös összefüggése, valamint az egymással, a kozmosszal és a bioszférával való természetes szolidaritás iránt. Úgyhogy szerintem a rossz racionalitás rosszabb a racionalitás teljes hiányánál.

 

Említette az egymással való természetes összetartozás érdekfeszítő koncepcióját. A tudomány és az Akasha krónika című és sok más könyvében nyitott, fejlődő és termodinamikus rendszerekről ír. Hivatkozik az embernek, mint rendszerek magasan fejlett kombinációjának ötletére.

Alapítónk, Jan van Rijckenborgh mindig hangsúlyt fektetett a csoportegységre. Hangsúlyozta egy másik, az egyéni tudatot és annak korlátáit meghaladó rendszerré alakulás szükségességét. Aláhúzta azt a teljes mértékben szükséges lépést, hogy az embereknek meg kell próbálniuk csoportegységben dolgozni és élni az eljövendő időszakban.

Az emberek félretéve önzésüket mindig is megkíséreltek bizonyos célokat együtt elérni. Sosem voltunk igazán elegyéniesedettek, énközpontúak oly módon, mint Robinson Crusoe. Mindig is egy közösség részei voltunk. Az egész történelem során a közösségi érzés sokkal erősebb volt, mint az elmúlt párszáz évben Nyugaton, ahol a személyiség egyre inkább az egyénre, az énre jellemző vonásokkal fejlődött.

A nyugati személyiség és egyéniség főleg közösségeken belül fejlődött. Az egyénekre és csoportokra, saját felelősségüket vállalva, egyaránt szükség van.

Egy híres író egyszer azt mondta: „Elemeiből minden, az embert is beleértve, egésszé szerveződik, de egyúttal az egy nagyobb egésznek is a része.” Jelenleg be kell illeszkednünk egy nagyobb közösségbe, mert a közösségünk megváltozott. Nemcsak család, törzs, falu, város vagy nemzet vagyunk; kapcsolatainkban egyre több emberrel kerülünk egyre szorosabb kontaktusba. Egy világméretű közösséget képezünk. Társadalmunk fokozatosan globális társadalom lesz. Az a nagy probléma, hogy gyakran nagyon soviniszta módon még mindig törzsi tudat alapján reagálunk.

Legyen az egy város, egy etnikai csoport vagy egy ország, abból az elgondolásból indulunk ki, hogy „ezek vagyunk mi”, a világ többi része pedig „ők”.

Ez így nem folytatódhat tovább, mert minden, amit teszünk, visszahat ránk. Más szóval, amit másokkal teszünk, azt magunkkal tesszük.

Hogy élni tudjunk egy olyan közösségben, mint a globális társadalom, ki kell alakítanunk az egyetértés formáját. Ez a globális falu rólunk szól, mert az összes ember közössége az egész földi élet közösségén belül! Bizonyos mértékig egy olyan közösség része, amiről nagyon keveset tudunk: a világegyetemben lévő minden élet közössége, egysége. Ez bizonyosan létezik, bár nekünk nincs róla sok részletes információnk.

 

Ha helyes döntéseket hozunk, lát Ön lehetőséget arra, hogy az egyéni tudat bolygói tudattá, és talán még tovább, kozmikus tudattá alakuljon?

Ha sikerül fennmaradnunk!

 

De ez nem automatikus evolúció vagy fejlődés.

Nem, az evolúció sohasem garantált!

 

Ön már közel húsz éve foglalkozik ezzel a kérdéssel.

Igazából 45 éve. 1953-ban adták ki az első könyvemet Hágában. (Számos könyve és cikke közül öt könyve látott napvilágot hollandul.)

 

Végül is most, és figyelembe véve, hogy az úgynevezett káosz-pont gyorsan közeledik, még mindig derűlátó a tudat fejlődését illetően? Mert még nyitott kérdés, hogy mivé alakul?

Bizakodó vagyok. Nem vagyok sem optimista, sem pesszimista. Próbálok aktivista lenni. Vagy inkább szeretem a „lehetőség” szót használni. Álláspontom hasonló a mostani amerikai elnökválasztás szlogenjéhez: Meg tudjuk csinálni.

 

És ezért tartották meg Hágában 2008. március 5-én a „Fenntarthatóság belülről” című szimpóziumot?

Ennek egyedi célja volt, az emberi tényező. A pénz és a műszaki feltételek nagyon fontosak, ahogy a politika és a hatalom is, de az egyéni értékek adják a kulcsot. Ezek alighanem még fontosabbak is, mert a technika és a politika mindig is utána fog következni. Szerintem ez nem lehet másképp. Einstein egyszer azt mondta: „Nem tudjuk a problémákat ugyanazzal a fajta gondolkodásmóddal megoldani, mint amely létrehozta azokat”. Használhatjuk a legjobb technikát, de ha továbbra is a régi módon gondolkozunk, csak fenntartjuk vele a régi rendszert, és nem fog változni semmi.

 

Mi a véleménye erről a kérdésről még időben: úton vagyunk a nagy változáshoz szükséges kritikus tömeg felé?

Már a káosz-ablak, a még idejében nyíló kedvező alkalom közepén vagyunk. Azt hiszem, meg tudunk hozni néhány kritikus döntést. A globális felmelegedés és a klímaváltozás problémájáról értesülünk a legtöbbet. Jelenleg ezek a legszembeötlőbbek, de ott vannak az élelmezési és vízellátási gondok, a betegségek terjedése, a városi túlnépesedés és a szegénység is. Ezeket mind meg kell majd oldanunk. De a médiák pillanatnyilag legalább egy problémarétegnek, a klímaváltozásnak szentelnek nagyobb figyelmet.

 

Akkor Ön úgy látja, hogy történik valami?

Tudatában kell lennünk annak, hogy ez a világ nem tartható fenn. Azt is fontos felismernünk, hogy a rendelkezésünkre álló idő rövidebb, mind gondoltuk. Nem lehetetlen, hogy tíz éven belül alapvető változásoknak leszünk tanúi. Még az is lehetséges, hogy alapvető változtatásokat kell tennünk a víz, a levegő, a termőföld, stb. kérdésében 2012 végére.

 

Ezalatt a 45 év alatt látott Ön változást a közvélemény hozzáállásában a Földünkkel való törődést illetően?

Nőtt az általános tudatosság a bolygó gondjait illetően. Utalok itt a Római Klub 1972-ben kiadott első jelentésének nagy ösztönző hatására. Azelőtt senki sem beszélt a bolygó problémáiról. Az emberek szabadságról, politikáról, gazdasági igazságosságról és hasonlókról beszéltek.

Nem beszéltek viszont az emberiség gondjairól. Mostanra már állandóan felmerül ez a téma, és az utóbbi néhány évben ezek a problémák nagyon előtérbe kerültek. Ebben a tekintetben a tudatosság exponenciális növekedéséről beszélhetünk.

 

* Az A-mezővel László Ervin a tudatváltozást lehetővé tevő kvantum szintű finom információs mezőre, az Akasha krónikára utal. Lásd még: László Ervin: A tudomány és az Akasha krónika.

A város a vágyak tükre

 

Elérte Ön a célját? Ha az ember a városba utazik autójával, hogy úti célját megtalálja, a navigációs készülék minden irányváltoztatást megmutat.  A régi készüléknek megvolt az a hátránya, hogy a nagy képet, az utak és városrészek összefüggéseit, a város formáját már nem láttuk. Képzeljünk el valakit, aki ebben a városban lakik, és néhány éve költözött ide. Azért döntött így, mert a vonzó erők nagyobbak voltak, mint a taszítók. A vonzás itt azt jelenti: közel akarok lenni. Taszítás azt jelenti: nem akarok ott lenni vagy lakni. Vonzó: a család, barátok, ismerősök és jó infrastruktúra közelében lenni, közel a munkahelyünkhöz, és a város kreatív energiáihoz, a társas élethez. Taszító az egyes városrészek atmoszférája, a város túl nagy dinamikája – a ritmus, amely már nem ismer nyugalmat és mindig zajos, a megkövesedés és kilátástalanság, a népsűrűség, a túl kicsi élettér.

Ha ezt a képet például egy városi térképre, vagy az atlasz egy lapjára rajzolnánk le akkor vonalak kötegeit látnánk. Minden vonal egy-egy vonzó vagy taszító pont, és az ember között húzódna, aki vagy vágyakozik, vagy elutasít. Vonalak kötege lenne, melyeken belül ez az ember kiválasztja aktuális helyét e földi életben – de: az aktuális hely egyúttal az is, amelyet kötöttségei határoznak meg számára.

E városban minden egyes ember számára le lehetne rajzolni egy ilyen erőviszonylatot. A térképen mindezek a kötegek egy vastag, majdnem fekete foltot képeznének, ahol a város az emberek koncentrációpontjaként jelenne meg. A makrotényezőkkel együtt – választási lehetőségek, gazdasági kapcsolatok, úthálózat, nyelvi és munkalehetőségek, a föld geológiája-folyók, síkságok, hegyek, éghajlat – ez az energetikai egyensúly határozza meg az emberek sűrűsödési pontjait, a falvakat és a városokat. Ugyanezzel a képpel – de már az emberrel az energetikai erővonalak középpontjában – meg lehet rajzolni az egész bolygón az emberek eloszlását.

 

Összefüggések a naprendszerben

Tudjuk, hogy maga a Föld, a többi bolygó, a Nap, a Hold és a csillagok között kialakult finom egyensúlyban mozog; éppen úgy, ahogy az egyes embert mozgatják a csillagok és bolygók kifinomult, de gyakran sürgető erői és befolyásai. Feltételezhetjük, hogy a csillagok és bolygók e kozmológiai órája a múltban is működött. Akkoriban a másik, korábbi időt is mutatta, és az akkori idők embereit meghatározott helyeken földlakóként hozta össze, hogy ott egy várost építsenek. Régészek gyakran találnak egymást követő időszakokban ugyanazon a helyen városokat egymás fölé építve – néha közvetlenül egymás fölött, mint egy ház emeletei, olykor pedig a feledés vastag föld-és homokrétegeivel elválasztva egymástól. Az építőanyag lehetséges újrahasznosítása talán befolyásolta a lakóhely tudatos választását.

 

A városok építése

Új város építése egy már előre megrajzolt terv szerint következhet. Lehet szerves, organikus is ez az építkezés, mindenekelőtt, ha egyéni és egymást követő döntés határozza meg a formát, leggyakrabban mindkét lehetőség keverékéről van szó. Ha az atlaszban vagy a Google-ban várostérképet nézünk, akkor a mai nagyvárosokban gyakran jellemző formákat ismerhetünk fel. Brüsszel ötszöget, Párizs hatszöget formáz, Moszkva és Berlin egészen kerek kört alkotnak, Randstadt (Hollandia) patkó formát, Madrid pedig hosszú szárú háromszöget.

 

Utópia: Forma és tudat, Föld és Kozmosz egymásra hatása

Doris Lessing Shikasta című utópikus regényében leírja, hogy az emberek ősi városait szilárdan rögzített, meghatározott forma és minta szerint építették, hogy a magasabb tudattól vezetve pontosan beilleszkedjenek a kozmikus hálózatba, és ezáltal befogadhassák a Mindenség bölcsességét.

A város formája által katalizálva a befogadott bölcsesség akkor a lakói tudatát befolyásolta, legalábbis addig, amíg ezeket a befolyásokat pozitívan, igenlően fogadták. A gondolkodásban és cselekvésben elkezdődő „Nem” következménye a város spontán elhagyása volt, visszatérés lehetősége nélkül, az időközben kialakult megbetegítő befolyások miatt. Ennyit Shikastáról, e sokatmondó utópiáról.

 

A földi élet hálózata

A Földet tudatos, élő organizmusnak tekinthetjük, az embert pedig az élő Földdel sajátos kapcsolatban álló igen tudatos lénynek. Ahogy az emberi rendszer egy energia-csere szerkezetből vagy csakrákból áll, úgy a Földnek is van energia-anyagcsere rendszere: egy belélegző északi pólusa és egy kilélegző déli sarka, valamint vonalak és helyek olyan hálózata, amelyek mentén energiák mozognak és koncentrálódnak. Ez a hálózat a természetes tájjal függ össze, a földi és földkéregbeli vízfolyásokkal, a jelenlévő fémek eloszlásával, melyeket a bolygók polarizálnak, kristályokkal, fákkal, növényekkel, Nappal és Holddal. Az élethullámok, állatok és emberek együtt mozognak ezzel az energiahálózattal, harmonikusan, ha „igent” mondanak az intuitív tudásra, diszharmónikusan, az önfejűség „nem”-ével. Ez a „nem” gyakran halálhoz vezet: meghal az egyéni emberben valami, de valami viszonylag kicsi a Földben is.

 

A megvilágosodás dialektikája: a lélek nyelvétől való elválasztódás

A „nem”-nek meglehetősen új és igen határozott formája az európai megvilágosodás meg nem értése, amely az intuíciónak mint a lélek nyelvének tagadásához, az emberi intellektus racionális nézetének dominanciájához és végül a materializmus hegemóniájához vezetett. És annak a tudásnak az elfelejtéséhez, hogy a Föld egy élő organizmus, egyensúlyban összekötve velünk, emberekkel. Egészen addig, hogy a megszerzett tulajdon, hatalom és nyersanyag lett a mérce, mint a gazdaság működésének valósága és alapja.

 

Rablógazdálkodás az anyagi Földön

Az ész és anyag iránti vágy, a belső tudás elfelejtésével összekötve, vezetett a Föld mai rablógazdálkodásához. Az emberi aktivitás eredménye például a földkéregben előforduló fémek, drágakövek, kristályosodott nyersanyagok, kőolaj és más energiahordozók teljes újraelosztásához, valamint a szeméthegyekhez is, egészen a világűrben is előforduló emberi hulladékokig. Mind a bányászat és annak termékei, mind a városfejlődés megváltoztatja a lakók és a környezetük energetikai viszonyait, és így befolyásolják az emberi tudatot. Így marad egészen a legapróbb részletekig a megépített város az ott lakó emberek kollektív lélekszerkezetének másolata.

 

A toronyépítés impulzusa egy városban

Ha világszerte megfigyeljük a modern városokat, felismerhetjük, hogy azon versengenek, ki építi a legmagasabb és legnagyobb benyomást keltő felhőkarcolót. San Gimignano világszínvonalon. Toscana kis városának polgárai a reneszánsz időkben abban versenyeztek, hogy ki építi a legmagasabb tornyot a városban. Honnan jön az egyre magasabb tornyok építésének igénye?

Egy bizonyos szinten tipikusan férfias dolog ez: a hatalom és a pénz kifejezése. Más szinten: a város ég felé nyúlása. Ebből következik, hogy a várost a vágyak és kívánságok tükrének tekinthetjük. Gondoljunk Kityezsre, az úgynevezett orosz Grál legenda mennyei városára.

 

A vágyott város

A várostervezés különös formái az utópiák. Ha létezik valahol a magasabb utáni, a szívünkben lévő kép utáni vágyakozás megnyilvánulása, akkor az bizonyára itt található meg.

A szív állapota és a kívánságok tisztasága szerint helyezkedik el az utópisztikus város a láthatáron, meghatározott magasságban a föld és az ég között. Utópiák lehetnek egy ideális társadalom képei és a velük kapcsolatos várostervezés.

E képek némelyike az anyagban is megvalósult, a legtöbb azonban csak látók különös leírásaiban vagy a látnoki építész rajzasztalán maradt fenn.

Mások magasabbra tekintenek és egy lélek-várost jelenítenek meg. Az utópisztikus városterv akkor mindenekelőtt jelképes, mint Doris Leesing a Shikasta-ban, ugyanarra gondolt, mint Campanella is az ő Napvárosában, s talán Thomas Morus is az Utópiával. Különösen érvényes ez Valentin Andreae Christianapolisára.

 

Séta saját lényünk városán keresztül

Át lehet e haladni egy mandalán? Városterv lenne a Mandala a tudati lélek sétájához? A város – mint fent már említettük – a városlakók aktuális kollektív önvalójának tükröződése lenne?

 

A Szellem város: város mágikus központtal

Ha megkockáztatjuk, hogy szellemi területre lépünk, akkor az alkalmazott nyelv és a képek jelképessé és mitikussá válnak. Három részlet következik: az Újszövetségből, a Christianapolis című könyvből, majd pedig az iszlám szent városának, Mekkának a központjában található mitikus kőnek, a Kábának a leírása.

„És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta Jáspis kőhöz; És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, amelyek az Izrael fiai tizenkét törzsének nevei: Napkeletről három kapu; Északról három kapu; Délről három kapu; napnyugattól három kapu.

És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és északon a Bárány tizenkét Apostolának nevei és a ki pedig én velem beszéle, annál vala az arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamattnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval. …helye tiszta aranyból volt, tiszta üveghez hasonló, mint a tiszta kristály….

…És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem a kik beírattak az élet könyvébe, amely a bárányé… és megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, és az Istennek és a báránynak királyi székéből jővén ki.

Az ő utcájának közepén, és a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók. (Jelenések 21, 10-18 és Jelenések 22, 1-2)

„A város kinézetének leírásával kezdem, és igyekszem a lehető legpontosabb lenni! A misztériumok városának alaprajza négyzet alakú, hétszáz lábat elérő négy torony erősít meg. Következésképp a város a Föld négy égtája szerint van tájolva. A város erejét a benne elhelyezett nyolc másik súlyos torony is növeli; ugyanakkor található benne még tizenhat másik kisebb fontosságú, de nem elhanyagolható torony is, közepében pedig egy bevehetetlennek tűnő erődítmény helyezkedik el.

Az épületek két, illetve ha figyelembe vesszük a kormányzóság székhelyét és a közraktárakat is, négy sorban helyezkednek el. Csak egy közös utca és egy piactér van, de ezek nagyon jelentősek. A belső utca húsz láb széles. Innen a központ felé haladva következnek a házsorok, a kertek, az egyetem és a tér, amelyek rendre huszonöt, harminc, harmincöt, negyven és negyvenöt láb szélesek, tehát mindegyik öt lábbal szélesebb az előzőnél, egészen a belső, kör alakú templomig, melynek száz láb az átmérője…Minden épület három emelet magas, melyeknek közös lépcsőik vannak.”

Christianopolis, J.V. Andreae

 

A kába

„A zarándok életében egyszer felkeresi Mekkát, nevezetesen abban a pillanatban, amikor elég tapasztalatot szerzett. Az utazás célja egy négyszögletű épület, harminc láb magas, amit Kábának vagy Kubusnak ismernek. Egy mecset gigantikus, óriási belső udvarának közepén emelték a Kábát. Az épületben található egy fehér kő, mely mára a zarándokok általi érintés miatt fekete lett.

A hagyomány szerint a paradicsomból származik. A kő Vénusznak, a negyedik teremtési nap szellemének, a szeretet szellemének a jelképe, aki maga Isten, és akit az embernek a mi időnkben is meg kell valósítani. A kocka körül bizonyos távolságra néhány alacsony, körformájú márványfalat emeltek, amelyek mentén a zarándok a kocka körül hétszer körbejár.

 

A középen levő templom

A két első töredék egy eszményi utópisztikus várost ír le, az utolsó egy téren álló anyagi épületet. Az alaprajz mindhárom esetben négyszögű. Két töredékben egy kockáról beszélnek: A harmadik dimenzió mérete is egyezik a négyszögű alapterület oldalaiéval. A másik leírásban háromemeletes házakról beszélnek. Két történetben nevezik meg a négy égtájat. A három szövegrészlet egészen kifejezetten a középre utal. Az új Jeruzsálem közepén áll az élet fája, mondja a szöveg. A kocka egy nagy tér közepén áll, és a Kábában (kockában) található a fehér kő, a Vénusz jelképe. A négyszögletű város közepén, Christianopolisban egy kerek templom van emelve.

 

Centrum

A város, ahol lakunk, a városlakók kollektív tudatának egy képmása. Az idézett szövegtöredékek, amelyek vallási hagyományokkal függenek össze, három alaprajzot említenek, melyek szimmetrikusak állnak, a központban. Olyan alaprajzokról van szó, melyek erősen hasonlóak egy mandalához. A lélekfejlődésre vonatkozó hagyományos bölcsesség úgymond az önvaló képmásaival dolgozik, amelyek centrumot képeznek. Nekünk, embereknek, a középpontunk a szívünkben van. Ez az a pont, ahonnan az istenember kivirágozhat bennünk, ha lehetővé tesszük a lélek növekedését.

 

Naprendszerünk különös bolygói erői

Különös időkben élünk, a Vízöntő korszakhoz való átmenet közepette. A kozmoszból igen speciális befolyások áramlanak a Föld irányába, olyan befolyások, melyek naprendszerünk úgynevezett misztériumbolygóiból erednek. A következmények egyike, hogy növekszik azoknak az embereknek a száma, akik belsőleg kezdenek keresni. Először nyugtalanító kérdések merülnek fel bennük, majd esetleg elnyomják ezeket, kísérletet téve arra, hogy ezt a nyugtalanságot feldolgozzák, de az elfojtás átmegy egy fokozatos felfedező utazásba. Ezen perspektívákat lehet felfedezni, amelyek az olyan alapvető kérdésekre nyílnak meg, mint „ Ki vagyok?”, „Honnan jövök?”, „Hova megyek?”

A felfedező út egyénileg különböző, mivel már nagyon hosszú ideje távol vagyunk hazánktól és mindannyian valahol máshol kezdünk hozzá, de megállapíthatjuk, hogy kívánságok és kötöttségek kötegeinek foglyaként ebbe a városba érkezünk.

 

A középpont, mint önmagunk forrása

A kötöttségektől való eloldás megváltoztatja belső szerkezetünket. Térbeli tekintetben nem vagyunk többé valamiféle tömör folt a kötelékek kuszaságában.

Helye támad a mozgásnak és a középpontból beáramló világosságnak. Belső szerkezetünk átlátszóbb lesz, és a mindenségszellem erővonalainak megfelelően rendeződik át. Bensőleg új város épül.

 

A templom, mint központi mágikus munkahely

Mi egy templom?

A találkozás tiszta helye, ahol az emberek gondolkodnak és éreznek, hogy különös vágy alapján mágikusan egymásra hangolódjanak.

Nagyobb energia szabadul fel, képi nyelven: egy sokkal magasabban rezgő energiaáram éri el és öleli át ebben a lélekvárosban az embercsoportot. És azután nem lehet másként, mint hogy ezt az energiaáramot kisugározza a város és az ország fölé. Hatása tehát teljesen összehasonlítható az emberek városban való koncentrálódásával, mint azt korábban leírtuk: az emberek sokasága hat az emberek tudatára.

 

Kívánságok, vágyak általi mozgás

Figyelemre méltó, hogy e világosság színét a csoport minden tagja saját legmélyebb vágyai alapján, lelkének középpontjában ellenőrizheti, és saját maga állapítja meg, hogy az energiaáram megadja e neki az erőt, hogy folytassa felfedező útját saját, egyéni középpontjához. Ugyanis az arra a kérdésre adott válasz, hogy „hová is akarok igazán eljutni?” meghatározó jelentőségű a térre adott egyéni válasz szempontjából.

Mivel a kérdés egy utat hív fel, mozgást, célt vagy egymásra következő sarok-pontok egész sorát, egy tervet, egy várostervet városrészekkel, utakkal és egy központtal. Ha a vágy a belső központhoz vezet, akkor a térkép a benső kivetítése lesz, a központban a templommal, vagy az élet fájával, amelynek levelei minden embernek gyógyulást ígérnek…

 

A szellem tengelye

A mandala, mint a lélek, mint a középponthoz vezető út képe. Az új város, az új Jeruzsálem, mint a kollektív lélek képmása, a szerkesztett Föld. Minden mandalában csak egy középpont van, csak egy centrum, egy életfa.

Az egyén fája azonos a kollektíva fájával, a szellem tengelyével, és átjárat minden dimenzióhoz.

Világosságenergia, melyet közvetlenül és változatlanul alakítunk át lelkünkben maradandó fényvonal szerkezetté. Ez az új Jeruzsálem egyéni nézete, a lélektest. Egy újonnan felépített, szervezett, újjászületett lélek, egy szabad entitás, amely összhangban van a szellem sugárzásaival, amely képes, mint a sas, erős szárnycsapásokkal felszállni, és amely messze fennköltebb, emelkedettebb, mint elengedett vágyainak, a régi városnak a képei.

Könyvajánló: Christianopolis

Az első hét fejezetet magyarázatokkal látta el Jan van Rijckenborgh

 

„Nagyon sokan határozzák el, hogy életüknek új irányt szabva bemennek saját Krisztiánopoliszukba, krisztusi városukba.”

 

1619-ben jelent meg Johann Valentin Andreae, a Fama Fraternitatis R.C. szerzőjének latin nyelvű írása Reipublicae Christianopolitanae Descriptio (Krisztiánopolisz Köztársaság leírása) címmel.

Jan van Rijckenborgh és munkatársai az egyik londoni látogatásuk alkalmával, a világhírű British Múzeum könyvtárában fedezték fel e művet, majd lefordíttatták, és az érdeklődők széles köre számára hozzáférhetővé tették e mindaddig szinte ismeretlen alkotást. A Rózsakereszt Szerzetének ez az irata valószínűleg évszázadokon keresztül kallódott anélkül, hogy valaki is felfigyelt volna rá. A mű felfedezői azonban bensőleg érezték, hogy feltétlenül napvilágra kell hozniuk a könyv tartalmát, és megfelelő magyarázatokkal ellátva minden érdeklődővel meg kell ismertetniük, annak rendkívül fontos tartalma miatt.

A Rózsakereszt Szerzetének állama a kereszténység kozmikus erővonalain alapul, melynek lakói és építői azok, akik rálépnek a belső megújulás ösvényére.