Pentagram 2014/7

Hol tartunk most?

 

Az emberiség számos teremtéstörténete szinte mind ugyanúgy kezdődik. Gyakran a víz és tűz általi keletkezésről van szó – ezek a mitológiai képek valami megfogalmazhatatlanra utalnak, amely más dimenziókból, más tudati állapotokból ered. Így kapunk tájékoztatást a Földön végbemenő számtalan fejlődési folyamatról, azokról is, amelyek magát a Földet érintik, és az emberiség evolúciós fejlődéséről – miközben az emberiség szinte létrán próbál felkapaszkodni.

 

Jelenleg újra fontos változások előtt állunk, amelyek a Föld légkörét, és az emberiség lélegzőterét is érintik. Az említett változások miatt az ember már nem kövesedhet bele valamiféle várakozó helyzetbe; megkezdődött ugyanis a szellemi megvalósítás időszaka.

Ekkor felmerülhetnek az alábbi kérdések: miként is néz ki életünk lajtorjája, és vajon mi magunk a létra melyik fokán állunk? Mi az, ami előre hajt bennünket – és mindenekelőtt feltehetjük a kérdést, hogy vajon merre is tartunk valójában. A Föld szívének rezgése a kozmikus Krisztuserő beereszkedése miatt időszámításunk kezdete óta egyre emelkedik. Ez a folyamatosan erősödő impulzus felrázza álmából a világot, és egyre erősebb hatást fejt ki az emberiségre.

 

Megkondul a vészharang

A rózsakeresztesek – de más csoportok is – sokat fáradoztak azon, hogy a Világmindenség keletkezését és felépítését kozmogóniai és kozmológiai értekezésekben megmagyarázzák, tehát, hogy megrajzolják a mindenségi teremtés képét. Így tudomást szerezhetünk a lemúr és az atlantiszi kultúrák keletkezéséről és lehanyatlásáról, valamint az emberiség és különböző alfajainak fejlődési folyamatairól a jelenlegi árja periódusban. Tudatunk alapját ezek a kultúrák képezik. A tudomány már lezajlott fejlődési szakaszai a műszaki fejlődés felgyorsulásához, és ezzel a világ és az emberiség számára problémák kialakulásához vezettek. Gondoljunk csak ebben az összefüggésben az iparosodásra, az atomhasításra, a levegő, a vizek, és a Föld elszennyeződésére, valamint a táplálékhiányra, a túlzott urbanizációra, melynek következménye a vidéki területek elnéptelenedése lett; a stresszre, a lelki elfajulásra, és arra a tényre, hogy sokan egyszerűen a virtuális „életbe” menekülnek.

A múlt század hatvanas éveinek végén a Római Klubba tömörült vezető tudósok már megkondították a vészharangot. Olyan, az egész világot érintő problémák vonatkozásában végeztek áttekintő felmérést, mint a népesség növekedése, az élelmiszer-termelés, az iparosodás, az elszennyeződés, az energiaforrások kimerülése, stb. Figyelmeztető felhívásuk így szólt: „Az óra egy perccel éjfél előtti időt mutat!” 2005-ben az ENSZ riasztó jelentést bocsátott ki az ökológiai helyzetről, amelyből kiderült, hogy amennyiben nem következik be teljes irányváltás, akkor a Föld belátható időn belül elpusztul. A Föld és az emberiség halálosan beteg sejtté vált a Mindenség rendjében.

Világszerte különböző csoportok fáradoznak egy változás megvalósításán. Európában a legkülönbözőbb környezetvédelmi követelmények megjelenését látjuk, amelyek között néhány igencsak bizarr is található. Minden esetben arról van azonban szó, hogy az emberek magatartásában és pszichéjében valamilyen alapvető változás történik.

 

Nem vak reakciók

A Budapesten 1993-ban alapított Klub célkitűzése, hogy elősegítse az emberekben végbemenő mélyreható tudati változást, hogy elérhetővé váljék egy általános tudati megváltozás. A klub alapítója a magyar László Ervin nyomatékosan hangsúlyozza az élet egységét és minden dolog összefüggését egymással, mind a Földön, mind az Univerzumban. Senki és semmi nem képez kivételt ez alól a törvény alól. László kijelenti: „Minden olyan nap, amely új ötlet nélkül múlik el, elveszett napnak számít”. Al Gore és Clinton a Föld rendkívül gyors felmelegedésére figyelmeztetett, valamint azokra a nagy veszélyekre, amelyek emiatt az emberiséget fenyegetik. De sokan voltak olyanok – igaz, kevésbé ismert emberek – akik már sokkal korábban felhívták a figyelmet ugyanezekre a veszélyekre. Ennek ellenére, továbbra is ugyanúgy élünk, ahogyan megszoktuk, és úgy teszünk, mintha minden rendben volna! Úgy tűnik, mintha az emberiség nagy része vak lenne. A fejlődési folyamatok lassan és döcögve haladnak: a tudatot csak a sokk és megrázkódtatás képes feltörni.

Ez a helyzet sok emberben megdöbbenést kelt. Elveszítik az úgynevezett biztonsági kapaszkodóikat és összezavarodnak. Mások – jogosan – felteszik a kérdést, hogy a szituáció visszafordítható-e egyáltalán. Aki azonban visszamenőleg megvizsgálja a Föld történetét, az felismeri, hogy a levegő, a föld és a víz összetétele és aránya mindig is változó volt. Az idők folyamán a Föld forgási sebessége és tengelyének helyzete is periodikusan változott. Voltak jeges és jég nélküli periódusok, voltak szakaszok, amikor sok víz (gőz) volt a légkörben, és olyanok, amikor nem, voltak más csillagkonstellációjú szakaszok, és olyan idők is, amelyek hirtelen és rendkívül mélyreható változásokat hoztak. Nagy általánosságban abból indulnak ki, hogy az ilyen változások természetes, geológiai folyamatok, és nem a kozmikus Mindenségben előre látható fejlődési folyamatok következményei.

A már korábban említett kozmogóniai és kozmológiai vizsgálatok fényében egészen más magyarázat is adható. Ez az eltérő magyarázat abból indul ki, hogy nem csupán a természet autonóm folyamatairól van itt szó, hanem a természetnek az emberiség pszichikai és anyagi magatartási módjára adott reakcióiról is. Ezek a magatartási módok már nem felelnek meg a földi élet céljának, és ezért erős feszültségeket hoznak létre a légkörben. Ezek a feszültségek azután különböző módon befolyásolják a földi életet.

A régi bölcsesség e változásokat nem tartja a természet vak reakcióinak, hanem úgy értelmezi, hogy életkörülményeinket egy magasabb tudati elv korrigálja, mégpedig azzal a céllal, hogy ezzel megakadályozza a fejlődési lehetőségek további megkristályosodását és eltorlaszolódását. A Szellemi Iskola megalapítói, Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri, állandóan figyelmeztették a modern Rózsakereszt tanulóit a kozmikus változás következtében megjelenő, gyorsan változó földi feltételekre. Mindenekelőtt azonban a jelenlegi időszak számára az életterületünk anyagi korlátozásaiból való megszabadulás útját mutatták meg. Ezt az utat a legkisebb részletéig – egészen az atomig – megmagyarázták, és azt is pontosan ismertették, hogy milyen módon nyilvánulhat meg a szellemlélek-ember.

Az általuk adott tanítás szerint a világ és az emberiség jelenleg olyan időszakot él át, amelyben az elektromos, vagy tűzéter – az atom „ötödik megnyilvánulásának” megfelelően – teljesen kibontakozik, és erőteljesen továbbfejlődik. Ezt az új energiát lélek-éternek is nevezik. Ez az energia az atom olyan új megnyilvánulása, amely túlhaladja az általunk ismert földi rezgési szinteket – ez az energia a Krisztus-erő már említett beereszkedése miatt szabadul fel. Segítségével az ember bensőleg megtisztul, tovább épül, és ha lehetséges, egy magasabb szintre emelkedik.

 

Kétféle nagyságrend

Minden földi tudat annak az erőnek a hatására fejlődik ki, amelyet bolygói szellemnek nevezünk. Az „amint fent, úgy lent” elvének megfelelően a bolygói szellem Földünk dialektikus elvének egy kifejeződése, és az ember személyiségéhez hasonlítható. Minden emberi tudat ennek az anyagi Földnek az erőiből és energiáiból él, ezért ez a tudat korlátozott és kifelé irányul. Természetes életutunkat azonban a befelé irányuló tudati erők is keresztezik. Az Egyetemes Tan különbséget tesz a bolygói szellem és a bolygói Logosz között. Ahogy már említettük, a bolygói szellem kapcsolatban áll a durvaanyagi Földdel és ennek finomabb területeivel – mégis, minden tekintetben csupán a bolygói Logosz kivitelező szerve. A bolygói Logosz annak az eredeti Földnek a magereje, amelyet Szent Földnek is neveznek, mivel benne tiszta fejlődés megy végbe.

Jan van Rijckenborgh ezzel kapcsolatban megmagyarázza, hogy Földünk a Szent Földből vált ki, a mikrokozmoszok részére szolgáló gyakorlóiskolaként és fejlődési területként, hogy a mikrokozmoszok a téridő világában tapasztalatokat szerezhessenek. A tanulási idő leteltével azután újra rátérhet saját eredeti fejlődése útjára. Ezért a bolygói Logosz a kezdet – az Alfa -, de ugyanakkor a vég is – az Omega. Ezért írja a Biblia: „Lásd, mindent újjá teszek!” (Jelenések Könyve, 21,5), valamint: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég” (Jelenések Könyve, 1,8). Noha a két természet, tehát a Föld és a Szent Föld el vannak választva egymástól, mégis egymással szoros kapcsolatban vannak és teljességgel feloldódnak egymásban. A mikrokozmosz a Szent Föld megnyilvánulási terének felel meg, a személyiség pedig, ahogy tudjuk, a dialektikus természetből, az idegenség világából keletkezett. Ennek ellenére, a következőt lehet mondani a személyiségnek: „Isten birodalma tebenned van!” (Lukács, 17,21). A bolygói szellem és a bolygói Logosz kapcsolata ugyanis egy kibontakozási folyamatban halad – magyarázza Jan van Rijckenborgh.

A bolygói szellem valójában egy misztérium. Ez a szellem olyan lényiség, amely felfelé vezető vonalban fejlődik, és nagyon szorosan össze van kötve a bolygói Logosszal. Bizonyos értelemben ugyanezt mondhatjuk el a személyiségről is. A mikrokozmosz az isteni életterületről származik, és mindig is odatartozó marad. A személyiség a téridőnek van alávetve. A személyiség elektromágneses állapota azonban a belső birodalomra való irányulástól és az ebből keletkező tudatállapottól függ.

A kereső ember szintén egy fejlődési folyamatban áll. Ha az élet súlypontja a földi irányulásról áthelyeződik a bolygói Logosz eredeti alapjára, akkor az egész emberi lényiség számára egy fokozatos változási folyamat veszi kezdetét. Napjainkban a Föld és a teljes emberiség azzal a ténnyel szembesül, hogy az anyagi élet további besűrüsödése egyszerűen nem lehetséges már – a Föld atomi összetétele ugyanis teljesen megváltozik. Jan van Rijckenborgh ezt a folyamatot az anyag átszellemiesedésének nevezi, amit semmi esetre sem szabad úgy értelmeznünk, mintha az anyag tökéletessé válna: itt arról van szó, hogy az anyag áttetszőbb, finomabb lesz, hogy végül eltűnjék, és egy másik állapotba menjen át.

 

A tűzéter

Ez a folyamat a finomanyagi területeken, az éterikus szférákban, amint az megállapítható, már sokkal erősebben előrehaladt. Most minden megnyilvánul, felismerhetővé és láthatóvá válik. Semmi sem maradhat elrejtve. Az emberiséget pedig most anyagi szinten is igen nyomatékosan szembesítik ezen megnyilvánulásokkal. Mivel jelenleg a Naptest, bolygóival együtt, szellemi fajtájú rezgési térbe van ágyazva (ez a tér Földünkön magasabb energiaként észlelhető), egy olyan térbe, melynek intenzitása egyre növekszik, az atomi szerkezetek szintén magas nyomás alá kerülnek. Ily módon, jelenleg már konkrétan kezdetét vette az anyag megváltozása.

Ha egy atom magasabb energia hatása alá kerül, az atom elektronjai egy bizonyos pillanatban arra kényszerülnek, hogy – mintegy ugrással – magasabb pályára térjenek. Ez a tény növekvő (rezgés-)képességként nyilvánul meg, tehát vagy szellemi erőként, vagy pedig tudatként. A fizika ezt a jelenséget kvantum-ugrásnak nevezi. Az anyagatomban rejlő lehetőségek ekkor a bolygói szellem vezetése alatt nyilvánulnak meg, és az így keletkező erők az emberben egyre erősödő nyíltságot teremtenek az átfogóbb életszemléletekkel és a fejleményekkel szemben.

A tudat egyre nyitottabbá válik egy újfajta életfelfogásra és esetleg az élet egy spirituálisabb szemléletmódjára is. Az ember benső megnyilvánulása mind nagyobb teret nyer. A világban megjelenve, ez a magasabb, többdimenziós szellemi erő egy mindezidáig teljesen ismeretlen atomi megnyilvánulást eredményez. Az erő – mint mondtuk – az atom legbelső részéből szabadul fel. Ez az ötödik atomi megnyilvánulás az (a kvintesszencia, mert itt már erről van szó), amelyet a modern Rózsakereszt tűzéternek nevez.

Ez az erő arra serkenti az embert, hogy teljesen betöltse minden életlehetőségét és valódi életfeladatát. Ugyanez az erő azonban mindent el fog venni az embertől, amit az nem fejlesztett ki. Ha az ember nem „éber”, akkor ez az erő úgy jön el reá, „mint a tolvaj, éjjel”, ahogy ezt a Jelenések Könyve 3,3. részében olvashatjuk. A jelenlegi időszakban a két említett folyamat, tehát a megnövekedett érzékenység folyamata és az új-éteri atom-megnyilvánulás folyamata együttműködik. Többdimenziós befolyások formájában nemcsak felerősítik és túlhaladják a téridő minden jellemzőjét, hanem ezeket ugyanakkor különleges megvilágításba helyezik. A bolygói Logosz említett erőinek együttműködése a bolygói szellemet egy magasabb fejlődési fázisba hajtja – és a bolygói szellem magával viszi a (vele kapcsolatban lévő) földlakókat is! A bolygói szellem ugyanis a bolygói Logosz egyik vetülete, melynek gyújtópontja a Föld szívében található, és – ezzel analóg módon – az ember szívében is.

 

Érzékennyé válni az új értékekre

Mennyire lehet konkrétumként értelmezni ezeket a változásokat, és milyen következményekkel járnak a Föld és az ember számára? Tudjuk, hogy a víz kémiai képlete H₂O. Ez azt jelenti, hogy két hidrogénatom egy oxigénatommal működik együtt, amely eszményi és harmonikus kapcsolat, és többek között erőteljes hő- és energiaelnyelő jelleget mutat. Bolygónk felülete az óceánokkal, a növény- és állatvilággal együtt legnagyobbrészt vízből áll. Maga az ember is 70-80 %-ban vízből áll. A japán Masaru Emotonak a víz befolyásolhatóságával és felvevőképességével kapcsolatos felfedezései ebben a megvilágításban igen jelentősek.

A Földre és az emberiségre ható Vízöntő-energia egyre erősödik, és ez a víz atomszerkezetét is befolyásolja és megváltoztatja. Ez a tény igen nagy jelentőségű az emberi tudat szempontjából, amely végül is az ember valamennyi sejtje tudatának az összegét jelenti. Egy olyan, világunk számára különleges energiamezőben, mint amilyen a Szellemi Iskoláé, ehhez még az a tény is hozzáadódik, hogy – az életviteltől és az irányulástól függően – a sejtosztódásunk folyamata felgyorsul, ami pedig visszahat az étertestre. Ha most még az általános elanyagtalanodási folyamatot is figyelembe vesszük, világossá válik előttünk, hogy a tudat nyomás alá kerül. Megváltozik és érzékenyebb lesz. A finomanyagi vonatkozás erősebben lép előtérbe. Így az emberek fogékonnyá válnak egészen más értékekre is, akár csak olyan mértékben is, hogy saját létállapotukat és a saját helyzetüket fel tudják fogni. Arról van szó, hogy képesek legyünk valamit felismerni és érzékelni abból, ami most történik, és meglátni valódi feladatunkat És mindenekelőtt arról van szó, hogy belássuk, milyen is a mi igazságunk, és milyen választási lehetőségünk van, és milyen nincs.

A Gnózis számára egyszerűen lehetetlen, hogy természetünk részévé váljék, mivel a természet és az örökkévalóság kölcsönösen kizárják egymást. A transzfiguráció folyamatában azonban ez a lehetetlenség kiküszöbölhető, ha a személyiség teljesen a halhatatlan atom szolgálatába áll, és a rózsát – mint a mikrokozmosz szerves részét – a természetes személyiség keresztjére tűzi.

 

Erősödő tudatosodás

Aki bensőleg irányulva a rózsából sugárzó erőkben feloldódik (lélegzik), az megtalálja azt az összekötő láncszemet, amely a földi értelmet és a földi tudatot egy átmeneti időre egyesíti a Gnózissal.

Az ilyen ember atomjai csodálatos módon megváltoznak, és ez a változás egészen odáig terjedhet, hogy többszöri transzmutáció során, végül transzfigurációval megszabadul a dialektikus területek vonzási és nehézségi hatásaitól.

Az ember hátgerinc-rendszere egy hidrogén-állandót tartalmaz. A hidrogénnek csupán egyetlen elektronja van, amelyet egy elektromágneses mezőből könnyen magasabb pályára lehet terelni. Ezt az úgynevezett kígyótüzet egy atomoszlophoz, olyan magreaktorhoz hasonlíthatjuk, amelyben maghasadási folyamatok mennek végbe. Ezáltal az atomok – amelyekből állunk – kezdik megmutatni és kibontakoztatni valódi fajtájukat, és mindenekelőtt erejüket. Ez egyszerűen elkerülhetetlen! Ily módon kapcsolatba kerülünk azzal az új dimenzióval, amely a mikrokozmoszban és a Szellemi Iskola Élő Testében nyilvánul meg. Ez a magasabb éteri tudat az élő lélek megnyilvánulásának dimenziója. Ez az örökkévalósági lélek pedig, fejlődésének egy bizonyos pillanatában két kifejeződési forma felett rendelkezik. Az egyik forma az eredeti területen való életre szolgál, a másik pedig a mi életterületünkön folytatott életre, amely a lélek számára az idegenség országa.

Az idegenség országában sok olyan ember él, aki az atomi szerkezetek leírt változásai során egyre erősebben ismeri fel, hogy idegen itt, és egyre erősebben tudatába jut oktalanságának és zavarodottságának, így megnyílik a változásra és a megújulásra.

Mivel az emberiség légköre és lélegzőtere gyors változásban van, az ember már nem kövesedhet bele valamiféle várakozó állapotba. Az ember szeme előtt szellemi cél bontakozik ki, és ő ennek megfelelően akar majd élni. A Föld, lakóival együtt követi saját, törvényszerű pályáját. Megkezdődik a szellemi megvalósítás időszaka, amely meghozza a lehetőséget sok ember megváltozására, megújulására és megmentésére.

„Világmindenség végtelen csendjében a Teremtés megkapta harmóniával teljes alakját”

Minden földi tudat a bolygói szellemnek nevezett erő működése következtében fejlődik ki.

A bolygói szellem minden tekintetben a bolygói Logosz kivitelező szerve.

A bolygói Logosz az eredeti Föld magereje.

A teremtés hetedik napja

részlet Jan van Rijckenborgh: Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzője II. című művéből

 

Minden bolygó a saját lényeit hozza létre a bolygói szellem fajtája szerint. Naprendszerünk bolygói lényeinek körvonalai egyformák ugyan, vagyis embertípusok ismerhetők fel bennük, de nem nehéz megérteni, hogy a bolygók légköri feltételei, szerkezete és lényei mégis különböznek egymástól. A föld atomjai így nem lehetnek ugyanolyanok, mint más bolygóké – ezt szeretnénk megmagyarázni.

 

Ha a rejtélyiskola tanulója a kígyótűzön többé-kevésbé uralkodik, s képességeitől és erőitől függően lépésről lépésre halad, akkor a fejlődésnek egy sohasem végződő ösvényén van, s nagyszerű úton halad dicsőségről-dicsőségre. Akkor közvetlenül a bolygói Logosz iskolájába vétetett fel. Mivel pedig tudjuk, hogy bolygónk nagy vezetője a Krisztus, a Napszellem, világos, hogy a tanuló fejlődési menete legalábbis a Föld határain túlhalad.

Aki a kígyótűzön uralkodik a szellemlélek-megnyilvánulás értelmében (mert okkult irányú kígyótűz-fejlődés is van), az a főszentély felébredését fogja megélni, ahogyan magyaráztuk. Fejlődése ösvényén Ura és megváltója vezetése alatt fog haladni és egyetlen részletet sem hagy ki. Ez minden elképzelhető út legbiztosabbja. Mert értsék meg: az atomban rejlő lehetőségek a bolygó szellemének a vezetése alatt nyilvánulnak meg! Ha egy tanuló a következő lépésre még nem kész, akkor sem ő maga, sem más nem kényszerítheti rá. Mert csak a saját atomi erői képesítik a további fejlődésre.

Senkit sem lehet tehát kényszeríteni. Minden tanuló a saját sebességével halad a győzelem ösvényén lélekerőről-lélekerőre.

Világmenetében az emberiség elérte anyagsága abszolút mélypontját. Az anyag már nem lesz töményebb. Erre tehát a végső korszak, a felfelé fordulás következik. Ez a megfordulás abban jut kifejezésre, amit az anyag átszellemülésének nevezhetnénk. Ez az átszellemülés nem valami dicsőségesebbé válás, hanem megfinomodás. Az a véleményünk, hogy az anyag ezt a finomabbá válást bizonyos mértékben már elkezdte. Ez a finomabbá válás az anyag folyamatszerű feloszlását jelenti, amit a Jelenések könyve Babilon leomlásának nevez. Az anyag, és minden anyagi berendezés, minden, ami az anyagból tartja fenn magát, nem képes megmaradni, ahogyan az máig lehetséges volt. Mert a Föld atomi szerkezete teljesen megváltozik!

Kézenfekvő tehát, hogy a kőkemény materialista ember, aki egész reményét és törekvését az anyagba fektette, ezt nem folytathatja. Földünk megváltozott atomszerkezete miatt nemsokára választóvonal keletkezik az emberiség sorai között.

Ez nem azt jelenti, ahogyan olykor ábrázolják – értsék meg jól -, hogy az emberiséget mindenféle sárkányok és szörnyek fogják kiirtani a legendák és mesék szerint, hanem az anyagember maga mondja ki maga fölött az ítéletet! Ez valami egészen más. Aki anyagból van és az anyagé, azon az anyag hajtja végre az ítéletet. Az ilyen embereknek vállalniuk kell a beállítottságuk következményeit.

Ezért hívjuk fel még egyszer a figyelmet kimondottan az Önök mostani tudatállapotára, ahogyan azt a Szellemi Iskolában már évtizedek óta tesszük. Tudatállapotukon először is kígyótüzük uralkodik, mely a főszentélyben végződik. Ezt a kígyótüzet napjaink, korszakunk követelményei és lehetőségei szerint teljesen hozzáigazíthatják Isten világtervének a követelményeihez.

Mindennek tudatában valamelyest elképzelhetjük a világ és az emberiség jövőjét. Térségünk atomi feltételeit megváltoztatják, mert az anyagság mélypontját elértük, létrendünk lefelé szállásának talppontjára értünk, és felfelé irányítják, felmenetté teszik! Így új föld és új menny bontakozik ki. Hogy ez a fejlődés milyen tempóban alakul ki, azt senki sem tudja. Nem tudni mennyi idő áll rendelkezésünkre egy olyan csoport kialakításához, amelyet megmentenek, – ezt valóban senki nem tudja.

Arról azonban biztosíthatjuk Önöket, hogy aki a hangot meghallja és szívből a tervhez alkalmazkodik, tehát legalábbis, az isteni terv alapjaként, valóban elnyeri a lelket, az akkor a szellemmel is össze van kötve, s rajta valamilyen módon segítenek.

Valójában senkinek sem kell elvesznie! Minden az Önök életmódjától, életük irányától függ!

A Jelenések könyvének szent írása például olyan embercsoportról is beszél, amely a megmentés folyamatában van ugyan, de amelynek még hiányzik az Emberfia jele és a jel a jobb kezén. A megszabadító folyamat ezekben az emberekben a földi élet folyamán megkezdődött. A kígyótűz tehát többé-kevésbé megnyilvánult már, de a folyamat a haláluk miatt nem folytatódhatott, mert emiatt a személyiség bizonyos részei elvesztek. Az atomok változása így a fejlődésük útján megelőzte őket. Mégis az a helyzet, hogy megmenekülnek, megkíméltetnek bizonyos átmeneti területen, s adott pillanatban részesülnek a megváltásban. Kijelentjük: amíg Önök még itteni emberként léteznek, van esélyük a megváltásra, ha elkezdik a kígyótűz-folyamatot. Mert, értsék meg, az utolsó pillanatig segítenek Önöknek. Megszabadítóink, a Gnózis szolgái azt szeretnék, hogy senki se vesszen el!

Próbálják meg elképzelni, hogy a fejlődés, melyen az ember eddig átküzdötte magát, amit átszenvedett, teljesen haszontalan lett volna. Képzeljék el, hogy az egészet meg kellene ismételni. Ehhez mérhetetlenül hosszú idő kellene! Plátó valahol néhány ezer évet mond. A világirodalom azonban a kezdettel kapcsolatban több mint 80.000 évről beszél. Ilyen hosszú várakozás csaknem kibírhatatlan.

 

Ezért hangsúlyozzuk:

Isten munkája az emberiséggel, ami a teremtés nyelvén a hatodik napig jutott el, még nem fejeződött be. Emberiségünk még alakulóban van. A teremtés hetedik napja pedig, a beteljesedés napja, Isten nagy napja csak akkor kezdődik, ha egy ember elkezdi a léleképítést. Erről van szó!

Hogy az Ön léte itt az anyagban hogyan telik, az ebből a szempontból mellékes. Van-e lelkiereje, vannak-e lélekminőségei? Ez a kérdés!

Akinek vannak lélekminőségei, annak már nem kell aggódnia, mert „aki lelket nyer, az a világmindenséget nyeri el”. Aki a lelket építi, az az örökkévalóságot építi. Ezzel pedig a világ minden dicsősége sem hasonlítható össze.

Nem boldogság-e tehát, hogy az élet láthatárán megjelent a hajnalnak ez a pírja?

Mi nem idegenszerű, siralmas híreket hozunk Önöknek a világ végéről, amikor is minden tönkremegy, hanem a keresve gondolkodó embernek azt mondjuk, ha a megszabadító megváltásra vágyik, hogy a változás boldogsága, a megújulás boldogsága az az erő, a hajnal, amely az élet láthatárán megjelent. És a rózsakereszt szerzetének egész nagyszerű és dicső munkája ezen a biztonságon alapul. Ez a Szerzet – úgy mondhatnánk – az utolsó napon jelent meg, hogy aki akarja, annak segítsen és szolgálatára legyen. Az emberiség soha sem szenvedett hiányt olyan vezetőkben, akik az egyetlen utat mutatták meg neki.

Ezt az utat ugyanis az emberiségnek léte pirkadata óta mutogatják.

De az emberiség az életnek csak egyetlen Szerzetét ismerte, amelyik megmutatta neki az élő keresztet a rózsákkal, s a mai napig is ezt mutatja. Ez a Rózsakereszt Szerzete, mely mindig az emberiség előtt megy a rózsákkal a kereszten a dicsőséges végig, ami a győzelem.

Ezért a rózsakereszt Szerzete az utolsó Szerzet. És ezért nevezheti el magát Rózsakereszt Keresztélyről: ez Krisztus élő Szerzete, amely a hét rózsát hétszeresen megörökítette, mint hétséges, múlhatatlan ősatomot, hogy a kígyó- tüzet, mely egyetlen reményünk és menekvésünk, halálos álmából fel lehessen ébreszteni!

El tudnak-e képzelni nagyszerűbb dolgot, mint hogy beléphessenek a rózsakertbe, az örökkévalóság rózsakertjébe, amelyben maga az élet, Isten élete nyilvánul meg állandó, pompás dicsőségről dicsőségre-születésként.

Így ér véget a halál. Az élet maga világosság lesz, mely a Szent Szellem rózsakertjében születik.

Ennek a sírveremnek, az anyag sírgödrének mindegyikőnk számára be kell zárulnia! Mind elértünk életutunk bizonyos pontjára; mindenki felteheti magának a kérdést: hol ez a pont, hol állok én? Túl van-e ez az új kezdet határán?

Ha nem, akkor igyekezzen! Mert az új kezdet a hetedik nap, az Úr napja, az Ön Istenének napja! És az a fontos, hogy Ön élete napjának ezt a virradatát megünnepelhesse.

Önök mind ragyogóan tanúskodjanak erről!

A Föld, a világ szülőméhe

részlet Jan van Rijckenborgh: Az egyiptomi ős-Gnózis 3. című művéből

 

Hermész 11. könyvében világos különbséget tesz aközött, amit mi világnak, s amit mi Földnek nevezünk. A hermészi filozófiában a világ a tökéletes, a szent, az Istentől megnyilvánított bolygó, míg a Föld a világnak csak egy nagyon kis része, egyetlen nézete, az a rész, amelyiket mi embrionális, magzati résznek vagy a világ szülőméhének nevezünk, amelyben az embernek kell kialakulnia, megszületnie, igaz emberré válnia.

 

A magzati tér az emberi fejlődési folyamat több eseménye, balesete miatt elanyagosodott. Ezt az anyagosodási folyamatot – ennek minden következményével együtt – nevezi Hermész gonoszsági folyamatnak, azaz a nem isteni alakulás folyamatának. Az elanyagosodás ugyanis megkristályosodás, olyan folyamat, mely végül megkövesedéshez és ezzel végső megálláshoz vezet. Egy megkristályosodott, megkövesedett Föld bizonyos pillanatban aztán nem képezhet már életterületet magzati állapotban lévő, alakuló lények számára, fejlődésben lévő dolgok számára. A világtörténelemben a földi területen azért látunk tehát szüntelen le- és felmenetelt, fokozódó kristályosodást és a kristályosodás szüntelen összeroppanását, hogy a földi terület újra fejlődési terület lehessen.

Az újra meg újra jelentkező elanyagosodás oka abban a vetőmagban rejlik, mondja Hermész, amelyet az ész a démonoktól kapott. Egy démon egy természeti erő. Démonok, technikai-filozófiai szempontból asztrális erőelvek, amelyeket intellektuális agytudatunk teremtett. A démoni fejlődéseknek vannak más okai is, de minket embereket illetően ez a legfőbb ok.

Ismételjük: a démonok asztrális erőelvek, amelyeket az ember intellektuális agytudata fejlesztett ki. Ilyen erőelveket kifejleszthet egy embercsoport a Föld asztrális térségében, és az egyed, az ember a saját asztráltestében.

Az ész vetése az ésszel való gondolkodásunk, agytevékenységünk. Ésszel való gondolkodásunk állandóan működik, és amit agyunk termel, az azonnal hatást gyakorol az asztráltestre. Az ésszerű agytevékenységgel tehát az ember hozzáférhet a saját asztráltestéhez, de a Föld asztráltestéhez is. Észtevékenységével az ember a Föld asztráltestében és a saját asztráltestében egy gyorsan forgó, tüzet hányó, világító elvet alkot, mely befelé és kifelé is sugarakat áraszt. Ezek az erők, ezek az asztrális hatások megnyilvánulnak többek között a mikrokozmosz középpontjában és az ember szívében is, mint lelket adó befolyások.

Személyiségünk és mikrokozmoszunk lelkesítő, lélekadó befolyása nem más, mint asztrális hatás. Ez a lelket adó befolyás egyezteti össze az egész személyiséget az asztráltestben okozott keringés fajtájával.

Most már nem lesz nehéz elképzelni: bizonyos észtevékenységhez kezdünk. Az észtevékenység által, az észtevékenységszerű gondolkodással asztráltestünkben bizonyos állapotot keltünk. Asztráltestünk minden oldalról körülvesz minket, és ebből az asztráltestből jön az, ami a személyiségünk közepének, mikrokozmoszunk közepének lelket ad. És mikrokozmoszunk közepe egyezik a szív helyével.

Ha aztán az asztrális tűzelveket csupán spekulatívan, találomra alkotjuk a magzati ember hirtelen, zavaros agyműködése révén, akkor a lelket adó erőnk nagyon is hamarosan nem felel meg többé semmiféle rendnek, a legcsekélyebb szabályosságnak sem, és minden bizonnyal nem egyezik az isteni renddel. Logikus, hogy ez a rendetlenség megbosszulja magát. Mindenekelőtt gondolják meg, hogy az ember agytevékenységének 99 százaléka zavaros! Figyeljék csak meg egyszer, merre kalandoznak el gondolataik a nap folyamán, mennyi gondolati feszültséget fejlesztenek ki, mennyi tiltakozásnak adnak gondolatban kifejezést! Gondoljanak csak kritizáló gondolataikra, ennek minden következményével, és hogy ebben milyen sok a csekély értékű! Akkor nem nehéz elképzelni, milyen mozgalmasságot keletkeztetnek az asztráltestükben, és emiatt hogyan néz ki lényük egész lelkesítő eleme.

Lényegében csak egyetlen egyetemes rend van, csak egyetlen keletkezési terv: Isten terve, minden dolog Atyjának a terve, a világra és emberiségre vonatkozó Istenterv. Nos, az ész démonikus vetőmagja miatt, az agy-ész kényre-kedvre, találomra ható, rendetlen és teljesen fejetlen működése miatt a Földre és az emberiségre vonatkozó egész Istenterv elromlik. A megnyilvánuló ember ki lesz taszítva az Isten által elrendelt rendből, és emiatt a megkristályosodásnak, a megkövesedésnek, betegségnek és halálnak lesz alávetve, mígnem eljön a vég. Ily módon gonosz az anyagi, állapítja meg a hermészi filozófia.

Ebben a földtérségben, amelyben élünk, amely napjainkban is újra annyira elanyagosodott és gonosz lett, oly gonosz, hogy megint egy összetörés és tisztogatás áll az idők ajtaja előtt, mi is, hogy úgy mondjuk, számolunk a jóval és a rosszal. Ismeretes, hogy beszélünk jó emberről és rossz emberről. Ennél a dolognál meg kell állnunk egy pillanatra, mert amit mi jónak és rossznak nevezünk, semmi köze ahhoz, amit Hermész nevez ennek.

Aki hermészi értelemben a gonoszban van, tehát az elanyagosodásban, egy gonosztevőt rossz embernek nevez. Jó ember pedig az elanyagosodott ember, aki szabatos, tisztességes, becsületes és például emberbarát. De gondolják meg, hogy mindkettő, a jó, meg a rossz ember is a megkristályosodásban, az anyagosodottságban, a megkövesedésben van. Tehát mindkettő a gonoszban van! Ahogyan pedig van egy hermétikus gonoszság, azaz egy anyagosodottságban, megkristályosodottságban állás, természetesen ugyanúgy van hermészi jóság is. Hermész beszél erről, tudjuk, beszél minden további nélkül a jóról. Ennél pedig arra a jóságra gondol, arra az abszolútra, mely Istentől, a Logosztól, a mindenség Atyjától van. Arról a jóságról beszél, mely magában foglalja az Istenterv tökéletes rendjét, amellyel az igaz, szellemi ember tökéletes összhangban él.

Erre az emberre mondja Hermész, hogy a jóval van kapcsolatban és őt Isten megtartja üdvösségében. Ezt bizonyára megértjük. Mihelyt a megkristályosodó, a gonoszba pusztuló ember valóban a jóra irányul, tehát Isten rendjéhez, a Gnózishoz fordul, pusztulása azonnal felmenetté változik. A kristályosodások és ezeknek a következményei akkor teljes átalakulássá, transzfigurálássá válnak. És akkor magyarázza a 11. könyv nyomatékkal, minden rosszat jóra fordít.

Ennek a lehetőségét megértik, ha nem felejtik el, hogy Hermész a rossz fogalmán a megkristályosodást, a megkövesedést érti ennek minden szempontjával, mely csupa betegség és halál. Ha aztán a jóhoz fordulunk, akkor a megkristályosodás befejeződik, és olyan folyamatoknak ad helyet, amelyek a megdicsőüléshez vezetnek.

Hermész azt mondja a 14. pontban: Isten, a mindenség alkotó szelleme minden teremtményét a saját ábrázolására teremtette. Az egész mindenségben minden megjelenőnek a lényege, a belsője a mindenség építőmesteréből ered, vagy belőle keletkezett. Ha az elanyagosodott ember újra az egyedül Jóhoz fordul, akkor az embert, akit a gonosz piszka borít, a jó megtisztítja. Mert a jó a valóságos; a gonosz pedig a rögeszme, a valótlan.

Ezeket a kijelentéseket Hermész Aszklépioszhoz intézi, ahhoz az emberhez, aki öngyógyító akar lenni. Ez pedig jó hír. Aki megkristályosító folyamatát megváltoztatja azzal, hogy a jóhoz fordul, az a gonoszt jóra fordítja.

Tudjuk, hogy minden, aminek valamilyen formája van, az asztrális térből születik. A világnak is van egy asztrális tere, ahogyan a Földnek is van, mert a Föld a világnak bizonyos nézete. A földi asztrális tér az ember viselkedése miatt nagyon sötét és nagyon veszélyes lett. Olyan természeterők lépnek fel benne, amelyek nem a Logoszból magyarázhatók.

Mégis, a földi asztrális térnek egykor az isteni világ derűs asztrális térségével kell egyenlővé válnia. A világ szent asztrális teste és a mi sötét, elsötétült Földünk asztrális teste között sem elvben, sem alapvetően nem áll fenn különbség. Az elfajulásokat, az elanyagosodásokat ugyan az asztrális tér teszi lehetővé, de ezek nem tartoznak a térséghez. Szóval, ha az ember valóban a jóhoz fordul, és vállalkozik asztrális térségének megtisztítására, akkor nem is lehet másképpen, mint hogy a gonosz jóra fordul. Akkor a gonoszt megmossa a jó, ahogyan a Szentírás is mondja. Ezt az üdvtitkot akarja Hermész is Aszklépiosznak megmagyarázni.

Mint magzati lények, teljes mértékben a Föld elsötétült térségéből élünk, s ennek a térnek minden szennyeződése bebizonyosodik bennünk egészen a vérünkig. Ha azonban a csakis jóhoz fordulunk, akkor folyamatszerűen részesülünk a szent világ, a szent anyaföld, az eredetileg Isten által alkotott bolygó asztrális terében. És ez az asztrális erő tisztít meg minket minden bűnös fertőtől.

Ez az üdvtitok! Éppen ezért mondja például János 1. levele is: „Az ő fiának, Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől”. Ki ez az ő? A bolygói szellem, a Krisztus-lény.

János kijelentése tehát hermétikus. Aki kutatott, és megtalálta a Gnózist, ennek következtében teljes mértékben hisz és reménykedik benne, szívét az a Gnózisra irányítja. Ez azt jelenti, hogy egy hatalmas kegyelemtűz tölti el őt. Ez a tűz ad neki erőt, amellyel kivitelezheti a minden gonosztól való megtisztulást. Aki pedig ezt az utat akarja bejárni, annak ad tanácsot a 11. könyv 15. pontja:

Mivel a világ Isten által teremtett és eszköznek szánt észlelési és gondolkodási képessége ad alakot minden dolognak, majd oszlat fel újra mindent, hogy ezáltal minden vetést, amit Istenből kaptak megőrizzenek, minden dolgot a feladatuk és hivatásuk szerint megjelentessenek, és azzal, hogy újra felszabadítják, mindent megújulással ajándékozzanak meg.

Ez minden idők legóriásibb hermészi tanácsát tartalmazza. Ezeket a kijelentéseket, amelyeket a 11. könyv folytatása tovább fejteget, részletesebben meg kell beszélnünk. A könyv szeretné, ha megértenénk, hogy az elanyagosodott és egyre erősebben megkristályosodó embernek élnie kell, hogy a gonosz markából megmenekülhessen, és a jóhoz tartozhasson.

Különös előjog, hogy a mai időkben együtt szabad és kell elgondolkoznunk arról az életvitelről, amelyet ennek érdekében alapvetőnek kell tekintenünk. Mert a Földet, a Föld-térséget, amelyben sóhajtozunk, újra egy nagy légköri és kozmikus forradalomnak vetik alá. Ezért szabad és lehetséges erről az életvitelről elgondolkoznunk, és ha gyakorlattá tesszük, akkor a pusztulástól még megmenekülhetünk.

Itt tehát egy felmenetelt, azaz megszabadulást, vagy további pusztulást meghatározó életvitelről van szó. Ennek a szükséges vizsgálatát mindenképpen nekünk kell kiviteleznünk, mert a hermészi filozófia ezeket a dolgokat elvből megköveteli. Ezzel kapcsolatban és az elv figyelembevételével az embernek meg kell gondolnia az időt is és a társadalmi körülményeket is, amelyekben él. Az első időktől máig is minden gnosztikus szerzet rájött bizonyos pillanatban erre a hermészi életelvre, erre a mindent meghatározó életvitelre. Mindannyiójuknak azonban a korszak és a viszonyok figyelembe vételével kellett ezt megtenniük.

Ez a hermészi életelv, ez az életvitel a következő jelmondattal fejezhető ki: Mindent megkapni és mindent odaadni, ezzel mindent megújítani. Minden Istentől kapott vetőmagot magában megőrizni, mindent megjelentetni, és azzal, hogy újra feloszlatjuk, mindent megújítani.