A Szellemi Iskola ötszörös útja
A remény és a teljesülés csillaga – Catharose de Petri
Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának munkahelyeit és gyújtópontjait, melyekre a gnosztikus birodalomban a minden alapjául szolgáló nagy terv kivitelezéséhez szükség van, az évek során használatba vették. Az ifjú Gnózis szellemi iskolája immár teljesen képes a rábízott feladat betöltésére. Azért azonban, hogy mindennek a jelentését, és az ezzel járó minden hatalmas következményt beláthassanak, szeretnénk megosztani Önökkel az alábbiakat.
Először is közölnünk kell, hogy az Egyetemes gnosztikus Lánchoz tartozó szerzetek mindegyike teljes értékű Szerzet. Ez azt jelenti, hogy ténykedésük során, evangéliumi küldetésüket nem csak azáltal teljesítették, hogy a megszabadító életre hívták és vezették az embereket, hanem, hogy egyúttal teljes aratásukat be is hordták a megszabadulás hajlékaiba. E cél érdekében – ahogy ez magától értetődik – minden szerzetnek bizonyos hosszabb-rövidebb ideig tartó fejlődési szakaszt kellett átélnie, mégpedig aszerint, hogy mennyire bizonyult képesnek feladata betöltésére. Amíg egy szerzet nem vált teljessé, addig az előtte járó szerzet segítette, amelyet azonban ezzel hátráltatott az előrehaladásában. Ezért minden előző szerzet csak akkor léphet feljebb egy új munkaterületre, ha a halál természetében folytatott munkát teljesen át tudja venni tőle egy következő szerzet.
Egy ilyen átvételhez azonban a következő csoportnak a szó szoros értelmében ötszörösnek kell lennie; azaz – misztikusan kifejezve – meg kell gyújtania Betlehem csillagát a haláltermészet sötét országai felett.
Mit jelent a gyakorlatban, hogy egy gnosztikus szerzet ötszörös?
Egy ilyen szerzetnek először is rendelkeznie kell egy intézménnyel, amely hatásosan éltetve, kapcsolódni tud a kereső emberiséghez, és az élet tengeréből embereket halászhat vele. Mint tudják, mi a Lectorium Rosicrucianum nyilvánossági munkája formájában rendelkezünk egy ilyen intézménnyel.
Másodszor, a szerzetnek birtokolnia kell egy olyan eszközt, amellyel az iskolához közeledőket módszeresen bevezetheti a kiegészülés ismeretébe. Mindennek úgy kell megvalósulnia, hogy a közepes tanuló se lásson más kiutat, mint önátadással rálépni a megszabadulás ösvényére. Ezzel az eszközzel is rendelkezünk: ez a Lectorium Rosicrucianum külső iskolája, a bevezető fokozatok.
Harmadszor a szerzetnek szüksége van egy szervezeti eszközre, hogy mindenkit, aki akarja, és akaratának a bizonyítékával is szolgál, a legrövidebb időn belül elvezessen ehhez az önátadáshoz, ehhez az éntelenséghez, hogy a lélekszületés által lehetővé váljon az úgynevezett belső életben való gyakorlati részvétel. A Magasabb Tudat Iskolája révén ezzel az eszközzel is rendelkezünk, amelyben gyakorlatilag öt éven belül meg lehet ünnepelni ezt a szép és nagyszerű diadalt.
A szerzetnek, negyedszer rendelkeznie kell a szolgáló segítők egy olyan kiválasztott csoportjával, amely a szükséges keringési folyamatokat gnosztikus-mágikusan életfluidumokkal látja el, és az egész élő testet felruházza a kívánt erőkkel, hogy az valóban élhessen. Az eklézsiában rendelkezünk azzal a papi sereggel, amely naponta ezt a nagyszerű feladatot látja el.
Ötödször pedig létezik egy szerv, amely többek között a gnosztikus birodalom új asztrális terében tevékeny, hogy minden testvért, aki csak szóba jöhet, elvezessen oda, és az új lélekbirodalom megszabadító életébe állítsa őket. Vagy a Pistis Sophia gnosztikus evangéliumának nyelvén kifejezve: léteznie kell egy teljesen biztosan dolgozó tizenharmadik Eonnak. Az Ifjú Szerzet rendelkezik ezzel a szervvel is az Arany Fej Közössége révén.
Így világossá válik számunkra, hogy az ifjú Gnózis immár teljesen felnőtté vált, és ezzel sok gondoskodástól szabadította meg az előtte járó szerzetet. Betlehem csillaga e felnőtté válás időpontjában újra felragyogott. Ez a remény és a beteljesülés csillaga, a gnosztikus pirkadat fénye a világ fölött!
Egy ideje tehát létezik egy új, teljes értékű gnosztikus Szellemi Iskola. A tökéleteseknek egy újabb serege indul útjára, hogy megkezdje a fej, a szív és a kezek feladatát a sötétség országaiban. Az ifjú Gnózis így eredeti nevéhez méltóan misztériumiskolává vált, az egyetemes lánc minden előző misztériumiskolájával egyenrangúvá.
Ezért igazán van okunk szavainkat köszönetre és örömre hangolni, mivel a hosszú és gyakran oly aggodalmas évek után eme feladatunkat jó véghez vihettük. De van itt még más is, rengeteg minden!
Ha egy ötszörös gnosztikus szerzet valóban felkészült egy ilyen feladat beteljesítésére, akkor minden hozzá igyekvőt szabadon vihet az atyai házba.
Ez az ezeréves birodalom egyik nézete. Egy ezeréves birodalom az az időszak, amelyben a Hétszellem három elsődleges sugara védelmében dolgozó szerzetet a munkája elvégzésében semmiféle akadály sem gátolhatja, bármely oldalról is fejlődik az ki a haláltermészet területén, hogy Isten gyermekeinek aratását megzavarja vagy megsemmisítse. Reméljük, hogy Önök mindezt felismerik vagy képesek érzékelni, hogy megérthessék azokat a jelentőségteljes időket, amelyekbe beléptünk.
Ha egy gnosztikus szerzetnek sikerül az ellenség birodalmában épülő fellegvárát befejeznie, akkor megadatik neki az erő, hogy a régi kígyó hatókörének sugarát időlegesen beszűkítse, hogy küldetését zavartalanul kivitelezhesse.
Egy ilyen időszak hatalmas következményekkel jár. Oltalmazott, biztos út alakul ki, amely lentről felfelé, de ugyanakkor fentről lefelé is vezet. Ez többek között azt jelenti, hogy a tükörszféra sok foglya, sokan, akik a tükörszférához tartoznak, vagy bizonyos létállapotban nem folytathatták fejlődési menetüket, mert mikrokozmoszukat nem lehetett kiüríteni, most megkapják a megszabadító életben való részesülés lehetőségét.
Például sok ezer megszabadítatlan lélek van, akiket az elmúlt hétszáz évben, miután az előttünk járó szerzetnek vissza kellett vonulnia az anyagszférából, Jézus tanúsága vagy Isten igéjének akarata végett megöltek. Olyan emberek ezek, akik annak idején a dialektika fenevadát és annak minden csalfa és eonikus képét alapvetően elutasították, ezért mentessé váltak a halálos bűnöktől és az emberiségnek nagy szolgálatokat tettek. Mivel azonban mindezek az értékes testvérek nem rendelkeztek a megszabadulás jelével, az új lélek jellegével, hősi haláluk után nem léphettek be az élő lélekállapot világába.
A világért és emberiségért hozott áldozatuk, akiknek a halál természetében oly keservesen kell szenvedniük, és a mindenkivel szemben tanúsított névtelen szeretetük azonban oly nagy volt, hogy mikrokozmikusan nem lehetett őket kiüríteni, és így nem járhatták a többi halandó útját. Ezért olyan területen vannak, melyet a hatodik és a hetedik kozmikus terület közötti határterületnek nevezhetünk.
Sokukat, akik csak valamelyest is szóba jöhettek rá, az előző szerzet már megváltotta és beemelte a megszabadító életbe. A többieknek azonban várniuk kellett, mert az anyagszféra állapotai miatt lehetetlen volt mikrokozmoszaik számára egy újabb inkarnálás, mivel az, erőlehetőségeik tükrében, újfent csak hatalmas, meg nem érdemelt szenvedéshez vezetett volna. Ezért kellett ezeknek a lelkeknek várniuk, amíg megteremtődnek azok a feltételek, melyek az ifjú gnosztikus szerzetben most valóra váltak.
Most már belemerülhetnek az időbe, és a gnosztikus beavatás pompás és gyors ösvényén át beléphetnek az örök atyai házba. Ezért magától értetődő, hogy az élő testet most és a közeljövőben benépesítő csoport igen különleges minőségű, új eljövendő generációknak fog életet ajándékozni.
Az elkövetkezendő évtizedekben olyan emberek születnek majd az ifjú Gnózis csoportjába, akik már ifjú korukban világos jelét adják pozitív irányulásuknak és lehetőségeiknek. Fiatal éveik ellenére sok öregebbet megszégyenítenek majd, ugyanakkor utóbbiak örömükben elámulnak a csoportban általuk előidézett iram és haladás okán.
Ezért többé már az iskola jövője miatt sem kell nyugtalankodnunk. Ezt az új Jeruzsálem felé vezető utat egyre többen és egyre erősebben fogják örömmel és teljesen bejárni.
A Gnózis áldása tartósnak bizonyul.