A rózsakeresztesek hitvallása
AHOGYAN AZ ÜDVÖSSÉG EGYETLEN EREJE KÉTFÉLE FEJLŐDÉST VÁLTHAT KI BENNÜNK – ELFAJULÁST VAGY HELYREÁLLÍTÁST –, UGYANÚGY LÉTEZIK EBBEN A VILÁGBAN KÉTFÉLE HIT IS: AZ EGYIK AZ, AMIT PARANCSSZÓRA FOGADNAK EL, A MÁSIK PEDIG AZ ISMERET ÉS TISZTA FELFOGÁS ÉRTELMÉBEN VETT HIT.
A világon rengeteg olyan hit van, melyet pusztán „elfogadnak”. A vallásos tömeg szemlátomást vakon követi vezetőit. A mindennapi élet számtalan példával bizonyíja, hogy ez a vak engedelmesség tökéletesen kielégíti őket, hiszen az egyházi dogma a tömeg misztikus érzéseihez kapcsolódik, és így életcélt és életbeteljesülést nyújt számára.
Bizonyára megértik, hogy az efféle alapokon nyugvó hitvallás mindig tekintélyelvű. Az ilyen hitnek persze semmi köze sincs az első kézből származó ismerethez vagy Isten egyetemes bölcsességének átéléséhez és kifürkészéséhez. Az a hit azonban, amelyről a valódi szent iratokban van szó – sok eredeti iratot ugyanis teljesen meghamisítottak, hogy ezzel tekintélyt kényszerítsenek ki! –, az igazság tiszta, személyes felismerésén alapszik. Egy világi hit csupán hívőket teremt. Az a hit azonban, amelyről a Szentírás beszél, kizárólag hitvallókat ismer. Valaki persze csak akkor vallhatja a hitét, ha életmódja mély belső ismeret és belátás eredménye.
A misztikusan irányulók erre persze azonnal rávágják: „Igen, mi is teljességgel hisszük és valljuk a Szentírást, ahogy ez például a Bibliában áll. Ezért a szó valódi értelmében hívők vagyunk.” Erre azt kell válaszolnunk: „Ez tévedés, mert Önök a szent beszédnek csupán a külső öltözetében hisznek.” És ahogy ezt már a régi bölcsesség is gyakran mondta: „Jaj annak, aki a tóra külső ruháját, mely a törvény, magának a tórának tartja.” A Szentírás ezzel arra céloz, hogy mindazoknak, akik Isten lényének felderítéséhez és közvetlen szemléléséhez el akarnak jutni, szabaddá kell válniuk minden írott betűtől és szövegtől, vagyis meg kell szabadulniuk minden írásos dokumentumtól. Gondoljanak csak Pál szavaira: „…a betű megöl, a szellem pedig megelevenít” (2 Kor. 3:6).
A HIT VALLÁSA ÉS MEGERŐSÍTÉSE A VÉRBEN
Szándékunk szerint ebben a cikkben mindenekelőtt azt kívánjuk tisztázni, hogy mit értünk hitvalláson. A Szellemi Iskola hitvallását, a rózsakeresztes testvérek hitvallását lehetetlen olyan egyszerűen, pusztán dialektikus létállapotunkból kiindulva követni. Megvallott hitünket ehhez előbb a vérünkben le kell horgonyoznunk. Amíg azonban ez bekövetkezik, az embernek egy fejlődési sorozaton kell átmennie.
A következőkben azt szeretnénk megvizsgálni, hogy mit értünk a „rózsakereszt” elnevezésen. Jól meg kell gondolnunk, hogy a Rózsakereszt Szerzete, legalábbis az a szerzet, amelyet mi szolgálunk, nem dialektikus rend.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy mindenekelőtt erre a tényre hívjuk fel a figyelmüket, mert nagyon sok szerzet létezik – még a tükörszférában is –, amely rózsakeresztesnek mondja magát. Ide tartozik például az a szerzet is, amelyet Max Heindel és más hasonló szellemi munkások hoztak létre. Ezek a tükörszféra-fényszellemek az ezoterikus jóság és személyiségművelés értelmében tisztán dialektikus munkát végeznek. Olyan filozófiát nyújtanak, amely az őszintén kereső léleknek sajnos a legcsekélyebb megszabadító lehetőséget sem biztosítja. Amit ezekben a körökben megszabadítónak neveznek, az a tükörszféra-területeken való tudatossá válás, illetve tükörszfératudat.
Ezt pedig mindenki el tudja érni, ki-ki a létállapotának megfelelően, hogy aztán a születés és halál kerekéhez kötve újra visszatérjen a földi élet hajszájába. Mégis nagy tisztelettel kell beszélnünk ezekről a vezéregyéniségekről, akik tudatosan vagy öntudatlanul ezekkel a jóságnormákkal terhelték vagy terhelik meg magukat. Mert ez a fejlődésmenet egész bizonyosan a mindenségi történés egyik fontos tényezője. Az igazi Rózsakereszt-Szerzet azonban nem tükörszféra-szerzet, hanem a Mozdulatlan Birodalom szerzete! Ezért ez az igazi Szerzet olyan tant hoz el nekünk, amellyel a személyiségkultúrára törekvő ember nem sokra megy.
A TRANSZFIGURÁCIÓ MINT EGYETLEN CÉL
Az a sok nehézség, amellyel iskolánknak az évek folyamán meg kellett küzdenie, abból a tényből magyarázható, hogy a tükörszféra rózsakereszt szerzete sok, magát „rózsakeresztesnek” nevező ember segítségével a mi szervezetünket és a benne fennálló erőlehetőséget a saját céljaira akarta felhasználni. Azt a sok meghívást, figyelmeztetést, tanácsot, mely mind a fennálló mű szétzilálását célozta meg, a Szellemi Vezetőség – ezeknek a „rózsakereszteseknek” az ismertetőjelét látván – bölcsen és nagyon határozottan elutasította. Mindezeket az Egyetemes Rózsakereszttel állítottuk szembe, mely figyelmét kizárólag az eredeti emberre és a transzfiguráció, az újjászületés szent tudományára irányítja.
Ezen fejtegetések nyomán talán Önökben is kialakul egy elképzelés a Rózsakeresztes Szerzet hitvallásának bölcsességéről és hatalmas távlatáról. Itt az eredeti tannak első kézből eredő tisztán tudatos felfogásáról és kipuhatolásáról van szó. Ez a tan a bukott gyermeket vissza akarja vezetni valódi mennyei hazájába.
Fejlődésmenetének kezdetén az ösvényen járó minden tanuló keresztúton áll. Két út tárul tudata elé: választania kell a személyiségkultúra és a mindent átfogó megújulás között. Mármost teljesen a tanuló tudatállapotától függ, hogy vértudatánál fogva melyik utat képes bejárni, és hogy végül melyik útra fog rátérni. Ha az első utat választja, és például vallásos mentalitással valamint kiadós jóságkultúrával rendelkezik, akkor bizonyosan a tükörszféra rózsakereszt-szerzetével kerül kapcsolatba. Ha azonban a második utat választja, a helyreállítás útját, akkor az ösvényen az Egyetemes Rózsakereszttel köti össze magát, amelyet egy nem ebből a természetből származó szerzet vezet.
A tükörszféra rózsakereszt-szerzete körülbelül a középkor óta áll fenn, és azóta a legkülönbözőbb célokat képviselő csoportokra esett szét. Ezen csoportok között olyanok is akadtak, amelyek erős jezsuita befolyás alatt álltak. Vegyék azonban figyelembe, hogy minden olyan cél, amelyre ezek a csoportok törekednek ill. törekedtek, kivétel nélkül a dialektikus területhez tartozik vagy tartozott. Nagy hangsúlyt helyeztek például a természettudományok elterjesztésére, valamint a társadalmi és a politikai élet befolyásolására, mert céljuk csak az volt, hogy az emberiséget simább együttéléshez vezessék. És így tovább és így tovább. Hiszen ismerik!
Az Egyetemes Rózsakereszt viszont egyértelműen mást képvisel! Következetesen távol marad a dialektikus élettől. Amikor ez a Rózsakereszt fellép az anyag területén, munkásai a világ szemében józan, átlagos emberek, akik az anyagi szféra dolgait és szokásait úgy veszik, ahogy vannak. Az igazi rózsakeresztes ugyanis viseli az ország ruháját. Ebben az értelemben nem tesz semmi rendkívülit. Ugyanakkor egészen bizonyos, hogy az igazi rózsakeresztes semmilyen érdeklődést sem tanúsít olyan dolgok iránt, amelyek a tömegember életét általában tökéletesen uralják. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy társadalomellenes lenne.
ÉNÖSSZETÖRÉS
Az Egyetemes Rózsakeresztet továbbá a teljesen személytelen fellépéséről is fel lehet ismerni. Személyek a legcsekélyebb mértékben sem érdeklik. Bizonyára megértik, hogy miért van ez így. Az Egyetemes Rózsakereszt esetében ugyanis nem személyiségkultúráról van szó, hanem az énszemélyiség összetöréséről. Mégis nagyon intelligensen és korrekt módon lép fel ebben a világban.
A nem ebből a világból származó Rózsakereszt szándékai most már az Önök számára is világosak. Az a fő cél, hogy az igazi mennyei ember egyszer újra életre keljen!
A Rózsakeresztes Szerzet többek között egy egyetemes jelképes beszéddel fordul az ösvényen járó tanulókhoz, vagyis mindazokhoz, akik elhatározták, hogy a Rózsakereszt Szerzetének útját járják! Amint tudják, a szimbolikus nyelv egy nagyon régi, eredeti nyelv, melyet semmilyen földi nyelv sem ronthat meg, hacsak az előítéletek és a dialektikus hit nem tart fogva valakit.
A TISZTA JELKÉPEK HELYTELEN HASZNÁLATA
Létezik azonban egy olyan jelképrendszer is, amely teljesen az önérvényesüléshez kapcsolódik. Ezeket arra használják, hogy Önöket ehhez a természethez kössék. Már ez is egy nagyon egyszerű ismertetőjegy, melynek alapján meg lehet állapítani, hogy honnan származnak az utunkba kerülő jelképek. Tehát nem minden jelkép egyetemes, és még az egyetemes jelképekkel is gyakran visszaéltek.
Gondoljanak csak ezzel kapcsolatban a keresztre! Hogy mi mindenre fel nem használják! Mindannyian jól emlékszünk még, hogy a második világháború alatt mit műveltek a horogkereszttel ill. napkerékkel. A templomaink falán lévő arany rózsakereszt is mindenki számára egészen mást jelenthet. Ezért jól meg kell érteniük, hogy az egyetemes jelképes beszéd csak azon tanulókhoz szól, akik szándékaik és életmódjuk alapján az Egyetemes Szerzet felé igyekeznek.
AZ EGYETEMES JELKÉPEK KAPUKAT TÁRNAK FEL
Az egyetemes jelképes beszéd sohasem figyelmeztető jellegű. Nem olyan, mint egy horoszkóp, jóslat vagy jövendőmondás, amelybe az ember belekapaszkodhatna. Ez az egyetemes jelképes nyelvezet sokkal inkább kinyilatkoztató és feltáró módon működik! Ezt néhány példával szeretnénk megvilágítani.
A fiókáit tápláló pelikán. Bibliotheca Philosophica Hermetica
A hattyú és a pelikán a hét fiókájával az Egyetemes Rózsakereszt jelképe. A pelikán felszakítja a mellét, hogy hét fiókáját táplálja. Tegyük fel, hogy valamelyest ismerjük az Egyetemes Bölcsességnek a hét örök kapura vonatkozó tanítását, mely szerint a tanulónak a hétszeres abszolút „léttel” való összekapcsolódása érdekében ki kell nyitnia ezeket a kapukat. Akkor a fenti jelképet az Egyetemes Rózsakeresztes Szerzet tiszta hitvallásának tekinthetjük.
Mármost lehetséges, hogy valamelyik éjjel erről a pelikánról fognak majd álmodni. Ám ez nem jelent semmit, mert úgy is magyarázható, mint az éppen most tanult dolgok utóhatása. Az ösvényen azonban mindig fennáll az a lehetőség, hogy a törekvő és küzdő tanuló az új életért vívott harc hevében hirtelen maga előtt látja a pelikán vagy a hattyú képét, a kiegészítő elemekkel együtt vagy nélkülük. Ha valóban a szellemi szemei előtt jelenik meg ez a kép, akkor az illető tanuló ebből a félreérthetetlen jelzésből világosan tudja, hogy „itt az idő”, hogy az örökkévalóság kapui feltárultak – vagy hamarosan fel fognak tárulni.
Maradjunk még ennél a jelképnél: láthatjuk, hogy a hattyú vagy pelikán, amely hét fiókáját saját szíve vérével táplálja, nagy jelentőségű jelkép. Mint ahogy a galamb, amelyet Keresztelő János – az önmagát semlegesítő ember – minden élet urának fejére leereszkedni látott, úgy a hattyú és a pelikán is a Szent Szellem jelképe. Az isteni bölcsességé, mely belefolyik az időbe. A hattyú a misztériummadár, a szellem, amely beereszkedik az időbe. A pelikán hét fiókája pedig a mikrokozmosz hét nézetét jelképezi, vagyis az eredeti ember hétséges életterületét.
Ha az egyetemes jelképes nyelvezet a tanuló legbensőbb tudata előtt beszélni kezd, akkor ez a jelkép annak a ténynek a tökéletes bizonyítéka, hogy a tanuló egy születés előtti állapotot ért el.
A madár minden világvallásban a Szent Szellem jelképe. Az egyiptomi Szeb isten fején például egy ludat látunk. Brahma, a hindu vallás szent szelleme és Jupiter, a régi görögök szent-szellem nézete madár alakjában jelenik meg. A rózsakeresztesek hitvallása pedig már régtől fogva egy hattyú alakjában van elrejtve. Ezzel csupán azt akarjuk megvilágítani, hogy a szimbolikus nyelvezet a magasabb szellemi iskolázásban részt vevő tanuló számára az egyik legjelentősebb összekötő kapocs közte és a hierofánsok között.
Természetesen ez az összekötő kapocs önmagában nem elegendő, ám van még egy másik személyes összekapcsoló elem, melyet az iméntivel párhuzamosan kell említenünk. Ez nem más, mint az isteni erő. Amikor Pál azt mondja: „mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben” (1. Kor. 4:20), akkor erre az egyetemes ismertetőjegyre utal.
MINDEN ANYAGI TÖRTÉNÉSBŐL KIEMELTETVE
Ha az előkészítő tanuló keresztüljutott saját aurikus terén, akkor létrejön az egyetemes élettel való kapcsolata. Ekkor minden anyagi történésből kiemelkedik, és távlataiban tudja áttekinteni a múltat, jelent és jövőt. Ekkor már soha többé nem éhezik és szomjúhozik, mert Isten fogja a kezét, és így közvetlen táplálékot kap az egyetemes éteranyagból.
Fontosnak tartjuk, hogy még egyszer felhívjuk a figyelmüket arra a tényre, hogy a tükörszféra-rózsakereszt spiritiszta kapcsolatot alakít ki a tanulóival. Számukra nincs más lehetőség. Ilyen módon inspirálják és vezetik őket, és szimbolikus elképzeléseket sugalmaznak nekik. Célunk az, hogy felhívjuk a figyelmüket arra, hogy a tükörszféra-rózsakereszt és az Egyetemes Élet Rózsakeresztje között mélységes szakadék tátong. Ez a kettő összeegyeztethetetlen. Új bort nem lehet régi tömlőkbe tölteni.
Ezért tehát meg kell érteniük, hogy szeretnénk elkerülni minden akadályt és bonyodalmat, amely helytelen gondolattársításokból keletkezik. Az Egyetemes Rózsakereszt csupán erőt, szent szellemerőt sugároz, amely formához nem kötött, megszabadító, szentelő, négyszeres éteranyag. Forma nélküli ugyan, mégis mindent magába zár, mert ez az erő „az Egyetlent, a Mindenséget, vagyis az isteni bölcsességet” hordozza magában.
Ha tehát a tanuló már érett vagy most érik meg az új életre, vagyis a helyreállítás folyamatában áll, akkor ez az erő úgy hat, akár egy csoda. A tanulóban kialakítja a tudás, a látás és a mindent átölelés képességét, a megszakítás nélküli „létet”. Az Isten erejében élés és lélegzés beavatottá teszi a tanulót a Szent Szellemből eredő tiszta önszabadkőművessége révén. Ebben az állapotban a tanuló maga hívja fel a Szent Szellem hattyúját mint az önvalóban lévő jelképes formát. Válaszul pedig erővonalak és erőáramok formájában a Szent Szellem ereje sugárzik.
Így az Egyetemes Rózsakereszt testvéreinél a hitvallás olyan hatalmas birtokká alakul, mely elpusztíthatatlan és elidegeníthetetlen. Ezért mondja az ősi bölcsesség, hogy az igazi rózsakeresztest sem megsemmisíteni, sem utánozni nem lehet.