Krisztus, a bolygói szellem
Karácsonykor elhangzott beszéd
Hermészi filozófiánk azt mondja: „Tehát Isten a világ Atyja és a világ mindennek a teremtője, ami őbenne található; a világ Isten fia, és ami a világban van, az mind a világ által lett”.
Hermész itt persze az eredeti menny-földről beszél, semmiképpen sem mai földünkről. Az ember annak az eredeti világnak az anyagából készült. Mi annak a világnak a gyermekei vagyunk, és annak a világnak, a magasabb dialektikának minden ereje és lehetősége megnyilvánul bennünk és körülöttünk. A világnak a dialektikája azonban egészen más, mint földünké. A világé isteni, egyszülött, igazi. A mi számunkra azonban a dialektika vész és baj, büntetés, a terméketlenség bizonyítéka. Létezik tehát a világnak a dialektikája és a földnek a dialektikája. A föld a világ kicsiny része. A világ egy óriási, csodás rendszer sok különböző nézettel. Földünk csak egyetlen nézetét képezi. A világ óriási gyakorló és fejlesztő tér- a teljes emberlény számára, de más élet hullámok számára is. Az ember számára a föld – és a jövőben a világ – isteni oktatóintézet. De sem a föld, sem pedig a világ nem képezi az emberi megnyilvánulás végcélját. Csak isteni eszközök, amelyekkel az embert Isten tervének a kivitelezésére serkentik.
Negyvenkilenc sugár
A világmindenségben számtalan naprendszer és a bolygók miriádjai találhatók. Minden bolygó egy fejlesztési tér, amely az istenterv kivitelezésére sürget. Minden isteni bolygó egy ilyen világ, és a bolygó szívében sugárzik a szellem, a bolygói szellem, a bolygó szelleme. Minden világnak, minden bolygónak megvan a magja, a szíve, amelyből a bolygói szellem hat. A föld is, a mi földünk, bármennyire elfajult is, szívében hordozza a bolygói szellemet, a Krisztust. Ez a világosság minden elfajultságon és elanyagiasodottságon áthatol, kihatol és sugarakat áraszt mindenfelé. A bolygói szellemből hétszer hét, azaz negyvenkilenc sugár árad, melyek az isteni tervet kísérik és továbbviszik.
A föld isteni nézetében olyan emberi lények tartózkodnak a fejlődés különböző fokain, akik a mi létállapotunkon messze túlhaladtak. Ezeket nevezik a Halhatatlan Lelkek Szerzetének. A mi színvonalunkon lévő emberiség segítségére sietnek, hogy a földi emberiséget, mint fejletlen lények csoportját, lépésről lépésre fogékonnyá tegyék, reagáltassák, éretté tegyék a bolygói szellem hét sugarára. Ezek a sugarak egy fejlesztési tervet képviselnek. Most a negyedik sugár időszakában vagyunk, mely a gondolkodási képesség kialakítását tervezi. Ettől a foktól az eredeti tervtől eltértünk, méghozzá olyan mértékben, hogy életterületünk, a föld, elsötétült és veszélyes lett. Az ember zabolátlan gondolkodási ösztöne és vágytermészete a korábban tiszta földtérséget elrontotta. Ebből kialakulhatott a megkristályosodás, a megbetegedés és a halál, mely most markában tartja az embert. Ez megzavarta az isteni fejlődés tervét, mire aztán katasztrófa katasztrófát követett. A föld elferdült, elfajult életterületté vált. Ennek ellenére a Krisztusszellem megtámadta ezt a teret és emiatt az eredeti világhoz, az eredeti mennyföldhöz vezető út nyitva maradt, minden ember számára nyitva áll. A visszatérés feltétele az ember megfordulása, „megtérése” és újjászületése. A bolygói szellem ötödik sugarára adott pozitív reagálás révén egy lélekszületési folyamatnak kell kifejlődnie. Valójában minden egyes embernek az a feladata, hogy reagáljon erre az ötödik sugárra és hagyja, hogy benne új lélek szülessen. Ennek magyarázata, közvetítése érdekében jött el Jézus a földre. Emberként jött ide azzal a céllal, hogy az emberiséget összekapcsolja a krisztuserővel. Világító példájával mutatta meg a szívben történő világosságszületést.
A karácsony ünnepe
Az ember szíve a lélek eleven központja. Ott kell megszületnie Krisztusnak, Isten fiának. A karácsony ezt a fényszületést jelképezi. Azt mondja Angelus Silesius: „Krisztus ezerszer születhet Betlehemben, mégis elvesztél, ha benned nem”. A karácsonyt ez egészen más megvilágításban tünteti fel. Belső folyamatról van szó. amelyet az embernek magának kell lehetségessé tennie.
Jézus az esszénusok szerzetéből került ki, a felkészült lények olyan közösségéből, mely az akkori római birodalom minden nyugtalanságától távol évszázadok óta istenfélő életet élt. Jézus az Egyetemes Szerzet küldötte, tagja volt. Azzal bízták meg: készüljön fej a Krisztusszellem felszabadítására, hogy kisugározhassa a világra, hogy őutána ezt sokan megismételhessék. A Halak korszakának kezdetén az egész föld mélységes sötétségbe borult. Az asztrális elfajultság szinte üledékként terpeszkedett a föld fölött. A viszály és önzés jellemzett mindent, úgy hogy sok szív teljesen el volt zárkózva a bolygó szellemének világossága elől. Szereteterejével azonban a Krisztusszellem mindenen átsugároz és keresi a kapcsolatot az emberi szívvel, amelyben az eredeti szellemmag rejlik. Születésénél Jézus az isteni életterület tiszta szféráiból magával hozta ennek a világosságnak a magját, lelke felkészült a feladat elvégzésére. A Jordán keresztelőnél a Krisztusszellem belé ereszkedett. Ezt a fejére leszálló galamb jelképezte. Ez a tény átszakította az elromlott asztrális anyag sötét felhőjét és Jézus, a Krisztus, a világosságot alulról volt képes a földön elterjeszteni. Jézus csatlakozott a beteg emberiséghez, hogy kihirdesse a megváltás tanát, közvetítse, átruházza a lélekszületés megvalósításához szükséges erőt, s így meggyógyítsa a testet, a lelket és a szellemet is. Azt mondják, betegeket gyógyított. Ezzel azt akarják kifejezni, hogy életre keltette az ember eredeti állapotát, az embert megszabadította béklyóitól, melyek eddig a földhöz kötözték. Azt is mondják, hogy holtakat támasztott fel, azaz felkeltette az élőhalottakat, megszabadított az anyag káprázataitól, hogy újra felismerhessék az igazságot. Vakokat látókká tett, azaz meghozta az egyetlen igaz élet ismeretét, fogalmát és ennek belátását. „Kövessetek”, mondta, azaz nekünk is újra életre kell keltenünk igazi lelkünket, hogy újra kapcsolatba kerülhessünk a kozmikus krisztuserővel.
A bolygói szellemnek az a feladata, hogy az egész földet megtisztítsa és visszaemelje az eredeti paradicsomi állapotba. Ezt azonban nem lehet kikényszeríteni. Tapasztalat révén kell az embernek kifejleszteni annak a tudatát, hogy eltévedt fiú, s emiatt arra vágynia, hogy visszatérjen a hazájába. Ha ez a vágy valóban él, mélységesen meggyökerezett az emberben, a Krisztusszellem csak akkor képes az ő sugaraival az embert körülvenni és áthatni, tehát így „új ruhákkal” ellátni. Aki a mikrokozmoszt megtisztítja az alantas természet érzelmeitől, vágyaitól és gondolataitól, az tehát új „ruhát” kap. Ez a saját megváltásáért és az egész emberiség megváltásáért hozott áldozat.
Az ember évente megünnepli a téli napforduló táján karácsony ünnepét Ez az ünnep nemcsak jelképesen esik az évnek erre az időszakára. Mert amikor a természet évente nyugovóra tér, akkor a kozmikus Krisztus világossága a világ szívén keresztül beáramolhat a földtérségbe, hogy itt erővel hasson. Aki erre nyílt szívvel reagál, az ezt az erőt megkapja és a nagyon szükséges élet megújításra használhatja fel. Az Ön lelke a világossághoz fordul, hogy e megváltó impulzus isteni kegyelmét élete középpontjába állítsa.Erre az erőre támaszkodva az ember képes bejárni a földi térségtől megszabadító ösvényt.
Ezt az utat sokan nem ismerik. Karácsonyt egy két ezer évvel ezelőtt Betlehemben született férfi születésnapjának tartják. Nem veszik észre, hogy azóta a krisztussugárzást egyre erősebben terjesztik a földtérségben annak a férfinek a követői, akik a világosságot maguk is felhívták és felszabadították. E követők anyagjelenségei közül sokat üldöztek megkínoztak és megöltek. A művet azonban nem lehetett érvényteleníteni. A világosságot terjesztik mindazoknak, akik valóban keresik, Akik pedig a világosságot megtalálták és a lelket az eredeti szellemhez kapcsolták, azok megszámlálhatatlan sereget képeznek, olyan füzért, olyan láncot, mely világító szalagként húzódik a világtörténelemben.
A megbízás
Minden embernek az a feIadata, hogy mikrokozmoszában felszabadítsa az eredeti világosságot. Ezt a feladatot egy ideig sokan értették rosszul. Mindent megteltek, hogy megteremtsék Isten birodalmát a földön Ezért juthatott uralomra az anyag és a materializmus. Az ész képességet határtalanul önzően vetették be, hogy a föld anyagát saját belátásuk szerint tegyék a szolgájukká. A világgal és emberrel kapcsolatos istenterv kipuhatolása helyett az észt a földi anyagjelenség tökéletesítésére használták fel. Ennek az lett az eredménye, hogy az ember nincstelenné vált, a bolygói szellemmel nincsen már kapcsolatban, és a Vízöntő korszakában bekövetkező változások folyamataira sincsen felkészülve. Az újonnan beáramló sugárérők minden megkristályosodott életet összetörnek. Az ember azonban nem rendelkezik semmivel sem, amivel az anyagi létet helyettesíthetné. A lélek világosságból való megszületése tehát abszolút feltétel, ha az ember tovább akar lépni az isteni fejlesztési tervben. Ennek érdekében sugárzik a bolygói szellem világossága. Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájában ezt a világosságot fókuszokban összpontosítják, hogy léleképítésre használhassák fel. A kutató ember megnyithatja szívét ennek a sugárzásnak, és így ünnepelheti igazi karácsonyát, mely ekkor nem valami lakoma meghitt körben, rokonok és ismerősök társaságában, nem kimenekülés a felületes fényeskedésbe, sem pedig érzelmes elmélkedés és azokra gondolás, akiknek a jólétből nem jutott ennyi.
Az efféle karácsony ugyanis kitérés lenne, az ideiglenes világhoz való ragaszkodás, holott ezen a világon az ember keze üres marad. Ettől az illúziótól azonban sokan nem hagyják megfosztani magukat, akkor sem, ha észreveszik, hogy ünnepüknek nincsen háttere és bizonytalan alapokon nyugszik. Az igazi karácsony akkor válik valóra, amikor az ember szívében elfogadja az eredeti világosságot, mert ez képessé teszi őt arra, hogy újra Isten gyermekévé váljon. Ez a karácsonyi üzenet tartalma. A világosságot kell elfogadni és hozzá kell látni, hogy az ember ebből a világosságból éljen. Aki a bolygói szellem világosságába áll és kezd ezzel összhangban élni, az felkelti a lélekembert a mikrokozmoszban. Kezdi a Krisztussal együtt cipelni a keresztjét. Ez azt jelenti, hogy a Krisztus világossága az ő lényén keresztül is függőlegesen besugározhat a földtérségbe és az ő munkája révén elterjedhet a világosság a földtér vízszintes síkján is. Ezt a munkát pedig a Halhatatlan Lelkek Szerzete vezeti. Ez a kozmikus krisztussugárzás mind a negyvenkilenc sugarát kiárasztja az emberiséghez. Minden szívben van egy rózsa, mely ebben a világosságban képes kitárni hét szirmát, hogy a megváltás keresztjén felvirulhasson.