Pentagram 1991/3 - Arany Rózsakereszt

Krisztus, a bolygói szellem

Karácsonykor elhangzott beszéd

Hermészi filozófiánk azt mondja: „Tehát Isten a világ Atyja és a világ mindennek a teremtője, ami őbenne található; a világ Isten fia, és ami a világban van, az mind a világ által lett”.

Hermész itt persze az eredeti menny-földről beszél, semmiképpen sem mai földünkről. Az ember annak az eredeti világnak az anyagából készült. Mi annak a világnak a gyermekei vagyunk, és annak a világnak, a magasabb dialektikának minden ereje és lehetősége megnyilvánul bennünk és körülöttünk. A világnak a dialektikája azonban egészen más, mint földünké. A világé isteni, egyszülött, igazi. A mi számunkra azonban a dialektika vész és baj, büntetés, a terméketlenség bizonyítéka. Létezik tehát a világnak a dialektikája és a földnek a dialektikája. A föld a világ kicsiny része. A világ egy óriási, csodás rendszer sok különböző nézettel. Földünk csak egyetlen nézetét képezi. A világ óriási gyakorló és fejlesztő tér- a teljes emberlény számára, de más élet hullámok számára is. Az ember számára a föld – és a jövőben a világ – isteni oktatóintézet. De sem a föld, sem pedig a világ nem képezi az emberi megnyilvánulás végcélját. Csak isteni eszközök, amelyekkel az embert Isten tervének a kivitelezésére serkentik.

Negyvenkilenc sugár

A világmindenségben számtalan naprendszer és a bolygók miriádjai találhatók. Minden bolygó egy fejlesztési tér, amely az istenterv kivitelezésére sürget. Minden isteni bolygó egy ilyen világ, és a bolygó szívében sugárzik a szellem, a bolygói szellem, a bolygó szelleme. Minden világnak, minden bolygónak megvan a magja, a szíve, amelyből a bolygói szellem hat. A föld is, a mi földünk, bármennyire elfajult is, szívében hordozza a bolygói szellemet, a Krisztust. Ez a világosság minden elfajultságon és elanyagiasodottságon áthatol, kihatol és sugarakat áraszt mindenfelé. A bolygói szellemből hétszer hét, azaz negyvenkilenc sugár árad, melyek az isteni tervet kísérik és továbbviszik.

A föld isteni nézetében olyan emberi lények tartózkodnak a fejlődés különböző fokain, akik a mi létállapotunkon messze túlhaladtak. Ezeket nevezik a Halhatatlan Lelkek Szerzetének. A mi színvonalunkon lévő emberiség segítségére sietnek, hogy a földi emberiséget, mint fejletlen lények csoportját, lépésről lépésre fogékonnyá tegyék, reagáltassák, éretté tegyék a bolygói szellem hét sugarára. Ezek a sugarak egy fejlesztési tervet képviselnek. Most a negyedik sugár időszakában vagyunk, mely a gondolkodási képesség kialakítását tervezi. Ettől a foktól az eredeti tervtől eltértünk, méghozzá olyan mértékben, hogy életterületünk, a föld, elsötétült és veszélyes lett. Az ember zabolátlan gondolkodási ösztöne és vágytermészete a korábban tiszta földtérséget elrontotta. Ebből kialakulhatott a megkristályosodás, a megbetegedés és a halál, mely most markában tartja az embert. Ez megzavarta az isteni fejlődés tervét, mire aztán katasztrófa katasztrófát követett. A föld elferdült, elfajult életterületté vált. Ennek ellenére a Krisztusszellem megtámadta ezt a teret és emiatt az eredeti világhoz, az eredeti mennyföldhöz vezető út nyitva maradt, minden ember számára nyitva áll. A visszatérés feltétele az ember megfordulása, „megtérése” és újjászületése. A bolygói szellem ötödik sugarára adott pozitív reagálás révén egy lélekszületési folyamatnak kell kifejlődnie. Valójában minden egyes embernek az a feladata, hogy reagáljon erre az ötödik sugárra és hagyja, hogy benne új lélek szülessen. Ennek magyarázata, közvetítése érdekében jött el Jézus a földre. Emberként jött ide azzal a céllal, hogy az emberiséget összekapcsolja a krisztuserővel. Világító példájával mutatta meg a szívben történő világosságszületést.

A karácsony ünnepe

Az ember szíve a lélek eleven központja. Ott kell megszületnie Krisztusnak, Isten fiának. A karácsony ezt a fényszületést jelképezi. Azt mondja Angelus Silesius: „Krisztus ezerszer születhet Betlehemben, mégis elvesztél, ha benned nem”. A karácsonyt ez egészen más megvilágításban tünteti fel. Belső folyamatról van szó. amelyet az embernek magának kell lehetségessé tennie.

Jézus az esszénusok szerzetéből került ki, a felkészült lények olyan közösségéből, mely az akkori római birodalom minden nyugtalanságától távol évszázadok óta istenfélő életet élt. Jézus az Egyetemes Szerzet küldötte, tagja volt. Azzal bízták meg: készüljön fej a Krisztusszellem felszabadítására, hogy kisugározhassa a világra, hogy őutána ezt sokan megismételhessék. A Halak korszakának kezdetén az egész föld mélységes sötétségbe borult. Az asztrális elfajultság szinte üledékként terpeszkedett a föld fölött. A viszály és önzés jellemzett mindent, úgy hogy sok szív teljesen el volt zárkózva a bolygó szellemének világossága elől. Szereteterejével azonban a Krisztusszellem mindenen átsugároz és keresi a kapcsolatot az emberi szívvel, amelyben az eredeti szellemmag rejlik. Születésénél Jézus az isteni életterület tiszta szféráiból magával hozta ennek a világosságnak a magját, lelke felkészült a feladat elvégzésére. A Jordán keresztelőnél a Krisztusszellem belé ereszkedett. Ezt a fejére leszálló galamb jelképezte. Ez a tény átszakította az elromlott asztrális anyag sötét felhőjét és Jézus, a Krisztus, a világosságot alulról volt képes a földön elterjeszteni. Jézus csatlakozott a beteg emberiséghez, hogy kihirdesse a megváltás tanát, közvetítse, átruházza a lélekszületés megvalósításához szükséges erőt, s így meggyógyítsa a testet, a lelket és a szellemet is. Azt mondják, betegeket gyógyított. Ezzel azt akarják kifejezni, hogy életre keltette az ember eredeti állapotát, az embert megszabadította béklyóitól, melyek eddig a földhöz kötözték. Azt is mondják, hogy holtakat támasztott fel, azaz felkeltette az élőhalottakat, megszabadított az anyag káprázataitól, hogy újra felismerhessék az igazságot. Vakokat látókká tett, azaz meghozta az egyetlen igaz élet ismeretét, fogalmát és ennek belátását. „Kövessetek”, mondta, azaz nekünk is újra életre kell keltenünk igazi lelkünket, hogy újra kapcsolatba kerülhessünk a kozmikus krisztuserővel.

A bolygói szellemnek az a feladata, hogy az egész földet megtisztítsa és visszaemelje az eredeti paradicsomi állapotba. Ezt azonban nem lehet kikényszeríteni. Tapasztalat révén kell az embernek kifejleszteni annak a tudatát, hogy eltévedt fiú, s emiatt arra vágynia, hogy visszatérjen a hazájába. Ha ez a vágy valóban él, mélységesen meggyökerezett az emberben, a Krisztusszellem csak akkor képes az ő sugaraival az embert körülvenni és áthatni, tehát így „új ruhákkal” ellátni. Aki a mikrokozmoszt megtisztítja az alantas természet érzelmeitől, vágyaitól és gondolataitól, az tehát új „ruhát” kap. Ez a saját megváltásáért és az egész emberiség megváltásáért hozott áldozat.

Az ember évente megünnepli a téli napforduló táján karácsony ünnepét Ez az ünnep nemcsak jelképesen esik az évnek erre az időszakára. Mert amikor a természet évente nyugovóra tér, akkor a kozmikus Krisztus világossága a világ szívén keresztül beáramolhat a földtérségbe, hogy itt erővel hasson. Aki erre nyílt szívvel reagál, az ezt az erőt megkapja és a nagyon szükséges élet megújításra használhatja fel. Az Ön lelke a világossághoz fordul, hogy e megváltó impulzus isteni kegyelmét élete középpontjába állítsa.Erre az erőre támaszkodva az ember képes bejárni a földi térségtől megszabadító ösvényt.

Ezt az utat sokan nem ismerik. Karácsonyt egy két ezer évvel ezelőtt Betlehemben született férfi születésnapjának tartják. Nem veszik észre, hogy azóta a krisztussugárzást egyre erősebben terjesztik a földtérségben annak a férfinek a követői, akik a világosságot maguk is felhívták és felszabadították. E követők anyagjelenségei közül sokat üldöztek megkínoztak és megöltek. A művet azonban nem lehetett érvényteleníteni. A világosságot terjesztik mindazoknak, akik valóban keresik, Akik pedig a világosságot megtalálták és a lelket az eredeti szellemhez kapcsolták, azok megszámlálhatatlan sereget képeznek, olyan füzért, olyan láncot, mely világító szalagként húzódik a világtörténelemben.

A megbízás

Minden embernek az a feIadata, hogy mikrokozmoszában felszabadítsa az eredeti világosságot. Ezt a feladatot egy ideig sokan értették rosszul. Mindent megteltek, hogy megteremtsék Isten birodalmát a földön Ezért juthatott uralomra az anyag és a materializmus. Az ész képességet határtalanul önzően vetették be, hogy a föld anyagát saját belátásuk szerint tegyék a szolgájukká. A világgal és emberrel kapcsolatos istenterv kipuhatolása helyett az észt a földi anyagjelenség tökéletesítésére használták fel. Ennek az lett az eredménye, hogy az ember nincstelenné vált, a bolygói szellemmel nincsen már kapcsolatban, és a Vízöntő korszakában bekövetkező változások folyamataira sincsen felkészülve. Az újonnan beáramló sugárérők minden megkristályosodott életet összetörnek. Az ember azonban nem rendelkezik semmivel sem, amivel az anyagi létet helyettesíthetné. A lélek világosságból való megszületése tehát abszolút feltétel, ha az ember tovább akar lépni az isteni fejlesztési tervben. Ennek érdekében sugárzik a bolygói szellem világossága. Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájában ezt a világosságot fókuszokban összpontosítják, hogy léleképítésre használhassák fel. A kutató ember megnyithatja szívét ennek a sugárzásnak, és így ünnepelheti igazi karácsonyát, mely ekkor nem valami lakoma meghitt körben, rokonok és ismerősök társaságában, nem kimenekülés a felületes fényeskedésbe, sem pedig érzelmes elmélkedés és azokra gondolás, akiknek a jólétből nem jutott ennyi.

Az efféle karácsony ugyanis kitérés lenne, az ideiglenes világhoz való ragaszkodás, holott ezen a világon az ember keze üres marad. Ettől az illúziótól azonban sokan nem hagyják megfosztani magukat, akkor sem, ha észreveszik, hogy ünnepüknek nincsen háttere és bizonytalan alapokon nyugszik. Az igazi karácsony akkor válik valóra, amikor az ember szívében elfogadja az eredeti világosságot, mert ez képessé teszi őt arra, hogy újra Isten gyermekévé váljon. Ez a karácsonyi üzenet tartalma. A világosságot kell elfogadni és hozzá kell látni, hogy az ember ebből a világosságból éljen. Aki a bolygói szellem világosságába áll és kezd ezzel összhangban élni, az felkelti a lélekembert a mikrokozmoszban. Kezdi a Krisztussal együtt cipelni a keresztjét. Ez azt jelenti, hogy a Krisztus világossága az ő lényén keresztül is függőlegesen besugározhat a földtérségbe és az ő munkája révén elterjedhet a világosság a földtér vízszintes síkján is. Ezt a munkát pedig a Halhatatlan Lelkek Szerzete vezeti. Ez a kozmikus krisztussugárzás mind a negyvenkilenc sugarát kiárasztja az emberiséghez. Minden szívben van egy rózsa, mely ebben a világosságban képes kitárni hét szirmát, hogy a megváltás keresztjén felvirulhasson.

Az utolsó ütközet

Lehetséges-e, hogy az ember megálljon az árhullámban, dacoljon az érzelmek hullámának titáni erejével, kivonja magát hatalmi szférájuk alól? Van-e útja és módja annak, hogy egy igazságot kereső lélek belső nyugalomhoz jusson a körülötte dúló, sőt ostromló csata közepette? A világosság legyőzi-e a sötétséget ezen a korszakfordulón, amikor mindennek az elhomályosulása fullasztó ködként borítja be a földet?

Az eredeti rendben benne foglaltatik az isteni anyag fejlesztési terve is. A világosságot, a hangot és a mozgást keltő rezgés a náIunk ismert anyag és anyagtalanság rezgésszámát messze felülmúlja. Az isteni értékek a földi ember érzékszerveivel észleIhetetlenek. A csillagok útján kibontakozó élet a magasabb javakhoz vivő haladás egy tervszerű alakulásban. Ebben az élő, rezgő fejlődési térségben csak az eredeti állapotában lévő mikrokozmosz képes részt venni, együtt mozogni a szeIlemlélek alapján.

Az újjászületett ember csak az istentermészet szerkezete szerinti élő szellemlélek állapotban képes az isteni értékeket észlelni és azokban részesülni.

Az isteni világosság mindenütt ragyog. Minden lényt átsugározhat, minden lény benne ragyoghatna. A sötétség azonban nem látja ezt. A világosság és a sötétség különbözetét, a közöttük lévő szakadékot éppen a rezgések különbsége okozza. A földi ember a sötétben áll és csak azt észleli, ami az ő szintjén, színvonalán mozog. Ennek a földnek az emberlénye ugyanis, melynek külső nézete elvált Istentől, csak ennek a földnek az értékeivel egy lényegű. Mégis benne rejlik az isteniség magja. Születése esély, mely isteni fejlődéshez vezethet az idő ölében. Mikrokozmoszában benne van az eredeti élet elve nyugvó atom formájában, mely minden tekintetben képes együtt mozogni az isteni rezgésben.

A felnövekedés időszakában azonban az ifjú ember fokozatosan belegabalyodik, a föld szövevényeibe és béklyóiba. Élményei a vérben, a karmában és a mikrokozmoszban lévő erőkkel vannak kapcsolatban. Az isteni rezgés, a világosságok világossága azzal a szándékkal sugárzik, hogy az eredeti magot megérintse. A mindennapi élet azonban, a birtokra, az érvényesülésre, a család eltartására irányuló törekvés teljesen leköti az ember szerkezetét. Az ifjú ember így teljesen az istentelen élet rezgési szintjébe merül. Aki mást akar, az a viharos ifjúság és rövidebb vagy hosszabb ideig tartó erős életkor után hamarosan rájön, hogy el van már döntve, kik az urak, a mindennapi élet keretek között mozog, az életterületet körülvevő falak magasra meredeznek és áthatolhatatlanok.

A lélek így szoros kapcsolatban van az alantas természettel. A sötétség könnyen hozzáfér ehhez az emberhez, és uralkodhat rajta, akkor is, ha művelt látszatba burkolódzott, a társadalom nagyra becsült tagja, s valami pártban működik együtt az emberiség irányításán.

A lélek mindennel kapcsolatban van és összefügg, ami a földön mozgásra késztet, előre ösztönöz, benne van tehát a birtok, a hatalom, az önérzet, az igazságosság és az érzékszervek izgalmának befolyása, valamint az ideiglenes siker és elérés nyugalma.

A kapcsolat és függőség miatt a lelket minden megrázkódtatás megmozdítja, amely a világtörténelem legapróbb részleteiben is megrezdül. Az emberéletben mindennaposak az egyéni megrázkódtatások és zavarba ejtő tapasztalatok. Létének tapasztalatait a szembesülések és döntések következményeiből illeszti össze. A világ folyásában az emberiség, mint egység, és a mikrokozmosz is, az eseményekből tanul. Ezek a tanulmányok általában fájdalmas tapasztalatok. A fájdalmasságról és bosszúságról az alantas, istentelen természetben uralkodó rezgések gondoskodnak, a folyamatok ilyen irányú eredményeiért a haláItermészet rezgési képlete kezeskedik. Az elérés nyugalma mindig is nagyon ideiglenes. A hatalomra jutott ember hamarosan másik törekvőnek esik áldozatul, az uralkodó nép országát másik hatalom hódítja meg, mely nagyobbnak tartja magát, stb.

A hatalom, a birtok, a saját vallás és kultúra fölényébe vetett hit képezi a háború és béke gyökereit és termőtalaját, s a háború és béke emiatt egymást követi, mint éj a nappalt és nappal az éjt, és a mikrokozmoszok millióit rántja bele a háború krematóriumába, vagy vonszolja magával az ideiglenes béke tapasztalati folyamataiban. Az Igazságosság törékenynek mutatkozik, melyet csakhamar kikezd az idő foga, a szeretet, az emberi jogok, a becsületesség egyszerre csak szinte értéküket vesztett részvényekké válnak, amikor az alantas természetben a kultúra és az egyensúly támaszai meginognak és ledőlnek. Harag, gyűlölet és erőszak könnyen kitör a világ térségében, akár a méregbegurulás a minap, a feledésre méltó délután folyamán. Nagyon sok lélek teljesen a világ eseményeihez igazodott. Ha az átélésré méltó igazságosság bevonata az asztrális viharban lefeslik, akkor számtalan lélek zuhan támolyogva az életnek még mélyebb szintjére. Ezek a szintek az abszolút sötétség területei, amelyeken az embernek már csak a legalacsonyabb életösztönei találnak táplálékot. Azon az asztrális szinten mosolyogva gyilkolnak és a leggyalázatosabb indítékok alapján a legelvetendőbb bűntetteket viszik véghez. A még egyáltalán rendelkezésre álló anyagot csakis erre használják, fiatalokat tanítanak meg erre, hadseregeket állítanak talpra, hogy megsemmisítsék, ami az alantas létet veszélyezteti. Ebben a földtérségben aztán a lelket elöntik az érzelmi hullámok, az alantas természet emócióinak áradatai, melyek a háborúk idején a földön hömpölyögnek. Például az Arab-öböl eseményei idején, ahol a három földrész, Ázsia, Afrika és Európa érintkezik.

Ezen a területen mintegy hatezer háromszáz évvel ezelőtt egy kultúra kezdett kialakulni, mely ma is meghatározza az emberiség tanulmányútjának mérföldköveit a Földön. A mikrokozmikus tapasztalatok millióinak magjai keltek ki ott a Bikakorszak kezdetén, mentek át a Kos korszakán és vezettettek el a Hal-korszakon keresztül a mai időkig. Az alantas természet, az altermészet erőinek vezetése alatt mélyen bevésődő tapasztalatok útja kanyarog egészen napjainkig.

Ennek célja persze a tájékozódás megváltoztatása volt, hogy a lélek eljusson az őt megfordító ponthoz és emiatt életútján talákozhasson az isteni természetből, a főtermészetből származó belső elvvel. Az emberiség most nagy változás előtt áll. A Vízöntő-korszakban abszolút új fejlődés mutatkozik meg. A régi korszak lezárul, és fennáll annak a veszélye, hogy ez a folyamat szenvedéssel, könnyekkel és vérontással jár. Az egész világ azt a területet figyeli, ahol a különböző erők egymásra rontottak. Ez egy fejlődési korszak utolsó viszálya. Utoljára lépnek fel a földi szférának azon hierarchiái, amelyek az emberiséget az ő saját asztrális törvényeik szerint akarják reagáltatni. Ezek a hierarchiák pedig nemcsak a számunkra látható világon uralkodnak. A másikban, a túloldalon is minden a hatalomért folytatott küzdelemre van beállítva. Jan Van Rijckenborgh a LELEPLEZÉS című könyvben részletezi az emberiségnek a túloldalon jogtalanul letelepedett részének törekvéseit. Azok olyan lények, akik a földi szférának csak az innenső oldalát hagyták el, s a túloldalon saját világot alkottak maguknak, amelyet az innenső oldalon élő emberek költségén és erőiből tartanak karban.

Az egész altermészet tehát a saját hasznát keresi, saját érdekeiért küzd a hatalom és befolyás védnöksége alatt. Az anyagvilágban rettentő erőket vontak össze a csatatér körül, mialatt a tükörszférában, a másvilágon intézkedéseket tesznek, hogy a keletkező éteri és asztrális hullámokat felvonhassák oda, az ott élő lények hasznára. Maga Armageddon, a földi ember jelenlegi kuItúrkorszakának alapterületén vívott csata is rendelkezésre áll a „nagy játék” megrendezéséhez, a kutató lélek óriási méretű becsapásának kivitelezéséhez a korszakforduló idején. Fennáll annak a veszélye, hogy a kutató lélek, mely fel akar emelkedni, ki akar szállni az altermészetből, az asztrálls mozgalmasság hullámaiba fullad. A világ eseményeinek most minden kétséget kizáróan ez a céljuk. A világ vezető személyeinek minden kijelentése, a diplomaták látszat buzgalma, a hadseregek fáradozásai és taktikái, a hírközlés eszközei kivétel nélkül reagálásra késztetnek, a helyeslés vagy ellenzés kibontakoztatására, állásfoglalásra ösztönöznek A világ országainak minden polgárát asztrális szempontból bizonyos irányba terelik. A hírközlés módja is ezt a célt szolgálja, gondoskodik a feszültség fokozásáról. Az egész esemény minden mozzanata asztrális erők hullámát robbantja rá az emberiségre. A hullámok pedig az esemény jelentősége miatt oly erősek, hogy a lelket magukkal vonszolják. Ilyen körülmények között lehetséges-e egyáltalán tárgyilagosnak maradni? A sötétség hatalmainak ily erős érintése alatt a kereső lélek képes-e az igazságot kutató ösvényen maradni? Ilyen helyen győzhet-e a világosság? Az eredeti istenötlet sugárerőiben részesülő lélek érinthetetlen. A fellángoló csata és az ezzel járó asztrális árhullámok nem képesek a szellemet megérinteni. Amely lélek a szellemre irányul, az az asztrális hullámokon is felülkerekedhet. Ez persze az embertől azt követeli meg, hogy lelkiismeretesen és komolyan ennek a folyamatnak szentelje magát. Az eredeti terv alapján megújult lélek a mikrokozmoszban még mindig összeköttetésben áll az altermészetből származó emberalakkal. Az ösvényen vándorló kereső, aki megtalálta a világosságot és beengedte a szívébe, az ebből a fém érintésből nagy örömet és mérhetetlen erőt merít. A fényerőből olyan lélekelv keletkezik, mely a világosság eredeti rezgésszintjével próbál kapcsolatba kerülni. Az ember azonban, a testi, a fizikai ember még a világban áll. A vér és szenvedés asztrális hullámával szembesülő lélek ebben a helyzetben csakis tárgyilagosság segítségével állhatja meg a helyét. Az ilyen embert hevíti ugyan a szánalom, de ebben is az alantassal való összeköttetés veszélye rejlik, annak a veszélye, hogy beszáll, belecsúszik abba a zátonyon megsérült hajóba, mely az alantashoz, a földi élet legalacsonyabbjához bukdácsol. A megújulás folyamatában haladó lélek felfelé siet. A szellemmel való kapcsolatból kialakul a mikrokozmosz teljes megújulása. A szellemben megvan az isteni rezgésszint ereje és szerkezete. A földi halálból kimenekülni akaró léleknek, ha meg akar szabadulni a földtérség egész fegyvertárától, amellyel a lelket foglyul ejti, a szellemre kell vágynia. Arra törekszik, hogy megkapja a szellemből kiinduló világosságot. Hollandiában, Lage Vuurscheben a Renova-templomot körülölelő tavacskában szökőkút vízsugara lövell a magasba. Erős vízsugár siet felfelé, mintha a víz a fölötte lévő levegővel szeretne egyesülni, mint a lélek a szellemmel. Az őszi viharok erősen megviselik a szélfúvásnak kitett vízsugarat. A nagyobb széllökések a sugarat szétszórják a víztükör felületén, de újra meg újra felegyenesedik és felfelé törekszik a magasságok felé. Fáradhatatlan, következetes, erősen csobog, de soha sem adja fel. A felemelkedést erős energiaforrás serkenti. A szökőkútnál persze mesterséges energia gondoskodik az ihlető játék folytatásáról. Abban az emberben, aki a megszabadító cselekedettel a lelket felébresztette, egy isteni eredetű energiaforrás tárult fel, mely a lelket szüntelenül támogatja szellemre irányuló törekvésében. Ez a nem az altermészetből származó kundalíni olyan kimeríthetetlen energiaforrásból merít, mely az isteni életterület magasabb rezgésszintjéveI egyezik. Amely lélek folytatja fáradozását, hogy a megújulást mindennapi gyakorlattá tegye és az alkémiai menyegzőre, a szellemmel ünnepelt menyegzőre készül, az minden vihart átvészel. Az alantas asztrális erők hulláma heves érintések pillanataiban a lélekerőt időnként kijjebb szoríthatják az alantas természettérségben, az eredeti energia azonban ismételten felemeli, a szellemtér felé irányítja majd. Ez a mentés a győzelem a világosság és a szeretet által.

A világosság győz, de csakis emberszívek, emberfejek és emberi kezek munkájának segítségével. Ennek a háromnak az átadása a lelket képessé teszi a szellem be fogadására és a világosság elterjedésének a kieszközlésére. Aki együtt akar működni ezen, annak manapság rendkívüli erőfeszítésre kell elszánnia magát. Annak tudatában, hogy az eredeti világosságerő az energiát képes átruházni, hogy a lelket táplálja, a jelölt először is az emberlét igaz, céljára irányul. Elsősorban nem a veszélyekkel kell foglalkoznia, amelyek az embert asztrális és anyagi szempontból is rettenetes következményekkel fenyegetik. Szüntelen irányulással az isteni erők, az eredeti szellem felé fordul. Ez nem gyávaság, vagy nemtörődömség, hanem az egyetlen lehetőség, amellyel ebben a befejező időszakban el lehet kerülni, hogy a korszak végét jellemző áradat hulláma magával ragadja. Utolsó ütközete nem a sötétség háborgása, hanem a világosság győzelme.

Az utolsó ütközetet, az Armageddont, az anyag és a tükörszféra különböző hatalmai vívják egymás ellen. A háború ára és terméke is az ember alantas vérlelkének étererői lesznek.

A megváltás ösvényén, a szellemlélek világosságútján lévő ember utolsó csatája a mikrokozmoszban zajlik le a megsemmisítés, a fényrablás, az én és a halál erői egyrészt, valamint másrészt Isten gyermekei igaz Szerzetének világító egysége és érinthetetlen szabadsága között.

Kuan Yin

Aki a világosságot kereste és a megvilágosulásra törekedett, annak mindenkor segítettek. A kutató ember anyagi és nem anyagi segítséget kap ösvényén. A filozófia például nem anyagi segítség; egy erőtér, vagy egy mágneses tér úgyszintén. Egy kép, egy kereszt, rózsa, templom anyagi segítség, útjelző a megszabadulás ösvényén.

Kuan Yin a gyöngédség és szánalom jelképe. Ezt a világra szóló fogalmat már évszázadokkal ezelőtt ábrázolták, formába öntötték. Kuan Yin lehet egy egyszerű női alak. Van úgynevezett ezer-karú Kuan Yin, de vannak tizennyolc, huszonnégy, vagy még több karú ábrázolások is. A tizennyolckarú Kuan Yinnek kétszer kilenc karja van. A kilenc az emberiség száma. Kuan Yin virágzó lótuszon ül. A lótusz vízi növény, gyökerei az iszapot szövik át. A mélységből azonban felhatol az élő vízig, majd ennek a szféráin át a világossághoz, hogy a víz fölé emelkedve a napfényben kiviruljon. Kuan Yin jelét ötágú korona ékesíti, melynek közepén Buddha, a megvilágosult ül. Az ülő alak meditáló viselkedést juttat kifejezésre. Talpai felfelé néznek, ami a megfordult, megtért ember, a földtől megszabadult lény jele. Az első két kéz felfelé hajlik és nyitva van, így fogadja a pránát, Isten erejét, hogy továbbajándékozhassa. A második két kéz mudra formájában hajlik; ez egy mágikus tartás, melynek mantramszerű, varázsigeszerű hatása van. Ez a második, a szív előtt összekulcsolt két kéz a mennyei szív erejét kiküldi az embertárshoz, az emberiséghez.

A két legmagasabbra emelt kéz a napot és a holdat tartja. A nap a megnyiIvánító, tápláló és melegítő világosságot belesugározza a sötétségbe. A nap a szellem jelképe. A hold, mely a nap fényét tükrözi, ezt az erőt transzmutálja, átalakítja, a lélek jelképe.

Különböző Kuan Yin képeken a kezekben jelképes ábrázolásokat látunk. Például a stigmát, a másikért elszenvedett fájdalmak jelképét. Az óra, vagy csengő hív, hív és hív. A kis íjat, melynek nyilai szeretettel a jelöltre céloznak, hogy felébresszék. A lótuszbimbó, a mikrokozmikus mag ősatomja, mely a felébredésre hivatott. A váza az élő vízzel, mely szüntelenül árad és a szomjasok rendelkezésére áll. A négyszögletes pecsét, a titkosírás jelképe, melyet azokkal közölnek, akik méltók erre. Ez az alvó, szunnyadó, vagy felébredt tudat jelképe. A felemelt jobbkéz, mely mutatóujjával az irányt mutatja a jelöltnek, amerre fordulnia kelI.

A felfelé mutató ujj a „noblesse oblige”-re a „nemesség kötelez”-re figyelmeztet. A jelölt semmit sem kap a saját használatára, amit kap az nem az övé. A füstölő az Istennek tetsző füstáldozat, a szüntelen irányulás áldozatának jelképe Az irattekercs a törvény jele, a szellem-rend törvényének a jele, amelyet nem lehet megszegni. Az imafüzér, mely hozzásegít, hogy meg lehessen tartani az irányt, a helyes irányulást. Az ostor, a büntető kéz, mely szintén segítő értelemben figyelmeztet. A kincses szelence az erőtér fényerejére, az új Jeruzsálemre utal.

Kuan Yinről rendkívül sok mindent lehet mondani, értelmeset és értelmetlent értétlenül. Értelmetlen, ha a kijelentések visszhangja nem feltárult szívekben csendül meg. Értelmes, ha az ember benne felfedezi önmaga valóságát. Keresd tehát az igazi értelmét. Maradj mindig Kuan Yin közelében.

A szabadulás ötszörös gnosztikus ösvénye

Különösen nálunk jól ismert jelkép a pentagram, az ötszög. A legkülönbözőbb célokra alkalmazzák, élnek és visszaélnek vele. A gazdasági élet reklámokban használja feltűnést keltő elemnek, kisajtátította a katonaság is (gondoljanak az ötszög alakú amerikai hadügyminisztériumra, a Pentagonra), az évek hosszú során át volt számos állam politikai életének minden fölött ott ragyogó jele és a társadalmi életben is gyakran előforduló díszítő elem. Ez az ötszög réges-régen az emberi lélek jelképe. Emiatt megtalálható a beavatás fellegváraiban is, mint például az egyiptomi piramisok királynőkamrájában és a katárok szentélyeiben, mint a Pireneusokban az ussati „Betlehem” barlangban. Mi az ember lelke? Elsősorban tűzelv, asztrális tűz, mely az öt lélekközeg, lélekfluidum által fejezi ki magát. Az öt közeg a vér, az idegközeg, a belső elválasztás, a kígyótűz a gerincvelő-csatornában és a tudati tűz a fejben.

Ezek a közegek a legtöbb embernél nagyon lanyhán rezegnek, mivel bukott természetrendünk finomanyagi éteri és asztrális területeiről származnak. Ez a természetlélek emiatt nem örökkévaló elv, hanem a bibliai törvény alá rendeltetett: „Amely lélek vétkezik, annak meg kell halnia”.

Létezik azonban az emberiség számára egy mindent magában foglaló megmentési terv. Ezt az isteni szeretet és bölcsesség vitelezi ki, oly mélységesen benyomást keltő, hogy aki képes felismerni, azt a hála érzete tölti el. A terv nem a személyiségember megszabadítására irányul, hanem a mikrokozmoszban, amelyben a emberjelenség nyilvánul meg, ebben a kis világban lévő lélekelv felszabadítására törekszik. Ezt a megmentési tervet minden időkben közölték az emberiséggel, az ember azonban ennek az egyetemes tanítását sohasem volt képes rendesen felismerni, áttekinteni, és ezért nem is fogadta el teljesen. Az ember fátyolt fátyol után szőtt és borított a saját tudatára, mígnem az annyira betokosodott, hogy érzéketlenné vált a megszabadító ösztönzés, a magasabb szellemi rezgés számára. A tudatnak egyébként semmi köze az értelmi képességekhez. Ezért a rózsakereszt nem az értelmet foglalkoztatókhoz fordul, akik ezen a világon szívesen és otthonosan mozognak, hanem azokhoz az igazságkutatókhoz, akik szenvedés árán, a tapasztalatok és csalódások útján létük határához érkeztek, mert ezek életük végérvényes fordulata, megfordulása előtt állnak. Keresik a bukott természetből kivezető utat, lélekközegeik érettek a megújulásra, és egy ilyen megfordulás a fent említett öt Iélekközegben megy végbe.

A csoda, mely az ember sok szervében megtörténhet, azt is magában foglalja, hogy ezek a szervek új módon, másképpen kezdenek működni. Ezért fontos a léleknek erről a megújulási folyamatáról valamelyest hírt adni.

Belátás

A megszabadításhoz vezető ötszörös ösvény első nézete a belátás. Az első követelmény tehát, amelyet a rózsakereszt tanulójának teljesítenie kell, az „ember ismerd meg önmagadat”. Ennek a belátásnak tehát a kis világra vonatkoztatva, amelyet az ember, mint egység, képvisel, az ember saját életrendszerét illetően kell megszületnie.

Minden világ, minden bolygó, minden zodiákus rendszer, minden állatöv és az ennél nagyobb rendszer is gömb vagy tojásdad alakú.

Az összemberi rendszer is gömbalakú. Ezt hétszeres mágneses feszültségtér veszi körül, ahogyan a föld körül is mágneses terek terülnek el. Gondoljunk például a Van-Allen-övre, mely a világegyetemből érkező sugárzásokat megszűri és a föld és az emberiség számára elviselhető rezgésekre transzformálja.

Az ember valójában egy mikrokozmosz, egy kis világ; a személyiség ebben éli le életét múlandó megnyilvánulásként a bölcsőtől a sírig. Magasabb fajta belátás csak akkor kezd felcsillanni benne, ha sok-sok földi életben mélyreható tapasztalatokat szerzett. Ezek a tapasztalatok azonban nem vezetnek azonnal a belátás kapujához, hanem előbb a felfogóképesség kitágulásához.

Hogy az élet alapvető kérdéseire választ találjon, tapogatódzva bebolyongja a vallásos, okkult vagy misztikus áramlatok útvesztőjét. Az ilyen keresés hosszú évekig eltarthat. Legfontosabb problémája: hogyan juthat ki az elképzelések és elméletek szinte áttekinthetetlen labirintusából. A választ már a görög mitológia megadta Ariadne arany fonalának történetével. Ez az arany erővonal elképzelhetetlenül hosszú idők óta fut végig minden nagy igaz vallási kinyilatkoztatásban a földön. Ez az arany fonál az Egyetemes Szerzet hívása, mely azoknak szól, akik ezt manapság egyáltalán képesek észlelni. Az ilyenek aztán a belátás kozmikus nézetével kerülnek kapcsolatba, és minden idők univerzális bölcsességtanában megtalálják a megváltás és a megszabadulás üzenetét. A Szerzet hierofánsai, a múlt és a jelen igazi beavatottai ezt a bukott világot mindenkor leleplezték és megmutatták egészen az alapjaiig. Az emberiséget sohasem hagyták tájékozatlanul igazi rendeltetése felől. Az egyetemes tannak nem külső nézetét, nem exotérikáját hirdették, nem történelmi vagy vallási eseményeit közölték, hanem belső lényegét, ezotérikáját tudatták azokkal, akik ezt még képesek voltak megérteni, akik meg tudták látni az összefüggéseket. Ez különösen érvényes a keresztény üdvkinyilatkoztatásra.

Mert Jézus élete, születésétől a feltámadási rejtélyig példamutatás, időszerű bizonyság mindazok számára, akik a keresztény beavatás útját járni és teljesíteni akarják. Itt is érvényes az Ige: „Sokan a hivatottak, de kevesen a választottak”. Ugyanis ez az út a jelölttől következetességet vár el. Az összefüggések nagy törvényét pedig csak azok tanulják meg megérteni, akik a következményeket hajlandók és képesek is vállalni. E mikrokozmoszba és kozmoszba való belátás alapján alakul ki a kereső emberben a mélyreható vágyakozás, a meggyógyulás vágya, hogy kigyógyuljon a lehető legsúlyosabb betegségből, az istentől való elhagyatottságból.

Üdvrevágyás

Minden emberben megvan a kívánás, a vágy, az óhajtás képessége, ez azonban legtöbbször múlandó földi boldogság elérésére vagy fenntartására irányul, vagy arra, amit általában ezalatt értenek. Itt még a vallás sem kivétel. Nem óhajt-e az ember – akár titokban, akár nyíltan – jó cselekedeteiért jutalmat halála után? A legmagasságosabb vágyakozás, amelyre az ember képes, az üdvrevágyás, mely a valóság, a lét felismeréséből keletkezik. Ez a vágy aztán megváltoztatja a lélekfluidumot, a lélekközeget, amelyet hormonközegnek (pl. a timusz-mirigy váladékának) is neveznek. Az üdvrevágyás nem valami elvont dolog, hanem a sternum, a mellcsont határozott szerkezeti működése. A kozmikus törvény szerint erre a vágyakozásra válasz érkezik. A Biblia is azt írja: „keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek”. Hogy ennél a keresésnél nem földi, hanem szellemi értékekről van szó, az magától értetődő. Az üdvrevágyásból keletkező fogékonyság következtében a Mozdulatlan Birodalomból érkező sugártevékenység megérinti az embert a lelke közepén, lelke legmélyebben rejlő magjában és előbb vagy utóbb elérkezik egy magasabb erő- vagy élettér kapuihoz. A világosságérintés következtében a szívben eddig nyugvó lélekmagban egészen új léleknövekedési folyamat indul meg. TúI messzire vezetne, ha ezt itt teljes egészében leírnánk. Elegendő a következő, a szívszentélyben lévő szellemszikra egy isteni vetőmag, mely az összemberi rendszer mértani középpontjában helyezkedik el. Ez képezi minden szellemi megújulási folyamat, minden igazi munka alapját. Jogos a kérdés, hogy az immanens, bennerejlő isteni mag tana különösen a rózsakeresztesek tana e, sőt talán a rózsakeresztesek által felállított hipotézis, feltevés-e. Az egyik legősibb hindu tanítás, az Upanisádok a következő szöveget is tartalmazza: „Ez, aki csakis szellem, akinek teste lehelet, akinek gondolata fény, döntése igazság, önvalója tér, aki minden cselekedet forrása, minden vágy, minden illat és minden íz középpontja, az egész világot átfogó, nyugodt, végtelen – ez az én önvalóm a szívben, mely kisebb egy rizsszemnél vagy egy árpamagnál, vagy egy mustármagnál vagy egy kölescsíránál a köles magjában. Ez az én lelkem a szívben, nagyobb, mint a föld, nagyobb, mint a levegő térsége, nagyobb az égnél, nagyobb a világoknál.” (Chandogya Upanisád III-14, Brahman is Atman, Meulenhoff, Amsterdam 1977)

Önátadás

Aki e belső, magasabbrendű mag tudatára ébredt, az rálép az ötszörös ösvény harmadik fokára. A harmadik követelmény az önátadás a belső birodalomnak. Az ilyen ember elhalIgattatja énjét, az újszülött belső lélek vezetésének rendeli alá magát. Személyisége háttérbe lép és szolga lesz Isten szőIőskertjében. Visszalép, hogy helyet készítsen amannak, Taó-nak. János kijelenti Jézussal való találkozása után „amannak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom”. (Jn: 3.30). Az ember ezután átmegy egy transzmutációs, azaz átváltozási folyamaton. Ez egyúttal sorozatos elbukás és felállás, sok próbatétel spirális menete. Betlehemből a kálvária hegyére vezető út. De várja őt a győzelem. Az erőt ahhoz, hogy ezt a folyamatot jó véghez vigye, megtalálja az ugyanoda törekvő emberek csoportjában, egy szellemi iskolában egyesült emberek csoportjában, akiknek emiatt a szabaduláshoz egy erő- és világosságtér áll rendelkezésére. A szellemi Iskoláknak mindenkor az volt a feladatuk, hogy az embert elkísérjék ezen az ösvényen. Az igazán, őszintén törekvő embernek most is rendelkezésére áll egy ilyen erőtér. A most végbemenő folyamatban megújul a harmadik lélekközeg. a kígyótűz, az életerő a gerincvelőrendszerben, és ami így belül elkészült, az végül kifelé megnyilvánul.

Új életvitel

A fentiekből következő új életvitelt a negyedik lépcsőfoknak nevezzük az ötszörös gnosztikus ösvényen. Ez az új életvitel, mely összefoglalva Lao Ce nemcslekvésének tekintendő, a jelöltet minden kényszer és beárnyékolás nélkül elvezeti az új létállapotba, mely megváltoztatja a negyedik lélekközeget, az idegétert. Mivel ez a közeg átjárja az egész testet, a test is megváltozik. Így a jelölt egy adott időpontban olyan létállapotba, olyan birodalomba lép be, mely nem ebből a világból való.

A lélek birtokba veszi a főszentélyt a számára rendelt térben, a negyedik agyüregben a homlokcsont mögött. A rendszeren uralkodó új erők ebből az agyüregből kiindulva megérintik az egész tudatközpontot. Miután a szeretet megszületett a szívben, és az akarat (az én) átadta önmagát az isteni, mindent átölelő akaratnak, az eredeti bölcsesség összekapcsolódik az ember tudatával. Megszabadító valóságként megtörténik a transzfiguráció.

Az ötszörös gnosztikus megszabadító út tehát öt megújulást foglal magában, amely végbemegy: a vérben (a belátás útja), a hormonközegben (az üdvrevágyás útja), a kígyótűzben (az önátadás útja), az idegközegben (az új életvitel útja), és végül a tudatban, amely a Mozdulatlan Birodalomba való visszatérés útja.

A királyfi és a gyöngy

Modern korszakunkban az újságok, rádió és tv néha olyan témákkal is foglalkozik, amelyek errefelé régebben úgyszólván sohasem kerültek ilyen közegekben megtárgyalásra. Az egyik ilyen téma manapság kétségtelenül a misztika, vagy önzőbb formája, az okkultizmus.

A könyvesboltokban és a könyvárusoknál megfigyelhetik, hogy a vásárlóknak úgyszólván újabb osztálya keletkezett. Kereskedelmi szempontból azt mondhatjuk, hogy újabb piac nyílt meg. Felfedezték a misztikus és az okkult irodalmat, kialakult az ilyen témájú könyvek kereslete. Az utazási lehetőségek és a mai hírközlés gyorsasága is hozzájárult ahhoz, hogy felkeltse a közönség érdeklődését a szellemi témák, csoportosulások és áramlatok iránt; olyanok iránt is, amelyek más földrészeken évszázadok óta ismeretesek. Korszakunkat bizonyos jelenségek jellemzik, melyek a mindennapi életre rányomják pecsétjüket. A társadalmat a kőkemény énközpontúság, az önzés, a durvaság, a szeretet hiánya, mások érdekének a semmibevevése jellemzi, napirenden van a lopás, fegyveres rablás, mindenféle erőszakos tett és bűncselekmény. Nem csoda tehát, hogy ennek következtében az anyagban egyre mélyebbre süllyedő emberiségnek egy része megszabadulásra törekszik, választ keres a kérdésre, hogy Isten miért hagyja mindezt megtörténni.

A keresés számtalan módszert szült, melyeknek nagy része az ember belső ösztönéből ered: a saját fogságának magyarázatát keresi, saját megszabadulására törekszik, s így válik keresővé. A megszabadulás legkényelmesebb módjának nyilván a kikapcsolódás mutatkozik, az elkábítás, a tudat elkábítása kábítószerekkel, melyeket ajánlanak, a tudattágítás eszközeinek mondanak. Akiknek az ilyen fajta tudattágítás áldozataival van dolguk, azok tudják, hogy a megszabadulás keresésének ez a módja a legnagyobb nyomorúságba és az egyre mélyebbre süllyedéshez, egyre nyomasztóbb fogsághoz vezet.

Szellemi tekintetben is forog a körhinta. A nyugati világ vallás tekintetében korábban néhány nagy csoportosulásra oszlott: volt a katolikus egyház és a protestáns egyház, valamint mindenekelőtt az utóbbinak egyes elkülönült részlegei, amelyek bizonyos változatosságot jelentettek, hogy az emberek a kitűzött határok, a keretek között valamelyest mozoghassanak Ezekhez a szellemi irányzatokhoz az utóbbi időkben másokat is importáltak. A behozatal mindenekelőtt Ázsiából történt. Ezzel a keleti embertípusra szabott áruval rontanak rá a nyugati embertípusra, amelyet olykor testi gyakorlatokkal a szó szoros értelmében fejreálIítanak. A jóga és az úgynevezett transzcendentális meditáció a nyugati világban a jószándékú keresők millióit tartja a markában. Továbbá számtalan keleti „mester” is fellépett, és tanítványaik közüI bizony sokan vakon követik az utasításaikat. A keleti és a nyugati ember vérállapotában azonban kimondottan megvannak a különbségek, s emiatt a keleti módszereket nem lehet büntetlenül a nyugati ember személyiségére ráhúzni Ezek a módszerek a nyugati embernél a beárnyékolás és a rögeszme nagy veszélyét idézik fel. A régi és a modern szellemi áramlatoknak van egy közös vonásuk. Többé-kevésbé és olykor különböző módon élnek a jelképességgel, jelképeket használnak. Mi egy jelkép? Segédeszköz, amelyet az igazi tudással már nem rendelkező emberiség megsegítésére szerkesztettek. Ilyen jelképek támogatták az embert a századok folyamán „az ösvény” bejárásánál.

Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája (már ez a név is világossá teszi ezt) szintén használ nélkülözhetetlen jelképeket munkája folyamán. Ez a munka sok mástól abban különbözik, hogy teljes mértékben az egyetemes tanhoz igazodik, amelynek kizárólagos célja az életrendeltetés keresésének a támogatása, az élete igazi célját kereső ember megsegítése. Az Iskola sok iratán és közleményén megtalálható a kör, a háromszög és a négyzet. Habár e mágikus jelet megmagyarázni nem könnyű feladat, megkíséreljük valamelyest világossá tenni az olvasónak.

A kört az örökkévalóság jelképének láthatjuk, mert ennek a vonalnak sem kezdete, sem vége nincsen. Ez a Teremtő, a Logosz mindenütt jelenlévő ereje, mely mindent magában foglal és mindenre kiterjed. A kör ugyanakkor a gömböt is jelképezi, mely mindent magában foglal, és mint Isten, mindent áthat.

A háromszög az embert a halhatatlanság életterületéről megérintő három erőt jelképezi, melyek az igazságot kereső ember számára lehetővé teszik a munkát. A négyzet az építmény alapzatául szolgál, amelyen a tanulónak a munkát kell elkezdenie. Ezen a szükséges alapon kelti életre a lelket az új életvitel segítségével. De a piramis is, a királysír alaprajza, amelyben az énkirálynak kell elpusztulnia. Jézus, a Krisztus is kijelenti, én vagyok a szegletnek feje. A szegletkő, az ékkő. Az Arany Rózsakereszt Iskolája alkalomadtán szintén használja ezt a képletet. Mégsem igényli annak a jogát, hogy az egész emberiséget rávegye ugyanannak a tannak az egyöntetű alkalmazására, fogadkozva, hogy „csináld csak ahogyan mondjuk, és akkor…” vagy „töltsd csak ki ezen az űrlapon, hogy mit kívánsz magadnak”. Intézményünk elsősorban iskola, méghozzá szellemi iskola, melynek résztvevőit tanulóknak nevezzük, akik tudatában vannak, hogy a tapasztalatoknak gyakran hosszú és bonyodalmas útját kell bejárniuk ahhoz, hogy istenismeretük valóban elsőkézből eredőnek neveztethessen. Miről lehet egy ilyen iskolát felismerni? Minden igazi szellemi iskolának minden időkben a mai napig is néhány elemi feltételt kellett betöltenie, bizonyos jelleget mutatnia. Az alapvető feltételek közül nevezzünk meg hármat.

E magasztos névre valóban méltó szellemi iskolának először is ismernie kell a teremtés hogyanját és miértjét;

másodszor hajlandónak és képeseknek is kell lennie arra, hogy ezt az ismeretet átruházza a szellemet kereső és a szellemre vágyó emberre, mégpedig pontos tanterv szerint;

harmadszor a tanulót kísérnie kell egész tanulóideje alatt az anyagembertől a szellememberhez vivő úton

Egy szellemi iskola tanulói számára ezek a feltételek azt jelentik, hogy késznek és képesnek kell lenniük a tananyag befogadására, és tudniuk kell dolgozni is az anyaggal A szellemi iskola munkatársainak pedig a tudati állapotuk alapján természetesen szüntelenül a végzendő munkára kell irányulniuk.

Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának tanterve az isteni teremtőn, az egyetemes Logoszon alapul, aki az emberhez a szerzetek során, láncolatán keresztül jön el. Ezt a szerzetláncot nevezzük Krisztus testének. Az Arany Rózsakereszt gnosztikus szerzete e lánc legifjabb, utolsó tagja. A rózsakereszt azt tanítja, hogy két alapvetően különböző természetrend létezik, egyrészt a sztatika, a Mozdulatlan Birodalom, másrészt a haláltermészet, a dialektika, amelyet „a kikelet, a virulás és a hanyatlás” jellemez. A két természetrendet szépen ecseteli egy évszázados irat, a Valentinusznak tulajdonított eposz: „A gyöngy éneke”.

Az eposz egy királyfiról ad hírt, akit szülei fiatal korában kiküldtek a gyöngy meghódítására. A gyöngyöt egy távoli országban, Egyiptomban – mely a sötétség világának jelképe – sárkány őrzi. A királyfi leveti értékes ruháját, és csekély útra valóval, egyszerű ruhában indul útnak a sárkány országa felé. „Egyiptomban” aztán apja kimondott tanácsa ellenére a nép közé vegyül, hozzájuk hasonlóan öltözködik és átveszi szokásaikat. Emiatt a feledés itala lesz a bére; elfelejti megbízatását.

Időközben apjának hírt vittek fia és küldötte állapotáról és helyzetéről. Összehívja tehát tanácsosait és nemeseit, s fiának levelet küld, megparancsolván, hogy eszméljen fel és emlékezzen feladatára, valamint térjen vissza az atyai házba. A királyfinak a levelet álmában nyújtja át egy galamb. A fiú elolvassa a levelet, ráeszmél feladatára és haladéktalan felkerekedik, hogy megszerezze a gyöngyöt. Ehhez először is meg kell ölnie a sárkányt, aminek következtében a gyöngy azonnal a kezébe kerül Hazaútján a király küldöttei lovagolnak elébe és teljes pompában vonul be az atyai házba, ahol fiútestvérével együtt helyet foglal atyja mellett a trónon.

Ez a többezer éves gnosztikus elbeszélés világosan megmutatja minden emberfia feladatát. De ecseteli a Szellemi Iskola feladatát is: fel kell ébresztenie az emberben alvó lelket, hogy emlékeztetni lehessen megbízatására. Mi, a Lectorium Rosicrucianum tanulói szintén ezzel az isteni feladattal lettünk megbízva. Nekünk is átnyújtották a feledés italát, ami elfeledtette velünk a rendeltetésünket. Mi is ellenséges világban élünk, mely a sötétség világa az Isten birodalmával ellentétben. Olyan világ ez, mely nem foglaltatott benne Isten teremtési tervében. Nekünk is fel kell ébrednünk a „levél” révén, amelyet átnyújtanak nekünk. Ez a levél a Szerzet hívó hangja, hívása.

Nekünk is meg kell szabadítanunk a gyöngyöt, mely lényünk rejtekében nyugszik, hogy ezen előkészületek után ujjongva felvétessünk az atyai házban, és igazi királyfiakként dolgozhassunk a többiekért, akiknek még szintén fel kell ébredniük, hogy visszatérhessenek a hazájukba.

Értsék meg tehát a hívást, mely elhatol Önökhöz!

Ébredjenek, mert még alszanak, keljenek fel halálos álmukból és a Krisztus fog világítani Önök fölött.

Fama Fraternitatis R. C. : Találkozás a Rózsakereszt idősebb testvéreivel

Fama Fraternitatis R. C.

Most pedig C R.C. atyánk szándéka szerint mi, testvérei, arra kérjük (másodszor) Európa minden tudósát, ha Fámánkat (melyet öt nyelven adunk ki) és a latin Confessiót is olvassák, ajánlatunkat alaposan gondolják meg, a saját művészetüket olyan pontosan és gondosan vizsgálják meg, ahogyan csak képesek, korszakunkat részletesen megfigyeljék, s ezután közöljék velünk gondolataikat, írásban vagy nyomtatásban, közös határozatuk szerint, vagy mindegyik külön-külön. Habár sem mi, sem közösségünk nem szab határidőt, biztosak vagyunk, hogy mindegyiknek az ítélete, bármilyen nyelven is, el fog érni minket.

Arról is biztosítunk mindenkit, hogy aki a nevét közli velünk, az valamelyikőnkkel szóbeli, vagy – ha ez ellen kifogása van – írásbeli kapcsolatba kerül.

Fama Fraternitatis

Találkozás a Rózsakereszt idősebb testvéreivel

A Rózsakereszt misztériumainak hierofánsai nagyon személytelen módon, „öt nyelven” szólnak a tanulóhoz. Ezekben a nyelvekben le van fektetve minden bölcsességük, minden dinamikus akaratuk és minden hatásuk. A tanulót ennek a nyelvtudománynak a gyakorlására ösztönzik. A Rózsakereszt Fama Fraternitatisa azért jött hozzánk, hogy ennek az elemi feltételeit ismertesse.

Az első nyelv, amelyen a napnyugati misztériumok hierofánsai beszélnek, Jézus Krisztus Urunk nyelve. E nyelv jellemzői nem a jelenlegi teológia kitaposott útjain találhatók, s ezoterikusan értekező társulat sincs a képben, mert e nyelv szép képeit csak az istentudók, az Istennél tanultak tudják elolvasni és megérteni. Ez a nyelv nagyon is eleven és alapvető jelentőségű. Itt nem csonka fogalmak és rögeszmék sorakoznak mondatokká, hanem vakító szépséggel ragyogó mágiáról van szó. Ennek a nyelvnek az elolvasása, olvasni tudása tehát az átélni tudását, mágiájának a megtapasztalását jelenti.

Ezt a nyelvet nem lehet elkerülni; ezt Önöknek meg kell tanulniuk.

Sokan nehéznek, nehezen érthetőnek találják. Nyelvtana csaknem ravaszul bonyolult; a nyelvi követelmények valahogy nem természetesek, sőt természetellenesek. Mert nem ezen követelmények egyike-e, hogy „aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám”? Vagy nem úgy szól-e egy másik szabály, hogy „add el mindenedet, és jer, kövess engem”? Vagy „félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket”?

Ki tudja tehát elsajátítani ezt a nyelvet? Ki lenne bolond bevezetni az irodalmi nyelvhasználatba? Megszokott dolgaink területén hogyan tehetnénk ilyesmit?

Ezért készítettek minekünk egy sok könnyítést és egyszerűsítést tartalmazó mesterséges nyelvet. Ezzel a sok megalkuvással azonban a nyelv sajátosságát reménytelenül meghamisították, s szépségéből karikatúra lett. Jézus Krisztusnak ezt az első nyelvét azonban senki sem kerülheti el. Sok keresve gondolkodó ember próbálta ezt meg mégis, s még többen fognak ezzel kísérletezni. Hiába: mindannyian az alantas értékek káoszában fognak bolyongani, a sátánizmus pokolian nyugtalanító szimfóniája közepette. Mígnem a tanuló, az élen haladó, végül hajlandó lesz a csodás Krisztus-nyelv jeleit annak minden következményével együtt tanulmányozni.

Ekkor aztán a Krisztus-hierofánsok második nyelvéhez vezetik. Itt az ösvénynek egy magasabb fázisáról van szó. Míg az első fokon Önök az evangélium hatalmas követelménye elé álltak, teljes készséggel elfogadva azt, bárhová is vezeti Önöket az útjuk, addig a következő fázis az alkotóképesség csarnokaiba visz. Ha önfenntartási és érvényesülési törekvésünk napjai a végük felé közelednek, s felsóhajtva sietünk a Krisztus elé, akkor kiöntetik ránk Isten szelleme, s az apostolok története értelmében, szellemben megújult új emberekként „látásokban” új lehetőségeket látunk, az igazi emberélet új megnyilvánulásait, az alantas érzékek erejétől mentesen, egy új világrend számára felszabadultan. Új eszményiség lobban lángra bennünk, amelyről beszélünk és tanúskodunk, esetleg tűzsugárként hasítva és támadva a szentségtelent és lanyhát embertársunkban, hogy őt is fáklyahordozóvá regeneráljuk.

Ez a fiatalos serénykedés és sziporkázás azonban a tanulónál hamarosan az életkornak megfelelő érettségnek és meggondoltságnak ad helyet, s így a Rózsakereszt harmadik nyelvéhez vezetik őt. Most, mint a régiek, álmokat fog látni. Az eszményiség tarka sorát látja az érzékek elragadtatásában, ezeket fontolgatja és mérlegeli az evangélium követelményeihez viszonyítva. Itt egy alkímiai folyamatról van szó. A beteljesülés álma fejlődik ki, a legfinomabb részletekig átgondolva és átérezve.

Azoknak a testvéreinknek a szemében, akik elérték a fejlődésnek ezt a fázisát, mélyről eredő fényt látunk, csodásan tiszta világosságot, erős honvágyat. Mert az ő szemük belelátott a titokba, amelyet a hierofánsok adatai szerint maguk rekonstruáltak. Önöknek azonban nem tudják elmondani, hogy mit láttak éber álmukban. Nem tudják azt költeményekben megénekelni – mert Önök nem értenék meg. Hanem építeniük kell, szabad kőművesekké kell válniuk, álomnyelvüket épületként kell bemutatniuk fejük, szívük és kezük dinamikájával.

És ez a Rózsakereszt tanulójának negyedik nyelve: az építés dinamikája, az evangélium tüzes, lángoló jeleinek tettekkel történő kifaragása. Erre teszi képessé Önöket Az, aki örökké van.

Íme, így emelkedik az ötödik nyelv a pentagram ösvényén. A Fehér Templom ragyog és világít, mint mindennek az előudvara, ami volt, ami van, s ami egyszer lesz:

már nem az evangélium követelményeként, mely nyugtalanítja Önt,

már nem eszményként, amelyet fényreklámként kapcsolnak be,

már nem a szemlélődésben elmerült tanuló befejezett álomképeként,

már nem szerszámait a világ munkahelyén szorgosan kezelő kőműves alakuló épületeként, hanem az elkészült mű nagyszerű bizonyítékaként.

A Fehér Templom! Mi lehet az?

Ó, erről nehéz írni. A Fehér Templom elérése vagy megépítése netalán a kereső személyes kielégülése, aki talált, esetleg kiemeltetés a halál pokoli valóságából?

Nem. A Fehér Templom egy erő, melyet a Krisztus-misztériumok hierofánsai építettek, fejlesztettek, akiket erre Isten szeretete tett képessé. Minden tanuló, aki az ecsetelt módon áttör ehhez az erőhöz, megerősíti, dinamikusabbá és mágikusabbá teszi azt; és minél több tanuló erősíti ezt az erőt, az annál jobban leereszkedik a halál helyeire, egyre mélyebbre, egyre fényesebben, egészen a pokol birodalmáig, hogy a szentségtelent összetörje.

A Fehér Templom a szeretet cementjével készült. Kövei élő anyagból állanak, amelyeket emberi kezek, szívek és fejek önfeláldozása és önmegtagadása formált. Olyanoké, akik felfedezték, hogy mindenre van erejük a Krisztusban, aki őket megerősíti.

Erről a templomerőről tanúsítják, hogy terjedelme és lehetőségei mértékében a kiválasztottak miatt a szenvedés napjai megrövidíttetnek. Mert ahol a világosság megjelenik, ott a sötétségnek menekülnie kell. Ez a Rózsakereszt mágiájának a lényege és szándéka, amelyre ezennel Önöket is szívből, szeretettel meghívjuk.

Ha pedig ezt az ajánlatot, ezt a felhívást alaposan meggondolják, s az ezzel kapcsolatos mágikus művészetet pontosan megvizsgálják, akkor tapasztalni fogják ennek a nagy munkának a mélységét és szépségét. Ha pedig valamit megtud az ember erről a munkáról, akkor az azt jelenti, hogy munkatárs akar lenni, e nagy munka társkivitelezője. Ezért a Fama Fraternitatis által minden valóban „Isten iskolájában tanult” emberhez szól a felhívás, hogy lelkesítse őket erre a munkára, és hogy véleményüket munkaerejük látható bizonyítékával – akár közösen, akár egyénileg végzett munkával – fejezzék ki. Mert csakis a Nagy Mű érdekében folytatott gyakorlati fáradozások árán lehet személyes tapasztalathoz jutni, személyesen találkozni a Rózsakereszt hierofánsaival.

Azt mondják nekünk a Fámában:

Mert habár most sem magunkat, sem közösségünket nem nevezzük meg, biztosak vagyunk benne, hogy bármilyen nyelven is, de mindőjük véleménye el fog érni minket. Arról is biztosítunk mindenkit, aki a nevét közli velünk, hogy valamelyikőnkkel szóbeli – vagy ha ez ellen kifogása lenne, írásbeli – kapcsolatba kerül.

Ebből az idézetből a következő szempontokat emeljük ki további elemzés céljából:

a Rózsakereszt testvérei nevüket nem teszik közzé;
hibátlanul felismerik mindenkinek a belső értékét;
a velük teremtett kapcsolat feltétele a belső érték, a mi okos-erkölcsös lélekelvünk, amelyből élünk;
ez a kapcsolat szóbeli lehet, tehát szemtől-szembeni,
vagy pedig írásbeli.

A Rózsakereszt tanítványai tudják, hogy a misztériumok hierofánsai teljes névtelenségbe burkolódznak. Az én elámítása így jó előre ki van zárva. A kereszténység alapelvei, tehát az önfeláldozás és önmegtagadás az alantas én teljes feladását követelik meg, a személyiségérvényesítési törekvés teljes felszámolását: „Aki az ő életét elveszíti énérettem, az megtartja azt” – mondja Krisztus. A régi öntudat helyére ekkor teljesen új lép, olyan öntudat, melynek nem kell fenntartania magát a halál közepette, nem kell harcolnia egy napsugaras helyért. Olyan öntudat ez, mely győzött, a Szent Szellemben újjászületett, és alkotó feladatának teljes tudatában van, mégpedig az anyag és a szellem minden területén. Olyan tudat ez, mely nem elvenni jön, hanem minden elesettet felegyenesíteni, s megtartani azt, ami elveszni készül.

Értsük azonban jól: ez a névtelenség nem kacérság, soha sem szellemi önmagasztalás, hanem magától értetődő viselkedés. Az emberek azért tudatják a nevüket, hogy ismerjék egymást, hogy dolgozhassanak egymással a normális társadalmi rendben. Akiknek viszont megvan a Krisztusban megújult öntudatuk, azok az erejüket tudatják, a szeretetüket és az eszüket jelentetik meg. És nagyon jól tudják, hogy erejükön erőszakot követne el a földi világ, és nem fogadnák szívesen, ha azt a jelenségvilág valamelyik emberével hoznák kapcsolatba. Azonkívül pedig az ilyen embert a sátánizmus is nemsokára a legfeketébb rágalmakkal mocskolná be.

A névtelenség tehát nem túlzott szerénység, hanem módszer, hogy rendesen lehessen dolgozni. Mert ha a munka bizonyos szakaszában a névtelenséget valamilyen okból fel kell adni, ott a Rózsakereszt munkatársa kétszer annyi ellenállásba ütközik. Ezért kell a legcsekélyebb ellenállás útján haladnia.

Korábban kiadtunk egy pár kisebb munkát álnéven. S tudjuk, hogy sok haragosunknak (mert a Rózsakereszt tanulójának sajnos gyakran van haragosa) nagyon tetszett, többször is elolvasta, és tovább ajánlotta irodalmi munkánkat, mert nem tudta, hogy tőlünk ered. Így győzzük le a haragjukat személytelen szeretetünkkel. Ha csak valamit is értenek a mágiából, akkor tudják mit jelent ez. Ezért nem mutatkoznak be a hierofánsok, holott látogatják az emberek gyülekezeteit.

Nyugtalanságra azonban nincs ok, mert ezzel a módszerrel a sokságban mégis fel lehet ismerni az egységet. Minden tanuló bemutatkozik a belső értékével, az értelmes-erkölcsös lélekelvével. Mindig az egyformák vonzzák egymást, s így azonnal bensőséges kapcsolat keletkezik a hierofánsokkal, ha ez a belső érték, belső minőség eléggé megerősödött.

Hogyan ismerik fel ezt a belső, szellemi minőséget, ezt az egységet a sokságban?

A világosságról! Ahogyan Istent és az Ő dicsőségét az anyag és a szellem minden területén a világosságáról ismerjük fel, úgy az embert is arról a világosságról ismerni fel, amelyet az ő mikrokozmikus világmindenségében keltett. Megtestesült lélekminősége színt, hangot sugároz ki, amelyben – mivel több dimenziós – minden tényező megvan, amelyről felismerhető.

Azt is megfigyelhetik, hogy amelyik tanuló elhatolt ehhez az életmódhoz, az akkor a legboldogabb, ha dolgozhat, ha a munkáját végezheti. Nem az az ő legnagyobb kívánsága, hogy a hierofánsok felismerjék. Már azért sem, mert mint teremtő erejű lény, mint teljes istenelv, munkájában nem akadályozható. Ahogyan Isten, aki maga a Világosság, parancsol, és már meg is történt, úgy tudja a tanuló, akit ez az istenvilágosság lobbantott lángra, alkotó munkáját a hierofánsoktól függetlenül elvégezni. Az Idősebb Testvérekkel való találkozás értékét ezért egészen más tényezők adják meg, ahogyan még látni fogjuk.

A tanuló ekkor nagy nyugalomhoz is jut, mert már nem marja, hajszolja az elismerés utáni vágy, mert az elismerés mágiája a saját kezében van. Tudja, hogy minden a benne lévő értelmes-erkölcsös lélekelv alakulásától függ. Ezt viszont nem lehet ajándékba kapni, hanem csak kifejleszteni. Ezt mindenkinek meg kellene gondolnia, aki a saját nagyságának elismertetésére törekszik.

Az özvegyasszony filléreinek mint cselekedetnek nagy jelentősége volt, de elismerésre nem volt szüksége. Szégyellte magát a sok vélt nagyság közepette; de Krisztus felfedezte közvetlen, egyenes egyszerűségét.

Így következik be a pszichológiailag helyes pillanatban a misztériumok hierofánsaival való kapcsolat. Ez pedig mi? Okkult, hátborzongató kísérlet őrökkel a küszöbön és légzési gyakorlatokkal? Nem.

Ez az, amit a Heidelbergi Katekizmus, a misztikusok és a gnosztikusok „a szentek közösségének” neveznek: a mindennapi, szüntelen kapcsolat az életben az élet által felszenteltekkel, az állandó kapcsolat a Fehér Templom erejével. Akik pedig a szenteknek ebben a közösségében élnek, mind arról adnak hírt, hogy mily nagy elragadtatás a szentek közösségébe való felemeltetés. Mint az örökkévalóság az időben, olyan az a tudat, amellyel az ember egységben tudja magát ezekkel a fehér rózsákkal, melyek Jézus Krisztus szíve vérével vannak átitatva. Ez az istenszolgák nagy szerzetrendje, akik a tagság egyetlen feltételévé az említett belső értéket, lelki minőséget teszik, ami a jóságban, igazságban és igazságosságban végzett munka által bontakozik ki.

El tudják-e Önök képzelni azoknak a szótlanná tévő örömét, akik először vonulhatnak át az istenközösségnek ezen a kristálykapuján?

A hierofánsokkal való kapcsolat szóban, vagy ha valami akadály van, írásban jön létre. Az első kézből eredő ismeret megnyilvánításának és fejlődésének két lehetősége van a Fama szerint: szóban, vagy ha ez valahogyan nem megy, írásban. A szóbeli a személyes ismeretségre utal, a szellemileg-szervileg észlelő ezoterikus képességre, míg az írásbeli a hierofánsokkal a gerinci szellemtűzben való találkozást jelenti. Ezt az utóbbi módszert akkor alkalmazzák, ha a világon szabadon kőműveskedő tanulót annyira leköti a munkája, hogy a módszereket, melyek a testét szóbeli kapcsolatot lehetővé tévő állapotba hoznák, nem alkalmazhatja munkája elhagyása nélkül. Érthető, hogy választása nincsen, mert a munka az első, s ezáltal fejlődik megszenteltetés az előző életben felépített lehetőségeknek megfelelően.

Így szeretnénk tehát Önöket meghívni a szenteknek ebbe a közösségébe a Heidelbergi Katekizmus szavaival:

Hiszek Istenben, az Atyában, ég és föld mindenható teremtőjében, akiből, aki által és akire nézve minden van.

Hiszek Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, aki áthatolt az emberiséghez, hogy az emberben meggyújtsa Isten világosságát;

aki fogantatott a Szent Szellemtől, a megvalósítás erejétől;

született Szűz Máriától, az azzal megegyező emberi elvből;

aki szenvedett Pontius Pilátus, a háromdimenziós, elhasadt természetrend földi törvénye alatt;

meghalt és eltemettetett, leszállt a pokolra, s így az anyagvilág éteri területét betöltve, ezzel a szeretetáldozatával helyreállította az összetört természetrendet;

harmadnapon feltámadt halottaiból, és felment a mennybe, ahol a mindenható Atya Isten jobbja felől ül; megdicsőült a szellem és az anyag minden területén;

ahonnan el fog jönni, hogy ítélkezzen az élők és a holtak fölött;

ahonnan gyermekei ereje által meggyújt minden gonoszt a megújulásra.

Ezért hiszek az isteni gondolat formaadójában, a Szent Szellemben.

Ezért hiszek egy szent, egyetemes keresztény egyházban, amely az igazság, jóság és igazságosság eredménye lesz, s elvezet engem a szentek közösségéhez, a misztériumok hierofánsaival való közösséghez;

hiszek a bűnök megbocsátásában, az alantas értékeknek a belső szellemi minőségre való átváltoztatásában;

a test feltámadásában, a haláltörvény fölötti diadalmaskodásban, s ezáltal az igazi, örök életben.

„Igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.”

Azt azonban hangsúlyozzuk, hogy aki komolyan és szívesen velünk tart, az javait, testét és lelkét illetően is élvezni fogja ennek gyümölcsét. Akinek szíve azonban hamis, vagy akit csak a pénz érdekel, az először is semmiképpen sem képes kárt okozni nekünk, azonkívül pedig saját magát taszítja a legnagyobb szerencsétlenségbe. Épületünk is, noha az emberek százezrei látták közelről, az istentelen világ számára örökké érinthetetlen, sérthetetlen, lerombolhatatlan, láthatatlan és rejtett marad.

Szárnyaid árnyéka alatt,

ó, Jehova!

A világ teremtése

A szent Föld

Hét sugár táplálja az eredeti isteni életterületet, amelyen a szent Földet keletkeztették, s ezt is hét erőáram táplálta. A mikrokozmoszok a szent Földön alakultak ki a tiszta asztrális erőből, az ősanyagból, „ősanyából”. A keltető szellem a vizekre, az ősanyagi térre telepedett és az ősanyagban felköltötte az életet. A szent Föld szívében és a mikrokozmosz magjában kivirult az élet, egy erővonalrendszer nagyon finom, áttetsző alakban, és a rózsa hét szirma kibontakozott a hét sugár hatására. Így gyarapodott isteni szépségben és szabályosan a szent Föld kétséges életterülete, ahol az eredeti ember növekedett fel: az Isteni szellemből a szellem: az Atya, a tiszta ősanyagból a lélek: az Anya, és az óriási képességekkel ellátott megnyilvánulás, melynek folyamatosan a manasz-embert kellett létrehoznia. Ozírisz, írisz és Hórusz, azaz Atya, Anya és Fiú. Ez az egység azonban – mondják a szentírások – megtört. A lélek elfordult az isteni szellemtértől és figyelmét egyre inkább az alakjelenségre irányította, mely emiatt elfajult A tiszta anyatérséget, az asztrális térséget szentségtelen érzések és vágyak szeplősítették meg, ami miatt más sugárhatások keletkeztek. Ezután a négy szent eledel, a négy tiszta éter is elváltozott. Az egykor ragyogóan világító és áttetsző, tiszta alak besűrűsödött és megkeményedett.

Az egyre töményedő és elsötétedő Földhöz nem tudott elhatolni többé a hét szent sugár. Hogy a mikrokozmoszok a megnyilvánulás állapotában maradhassanak, egészen más, sokkal gyengébb rezgésű és erejű sugárteret kellett berendezni. Az isteni lélek helyét földi lélek foglalta el, mely jobban megfelelt a megváltozott, tömény föld lényének. A vétkező léleknek meg kellett halnia. Szellemtől elvált állapotában csak rövid ideig képes a sötét földön tévelyegni, míg ajándék életereje el nem illan. Így forog a születés és halál kereke, s ami a földön, a föld fölött és alatt található, az együtt pörög ebben az örvényben, amelyet az alantas élet hét sugártere táplál és tart fenn. A megkeményedett földön azonban vannak szent helyek, ahol az isteni életterület kapuit minden időkben nyitva tartották. A bukott emberiséggel leszállt, vagy a földtől már megváltott küldöttek ezeken a helyeken felfogják és transzmutálják a hét szent sugarat, hogy szeretet és világosság formájában árasszák ki a sötét földre. Aki hátat fordít a sötétségnek és vágyó szívvel a világosságra néz, azt megérinti ez a szeretet fény. Mágnesesen e szent helyekhez vonzódik, ahol mikrokozmikus rendszerének megkeményedéseit folyamatosan megsemmisítheti. Ha sikerül belátnia önmaga és az emberiség bukott állapotát, akkor képes felvenni ezeket az erőket, melyek rendszeréből kiűzik a szentségtelen erőket. Ha önmagát teljesen átadva áll a neki átnyújtott tiszta világosság elé, akkor mikrokozmoszának isteni magját újra életre lehet kelteni. Ha szíve eléggé megtisztult, akkor a szent helyeken össze lehet kapcsolni őt a szent Anyaföldből áradó, ezeken a helyeken felfogott és transzmutált, őhozzá igazított sugarakkal. A rózsabimbó felpattanhat a szellem napsütésében és az isteni lélek újraéledhet. Újra kibontakozhat az eredeti, hétséges megnyilvánulás, Isten terve szerint.

Ha a szellem újra egyesült a lélekkel, akkor megjelenik az új, az igazi gondolkodási képesség. A földi természet bonyolult, piszkos mentális éterei helyett a tiszta mentális éterek építik meg a mentáltestet. Ha aztán a tanuló Istennek a világgal és emberiséggel kapcsolatos terve meg valósítására vágyik, akkor új lélekruhája, fényteste a tiszta fényéterekből keletkezik. Ennek következtében megjelenik az új életéter és az új kémiai éter, ami teljesen új alakjelenséget, hoz létre, mely újra finom és áttetsző anyagból áll. Ebben újra láthatóvá válik az egész erővonalrendszer. E mikrokozmikus rendszerben hét tiszta csakra, erőközpont forog, s így felveszi a tiszta életterület hét sugarát és szüntelen be- és kilélegzéssel folytatja ezt az anyagcserét A rózsakereszt tanulójának nap, mint nap ellenőriznie kell, hogy gondolkodásával, akarásával és érzelmeivel teljesen a világosságra irányul-e. Vagy lénye nagy részével még mindig a sötétség körhintáján himbálódzik? Melyik sugárhétségből áll és él? Az isteni Hétszelleméből, vagy a dialektikus életterületéből? Valóban az igazi életet választja-e, vagy az ideiglenes lét határidős létét, amelyet ismételten abbahagyat a halál?

A földi fenntartási folyamatokra irányuló gondolatok, érzések és vágyak a szentségtelen megnyilvánulást éltetik, táplálják, és ismételten a születés és halál kerekéhez láncolnak. Szent és tiszta gondolatok azonban, a világ és az emberiség megszabadítására irányuló önfeledt szeretetszolgálat gondolatai, a világosságra és az igaz életre vágyás felhívják és vonzzák a tiszta erőket, belevonják mikrokozmikus rendszerünkbe. Az ezzel járó megváltozás bennünk kihat az asztráltestre és az étertestre, az asztrálterületre és az éterterületre, s így segít megtisztítani a szentségtelen földet. A kozmikus Krisztust, akit a Krisztushierarchia a hét nagy gyújtóponton keresztül összekapcsol a földdel, a sötétségre irányulók nap, mint nap keresztre feszítik. Mi is részt veszünk még ebben? Vagy azon fáradozunk, hogy a tiszta asztrális erőkből éljünk? Mert Rózsakereszt Krisztián alkémiai menyegzőjét csakis a helyes anyagcsere következtében ünnepelhetjük önmagunkban.

Legyünk tudatában, hogy ezen a korszakfordulón nagy feladattal bíztak meg minket!