A Vízöntő-korszak hatásai
Kétségtelenül sokat hallottak már a kezdődő Vízöntő-, vagy Akvárius-korszak okairól és következményeiről. Ebben a cikkben azoknak szeretnénk ezekről a dolgokról némi vázlatot nyújtani, akik még nem tájékozódtak alaposabban.
Talán ismerik az állatöv tizenkét jegyét. Ezzel kapcsolatban az a közvélemény, hogy naprendszerünket tizenkét befolyásoló szféra veszi körül, s ezeknek mindegyike az állatöv egyik jegyével függ össze. A horoszkópoknál, melyeknek karikatúrája sok folyóiratban megtalálható, írójuk legtöbbször arra a jegyre támaszkodik, amelyben a Nap tartózkodik bizonyos pillanatban, leginkább a születés időpontjában, és úgy veszi, hogy ez a pillanat az ember jelleménél, életében és sorsában mérvadó.
Környezetünk megfigyelése azt mutatja, hogy ebben bizonyosan van valami igazság. A Szűz jegyében született ember tényleg más jellemű, mint a Nyilas, az Oroszlán más, mint a Bika. A horoszkópok hátránya, hogy sokan hajlamosak ragaszkodni hozzájuk, s így azoktól függővé válnak. Ezenkívül a valódi horoszkóppal figyelembe veszik a bolygók és az állatöv viszonyát, valamint mindezeknek a szembenállását is. Az is fontos, hogy mi volt az aszcendens, a keleti láthatáron lévő jel a születés pillanatában. Hozzájön ehhez, hogy az ember mikrokozmikus karmája alapján bizonyos helyen és időpontban születik, s megkapja az ehhez való jellemet is. A csillagok állását, a horoszkóp szerkezetét nem szabad végzetnek sem tekinteni, mert a csillagok utat mutatnak ugyan, de nem kényszerítenek A születési horoszkóp korlátozásainak és lehetőségeinek keretei között, a kis világ, a mikrokozmosz előző lakói által hátrahagyott örökség keretei között és a szülők és nagyszülők véröröksége mellett az ember nagy szabadsággal rendelkezik, és az isteni rendeltetés világosságában pozitívan és negatívan is reagálhat. Élete gyakran a két lehetőség kéveréke. Mindezt az ember felfedezi, ha önismerethez jut.
Nos, a Rózsakereszt Iskolája azt mondja többek között, hogy a Földnek is van tizenkét ilyen befolyási szférája, és hogy a kozmikus időszakok összefüggenek földi állatöv, a zódiákus tavaszpontjával, amely a napzódiákusban visszafelé mozog. Egy ilyen kozmikus időszak, amelyet csillagévnek is neveznek, kb. 26000 évig tart, míg egy kozmikus hónap /holdnap/ kb. 2160 év. A történelmi tudat kezdete óta tehát a Taurusz vagy Bika korszakkal, az árja vagy Kos korszakkal és a Pisces vagy Halak korszakával volt dolgunk. Ma még a Halkorszakban élünk, de már megéljük a Vízöntő vagy Akvárius korszak előhírnökeit. Ennek pontos kezdetet nehéz megállapítani, mert a tudósok nincsenek egy véleményen, ezenkívül azt mondják, hogy a korszakok átmenetei szinte észrevétlenek. Mindenesetre bizonyos. hogy a mai korszak a végére jár, és oly sok társadalmi, filozófiai, vallási, szóval kozmikus légköri sugárbefolyással van dolgunk, amelyek elől nem térhetük ki, hogy az egyénnek is, de az emberiségnek is, mint egységnek mindenképpen reagálnia kell. Ezekkel kapcsolatban szeretnénk utánanézni, hogy mit mond Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri „Az új ember fényruhája” című könyvecskében:
„A zodiákális fejlődések és a Hétszellemnek ebből kiinduló érintése az emberiséggel egy fejlesztő utat tesz meg. Ezért a helyzet minden korszakban más és más. Előfordulhat tehát, hogy Önöknek bizonyos pillanatban egészen más magyarázatokat adunk, mint egy klasszikus szerzet évszázadokkal ezelőtt.
Nyugaton általában azt mondják, hogy a zodiákus Ariessel (árjával, a kossal) kezdődik, és a halakkal végződik. Ez azonban önkényes, mert valójában sem kezdet, sem vég nincsen. Az általunk megbeszélt zodiákális fejlődések körülfogják a fejlődési tereket, mint valami örökkévalóság-köre; és a körnek sem eleje, sem vége nincsen. Mi azt mondanánk, azt kellene mondanunk, hogy a Vízöntő jelénél kezdjük. Mert ez nekünk éppen így szükséges.
Szóval a Zódiákus körülvesz minket minden oldalról, mint valami tizenkét testvér lánca. Ez a tizenkét testvér birtokában van minden bölcsességnek, minden lehetőségnek, amit az emberiség rendelkezésére bocsátottak és rendelkezésére bocsátanak az emberiségmegnyilvánulás pirkadata óta. De a hangsúly mindig valami más nézeten fekszik. Hányszor átment már az emberiség egy Vízöntő-korszakon! De a most következő Vízöntő-korszak egészen más lesz, mint a múltbeliek.
Ezt világosan be kell látniuk. Mert nem valami merev mindenségben élünk, hanem Isten megnyilvánulása nagyon dinamikus, egyre tovább megy, a világot és emberiséget és a többi élethullámot is egyre nagyobb dicsőségre és magasztosságra sürgeti és ösztönzi.
Hogy ez végül hová vezet, azt egyetlen teremtmény sem tudja felmérni.”
A Bikakorszakban, mely kb. az egyiptomi kultúra korszakával esett egybe, az embereket megtanították az anyag kezelésére, mert az anyag lomha és nehézkes volt a finomabb szerkezetekkel szemben. A bika képe a nehézkessel és az óriásival szembesít, ami többek között a piramisok építésébe torkollott. A piramisok nem tagadhatják ihletett mennyei eredetüket. Az anyag még megpróbált a szellemivel szemben valamelyest harmonikusnak mutatkozni. Az a korszak ez, amelyben még sok világi uralkodó volt az igazán szellemi dolgok számára hozzáférhető. Voltak papkirályok, de éppúgy önző, kegyetlen uralkodók is, mint a mai napig is!
Az árja, azaz Koskorszakban a vándorló és egyre újabb kezdeményezésekhez folyamodó zsidó népet látjuk, melynek, mint egy atlantisz-korszak utáni gyökérfajnak, egykor Isten Bárányát kellett alakkal ellátnia. Ez az Isten Báránya el fogja venni a világ bűneit, vagyis a Földben, a légkörben és a Föld lakóiban fellépett kristályosodásokat össze fogja törni, és biztosítja a szellemi újjászületés, a transzfiguráció lehetőségét, ha az ember ezt a szívében újra életre kelt ősvágyakozás alapján akarja. Ezt nevezzük az emlékezés szellemi törekvésének vagy ösztönének is. A kiválasztott nép olykor az aranyborjú imádatát részesítette előnyben. Újra meg újra rendre kellett utasítani, mert voltak ellenerők, amelyek ezt a népet el akarták téríteni magas hivatásától. Mózest olyan embernek nevezhetnénk, aki mindent érvényre juttatott, szinte kikényszerített, minden ellenzék és viszontagság ellenére a rábízott népet az ígéret földjére akarta vezetni. Ma minden szellemileg kereső ember ehhez a csoporthoz tartozik, amelyet az egyiptomi sötétségből a reggel megváltó világosságába kell vezetni.
A Pisces korszakát, azaz a Halkorszakot az önfeláldozás fogalma jellemzi. Az embernek emberhalásszá kell válnia, Krisztust követnie. Az ember tapasztalta a segítséget, s emiatt világosságra vágyik. Elmélyült az anyag titkaiba, ami miatt azok napvilágra jutottak. De ez az a korszak is, amelyben az ember fel fogja fedezni, hogy az anyagban való megszállás és az anyag általi megszállottság nem szünteti meg a szellemi honvágyat, sőt, ahogyan az később, a következő korszakban még világosabban megmutatkozik, hogy az anyag tulajdonképpen egy rögeszme, mely a mi elsüllyedt természetrendünk tartozéka.
Minden rezgés. Nincs üres tér! Pisces a belső Krisztus megszületését, valamint életmenetének megismétlődését jelenti a többé-kevésbé sikeresen kereső emberben. A keresztény ünnepnapok nem a naptártól függenek, hanem egy folyamatnak a fázisai. Az embernek saját bensőjében kell átélnie karácsonyát és nagypéntekét, a húsvét, a mennybemenetel és a pünkösd eseményeit. Krisztus élete a szellemi dolgok kifejezése, alak-ereje. A csodás külsőleg a kánaáni menyegzővel kezdődött. Ez azt jelenti, hogy az alacsony földi vágyat szellemi vágyakozássá, „borrá” kellett változtatni. A haljelképben a két irányt, az emberben lévő kettősséget is látjuk.
Jézus élete látszólag a keresztrefeszítés utáni temetéssel végződött. Úgy látszott, hogy a szellemi kezdeményezésnek, az impulzusnak ez a vége. Tulajdonképpen azonban csak akkor kezdődött el igazán! Mi történt akkor, ezoterikus szempontból? Úgy látszott, hogy mindennek vége. Az asszonyok a harmadik nap reggelén megjelentek a sírnál szomorúan, nyugodtan és megadóan, hogy elbúcsúzzanak szellemi vezetőjüktől. A szelleminek az anyagi maradékait keresték. Össze akarták gyűjteni az emlékeket, a tiszteletreméltó maradványokat.
A felfoghatatlannak a megfogható részét keresték.
És hogyan folytatódott? Azt mondja Lukács a 24. részben /3-6/: „…és mikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. És lett, hogy amikor ők efelett megdöbbentek, íme két férfiú állt melléjük fényes öltözetben: és amikor ők megrémülvén földre hajtották az orcájukat, azok azt mondták nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott!”
Aki a bibliai szöveget képes elválasztani a teológiai felfogásoktól, az talán megérti, hogy az idézet a Koskorszaknak a Halak korszakába való átmenetét hozza kifejezésre. Ebből magyarázható a feszültség, amikor az asszonyok látták, hogy a sír üres, és jelenségekkel találkoztak. A feszültség oly nagy volt, hogy a fejüket is lehajtották.
A belsőt illetően létezik az anyagiság, önzőség és hithiány miatt bebörtönzött, tetszhalott krisztus-elv a mikrokozmosz szívében: a krisztusatom. A személyiség az emberben lévő foganó és szülő elv, tulajdonképpen a végére ért, tanácstalan, már semmit sem vár, nem képes átlátni a háromdimenziósnak a határán. Másrészt azonban tapasztalt tudata alapján mégis a megváltást ígérő, magát feláldozni akaró erőnek van szentelve. A személyiséget így két erőtér rángatja. Ez megfelel a két halnak, melyek kétfelé úsznak, mégis össze vannak kötve egymással.
Ekkor azonban az ember szembesítve lesz az egészen Mással, a jelenséggel az üres sírnál. Így juthat el a nagypéntek reménytelenségétől a boldogító feltámadáson keresztül a hazatérés, a belső mennybemenetel húsvéti reggeléhez. Vagyis ahhoz, hogy ebben a világan van ugyan, de tudatosan kapcsolatban az eredetivel. Ezt pedig bebizonyítja az új korszaknak, a Vízöntőnek a cselekvésével, kivitelezésével, nemcsak a saját viszonylataiban, hanem mindenekelőtt a többiekért, minden kereső emberlélekért. A Vízöntő jóság, igazság és igazságosság, méghozzá ennek a világnak a kettősségétől függetlenül; mert ennek a világnak legnagyszerűbb fogalmai és eszményei is csak viszonylagosak, és a megvalósítójuktól függenek. Ami az egyiknek jó, az a másiknak rossz. Ami az egyiknek a legnagyobb igazságot képviseli, azt a másik tarthatatlan álláspontnak mondja. Egy csoport jogai egy másik csoport számára jogtalanságok lehetnek.
Akvárius, a Vízöntő a magát kiárasztó, adó, megtermékenyítő, lehetővé tévő elv, azaz a vízhordó a sohasem üresedő korsóval. Ebben látjuk az „adjatok és nektek is adatik” igazolását. Az Egyetemes Szerzet egy erővel, egy világossággal, egy hívással jön hozzánk. A világosság nem hagyja elutasítani magát; győzni akar! Ha nem győzhet a megszabadító, sötétet elűző napvilág sugaraival, akkor villámként fog bevágni. Ha ismerik a világosság mágiáját, akkor tudják, végtelenül sok fokozatával és határtalan sokféleségével hogyan irányítja e világ dolgainak természetes folyamatait. Az asztrozófia – az asztrológiánál jobb megnevezés – megmagyarázza a kozmikus erők sugarait, és ismerjük az elemek láthatatlan sugarainak erős hatásait is. A nyers anyagi a természetes ember számára láthatatlan lesz, kiürül, míg össze nem omlik. A Vízöntőt jellemzi, hogy mindent napvilágra hoz. Egyik botrány a másikat követi. A társadalom, a politika, a gazdaság és vallás állítólag erős alakjai lelepleződnek. Az álarcokat lerántják.
A korhadt előtűnik. Ez sokaknak hoz majd csalódást, fájdalmat és bajt. A Vízöntő-forradalom azonban érvényesíteni fogja magát; ha nem az emberrel, akkor nélküle. Aki áll, az vigyázzon, hogy el ne essék! Tantételek önmagukban még nem megszabadítók. Csak a megvalósításuk hozza meg a problémák megoldását. A Rózsakereszt Iskolája évekig dolgozott azon, hogy az emberiséget előkészítse a vízöntőforradalomra, nem csupán az emberen kívül, hanem mindenekelőtt benne. Ha minden jó, akkor kölcsönhatásról beszélhetünk: Vízöntő, azaz Akvárius rést talál, áthatolhat, áthatolása a megváltozás jeleit okozza a kozmoszban, a földön és a föld alatt, de a szellemi keresőtől megköveteli, hogy egy teljesen más, új tudathoz jusson, törjön át a nem a személyiség énjére irányuló törekvéshez, hogy egy mindent és mindenkit átfogó, az egészt néző meglátáshoz jusson anélkül, hogy tükör szféra-beárnyékoltságnak, rajongásnak vagy más tévedésnek essen áldozatul.
A sugárváltozás olykor negatív vagy túlfeszült reakcióhoz vezethet. Ezt láttuk a hatvanas években, amikor az emberiség még a Halkorszaknak egy kis Vízöntőkorszakán ment át. 1966 után a Halkorszakban megszabadultunk ettől, és a figyelmes szemlélő kétségtelenül észlelhette ezt. Ezekben az időkben azt láttuk, hogy sok országban szabadságra, tekintélyellenességre, szabad szerelemre, drogokra, a szeszesitalokkal való visszaélésre irányuló törekvés alakult ki. Arra törekedtek, hogy mindenki részesüljön a társadalom vívmányaiban, egyengették a megélhetéshez szükséges jövedelmet, kétszáz család lakik egyetlen betontömbben, nők férfiruhában, nőies kinézetű férfiak hosszú hajjal. Társadalmi elismerésre törekedtek a homoszexuálisok és a transzvesztiták; tekintélyt elutasító nevelés, a beleszólás joga és végtelen viták jelentéktelen dolgokról. Mindennek azonban megvolt a pozitív oldala is. Az emberek megtanulták egymást jobban megérteni a közlés javuló módszerei miatt is. Megvolt az összebarátkozás hajlama földrajzi, társadalmi és vallási korlátok átlépésével. Minden az új idők jegyében állt. Azt mondták: egyesült erővel elérhetjük,- anélkül, hogy teljesen világos lett volna, hogy mit is kell elérni. „Minden sokkal jobb, mint bármikor is volt. El a hagyománnyal, el az erkölccsel, le minden berozsdásodott berendezéssel. Éljen a szabadság, egyenlőség és testvériség!”
A házasság sem lett megkímélve. Itt mindenekelőtt a nemek egyenlőségére és egyenjogúságára irányuló törekvések voltak szembetűnők. A férfi nem nézhette többé birtokának a nőt. A házasodás régimódivá vált, és sokan az úgynevezett szabad szerelemre vetették magukat, olykor bármiféle érzület mellőzésével. Jelenleg kezdenek ettől újra elfordulni, mert félnek az aids-től és más nemibetegségektől, amelyek újra felütötték a fejüket. Fiatalabbak felfedezték, hogy esetleg mégis szeretnék, ha valamelyest vezetnék őket. A szélsőséges divat és hajviselet idejét múlta. Szóval a Halkorszak halrésze újra bevonult világunkba, és sok minden újra a helyére került valamelyest.
Hogyan reagál azonban a modern Rózsakereszt a Vízöntő-befolyásokra, amelyeknek újra erősödniük kell? 1963-tól 1967-ig öt nagyon figyelemre méltó és benyomást keltő Akvárius-konferenciát tartott. Ezeknek a konferenciáknak szövegét Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri kiadta „Az új idők apokalipszisa” című sorozat öt könyvében („Az új ember fényruhája”, „A Rózsakereszt Világszerzete”, „A Rózsakereszt megszabadító ösvénye”, „Az új merkurbot”). A Rózsakereszt Iskolája mindenekelőtt a szellemi szempontokkal foglalkozik. A nyers anyagvilág, amelyet érzékszerveinkkel észlelhetünk, és a finomabb területek, az éterszféra, az asztrál világ, amelynek a vágyakhoz és kívánságokhoz van köze, valamint a mentális tevékenységeket meghatározó gondolatvilág közötti leplet fellebbentik. Emiatt sokan lesznek fogékonyak az ezekről a területekről jövő benyomásokra.
Ha a saját és az embertársai aurikus állapotát mindenki tökéletesen észlelhetné, akkor senki sem, mutatkozhatna másképpen, mint ahogyan tényleges állapota megengedi. Így napvilágra kerülne minden álszentség, képmutatás, hízelgés, csalás és hazugság. Senkinek sem kellene szinte görcsösen lábujjbegyre ágaskodva olyan nagyságot, létállapotot vagy helyzetet mutatnia, mely nem felel meg a valóságnak. Az emberek akkor sok vallásos és mágikus módszeren átlátnának, amellyel megpróbálnak őrajtuk uralkodni azzal, hogy a gondolataikat, ezzel a vágyaikat, s azokon keresztül cselekedeteiket befolyásolják. A reklámok világa nem tehetne már hamis ígéreteket, mert ezeket mindenki azonnal átlátná. Amit eddig féltve rejtegettek, abból sok minden napvilágra jut. És mint mondtuk, ennek első jelei már megmutatkoznak.
Ez nehéz időszak lesz a kereskedelem és a politika számára is, mialatt hatalmukat az egyházak is fogyatkozni látják. Az emberek nem hagynak majd maguknak benyomást kelteni vallásos „csodákkal”, és azt is látni fogják, hogy micsoda sötét erőket hívnak fel a sportrendezvényeken és az ezekkel járó kihágások alkalmával. A tükörszférából kezdeményezett „nagy játékot” is átlátják, és az emberek észreveszik, hogyan zsákmányolják ki őket ezzel, ahogyan olvashatjuk Jan van Rijckenborgh „Leleplezés” című könyvében.
Mindezek a jelenségek azonban a dialektikus másvilághoz tartoznak és semmi közük az isteni étererőkhöz és étervilághoz, sem a szent asztrálishoz és az eredeti mentális képességekhez és rezgésekhez. A modern Rózsakereszt megszabadulás-tana ezekre az utóbbiakra irányul. Ezekből az anyagokból kell az embernek összeállítania a fényruháját. Ez pedig egy fokozatosan haladó folyamat, amelyet egyre jobban meg kell ismernie tudata tágulása mértékében.
A férfinek és a nőnek ezen az ösvényen társként kell egymást a magasba segítenie. Mert egyenértékűek, mégis különbözők! A nő a férfinek nem birtoka, de segítője, és fordítva is! A Vízöntő úgynevezett ura Uránusz. E befolyások miatt az eljövendő időkben éppen az asszony számára nagy feladat van tervbe véve. Erről részletesen olvashatunk Jan Van Rijckenborgh „A rózsakeresztes szerzet vallása (Confessio)” című könyvében. Idézni szeretnénk néhány szakaszát:
„Uránusz olyan, mint valami tűz. Ez a Krisztus, aki vissza akar térni hozzánk az ég felhőiben, ahogyan meg van írva. Azaz belénk akar merülni, mint fehér rózsa, s be akarja tölteni egész rendszerünket, hogy arany csillagként jelenjen meg lényünk aurikus felhőiben, egész gondolkodásunk, akarásunk és cselekvésünk hátterében.
Erős egyéni befolyásán kívül Uránusznak van egy általános irányú tevékenysége is: ez a Krisztusnak ezen a világon teljesülő törvénye, Akvárius tűzvihara. Ez a tűzvihar először élethullámunk női nemét éri el és érinti meg.
A rózsakeresztesek filozófiája azt tanítja, hogy a nő életteste pozitív, anyagteste pedig negatív. E konstelláció miatt a nők az uránuszrezgéseket általában jobban képesek felvenni, tetterejükkel ebben a világban bizonyítani és a vágyakozóknak a keresztény szeretet tüzét átnyújtani. Ezért az asszony az eljövendő világforradalomban nagyon aktív szerepet fog játszani és nagy erőket fog kifejteni…
A rózsakereszt iskolája az előttünk lévő nagy változási folyamatokban az asszonyokra váró feladatok előkészítő iskolája lesz. Ahogyan az asszony a korábbi időkben vénusz-tulajdonságai és áldozata révén a férfi nyers erejét más pályákra tudta terelni és enyhíteni tudta az állati mars-lényt, úgy kell neki újra, óriási áldozatot hoznia, hogy az intellektuális rögeszmét, amely élethullámunk hímnemű felét fogságban tartja, s ami miatt az emberiség kimondhatatlanul szenved, összetörje és az uránusz-szeretettüze által megújítsa. Az asszonyoknak tehát egy nagyszerű feladatot kell elvégezniük: az általános megmentést egy tisztán női ellenállás tetterős megszervezése révén, nem erőszakkal és nem fegyverrel, hanem a Krisztus és az uránusztűz erejében …
Mindkét nemben Isten szelleme lakozik és az ember magas rendeltetése jut kifejezésre. A két nemnek a világon teljes egyenjogúságban kell együttműködnie. Az emberiség csak akkor haladhat és gyarapodhat, ha a férfi is meg a nő is belátja a kölcsönös függőséget és együtt építi testvéreink új házát.
Mint Vízöntő szolgái minden erőnkkel erre az egyenrangúságra törekszünk az élet minden területén, és nővéreinknek megmutatjuk új, nagy feladatukat az eljövendő világesemények területén: meg kell váltaniuk a világot. Ennek folyamán minden értelmiségi nagyképűség megsemmisül. Ahogyan az asszonyok a leendő egyéni élet érdekében értünk mindent eltűrnek és elviselnek, … úgy hívja őket az uránusz-szeretet, Vízöntő forradalmasító ereje,, hogy az emberiség életét óvják meg és emeljék egy magasabb fokra.”
Mint említettük, a Vízöntőeseményekben még sok más szempont is rejlik majd. Az elanyagtalanodás folyamatát a metafizikai jelenségekkel szemben máris érezhetően növekvő érdeklődés fogja kísérni, és mindenki számára fontos, hogy ezekkel kapcsolatban kifejlessze a helyes megkülönböztető képességet, hogy a helytelent kiselejtezhesse.
Az ember számára azonban mindenekelőtt annak kell világossá válnia, hogy a nap- és föld-állat- övön kívül, melyek a “halál nagy házához” tartoznak és a dialektikus szinten fekszenek, lennie kell a nem dialektikus, eredeti, isteni és több mint három kiterjedésű föld- és nap-állatövnek is, amelyben minden forma feloszlik, s amelyet illetően egyetlen gondolatképünk sem érheti utol a valóságot. Mivel ott sem idő, sem távolság nincsen, az olvasó elképzelheti, hogy azok az állatövek, azok a csillagrendszerek törhetetlen és mégis szabad egységet képeznek a Naptesttel, amelyben Földünkkel együtt mi is vagyunk. Minden emberből, minden házból, minden csoportból bizonyos szféra, bizonyos befolyás ered. Tehát nem lenne okos azt gondolni, hogy a bolygókból, a Földből, a Napból, a csillagokból és csillagrendszerekből semmiféle sugárhatás sem ered.
És Önök most már látják, hogy a befolyások az Önök reagálásától függően pozitívak vagy negatívak lehetnek, s hogy végül egy új, és minden tekintetben szellemileg újjászületett mikrokozmosszal, melynek égboltján egészen más fények gyulladtak ki, áthatolhatnak a dialektikus mindenség falain is, hogy tökéletességben állhassanak a megváltó és tovább sürgető isteni világosságban. Akkor már nem kell a horoszkópjuk mélységei és magaslatai által hajszoltatniuk magukat. Akkor valóban szabadok, és képesek segíteni másoknak szenvedésükből és ebből a földi nyüzsgésből való megszabadításánál, mert csakis ezért akarjuk bejárni ezt az utat a Naplogosz szívéhez tökéletes Vízöntő-úttörőkként.