A Gnózis periodikus diadalmenete a dialektika világában
Aki folyóiratunkat rendszeresen olvassa, és aki a Szellemi Iskola irodalmát ismeri, az bizonyára megállapította, hogy világunkban a Gnózis megnyilatkozásainak és tevékenységének időszakosságáról van szó. Ennek a jelenségnek mély értelme van, s jó lesz itt egyszer közelebbről megvizsgálni ezt.
E vizsgálatnál rövidesen felfedezzük, hogy a Gnózis a világot és az emberiséget valójában sohasem ereszti el, hanem csak megnyilatkozásainak és hatásainak a jelenségei változnak; ezek hozzáigazodnak a történelem menetéhez, a korszakokban az emberiség aktuális helyzetéhez és viselkedéséhez. Az olvasó tökéletesen belátja ennek a szükségességét, ha tudja, hogy az emberiség lelkiállapota, s emiatt a tudati állapota és a reagálási képessége az évek folyamán többszörösen változik.
E furcsa változások oka mágneses áramlatok időszakos keringésében rejlik, aminek következtében bolygónk időnként más dialektikus mágneses térbe kerül. Az ásványok, növények, állatok és emberek egész természete reagál erre a szükségszerű mágneses lélegzés miatt, amiből minden teremtmény él és létezik.
Az olvasónak nem újdonság, hogy a dialektikus világmindenség egymásra utalt és együttműködő nagy és kis csillagrendszerekből áll. Ezt a gigantikusan nagy szervezetet mágneses áramok irányítják. Ezek kis és nagy befolyások formájában dirigálják az emberiséget, az ember minden lépését és tevékenységét. Világos lesz tehát, hogy ha a Gnózis szolgái, ebben az embertengerben halászván, gyakorlati eredményeket akarnak elérni, elveszett lelkeket akarnak megtalálni és feltámadáshoz vezetni, akkor a mágneses áramlatok változásait figyelembe kell venniük.
Az ebben a tekintetben tájékozottak tudják, hogy ha egy embernek bizonyos időpontban egy mágneses térben kell lélegeznie, akkor ez a tér az ő egész személyiségét alaposan megváltoztatja. Ez a változás elsősorban a lélekközpontban, s ezáltal az Ego három nézetében, a kívánásban, az akarásban és a gondolkodásban megy végbe. Ez a három határozza meg az ember cselekvését.
Képzeljük el, hogy bolygónk más mágneses befolyás körzetébe kerül; akkor erre minden fajnak, minden népnek és minden egyednek reagálnia kell. Először zavaros időszak keletkezik, szinte kitör a káosz. Nemsokára azonban a száguldó események és reagálások áradatában bizonyos rendszert lehetne észrevenni. Mintha az emberállatot más legelőre terelnék. Kezdetben egyrészt tiltakozás, ellenállás és veszekedés, másrészt úttörő-szellem, előretörés jellemzi a helyzetet. Ezt a játékot aztán a kultúra és az élet minden területén megfigyelhetjük. Irodalmi és filozófiai hajlamú emberek ekkor vastag könyveket írnak valami régi életmódról, mellyel fel kell számolni, és valami új irányulásról, amelyet csalogatóan tárnak az emberiség elé, s amelynek elfogadására rá akarják beszélni.
Itt azonban nincsen már semmiféle ajánlat, vagy kóstolni való, nincsen meggondolni való, mert egy új mágneses helyzet már kialakult, s ez minden ember létállapotát meg fogja változtatni.
Az is érthető, hogy a borjak az új legelőn kezdetben kitombolják magukat, ugrálnak és szaladgálnak, életkedvük lángja magasra lobban, s nem tudván betelni, azt hajtogatják: „Ilyen finom zöldséget az emberiség még soha sem kóstolt.” „Mi, fiatalok, nem vagyunk olyan buták, mint ti, idősebbek, akik megelégedtetek a régi legelő takarmányáva1.”
Az is érthető, hogy a csorda idősebbjei kissé kesernyésen mosolyogják meg a fiatalok féktelenségét, az új legelőre fejcsóválva, feszesen, reumatikusan lépnek be, s tétován kezdik harapdálni a zsenge zöldet, mely időközben, a sok magasra emelt farok után már nem egészen új és szép.
Ha az olvasó szorgalmasan keresgél a történelemben, meg fogja találni az ismételt nyüzsgés, lárma és kiabálás, a legelőváltás nyomait. Mindig újnak tűnik ez, de semmiképpen sem az! „Ami eltűnik, az visszajön majd, ami jön, az volt már azelőtt is.” Ön ismeri a prédikátor beszédét.
Ebből leolvashatjuk és világosan felismerhetjük a gnosztikusan szolgálók világot átölelő fellépését. Kijelentettük, hogy a mágneses terek időszakos váltakozása folytán a lélekváltozások és tudatváltozások nem maradhatnak el. A mágneses sugarak mérhetetlenül nagy hatása miatt például a mentalitásunk csaknem naponta más és más. Ezért változik esetleg naponta a Gnózisra való fogékonyságunk is, míg végül a lélek teljesen el nem merülhetett a Gnózisban. Ezzel kapcsolatban meg kell mondani, hogy a lélek, és az ebből magyarázható ego felvevőképessége a fenti okokból mindenféle ingadozásoknak van alávetve. Így az is megtörténhet, hogy a Gnózis egy emberéletből eltűnik, s ez az ember ennek az üdvözítő erőnek még az emlékét is elveszíti.
Mi történt ilyenkor? A Gnózis és kegyelemáramlata ugyanaz maradt, csak az embert változtatta meg a fent megbeszélt mágneses túlerő és annak eredményei. Amit ugyanis mi Gnózisnak nevezünk, az szinten mágneses fajtájú sugárbőség, de egy másik világmindenségből, amelyet a szent beszéd Isten birodalmának nevez, mely nem ebből a természetből, nem ebből a világból való! Világosan két mágneses rendszert különböztethetünk meg tehát. Az egyik a Gnózisé, a másik a dialektikus természeté. Mindkettőnek megvannak a saját keringési folyamatai. E kétféle folyamatoknak vannak olyan pillanatai, amikor az egyik rendszer lényei megnyilatkozhatnak a másik rendszer lényei számára, olyan pillanatok tehát, amikor a kutató ember közeledhet a Gnózishoz, megragadhatja azt és behatolhat a lényébe a transzfigurálás segítségével. Ha a kutató, kereső ember ezeket a pillanatokat, időpontokat nem használja ki, akkor veszendőbe mennek, mert a mágneses terek újra eltávolodnak egymástól.
Ha e bevezető után visszapillantunk a világtörténelemben, akkor a XII. és XIII. században látjuk meg a végét annak a csaknem időszámításunk kezdetétől tartó nagy gnosztikus feléledésnek, mely gazdagon gyümölcsözött, ezreket aratott.
Ezekben az időkben a Gnózis klasszikus ellensége számtalan vérfürdőt rendezett ugyan, oly retteneteseket, hogy alig tudunk magunknak csak valami fogalmat is alkotni róluk, de vegyék figyelembe, hogy a gnosztikus tűz elolthatatlanul ég. Ha az új fény tüzes fáklyáját egy helyen eltapossák, akkor ugyanabban a pillanatban másutt lobban lángra, hogy néhány év múlva újra a régi helyén lángoljon. Ezért nem is vagyunk azon a véleményen, hogy Ince pápa és hordái által a Katárok területén rendezett vérfürdők voltak az okai, hogy a Gnózisnak ezen a világon abba kellett hagynia a munkát.
A gnosztikus munka egészen más okból ment át a nyugalom, a szünetelés állapotába. Azért volt ez, mert a dialektikus természet eonjai arra készültek, hogy az emberiséget egy újabb mélypontra vezessék, a kiélezett egyéniség csúcsára, a fajtest még nagyobb besűrűsödéséhez, a materializmus, az anyagiság eltúlzásához vigyék.
Esetleg tudják, hogy ez a lefelé vezető menet a mai napig is milyen kihatással volt az anyagszférában és a tükörszférában (túlvilágon) is. A gnosztikus tér azért szüntette be a munkát, mert nem süllyedhetett mélyebbre, mint ahová már eddig is ereszkedett. Kedvezőbb időkre kellett várnia, amelyeknek kétségtelenül el kellett jönniük. A középkor végén kezdődő mélypontot most elértük, s felmerül a kérdés, hogy „most mi lesz?”
A rózsakereszt Iskolája már többször beszélt erről. Megmondta, hogy az emberiségben elválasztódás fog kifejlődni. Két csoport alakul ki: egyrészt a nagy tömeg, melyet egy új dialektikus mágneses impulzus ejt fogságba. Ez a rész továbbmegy egy újabb mélypont felé a természettudományok és más tudományok vezetése alatt. Ez a mélypont a véget fogja jelenteni, ahogyan Atlantisz példája mutatja.
Másrészt egy olyan csoport alakul ki, mely újra a Gnózishoz fordul. Ebben sikere lesz, ha a rendelkezésre álló időt kihasználja, és az „Itt az idő” felhívásra kellően reagál. Nem kell magyaráznunk, hogy a modern Szellemi Iskola figyelme ezeknek a képeseknek, a lehetőséggel rendelkezőknek a csoportjára irányul, mert a jelöltek, az Iskola jövendő tanulói ebben a csoportban találhatók.
Felmerülhet a kérdés: honnan ered ez a csoport? Hogyan alakult ki, milyen a jövője? Ha sikerül ezekre a kérdésekre felelnünk, akkor először is kiderül, hogy ehhez a csoporthoz tartozunk-e, másodszor pedig, hogy ebben a csoportban hol állunk. Ez a tudás nagyon fontos, mert megmutatja, hogy mit kell tennünk a késedelem megszüntetése érdekében, vagy hogyan lehet egy esetleges elmaradásnak elejét venni.
Amikor a Katárok tragédiája valóra vált, az volt az egyik első következmény, hogy bizonyos számú testvér, férfi és nő, egész Európára szétoszlott. Egyetlen olyan ország, egyetlen táj sem volt, ahol bizonyos pillanatban ne lehetett volna találkozni velük. Régi stílusú gnosztikus, ismert hatású munkájukkal felhagytak, s teljesen új módszerhez kezdtek.
Először elkezdték az úgynevezett egyéni továbbadás módszerét kifejleszteni. Minden testvér azt csinálta, hogy csak alapos keresés, próba és meggondolás után választott ki egy-egy tanulót. Ha a tanuló alkalmasnak mutatkozott és teljesen be lehetett avatni, akkor idővel újabb tanuló keresésével bízták meg. Érthető, hogy így nagyon erős testvér-láncot lehetett kovácsolni, mely egész Európát befolyásolta és átfonta, emellett pedig titkosan dolgozhatott világi és polgári tevékenységek leple alatt.
Ez a testvérség, ez a Szerzet lett a modern gnoszticizmus alapja. Később sokat beszéltek és képzelődtek erről a gnoszticizmusról, de aki nem tartozott ehhez a lánchoz, az nem tudott róla jóformán semmit sem. Aki meg tudott, az hallgatott. Erről az első körről csak egyetlen hiteles, kívülről is hozzáférhető hírünk van: a Fama Fraternitatis.
Ezután el lehetett kezdeni a második lépést. A reneszánsz kora megvalósult. A reformáció utat vágott magának. Európa új mezőn kezdett „legelni”. Ebben a helyzetben nem volt különös, hogy Európában mindenütt úgynevezett titkos táraságok ütötték fel a fejüket. Ezeket a titkos társaságokat ne a fajtájuk, a tanulóik vagy a viselkedésük alapján tanulmányozzuk, hanem a hátterük nyomán.
Ezek mögött a fent említett Szerzetlánc állt, mely bizonyos pillanatban minden országban társaságokat alapított, hogy ezeknek a munkássága segítségével keresse és vizsgálja meg az emberi felfogást, a kereső ember lehetőségeit, s a fajt próbára tegye a teljesen új körülmények között.
Voltak és jöttek mindenféle társaságok, amelyek mindenkinek nyújtottak valamit. Joggal mondható, hogy Európa egész népességét nagy, pszichológiai vizsgálatnak vetették alá. Mihelyt pedig ez a vizsgálat befejeződött és az új reagálási képesség megállapíttatott, a Szerzetlánc azonnal eleresztette ezeket a titkos társaságokat. Ezek részben feloszlottak, részben a beteges vegetálás állapotába süllyedtek, részben pedig a Gnózis ellenségei kerítették a markukba a szabaddá vált külső jelenséget, hogy az ő céljaikra használják fel azt.
A pszichológiai vizsgálat az Atyai Szerzetet három különböző, nagy impulzus, nagy kezdeményezés kibocsátására késztette, hogy ezek jelen legyenek, ha a történelmi-anyagi fejlődés egy további mélyponthoz érne. A három impulzusnak ugyanaz volt a célja: az emberiséget gyorsabban, de teljesen másképpen vezesse el a mélyponthoz, amelyből aztán a modern Szellemi Iskola egyértelműen újjászületett Gnózisként keletkezhetne.
Ez a három impulzus öltött alakot a szabadkőművesek, a teozófusok, valamint az antropozófusok mozgalmában, s ezeknek néhány alfajában és mellékáramlatában. Ezeket az impulzusokat a keleti bölcsességtől kölcsönzött alapokra helyezték, melyeknek eredetét világosan mutatta egy címke: például Biblia, vagy buddhizmus, vagy hinduizmus, parszizmus, stb. A „látni” tudók számára azonban mindezek mögött nagyon rejtetten, de világosan átragyogtak az Egyetemes Gnózis sugarai. Ez az egyetemes irányulás a három impulzust kézen fogva eresztette rá azokra az eszményekre, amelyek az emberiséget már régen megszállották: a humanizmusra és a kultúrára, a művelődési törekvésre általában.
Így két irányzatot kapcsoltak össze; az egyetemest elvegyítették a dialektikussal. Nem nehéz megérteni, hogy ennek milyen következményekkel kell járnia. Az eredmény visszavonhatatlanul az lesz, hogy az ember, dialektikus nézetét illetően, a három áramlat valamelyikében teljesen meg fog rekedni, cserepeken és romokon fog majd ülni, úgy hogy csak egyetlen mag fog megmaradni: az egyetemes rész, az univerzális nézet.
Ha erre a pontra jutott, ezután a kínos, de értékes tapasztalat után, besűrűsödött fajteste ellenére újra bőséges vetés keletkezik Európa termőföldjén a gnosztikus birodalom számára.
A három impulzus és hatása tehát a fenti magyarázat szerint a modern Szellemi Iskolára mutat, ehhez vezet, mely a dialektikus nézetet teljesen mellőzi és megtagadja, és így az egyetemes Gnózist újra szabaddá teszi az idő világában. Így lesz az idő felgyorsítva, hogy a gyümölcsöt újra éretté tegyék!
Nincsenek messze az idők (ez a beszéd ezerkilencszázhatvannyolc előtt hangzott el), amikor a fent említett három mozgalom teljesen megváltoztatja a jellegét, s a lelket adó Szerzetlánc egészen elbocsátja őket. Akkor pedig meg kell várnunk, hogy mi történik a továbbiakban.
Nagyon reméljük, hogy ezzel a magyarázattal sok mindenre fényt vetettünk, ami máig esetleg ismeretlen volt. Az új gnosztikus birodalom megalapult Európában, és ennek Szerzete felhívja Önt az elkészített „mágneses térben” való részvételre, mely Önt megvédi bizonyos, fenyegető veszélyektől.
Jan van Rijckenborgh