A tűz-éter
Aki ösztönösen a szellemi ösvény felé fordul, az előbb vagy utóbb felfedezi, hogy szellemi fejlődése a tudati állapotától függ. Igazi szellemi szabadságát ez határozza meg. Ez a szellemi szabadság akkor nyilvánulhat meg, akkor kelhet életre, ha az ember képes megszabadulni éntudatától. Mert az ember létének belső elvében rejlő célja a mindenségi tudatba való elmerülés. Ezt a mindenségi tudatot a mindenütt-jelenlét tudatának is nevezik. Mai valóságunk azonban fogság, mert be vagyunk zárva éntudatunk korlátozottságába. Az éntudat pedig a legtöbb ember számára semmi más, mint a test tudata.
Amennyi életforma létezik, annyiféle fokozata van a tudatnak is. A tudat állapota például a legkisebb élőlények kezdetleges tudatától a kozmikus tudatig terjedhet.
Egy író fantasztikus elbeszélésben leírta az élet és halál harcát, ahogyan az minden pillanatban dúl a mi testünkben. Az elbeszélésben az orvosoknak egy csoportját a bacillusok nagyságrendjére kicsinyítik le, hogy bemehessenek egy betegnek a testébe és műtétet végezhessenek az agyában. Leírja a csoportnak az agyhoz vezető útját és állandó harcát a testben lakozó és a testet ostromló életformák, bacillusok, vörös és fehér vérsejtek, vírusok, stb. ellen.
Ugyanígy képzelhetjük el az élet és halál testünkben folyó harcát is, amelyről legtöbbször semmit sem veszünk észre, amíg meg nem betegszünk és nem kezd fájni valami. Így van élet a halálban és halál az életben. Ezek alapján azt is elképzelhetjük, hogy az élet legkisebb jelenségeiben, például egy amőbában nem csak élet van, hanem bizonyos érvényesülési és önfenntartási törekvés, vagyis bizonyos tudat is.
Testünkben állandó a változás. A kikelet, virulás és hanyatlás ebben is napirenden van. A születés és meghalás a testben különböző sebességgel folyik le. Ha egy közönséges sejt életét vesszük alapul, akkor az egész test elképzelhetetlenül sokáig él: számtalan sejtéletet túlél.
Ha megértjük, hogy bizonyos sejttudat is van, meg egy teljes testtudat is, akkor megállapítjuk, hogy e két tudatfajta élettartamában is nagy a különbség. Ha ezt a gondolatot tovább szövögetjük, akkor azt is elképzelhetjük, hogy mily nagynak és hatalmasnak kell lennie egy bolygó, egy égitest tudatának. A test sejttudata és a bolygó tudata között az életformák és a tudati állapotok egész sora nyilvánul meg. Mindez az élet pedig egy alakulási folyamatnak, a keletkezésnek vagy születésnek, és a befejezésnek vagy halálnak van alávetve, de a legkülönbözőbb élettartamokkal.
Testünk így a különböző életformák ötvözete, mely mégis bizonyos egységet képez, ahogyan ezt a bolygónk, a Föld esetében is mondhatjuk számtalan életformájával. Mindez együttesen egy közös tudatféleséget képez. Szó van például egy biológiai össztudatról, az életről, mely ösztönösen fenntartja magát, és az erre irányuló cselekvést összeegyezteti. Az olvasónak is világos, hogy ez a tudat az életerők önfenntartó erejéhez van kötve, mely táplálja és karbantartja, és ez így is marad. Addig fog folytatódni, míg az emberben új tudathatás nem keletkezik. Mindannyian tudjuk, hogy a lét egyszer véget ér, és az anyagi tudat semmivé foszlik, ha nem ment végbe benne valami alapvető változás.
Mi a célja ennek a létnek, ennek az életnek? Mi, a rózsakereszt tanulói, azon fáradozunk, hogy ezt megtaláljuk, megértsük és ennek megfelelően cselekedjünk, vagyis az életünk megváltoztatását akarjuk kieszközölni, el akarunk jutni az élet megújulásához egy magasabb rendben.
Az első cél itt az lesz, hogy egy tudati ciklus ideje alatt egy tudatáttörés, ráébredés jöhessen létre, vagyis annak a tudata, megértése, hogy mi, mint halandó lények, egy tervhez és egy mikrokozmikus szerkezethez, rendszerhez tartozunk. Ebben a tervben és a mikrokozmoszban minden feltétel megvan ahhoz, hogy a mikrokozmoszunkat megszabadítsuk halálos menetelésétől.
Van tehát egy terv, s ez a terv bennünk rejlik, így mibelőlünk ki lehet fejteni azt. Az embernek erre kell megérnie. Az egész természet erre utal, ezt a folyamatot mutatja. Minden vetés beérik, s ekkor learatható, a gyümölcs begyűjthető. Ezért tanítja az univerzális Szellemi Iskola is, hogy a halandó emberből a halhatatlan embernek kell feltámadnia, előkerülnie.
Tudjuk, hogy mi, anyagban születettek, a szükségrendnek egy részét képezzük. Ez azonban csak akkor kezdhet áldásos irányban fejlődni, ha az anyagban született ember tudatának sikerül megszabadulni az Én bolondító életétől. Megállapítottuk, hogy számtalan életforma létezik egyéni terjedelmű élet-halál-körforgással. A mi testünkben is ugyanilyen állandó harc dúl. Anyagtestünk emiatt fennállhat egy ideig. Az életnek állandó „használata”, elhasználása árán, a bennünk lévő halál segítségével élünk. Ez egy csupán dialektikus létlehetőség, vagyis nagyon korlátozott élet egy haláltermészetben. Mi az élet és mi a halál a mai létvalóságunkban? Gondoljunk meg csak néhány alapvető nézetet.
Minden anyagi élet csak az éter életrekeltő erői által létezhet. Az éter az őstermészetnek egy kivonata, megváltoztatása. Minden éterrel van tele, minden sejtet, minden atomot étererő éltet. Gondoljunk ebben az Összefüggésben a prizma-alakú éteratomokra, amelyek az ember éter testét és az anyagtestét kapcsolják össze.
Minden dialektikus élet tehát éterből áll. Az anyagszülte ember ezt az étert az élettestével veszi fel. Az élettest egy bonyolult erővonalszerkezet, mely nagyon hasonlít az ember idegrendszerére. Ezzel az erővonalrendszerrel asszimilálja az élettest szakadatlanul az étererőket, amelyek benne összpontosulnak, majd a prizmaalakú éteratomok segítségével az anyagtestre ruházódnak át. Így vagyunk mi, anyagban született emberek egy nagyobb egységnek a részei. Különböző kozmikus anyagcsere-folyamatok rövidebb vagy hosszabb létezést tesznek nekünk lehetővé a karmánktól függően, míg a testrendszerünk végülis elhagyja az elhasználódás csataterét, szervszerkezetünk az étererőket nem tudja már megtartani és feldolgozni. A halál semmi más, mint az éternek az anyagból való visszavonulása, ami az anyagot élettelenné teszi.
Menjünk tovább egy lépéssel. Az általunk ismert élet az éter miatt bizonyos tudattal is rendelkezik. Az éter egyik nézete (változata) többek között az, amit mi emlékezetnek nevezünk. Az emlékezet a tudat egyik előfeltétele. Az emlékezet központját a főszentélyben egy erős éterösszpontosulás képzi, amelyet visszatükröző éternek neveznek. Megállapították azonban, hogy az öntudatlan életformáknak, mint például a növényeknek is van bizonyos emlékezetük. Növények is mutatnak emlékezet-jelenségeket, bizonyos emlékezési reakciókat. Minden formában megnyilvánult életnek van belső mozgása, s így reagálni is tud. Mi ez a képesség? Mi ez az anyagon uralkodó összekötő láncszem? – Az éter.
Négy erős éteráramlat buzog az életnek, az anyagéletnek a gyökerénél. A rózsakeresztesek filozófiájában a négy éteráramlatról beszélnek, amelyek a mai személyiségtudathoz vezettek. Ez a tudat azonban sok embernél még mindig nagy mértékben az anyaghoz van kötve és az anyag foglya.
Minden élet mögött azonban egy hajtó terv rejlik, mely mindenképpen érvényesül. Eszerint most ahhoz a fázishoz jutottunk, hogy az eddig ismert négy éteráramlathoz, amelyek az anyagember életét meghatározták, egy újabb éter jött, az ötödik, mely megjelenőben van. Ez az egész emberiségre érvényes. Ez az ötödik éter azelőtt is itt volt már, de a legtöbb ember viszonylataiban nem hatott. Most utat tör ez az ötödik éter, az elektromos éter, vagy tűzéter. Ez az éter ugyanakkor egy nagyon erős töltésű asztrál erő, mely megtámadja a föld és az ember asztrál térségét is. Az ötödik éter vitelezi ki a tervnek azt a részét, amely a világot és az emberiséget egy elanyagtalanítási folyamatban megszabadítja az anyag markából.
Ha most törvényszerűnek vesszük, hogy az anyagban minden élet éterből áll, akkor erre az ötödik éterre is mindennek reagálnia kell, vagyis nem csak az embernek, hanem minden életformának, amelyet ez szintén új fejlődésre kényszerít. Minden életnek, s ennek megfelelően az ember élete menetének is folyamatszerűen meg kell változnia. A tűzéter megkezdte ezt az elváltoztatást, és ennek semmi sem állhat ellent. Nem szabad azonban azt a hibát elkövetnünk, hogy az elanyagtalanodás kezdetét a durva anyagban véljük felfedezni, mert ezt a folyamatot az asztrálisban kezdték el, a négy ható éterállapot asztrál részében, s ennek a folyamatnak a következményei fognak az anyag területén megjelenni. Az elanyagtalanodás tehát nem az éternek az anyagból való visszavonulása, mert ez a halált jelentené. De arról sem lehet szó, hogy az anyagéletet felvonnák az éteribe, mert ez lehetetlenség; ez tudathasadás lenne. Itt egy új képesség, egy új erő hozzáadásáról van szó, mely az éteri és az anyagi atomokban új, megváltoztató polarizációt hoz létre. Ennek az új képességnek a bevezetése a szükségrend fejlődésének egy újabb fokozata.
A tűzéter olyan fejlődés egyik tényezője, amely a négy éteráramlattal eddig általában nem volt lehetséges. Mivel pedig a tűzéter most világviszonylatban kezd hatni, alapvetően új utat tár fel minden egyes ember számára. Nem erre vártunk-e réges-régen? Nem ezt kerestük-e vágyakozva?
Amint említettük, ez a fejlődés felülről lefelé halad, vagyis az asztrál körzetből a négy éterbe, a visszatükröző éterbe, majd a fényéterbe, aztán az életéterbe, végül a kémiai éterbe. Ha eléri a kémiai étert, akkor ezzel megtámadja a kristályosodott anyagot. A változás jelenségei azonban már régen észlelhetők. Az emberek gondolkodásában és a tudatában is. Az emberek élettel szemben elfoglalt álláspontja kezd erősen megváltozni. Mert ismeretes például, hogy az emberek egyre gyakrabban foglalkoznak a születés előtti és a halál utáni élet kérdéseivel. Az anyagi élet előtti és utáni időszakok egyre közelebb kerülnek, s az ember kezdi azt tudatosan vizsgálni. A tudomány, a vallás, a meditálás és a közönséges gondolkodás területén is nagy változás figyelhető meg.
Az egyik folyóiratban nem régen érdekes cikk jelent meg. Egy lelkész valami ezer kijelentést gyűjtött össze gyermekszájból Istennel, Isten fogalmával, a halál utáni élettel és mindenféle metafizikai nézettel kapcsolatban. Ezzel azt akarta bebizonyítani, hogy a gyermek nem jelenik meg egyszerűen minden további nélkül anyagvilágunkban, hanem bizonyos ismereteket hoz magával, amelyekből első életéveiben még meríthet, később azonban elfelejt. Hároméves kisgyerekeknek olyan elképzeléseik voltak Istenről, a bibliáról, vagy például az újraszületésről, amit nem tanulhattak a születésük óta, s amivel szüleiket megdöbbentették vagy megijesztették.
A két-, hároméves gyerekeknek Istennel és a teremtéssel foglalkozó kijelentéseit a lelkész „gyermekgnózisnak” nevezte. Azért gyermekgnózisnak, mert mély vallásos tudásról tanúskodnak, amely mindenekelőtt kis gyerekekben él. Gyakran tettek olyan kijelentést, hogy ismerik Istent, vagy látták, s ebben az összefüggésben azt hangoztatják, hogy világosságot látnak, vagy tiszta fehérséget. Gyermekesen a születés előtti időszakukról adnak hírt.
Más jelenségek is figyelemre méltók. Például kiváló természettudósok jutnak egyre gyakrabban ahhoz a megállapításhoz, hogy léteznie kell egy egyetemes tudatnak; mely kupolaként beborítóan hat es minden élet felett őrködik. Biológusok egyre többen feltételezik, hogy magasabbrendű lények tevékenységére lehet következtetni, amelyek a fejlődésen uralkodnak és azt vezetik.
Ez a néhány példa csak arra utal, hogy különböző utakon a gondolkodás változása fejlődik ki, mégpedig világosan az anyagtalanság irányában.
Ezekkel a változási jelenségekkel persze veszélyek is járnak. Megjelenik annak a nagy tévedésnek a lehetősége, hogy mindezt dialektikusán magyarázzák és az éntudattal próbálják megérteni, esetleg azt tartván, hogy a születés előtti és a halál utáni élet Istentől lenne. így süllyed el az ember a káprázatban és félrevezetésben.
Amilyen mértékben azonban az ötödik éter erősebben beavatkozik anyagi világunkba és az emberiség menetébe, úgy fognak az anyagi jelenségek megváltozni. Egy szellemiesedési folyamat kezdődik, az anyag béklyóit felpattantják. Az emberiséget egészen új életfolyamat elé állítják. Szó van például a visszatükröző éter változásáról is, mely a főszentély és a kígyótűz fejlődésében hoz létre változásokat. Világos, hogy erre kétféleképpen lehet reagálni.
Ezt a két lehetőséget a létállapot határozza meg, vagyis a lélekminőség jelenléte vagy hiánya. Ha az embernek van lélekminősége, és naponta arra irányul, hogy előkészüljön az új korszakra, akkor egyre fogékonyabb lesz az új sugárzásra, mely tisztogatni fogja a főszentélyét, a kígyótüzét és a tudatoszlopát. Ennek a következménye pedig az anyag markából való kifejtés lesz.
Az ilyen ember megkapja azt a szabadságot, hogy együttműködhessen az új étertulajdonságokkal. Ez viszont az önforradalom alapján a transzfiguráció, az átalakulás első kezdeteibe való belépést jelenti. Erről a tisztulási folyamatról, erről a transzmutációról beszél a Szellemi Iskola csaknem naponta a tanulóinak.
Egy újonnan felébredt lélekkel új éterjárművet készíthetnénk, amelyben megszülethet a halhatatlan élet. A gnosztikus misztériumok jelöltje számára, aki tisztulással el tudta készíteni az új lélek-világosságruhát, az ötödik éter érintése külön fejlődést jelent. Ennek a saját rendszerében megmutatkozó áldásos következményein kívül ő az emberiség úttörőihez fog tartozni, akik az új fejlődéseket gyorsabb haladásra késztetik. Minden idők Szellemi Iskoláinak lakóit erre hívják fel és készítik elő.
Így ma is, az élő jelenben. Az új idők megkezdődtek.
A Szellemi Vezetőség