Az AQUARIUS 1978. áprilisi számából!
Soha ne tégy olyasmit, amit nem értesz!
Mint a Rózsakereszt Iskolájának tanulói, az Univerzális Tannak mindig újabb és újabb aspektusaival találjuk szembe magunkat, melyek saját körülményeinkre vetnek fényt, a környezetünkkel való viszonyunkra, a kozmikus befolyásokra, stb.
Ez nem azért van így, hogy külső tudással telítődjünk és intellektusunkat aktíváljuk. Inkább arról van szó, hogy tudatunkat, mely minden elképzelhető labirintusban eltévelyeg, mindig újból a legfontosabb felé irányítsa, mindig tisztázza, mi tartozik az ideigleneshez és mi az örökkévalósághoz, hogyan kell reagálnia a tanulónak, hogy sem intellektuálisan, sem érzelmileg, sem ellenőrizhetetlen ösztönök által hajtva NE cselekedjen, nehogy valahol a természet labirintusában elakadjon.
Nem mindannyian reagálunk egyformán. Valamennyiünknek megvannak a személyes módszereink, melyekkel a régi és az új élet dolgaihoz és értékeihez közelítünk. Ami az egyiknek mindent megmagyaráz, az a másikra teljesen zavaróan hathat. Ez teljesen személyiségünk minőségétől függ, úgymint a mikrokozmosz múltjától, és asztrális vagy mentális befogadóképességétől, mellyel bizonyos áramlatokat, kisugárzásokat. Függ továbbá a vallási irányzattól, melyben nevelkedett, és attól is, hogy mielőtt rátalált a Rózsakereszt Iskolájára, orientálódott-e az okkultizmus és mágia felé, illetőleg foglalkozott-e ezekkel. Függ attól is. hogy természetünknél fogva szociális beállítottságúak vagyunk-e, foglalkoztunk-e asztrológiával, és eközben milyen tapasztalatokat éltünk át; milyen emberek ismeretségére tettünk szert, és hogy ezekben a különböső irányzatokban milyen eredményeket értünk el.*
Például minden embert erős ösztönt hajt, hogy biztosítsa létét és jövőjét. Van, aki a karrierjén dolgozik, a másik pedig rendkívül spórolós, hogy egy komoly tőkét kovácsolhasson magának, a harmadik arra érez hajlandóságot, hogy a horoszkópját tanulmányozza, s lehetőleg előre tudja, mi történik vele holnap, a jövő hónapban, vagy a jövő évben.
Vannak tanulók, akik ezt mondják: „Majd a Gnózis helyrehozza, és átsegít engem minden nehézségen” Így vegyünk ezzel mindannyian, és azzal kapcsolatban is, hogy fenntartsuk és biztosítsuk természetes életünket. Vannak, akik most belülről tiltakoznak és ezt mondják: „De én már nem így vagyok ezzel a kérdéssel!” Mégis, tartsanak egyszer pontos önvizsgálatot. Meglepődnek majd azon, amit majd megállapítanak! Bizonyára tudják, hogy a régi misztériumtemplomokon a következő felirat volt látható: „Ember, ismerd meg magad!”
És aki önmagát megismeri, és legyőzi, az erős, és ha eljön az ideje, a természet határán áll majd!
Mikor egy templomszolgálatot vagy konferenciát tartanak, akkor mindannyian saját fülünkkel hallhatjuk, és a magunk egyéni módján reagálhatunk erre, talán helyesen. Bosszúságot érzünk, vagy boldogok vagyunk, közöljük mindezt tanulótársainkkal, akik megint csak a maguk módján reagálnak az elmondottakra. Előfordult már, hogy egy templomszolgálatról, mely Önöket boldoggá, vagy levertté tette, beszélgettek barátaikkal, és meglepődéssel állapították meg, hogy senki sem érezte ugyanazt, mint Önök?
Hajlamosak vagyunk arra, hogy tapasztalatainkat megpróbáljuk másoknak átadni, és mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ők ugyanazt éljék át, mint mi, sőt véleményünket megpróbáljuk rájuk kényszeríteni. Anélkül, hogy ennek tudatában lennénk, ilyen fáradozásainkkal tanulótársainkkal szemben talán mi magunk vagyunk az áldozatai. Azt gondoljuk: „Ahogy én látom, az a helyes!” Vagy: „Ő teljesen félreérti az egészet!” Vagy: „Ő ezt nem érti!” Vagy: „Ő lassanként az idegeimre megy!” Így veszekszünk önmagunkban az ismertetett tananyaggal kapcsolatban, amit vagy megértettünk, vagy nem, vagy hat ránk belülről, vagy nem, amit elfogadunk, vagy nem, és amit magunkban bizonyos árnyalatban elraktározunk, vagy nem.
Ez a tanulók legnagyobb problémája egymásközt, majd a tanulók és az Iskola között. Semmi értelme valakitől elfogadni egy gondolatot, amit nem értünk. Még az Iskolától sincs értelme olyasmit elfogadni, amit nem fogunk fel. Ez semmihez sem vezet. Ugyanúgy annak sincs értelme, hogy saját álláspontunkat a másikra ráerőltessük. Ez a nagyon régi szimptóma már a klasszikus kereszténységben is jelentkezett. Gondoljanak csak Pál szavaira: „Mindenki tisztelje a másikét is, ne csak a sajátját”. Más szavakkal kifejezve: fogadják el egymást, mint komoly, igyekvő tanulót, még akkor is ha nem értik meg egymást. Minél tovább haladnak az úton és megismerik önmagukat, annál többet megértenek abból, mi az, ami tanulótársukat foglalkoztatja.
Pythagoras például ezt mondta: „Soha ne tégy olyasmit, amit nem értesz, nehogy belegabalyodjál valami értelmetlen cselekedetbe”. Ezzel kapcsolatban Pál apostol így nyilatkozik: „Minden bűn, amit meggyőződés nélkül tesznek”. Ezekkel a szavakkal nem annyira polgári életükre céloz, hanem TÁNULÓI ÉLETÜKRE és az Iskolához való viszonyukra, főleg az Iskola Élő Testéhez való viszonyukra.
Bármi, amit elfogadnak anélkül, hogy előzőleg intenzíven foglalkoztak volna vele, bármi, amit tesznek anélkül, hogy megértenék, nagyon meggondolandó, mivel az Önökben semmiféle erőt nem fejthet ki. Közben változatlanul a régiek maradnak a régi énjükben, vagy ahogy Pál apostol mondta, bennrekednek a bűnös állapotban. Még az is előfordulhat, hogy ez a helyzet csak rosszabbodik, ha elmegyünk a dolgok mellett anélkül, hogy azokkal intenzíven, komolyan foglalkoznánk. Akkor ugyanis feltételezünk valamit, amit meg sem értettünk, amivel sohasem foglalkoztunk. Komoly, elmélyült tanulóság nélkül nincs haladás, és Patmosz szigetét, a természet határát soha nem érhetjük el!
Ugyanis nem rólunk van szó, hanem az egészen másról, ami nyugtalanít, s a természet határához hajt bennünket. Amilyen ismereteket szerzünk ezen a bensőséges személyes úton az Iskola Élő Testében, az intuíciót és inspirációt, amit tapasztalunk, az mind a mi saját utunk, a mi számunkra készült! Ha ehhez igazodunk, ha ezt meggondoljuk, mindinkább egy út előkészítői leszünk, mely soha a természetben nem nyilvánulhat meg, melyből legfeljebb az átalakult személyiségtudatban egy-egy szikra lobbanhat fel.
Sokan közülünk időnként úgy vélik, hogy ők nagyon sokat, szinte mindent tudnak. Ismerik Pál apostol szavait? „Ha valaki azt állítja, tudom, ekkor még nem tudja, mi tulajdonképpen a tudás”. Ha valaki személyiségének tudatában így szól: „én tudom”, akkor fogalma nincs arról, mi is valójában a tudás, ha ezalatt a Tan külső képét érti. Mélyedjen el egyszer ebben a gondolatban.
Itt van a mi természetünk, és itt az egészen más természet is. Az ember az ő természetes létállapotában nyugtalanná válik, és természetes tudatával elérkezik egy határhoz: az egyik vallásos beállítottsága alapján, a másik okkult, misztikus, vagy mágikus beállítottsága alapján, mi pedig mindannyian a rózsakeresztes filozófia segítségével.
A tanuló, aki már elérte ezt a határt, talán mély belső fájdalommal, megrendüléssel és sok belső vita után megállapíthatja: „Minden tudásom összege, hogy semmit sem tudok”, mint ahogy ez Rózsakereszt Keresztéllyel is történt. Ekkor kezd benne valami derengeni, mi is valójában a tudás. Így, a határon állva, egy egészen más valóság benyomásától áthatva, amit eleinte talán csak feltételez, visszapillant, és látja, hogyan közelegnek a határ felé tanulótársai és a többi kereső, ki-ki a maga módja szerint. És ekkor olyanoknak fogadja el őket jelenlegi állapotukban, amilyenek: ott segít nekik, ahol tud, hogy ők is elérhessék egyszer a pszichológiai mélypontot, hogy majd idővel ők tapasztalhassák ezt az „egészen mást”.
Ebben a pszichológiai állapotban már ő is vérével húzhatja alá Pál szavait: „Bár mindennel szemben szabad vagyok, mégis mindenkinek szolgálatára álltam, hogy akit csak lehet, megnyerjek az igaz ügy számára; a zsidók számára olyan lettem, mint egy zsidó, azok számára, akik a törvény alá tartoznak, olyanná, mint aki maga is a törvény alatt áll. A gyöngék számára gyönge lettem, mindenki számára mindenné lettem, hogy minden körülmények között is legalább néhányat megmenthessek”.
Így vezeti tanulótársait a természet határa felé, minden úton velük halad, hogy ott az egész Mással, az Égi Emberrel szemtől-szemben találkozhassanak.