Az AQUARIUS 1978. áprilisi számából!

Soha ne tégy olyasmit, amit nem értesz!

 

Mint a Rózsakereszt Iskolájának tanulói, az Univerzális Tannak mindig újabb és újabb aspektusaival találjuk szembe magunkat, melyek saját körülményeinkre vetnek fényt, a környezetünkkel való viszonyunkra, a kozmikus befolyásokra, stb.

Ez nem azért van így, hogy külső tudással telítődjünk és intellektusunkat aktíváljuk. Inkább arról van szó, hogy tudatunkat, mely minden elképzelhető labirintusban eltévelyeg, mindig újból a legfontosabb felé irányítsa, mindig tisztázza, mi tartozik az ideigleneshez és mi az örökkévalósághoz, hogyan kell reagálnia a tanulónak, hogy sem intellektuálisan, sem érzelmileg, sem ellenőrizhetetlen ösztönök által hajtva NE cselekedjen, nehogy valahol a természet labirintusában elakadjon.

Nem mindannyian reagálunk egyformán. Valamennyiünknek megvannak a személyes módszereink, melyekkel a régi és az új élet dolgaihoz és értékeihez közelítünk. Ami az egyiknek mindent megmagyaráz, az a másikra teljesen zavaróan hathat. Ez teljesen személyiségünk minőségétől függ, úgymint a mikrokozmosz múltjától, és asztrális vagy mentális befogadóképességétől, mellyel bizonyos áramlatokat, kisugárzásokat. Függ továbbá a vallási irányzattól, melyben nevelkedett, és attól is, hogy mielőtt rátalált a Rózsakereszt Iskolájára, orientálódott-e az okkultizmus és mágia felé, illetőleg foglalkozott-e ezekkel. Függ attól is. hogy természetünknél fogva szociális beállítottságúak vagyunk-e, foglalkoztunk-e asztrológiával, és eközben milyen tapasztalatokat éltünk át; milyen emberek ismeretségére tettünk szert, és hogy ezekben a különböső irányzatokban milyen eredményeket értünk el.*

Például minden embert erős ösztönt hajt, hogy biztosítsa létét és jövőjét. Van, aki a karrierjén dolgozik, a másik pedig rendkívül spórolós, hogy egy komoly tőkét kovácsolhasson magának, a harmadik arra érez hajlandóságot, hogy a horoszkópját tanulmányozza, s lehetőleg előre tudja, mi történik vele holnap, a jövő hónapban, vagy a jövő évben.

Vannak tanulók, akik ezt mondják: „Majd a Gnózis helyrehozza, és átsegít engem minden nehézségen” Így vegyünk ezzel mindannyian, és azzal kapcsolatban is, hogy fenntartsuk és biztosítsuk természetes életünket. Vannak, akik most belülről tiltakoznak és ezt mondják: „De én már nem így vagyok ezzel a kérdéssel!” Mégis, tartsanak egyszer pontos önvizsgálatot. Meglepődnek majd azon, amit majd megállapítanak! Bizonyára tudják, hogy a régi misztériumtemplomokon a következő felirat volt látható: „Ember, ismerd meg magad!”

És aki önmagát megismeri, és legyőzi, az erős, és ha eljön az ideje, a természet határán áll majd!

Mikor egy templomszolgálatot vagy konferenciát tartanak, akkor mindannyian saját fülünkkel hallhatjuk, és a magunk egyéni módján reagálhatunk erre, talán helyesen. Bosszúságot érzünk, vagy boldogok vagyunk, közöljük mindezt tanulótársainkkal, akik megint csak a maguk módján reagálnak az elmondottakra. Előfordult már, hogy egy templomszolgálatról, mely Önöket boldoggá, vagy levertté tette, beszélgettek barátaikkal, és meglepődéssel állapították meg, hogy senki sem érezte ugyanazt, mint Önök?

Hajlamosak vagyunk arra, hogy tapasztalatainkat megpróbáljuk másoknak átadni, és mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ők ugyanazt éljék át, mint mi, sőt véleményünket megpróbáljuk rájuk kényszeríteni. Anélkül, hogy ennek tudatában lennénk, ilyen fáradozásainkkal tanulótársainkkal szemben talán mi magunk vagyunk az áldozatai. Azt gondoljuk: „Ahogy én látom, az a helyes!” Vagy: „Ő teljesen félreérti az egészet!” Vagy: „Ő ezt nem érti!” Vagy: „Ő lassanként az idegeimre megy!” Így veszekszünk önmagunkban az ismertetett tananyaggal kapcsolatban, amit vagy megértettünk, vagy nem, vagy hat ránk belülről, vagy nem, amit elfogadunk, vagy nem, és amit magunkban bizonyos árnyalatban elraktározunk, vagy nem.

Ez a tanulók legnagyobb problémája egymásközt, majd a tanulók és az Iskola között. Semmi értelme valakitől elfogadni egy gondolatot, amit nem értünk. Még az Iskolától sincs értelme olyasmit elfogadni, amit nem fogunk fel. Ez semmihez sem vezet. Ugyanúgy annak sincs értelme, hogy saját álláspontunkat a másikra ráerőltessük. Ez a nagyon régi szimptóma már a klasszikus kereszténységben is jelentkezett. Gondoljanak csak Pál szavaira: „Mindenki tisztelje a másikét is, ne csak a sajátját”. Más szavakkal kifejezve: fogadják el egymást, mint komoly, igyekvő tanulót, még akkor is ha nem értik meg egymást. Minél tovább haladnak az úton és megismerik önmagukat, annál többet megértenek abból, mi az, ami tanulótársukat foglalkoztatja.

Pythagoras például ezt mondta: „Soha ne tégy olyasmit, amit nem értesz, nehogy belegabalyodjál valami értelmetlen cselekedetbe”. Ezzel kapcsolatban Pál apostol így nyilatkozik: „Minden bűn, amit meggyőződés nélkül tesznek”. Ezekkel a szavakkal nem annyira polgári életükre céloz, hanem TÁNULÓI ÉLETÜKRE és az Iskolához való viszonyukra, főleg az Iskola Élő Testéhez való viszonyukra.

Bármi, amit elfogadnak anélkül, hogy előzőleg intenzíven foglalkoztak volna vele, bármi, amit tesznek anélkül, hogy megértenék, nagyon meggondolandó, mivel az Önökben semmiféle erőt nem fejthet ki. Közben változatlanul a régiek maradnak a régi énjükben, vagy ahogy Pál apostol mondta, bennrekednek a bűnös állapotban. Még az is előfordulhat, hogy ez a helyzet csak rosszabbodik, ha elmegyünk a dolgok mellett anélkül, hogy azokkal intenzíven, komolyan foglalkoznánk. Akkor ugyanis feltételezünk valamit, amit meg sem értettünk, amivel sohasem foglalkoztunk. Komoly, elmélyült tanulóság nélkül nincs haladás, és Patmosz szigetét, a természet határát soha nem érhetjük el!

Ugyanis nem rólunk van szó, hanem az egészen másról, ami nyugtalanít, s a természet határához hajt bennünket. Amilyen ismereteket szerzünk ezen a bensőséges személyes úton az Iskola Élő Testében, az intuíciót és inspirációt, amit tapasztalunk, az mind a mi saját utunk, a mi számunkra készült! Ha ehhez igazodunk, ha ezt meggondoljuk, mindinkább egy út előkészítői leszünk, mely soha a természetben nem nyilvánulhat meg, melyből legfeljebb az átalakult személyiségtudatban egy-egy szikra lobbanhat fel.

Sokan közülünk időnként úgy vélik, hogy ők nagyon sokat, szinte mindent tudnak. Ismerik Pál apostol szavait? „Ha valaki azt állítja, tudom, ekkor még nem tudja, mi tulajdonképpen a tudás”. Ha valaki személyiségének tudatában így szól: „én tudom”, akkor fogalma nincs arról, mi is valójában a tudás, ha ezalatt a Tan külső képét érti. Mélyedjen el egyszer ebben a gondolatban.

Itt van a mi természetünk, és itt az egészen más természet is. Az ember az ő természetes létállapotában nyugtalanná válik, és természetes tudatával elérkezik egy határhoz: az egyik vallásos beállítottsága alapján, a másik okkult, misztikus, vagy mágikus beállítottsága alapján, mi pedig mindannyian a rózsakeresztes filozófia segítségével.

A tanuló, aki már elérte ezt a határt, talán mély belső fájdalommal, megrendüléssel és sok belső vita után megállapíthatja: „Minden tudásom összege, hogy semmit sem tudok”, mint ahogy ez Rózsakereszt Keresztéllyel is történt. Ekkor kezd benne valami derengeni, mi is valójában a tudás. Így, a határon állva, egy egészen más valóság benyomásától áthatva, amit eleinte talán csak feltételez, visszapillant, és látja, hogyan közelegnek a határ felé tanulótársai és a többi kereső, ki-ki a maga módja szerint. És ekkor olyanoknak fogadja el őket jelenlegi állapotukban, amilyenek: ott segít nekik, ahol tud, hogy ők is elérhessék egyszer a pszichológiai mélypontot, hogy majd idővel ők tapasztalhassák ezt az „egészen mást”.

Ebben a pszichológiai állapotban már ő is vérével húzhatja alá Pál szavait: „Bár mindennel szemben szabad vagyok, mégis mindenkinek szolgálatára álltam, hogy akit csak lehet, megnyerjek az igaz ügy számára; a zsidók számára olyan lettem, mint egy zsidó, azok számára, akik a törvény alá tartoznak, olyanná, mint aki maga is a törvény alatt áll. A gyöngék számára gyönge lettem, mindenki számára mindenné lettem, hogy minden körülmények között is legalább néhányat megmenthessek”.

Így vezeti tanulótársait a természet határa felé, minden úton velük halad, hogy ott az egész Mással, az Égi Emberrel szemtől-szemben találkozhassanak.

NAPTÁR 1985

 

29. hét: július 15 – 21.

Az új asztrális térben megnyilvánuló Egyetemes Gnosztikus Lánc segítségével véghezviheti a szabadulás, – a szentségtelennek, a halandónak a halhatatlanba, istenibe való átváltásának nagy folyamatát, és teljesítheti igazi élethivatását Isten, a világ és az emberiség szolgálatában. Ehhez először az szükséges, hogy a ruhát, melyet hord a tudatlanság, a rosszakarat, a tagadás ruháját széttépje. Merjen a Gnózis világosságával, és tárja szélesre a szív hét kamráját. Vegye „fejsze alá” életmódját, helyesen a fejszét vértípusára, és fogjon hozzá azonnal. És ha ezt már elkezdte, folytassa a munkát új erővel és új nekifeszüléssel, mivel ez dönti el egész tanulóságát. „Döfje a kardot” saját lényébe, hogy eltépje a tudatlanság, a gonoszság, a tagadás ruháját.

– Az egyiptomi ős-Gnózis – II. rész

 

30. hét: július 22 – 28.

A Szentírás örökkévalósága nem a túlvilágon található. Az örökkévalóság a Mozdíthatatlan Birodalom létvalósága. Ez olyan világ, mely egyetlen tekintetben sem való ebből a világból. Az örökkévalóságba való belépés jelenti a RÉSZVÉTELT, a FELVÉTELT a Mozdíthatatlan Birodalomba és a búcsút az idő világától. Ez a két világ egyidejűleg létezik. Az a világ, melyről a Gnosztikus Szerzet beszél, LÉTEZIK, VAN; közelebb van, mint kezünk és lábunk. Az örökkévalóságban, öröklétben való részesülés nem az anyagi halál után kezdődik, hanem már azonnal valósággá válhat. Ez tapasztalás, létállapot a mában! Az ige: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra” – felhívás az ön intelligenciájához. Természetesen ez az ige kizárólag azokhoz az emberekhez szól, akik belülről az örökkévalóságot keresik. Hiszen ön is az örökkévalóságot keresi ? Hiszen ön az új, el nem múló életet keresi? Nos, ez az itt-ben a mában van!

– Az Arany Rózsakereszt –

 

31. hét: július 29. – augusztus 4.

Kicsoda Krisztus? Krisztus szeretet, bölcsesség és erő, a tiszta vonzás forrása, mely a belső világosságot életre kelti. Ahol a Krisztusvilágosság van, ott van emberi méltóság, mely megáldja a tiszta és fogékony szívet. Egyedül Krisztus az, aki a terhet magára veszi, a terhet, mely bennünket a nyomorúság mélységeibe lenyom. De gond és fájdalom eltűnik, ha az ő Szelleme uralkodik a szívben. Te, ó vándor az időtlen keresésben, igazán meg fogsz fordulni? A fátyol lassanként lehull a belső szentély előtt, az Új Föld már keletkezik, az Új idő felvirradt! És Jézus Krisztus szelleme szólt: „Úgy legyen” – és van. Egy Valaki van, aki mindent kormányoz. Egy Valaki igazgat mindent, a Bölcsesség szándéka szerinti A Szellem és az Igazság a templomban van. Az Oltárnak szolgálnak mind a ezívvel, mind pedig a fővel is. Az Istenség megszentelt pecsétje tanúskodik Isten valóságos szolgáinak méltóságáról.

– Ébresztő! –

 

32. hét: augusztus 5 – 11.

A visszatérés ösvénye ugyanis folytonos maghalást és folytonos megújító növekedést ismer. A réginek, szentségtelennek teljesen alá kell szállnia, hogy helyet készítsen a szent, a maradandó számára. Mindkét folyamat átmegy egymásba, egymástól elválaszthatatlan, és az igaz élethez vezet. Csak ennek az alászállásnak elfogadásán keresztül, mely a felemelkedéshez vezet, csak az „in Jesu morimur” /Jézusban meghalunk/ által lesz lehetséges a „per Spiritum Sanctum reviviscimus” /a Szent Lélek által újjászületünk/. Csak így lesz a tanuló belső ismertetőjegyénél fogva „a menyegzőn a vőlegény vendége”. Ezekben a folyamatokban mindennél, amit a tanuló átél, a Gnózis világossága, Krisztus szeretet-világossága vele van ösztönző, oltalmazó vezetőként rózsa-keresztjárásán, a Via Dolorosá-n.

*

– Rózsakereszt Keresztély alkímiai menyegzője – /I. rész/

 

33. hét augusztus 12 – 10.

Ha komoly tanulóként állnak itt az Iskolában és az Iskola művét, az értelmes erkölcsös művet konzekvenciáival elvégzik, ekkor, ha a földi könnyek völgyét elhagyják, biztosak lehetnek abban, hogy szívesen fogadják Önöket Samballa Vákuumjában. Ha joguk van ahhoz, hogy odajussanak, akkor ott lesznek annak alapján, ami önökben halhatatlanul megszületett. Személyiségüknek minden maradványa elillan, ami a termésszettől van, a természet útját járja. A halhatatlant Önökben azonban megőrzik és tovább művelik. Semmiféle halál sem tudja ezt Önöktől elvenni, a természetnek egyetlen eonja, egyetlen archonja sem ölheti ezt meg. Akkor tehát nem mint természet-vallásos ember áll szemben, a saját énjén kívül, egy Jézusjelenéssel – ami tehát tükörszféra-káprázat -, hanem össze van kötve egy el nem múló sugárerővel, mely maradandóan önben akar lakozni. Ez az Úr Jézus, az Élet sugárzó ereje. Ha tehát az említett módon az Úr Jézusban huny el, akkor a valóságban nem halt meg. Ha az új állapot már most növekszik önben, ekkor már most legyőzte a halált. Akkor már most tökéletesen szabad.

– A Gnózis az aktuális megnyilvánulásban –

 

34. hét augusztus 19 – 25.

Ezért a Szellemi Iskola nem fog új Igazság-szervezetet alapítani, nem fog az igazságról vitatkozni, hanem pontosan meghatározott erőről fog tanúskodni. A Rózsakereszt Szellemi Iskolája állandó reális állapotot fog életre hívni, melyet semmiféle okoskodásnak nem lehet alávetni. Ez a valóságos állapot földi-társadalmi vagy szellemi értelemben nem lesz reformáló, hanem sok tekintetben felettébb felvilágosítóan és összetörően fog hatni. Ezáltal létállapotának alapján mindenki tisztán fel fogja ismerni az állapotot, melyben a világ és az emberiség jelenleg van, és a valóság talaján állásfoglalását a fény mellett vagy ellen meg tudja határozni.

– Dei Gloria intacta –

 

35. hét augusztus 26. – szeptember 1.

Aki a lelket megtalálja, megtalálja a Szellemet. A „Sohar” könyv azt mondja, hogy a lélek az Üdvösség helyét nem érheti el, ha a „szent csókot” nem kapta meg, azaz ha a lélek egyesülése azzal az anyaggal /szubsztanciával/, melyből keletkezett, nem történt meg. Intuíció a lélek azon képességén alapul, hogy tökéletesen ismerje a Mindenség isteni teljességét, mely a hét kozmikus terület minden atomjában megnyilvánul. Én ez a megnyilvánulás a Szellem lényege, mellyel a lélek intuitív képessége által egyesül, és azután abból él. Tudjuk, hogy a világban a szellem fogalmáról és lényegéről nagy zavar uralkodik. De mindenekelőtt megmutatkozik, hogy az ember csak a lélek születése által ünnepelheti a Szellemmel való egyesülést. A Rózsaudvar hívja önöket, ünnepeljék ezt az ünnepet.

– A Rózsaudvar –