Jan van Rijckenborgh

Az eljövendő új ember:

XXXIII. A képességek (I)

 

Megbeszéltük, hogyan lesz a keresőből tanuló, s hogyan vezetik el a Szellemi Iskolában megnyilvánuló öt szellemi adomány, vagy áramlat segítségével a rózsa kivirulásához. Miután a rózsa kivirult, most vizsgáljuk meg, hogyan fejlődnek ki az új képességek, hogyan kapja meg valóban a gyógyítás képességét, és hogyan tudnak hatni ezzel az Isten új népébe felvett fivérek és nővérek.

Először is még egyszer megállapítjuk, hogy a gyógyulás a Gnózis értelmében a tönkretett mikrokozmosz helyreállítását, eredeti állapotának a helyreállítását jelenti. Csak akkor lehet igazán egész-ségről beszélni, ha a tönkretett mikrokozmosz visszatért eredeti ragyogásához. A gyógyulás tehát szentesülés, és a gyógyítóképesség az a hatás, mely ezt a folyamatot az emberben megindítja. A képesség, mint mondtuk, a Szent Lélek transzformált erején, a Gnózis sugárzóerején alapul, mely átalakítva sugárzik a gyógyító lényéből, és öt, világosan észlelhető áramlatban nyilvánul meg. Ez az új életterület öt mágneses áramlata.

Továbbá azt is kell még egyszer hangsúlyoznunk, hogy az alkalmazott erő, mely a gyógyítás adományában felszabadul, a Gnózistól kapott erő ugyan, de nem lehet minden további nélkül Szent Léleknek nevezni. Ez átalakított mágneses fluidum, tehát tükrözött gnosztikus erő. Olyan erő, mely a tükrözési rendszer következtében legyengül, és valamennyire megváltozik. Ez azt is jelenti, hogy a gyógyítóképesség sohasem lehet tökéletes, legalábbis. addig nem, amíg a mikrokozmosz bele nem merült a Tökéletesbe, az Abszolútba. Más szóval, a gyógyítóképesség csak egy bizonyos határig mehet, ahol a tanító a tanulót elereszti, és átadja magának a Gnózisnak. A tanító így spontánul tapasztalja és vallja gyengeségét és korlátait, és erejét a testvérekkel az együttműködésben találja, Ez az a korlátolt erő, mely megsokszorozódik, ha bizonyos számú, képességekkel rendelkező munkás egy élő, vibráló közösséget alkot. Ez sejteti, hogy mit jelentene, ha sokan állnának össze ezzel a képességgel: nagyszerű erőt, különösen hatalmas világosságot tudnának gyújtani homályos mezőinkben.

Az igazi munkások ezért az ő erejüket nem a magányban és elszigeteltségben keresik, hanem mindig összeadják. Egyikőjük sem akar hangadó szerepet játszani, mert tudja, hogy minden gnosztikus érték, amit visszasugároz, megmarad az erőtérben, s mindazok javára szolgál, akiknek szükségük van rá.

A korinthusi levélben az új ember kilenc képességét említik. Ezekhez tartozik a gyógyítás is. Fel lehetne tenni a kérdést, hogy most — a Rózsa kivirulása után – minden képesség egyidejűleg alakul-e ki a tanulóban. Nem egyidejűleg, hanem bizonyos sorrendben fejlődnek ki és nyilvánulnak meg, amit valamelyest vázolni akarunk.

Az első képességet Pál a hit képességének, a hit átadási képességének nevezi. Ez a tanítónak az a képessége, amivel a Gnózisnak a tanító lényébe felvett hit sugárzását tükrözi, a kereső ember ősatomjába vetíti, hogy ezt valami reagálásra késztesse. Ha ezt a hitátruházó képességét alkalmazni tudja, akkor a kereső attól a pillanattól kezdve bizonyos mértékű hitre tesz szert. Eleinte a tanítóban hisz, abban amit az mond, és ebben a kezdődő hitben természetesen megvan további fejlődésének minden lehetősége. A keresőnek azonban, akit így vezetnek a hithez, még nincsen saját hívő képessége, ami azt jelenti, hogy ezt a hitet ő még nem tudja átruházni másokra.

A hitnek mindig az ősatom bizonyos sugárzásához van köze; tehát valami egészen más, mint amit a természet vallásainak embere ért alatta. A természet szerint vallásos ember a tekintélyekben hisz és őt a legtöbb esetben dirigálják, mint valami automatát. Az igazi hit azonban, ahogyan a Szellemi Iskola érti, mindig a szellemszikra-atom hatásának a következménye. Az ősatomnak, ezt tudjuk, van vonzó, asszimiláló képessége, és van kisugárzó képessége. A hit, a tanítóvá vált tanuló első képessége olyan állapot, amelyben az ősatom közvetlenül asszimilál a Gnózis erejéből, és . kisugározva hatást kelt a kereső ember ősatomjában.

Ezt fénysugárhoz hasonlíthatjuk. Képzeljen el egy hatalmas fényt, ami egy templom fölött ragyog, s aminek beeső sugarait a tető legyengíti, de a tanító az emelvényen nagyon kedvező helyen áll, hogy felfoghasson valamit ebből a fényből, és átruházhassa, átadhassa a templomban összegyűlteknek. Valahogy így képzelje el az olvasó az első képesség hatását.

A kereső, mint mondták, a reflexhatás miatt a tanítóban hisz, abban, amit tanító sugároz ki neki, mert azt észleli. Ami tehát a tanítóból kiindul, az nem tekintély. A tanító nem áll bizonyos állásponton a tanulóval szemben, nem áll fölötte. A tanítóban való hit egy folyamathoz tartozik, melybe mind a kettő fel van véve, a tanító éppúgy, mint a tanuló. Ahogyan a tanító észleli a fényhatást, úgy észleli a tanuló is, ugyanabban a pillanatban, és érzi a szívszentélyében. Ha ez a hatás nem következik be, akkor úgy látszik, hogy az illetőnek nincsen ősatomja, vagy pedig túlságosan el van zárkózva, túlságosan a lét vízszintes síkjára irányul ahhoz, hogy a tervezett hithatásnak egyelőre sikere lehetne.

Ha a tanuló hiszi is, amit a tanító kisugároz és magyaráz, állapota akkor sem a Gnózison alapul. Ehhez ekkor még mindig valami közvetítőre, átruházóra, reflektorra van szüksége.

Ha azonban a hívő valóban jár az ösvényen, akkor hitereje állandóan növekszik, míg végül megvalósulhat a közvetlen kapcsolat. Ehhez az állapothoz az öt áramlattal, az öt szellemi adottsággal vezetik el, melyek a Szellemi Iskolából indulnak ki. Ha a tanuló. aki kezdetben megkapta a hitet, nem lép az ösvényre, akkor a létrejött kapcsolat nemsokára kimerül vagy bizonyos elkeseredés, ellenszenv, sőt esetleg ellenségesség lesz belőle. Így megállapíthatjuk, hogy a hit, mint képesség, az első adomány, és ennél a szívszentélyben levő ősatomnak egy mágikus, tehát alkotó hatásáról van szó. A leendő tanító most tovább halad a második képességhez, a bölcsesség képességéhez. Ezt a kundalini-tűzkörnek egyik hatása hozza létre, mely a főszentélyben, a tobozmirigy körül található. E hatás következtében a jelöltnek először a jobboldali agyféltekéje lesz új állapotba helyezve. Agyanyagunk szerkezetében, különböző tekervényeiben a mágneses gócok százai fekszenek. Ezek mind össze vannak kapcsolva az aurikus lény megfelelő mágneses gócaival. Így erővonalak kötik össze az aurikus lényt a két agyféltekével.

A második képességnek az a hatása, hogy a tobozmirigynek egy új működése miatt a jobb agyfélteke mágneses pontjai elkülönülnek az aurikus lény megfelelő pontjaitól. Az aurikus égbolthoz vivő vezetékek mintegy el lesznek vágva, és helyükre másak lépnek. Ennek következtében a gnosztikus erő, mely megérintette az ősatomot, és a timusmirigyen és a véren keresztül elérte a főszentélyt, a jelölt sok dialektikus korlátozásától függetlenné válva bizonyos szabadságra tesz szert. Ezáltal felszabadul benne a második képesség. A tanító e képesség segítségével többé kevésbé ösztönösen kiragadhatja a valóságnak valami képét, és ezt a benne vagy a tanban hívő tanuló tudatára vetítheti. Ez a képesség tehát képző képességgel ajándékozza meg. Ez már valami abból a Jupiter-tudatból, amelyről Max Heindel is beszélt.

Ha a tanító és a tanuló között még nem áll fenn hitkapcsolat, vagy még túl gyenge, akkor a kép vetítése sem fog sikerülni. A tanuló nem fog belőle semmit sem érteni, vagy egészen helytelen elképzelést kap róla. Ezért történik meg, hogy a Szellemi Iskolában a tanuló haladása bizonyos pillanatban megakadhat. A tanúló nem vibrál a hitében, a hitkapcsolat legyengült, és ha a tanulóba a második képesség segítségével bizonyos képet kellene vetíteni, akkor ez nem sikerül. Ha a vetítésnek például az lenne a célja, hogy a tanulóval valamit nagyon világosan megértessen, mert eljött az ideje, s ezért lelkesíteni és örvendeztetni kellene, akkor a tanuló teljesen közömbös marad. Amit át akarnak ruházni rá, az hidegen hagyja, nem tudja megmozdítani őt. Pozitív esetben azonban, ha a tanuló azonnal reagál, akkor ezzel megmutatja, hogy a felfogott kép benne szinte vihart keltett. Számtalan kérdés és probléma merül fel, ezekkel halmozza el a tanítót. A tanítónak így ilyenkor a harmadik képességre van szüksége. Pál ezt a tudomány beszédének nevezi. Ez az a képesség, amelynek segítségével az intuitívan kapott képet elemezni tudja, s az előállt problémát meg tudja oldani. Ez olyan képesség tehát, amelynek segítségével az elemzés eredményét fogalomként tudja belevésni a tanulóba.

Ennek á harmadik képességnek a székhelye az agy homloklebenyében van. A kundalini-tűz hatására tehát először a jobboldali félteke változik meg, ami miatt kialakul a második képesség; ezután az agyanyag homloklebenye is fel lesz véve az átváltozási folyamatba, amit aztán a harmadik képesség létrejötte követ. A harmadik képességgel, mely a homlokcsont mögötti értelmi székhelyről ered, a tanító, ez világos, sokat segíthet a tanulónak. Mert ezzel határozott rámutatásokat és irányvonalakat tud adni, amelyeknek hasznosságát és szükségességét magától értetődőnek tudja bemutatni. Ha ez a tevékenység sikeres, akkor a tanulónak az az érzése, hogy minden dolog magától értetődik. Akkor bensőségesen mondja meggyőződéssel: „Igen, ez nem is lehet másképpen”, vagy pedig, ahogyan nem régen mondta nekünk valaki: “Nem tudom teljesen megérteni, de tudom, hogy igazi, és ebben a tudásban az egész lényem részesül”. Ez a harmadik képesség eredménye.

A tanítónak most már három képessége van: a képesség, mellyel egy erre alkalmas emberben lángra lobbantja a hitet, a képvetítő képesség, és az a képesség, hogy ennek szellemi elemzését fogalommá tegye a tanuló tudatában.

Ekkor kifejlődik a negyedik képesség, melyet Pál az erők fölötti uralkodásnak nevez. Ez a képesség egyelőre a főszentély fejlődési folyamatainak a betetőzését hozza meg. A tanítónak új akaratot hoz, aki ettől kezdve pap is. Nézzen utána még egyezer a Dei Gloria Intacta című könyvben, hogy mit mond az új akaratról. Akkor világossá válik a negyedik képesség jelentősége. Ez a bal agyfélteke megváltozott konstellációja miatt jön létre, ami által a tanító képes lesz mindazon az erőn tökéletesen uralkodni, mindet kormányozni, amit a Gnózis eddig megnyilvánított neki, és ami a fő, a tanulók javára használatba venni. Így az Iskola munkájában sem a szokás hatalma, sem sablonosság, sem pedig egyhangúság nem állhat elő, hanem a világ, emberiség és Iskola pillanatnyi helyzete és jelenlegi állapota szerint hagyják hatni a szükséges erőt, és kimondják a vele járó szót is. Megmozgatják, felébresztik és ébren tartják a tanulók seregét.

Talán feltűnik, hogy ez hasonlít az általános okkult-tudományos eljárásra. Ebből azt látjuk, hogy mennyire próbálja az okkult tudomány utánozni ezt a fejlődést, amely az emberiség bukott állapotából való megváltását akarja kieszközölni. Az okkult utánzás abban, áll, hogy ezeket a folyamatokat az Én segítségével fejlesztik ki, hogy emögött az egész énközpontúság áll. Az a módszer is lehetséges, de annak karikatúra lesz az eredménye. A fejlődés, amit mi itt a Szellemi Iskola nevében beszélünk meg Önökkel, az a Gnózis erejéből, a Szent Lélek erejéből születik, és ez az Erő vezeti is. Olyan állapot ez, amiben a Jánosember azt mondja: „Nem nekem, hanem a Másiknak kell növekednie”.

Ha kialakult az erőkön való uralkodás, akkor jelenhet meg az ötödik képesség, az előbbi négy kötelekében.

Ez az ötödik adomány a gyógyítás képessége. Ez összefoglalja az előbbieket, az összes eddigi kifejlődött erőt, a kisagyban, a gerincvelő tetején, mint központban, ami a tanítót, ettől kezdve mágussá teszi, Isten népének pap-királyává. Csak most lép a tanító joggal a Szerzet szolgálatába, a Gnózis szolgálatába.

Naptár 1985

23. hét: június 3-9.

Mit jelent hát beszélni?

Ez a teremtőerőnek, a természetben született ember erejének létrehozása és kisugárzása, azé az erőé, melyre szükség van, hogy azt az egy művet melyre elhívták, teljesítse. Ezért az istenkereső csak akkor fog beszélni, amikor az feltétlenül szükséges.

Mit jelent hát meghallgatni?

Ez az érzékszervi befogadása ugyanannak az erőnek, melyet mások a beszéd által kibocsátanak. Ha ön beszél és egy másik hallgatja, akkor a másik magába fogadja mindazt az erőt, melyet ön kiad, amikor beszél, s ami abban a világban rendkívül kétes és meggondolandó.

Ezért mind a beszéd, mind a meghallgatás nagyon kényes ügy, amire valamennyi tanulónak rendkívüli módon figyelnie kell. A komoly tanulóságnál mind a meghallgatás, mind pedig a beszéd szent törvénynek van alávetve, mely kizárólag a megszabadított lélekember síkján érvényes. Minden egy bizonyos szint alatti beszéd vagy meghallgatás kárt okoz az embernek, és az alacsony természethez köti.

– Az egyiptomi ős-Gnózis /III.rész/ –

 

27. hét: július 1-7.

Ami azonban bizonyára megvan önnek, az a dialektika szomorúsága és égető tüze, olyan égés, olyan félelmetes tűz, mely mindig újból kitör a saját salakjából. A dialektika a felemésztődés és vég nélküli pokoli kín. Ebből kell megszabadítania önmagát az ösvényen, az úton való járás által, Tao által. Át kell haladnia az endúrán, az elhaláson, az alacsony természet én-elhalásán. De erre nem képes egyedül, és ezt nem is kell egyedül véghez vinnie, mivel az Erő a járáshoz itt van! És felhangzik a megszabadító szó! Ha mindent, amije csak van, el akarja hagyni, akkor felismeri, mint Lao-ce:

„Rejtett Erő, titok, őrökké érinthetetlen, ó csendes tiszta forrás, melyből az élet buzog.

Legmélyebb lényünkben össze vagyunk kötve Veled.

A nagy Egyből számlálatlanul árad a sokaság.”

– Az univerzális ösvény –

 

28.hét: július 8-14.

„Jézus Krisztus evangéliuma egyedül az erőseké!” Figyelje meg, Pál nem Jézus a lélek-misztikus evangéliumáról beszél. Mert ilyen evangélium nem létezik, bár némelyek ezt túlontúl is szeretnék. Ő Jézus Krisztusról beszél! Ez a lélekember, akiben a Teljesség Fia megnyilvánult. És csak ekkor kezdődhet meg a nagy alkémiai megújulás. Mármost ez a keresztjárás, mely a Jordánnál kezdődik, ahol a Lélek galamb képében leereszkedik az Úr Jézusra: keresztút, mely az új létállapotban, a Nap-makrokozmoszban való feltámadással végződik. Ügyeljen rá: a Szellem bemerülése a főszentélyben megy végbe. És a feltámadás is a főszentélyben történik! E két folyamat között van a kereszt útja, a Rózsakereszt útja. Gondoljon ezzel összefüggésben a „Rózsakereszt Keresztély” névre is. Krisztus befogadása, a Szellem megszületése után lehet a rózsakeresztet jó véghez vinni.

– Rózsakereszt Keresztély alkémiai menyegzője – /II.rész/