Jan van Rijckenborgh
Az eljövendő új ember:
XXXIII. A képességek (I)
Megbeszéltük, hogyan lesz a keresőből tanuló, s hogyan vezetik el a Szellemi Iskolában megnyilvánuló öt szellemi adomány, vagy áramlat segítségével a rózsa kivirulásához. Miután a rózsa kivirult, most vizsgáljuk meg, hogyan fejlődnek ki az új képességek, hogyan kapja meg valóban a gyógyítás képességét, és hogyan tudnak hatni ezzel az Isten új népébe felvett fivérek és nővérek.
Először is még egyszer megállapítjuk, hogy a gyógyulás a Gnózis értelmében a tönkretett mikrokozmosz helyreállítását, eredeti állapotának a helyreállítását jelenti. Csak akkor lehet igazán egész-ségről beszélni, ha a tönkretett mikrokozmosz visszatért eredeti ragyogásához. A gyógyulás tehát szentesülés, és a gyógyítóképesség az a hatás, mely ezt a folyamatot az emberben megindítja. A képesség, mint mondtuk, a Szent Lélek transzformált erején, a Gnózis sugárzóerején alapul, mely átalakítva sugárzik a gyógyító lényéből, és öt, világosan észlelhető áramlatban nyilvánul meg. Ez az új életterület öt mágneses áramlata.
Továbbá azt is kell még egyszer hangsúlyoznunk, hogy az alkalmazott erő, mely a gyógyítás adományában felszabadul, a Gnózistól kapott erő ugyan, de nem lehet minden további nélkül Szent Léleknek nevezni. Ez átalakított mágneses fluidum, tehát tükrözött gnosztikus erő. Olyan erő, mely a tükrözési rendszer következtében legyengül, és valamennyire megváltozik. Ez azt is jelenti, hogy a gyógyítóképesség sohasem lehet tökéletes, legalábbis. addig nem, amíg a mikrokozmosz bele nem merült a Tökéletesbe, az Abszolútba. Más szóval, a gyógyítóképesség csak egy bizonyos határig mehet, ahol a tanító a tanulót elereszti, és átadja magának a Gnózisnak. A tanító így spontánul tapasztalja és vallja gyengeségét és korlátait, és erejét a testvérekkel az együttműködésben találja, Ez az a korlátolt erő, mely megsokszorozódik, ha bizonyos számú, képességekkel rendelkező munkás egy élő, vibráló közösséget alkot. Ez sejteti, hogy mit jelentene, ha sokan állnának össze ezzel a képességgel: nagyszerű erőt, különösen hatalmas világosságot tudnának gyújtani homályos mezőinkben.
Az igazi munkások ezért az ő erejüket nem a magányban és elszigeteltségben keresik, hanem mindig összeadják. Egyikőjük sem akar hangadó szerepet játszani, mert tudja, hogy minden gnosztikus érték, amit visszasugároz, megmarad az erőtérben, s mindazok javára szolgál, akiknek szükségük van rá.
A korinthusi levélben az új ember kilenc képességét említik. Ezekhez tartozik a gyógyítás is. Fel lehetne tenni a kérdést, hogy most — a Rózsa kivirulása után – minden képesség egyidejűleg alakul-e ki a tanulóban. Nem egyidejűleg, hanem bizonyos sorrendben fejlődnek ki és nyilvánulnak meg, amit valamelyest vázolni akarunk.
Az első képességet Pál a hit képességének, a hit átadási képességének nevezi. Ez a tanítónak az a képessége, amivel a Gnózisnak a tanító lényébe felvett hit sugárzását tükrözi, a kereső ember ősatomjába vetíti, hogy ezt valami reagálásra késztesse. Ha ezt a hitátruházó képességét alkalmazni tudja, akkor a kereső attól a pillanattól kezdve bizonyos mértékű hitre tesz szert. Eleinte a tanítóban hisz, abban amit az mond, és ebben a kezdődő hitben természetesen megvan további fejlődésének minden lehetősége. A keresőnek azonban, akit így vezetnek a hithez, még nincsen saját hívő képessége, ami azt jelenti, hogy ezt a hitet ő még nem tudja átruházni másokra.
A hitnek mindig az ősatom bizonyos sugárzásához van köze; tehát valami egészen más, mint amit a természet vallásainak embere ért alatta. A természet szerint vallásos ember a tekintélyekben hisz és őt a legtöbb esetben dirigálják, mint valami automatát. Az igazi hit azonban, ahogyan a Szellemi Iskola érti, mindig a szellemszikra-atom hatásának a következménye. Az ősatomnak, ezt tudjuk, van vonzó, asszimiláló képessége, és van kisugárzó képessége. A hit, a tanítóvá vált tanuló első képessége olyan állapot, amelyben az ősatom közvetlenül asszimilál a Gnózis erejéből, és . kisugározva hatást kelt a kereső ember ősatomjában.
Ezt fénysugárhoz hasonlíthatjuk. Képzeljen el egy hatalmas fényt, ami egy templom fölött ragyog, s aminek beeső sugarait a tető legyengíti, de a tanító az emelvényen nagyon kedvező helyen áll, hogy felfoghasson valamit ebből a fényből, és átruházhassa, átadhassa a templomban összegyűlteknek. Valahogy így képzelje el az olvasó az első képesség hatását.
A kereső, mint mondták, a reflexhatás miatt a tanítóban hisz, abban, amit tanító sugároz ki neki, mert azt észleli. Ami tehát a tanítóból kiindul, az nem tekintély. A tanító nem áll bizonyos állásponton a tanulóval szemben, nem áll fölötte. A tanítóban való hit egy folyamathoz tartozik, melybe mind a kettő fel van véve, a tanító éppúgy, mint a tanuló. Ahogyan a tanító észleli a fényhatást, úgy észleli a tanuló is, ugyanabban a pillanatban, és érzi a szívszentélyében. Ha ez a hatás nem következik be, akkor úgy látszik, hogy az illetőnek nincsen ősatomja, vagy pedig túlságosan el van zárkózva, túlságosan a lét vízszintes síkjára irányul ahhoz, hogy a tervezett hithatásnak egyelőre sikere lehetne.
Ha a tanuló hiszi is, amit a tanító kisugároz és magyaráz, állapota akkor sem a Gnózison alapul. Ehhez ekkor még mindig valami közvetítőre, átruházóra, reflektorra van szüksége.
Ha azonban a hívő valóban jár az ösvényen, akkor hitereje állandóan növekszik, míg végül megvalósulhat a közvetlen kapcsolat. Ehhez az állapothoz az öt áramlattal, az öt szellemi adottsággal vezetik el, melyek a Szellemi Iskolából indulnak ki. Ha a tanuló. aki kezdetben megkapta a hitet, nem lép az ösvényre, akkor a létrejött kapcsolat nemsokára kimerül vagy bizonyos elkeseredés, ellenszenv, sőt esetleg ellenségesség lesz belőle. Így megállapíthatjuk, hogy a hit, mint képesség, az első adomány, és ennél a szívszentélyben levő ősatomnak egy mágikus, tehát alkotó hatásáról van szó. A leendő tanító most tovább halad a második képességhez, a bölcsesség képességéhez. Ezt a kundalini-tűzkörnek egyik hatása hozza létre, mely a főszentélyben, a tobozmirigy körül található. E hatás következtében a jelöltnek először a jobboldali agyféltekéje lesz új állapotba helyezve. Agyanyagunk szerkezetében, különböző tekervényeiben a mágneses gócok százai fekszenek. Ezek mind össze vannak kapcsolva az aurikus lény megfelelő mágneses gócaival. Így erővonalak kötik össze az aurikus lényt a két agyféltekével.
A második képességnek az a hatása, hogy a tobozmirigynek egy új működése miatt a jobb agyfélteke mágneses pontjai elkülönülnek az aurikus lény megfelelő pontjaitól. Az aurikus égbolthoz vivő vezetékek mintegy el lesznek vágva, és helyükre másak lépnek. Ennek következtében a gnosztikus erő, mely megérintette az ősatomot, és a timusmirigyen és a véren keresztül elérte a főszentélyt, a jelölt sok dialektikus korlátozásától függetlenné válva bizonyos szabadságra tesz szert. Ezáltal felszabadul benne a második képesség. A tanító e képesség segítségével többé kevésbé ösztönösen kiragadhatja a valóságnak valami képét, és ezt a benne vagy a tanban hívő tanuló tudatára vetítheti. Ez a képesség tehát képző képességgel ajándékozza meg. Ez már valami abból a Jupiter-tudatból, amelyről Max Heindel is beszélt.
Ha a tanító és a tanuló között még nem áll fenn hitkapcsolat, vagy még túl gyenge, akkor a kép vetítése sem fog sikerülni. A tanuló nem fog belőle semmit sem érteni, vagy egészen helytelen elképzelést kap róla. Ezért történik meg, hogy a Szellemi Iskolában a tanuló haladása bizonyos pillanatban megakadhat. A tanúló nem vibrál a hitében, a hitkapcsolat legyengült, és ha a tanulóba a második képesség segítségével bizonyos képet kellene vetíteni, akkor ez nem sikerül. Ha a vetítésnek például az lenne a célja, hogy a tanulóval valamit nagyon világosan megértessen, mert eljött az ideje, s ezért lelkesíteni és örvendeztetni kellene, akkor a tanuló teljesen közömbös marad. Amit át akarnak ruházni rá, az hidegen hagyja, nem tudja megmozdítani őt. Pozitív esetben azonban, ha a tanuló azonnal reagál, akkor ezzel megmutatja, hogy a felfogott kép benne szinte vihart keltett. Számtalan kérdés és probléma merül fel, ezekkel halmozza el a tanítót. A tanítónak így ilyenkor a harmadik képességre van szüksége. Pál ezt a tudomány beszédének nevezi. Ez az a képesség, amelynek segítségével az intuitívan kapott képet elemezni tudja, s az előállt problémát meg tudja oldani. Ez olyan képesség tehát, amelynek segítségével az elemzés eredményét fogalomként tudja belevésni a tanulóba.
Ennek á harmadik képességnek a székhelye az agy homloklebenyében van. A kundalini-tűz hatására tehát először a jobboldali félteke változik meg, ami miatt kialakul a második képesség; ezután az agyanyag homloklebenye is fel lesz véve az átváltozási folyamatba, amit aztán a harmadik képesség létrejötte követ. A harmadik képességgel, mely a homlokcsont mögötti értelmi székhelyről ered, a tanító, ez világos, sokat segíthet a tanulónak. Mert ezzel határozott rámutatásokat és irányvonalakat tud adni, amelyeknek hasznosságát és szükségességét magától értetődőnek tudja bemutatni. Ha ez a tevékenység sikeres, akkor a tanulónak az az érzése, hogy minden dolog magától értetődik. Akkor bensőségesen mondja meggyőződéssel: „Igen, ez nem is lehet másképpen”, vagy pedig, ahogyan nem régen mondta nekünk valaki: “Nem tudom teljesen megérteni, de tudom, hogy igazi, és ebben a tudásban az egész lényem részesül”. Ez a harmadik képesség eredménye.
A tanítónak most már három képessége van: a képesség, mellyel egy erre alkalmas emberben lángra lobbantja a hitet, a képvetítő képesség, és az a képesség, hogy ennek szellemi elemzését fogalommá tegye a tanuló tudatában.
Ekkor kifejlődik a negyedik képesség, melyet Pál az erők fölötti uralkodásnak nevez. Ez a képesség egyelőre a főszentély fejlődési folyamatainak a betetőzését hozza meg. A tanítónak új akaratot hoz, aki ettől kezdve pap is. Nézzen utána még egyezer a Dei Gloria Intacta című könyvben, hogy mit mond az új akaratról. Akkor világossá válik a negyedik képesség jelentősége. Ez a bal agyfélteke megváltozott konstellációja miatt jön létre, ami által a tanító képes lesz mindazon az erőn tökéletesen uralkodni, mindet kormányozni, amit a Gnózis eddig megnyilvánított neki, és ami a fő, a tanulók javára használatba venni. Így az Iskola munkájában sem a szokás hatalma, sem sablonosság, sem pedig egyhangúság nem állhat elő, hanem a világ, emberiség és Iskola pillanatnyi helyzete és jelenlegi állapota szerint hagyják hatni a szükséges erőt, és kimondják a vele járó szót is. Megmozgatják, felébresztik és ébren tartják a tanulók seregét.
Talán feltűnik, hogy ez hasonlít az általános okkult-tudományos eljárásra. Ebből azt látjuk, hogy mennyire próbálja az okkult tudomány utánozni ezt a fejlődést, amely az emberiség bukott állapotából való megváltását akarja kieszközölni. Az okkult utánzás abban, áll, hogy ezeket a folyamatokat az Én segítségével fejlesztik ki, hogy emögött az egész énközpontúság áll. Az a módszer is lehetséges, de annak karikatúra lesz az eredménye. A fejlődés, amit mi itt a Szellemi Iskola nevében beszélünk meg Önökkel, az a Gnózis erejéből, a Szent Lélek erejéből születik, és ez az Erő vezeti is. Olyan állapot ez, amiben a Jánosember azt mondja: „Nem nekem, hanem a Másiknak kell növekednie”.
Ha kialakult az erőkön való uralkodás, akkor jelenhet meg az ötödik képesség, az előbbi négy kötelekében.
Ez az ötödik adomány a gyógyítás képessége. Ez összefoglalja az előbbieket, az összes eddigi kifejlődött erőt, a kisagyban, a gerincvelő tetején, mint központban, ami a tanítót, ettől kezdve mágussá teszi, Isten népének pap-királyává. Csak most lép a tanító joggal a Szerzet szolgálatába, a Gnózis szolgálatába.