Jan van Rijckenborgh

A Gnózis jelenlegi megnyilatkozása

Első rész

AZ ÚJ EMBERISÉGKORSZAK

1/1
A tudatállapot életállapot

 

Az első fejezetet egy új emberiségkorszak vizsgálatával kezdjük. Mert új korszakba léptünk, mely különösen a modern Szellemi Iskola tanulói számára, és mindazok számára, akik belső tulajdonságuk és beállítottságuk alapján erre a tanulóságra hivatottak, nagy jelentőségű. Olyan korszak ez, amelyből rendkívül kényszerítő, sürgető erő árad. Ilyen korszak csak egyszer adódik számtalan nemzedék számára, és sok nézete, következménye s különlegessége miatt alapos meggondolásra késztet.

Az emberiség mögött bezárult egy ajtó. Teljesen új térségbe léptünk – az emberiség is, de különösen a Szellemi Iskola – és ehhez mindegyikőnknek hozzá kell igazodnia. Értelmetlen lenne Önt például ennek a korszaknak a valóságára rábeszélni, hogy esetleg azt mondja: „Tényleg? Milyen érdekes!” és „Lehet, hogy igazuk van!”

Így ez csak elmélet lenne az Ön számára, s úgy gondolkodna el rajta, mint természetrendünk minden más elméletén. Időnként pedig, ha éppen alkalom adódik és eszébe jut, esetleg megpróbálna valamit a gyakorlatban megvalósítani belőle.

Az olvasó bizonyára megérti, hogy valami elmélet gyakorlása soha sem lesz gyakorlati valóság a Gnózis értelmében. Világunkon a gyakorlat mindig valami alkalmazott elmélet. Az ember tanul egy kicsit, s ha megtanulta, akkor alkalmazza. Életterületünkön az egyén az elméleti fokról tér rá a gyakorlatira. A Gnózis értelmében azonban a gyakorlat mindig egy tudatállapot eredménye, s a tudatállapot mindig következményekkel jár. A tudatállapot ugyanis valóság, s az ember igyekszik a valósághoz igazodni. Az élet, az életállapot, mely így fejlődik ki, s amelyből az ember kiindul és törekszik, éppoly valóságos, mint a tudatállapot, és semmi köze sincsen alkalmazott elmélethez. Ha ugyanis tudata az Ön figyelmét bizonyos dologra irányítja, s ezt Ön helyesnek tartja, akkor a világ minden elméleti szakembere mondhatja Önnek: „nehogy ebbe az irányba menjen!”. Tudata Önt szembesíti ezzel a dologgal, és Ön a tudatát életállapottá teszi.

Vegyünk egy példát! Gondoljunk a teológusra. Egyetemi tanulmányai folyamán az elmélettel foglalkozik, egyházközségében azonban nemsokára bekerül az úgynevezett teológiai gyakorlatba. Feltesszük a kérdést: Isten birodalmát illetően van-e különbség e két létállapot között, a teológiai elmélet gyakorlata által? Egyáltalán nincsen! A teológusnak, mint embernek, megvan a tudati állapota, s ez határozza meg az ő valóságát, életállapotát, nem pedig a teológia.

Az a fontos, hogy Ön tudatában legyen az új korszaknak, mert csak a tudatállapot válhat életállapottá. A tudati valóság alkotja meg az életvalóságot, a tudatállapot nyilvánul meg, vetítődik befelé és kifelé is.

Ha a fentiek után csodálkozik (a csodálkozó ember nem tudatos, legalább is nem teljesen), akkor az elméletet csak a közönséges természet módszerével teszi gyakorlattá. Ezzel azonban sohasem részesülhet az új korszakban megszabadító értelemben. Ezért jelentjük ki Önnek: „A tudat állapota az élet állapota!” Az egyik valóságának a másikban és a másik által kell tükröződnie. Akkor van egyensúly. Ha az egyensúly nem jön létre, akkor az ember halálosan boldogtalan, elégedetlen és nagyon nyugtalan marad. Ez természeti törvény. Gondoljon az állatra. Ha veszélynek van tudatában, akkor egyensúlyra törekszik menekülés formájában. A tudat állapota ezért ugyanakkor a vér állapota is.

Ha most velünk együtt tudatában van az új korszaknak, akkor a magától értetődő belső elhatározás tettre késztet minket, hogy a tudatot valamiképpen életvitellel fejezzük ki, mely egyensúlyban, összhangban lesz azzal. A modern Szellemi Iskola igyekszik a tanulósereg törekvését ebben az értelemben összeegyeztetni, hogy a siker a lehető legnagyobb legyen. Az Iskola szeretné tájékoztatni azokat a tanulókat, akiknél az új korszak tudata feltételezhető. Ön érezni fogja, hogy ez megengedett és gyakorlati elméletieskedés.

Képzelje el: tudatában vagyunk, hogy teljesen új helyzetbe kerültünk. Mondjuk hirtelen idegen városban találjuk magunkat, s nem ismerjük az utat. Keresni kezdjük tehát ezt az utat, hogy a helyzetet egyensúlyba hozzuk. Semmiképpen sem beszélhetünk csupán elméletről, ha valaki, aki a környezethez már alkalmazkodott és az utat ismeri, segítő, serkentő, tájékoztató utasításokat ad nekünk.

Most már esetleg érthető, hogy magyarázataink sajátos megvilágításban állnak, mely teljesen a negyedik Gnózishoz, az új életvitel Gnózisához igazodik. Tartottunk olyan megbeszéléseket, amelyek teljesen a belátás közvetítésére irányultak, vagy az üdvrevágyást akarták feléleszteni, vagy önmaguk átadására akarták serkenteni Önöket. Most azonban közvetlen, alkalmazkodó életvitelről van szó, mely szükségképpen kényszerítő tudatállapotra reagál.

Világos, hogy az első Gnózist, a belátás Gnózisát is csak a tapasztalat árán érett tudat alapján lehet megvalósítani, és a második és harmadik Gnózisnak, az üdvrevágyás és az önátadás Gnózisának is egy megfelelő tudati alap a feltétele. Az olvasó tehát belátja, hogy világos, nagyon célra irányuló tudatállapot kell ahhoz, hogy megbeszélésünk valóban termékeny legyen. Belátás, üdvre, vagyis egész-ségre vágyás, és önmagunk odaadása révén egyre tudatosabbá válva most a lehető legpontosabban megvalósítunk magunknak egy új létállapotot a saját lényünkben, mely a megjelent korszakot tükrözi. És erre az új korszakra csak egyetlen reagálás lehetséges: az intelligens, új, dinamikus életvitel. Ezt jobban megértjük, ha megvizsgáljuk, hogy mi is a tudat valójában.

A tudatállapot egy elektromágneses állapot. Tudatunkat ugyanis hét góc képezi, amelyek mágneses közeggel, asztrál anyaggal vannak tele. Ezek a gócok vagy központok a főszentélyben vannak, a hét agyüregben. Agyunk mágneses rendszerének lélegzési folyamata táplálja őket, mely az asztrál közeget az interkozmikus mágneses térből veszi fel. Az egyéni tudatállapot tehát teljesen a körülöttünk lévő interkozmikus mágneses tér jellegétől és hatásától függ.

Így érthető, hogyan fejlődnek ki új korszakok: a bennünk kialakuló változásokat a környező interkozmikus tér változásai okozzák. Az interkozmikus tér változásai gyakran közvetlenül változást okoznak a megnyilvánult életben, tehát a mi életünkben is.

Az interkozmikus mágneses tér tizenkét áramlatból áll. Ez a tizenkét áramlat többek között bennünk is megnyilatkozik, és egy terven alapul, mely a térben és időben nyilvánul meg. Ebből az következik, hogy ezt a tizenkét elektromágneses áramlatot más, erősebb áramlatok irányítják, vagyis nyilván sok mágneses rendszer van, erősebb és gyengébb, amelyek kölcsönösen hatnak egymásra.

A dialektikát létrehozó mágneses tér a korszakok sorozatát hozza létre, ennek következtében megszabja az emberiség téridőben folytatott útját. A dialektikus természet embere téridőrendi menetében semmiben sem határozhat. Erre nincsen szabad lehetősége. Az emberrel rendelkeznek. Az emberiséget irányítják, dirigálják, mert a mágneses állapot tudatállapot, és a tudat állapota határozza meg az életet! Ami az elektromágneses térben létezik, az az agyunkba vetítődik, tudatként nyilatkozik meg: ami pedig tudatként lakozik bennünk, az életmegnyilvánulásra törekszik. Ránk tehát az érvényes, hogy a természet szerint teljes mértékben irányítás alatt állunk, semmiben sem dönthetünk szabadon, hanem felőlünk döntenek.

Az ember egy mágneses folyamathoz tartozik. Minden ember egy nagy test része, tagja, melyben egyik fejlődés a másikat követi: a szervezet egy óramű. A mutatók forognak felfelé és lefelé, s így az egész tervet és egész befolyását előre lehet tudni és téridő szerinti dátumait előre meg lehet határozni, akkor is, ha figyelembe vesszük az idő viszonylagosságát. Huszonnégy óra egyszer hosszabbnak, máskor rövidebbnek tűnhet, mégis huszonnégy óra marad. A viszonylagosság tehát nem befolyásolja a téridő rendjét.

Nos, értelmetlen lenne azt mondani, hogy mi, a modern Szellemi Iskola tanulói, tudatunk állapota alapján erre vagy arra az életvitelre akarjuk elhatározni magunkat! Már mondtuk: egy téridő-rendszerben nincs mit eldönteni, nem határozhatunk különbözőképpen, mert élnek velünk. Ha valóban ez lenne minden, akkor a modern Szellemi Iskolát nyugodtan bezárhatnánk. Azonnal megváltozik azonban minden, ha megtudjuk, hogy ez a téridőrend, saját emberiségfejlődésével, megenged egy másik mágneses térre, a Gnózis mágneses terére irányuló érzékenységet is. Ha pedig egyszer kapcsolatba léptünk a másik mágneses térrel, akkor az a tér is éltet minket, s törvényszerűen megyünk a másik mágneses térbe vezető úton.

Csak azt szeretnénk világossá tenni, hogy ha bizonyos mágneses térben állunk, akkor ez a mágneses tér irányít minket. Akkor valóban arra kényszerülünk, hogy ennek a mágneses térnek a törvényei szerint éljünk. Ha választhatunk két mágneses megnyilvánulás között, akkor belátható, hogy vagy az egyik, vagy a másik tér törvényeihez kell igazodnunk.

Összefoglalva megállapítjuk, hogy két mágneses tér létezik, melyeknek egyike természetállapotunkból kifolyólag hat az emberiségre: a másik azonban csak bizonyos körülmények között és feltételek mellett hatásos. Téridőrendi szempontból ez a két tér bizonyos időszakban párhuzamosan működik. Azután azonban eljön a pillanat, amikor eltávolodnak egymástól. Ennek következtében az emberiségben két embercsoport fog megmutatkozni. Az egyik fajta az egyik térhez tartozik, a másik a másikhoz, s így elkülönülnek mind a testi tulajdonságaikat, mind pedig erkölcsi és szellemi állapotukat illetően.

Elég, ha megállapítjuk, hogy ilyen időpont köszöntött be a világtörténelemben. A természetrendünkben létező két mágneses tér egy múltbéli dátum óta szétválik, és emiatt bizonyos embercsoportok teljes megváltozásával kell számolnunk közönséges dialektikus típusukat illetően. Az egyik csoport a közönséges emberiségmenet útján halad, a másik csoport a kiválasztottak útjára, az új faj ösvényére tér. A tudat állapota határozza meg a csoport és a személyiség állapotát. Ha tudatállapota alapján Ön a Szellemi Iskolához tartozik, akkor tájékozódjon és irányuljon a világtörténelemnek e nagyszerű és dicső pillanatára és új életvitellel álljon be sorainkba. Ez pedig semmi fáradságába nem kerül, mert a tudatállapot életállapot! Ha tudatában van az új korszaknak, akkor csak egy megoldás létezik az Ön számára: tudatállapotának életállapottá kell válnia. Új életvitele alapján lépjen tehát összeköttetésbe velünk, mégpedig nem elméleti megfontolások miatt, hanem életszükségből.

1/2
Két szövetség, két törvény

 

Jakob Böhme mondta egyszer, hogy Isten lezárta a bűn világmindenségét, s ezzel elválasztotta a szeretetet a haragtól. Itt arról van szó, hogy haragvilágunkban két mágneses rendszer hat: a haragvilág, a haláltermészet, azaz a dialektika mágneses rendszere és a másik, mely Isten mágneses rendszere, a Gnózis. Böhme filozófiájában élesen elválasztja a Mozdulatlan Birodalmat a mi természetterületünktől. Persze a dialektikus mágneses térséget is a gnosztikus mágneses tér irányítja. A dialektikus természetet zárt térnek lássák, amelyet minden oldalról körülvesz a Gnózis: ez körülbelül megfelel a valóságnak.

A gnosztikus mágneses tér kormányozza és dirigálja a dialektikus mágneses teret. Az Istennel szembeni engedelmesség, az istenfélés, a vallásosság, stb., amelyekről a Biblia oly gyakran beszél, azt akarja kifejezni, hogy a vallásosságnak két nézete van. Lehetséges, hogy valaki a haragvilág közepette közvetlen kapcsolatba lép a gnosztikus sugártérrel. Az is lehet azonban, hogy teljesen a dialektikához köti magát. Az utóbbi esetben is a Gnózis irányítja, de a dialektikán keresztül, a dialektika segítségével. Reagálhatunk pozitívan a gnosztikus térre, teljesen a pozitív tér felé fordulhatunk, de pozitívan a dialektikus tér felé is fordulhatunk. Az utóbbi esetben is a gnosztikus tér kormányoz minket, ahogyan az egész dialektikát is, de, mint mondtuk, a dialektikus téren keresztül. A Gnózis másodlagos tényező, ha a természetállapot áll elöl, és elsődleges, ha a természetállapot szorul háttérbe. Ezeket a viszonyokat tartsák szem előtt, s tanulják meg világosan belátni, hogy milyen abszolút értelemben határozzák meg a világosságot vagy a sötétséget, a szabadságot vagy a kötöttséget, életet és halált, létet és nemlétet.

A dialektikus tér, amelyből vagyunk és élünk, olyan terület, amelyből egész létállapotunk és tudatunk magyarázható. A haragnak ezt az egész térségét, mint megállapítottuk, a Gnózis, vagyis a másik mágneses tér kormányozza és vezeti, mert a harag világát lezárta a Gnózis. Más szóval: a haragvilág fogságban él – a Gnózis fogságában. Azt mondhatjuk tehát, hogy „a haragvilág a törvény alatt áll”.

Van egy hatalmas törvény, mely a haláltermészet mindenségi megnyilvánulását korlátok között tartja. Az egész dialektikus térség ennek a törvénynek van alávetve, s így mi is mindannyian. A természettel kormányoznak minket. Ennek az interkozmikus törvénynek megvannak a cikkelyei és rendszabályai, amelyek nincsenek írásba foglalva, hanem különböző elektromágneses viszonyokban és hatásokban jutnak kifejezésre. Ezek az elektromágneses áramlatok szüntelenül mozognak, s a dialektikus mindenségi megnyilvánulást a korszakok során vonszolják át. A mindenség megnyilvánul, az emberiség ezt csak nyomon követheti. Adott esetben nem tehetünk mást, kínosan pontosan kell reagálnunk.

A mindenség megnyilvánulása a törvény alatt áll. Isten kormányozza a világot, s aki erről tanúskodik, az tökéletesen igazat mond. A haláltermészet mindenségi megnyilvánulása görnyed ugyan, küzd, hogy megmeneküljön ettől a természettörvénytől, de lehetetlen, hogy ez akár egyetlen halandónak is sikerüljön.

Van azonban valami ebben a haragvilágban, ami nem ide való. Gondoljanak azokra a lényekre, akik a szív rózsáját hordozzák magukban. Küzdenek a szabadságért, de általában negatív módon. Van egy rettenetes én-ösztön, szörnyű önérvényesítés és önfenntartás, a törekvés, hogy ezt a természetet állandóvá tegyék, aminek következtében a haragvilágban sok feszültség keletkezik, melyek arra irányulnak, hogy robbanást váltsanak ki. A mindenség azonban be van zárva, s egy törvény tartja fogva! Ha pedig valaki beszél, jövendöl és tanít, azt mondván: „Gondoljanak rá, ne ágáljanak az isteni törvény ellen, mert amely napon ezt teszik, lesújt Önökre a büntetés”, akkor ennek a figyelmeztetőnek nem csak természetvallásosan, hanem tudományosan is teljesen igaza van, mert a bennünket kormányzó elektromágneses vezetéssel lehetetlen ellenkezni.

Ez szomorú állapot, mert ezzel a mindenségi megnyilvánulástól valójában megvonták az élet értelmét. A börtönben ülvén nem mondhatják, hogy „íme ez az életem értelme”, mert életük értelme valahol a börtönön kívül található. Ha tehát azt mondják, hogy legyetek engedelmesek, ne hadakozzatok a törvény ellen, akkor csak a tényleges helyzetet állapítják meg a börtönre vonatkozóan, amelyben mindannyian vagyunk. Azt is mondhatják, hogy „engedelmeskedj a törvénynek, különben erőszakkal kényszerít”. Ön ismeri ezt. Ez a vallási kötelesség. Engedelmesség esetén forog az élet kereke, anélkül, hogy túl sok ellenállásba ütközne: ha nem, akkor pedig a kerék forgása megtanítja Önt kérlelhetetlenül, erőszakkal és összetöréssel arra, hogy kötve van.

Van a vallásosságnak egy fajtája, mely teljesen ehhez a valósághoz igazodik, s azon igyekszik, hogy teljesen engedjen az interkozmikus mágneses parancsoknak. Ki venné rossz néven, ha valaki így vallásos? Ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy az ilyen vallásosság a félelemből született engedelmesség. Az ilyen vallásosság aztán teljesen mentes a szeretettől, nagyon önző, fagyos, kemény, hideg, olykor esetleg vidám, ha az embernek éppen jó dolga van. Az olvasó gondoljon a zsoltárokra. Ez a könyv az ilyen vallásosság jegyében áll. Ha valaki szorult helyzetben van, akkor a sors ostora hajszolja őt különös fejleményekhez: akkor elhangzik a kétségbeesett kiáltás: „Válts meg Uram, mert nyakig ülök a nehézségekben!” A következő pillanatban pedig, ha a baj elmúlt, ujjong a zsoltáros, „tejben-vajban fürdünk”. Ismeretes a gyerekes viselkedés, az esedező istentisztelet a szorult helyzetben, és a hálaadás, ha a dolog rendbejött. Ez a közönséges, kőkemény természet vallásossága.

Egész emberiségünk olyan lényekből áll, melyek vagy engedelmeskednek a törvénynek, vagy halálra küszködik magukat a törvény ellen. Hajlamaik ösztönzésére küzdenek az utóbbiak kétségbeesetten, hogy megmeneküljenek a törvény elől minden lehető módon, a legdurvábbtól és legbolondabbtól a legfinomabb és legintelligensebb módszerig. Ennek az ellenállásnak az eredménye azonban mindig is erőszak: mi lehetne más? Elektromágneses kényszer és szörnyű nyomorúság: mindannyian tapasztaltuk ezt már a saját életünkben: egy dialektika, tele gonoszsággal és bajjal.

A legintelligensebb viselkedés ezért valóban a vallásos megadás, a tényleges állapot elfogadásának értelmében. Ha nem menekülhetünk, mert az erőszak oly hatalmas, hogy vele szemben csak valami bábok vagyunk, akkor a legokosabb, ha engedelmeskedünk, ahogyan a prédikátor mondja. A prédikátor könyvénél figyelje meg vallásosságát, a vallás felfogását. Azt mondja: „minden fakó, minden hiábavaló, minden csak forog mint a kerék, minden a régi marad. A legjobb, ha Istent féljük és engedelmeskedünk. Akkor olyan jól megy a dolog, ahogyan a körülmények engedik”. Ez a vallásosság csúcspontja a prédikátor könyvében.

Az ilyen vallásosság minden további nélkül elképzelhető, mert mit is tehetnénk mást a vízszintes síkon az adott körülmények között. Ha azonban jobban meggondoljuk a gnosztikus ösvény szempontjából, akkor belátjuk, hogy ez nem lehet az élet értelme. Valami börtön rendkívül nyomorúságos körülményeinek puszta összehangolása nem lehet az élet értelme! Nem elégedhetünk meg tehát az ilyen fajta vallásossággal, mely halálos félelmében enged a törvény hatalmának, felkiáltván: „Isten segíts!”

Mennyire meg vannak az emberek ijedve Istentől! Megfigyelték-e már hagyományosan vallásos csoportoknál, hogy milyen rettenetesen félnek Istentől? Mert a nemzedékek egész sora tapasztalta: „Engedelmeskedj a törvénynek, vagy erőszakot alkalmaznak!” Mózes megmagyarázza a törvényt, a dialektikus szükségszerűségek szövetségét. Az ennek megfelelő vallásosság tehát tökéletesen szükségszerű kötelesség, és abszolút logikusnak nevezhető. Mert semmiféle ellenállás – nevezzék ezt ateizmusnak, vallásellenességnek, vagy bárminek – nem képes megakadályozni, hogy a törvénynek engedelmeskedni kelljen. Hogy valaki azt mondja-e: „semmi közöm hozzá”, vagy pedig „íme itt vagyok”, az a törvény hatalmát semmiképpen sem befolyásolja. Mindennapi életünkben menetelvén kivétel nélkül mindannyian vallásosak vagyunk abban az értelemben, hogy engedünk a törvénynek.

Mózesnek, aki megmagyarázta nekünk a törvényt, teljesen igaza volt. A többieknek is igazuk volt, akik ugyanezt tették őelőtte vagy őutána. De nekünk nem kell megállnunk ennél! Ön is tudja, hogy a dialektikus szükségszerűség hagyatéka az Ószövetség mellett, mely a törvényt magyarázza és azt mondja: „engedelmeskedj a törvénynek, vagy erőszakot alkalmaznak”, ott van az Újszövetség, a gnosztikus lehetőségek hagyománya! Nem lehet az az élet értelme, hogy mindig a börtönben maradjunk!

Aki ezt belátja, és képes lesz kiszállni a szükségességek menetéből, az abban a pillanatban elhagyja Mózes és társai vallásosságát, befejezi a maga módján tökéletesen helyes Ószövetséget, s a megszabadulás erős érzetével, ujjongva teszi félre azt. Átmegy a haragvilágból, a dialektikából a Gnózis szeretetvilágába, az új életterületre. Ez a lehetőség mindenki számára nyitva áll. Ezért mondja Jákob Böhme joggal, hogy „Isten Krisztusban megtámadta a haragvilágot a szíve mélyéig”. Jól értse ezt, kedves olvasó: nem azért, hogy erőszakkal rohanjon utánunk, hanem Krisztus azért támad meg minket és világunkat, hogy felemeljen a szeretet világába! Ez viszont azt jelenti, hogy a törvény alatt éléstől csak akkor búcsúzhat el, ha teljesen a Gnózishoz fordul.

Két, egymásra ható általános elektromágneses rendszer létezik. Joggal nevezhetők a régi törvénynek és az új törvénynek, Ószövetségnek és Újszövetségnek. Hatnak egymásra olyanképpen, hogy az új törvény irányítja a régit. Krisztus a haragvilágot többek között azért támadja meg, hogy lehetőleg megvédje és az ebben élő lényeket is saját maguktól.

Elméletileg ez a börtönbüntetés modern értelme is. Modern felfogás szerint a lecsukást nem annyira büntetésnek szánják, hanem olyan intézkedésnek, mellyel az érintettet megvédik saját magától, s lehetőleg megnevelik: ez természetesen nagyszerű lenne, ha a gyakorlatban valóban lehetséges lenne.

Bárhogyan is, Krisztus hatásával a Gnózis megvédi a haragvilágot saját magától, ugyanakkor pedig a Gnózis megakadályozza, hogy a haragvilág megmérgezze a Logoszt, a mindenségi megnyilvánulást, átfogó értelemben. Emiatt elbúcsúzhatunk a törvény alatt álló rendszertől azzal, hogy az újra kormányzó szövetséghez fordulunk.

Ezért mondja a János-evangélium bevezetője, hogy „Akik befogadják őt, azokat képessé teszi arra, hogy újra Isten gyermekei legyenek”. Ha Ön valóban él ennek a hozzáfordulásnak a lehetőségével, akkor a vallásosságnak egy új formáját teszi magáévá. Ezt az új vallásosságot a világ csak látszólag értette meg, nem tette magáévá, mert nem nehéz belátni, hogy nem haladunk, ha a régiek maradunk, néha beszélünk Krisztusról, karácsonyt és húsvétot ünnepelünk, s az Újszövetség ismert idézeteit mondogatjuk.

Az új vallásosság gyakorlat, ahogyan az Ön vallásossága az Ószövetség szerint is mindig gyakorlat volt, mert az Ószövetség alatt engedelmeskednie kell, ha nem, akkor erőszakot alkalmaznak.

Kényszeredett engedelmesség, a kérlelhetetlenül szükséges engedelmesség: ez ennek a természetnek a vallásossága. Ennek a gyakorlatát, ezt az életvitelt kell Önnek reggeltől estig bizonyos szabályok szerint alkalmaznia. Nos, pontosan ilyen tökéletesen, de tele belátással és vidáman, önkéntesen, magától értetődő életvitelként és életcselekedetként kell az Újszövetséget átélni. Csak akkor lesz Ön új, igazi módon vallásos. Olyan életvitel ez, melynek minden másodpercben meg kell mutatkoznia. Ez a negyedik Gnózis életvitele, mely teljesen elbúcsúzik a vallásosság régi formájától, amelyre a természet kényszerítette Önt.

Az ember persze állíthatja, hogy a vallásosság új formáját vallja, anélkül, hogy valóban ezt tenné. Ha valaki ezt állítja, de nem éli át, akkor kijelentése ellenére teljesen a régi vallásosság törvénye alatt áll. Így bizonyos, hogy a dialektika egész gyakorlata Krisztus nevének minden használata és a vele való visszaélés ellenére teljesen az Ószövetség fázisában van, a törvény szolgai lakásában. És nem is olyan egyszerű kivezetni a törvény szolgai lakásából és bevezetni Isten szeretetének szolgai lakásába, a Gnózis templomába. Nem az a lényeg, amit Ön mond, hanem amit tesz. A tettről van szó, a negyedik Gnózisról, az új életvitel Gnózisáról!

Akik az ösvény felé kezdenek menni, azok magyarázatunk igazságát teljesen és szívből készek elfogadni, ennek általános értelmében. A modern Szellemi Iskola sok tanulója bizonyítja ezt a tanulóságával. Ez az igazság azonban most mindenki számára különös jelentőségre tett szert, aminek következtében általános értelmezéséből ki kell emelni és egyénileg, belsőleg feldolgozni. Ami általánosan igaz, aminek igazságát tehát a modern Szellemi Iskola tanulója vallja, és emiatt magáévá teszi, annak most mindannyiunkban valóban alakot kell öltenie. Ez pedig megtörténik, ha tudatába jutottunk, hogy szükséges, mert a tudatállapot életállapot.

A világ ugyanis új korszakba lépett be. Ez a gizehi nagy piramis időszámítása szerint is pontosan 1953 augusztus 20-án történt. Az új korszak ezen a napon kezdődött, és i.sz. 2001 decemberéig, vagyis 48 évig tart: ez a huszadik század második fele. A modern Szellemi Iskola ebben az időszakban fejti ki legnagyobb erejét és tanulóinak egészen más jelleget kell kapniuk. Komolyan el kell gondolkoznunk, hogy mit kíván tőlünk ez a rövid időszak, mit tesz lehetővé és mit tett már lehetővé bennünk. Ha ugyanis mindez az Ön tudatában rezeg, akkor ebben az órában elkezdheti a megvalósítást. A tudatállapot ugyanis életállapot!

A kormányzó elektromágneses Gnózis, mint Isten törvénye, a dialektikus mindenség megnyilvánulását korszakról korszakra vezeti, hogy az elveszett így visszatérhessen az eredeti hazába, hogy a foglyok visszanyerhessék a szabadságot. A korszakban, amelybe beléptünk és amely a külső világ számára 1953 augusztus 20-án kezdődött és 48 évig tart, új gnosztikus lehetőségekkel lehet élni. A mögöttünk lévő időszakban szabaddá tették ezeket a lehetőségeket, most pedig rendelkezésünkre állnak, élni lehet velük.

E lehetőségek felszabadulásának időszaka 1936 szeptemberétől 1953 augusztus 20-ig tartott, vagyis pontosan 17 évig. Ezt az időszakot a piramis-filozófusok a királykamra időszakának nevezik. A modern Szellemi Iskola e 17 év folyamán készítette elő és alakította ki a munkát. Ebben az időszakban vette fel a gnosztikus építőanyagokat, kezdte el művét és készült fel. 1953 június 21.-én a modern Szellemi Iskola modern teste teljesen elkészült, és 1953. augusztus 20-án lépett a világ színe elé.

Az eljövendő években most mindezt alkalmazni kell. Aki megáll a törvény alatt, az természetesen a törvény által előírt úton megy tovább, mert a törvény engedelmességet követel. Aki azonban a Gnózis elé siet, az belép a megújulásba, ha most valóban elkezdi alkalmazni a szabaddá tett e Ha az új lehetőségeknek még nincsen tudatában, akkor sajnos még teljesen az Ószövetségben él. Ha azonban tudatában van, akkor ezek az új lehetőségek napvilágra jönnek Önben. Akkor velünk jön, ki a régi állapot szolgai lakásából, be az új, elvonuló Szerzet szent csarnokaiba: mert a tudatállapot életállapot! Ami Önben tudatos, annak meg kell jelennie.

Mindannyijukat felhívjuk, hogy velünk együtt építsenek új tudatállapotban új létállapotot. Ettől a pillanattól kezdve pedig a modern Szellemi Iskola egészen másnak fog mutatkozni.

1/3
Az új életvitel

 

Ahogyan az előző fejezetekben mondtuk, az elmúlt időszakban új lehetőségeket tettek szabaddá, amelyekkel a mostani időszakban élni kell. Mindez ésszerű, mert bizonyos dolgok elvégzéséhez először is ismereteket kell elsajátítani, de a lehetőségeknek, tehát az alapanyagoknak is meg kell lenniük. Eddig a magyarázatokkal kapcsolatban semmi ellenvetést sem tehetünk. Azt is azonnal belátjuk, hogy alkalmas tudatnak is kell lennie, mely szinte hidat képez a felszabadult lehetőségek és a kivitelezés között. Ez újra bizonyítja, hogy a tudatállapot életállapot.

Továbbá két elektromágneses térről beszéltünk, a közönséges természet teréről és a Gnózis teréről. Beszéltünk a két szövetségről, azaz egyrészt a törvény alatti életről, ennek minden következményével, másrészt az isteni szeretetben való életről és a haragvilágból való kiszállás és az isteni szeretet világrendjébe való bemenetel szükségességéről.

Ha mindezt áttekintjük, felmerül a kérdés: Gyakorlatilag mi lehet a hasznunk ebből rövid idő alatt? A Szellemi Iskola azt mondja: Tudatállapot = életállapot. Ha Ön tudatában van az egészen új és nagyon kivételes lehetőségeknek, amelyek szabaddá váltak, akkor menjen ki az Ószövetség szolgai lakásából a kivonuló új Szerzet „szent csarnokaiba”.

Ez jól hangzik: de igaz-e? Nem lehet-e ez is valami elmélet, valami spekuláció, amellyel áltatjuk egymást? Mert vigyáznunk kell, nehogy azt mondjuk: „Nem is olyan rossz a törvény alatt élni, legalábbis nem kell olyan rossznak lennie. Gondoljuk csak meg jól, hogyan rontottunk egymásnak azelőtt mindenféle szablyákkal és lőfegyverekkel. Hagyjuk abba ezt, ne tegyük többé! Legyünk barátságosak egymáshoz, kössünk jó megegyezéseket, legyünk vidámak és éljünk boldogan egymással. Ez a Gnózis szándéka, ugye! Éljünk együtt új emberekként!” És egymásra mosolygunk, ha éppen alkalom nyílik rá, barátságosak vagyunk, egyetlen goromba szó sem esik közöttünk. Megállapítottuk, hogy veszekedés nélkül is együtt élhetünk.

Ilyesmit Ön is kétségtelenül hallott vagy olvasott már, esetleg sok fokozatban vagy hangnemben, mert a párbajozók talán csak a szavak vagy a kritika fegyverével viaskodtak. Az emberek a kritika tüskés szavaival is nagyon megsebezhetik egymást.

Amikor tehát a negyedik Gnózis, az új életvitel rendkívüli jelentőségéről beszélünk, akkor Önnek nem szabad ezen a címen valami olyan életvitelt kialakítania, mely csak újabb eszköz, mellyel megszokott életét folytathatja: ugyanis csak fegyver, mellyel a létért folytatott küzdelemben akarja megállni a helyét. Akkor az Ön változása nem belső változás, hanem csak átöltözött. Akkor becsapjuk egymást. A Szellemi Iskolában azonban semmi áron sem szabad azt akarnunk, hogy erre az útra térjen, mert ez így nem vezeti ki Önt a szolgai lakásból, hanem esetleg hosszú ideig fenntartott érdekközösségben, érdekeltségi egyensúlyban él és hal meg. Lássa be azonban, hogy ez nem megoldás, nem szabadít meg a születés és halál kerekétől, nem tudja megváltani a kiürült mikrokozmoszokat! Azért mondja egyik templomi énekünk joggal:

Új életmód azt jelenti:

tudatosan meggondolni.

Új életet kívánónak

újra kell kezdeni.

Tudatunk bizonyos erőkkel és lehetőségekkel rendelkezik. Ezek határozzák meg a fajtáját. Ezek az erők és lehetőségek egyesével vagy együtt nyilvánulnak meg az életünkben. Ezek alakítják az életünket, sőt a testünket is. Tudatunk állapotára minden sejtünk reagál. Minden megbetegedésünk is szorosan a tudatunkkal függ össze Ezt jól meg kell gondolnia: mert ne higgye, hogy valami tablettával, ivókúrával vagy bizonyos gyógymóddal meg lehetne gyógyítani Önt. A tudatból kell kiindulnia! Akkor a tabletták, cseppek, vagy kezelések esetleg segíthetnek. Ha azonban tudata nem változik, akkor testileg sem változhat meg.

Ha tehát új tudat válik valóra bennünk, akkor lehetetlen, hogy ez csakis valami más erkölcsi nézetet vagy viselkedést eredményezne. Inkább azt mondhatjuk, hogy ezenkívül az új tudat miatt egész személyiségünk, egész testi állapotunk megváltozik. Ezért beszélünk a Szellemi Iskolában transzfigurációról, átalakulásról. Nem csak életünk és viselkedésünk változik meg, hanem létformánk, testiségünk is kezd a mikrokozmosszal kapcsolatban megváltozni.

Tudjuk, hogy testünk reagál a légköri anyagra, s azt is megértjük, hogy egy teljesen megváltozott elektromágneses közegre egész lényünk reagálni fog. Minden attól függ, hogy Ön az előbbieket nem csak értelmes-erkölcsös alapon képes elfogadni, hanem tudatába jut-e.

Mert a Szellemi Iskolában sok mindenről beszélünk, amiről mindjárt azt mondhatja: „Persze, teljesen így van”, mert esze és érzése ezt mondja Önnek. Ez azonban nem elég! Az ösvényre és az új életre vonatkozó minden dolognak, melyet értelmesen-erkölcsösen elfogadunk, lényünkben tudatállapot, mágneses erő képében kell alakot öltenie. Csak akkor kezdhetünk abból élni, s életünkkel és életünkben megjelentetni. A tudatosulás mágneses belélegzés. Ha Ön így belép egy új mágneses állapotba, akkor ennek új életszakasz lesz a következménye. Mert a tudatállapot az életállapot meghatározója! A megnyilvánuló következmények ekkor a hét fáklyában, a főszentélyben található hét mágneses forrásban alakot öltenek.

Most azonban bizonyos probléma előtt állunk, ha azt mondja: „Igen, értelmesen-erkölcsösen el tudom fogadni. Értem, hogy miről van szó. Tudom, hogy helyes, amit az új életvitel megvalósításáról mondtak. Most azonban azt mondják, hogy a tudat a Szellemi Iskola szerint az agyrendszerrel új módon történő mágneses belélegzés, új lehetőségek és erők mágneses belélegzése. Ezt a pontot azonban még nem értem el”. Vagy például azt kérdezi tőlünk: „Elértem-e már ezt a pontot: mondja meg nekem kérem”. Vagyis megmutatkozik, hogy ebben a dologban még nem biztos. Vagy azt mondja: „Az új mágnesesség számára az én agyam még teljesen be van zárulva, holott kívánom, vágyom rá, reménykedek és hiszek”.

Vegyük úgy, hogy ez így van, tehát az új mágneses lélegzést még nem ismeri, még nem éli át, mialatt a szokásos értelmes-erkölcsös módon helyeselni tudja az utakat, amelyeket a Gnózis akar bejárni velünk, vagyis a Gnózis hibázhatatlanságát és igazságát értelmes-erkölcsös módon megérti.

Így felteheti a kérdést: „Az én értelmes-erkölcsös alapon történő megértésemet és helyeslésemet, s hogy az út helyes, amelyen az Iskola jár tanulóival, elfogadhatja-e az Iskola, mint munkaalapot, akkor is, ha én valójában csak mellette állok? A bennem lévő helyzet alapján részesülhetek-e a kiáradó új üzenet üdvösségében, vagy későn jöttem? Esetleg a hátramaradókhoz tartozom-e? Az új, a megszabadító, olyasmi-e, amiről számomra csak beszélnek ugyan, de bennem már nem tud erőt kifejteni?”

Kétségtelenül sokan tesznek fel maguknak időnként ilyen kérdéseket. Erre azt mondhatjuk, hogy a megbeszélt értelmes-erkölcsös megértést valóban el lehet fogadni munkaalapnak, ha belátja, hogy ez az alap még teljesen alkalmatlan arra, hogy a tudatos állapotot valóban új értelemben élő állapottá alakítsa. Mert az új elektromágneses erőknek a mágneses agyrendszeren keresztül be kell áramolniuk a főszentély hét forrásába, hogy ez a hétszeres gyertyatartó hét lángjával az elektromágneses anyagban kezdjen égni. Erről van szó! Az Ön gyertyatartója még nem ég az új világossággal, tehát a megbeszéltek alapján Önben alapvető megváltozásnak kell végbemennie. A Szellemi Iskola az új korszak kezdetén ezzel a feltétellel fogadhatja el Önt társnak. A szívben ez bizalmat, reményt kelt, ez bátorítja Önt.

De ezen az alapon felhívják, hogy a lehető legrövidebb időn belül két dolgot kezdjen el teljes erővel, mert ezt Önnek kell kialakítania:

1. teljesen az új helyzetre hangolt hívő állapotot:

2. teljesen az új helyzetre hangolt életvitelt.

Jól be kell látnia ezt a háromszögviszonyt. Ön új mágneses lélegzésre vágyik, de agyrendszere még zárva van: emiatt életmódja nem felel meg az új lehetőségeknek. Nyíltságot kell tehát kialakítania hittel és élettel, közvetlen, pozitív, mágikus élettel. Ön nem folytat eléggé mágikus életet. Sokkal, sokkal mágikusabban is beavatkozhatna a saját életébe. Ha hisz a Szellemi Iskola céljában, akkor cselekedjen intelligensen, következetesen, semmitől sem félvén, ebből a hívő állapotból kiindulva. Térjen rá a negyedik Gnózis, az új életvitel Gnózisa gyakorlatára. Ha ezt teszi, akkor mindenképpen győzni fog. Ez teszi lehetővé, hogy részesüljön az új korszakban.

Az olvasó felteheti a kérdést, hogy ez nem megint valami szólam-e, amellyel az embert egy időre megnyugtatják.

Vizsgáljuk meg ezt. Gondoljanak a hegyi beszéd kezdetére a szentírásban. A zarándokok megmásszák a szellem hegyét. Mi is ilyen zarándokok vagyunk: mi is megpróbálunk közeledni az üdvösség hegyormaihoz. Az első pedig, amit hallunk: „Boldogok akik tudják, hogy szellemben szegények, emiatt tehát a szellemre vágynak: mert övék a mennyeknek országa.”

Ha Ön valóban hisz a Szellemi Iskola magas céljában, ha egész szívével kijelentheti, hogy vágyik rá, remél és hisz, ha szívszentélyéből a vágy kiáltása tör elő, mint valami mágneses idézés, nap mint nap szüntelenül világítván, akkor rendelkezésére áll az üdv, a tökéletes gnosztikus bőség: akkor az egyetemes élet egész lehetőségét Ön elé tárják, felajánlják Önnek. Ha valóban a szellemre vágyik, és teljes szegénységét maradéktalanul megérti, akkor minden ingyen jön el Önhöz. Akkor teljesen megkapja örökségét, az isteni kegyelem bősége, a Mozdulatlan Birodalom kegyelme siet Ön elé. Akkor a Szent Szellem birodalma körülveszi Önt, Önnél és Önben van. A Gnózis bemegy a szív rózsájába. Ez lesz az első mágikus eredmény: a Gnózis öröksége, az isteni tűz az Ön saját rezgésállapotára lesz hangolva.

Felmerül a kérdés: Ez az új tudatállapot? Nem, ez még nem az a tudati állapot, amit az új korszakban követelnek meg Öntől. Az a helyzet, hogy Ön vágyik, hisz, remél, a Szerzet pedig szinte azt mondja: Tessék, itt van. A mennyek birodalmának teljes boldogságát állítják az Ön rendelkezésére, ha szegénységét, vágyakozását megérti és átéli. De … ezt így még nem tudja használatba venni: ebben az időpontban még nincs haszna belőle. A tökéletességet így már nagyon sokszor átnyújtották Önnek, csak még nem tudja használatba venni, mert a haláltermészetből származó személyisége, testisége még teljesen hozzáférhetetlen. Ötszörös lélekközege még nem alkalmas a Szent Szellem-sugárzás elviselésére, hordozására. Ötszörös lelkét tehát elő kell készíteni, rá kell hangolni a Gnózis befogadására. Ezt pedig Önnek kell elvégeznie! Ezért kell az új életvitel, vagyis egy intelligens, új cselekvési mód, melyet be kell iktatnia az életébe, napról napra, óráról órára és percről percre. Ezt értették a régi misztikusok a „hitből-élés” alatt.

A Szellemi Iskola minden igazi tanulója hisz és vágyakozik: e vágy miatt gyakran egész lénye sóhajtozik: sokszor kimondhatatlan szükségben van: ha azonban valóban, igazán kívánja, akkor EZ már itt is van! EZ nagyon közel van Önhöz, Önnek csak meg kell nyitnia a lényét, hogy EZT befogadhassa, hagyja belépni. Ha hisz, akkor ebből a hitből kell élnie: új életvitelben. Önmagát kell megragadnia, fenntartás és kikötések nélkül, önsajnálat és alkudozás nélkül, hívő vágyakozásának megfelelően következetes cselekvéssel. Ez végül megnyitja az Ön egész lelkét, egész testiségét a Szent Szellem kitöltése számára.

Figyelje csak meg az egész világirodalomban, hogy aki hívőnek, vallásosnak nevezi magát, az mind a Szent Szellemre vágyik. Egy egész új teológia alapul ezen, az úgynevezett svájci teológia. „Újra nyitva kell állnunk a Szent Szellem számára”, mondják. Természetesen! A Szent Szellem számára azonban csak akkor lehet megnyílni, ezt a nyíltságot csak akkor lehet elérni, ha az ember következetesen az ötszörös Gnózisból él! Reméljük, hogy ezt világosan belátja az olvasó, és felismeri, hogy ez teljes mértékben a tanuló pillanatnyi lehetőségeinek keretein belül fekszik. Ha valóban az ötszörös egyetemes Gnózisból él, akkor egész lelkét megnyitja a Szent Szellem kitöltése számára. Semmi sem akadályozza Önt abban, hogy ezt még ma elkezdje. Ha erre hajlandó és meg is teszi, akkor új tudati állapota nemsokára valóra válik és az új elektromágneses közeggel aztán tovább mehet egy új életállapotba. Akkor megmutatkozik, hogy a meglévő munkaalap Önben teljesen elegendő a nyíltság kialakításához, amellyel bemehet az új, kivonuló Szerzet üdvösségébe. Így teljesen bebizonyosodik: tudatállapot = életállapot!

Az új életállapot megrendíthetetlen alapját tehát kétszeres mágikus élettel érhetjük el hitben és új életvitelben, melyet olyan következetesen, visszavonhatatlanul és kérlelhetetlenül vitelezünk ki, hogy lehetetlen legyen megváltoztatni.

A hitben és az új életvitelben ragyog az egész ötszörös egyetemes Gnózis. Erről az ötszörös üdv-útról beszélnek már évmilliók óta a transzfigurisztikusan dolgozók.

Belátás, üdvrevágyás és önmagunk átadása képezi az új, megszabadító hitet: ennek pedig az új életvitel a logikus következménye. Ennek a négynek a segítségével vétetünk fel az új fajba, megyünk vele az ő útjain és részesülünk a megnyilvánulásaiban.

Aki ezen az úton jár, az győzni fog.

1/4
A szív új törvénye

 

Beszéltünk az új életvitelről, amelynek a személyiséget elő kell készítenie, alkalmassá és készségesen befogadóvá kell tennie az egyetemes élet elektromágneses erőinek az érintésére. A Szent Szellem ezen erőinek az érintéséből ébredhet fel az új tudat, s így válik lehetővé egy új életállapot.

Magyaráztuk, hogy a Szerzet mindannyiunkat kész elfogadni úgy, ahogyan pillanatnyilag vagyunk, ha legalábbis késznek mutatkozunk rátérni egy kétszeres mágikus öntevékenységre, amit hitnek és életnek neveztünk. Ezt a két fogalmat nem lehet elválasztani, mert ha elválasztanánk, akkor a várt hatás elmaradna.

Az olvasónak azonban meg kell értenie, hogy az Iskola nem szándékszik neki életszabályokat nyújtani, nem írja elő, hogy ezt szabad, azt meg nem, mi a kívánatos és mi nem. Nem nyújt átalakított ószövetségi törvényt, semmiféle új tíz-parancsolatot például: éppoly kevéssé fog az Iskola új életszabályokat misztikus formába önteni.

Sokféle misztikus tan és életszabály létezik, amelyek tisztelettel töltenek el minket, ha elmélyülünk bennük. Ilyenkor meghatottan engedjük át magunkat az ilyen misztikus beszédnek, egymásnak felolvasván: „Krisztus azt mondja… Buddha mondja…, és sok költő és gondolkodó mondja…” Valóban, „mondják”, és szép és fennkölt, amit tudomásunkra hoznak: de gondolja meg: azért mondják, hogy megtegyük!

Az új életmód tudatos meggondolást jelent. Gondoljuk meg tehát alaposan, gondolkozzunk el ezen! Amikor Krisztus azt mondja: „Kövessetek”, akkor ezt jól kell értenünk. Ez azt jelenti, hogy annak a törvénynek engedelmeskedjen, mely az Ön szívébe van írva.

Kijelentettük, hogy a modern Szellemi Iskola minden valódi tanulója a Szent Szellem érintésére vágyik. A hívő állapotból indul ki, s ebben az állapotban a lehetőségeknek egy sorát látja szinte messziről. Ha tehát hívő állapotról van szó, akkor hitvilágosság is van, amelyben meglátunk bizonyos esélyeket. Ha aztán ezt az Önben lévő világosságot jól megvizsgálja, akkor felfedezi, hogy ez a sugárzás egy sor útmutatást is tartalmaz, hogy a világosságban látottakat hogyan lehet megvalósítania. Ez az Ön szívébe írt törvény.

Ez a törvény az Önben lévő rózsa irónjával lett világító jelekkel az Ön szíve vérébe írva. Ez a bennünk lévő törvény azonban mindegyikőnknél nagyon is más. Az elv ugyanaz, és a cél is ugyanaz: ami azonban a szívünkbe van írva, vagy még bele lesz írva, az teljesen a mi létállapotunkhoz, egyéni múltunkhoz, jelenünkhöz és jövőnkhöz igazodik.

Ezért nem ad az Iskola külső törvényt: ezért nem követeli meg bizonyos tantételek és életszabályok alkalmazását: de azt tanácsolja, hogy az igaz hit alapján alkalmazza az Ön szívébe írt törvényt. Ha bizonyos dolgoknak és szükségességeknek még nincsen tudatában, akkor azok még nincsenek a szívébe írva. Valaki mondhatja ugyan, hogy „ezt kell tenned, azt meg hagyd abba”, de ennek alkalmazására Önnél ekkor még nem kerülhet sor. Ezért nem kérdezhet minket, hogy milyen legyen az Ön új életvitele!

Ebben a tekintetben mi nem segíthetünk Önnek. Csak azt mondhatjuk: Nézzen bele a saját szívébe, olvassa el a szívébe írt levelet és aszerint cselekedjen. Menjen a saját útján a saját sebességével, és rakja a dolgokat az Ön számára rendelt sorrendbe. – De cselekedjen végre! Ne riadjon vissza, ne féljen semmitől, ne kímélje magát – ez az új életvitel mágiája.

Nincsen más módszer, csakis így tárja az Ön lélekállapotát nyíltan és mezítelenül a Gnózis elé, mely már réges-régen zörgeti az Ön lelkének ajtaját. És be fog menni Önhöz és lakozni fog Önben. Akkor pedig az új tudatállapot új életállapottá válik Önnél.

1/5
A lélek újjászületése

 

Most részletesebben kitérünk az új életállapot következményeire és hatásaira, amelyek az új tudatállapotból alakulnak ki.

Tegyük fel, hogy ebben a pillanatban sok, naponta folytatott előkészület után részesülünk a Gnózis új, elektromágneses közegében. Akkor ez az esemény annak a következménye, hogy alkalmaztuk az ötszörös egyetemes Gnózist: 1. világos belátást, 2. igazi üdvrevágyást, 3. teljes odaadást, önmagunk teljes átadását: ez a három fok határozta meg hívő állapotunk mibenlétét és mágiáját. Ez vezetett minket a negyedik fokhoz, az új életvitelhez, amelynek mágiája és mibenléte halandó lelkünket és személyiségünket megnyitotta a Gnózis soha el nem múló világossága számára. Ennek eredménye pedig ötödször az azonnali felvétel az új életterületre, belépés az új fajba, Isten népébe.

Axiómának mondható, hogy az új élet, az új lény az első pillanatban valóra válik, amelyben az agyrendszer be tudja lélegzeni az új mágneses közeget. A tanuló ebben a pillanatban megszületett az új élet mezőin, és megkezdődik a nagy megújulási folyamat, a transzfiguráció. Mihelyt ez a pillanat beköszöntött, azonnal kivonulásról beszélhetünk: kivonulás a régiből és bevonulás az újba. E két mozzanat között semmi sincs, legfeljebb a másodperc töredéke. E kettő között nincs semmi olyasmi, amit például a vérösztönök Vörös-tengerén való átvonulásnak nevezhetnénk, vagy valami tévelygésnek a pusztában, ahogyan az Ószövetség ecseteli. A pusztai vándorlással és a vérösztönök „Vörös-Tengerével” a jelölt az előző folyamatokban, az egyetemes Gnózis három első fázisában küzd.

Az előkészítő folyamatban a tanuló értelmileg-erkölcsileg megérti a Szellemi Iskola célját. Megérti, hogy miről van szó, szeretné elérni a célt: ennek következtében lelke ajtaját az új életvitellel meg kell nyitnia a világosság számára. Ez az életvitel, ez az áttörés ahhoz, amit Lao Ce Tao-nak nevez, esetleg vérbe és könnyekbe, nagy megerőltetésbe kerül, mert ez a pusztában való tévelygés, az átvonulás a vérösztönök Vörös-tengerén. Ennek a küzdelemnek azonban azonnal véget vethet, ha az életvitelét kijavító intézkedéseket megteszi. Ezt a saját szívszentélyével kell megbeszélnie. Abban van a levél megírva, ott az Ön feladata, s ha a szívszentélyében lévő levelet képes elolvasni, akkor tudja, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen.

Ne gondolja, hogy az Iskola ebben a tekintetben utasításokat adhat Önnek. Ha ugyanis ezt tenné, akkor törvénynek vetné alá, s újra Ószövetségi állapotba süllyedne. Önmagában kell keresnie a törvényt, önmagában kell ezt feltárnia.

Ha ez sikerül Önnek, akkor a Szent Szellem kegyelemadományai azonnal eltöltik az Ön tudatát.

Mondtuk, hogy a Szellemi Iskola tizenhét évi előkészület után lépett be ebbe az időszakba. Ebben az időszakban szabaddá tettek minden erőt, amelyre szükségünk van: ezek fel vannak halmozva az Iskola erőterében. Minden korábbinál erősebben körülvesznek és közelebb vannak hozzánk ezek az erők. Ezek képezik az útravalót az új emberré váláshoz, ebben a rendkívül fontos fél évszázadban, amelybe beléptünk.

Önnek hagynak időt a gyors hozzáigazodáshoz, ahhoz, hogy értelmes-erkölcsös tudatállapotát az új tudatállapottá változtassa. Nem azt mondják tehát, hogy ennyi és ennyi hónap áll még a rendelkezésére. Minden komoly tanulónak rendelkezésére áll az az idő, amely a körülményeihez képest szükséges. Amit azonban az Iskola Önnek felajánl, azt újabb felhívásnak tekintse. Együttműködésre, együtt-haladásra ébresztés ez, felhívás arra, hogy alkalmassá tegye magát erre az együtt-haladásra.

Mihelyt az új tudatközeg beáramlik a főszentélybe, ez azonnal meglátszik, mert világít. A Biblia az emberfia jeléről beszél. Ez a jel világít a főszentélyről és ragyog a tükörből, a homlokcsont mögötti nyílt térségből. Azért nevezik az emberfia jelének, mert ez a tudattűz az igazi, eredeti emberi tűz. Ha ezt az eredeti asztrál tüzet be lehet lélegezni az agyrendszerrel, s a hét agyüreg megtelik ezzel a tűzzel, akkor ez kifelé sugárzik és ennek a sugárzásnak a gyújtópontját az említett homlokcsont mögötti hely képezi. Ez a pont akkor az emberfia jele.

Amikor ez a jel világítani kezd, megkezdődik egész természetünk teljes megváltozása. Ezt nevezi Krisztus a víztől és szellemtől való újjászületésnek. Ekkor először a lélek transzfigurálása jön . Másodszor ezáltal az új tudatképességek egész sorát látjuk kifejlődni, mivel a minket megérintő és belénk áramló asztrál tűz jellege határozza meg egész létállapotunkat. Az Ön testét, gondolkodását, étertestét, vágytestét, vérét, idegközegét, vagyis egész létállapotát az a tudat-tűz határozza meg, mely Önben sugárzik és ég. Ha tehát ez a tudattűz új lesz, akkor ennek következtében az egész lénynek teljesen meg kell változnia.

E változás egyik nézete egy teljesen más tudatképesség, mely harmadszor egészen más érzékszervi állapothoz vezet, mert az Ön érzékszervi képességeinek fókusza is a főszentélyben van. Ha tehát a tudattűz megváltozik, akkor ennek következtében új érzékszervi tevékenység fejlődik ki. Ez az új érzékszervi állapot természetesen egy sor különös eseményt okoz életünkben. Negyedszer testünk minden sejtcsoportjának a sejtszerkezete megváltozik, ami miatt – ahogyan a Biblia mondja – a régi anyagburok „elnyeletik diadalra”, s olyan személyiségrendszerre cserélődik, mely teljes mértékben megfelel az új lélekállapotnak. Így lesz aztán ötödször a halál abszolút legyőzve. Mindez nem jelent kevesebbet, mint a régi természetterületünk szemei elől való eltűnést.

Persze nem azt akarjuk mondani, hogy a közeljövő nem egészen ötven éve alatt mindez teljesen megvalósulhat. Kezdetei azonban, napvilágra kerülő első bizonyítékai félreérthetetlenül megmutatkoznak. Joggal mondhatjuk, hogy az elkövetkezendő ötven év folyamán egy egészen más embertípus jelenik meg a csodálkozó emberiség szemei előtt. 2001 szeptemberétől azonban már lehetetlen lesz a közönséges emberiség soraiból beilleszkedni az új csoportba. Ha a régi természet embere a megszabadulás minden lehetőségét elmulasztotta, s a fent említett dátum után határozza el, hogy be akar illeszkedni ebbe az új embercsoportba, akkor megmutatkozik, hogy késő, mert a régi és az új embertípus különbsége olyan nagy lesz, hogy semmiképpen sem lehet áthidalni. Nem nehéz megérteni, hogy az idő előrehaladása folyamán egyre nehezebb lesz az új fajba beilleszkedni, s hogy a Szellemi Iskola idővel, méghozzá elég gyorsan – mert mit is jelent ötven év végeredményben – teljesen zárt iskola lesz, és eltűnik.

Mindez tegye világossá, hogy az eljövendő években milyen nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy a lehető legtöbb lényt vehessünk fel az új embercsoportba. Mert éppen amikor az új csoport megindul rendeltetése irányában, amikor remélhetőleg sikerül egymást tökéletesen megmozdítani, s mindannyian a saját életükben nagyon aktívan és erőteljesen munkához látnak, a modern Szellemi Iskola azokban az években fogja nagy mértékben magára vonni a figyelmet, s hatalmas terjesztő, hirdető erő árad majd belőle. Éppen ekkor akarnak majd nagyon sokan az Iskolához csatlakozni. Arról van szó, hogy az Ön létállapota, célratörése, sziporkázó, új élete a világ szemei elé táruljon.

Az új korszakban, amelybe beléptünk, történik meg az új faj kivonulása szerkezeti, alapvető értelemben. Aki most velünk jön, annak, mint ábrázoltuk, megváltozik a lelkiállapota és a sejtszerkezete, és ehhez minden életközege hozzáigazodik. Joggal beszélhetünk tehát az új faj szerkezeti és alapvető értelemben történő kivonulásáról. 2001 szeptembere után azonban az új faj elkezdi téridőrendi értelemben elhagyni a dialektikus földi tereket. Ez fel van már jegyezve a gizehi nagy piramisban. Az 1953 augusztus 20.-án kezdődő időszak a királykamrán kívülre helyez minket, 1953 augusztus 20-a és 2001 szeptembere között pedig kilépünk a piramisból, kilépünk az emberiségnek ebből a kötött menetéből, és így új fajként bevonulhatunk a szabadságba. Az erre következő időszakban a Pál féle út ismétlését éljük majd meg: megyünk az Úr elé a menny felhőiben.

Most vizsgáljuk meg a transzfiguráció fent említett öt nézetét, és próbáljunk világos fogalmat alkotni róluk.

Amit léleknek nevezünk, az az asztrál tűz ötszörös megnyilvánulása személyiségünkben. Ahogyan említettük, az asztrál tűz megtölti a hét agyüreget, és az agy mágneses lélegzésével vétetik fel a rendszerünkbe. Ez az asztrál tűz, ez az asztrál közeg és csatlakozása a főszentélyben képezi lelkünk, sőt egész életünk magját, lényét a legmélyebb értelemben. E lélek által érezzük magunkat énnek. Ameddig ez a lélek teljesen a megszokott, dialektikus természetből, a halál világmindenségéből magyarázható, addig halandó. A test halála után a lélekre is egy feloszlató folyamat vár. Először bizonyos ideig a tükörszférában tartózkodik, majd feloszlik, semmi sem marad belőle, közönséges kozmikus közeggé, anyaggá oszlik szét. Mihelyt azonban az új tudatállapot az új asztrál tűznek a főszentély hétszeres rendszerébe való beáramlása miatt megvalósultnak nevezhető, attól kezdve új léleklényről beszélhetünk, tehát az emberfia jeléről. A lélek ettől az órától kezdve nem halandó többé, hanem halhatatlan lett. A személyiség halála után ennek a halhatatlan léleknek nem kell már a tükörszférával foglalkoznia, mert semmiképpen sem reflektál már földi területekre.

Ha tehát Ön az anyagtest elhalálozása időpontjában rendelkezik egy Gnózisban megújult lélekkel, akkor a földi „elnyeletett”, és a nem-földi létezik. A nem-földi azonban nem található a tükörszférában sehol sem! Ezért hangoztattuk mindig is évek óta, hogy ha olyan tanuló hal meg, aki a művet véghez vitte, akkor Samballa vákuumába kerül (Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának szóhasználatában ezt Arany Fejnek is nevezik), Samballa vákuumában pedig megtalálja minden testvérét, aki előtte ment el: és – hála Istennek – sok testvérünk van, akivel, ha eljött az ideje, kétségtelenül ott találkozunk.

Ha az Ön lelke halhatatlan lett, akkor a személyiség halála után már nincs szükség a visszatérésre. Lesznek azonban közöttünk olyanok is, akik ennek ellenére visszatérnek: ez azonban önkéntesen történik majd, a visszamaradottakért, hogy az Egyetemes Szerzet szolgálatában fenntartsák a Szellemi Iskolát, ameddig hasznos és szükséges.

Azért mondtuk olyan nyomatékkal, hogy lelkünk halhatatlan lesz, mihelyt az új tudatállapot megvalósult, mert ez mindenekelőtt idősebb tanulótársaink számára nagyszerűen vigasztaló. Később ugyanis jobb lesz földi személyiségünk nagyon megkristályosodott és elfáradt sejtszerkezetét letenni, mint megkísérelni a személyiséget alapjaitól kezdve megújítani. Ha a lélek-transzfiguráció megtörtént, s így a halhatatlan lélekállapot birtoklása miatt a halál legyőzetett, akkor az új személyiséget Samballa vákuumában is fel lehet építeni. Ennek az alapját, a lélek-transzfigurációt Ön aránylag rövid időn belül megvalósíthatja.

Ha vágyakozik az új életre, ha a Szellemi Iskolára irányul, ha hitállapota minden kételytől mentes, akkor főszentélyében adjon helyet a Gnózis világosságának, hogy az emberfia jelét az Ön homlokára lehessen írni. Így kilépett a haláltermészetből: akkor lénye magját, a lelkét illetően halhatatlan lett. Mihelyt pedig a halhatatlan lélek ténynek mondható, megszabadult a születés és halál kerekétől is, ha csak nem akar önkéntesen vállalt teherrel, szolgálatban visszatérni.

Most már azt is belátja, hogy ha az új lélek megvalósult, akkor a régi lélek feladatát is át kell vennie a testben: és emlékeztetünk: a tudatállapot lélekállapot! A lélek, a tudat, kormányozza, építi és tartja fenn a személyiséget, tehát a testet is. Ha tehát új lélek keletkezett bennünk, s ez az új lélek átveszi a régi lélek munkáját, akkor csodás, az egész szerkezetben mélyreható következmények fejlődnek ki. A léleknek öt közege, hatóeleme van: az asztrál tudattűz, a kígyótűz, a hormonközeg, az idegközeg és a vér. Ez az öt közeg, öt fluidum a lélek maglényéből indul ki, s együtt a lélekállapotunkat képezik. Ezek építik és tartják fenn többek között egész testünket. Ha ez az öt közeg az újjászületett lélekben és ezáltal a testben kiválasztódik, akkor ez a testben sem maradhat következmények nélkül. A transzfiguráció tehát nem valami homályos csoda, hanem egy természettudományos magától-értetődőség. Ezért mondtuk, hogy az öt új lélekközegből új tudatképességek keletkeznek. Mert ha a hét agyüreg új asztrál tűzzel telik meg, akkor az ebből kifejlődő sugárzás a főszentély minden szervét megújító értelemben kezdi működtetni. Az Ön gondolkodása, akarása, érzékszervei, vagyis a személyiség vezető indítékai a lélek újjászületése miatt teljesen megváltoznak.

Összefoglalva azt mondjuk: A két megbeszélt mágikus alkalmazással tegyék magukban szabaddá az utat a világosság számára: merüljenek teljesen egész lelkiállapotuk kegyteljes újjászületésébe! Akkor egész lényük további újjászületésével már nem lesz gondjuk, mert ez a lélek újjászületésének csaknem automatikus következménye.

E fejezet hatására az olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy nincsen-e mégis reinkarnáció, újra-megtestesülés, újraszületés. Ismételjük: a halandó lélekből semmi sem marad! A halandó lélek, az Ön énlénye, teljesen elpárolog, Önből, mint halandó lélekből abszolút semmi sem marad! Ahogyan az anyagtest esik szét porrá és hamuvá, úgy jár a halandó lélek is. A bűnös léleknek meg kell halni, s ami halott, az ebben a tekintetben teljesen halott.

Ön csakis akkor térhet vissza esetleg, önkéntesen, ha a lelke újjászületéssel halhatatlan lett, ha Ön alkalmas itt a munkára. A születési folyamat akkor azonban másképpen történik. Később, ha ez hasznos és szükséges lesz, reméljük, hogy megbeszélhetjük. Mit jelent akkor a születés és halál kereke? A születés és halál kerekét csak akkor érti meg, ha az egész mikrokozmosszal kapcsolatban vizsgálja. Az előzőkben a mikrokozmoszt szándékosan nem említettük, hogy fejtegetésünket ne bonyolítsuk. Most azonban emlékeztetünk arra, hogy a mikrokozmosz a léleklény halandósága miatt újra meg újra kiürül. A mikrokozmosz így keringve tévelyeg a haláltermészetben, s ismételten egy halandó lelket kell felvennie a szerkezetébe, hogy ebből a lélekből és ennek segítségével egyszer kialakulhasson annak a lehetősége, hogy a mikrokozmoszba beilleszthessék az eltűnt, eredeti harmadik mag-atomot, s ezzel ki lehessen fejleszteni a lélek-transzfigurációt.

Második rész
A LÉLEK ÚJJÁSZÜLETÉSE

2/1
Értelmes-erkölcsös tudat

 

Tudatállapot = életállapot! Minden megújulásra célzó életnek ez az alapelve volt előző fejtegetéseink központi gondolata. Beláttuk a teljes tudatmegújítás szükségességét, hogy a modern Szellemi Iskola ajánlatait egyáltalán elfogadhassuk. Az ilyen tudatmegújítás a legszorosabb kapcsolatban van a lélekmegújítással, a lélek-újjászületéssel, mert a lélek vezető nézete, lélekállapotunk központi magelve: tudat. Ezért a misztériumok ösvényén az első és legfontosabb lépés a lélek transzfigurálása, átalakítása.

Továbbá azt fedezzük fel, hogy a lélek tudata és minden egyéb tulajdonsága a mágneses agyszerkezet mágneses lélegzése útján jön létre. Így minden tanuló köteles más mágneses lélegzéshez jutni, elhatolni, hogy a lélek valóban megújulhasson. Más mágneses lélegzés más tudatot, más tudat pedig más létállapotot jelent.

Van egy mágneses életterület, melyben itt minden ember él és létezik: ez a megszokott természet mágneses tere. És van egy másik mágneses tér, a Gnózis tere, a Krisztus-hierarchia tere. A Szellemi Iskola tanulóságának csak akkor van értelme, ha a tanulónak sikerül az egyik mágneses életterületről áttörni a másikba. Ez azt jelenti: Krisztust elfogadni, Őt vallani és Őt szolgálni.

Krisztus elfogadása nem misztikus meghatódottság, hanem mágneses erőinek a felvétele és beépítése, hogy azokkal hatni lehessen. Amit új életterületnek nevezünk, az egy igazi fejlődés az új mágneses helyzetben. Emiatt világos, hogy aki el tud hatolni az új mágneses lélegzéshez, az ugyanabban a pillanatban megszületett az új életterületen. Akik így megszülettek, azok az alkalmazkodás bizonyos ideje után képesek és hivatottak lesznek másokat is felébreszteni, hogy azok is bemehessenek az új életterületre. Ezt a pompás segítséget mindig is és szüntelenül nyújtják, s így minden időkben lehetséges volt a Gnózissal való kapcsolatot megkapni és ünnepelni.

Ismeretes azonban, hogy minden életfolyamatban vannak olyan időszakok, amelyekben, nagyobb összefüggésekben, bizonyos fázisok befejeződnek és újak kezdődnek. Két kereket látunk tehát forogni nálunk. Az egyik a természet megszokott kereke, a kikelet, virulás és hanyatlás kereke. A másik az új életterület szolgáló Szerzetének az előbbihez intelligensen és természettudományosan hozzáigazodó kereke: ennek a forgó keréknek is megvannak az időszakosan ismétlődő fejleményei, mint a megszokott természetre válaszoló reflexek. Ezen nem kell csodálkoznunk, mert ismeretesek a Szentírás lángoló szavai: „Isten nem hagyja el kezeinek alkotásait”. A Gnózis a mi megsegítésünknek minden igazi lehetőségét és alkalmas pillanatát megragadja.

Mindannyian Isten kép-viselői vagyunk, Isten ábrázolására hivattunk, szép és nagyszerű feladatra rendeltettünk: meg kell váltanunk a bukott mikrokozmoszt, ami által pedig magunkat is örök élettel ajándékozzuk meg. Ezért követ nyomon minket a szolgáló Szerzet, vagy mellénk áll, és átnyújtja nekünk a mi létünk fokán az új életterületet egy új időszakban, amelyben ezeknek az időknek a termését kell begyűjteni és a szolgai lakásból kivezetni, hogy új fajként, legújabb szemként lehessen az egyetemes élet láncához fűzni. Ez az új időszak, amelyben benne vagyunk, csak körülbelül 48 évig tart és legnagyobb jelentőségű. Ezért kell a modern Szellemi Iskolának ezt az időszakot teljesen megvilágítania, s az Ön érdeklődését kimondottan erre irányítania. Mert Önt is meghívták az új korszakban való pozitív részesedésre, alapvetően megváltoztatott mágneses lélegzéssel, hogy egy ilyen új alapon tapasztalhassa az új életalakulás nagyszerű üdvösségét.

Nagy és pompás világosság kelt fel fölöttünk: nagyszerű, nagy kegyelmet sugároztak ki ránk: az elragadtatás tágas térségét nyitották meg mindannyiónknak. Ön együtt van ugyan velünk a Szellemi Iskolában, de ebben a legfontosabb pillanatban még nincsen az új tudatállapotban. Az új tudatállapotba való áttörés a legtöbb tanulónál még nem történt meg. A Szellemi Iskolában minden erővel arra törekszünk, hogy Önt átsegítsük ezen a krízisen, hogy Krisztus az Ön számára sem valami tanító legyen, aki a régmúltból, megsárgult fóliánsokból beszél Önnek, hanem igazi Megváltó legyen.

Ügyeljenek arra, hogy a modern Szellemi Iskolát össze ne tévesszék az új életterülettel. A Szellemi Iskola Önöknél rendkívül fontos feladatot lát el: az Egyetemes Szerzetnek egyik munkahelye, mely arra hívatott, hogy régi tudatállapotunkban és megszokott természetünkben tévelygő, kereső és törekvő embereket vonjon magához és legyen az ő szolgálatukra. A modern Szellemi Iskola közvetítő Ön és az új életterület között, mert az Iskola olyan elektromágneses erővel közeledik Önhöz, amely pontosan tudományosan az Ön létállapotához igazodik. Az Iskolának ez a sugárzó ereje nincsen egészen ebből a világból, de még az új világból sem. Úgyszólván pontosan a kettő között áll, s képes a tanulót az értelmes-erkölcsös belátáshoz elvezetni, ahogyan az Iskola érti ezt: vagyis az Iskola elkezd folyamatosan az Ön talán szenvedés és bosszúságok, vagy a számtalan tapasztalat által egyensúlyából kibillent, elfáradt és megtört észbeli belátásához apellálni. Ha tehát Ön az ész tekintetében megérett, értelmes belátása tekintetében éretté verődött, akkor az Iskolának az Ön értelmes belátására irányított sugártere nagy, belső megrendülést okozhat Önben.

Képzelje el, hogy megérti az Iskola mondanivalóját. Akkor erre mindenképpen erkölcsi megrendülés következik. Ennek a lelki megmozdulásnak öt nézete van. Önt számtalan érzésreflex rendíti meg, s az ilyen belső érintettség alapján kifejlődik a sternumnak (mellcsonttáj), valamint az amögött lévő csodálatra méltó szervnek, az úgynevezett szív rózsájának a nyíltsága.

Ez a kétszeres belső hatás a sternumot megrezegteti, a mellcsont fogékonnyá válik az Iskola rezgési feszültségére, és az ilyen erkölcsi megrendülés alapján az Iskola mágneses ereje behatol az Ön ősatomjába, s ezáltal az Ön vérébe. Így Ön képes lesz felövezni magát az igazsággal, összekötni az igazságot a vérlényével. Ezen az alapon minden tanuló képes rátérni a kétszeres mágiára, az Önben elért helyzetre hangolt hitgyakorlatra és a teljesen ennek a helyzetnek megfelelő életvitelre.

Most már esetleg belátja, hogy mennyire elengedhetetlen az Iskola közvetítő szerepe. A Szellemi Iskola áldozatával, önfeláldozásával, vérontásával hidat ver a Gnózis és a tanuló között. E híd nélkül hatalmas rezgési különbség maradna a Gnózis és a tanuló között. A Gnózis világossága enélkül az áthidalás nélkül soha sem érinthetné meg Önt. Ezért várnak el az Iskolában minden tanulótól hitet és ezzel megegyező életvitelt. Ön hisz a Szellemi Iskola céljában: nos, az észbeli és erkölcsi érintés és ennek következményei által a cél mögött világló igazságot ízelítőként elhozzák Önnek, úgy, hogy ebből élhet és cselekedhet, és erővel rátérhet egy új életvitelre, egy nagyon pozitív hegyibeszéd-életre. Így pedig biztos a siker, Ön valóban győzni fog. Az új lélekszületés megtörténik és Ön bemegy egy új életterületre.

Aki a Szellemi Iskolához valóban közeledik, az tehát a megszokott tudatállapotáról áttér az ecsetelt tanulóság értelmes-erkölcsös tudatállapotára. Ezután az értelmes-erkölcsös tudatállapottól Isten gyermekeinek új tudatállapotához már csak egy lépés van hátra. Az új faj hívja Önt és integet Önnek! Az új korszak tágra nyitotta kapuit, Önnek csak be kell mennie, ha értelmes-erkölcsös belátását, ennek minden következményével, világos tudat formájában hagyja lángolni önmagában. Ha megérti a Szellemi Iskola küldetését és üzenetét, akkor e belső megértés következtében elkerülhetetlenül erős lelki megmozdulás alakul ki, mely Önt teljesen megnyitja a Szellemi Iskola első érintése számára. A Szellemi Iskola érintése számára, mert ebben az első fázisban az Iskola képviseli a Gnózist Önnel szemben. Amit megértett, azt akkor a hit és élet kétszeres mágiájával megvalósíthatja az életvitelében.

Úgy vesszük, hogy ezt megteszi, s így szándékunkban áll Önt legalábbis valamelyest előkészíteni erre a hazatérésre. Megpróbáljuk ábrázolni, hogy mi vár Önre a fátyol, a „kárpit” mögött, mely most az új életterületet takarja. Erre vonatkozó munkaanyagunkat két részre osztjuk. Először is az új életterületre való belépést nézzük meg azoknak az esetében, akik testüket már elhagyták és Samballa vákuumában vannak, vagy a folyamat közben veszítik el anyagtestüket. Másodszor az új életterületre való belépést a testben élők esetében vizsgáljuk. Megkaptuk azt az előjogot, hogy ízelítőként megnyissuk Önnek az új életterületet, s meghívjuk, jöjjön be velünk. A Szerzet megkéri Önt a pompás otthon megtekintésére, amelyben, ha akarjuk, mindannyian lakhatunk majd. Áldottak vagyunk az emberek között. Vizsgálja meg velünk kutatóutunk nagyszerű célját, mert nem a kíváncsiságát akarjuk kielégíteni, hanem nagyon is az értelmes-erkölcsös állapotában akarjuk megragadni, megacélozni, és nagy, pompás erőfeszítésre képessé tenni az új élet testvéreinek szolgálatában.

2/2
A folyamat: a rózsakereszt-menet

 

Ahogyan megállapítottuk, a Szellemi Iskolának háromféle tudatállapotot, s így három életállapotot kell figyelembe vennie. Az egyik az általános dialektikus ember tudatállapota, a másik a Szellemi Iskola tanulójának tudatállapota, a harmadik az új faj résztvevőjének (aki belép az új életterületre) a tudatállapota.

Az első tudatállapot külsőségekben és belső tekintetben is teljes mértékben a haláltermészet asztrál erőivel működik.

A második tudatállapot, melyben a Szellemi Iskola sok tanulója van, az értelmesen-erkölcsös tudat. Aki ebben a tudatállapotban van, az az értelmét illetően valamilyen tekintetben többé-kevésbé nyitva áll az egyetemes tan érintésével szemben. A tény, hogy a tanuló az Iskolával való kapcsolatot folytatottan keresi, azt bizonyítja, hogy értelmi képessége fogékony lett a Gnózis érintésére. Az ismétlődő értelmi érintés miatt erkölcsi megmozdulás is kifejlődik benne, ami miatt a rendkívül érzékeny sternum, a szívszentély mágneses központja fogékony lesz a Gnózis asztrális érintésére. Ha a vérállapot csak valamennyire is megengedi, akkor a tanuló lélekrendszerét valamelyest meghatja a Gnózis sugártere.

Ha Ön belépett ebbe a második tudati állapotba, akkor nagyon bonyolult helyzetben él. Lelke túlnyomó része teljesen dialektikus természetű. Ezen felül személyiségét a természet szülte. Lelke nagyon kicsi, korlátozott, tudatalatti részén keresztül azonban kapcsolatban van a Gnózissal. Természetszülte állapota miatt százszázalékosan össze van kapcsolva a megszokott természet asztrál térségével. Mágneses agyrendszerével ennek a természetnek asztrál erejét lélegzi be. Valami azonban van az Ön értelmi képességében, tudatában, a főszentély hétkarú gyertyatartójában, ami Önt fogékonnyá teszi a Gnózis érintésére. Hogy ez miképpen megy, azt később magyarázzuk.

Mily gyakran megtörténik, amikor itt ül a templomunkban, hogy valóban, belsőleg meghatódik, hogy a megbeszélt belső megmozdulást tapasztalja. Ekkor megnyílt a sternum, s nyíltság keletkezett a Gnózis érintésével szemben a szívszentélyben. A haláltermészetet a mágneses agyrendszerrel, a Gnózist azonban a sternum mágneses rendszerével lélegzi be. Emiatt hasadtságnak kell keletkeznie, mert két alapvetően különböző mágneses tér érinti meg Önt. Ettől az órától kezdve háború tombol Önben éjjel-nappal. A Szentírás azt mondja erre, hogy kardot döfnek a lelkébe. Az ilyen hasadt állapotban állókra érvényes az Úr Jézus mondása: „Nem békességet hozni jöttem, hanem hogy kardot (fegyvert)”.

A Szellemi Iskola legtöbb tanulója ebben a második tudatállapotban van. Önök tehát az értelmesen-erkölcsös tudatban vannak. Lelküket megragadta a Gnózis, kapcsolatban érzik magukat, egyébként azonban mindenük a régi természetből való. Az egyik pillanatban ujjongásra és hálára van okuk, mert teljesen felvétettek a Gnózis áramlatába, a Gnózis Önökhöz fér: a következő pillanatban teljesen melléfognak, rájönnek erre értelmesen-erkölcsös képességükkel, s ilyenkor nyomorultul érzik magukat.

Ez a második tudat egy igazi áthidaló tudat, amelyet a Szellemi Iskola tevékenysége kelt és tart fenn Önökben. Érthető és elkerülhetetlen, hogy a két mágneses tér között ingadoznak. Az egyik pillanatban a természettérrel vannak kapcsolatban, a következőben a Gnózis érinti meg Önöket. Az is érthető azonban, hogy ez a helyzet tarthatatlan. Ha az egyensúlynak ez az ismétlődő megzavarodása tartós állapottá válna, akkor Ön ezt nem bírná sokáig. Ebben az állapotban Önnél minden lehetséges: a visszaesés a régi létbe, visszatérés a megszokott természetállapotba, vagy továbbhaladás az új létállapotba, áttörés a teljes lélek-újjászületéshez, bevonulás az új életterületre. Le a hídról, vagy át a hídon.

Ez a helyzet egyelőre, pszichológiailag elkerülhetetlenül nyugtalanságot kelt Önben. Időnként hajszoltnak érzi magát, nem találja az egyensúlyát és lelki nyugalmát. Nyugalmából újra meg újra felriasztják. Az egyik pillanatban bűnösnek érzi magát, a másikban úgy érzi, hogy erőltetik, majd az a véleménye, hogy nagyon is igazságtalanul bántak Önnel. Az Iskola pedig, az Ön véleménye szerint, ebben a helyzetben a kőkemény, érzéketlen néző. Lássák azonban be, kedves Barátaink, hogy az Iskolának egy célja van: hogy átjöjjenek a hídon!

A Szellemi Iskola a klasszikus révészre hasonlít, akinek Önt át kell vinnie a Stix folyón. Ha beszáll az Iskola hajójába, hogy átkeljen ezen a pokoli folyón, akkor bizonyára tudja, hogy mi vár Önre. Akkor el kell fogadnia a folyamatot! Ha a Szellemi Iskola csónakja elindul a partról Önnel, s ráront Önre a mágneses változás minden mozgalma, az Ön akadémiai tengerének hullámai zuhognak és örvénylenek, mialatt a révész szorgosan a zátonyok elkerülésén fáradozik, amelyek mindenütt ravaszul rejtőznek és leselkednek, Önnek pedig egyre-másra arcába csap a tajtékzó helyzet, egyszer jobbról, másszor balról, akkor ne a révészre haragudjon. Éppoly kevéssé mondhatja neki, hogy álljon meg egy pillanatra, menjen valami nyugodt helyre, mert ebben a mágneses mozgósítottságban nincsen nyugodt hely! Mert Önt két mágneses tér támadja, s ezek diszharmonikus viszonyban vannak.

Ugye most már megérti a hasadtságot Önmagában, a szeszélyességet és ingadozást? Nos, ez a folyamat! Ebben pedig csak két lehetősége van: előre menni, vagy hátrafelé: át a másik oldalra, vagy visszafelé. De döntenie kell: mert egyébként mit keres a révész hajójában? Mit keres a hídon? A hullámok a híd alatt a halál nótáját fújják, ez nem vidám dolog, nem kellemes hallgatni, még kevésbé kellemes, ha az élet habzó vihara csapkodja az arcát. Ön azonban azért jött a Szellemi Iskolába, mert sóhajtozva vágyik a másik partra. Létezhet-e nagyobb, magasztosabb, tökéletesebb szeretet-tett, mint a révészek munkája, akik Önt átvezetik a másik oldalra?

Ismeri az olvasó a Pistis Sophia történetét? Ő kezdetben visszamegy az első tudatállapothoz, visszatér Egyiptom húsosfazekaihoz. A Gnózissal szembeni nyíltság azonban már túl mélyen beléje vésődött! Ha Ön kibírta néhány évig a Szellemi Iskolában, vagyis néhány évig a két mágneses tér küzdelmének tárgya volt, melyeknek egyike Önt a főszentélyben, a másik a szívszentélyben támadja, akkor Önben megváltozott valami. Így van ez a Pistis Sophiával is. A Gnózissal szemben annyira megnyílt már, ez annyira bele van már égetve, hogy amikor visszatér a régi tudatállapotba, ott egyáltalán nem érzi otthon magát – még kevésbé, mint a Stixen, a révész csónakjában, a Szellemi Iskola hídján. A tizenharmadik eon érintése annyira megváltoztatta, hogy a megszokott természet minden erőjelensége ellenségévé vált és minden elképzelhető módon zaklatja Önt.

Aki bizonyos időt töltött a gnosztikus mágneses tér sugárerejében, az ennek a jegyét viseli. Ez az ember kezdetben persze nincsen kellemes helyzetben. Szokásos tudattevékenységében a dialektikát már alig bírja elviselni, értelmesen-erkölcsössé vált tudatállapotában pedig újra meg újra azt tapasztalja, hogy „ezt már nem bírom: a Szellemi Iskolában nem hagynak nyugton”. A tanuló így nagyon tudatosan hányódik, mert a két világosság, a természet világossága és a Gnózis világossága váltakozva uralkodik rajta. A Szellemi Iskola Önt valóban krízishez tereli. Akkor pedig döntenie kell, véglegesen pozitívan a megbeszélt kétszeres mágikus cselekvésre kell szánnia magát: a teljesen a helyzetre hangolt hitállapotra és az ennek tökéletesen megfelelő életvitelre. Nem segít Önön, ha pillanatnyi állapota miatt zúgolódik és sóhajtozik: „Ebben a nyomorúságos helyzetben, amelybe kerültem, csaknem összeroppanok”. Nem változtathat a helyzetén: el kell indulnia keresztútjára!

Mert a Szellemi Iskola a rózsakeresztútra ösztönzi-sürgeti Önt, Jézus Krisztus keresztjének, az Önben lévő Ura keresztjének a magára-vételére. Erről van szó: a pozitív elhatározásról, hogy valóban rózsakeresztes akar lenni. Tanulóságának csak akkor lesz értelme, ha a vörös rózsakeresztet elfogadja. A Szellemi Iskola egyáltalán nem szándékozik Önt bosszantani, vagy valamiképpen is elvenni a kedvét. A Szellemi Iskola célja az Ön rózsakeresztessé-transzmutálása. Amikor Ön erre végleg elhatározza magát, akkor kezd a tanulóságának értelme lenni, s ekkor kap jelentőséget az Ön értelmesen-erkölcsös tudata. Életének ekkor szép és nagyszerű célja van, s ettől kezdve minden nyugtalanságot belső biztonsággal és megértéssel, sőt nagy örömmel fogad. Mert ha károsul Krisztus érdekében, kedves olvasó, ne lássa ezt túl misztikusan, akkor ez csak örömet okozhat Önnek. Ha az üdvfolyamat miatt nehézségeket kell átélnie, akkor tudja: Ez a folyamat miatt van, ez a rózsakeresztmenet bennem: ez pedig – nemde – csak örömmel töltheti el!

A dolgok fejlődését jól meg kell értenie. Azért jön a Szellemi Iskolába, mert érett erre. Az Iskola által végzett észbeli érintés után az ecsetelt erkölcsi folyamat következik, az érzések megmozdulása, a „meghatódottság”, a sternum nyíltsága, a rózsa kivirulása és a vér befolyásolása. Ebben a pillanatban születik meg Önben az Úr Jézus: a tudatalatti új lélekszületés valóra vált. Ilyenkor mindig is hurrá-hangulat fog el minket, szinte ünnepély van bennünk, a pásztorok és keleti bölcsek imádnak bennünk. Közvetlenül ezután azonban – hogyan is lehetne másképpen – Heródes is jön, hogy a gyereket, az éppen megszületett gyereket megölje, amire persze menekülés következik.

Ha egy lélek így megnyilvánul az Iskolában, akkor természetesen öröm van bennünk: mert a világosságnak minden hierofánsa hálás, segítségét és támogatását ajánlja fel. Authádész hatalma azonban, az ugyanabban az országban lakó négyszeres főúr keze, Heródes keze szintén érezhető lesz, s megpróbálja majd természetes ellenfelét megölni. Heródes a haláltermészet sugártere, amelyet Ön a mágneses agyrendszerével lélegez be. Ez a természet ereje, s ez természetesen megtámadja azt, ami a Gnózisból áramlik be a sternumon keresztül. Az Ön saját lénye a harctér, saját lényében van tehát Betlehem is, ahová Heródes zsoldosait küldi, hogy az újszülött gyermeket megölesse. Erre tehát a menekülés következik Egyiptomba, az ideiglenes belső semlegesítés: az új világosság rejtett helyre menekül, s még nem hathat erővel. Itt van, de el kell rejtőznie. Ekkor Önnek nagy belső harcot kell vívnia.

Bizonyos pillanatban aztán eljön a döntés ideje, a kétszeres mágikus cselekvés elhatározása a rejtettség lélekmélységeiből: az új világosság, a Jézus a tanulóban, újra átveszi a kezdeményezést és elkezdi vándorlását benne. Mielőtt azonban ez történhet, leszáll rá a Szent Szellem. A Gnózis áramlata újra elárasztja a tanulót, s eltölti az új elhatározást mozgató-támasztó erejével. Így száll le a Szent Szellem a jelöltre. Ebben a pillanatban született meg a rózsakeresztes.

A folyamatot, amelyre a tanuló teljesen felkészült, most nagyon tudatosan elfogadja: „A rózsakeresztútra megyek!” Ebben a pillanatban kezdi el az Úr Jézus zarándokútját benne: útközben pedig meggyógyít Önben minden vakságot, bénaságot és betegest. Ön egyre jobban követheti Őt. A folyam, amelyen Ön hajózik, az áramlat, amelyen átkel, már nem tajtékzó, dühöngő, forró kavargás: ennek az ideje Önben rég véget ért. Utazása nagyon nyugodt lett, félelme megszűnt, mert kapcsolatban tudja magát az új országgal. Mégis csak a hídon van még: még csak a második tudatállapotban van: de egyre erősebben látja világítani a másik partot!

Elsősorban azt a tényt akarjuk biztossá tenni, hogy Ön már az értelmesen erkölcsös tudat állapotában biztos lehet, hálás, és ami a legnagyobb jelentőségű, biztonságban van.

A három tudatfokot úgy is nevezhetjük: a természetszülte ember tudata, a „Jézus-megszületett”-tudat és a „Krisztus-megszületett” tudata.

Ha az értelmesen-erkölcsös tudatállapotában levonja a következtetéseket, tehát alkalmazza a kétszeres mágikus cselekvést, akkor Jézus-megszületett ember lesz. Akkor még várakozás van, a magasabb tudathoz, az új lélektudathoz való áttörésre vár, de a János-Önben már régen átadta a kezdeményezést az Úr Jézusnak: s ezzel Ön biztonságban van. A lélekhalált Önben rég legyőzte az Önben növekvő halhatatlan lélekállapot.

Közönséges, természetes ötszörös lelkiállapotunkat nem lehet fenntartani, sem itt, sem a másvilágon. Ismeretes: A bűnös léleknek meg kell halni. Lelkünk, életünk, és megszokott tudatunk halandó: mindez feloszlik az anyagi halál után, elpárolog a másik oldal országaiban, semmi sem marad belőle. Ha azonban Ön a rózsakeresztútra tér, akkor az első pillanattól kezdve halhatatlan lelket kezd építeni. A halál lelke így egyre fogy, mialatt a halhatatlan új lélek gyarapodik. Ez a leváltás, ez a változás pedig az Ön egész eljövendő sorsa tekintetében döntő jelentőségű. Ha előbb, vagy utóbb eljön az a pillanat, amikor anyagtestét nem képes tovább fenntartani, akkor lélekváltoztató folyamatának, lélek-transzfigurációs folyamatának a foka dönt afelől, hogy mi történik anyagi halála után. Tudja, hogy a közönséges ember az anyagtest halála után személyisége maradékával a tükörszférába érkezik, a másik oldalon lévő területekre, s ott olyan helyre kerül, amely teljesen megfelel az ő létállapotának. Egyforma rezgések vonzzák egymást. A szférákban, a területeken, amelyeken ezután áthalad, több-kevesebb idő leforgása alatt a halandó lélek tovább fogyatkozik, mint valami lassan kialvó tűz.

Ha azonban élete folyamán valóban megvan Önben az értelmesen-erkölcsös tudat, ha a hit és élet kétszeresen mágikus folyamatát valóban elfogadja és kiéli, vagyis kihasználja a helyzetet a rózsakeresztút megkezdésére, akkor kezd valami megjelenni Önben a halhatatlan lélekből. Ha így folytatja életét, akkor elmenésekor Jézusban, az Úrban fog elhunyni. Amikor tehát fáradtan leteszi a fejét, utolsó lélegzete után a közönségesen halandóval együtt lényéből felszáll a halhatatlan is. Akkor személyisége maradékával, úgy ahogy van, már nem a tükörszférába megy, hanem a többször megbeszélt Samballa vákuumába: ez az új életterület külső kapuja.

Samballa vákuuma nem tartozik a tükörszférához, hanem a szent Rózsakereszt templomának előudvara. Ezt nevezték a régiek „a magasztosak páholyának”, ahogyan létezik a „bukottak páholya” is. Egyszerűen azt mondhatnánk, hogy az a Szellemi Iskola, a Lectorium Rosicrucianum a másik oldalon. Ha Ön itt komoly tanulóként tartózkodik az Iskolában és az Iskola dolgát végzi, az értelmesen-erkölcsös művet, ennek minden következményével, s így hagyja el majd földi siralomvölgyét, akkor egészen biztosan Samballa vákuumában üdvözlik Önt. Ha van joga odajutni, akkor ott lesz, annak alapján, ami halhatatlanul megszületett Önben. Személyisége többi része maradéktalanul feloszlik. Ami a természettől való, az természetes útjára megy. Ami azonban Önben halhatatlan, azt ott megőrzik és tovább fejlesztik. Ezt semmiféle halál nem veheti el, egyetlen Eon, egyetlen természet-archon sem ölheti meg Önben. Akkor tehát nem a természetvallásos ember mintájára áll szemben valami külső jézusjelenséggel (ez rögeszme lenne, tükörszféra-őrület), hanem egy elmúlhatatlan sugárerővel van összekötve, mely maradandóan Önben akar lakni. Ez Jézus, az Úr, az élet sugárereje. Ha tehát így, ebben a Jézusban, ebben az Úrban hunyt el, akkor valójában nem halt meg. Ha ez az állapot Önben már növekszik, akkor már most legyőzte a halált, már most tökéletesen szabad. Akkor nem hal meg, hanem, mint élő, nagyon sok nehezéktől szabadult meg.

Akkor csak egy lehetősége van: Samballa vákuumában a Szent Szellemben gyarapodván folytatni előkészületét az új életterületre való belépésig.

2/3
A tanuló rendeltetése: megszenteltetés

 

„Ezért tehát felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz nektek, mikor megjelen.

Mint engedelmes gyermekek, ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek a tudatlanságotok alatt voltak bennetek, hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben. Mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok”.

Mint akik újjászülettetek nem romlandó magból, hanem romolhatatlanból, Istennek igéje által, mely él és megmarad örökké, vessetek le minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigykedést és minden rágalmazást, magatoknak is élő kövekként épülvén egységben lelki házzá, szent papsággá.”

Ezzel a kijelentéssel szembesítjük Önt, mert mindazt tükrözik, amit az előző fejezetekben beszéltünk meg. Világosan megmutatják, mire képes egy tanuló okosan erkölcsös tudatában. Teljes mértékben képes értelme derekát felövezni a Gnózis szempontjából.

Értik ezt a jelképes beszédet? Keleten fel kell hajtani a hosszú ruhát, hogy ne zavarjon munka közben. Mivel pedig a Szellemi Iskola a sugárerejével először az észhez fordul, Péter levele azt akarja tudatni, hogy ez az érintés közvetlenül új munkára akarja Önt képessé tenni.

Ön tudja, hogy az ész megérintése Önben erkölcsi megrendülést okoz. Most tanácsot adnak ebben a tekintetben, melyet meg kell szívlelnie. Az erkölcsi megrendülés folyamatában az ember gyakran annyira meghatódik és oly ideges, annyira megragadja a dolog, hogy a világosságérintéssel nem lehet határozott eredményeket elérni. A könnyek özöne, mély bűntudat, egy csomó elhatározás tolakodik és vetekedik elsőbbségért. A meghatódottság nemsokára elmúlik, s a mindennapi életnek újra annyi részletére kell figyelmet fordítani, hogy az első érintés nem terem gyümölcsöt, valamiféle aratásról szó sem lehet. A misztikus meghatódottság a sternumot nem teszi fogékonnyá a második érintésre, az áldás elmarad!

Ezért mondják tehát: Övezze fel értelme derekát! Legyen intelligensen kész a cselekvésre. Ha pedig megtörténik az ész megérintése és Ön ennek teljesen megnyitja magát, akkor józanul uralkodjon az erkölcsi megrendülésen, vagyis ne hagyja magát érzelmesen elragadtatni, mert így elveszíti az önuralmát. Hagyja azonban nagy nyugalommal és megértéssel a folyamatot dolgozni Önben, örömmel azt remélvén, hogy most a Gnózis nagyszerű kegyelemáramlatát be lehet lélegezni a sternumon keresztül: mert ez az útravaló, a harmat, amit a szív rózsája szomjasan keres.

Most már ismeri a folyamatot. Az első érintéstől kezdve egyre több tárul fel ebből a folyamatból egyre világosabban látja maga előtt az ösvényt: egyre inkább ritkul Önben a tudatlanság, aminek következtében nyugodtan és józanul megkülönböztethet mindent, ami ebből a természetből való, s megfontolhatja, hogy mennyiben részesülhet abban, anélkül, hogy árthatna Önnek a megszenteltetés folyamatában, amelynek önkéntesen vetette alá magát.

A megszenteltetés (a latin szana = egészség), a szentelés egész-ségessé válást jelent. Ön erre rendeltetett. A Szellemi Iskola célja az Ön lényének „egésszé”, egész-ségessé-tétele. Magától értetődik tehát, hogy a tanuló, észben és erkölcsben képessé téve, szentelt életet fog folytatni. Ön szentelt életet folytathat, ha szüntelenül tanulóságára irányul, mert egy romolhatatlan erő van Önben, az élő és maradandó ige magja.

Ezért nem csak kívánatos, hanem szükséges is, hogy ragyogó, új életvitel áradjon Önről: mert ez lehetséges. Minden gonoszság, minden csalás, képmutatás, irigység és rágalmazás Önben is a múlté legyen. Itt az erős énközpontúság öt pozitív kifejezésének, jelenségének az elmúlásáról van szó, amelyek öt negatív reagálást képeznek az Ön pozitív tanulóságára. Világosan meg kell értenie, hogy mire rendeltetett és lett képessé téve, s hogy Önben saját magában mi veszélyezteti a megszenteltetés lehetőségeit.

Teljesen elő van készítve arra, hogy élő építőkő lehessen: és csakis élő építőkövek formájában lehet Önt használni a nagy, egyetemes templomban, az új életállapot szent papságában.

2/4
Az új lélek alakulása

 

A modern Szellemi Iskola, ahogyan megbeszéltük, két munkaterületen működik: az egyik az anyagszférában van, a másik Samballa vákuumában. Az olvasó bizonyára belátja, hogy ez mennyire szükséges, de azt is, hogy ezért filozófiailag, meg misztikus és természettudományos szempontból is vállalni lehet a felelősséget. Képzelje el, hogy a Szellemi Iskola erős fáradozással az anyagban száz tanulót hozzásegített az ösvény bejárásához. Esetleg Ön is tudja tapasztalatból, hogy olykor mennyi fáradság és erő kell ahhoz, hogy egy tanuló a helyes pályára kerüljön. Nos, példánkban most száz tanuló ért el idáig: de még nem értek el az új életterületre, még egyáltalán nem érték el a harmadik tudatállapotot. Ha azt kellene látnunk, hogy ezeknek a testvéreknek a halála által az elkezdett munka hiábavaló lett, megsemmisül, akkor ez mégis csak furcsa lenne, nem lenne természetes, nem lenne logikus!

Örvendünk, hogy a múlttal ellentétben most leplezetlenül közölhetjük Samballa Szerzetének létezését, mint Iskolánk következetes folytatását. Aki az értelmes-erkölcsös tudatállapotban van és szabadon elkezdte önmaga építését, tehát „szabadkőműves”, az ezzel Jézusmegszületett ember lett. A halált legyőzte, és a test elveszítése esetén az elkezdett munkát a másik birodalomban, Samballa vákuumában folytatja.

Ennek hallatán arra az álláspontra helyezkedhetne, hogy „minél előbb, annál jobb”. Az ilyen álláspont azonban nagyon is helytelen, nagyon önző lenne, s énközpontúságról tanúskodna. Azt bizonyítaná, hogy Ön még egyáltalán nincsen a megbeszélt folyamatban. Először is gondolja meg, hogy az anyagszféra volt az Ön megfordulásának az alapja. Másodszor, mint Isten képmása, Isten képének viselője, Isten ábrázolója az anyagszférában megszületvén tudta megkezdeni az útját. Harmadszor ezáltal került kapcsolatba a mikrokozmosszal. Negyedszer a lehetőleg hosszú tartózkodással az anyagszférában a megkezdett munkát jobban megerősítheti. Ötödször az anyagszférában lehetőleg sokáig szolgálván kivenné a részét mások felébresztésében, hogy azok is ugyanarra az ösvényre térjenek. Hatodszor pedig, az anyagszférában folytatott életvitele rendkívül nagy befolyással van azokra, akik a másik birodalomban tartózkodnak.

Persze ha teljesen kimerültünk, akkor nem kifogásolható, ha a másik birodalomra vágyunk, de meg kell gondolnunk, hogy ha az anyagban élvén teljesen a földi eklézsia szolgálatában állunk, akkor lényegében soha sem vagyunk elválasztva a másik birodalomtól és Szerzetétől. Ugyanakkor ott is lakunk, s ha ezt jól belátjuk, minden következtetés levonásával értelmes-erkölcsös tudattal feldolgozzuk, akkor világos lesz, hogy a két birodalom, a Szellemi Iskola két nézete teljesen egyenrangú, erősen hat egymásra és minden másodpercben kapcsolatban vannak. Lényegében abszolút egyek, de téridőrendi értelmezőképességünkkel magunk választjuk el őket, és az időt múltra, jelenre és jövőre osztjuk. Valójában tehát olyan jövőre vágyunk, mely már most, a jelenben a miénk.

Ha Ön ezt belátja, akkor ettől az órától kezdve tudatában lesz az egységnek: akkor a másik birodalom valóságának is tudatába jut, és bizonyos tekintetben kapcsolatba léphet azzal. Ezzel a belátással sok bosszúságot és tévedést kerülhet el.

Ezekről a dolgokról eddig soha sem beszéltünk ilyen nyíltan a nyilvánosságnak szánt közleményeinkben, mert el akartuk kerülni a spiritiszta gusztustalanságokat és tükörszféra-befolyásokat. Persze felteheti a kérdést, hogy ezek a veszélyek elmúltak-e. Hogy a veszélyek elmúltak, azt nem akarjuk éppen állítani, de azóta sok tanuló lett érettebb: ami azonban még fontosabb: eljött az idő! Az idő kötelez közzétételre minket. Önöket be kell vezetni ezekbe a dolgokba.

Talán tudja, hogy sokan érzékenyek tükörszféra-befolyásokra. Létünk miatt persze mindannyian érzékenyek vagyunk, mert a dialektikus mágneses térből élünk. Itt azonban a tükörszféra-érzékenységgel minden okkult, vagy médiumszerű viselkedésre gondolunk, aminek következtében valaki például túlvilági jelenségeket lát, hall, vagy másképpen észlel, s magát így hagyja becsapni, vagy hagy magával visszaélni. Az ilyen viselkedés mindig bizonyos lelkiállapotok miatt keletkezik, amelyeket elődeinktől örököltünk, s most a véren keresztül, vagy a karmából a mikrokozmosz aurikus lénye mágneses rendszerén keresztül jönnek ránk. Legtöbbször mindkét tényező hatásos.

A legnagyobb nyomatékkal kijelenthetjük, hogy mindezeknek a médiumisztikus és okkult tevékenységeknek az eredménye semmiképpen sem képes Önt kapcsolatba hozni a másik birodalom Szerzetével. Minden fecsegés, hogy „ezt láttam, vagy azt hallottam, vagy azt az üzenetet kell átadnom Önnek”, kivétel nélkül tükörszféra-befolyásból ered. Ezt a nyüzsgést Önnek határozottan és tökéletesen vissza kell utasítania, bárhonnan és bárkitől is jönne, ha a legmagasztosabb formában is jönne, vagy a legjobb barátja közvetítené is Önnek.

Egyetlen közönséges tudatú emberi lény sem észlelheti az igazi másik birodalmat: mindegy, hogy tudata az anyagszférában vagy a tükörszférában nyilvánul-e meg. Sőt, az ilyen közönséges tudatú lény a másik birodalom létezését még csak nem is sejtheti, s a másik birodalomról szóló közléseket az ilyen lény mindig el is utasítja.

Legjobb példa erre „szent” Ágoston. Amikor Ágoston a manicheusok rendjének testvéreitől hallott a másik birodalomból való Szerzetről és ennek jelenségéről az anyagszférában, akkor minden elképzelhető módon megpróbált dialektikus állapotában bizonyságot szerezni a másik birodalom létezéséről. Így persze semmi eredményre sem juthatott, s ahogyan értelmiségi körökben szokásos, amit ő nem látott, nem hallott és nem érezhetett, annak létezését egyszerűen tagadta.

Persze nagyon is érthető, hogy a másik birodalmat dialektikus állapotból nem lehet észlelni, és semmiféle okkult képességgel sem lehet oda áthatolni, mert a másik birodalom, Samballa vákuuma másik mágneses térben létezik, mely semmilyen viszonyban sincsen a dialektikával. Ezért tanúskodik a János evangélium bevezetője: „A világosság fénylik a sötétségben, de a sötétség ezt a fényt, ezt a sugárteret semmiképpen sem tudja befogadni, még kevésbé képes reagálni rá”. A csupán dialektikus ember egész észlelési és tevékenységi körzetét az ő létterületének dialektikus mágneses törvényei korlátozzák, s ami ezen kívül van, az az ilyen ember számára nem létezik, s így nem is közölheti magát vele.

Ha egy tanuló eljön az Iskolához, akkor az Iskola első feladata, hogy a tanuló értelmi állapotához közeledjen és azt megérintse. Ha értelme az érintéssel szemben nyíltnak bizonyul, akkor az őbenne erkölcsi megrendülést okoz: ez a hozzá küldött értelmi impulzusra való reagálás. Ha ez az erkölcsi megmozdulás elég erősen kihat a szerkezetére, akkor sternuma megnyílik, a szív rózsája kibontakozik, és a Gnózis árama, a másik mágneses tér árama odatalálhat őhozzá. Akkor a Gnózis az ilyen tanulóhoz úgyszólván beköltözhet. Ezzel aztán, ha még olyan kezdetlegesen is, a második atommag, a szív rózsája össze van kötve a harmadik atommaggal, a képmással, a tanulóval, és a mikrokozmosz így többé-kevésbé kiegészült. Ekkor három együttműködő mag lesz a most kezdődő folyamatnak alávetve. Ha ez a tanuló valóban kezdi alkalmazni a hit és élet kettős képletét, akkor az eredeti mikrokozmosz helyreállításának folyamata hatni kezd. Ha ezt a folyamatot értelmesen erkölcsös tudatával nagyon tudatosan elfogadja és helyesli, akkor a Jézus-sugárzások elkezdik a megváltoztatást benne. Ennek az útját az új életvitel teszi szabaddá.

Ez egy születést megelőző folyamat, amelyben az új, halhatatlan léleklény magzata alakul ki. Ha Ön látott már magzatot akkor tudja, hogy annál kezdettől fogva különösen a kígyótűz, a gerincrendszer tűnik fel. A halhatatlan lélek magzatának is ilyen a formája, és ez a kígyótűzforma, ez a matrica az új lélekrendszer tengelye.

Normális személyiségünkben van két mágneses sarok. Az egyik, az Északi-sark, a hétkarú gyertyatartónak felel meg a hét agyüreggel a fejben, a másik, a Déli-sark a gerinc alsó végén lévő plexus sacralisnak felel meg, mely, figyeljen fel a névre, a szakrális, a szentelő központ a szó szoros értelmében. A mágneses Északi-sark veszi fel a közönséges mágneses erőket, amelyeket a kígyótűz dolgoz fel. Az örökölt tényezőket és karmikus erőket pedig a mágneses Déli-sark köti össze a kígyótűzzel, s így az egész szerkezettel.

A mindennapi életben tehát, mialatt biológiai állapotunk közönséges mágneses rendszere normálisan működik és a test és személyiség szükségleteit kielégíti, a tanulóban teljesen új mágneses személyiségrendszer alapjai lesznek lerakva. Az új mágneses rendszer Északi-sarka a negyedik agyüreggel esik egybe, míg az új Déli-sark a plexus sacralis, a szentelő központ egyik részében található. A két sarkot azonban még nem a kígyótűz köti össze, a kapcsolatot még nem ez képezi, mert ez még a közönséges mágneses folyamatokkal foglalkozik. A kapcsolatot most a nervus simpatikus két csatornája hozza létre. Ez az új mágneses rendszer nem a mágneses agyrendszeren keresztül táplálkozik, mert ez a Gnózis számára még teljesen hozzáférhetetlen. A Gnózis mágneses fluiduma, hatóanyaga ezért a sternumon, a szív rózsáján keresztül áramlik be a rendszerbe, s innen hatol át a negyedik agyüreghez, hogy aztán a nervus simpatikus két csatornájába menjen tovább. Így fejlődik ki az új alap az új lélek számára. Az új lélekmagzat alakulása a közönséges, normális tudattól teljesen függetlenül megy végbe. Tehát teljes mértékben tudatalatti lélekalakulásról van szó.

Képzelje el, hogy ez az új alakulás Önnél kifejlődik. A két mágneses sark és a közöttük futó tengely a nervus simpatikuson keresztül létrejött. Ha ebben az állapotban hal meg, akkor a haláltermészetből való részek szétesnek, feloszlanak, de a mikrokozmosz a halhatatlan, új lélekelvvel a másik birodalomba megy, és felvétetik Samballa vákuumába. Ami a közönséges természetből való, az felbomlik. A mikrokozmosz azonban a három eredeti életmaggal: az aurikus lényben lévő maggal, a rózsával megegyező atommaggal és a magzati léleklényben lévő atommaggal bemegy a másik birodalomba. Most pedig mi történik Samballa vákuumában? Gondolja meg jól, mert erre a kérdésre Ön is válaszolhat.

Képzelje el, hogy hirtelen visszatérne a közönséges biológiai magzati állapotba, vagyis születése előtti állapotba. Élne, de ennek nem lenne tudatában, mert a születés előtti állapotban még nincsen tudat. Ebben az állapotban tehát Ön semmiképpen sem folytathatna valamiféle cselekvő életet.

Most képzelje el, hogy a Szellemi Iskola tanulójaként hal meg, miután a halhatatlan lélekelvből valami kialakult Önben magzati állapotban, s ez a lélekmagzat a mikrokozmosszal a másik birodalomba érkezik. Személyisége többi része, beleértve ebbe mostani tudatát, maradéktalanul elpárolog. Az Ön egész rendszere, XY úr vagy asszony, értelmes-erkölcsös tudatával együtt teljesen elpárolog, elmúlik! Csakis az érkezik a másik birodalomba, ami az új magzati lélekelvből megvan Önben, mégpedig szinte alvó, nem tudatos állapotban. Ekkor Ön Jézusban elhunyt, Jézusban, az Úrban hanyatlott alá. A régi ember a szó szoros értelmében eltűnt, bement a jézussugárzásokba, a gnosztikus-mágneses sugárzásokba és ezek művébe. A magzati új lélek tehát most ott van Samballa vákuumában. Valóban az örökkévalóság méhében, a mindenség anyjának szülőméhében alszik: ami pedig onnan előkerül majd, az semmiben, abszolút semmiben sem fog az Ön dialektikus létállapotára emlékeztetni.

Ez ne okozzon Önnek csalódást, mert kijelentettük, hogy az olyan tanuló, aki bármilyen gyengén is, de képes új-mágneses módon lélegezni, már nem veszíti el mikrokozmoszát. Ettől a pillanattól kezdve a mikrokozmikus rendszer, mely hosszú korszakokkal ezelőtt elbukott, lényegében meg van váltva a halál kerekétől. A másik birodalomban, Samballa vákuumában aztán folytatódik az új lélekmagzat fejlődése a most már akadályozatlan világosságerő szeretetsugárzásában, ami Samballa vákuuma, egészen a felébredésig! Ez a felébredés ugyanakkor megszületés az új faj teljes tudatával, az új életterület teljes tudatában. Jézus, az Úr ekkor valóban feltámadott: akkor ünnepli Ön az Ön feltámadását: akkor olyan személyiségrendszerrel rendelkezik, mely teljesen az új lélekmagzathoz igazodik.

Ha még mindig lenne a csalódásnak valami nyoma Önben, akkor megpróbáljuk ennek az utolsó szikráját is eloltani azzal az emlékeztetéssel, hogy egyáltalán nem szükséges a másik birodalomba csupán magzati lelkiállapotban megérkeznie. Az előbbiekben csak a szükséges minimumot, az elérés legcsekélyebb fokát ecseteltük. Azt feltételeztük, hogy az ösvényt elkezdte: a két új mágneses sark kialakult: egy új lélekmagzatból keletkezett valami, elemi elve megjelent. Aztán Ön meghal, és a másik birodalomba megy: amit pedig fáradságosan, értelmes-erkölcsös tudatával, szabadon építkezvén megpróbált életre kelteni, az megmarad és dacol minden halállal.

Ez minden elképzelésen felül pompás, de ezzel a helyzettel nem kell megelégednie! Ameddig Önnek megvan itt ajándékba kapott élete, addig tökéletes emberiségszolgálatban, egész készségével és állandó irányulással, azzal a szándékkal, hogy az életet éli, ahogyan a Szerzet javasolja Önnek, vagyis hegyibeszéd-életet él, már itt továbbfejlesztheti születés előtti új lélekéletét. Már itt az anyagszférában felébredhet az új tudatban!

Ha aztán egykor leteszi régi batyuját, akkor a másik birodalomban már ébren érkezik meg, s nagy munkaterületet talál, például az ott alvó új lelkek, a szinte keltetőben alvók szolgálatának munkáját. Legfontosabb tevékenysége azonban a másik birodalomban az lesz, hogy egyházközségként, eklézsiaként, csoportként bevonuljon az új életterületre, találkozzon és vigye véghez az egyesülést azokkal, akik a földön küzdő egyházból, a földi Szellemi Iskolából érik el az új életterületet.

Nagy fejlődések, pompás fejlemények vannak alakulóban. A másik birodalom Szerzete és az itteni, lenti Szerzet közelednek egymáshoz. Nemsokára világosan tudatosan, mindkét oldalról egymásba folynak, és egyetlen csoportként lépnek be az új életterületre. Sok testvérünk, akit jól ismertünk, aki itt lakott, velünk élt, ment már előttünk a másik birodalomba. Tegyük meg tehát a legnagyobb erőfeszítéseket, hogy mindannyian ünnepelhessük ezt a dicsőséges és nagyszerű találkozást.

2/5
A dicsőséges feltámadás

 

Az előbbiek után bizonyára érthetővé vált, hogy ha a Szellemi Iskola értelmében regeneráló folyamatban álló tanuló meghal, akkor transzfigurációról csak csekély mértékben beszélhetünk. Ami az anyagi halál előtt megváltozott benne, az csak egy nagyon csekély mértékben előrehaladott transzfiguráció, ami pedig ezután következik a magasztosak páholyában, az már nem transzfiguráció, hanem fejlődés, mert amit a halandó emberben transzfigurálással kell elérni, az az anyagtest elmúlása után Samballa vákuumába érkezőknél a magzati új lélekállapot többé kevésbé gyors továbbfejlesztésével megy végbe, tehát egy új értelemben vett megszületés.

Azokra persze, akik most még az anyagszférában élnek, a dolgoknak nem ez a menete érvényes, legalábbis amennyiben az eljövendő időkben a harcoló közösséghez, a küzdő földi egyházhoz tartoznak: nekik a teljes transzfigurációra kell törekedniük: mert még a földi testet viselik, a haláltermészetből való személyiséget. Személyiségrendszerükkel, ennek minden nézetével és erejével Istennek csak képmásai, ábrázolói, s az ösvény elfogadásával és bejárásával áll helyre a mikroatommagok háromsága. A képmás, az ábra átmenetileg az eltűnt harmadik nézetet, az eredeti személyiséget helyettesíti. Ez a képmás a folyamat vállalása által transzfigurál. Ha a folyamatot elfogadja, akkor már nem történhet semmi baja, a második halál nem károsíthatja. A Biblia az egész dialektikus személyiségnek és a tudatnak a testi halál utáni elpárolgási folyamatát nevezi második halálnak.

A képmás nagyszerű és dicsőséges transzfigurálási folyamata idején a régi lénynek (amik mi vagyunk) a lehető leghosszabb ideig jó hasznát vesszük. Nagyszerűnek kell tehát tartanunk és rendkívül hálásnak kell lennünk, hogy ezt az anyagi köntöst, szolgálati ruhát lehetőleg sokáig viselhetjük. Ezt azonnal belátjuk, ha például az evangélium bevezetőjének alakjára, keresztelő János személyiségére és munkájára gondolunk. Nem ő az, aki az örökkévalóságokig megmarad, de ő az előfutár, a lehetővé tévő, a képviselő. Ezért haladunk mi is tovább erőről-erőre, munkaalapunkon, az értelmes-erkölcsös tudat alapján, de annak tudatában, hogy a harmadik tudatállapotot a lehető leghamarabb meg kell valósítani, mert ez az új élet tudati állapota.

Miért ilyen sürgősen szükséges ez?

Hogy az üdvösségben, az új élet valóságában az új életterületen részesülhessünk! Hogy azt az életet az alapvetően szükséges értelemben tapasztalhassuk! Az új élethez való tudatáttörés nélkül haladásról szó sem lehet, mert csak ez a tudatáttörés hozza létre a dialektikus természet ölelésétől való teljes megszabadulást.

Nem szabad azonban negatívan arra az álláspontra helyezkednie, hogy „nos, ha ezt nem érjük el, akkor legalábbis Samballa területére jutunk. Ha Samballa tökéletes megmenekülést nyújt, akkor miért törjük magunkat ennyire már itt?” Ez alapvetően helytelen álláspont lenne. Megmondjuk hogy miért.

Akik Samballa területén az új lelkiállapotban újjászülettek és tudatossá váltak, azoknak várniuk kell, míg a földi területen véghez nem vitték az áttörést.

Krisztusról azt mondják, hogy legyőzte a világot, és a Szentírásban tudomásunkra hozzák, hogy a világot Krisztusban mi is legyőzhetjük, sőt le kell győznünk. És Samballa térségét aligha lehet a világnak nevezni. Samballa térsége, Samballa vákuuma teljesen és tökéletesen a világon kívül, a dialektikus renden kívül van. Abban a térben az ember valóban megmenekült a világtól, megmenekült a haláltól. Legyőzte ugyan a halált, de a világot nem!

Ha Ön ebben a folyamatban haladva eltűnik a földi területről, akkor lehet-e azt mondani, hogy az Önben lévő Krisztus legyőzte a világot? Egyáltalán nem! A Krisztus Önben a halált győzte le, Ön Jézusban, az Úrban hunyt el, megmenekült. A képmás feladatához azonban hozzátartozik a világszellem legyőzése is, aki Isten tervével ellenkezik, akadályozza, meghiúsítja azt. Amelyik utat Krisztus járta be, azt nekünk is be kell járnunk, amíg földi otthonunkban lakunk. Ezzel hozzájárulunk mindazoknak a megszabadulásához, akik még a tudatlanságban foglyoskodnak. Ha a Szellemi Iskolában arra az álláspontra helyezkednénk, hogy „mi pedig szabadok vagyunk, ha itt nem, akkor a magasztosak páholyában”, akkor nyilván csak a saját szabadságunkra törnénk, vagyis tipikus dialektikusak lennénk: így az elkezdett művet tönkretennénk.

Az a helyzet, hogy akik a diadalmaskodó egyházban vannak Samballa vákuumában, azok sok mindenben tőlünk függnek. Ott várniuk kell az új életterületre való bevonulással és a haladással, míg mi Krisztusban le nem győztük a világot. Képzeljék el a lehetetlen esetet, hogy az egész világon minden testvérünk abbahagyná a munkát, vagyis ettől az órától kezdve nem lenne harcoló földi egyház: ekkor Samballa térsége elnéptelenedne. Egész lakosságának földi születésben kellene inkarnálnia, megtestesülnie, hogy átvegye, vállalja, amit mi elmulasztottunk.

Hogyan keletkezhetne és maradhatna fenn valaha is tökéletes nyugalom és örök béke, amíg a romlott dialektika rablótanyája tartani tudja magát, sőt, esetleg terjeszkedik is? Amíg még itt vagyunk, amíg a megszokott természet mágneses tere csaknem teljesen hatalmában tart minket, és lelki életünk csak tudat alatt halad, addig világunkat nem győztük le, a mi kis világunkat, a mikrokozmoszt sem. Addig a mikrokozmosz is a romlásnak van alávetve. Addig tehát Ön nem győzte le a világot. Feltámadásról csak akkor lehet szó, ha a tudat áttörése valóra vált, mert ez jelenti azt, hogy a főszentély hétkarú gyertyatartója, a tudat gyertyatartója közvetlenül a Gnózis sugárzásában kezd égni. Akkor már nincsen két mágneses tér bennünk, amelyek eddigi életünket újra meg újra csatatérré tették, feldúlták.

Samballa vákuuma tehát pompás megmentési lehetőség, de nem jelenti a dialektikától való megváltást. Ez nem föld fölötti, hanem földön kívüli lehetőség a mi számunkra. Samballa Földünk rejtélybolygójának bizonyos nézete. Földünk olyan rendszerekhez tartozik, amelyek a kozmikus hétségnek nevezett bolygói rendszerből élnek és vannak.

Ez a hétséges, hétszeres anyabolygó szintén a létterületeknek egy sorát foglalja magában, amelyek együtt a bukott emberiség visszaútját képezik, amelyen visszatérhet az elveszett hazába az eredeti fejlesztési terv teljesítésével, amelyet a Logosz rendelt el az Ő gyermekeinek. Ennek a visszaútnak a kezdetén tehát, az első szakasz céljaként, rejtélybolygónknak az a része áll, amelyet Samballának neveznek, s amely kimondhatatlanul nagyszerű, magasztos befolyást sugároz ki a dialektikában tévelygő emberiség javára és üdvösségére. Samballából ihletnek és vezetnek minden munkát, mely az emberiség életmenetét visszavezeti az egyetlen világosságútra. Bizonyára világos, hogy a világot, Krisztusban, teljesen le kell győzni. Ha egész odaadásunkkal ennek a feladatnak szenteljük magunkat, csak akkor fejlesztettük ki a helyes és pompás együttműködést a Szellemi Iskola két térsége között, az itteni tér és a magasztosak páholyának tere között, a terek minden lakója javára.

Megállapíthatjuk tehát, hogy mennyire feltétlenül szükséges minden ember számára a tudat áthatolása. Minden csoport a földön, mely a természet eonjainak ellenállása közepette eléri ezt az áttörést, legyőzi a világot, és gyengíti a természet szorítását az egész emberiség számára, úgy, hogy a dialektikus természet a régi állapotokat nem képes már helyreállítani. Mert a mikrokozmosz egy a kozmosszal, ahogyan a kozmosz egy a makrokozmosszal: mikrokozmosz, kozmosz és makrokozmosz egyetlen háromságot képez. Ha tehát Ön kis világából, a mikrokozmoszból, véghezviszi az áttörést, akkor ez egy interkozmikus győzelmet jelent.

Nos, ha aztán az ezért folytatott harc folytán a testet már nem használhatja, mert kifáradt és kiszolgált, miután a legnagyobb erőfeszítéseket tette, akkor vár Önre Samballa térsége és nyugalma, ahol mikrokozmikusan hozzáláthat az új fejlődés munkájához, amelyet önmagában és magáért elkezdett. Így lássák a Szellemi Iskola két terének viszonyát. Samballa terében ekkor teljesen elkészülhetünk, mialatt itt maradt testvéreink a harcoló földi egyház munkáját folytatják, míg valóra nem válik az áttörés, a győzelem. Akkor megéljük a nagy, szent és pompás pillanatot, hogy a küzdő egyház és a győző és nyugvó egyház tagjai találkoznak, és egyetlen egységes „termésként” lépnek be az új életterületre.

Nos, a tudati áttörés közvetlen, természettudományos, elektromágneses követelmények alapján szükséges. Ameddig értelmes erkölcsös tudatunkban vagyunk, lehet szó a Gnózis elektromágneses erőinek új hatásáról, és a jézustudat-bennünk nagy hálára, örömre és belső békére adhat okot, de ahogyan Jézus, az Úr, az ő számára ellenséges világba szállt alá, úgy a mi tanulóságunk is az ellenségben él, mert lényünk két mágneses sarkát még teljes mértékben a megszokott természet mágneses tere ellenőrzi. Valójában ennek a természetnek a lényeiként állunk ebben a természetben szemben ezzel a természettel. Az ilyen helyzet a szervezetünket vadul rombolja, elfáradunk és meghalunk, s a bennünk keltett új lélektűzzel Samballa terébe megyünk. Kétségtelenül pompás biztonság, de … ezzel gyengítjük a küzdő földi egyház erejét! A halál többé nem képes megfélemlíteni, de a világot még semmiképpen sem győztük le! A világszellem marad a csatatér ura. Ezért kell megszokott személyiségrendszerünk két mágneses sarkát a lehető leggyorsabban az üdv erőinek mágneses sarkaira cserélni, így biztosítjuk a megvilágosulást és a megszenteltetést.

Ez a megvilágosulás és megszenteltetés a két új mágneses sarkra vonatkozik, amelyek a kígyótüzet folyamatszerűen egyre jobban ellenőrzik. Ez a megvilágosulás többek között új tudattal ajándékoz meg, ha adott pillanatban a Gnózis az agyrendszer új Északi-sarkán át áttörhet a kígyótűzhöz. Ha az új tudatáttörés dicsőséges pillanata eljön, akkor a gnosztikus erőt Ön egyenesen a főszentélyen keresztül lélegzi be. Akkor, ahogyan a Szentírás mondja, a Szent Szellem száll le Önre, ekkor történik meg a Szent Szellem kitöltése. Ezt nevezik megvilágosulásnak, ez az Önben lévő újjá vált mágneses északi sark birtoklása. Ez a megszenteltetés, tisztulás, vagy egész-ségessé válás az egész mikrokozmoszt elvezeti minden karmikus befolyás és zavar lebontásához és megsemmisítéséhez, ami eddig a Déli-sark, a plexus sacralis munkáján uralkodott.

Mágneses Északi-sarkunk a főszentélyben van, a hét agyüregben, a hétkarú gyertyatartóban. A mágneses Déli-sark a gerinc legalsó részén, a plexus sacralisban található, abban a központban, melynek szentelnie kell.

Mikrokozmoszunk Északi-sarkán át a világmindenség nagy mágneses erőit veszi fel. Így az Északi-sarkon lakozik a tudat is. A Déli-sarkon át hagyja el sok elhasznált mágneses erő a rendszert. A déli sarkon át lesz a térbe, az „űr” mélységeibe kitaszítva minden, ami a földi élet tekintetében haszontalan, fölösleges és káros. Az Északi-sark veszi fel és sugározza ki a világosságot: a Déli-sark tisztítja a lényt.

Ha aztán egy tanuló következetesen folytatja a hit és élet kettős mágiáját, akkor, mint megbeszéltük, alulról, a sternumon és a szív rózsáján keresztül először is a negyedik gyertyatartó kezd a főszentélyben a Gnózis világosságában fényleni. Másodszor a nervus simpatikus két vezetékében új mágneses rendszer alapja fejlődik ki megváltásunk érdekében. Azt mondhatnánk, hogy ekkor bennünk felfedezték az Északi-sarkot, az Északi-sarkot majdnem elérték. Az új lélekfény ekkor első ízben lobbant fel, és a tanuló következetesen és dinamikusan halad tovább az ösvényen. Tagja és részese a küzdő földi-egyháznak, győznie kell, a tudati áttörést véghez kell vinnie.

Megszokott életében Ön sok mindenben oly erélyes mindennapi életében olykor mindent egy lapra tesz fel? Irányítsa egyszer minden erélyességét egészen erre az elérésre! Akkor néhány hónapon belül tapasztalni fogja az áldásos következményeket. A nagy, éltető dolgok nem jönnek maguktól, nem jönnek valami Eldorádóból, csodaországból, hanem ki kell őket harcolnia. Az áttörést Önnek belső önhatállyal kell véghezvinnie. Ehhez pedig önmagát kell megtámadnia dialektikus lénye alapjaiig: nem szabad magát kímélnie. Mily gyakran fedezünk fel tanulóinknál furcsa, kőkemény, nem valami előnyös jellemvonásokat, mialatt más tekintetben oly jó tanulók. Ennek az oka saját maguk kímélésében rejlik: nem kívánatos, hátráltató tulajdonságaikat egyszerűen elfogadják, elismerik, mert esetleg kényelmesnek, kellemesnek, vagy szükségesnek tartják azokat.

Mi azonban azt mondjuk Önnek: a fejszét kímélet nélkül a saját gyökereibe kell vágnia – ne másokat kritizáljon. Ne beszéljen és gondolkodjon a többiek dolgairól, hanem állandóan saját magát ellenőrizze semmit sem kímélő, kritikus pillantással. Ez az Ön feladata! Akkor megy rózsakeresztútjára egészen Golgota halmáig: ott végződik ez az ösvény a régi természettudat pusztulásával és a harmadnapi feltámadással.

Az első napon betör a gnosztikus tűz, mely a negyedik gyertyatartóban összpontosult, a kígyótűzbe, és leáramlik az Ön Földjének legalacsonyabb rendű, legalsó részeibe, a plexus sacralis alsó részébe, az Ön halottainak birodalmába.

A második napon kiemelkedik a plexus sacralisból, és felmegy a főszentélybe, hogy ott az egész hétséges gyertyatartót elfoglalja.

A harmadik napon az újtudatossá vált ember a régi sírbolton kívül áll. A feltámadás valóra vált: be lehet lépni az új életterületre: a mágneses simpatikusrendszer és a mágneses kígyótűzrendszer egyesült: a tanuló ezzel lényegében feloldoztatott a világszellem alól. Mivel most a mágneses erőt kerülő nélkül be lehet lélegezni az Északi-sarkon, az agyrendszeren keresztül, világos, hogy a mágneses Déli-sarknak reagálnia kell erre. A régi természet minden mágneses befolyásának, bármilyen formában is hatott, abba kell hagynia a harcot. Ezek az erők, ezek az Önben lévő befolyások ki lesznek taszítva a plexus sacralison, a Déli-sarkon keresztül, az Ön Déli-sarkán át, s így a mikrokozmosz három sejtmagja közötti kölcsönhatás eredményeként az egész rendszer, az egész szerkezet belép az üdvözülés, a megszenteltetés korszakába, vagyis a tetterős transzfigurálásba, a nagy változásba, a transzfigurizmusba. A tanuló akkor Krisztusban kiszállt a természet sírjából. Tudatosan áll az új életterületen, amelyben már, mint jézus-megszületett ember, öntudatlanul volt, tehát már részesült.

Most már az is világos, hogy ez a feltámadás, amivel itt szembesítettük, egy folyamatszerű esemény. Mindehhez bizonyos idő kell, s nekünk megadatott, hogy az eljövendő 48 év alatt (1953-tól kezdve), vagy hamarabb is ünnepeljük a hazaérkezést.

Csodás idők felé haladunk! Új korszakba léptünk be, egészen különleges, új korszakba, melyben képesek leszünk az új életterületre való belépés ünneplésére. Minden segítséget megkapunk, amivel a Szellemi Iskola és csoportegységünk, valamint a magasztosak páholya erők és támogatás formájában megajándékozhatnak, azzal a segítséggel együtt, ezt nem szabad elfelejteni, amit a már teljesen megszabadult csoportoktól kapunk. Így végleg az utolsó tevékenységhez kezdtünk. A Szellemi Iskola két térsége, itt és a magasztosak páholyában a teljes mozgósítás állapotában van. Samballa térségében, a megmentett és nyugvó egyháznál, valamint a küzdő egyháznál, itt, mindent megmozgatnak és bevetnek, hogy Önnek lehetővé tegyék az új láncszem kovácsmunkájának elvégzését, mert ezzel Ön is hozzájárul Krisztusban a világ szellemének legyőzéséhez. Akkor eljön a dicső pillanat, amikor az új termést ki lehet hozni a magtárakból, hogy az új életterületen haladhasson tovább.

2/6
A magasztosak páholya

 

Ön tudja, hogy van olyasmi, amit interkozmikus sugárzásnak nevezhetünk. A természettudomány ezt mindenféle műszerrel megállapítja, erejét meghatározza és hullámhosszát méregeti. Ha nem is tudja, hogy ezek a sugarak honnan jönnek, annyit világosan megállapít, hogy a tér bizonyos irányaiból nagyon erősen hatnak.

A műszerek a mai napig is nagyon fogyatékosak, s majd meglátjuk, hogy ezen a területen dialektikus módszerekkel sikerül-e valaha is messzebbre hatolni. Mégis hasznos lehet, ha a Szellemi Iskola utalhat a tudományos igazolásra is, mert a tanuló eszének megmozdításánál, értelmének az Iskola által gyakorolt vezetésénél könnyebb lesz eredményt elérni, ha például ismert sugárzásokra utalhatunk.

E sugárzásoknak egy része a haláltermészetből jön hozzánk, azok a sugárzások, amelyekből állunk és élünk. Vannak azonban olyan sugárzások is, amelyek nem a haláltermészetből, hanem az élet természetéből jönnek: ezek a sugárzások ahhoz a világossághoz tartoznak, amely fénylik a sötétségben, de fajtájuk miatt a sötétség nem észlelheti őket, ahogyan a János-evangélium bevezetője mondja. Ez azért van, mert ezeknek a sugárzásoknak nagyon magas a rezgésük, saját hullámhosszuk és egészen más fajtájuk van, úgy hogy egy dialektikus természetű emberiség nem foghatja fel és nem észlelheti őket. Ezen világosságáramlatok megnevezésére használjuk a Szellemi Iskolában a Gnózis kifejezést.

Képzelje el, hogy most az emberiség történelmében első ízben reagálna valaki a gnosztikus sugártérre. Ez az ember így különc lenne. Mondjuk sikerül neki személyisége mágneses rendszerét alapvetően megváltoztatni, mégpedig kettős értelemben: a főszentélyben lévő negyedik gyertyatartó és a plexus sacralis kapcsolata kialakulóban van a nervus simpatikus segítségével: a magzati, új léleklény tehát kialakult nála.

Ha ez az ember hirtelen meghal, idejét leszolgálta, teste már nem bírja tovább, akkor, mivel az első ember, aki Jézusban, az Úrban hunyt el, az első ember, aki az új lélekalakulás állapotát elérte, számára még nincsen Samballa vákuuma, mely felvehetné, ahol tovább fejlődhetne. Csak általános, interkozmikus gnosztikus sugártér van, amelynek sugarai kozmikus sugarakként jönnek őhozzá is. Különös mikrokozmoszát nem lehet kiüríteni. Miután minden kiürült belőle, ami a közönséges természetlényhez tartozott, ebben a mikrokozmoszban megmarad valami: a szívatom, a szív rózsája a mikrokozmosz mértani közepén, és a halhatatlan lélekállapotból valami, teljesen magzati tudatállapotba merülve, mely így nem képes kifejezni magát.

Egy ilyen különös mikrokozmosznak csak egy lehetősége van, a visszatérés az anyagszférába, hogy ott újabb képmást vegyen fel. Ezzel az újabb képmással, az újabb személyiséglénnyel tehát valami különös történik. Születésénél, ebbe a mikrokozmoszba való belépésénél nem csak a szív nyílt rózsáját találja ott, hanem egy magzati új lelket is, mely össze lesz kötve vele. Bizony egészen rendkívüli és csodás születés ez!

Ezért azt látjuk, hogy ez az ember már fiatalon elkezdi a visszatérés útját. Nemsokára képes ünnepelni a tudatos áthatolást, a tudat áttörését, s így megvalósítja a gyertyatartó-kígyótűz-plexus sacralis-utat a Gnózisban. Ez a feltámadott ember, habár magányos, mert az első, belátja, hogy az Istenfia útját mások sokkal gyorsabban megvalósíthatnák, ha nem csak egy általános gnosztikus sugártér, interkozmikus sugártér létezne, hanem ezen kívül egy fenntartott, különös feszültségi tér a mindenségben, körülhatárolt hely a tükörszférán kívül, ahol a gnosztikus sugarakat fel lehetne venni, megtartani és tágabb értelemben alkalmazni.

Nos, ez az elsőnek megszabadult ember nekilát, és alkot magának egy ilyen teret. Aki csak valamelyest is ismeri a gnosztikus mágia törvényeit, az tudja, hogy egy ilyen alkotás lehetséges. Ha valaki képes bizonyos mágneses erőket felvenni a saját lényébe és alkalmazni is, akkor a mágneses mágikus törvények segítségével alkothat ilyen teret maga körül, esetleg olyan nagyot, hogy másokat is fel lehessen venni oda.

Ha ezt a teret ez az ember megalkotta, akkor azzal folytatja, hogy tanulóinak tudomására juttatja ezt a tényt. Azt mondja nekik:

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben és higgyetek énbennem is. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van. Ha nem így lenne, megmondtam volna nektek. Most elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. Azután visszajövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.”

Ezt megtalálják János evangéliumának tizennegyedik részében. Jézus beszél ezekről a dolgokról tanítványainak. A János-evangélium utolsó részeiben eléjük tárja, hogy mit tett értük, és azokért, akik az ösvényt akarják bejárni.

Minden emberiségkorszakban, minden időszakban újra meg újra, többször is elvégzik, alulról kezdeményezve a kettős mágneses tér kialakítását. Két mágneses gnosztikus összpontosulási teret készítenek a Szellemi Iskola testében. A két tér olyan viszonyban van egymással, mint a pozitív a negatívval, s egy nagy megszabadító tér két mágneses sarkának kell látnunk őket.

Az egyik sark a küzdő földi egyházban hat az anyagszférában: a másik sark a győző egyházban, a magasztosak páholyában, Samballa vákuumában van. E két mágneses tér között kígyótűz, tengely alakult ki. Itt két mágneses sarkkal, északi és déli sarkkal rendelkező mágneses gömb tervezetéről és megalkotásáról van szó.

Ebbe felvesznek mindenkit, aki a szellemi iskoláztatás útjára akar térni, aki életállapota miatt ide akar tartozni. Mihelyt pedig ez a lakás elkészült, amelyre Jézus mondja, hogy „elmegyek lakóhelyet készíteni nektek, majd visszajövök és magamhoz veszlek titeket is, hogy ott legyetek, ahol én vagyok”, a mágneses gömbbe felvetteknek nem kell többé tartaniuk a haláltól. Az új alapon ugyanis az örökkévalóságban állnak. E mágneses gömb lakóinak, e gnosztikus test lakóinak pedig az ő korszakukban le kell győzniük a világot, hogy végül a győzelmi ünnep után egész, kétszeres mágneses terükkel, az őket körülvevő és tartó mágneses gömbbel tovább haladhassanak. Valójában elhagyják a földtérséget, és a mágneses testeknek egy láncához csatlakoznak.

Talán hallottak már erről az egyetemes láncról, mely az égtől a földig ér. Most azzal foglalkozunk, hogy itt az anyagban, a küzdő egyházban, meg a magasztosak páholyában, a győző egyházban is az egyetemes láncba való bekapcsolás művét befejezzük, hogy aztán mindazokkal, akik ebbe a térbe felvétettek, kivonuljunk és belépjünk az új életterületre, s így lépésről lépésre tovább haladjunk a Mozdulatlan Birodalomig.

Ha ezt a nagyszerű történést Ön áttekinti, akkor azt is megérti, hogy miért mondja az Úr Jézus a János-evangélium 14. részében továbbá:

„Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van. Ha pedig bennem nem tudtok hinni, akkor magukért a cselekedetekért higgyetek nekem.”

Látják, megmondtuk: Most nagy dolgok fejlődnek ki. Hatalmas dolgok történnek az új korszakkal és az új fejlődéssel kapcsolatban. Ezek a dolgok megelőznek minket, s a Szellemi Iskola ezért próbálja a lehető legmesszebbmenően tájékoztatni Önöket az eljövendő események felől. Így a Szellemi Iskola is azt mondhatja Önöknek: Ha nem hisznek a Szellemi Iskolában, akkor legalább is higgyenek minden tekintetben az Iskola művében, cselekedeteiben, melyek egyre erősebben napvilágra jutnak és tanúskodni fognak.

„Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem van. Ha nem hiszitek, akkor legalább a tettekért higgyetek. Mert bizony mondom nektek aki hisz énbennem, az is cselekszi majd azokat, amiket én cselekszem, sőt nagyobbakat is cselekszik azoknál.”

Ahogyan egy családnak is lehet sokszobás lakást, házat építeni, úgy van sok mágneses rendszer is, sok mágneses gnosztikus gömb az emberiség különböző, egymást követő aratási időszaka, emberiségtermése számára. Mihelyt egy termést behordanak egy ilyen mágneses testbe, ez a mágneses test eltűnik a Föld szféráiból, s a magasabb tökéletesedés útjára megy a Mozdulatlan Birodalom, a bukott mikrokozmoszok első, kezdeti állapota felé. Ha eljön a meghatározott időpont, akkor újra össze kell illeszteni egy mágneses gömböt a következő aratás számára.

Így aztán a modern Szellemi Iskolának, a hétszeres világszerzetnek, a magasztosak páholyának is van egy ilyen kétszeres mágneses megszabadító tere, amelyben a megújulás magzati lélekállapotának boldogsága teljes mértékben biztosítva van, s amelyben ezt a művet véghez lehet vinni. Az olvasó most már azt is jobban megérti, hogy a Pistis Sophia miért nevezi a mágneses testet tizenharmadik eonnak. Így Péter első levelének biztatását is értjük „Kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendjetek testvérek, hogy eléritek hitetek célját, a lélek üdvösségét”.

Lehetséges, hogy felmerül Önökben a kérdés: „Megszerezhetik-e a Szellemi Iskolán kívül álló emberek a lélekmegújítás minimális alapját, hogy haláluk után felvétethessenek Samballa vákuumába?”

A válasz erre határozott Nem! Ezt talán nagyon sajnálatosnak tartják, mert családtagjaik, kedves barátaik vannak az Iskolán kívül, akiknek szintén kívánják az Önöknek kilátásba helyezett nagyszerű lehetőséget. Ennek ellenére nem leplezhetjük az igazságot: aki a Szellemi Iskola élő testének mágneses rendszerén belül van, az elnyerheti az üdvösséget, mely ezzel a helyzettel jár. Aki kívül van, az nem vehet részt ebben!

Kétségtelenül van sok olyan lélek, aki egyházi-misztikus, vagy emberséges-misztikus, vagy úgynevezett fehérmágikus értelemben rendkívül csodás, komolyan derűs, őszinte, tiszta életet él, és misztikus módon igazán hisz Jézusban, az Úrban, ahogyan ezt az egyházak értelmezik. Az ilyenek olykor fel is tudnak venni valamit az interkozmikus gnosztikus sugártérből, s ennek következtében elemi fokon kifejleszthetnek a lényükben valamit az új lélekközegekből. Mivel azonban erről semmi tudomásuk sincsen, s így a Szellemi Iskola sugártere nem is érintheti meg őket értelmesen, az ehhez szükséges folyamatot lehetetlen kivitelezniük. Az ilyen emberekben így csak egy többé-kevésbé negatív eredmény keletkezik. Ha egy ilyen mikrokozmoszban ezzel a módszerrel keletkezett is valami halhatatlan, ennek a mikrokozmosznak mégis vissza kell jönnie az anyagszférába, hogy új képhordozót, új képmást vegyen fel. Ez tehát egy rendkívül lassú fejlődési folyamat. Végül persze az ilyen mikrokozmoszok is megtalálják az Atya házába vezető utat.

Harmadik rész
A KÉTSZERES SZELLEMI ISKOLA MÁGNESES GÖMBJE

3/1
A világ legyőzése

 

Az előzőekben tárgyaltuk, hogy a Szellemi Iskolából kettős hatás, kétféle sugárzás árad. Az első sugárzás a tanuló eszéhez, intelligenciájához, vagyis a főszentélyhez fordul. Ha a tanuló a szükséges állapotban belépett a Szellemi Iskolába, akkor az észbeli érintés első sugara egész szerkezetében erkölcsi megrendülést, megmozdulást okoz, amelynek folytán a mágneses sternum megnyílik a Gnózis sugárzása számára. A sternum mögött található szív rózsája feltárul, s így jut be a Gnózis a tanuló rendszerébe, szíve vérébe. Aki így reagál, azt misztikusan jézusmegszületettnek nevezik. Ez a jézusszületett ember a halált legyőzte, mert mikrokozmosza a test halálakor már nem üríthető ki teljesen. Az észben-erkölcsben való megérintésnek ugyanis olyan következményei vannak, hogy a mikrokozmoszban valami egészen új fejlődött ki, ami a személyiség mágneses rendszerét alapvetően megváltoztatta. Először ugyanis gnosztikus világosságerő-kapcsolat keletkezik a főszentély negyedik agyürege, vagyis a negyedik gyertyatartó és a plexus sacralis, a gerincrendszer alsó vége között a nervus simpatikus révén. Ennek következtében az anyagi halálnál egy halhatatlan lélekrész marad a mikrokozmoszban.

Az ilyen állapotra azt mondják, hogy ez az ember Jézusban hunyt el. Ha Ön az értelemben és erkölcsben megérintett állapotban van, akkor az új, halhatatlan lélekcsíra növekszik Önben, s így elvileg és valójában legyőzte a halált. Ha a testi halál e folyamat folyamán következik be, akkor mikrokozmoszát Samballa vákuumához vezetik, mert a folyamat miatt mágneses rokonságba került ezzel a vákuummal.

Samballa vákuuma a földi Szellemi Iskola tökéletes tükörképe, a földi Szellemi Iskola folytatása egy finomanyagi életterületen. Azon az életterületen folytathatja az itt elkezdett munkát. Az ilyen „Jézusban elhunytak” még nem rendelkeznek tökéletes, pozitívan új tudattal. Ez a növekedés a testi halál után Samballa vákuumában folytatódik, míg az alvó, vagy álomtudattal rendelkező halhatatlan lélek teljes éber tudathoz nem jut. Az újjászületett lélek mágneses erővonalrendszere alapján aztán kifejlődik a megdicsőült test, míg végbe nem megy a teljes transzfiguráció.

Az előzőkkel kapcsolatban három tudati állapotot találtunk: a természetszülte ember, a közönséges dialektikus ember tudatát: az okos-erkölcsös tudatállapotú ember, vagyis a jézusmegszületett ember tudatát: végül pedig a teljesen az új életterületre ébredt tudatállapotot, az igazán új embert, a krisztusmegszületettet. Minden komoly tanuló, aki tudja, hogy a sternumon és a szív rózsáján keresztül megérintetett és ennek megfelelően reagál, az egy jézusmegszületett ember. Az ilyen ember igazán rózsakeresztes, mert szíve rózsája kibontakozott. Őbenne a rózsát az élet keresztjére fűzik, s őbenne kialakult a Jézusban, az Úrban való aláhanyatlás. A Jézusban elhunyt akkor azonnal megszabadult a születés és halál kerekétől.

Ha azonban ilyen félig tudatos állapotban érkezik Samballa vákuumába, akkor természetesen nagyon függő helyzetben van, semmiképpen sem öntudatosan cselekvő lélek. A megszabadultak Szerzetének még minden tekintetben gondoskodnia kell róla, gondoznia kell őt. Samballa vákuuma tehát egy pompás megszabadulási lehetőség, de még nem a dialektikától való megszabadulás, mert, mint mondtuk, a világot le kell győzni!

Ezt a munkát a földi Szellemi Iskolának kell elvégeznie. A munkának az anyagszférában kell kifejlődnie és teljes mértékben befejeződnie is. Ha ez a mű helyesen halad, akkor tökéletes és erős együttműködés alakul ki a Szellemi Iskola két része között. Ha a harcoló egyház beszüntetné tevékenységét, akkor Samballa vákuumának is fel kellene oszlania, s az ott élő lények újra a születés és halál kerekéhez láncolódnának.

A két Iskolarész egymás vetülete: a mágneses térben két mágneses sark szerepét töltik be. A mi személyes mágneses szerkezetünkben is két sarkot találunk. A hétkarú gyertyatartó a főszentélyben az Északi-sark, a plexus sacralis pedig a Déli-sark. A plexus sacralison keresztül áll az ember kapcsolatban az egész világ karmájával és a saját mikrokozmikus karmájával is. A főszentély hétkarú gyertyatartóján keresztül vagyunk összekötve a bukott Föld asztrál tápterületével, innen ered asztrális táplálékunk. Világosan érthető, hogy senki sem léphet be a Gnózis asztrális viszonylatban tápláló területére, amíg a karma és ennek kapcsolatai nincsenek ugyanolyan mértékben lebontva és megsemmisítve. (A karma a sors fonadéka).

Ezeket a karmikus erőket, a világkarmát és a mikrokozmoszunkban felhalmozott karmaerőket nevezik misztikusan „a világnak”. Ezért kell a világot a földi egyháznak és minden tagjának legyőznie.

A harcoló földi egyház tükörképe, Samballa vákuuma éppen ennek a harcnak a sikere szerint fejlődik. Ha végezzük az itt kapott feladatot, ha teljesen erre irányulunk és ennek szenteljük magunkat, akkor Samballa vákuuma ennek megfelelően fejlődik. Ha harcunk sikeres, akkor Samballa vákuuma megnyílik: mint „az Isten előtt álló hétkarú gyertyatartó”, ahogyan oly csodásan mondják János Jelenései. Az így vonzott és szabaddá tett világosság és erő pedig serkenteni fogja a harcoló földi egyház tevékenységét, támogatja, könnyíti és sikeresebbé teszi ezt. Ha a földi egyház tevékenysége ellankadna, akkor Samballa győző egyházának gyertyatartója kialudna, s ezen az azelőtt tevékeny csoporton végül újra a dialektikus természeterők uralkodnának el.

Ezzel elhatoltunk témánk lényegéhez. Itt a kettős Szellemi Iskola mágneses gömbjében végbemenő fejlődésről van szó.

Amit Földünknek, bolygónknak, anyagi életterületünknek nevezünk, az valójában egy nagy mágneses tér egyik nézete, egyik jelensége. Bolygónknak is saját jellegű és minőségű mágneses tere van, s ez a bolygói mágneses tér más, nagyobb mágneses tereknek, például a naprendszer, az állatöv, stb. tereinek a része.

Ugyanígy van minden embernek, mint mikrokozmosznak is mágneses tere, s mint mikrokozmosz ugyanakkor részesül más mágneses terekben is. Például mindannyian részesülünk a Föld, a Naprendszer, az állatöv, stb., mágneses tereiben. Ez az összeköttetés azonban ugyanakkor a fogságunkat is jelenti. Északi-sarkunkkal, mágneses agyrendszerünkkel ennek megfelelő erőket vonzunk, míg Déli-sarkunkkal, a plexus sacralissal karmikus kapcsolatainkat és kötöttségeinket szívjuk fel: így alakul a sorsunk. Az emberiség így képez egységet, mágneses sorskapcsolat-társaságot.

Ennek az egésznek a keretében persze számtalan más mágneses fejlődés is lehetséges. Az embereknek minden többé-kevésbé tudatos, erős egyesülése, mely valamilyen irányban együtt törekszik, saját mágneses teret képez maga körül, mely más hasonló mágneses terektől eltérő fajtájú és rezgésű Északi-sarki és Déli-sarki tevékenységükben tehát különböznek egymástól, s így az eredmény is különböző lesz.

Ha egy csoport a kitűzött célt, tervbe vett eredményt nem éri el, akkor ez nem azért van, mert túl nagyra törekedett, hanem a törekvők minősége, vagyis az alap nem felelt meg a cél követelményeinek.

Mi, mint csoport, az új életterületre irányulunk. Erről egyáltalán nem mondható, hogy túl nagyra törünk. Ha nem érjük el, ha tervünket nem valósítjuk meg, akkor a minőségünk, az alapunk nem felelt meg a célnak. Ekkor események, balesetek fejlődnek ki, amelyek minden eredményt előre megakadályoznak. Ezért hatunk oly dinamikusan minden tanulóra, ezért serkentjük őt, hogy helyezkedjen teljes mértékben a szükséges alapokra, hogy ne csak a minőség legyen meg, hanem a megvalósítás is kialakuljon. Ebben a tekintetben szabad megállapítanunk, hogy a hajnal világossága megjelent, a felkelő nap láthatóvá vált. Erőfeszítéseinket ezért lehetőleg meg kell kettőznünk, hogy a kialakulót közelebb vigyük a megvalósuláshoz.

Minden mágneses tér gömb alakú és két fókusza van, az Északi-sark és a Déli-sark. A Déli-sark a közvetlenül törekvő, küzdő csoport, az Északi-sark az a gyújtópont, mely a belső lehetőségeket és erőket vonzza, rendezi és fokozott mértékben sugárzik, ha a küzdő csoport sikeres, és kialszik, ha a küzdő csoport sikertelen.

Vizsgáljuk meg röviden egy ilyen csoport esetleges sorsát. Képzelje el az olvasó, hogy az embereknek egy csoportja, akiknek elegük van a dialektikus életből és a megszabadulást keresik, egyházat alapít. Vegyük úgy, hogy a törekvés eleinte teljesen tiszta, s következménye emiatt gnosztikus érintkezés lesz. Így mágneses gömb képződik kezdetben nagyon kedvező kilátásokkal. Ha aztán ebben a csoportban a törekvés ellankad, például olyan mértékben, ahogyan az egyház dialektikusan sikeres kezd lenni és a csoport adott esetben karmikus mágneses befolyásokkal szemben nem állja meg a helyét, akkor az egyház, mint intézmény, megmarad, két mágneses sarka azonban bizonyos pillanatban teljesen a haláltermészet mágneses erőiben nyugszik. Az egyház akkor már nem világmegváltó, a karma ellen nem száll porondra, hanem világszolgáló lett.

Pontosan ilyen mágneses törvények szerint halad a folyamat egy transzfigurisztikus Szellemi Iskolában is, s mi is a fenti példa egyházának sorsára jutnánk, ha nem vigyáznánk állandóan. Félreismerhetetlenül törekvő csoportot képezünk, s így mágneses térrel rendelkezünk. Ha törekvésünket jól összeegyeztetjük, erősen kézben tartjuk, s vigyázunk, hogy minden ellenrezgést kikapcsoljunk, akkor mágneses minőségünket megerősítjük és a célt elérjük. Ekkor rendkívül sajátos mágneses gömb fejlődik ki. Ennek a helyzetnek a megvalósításán az Iskolában, szüntelen erőfeszítéssel, harminc évig küzdöttünk és viaskodtunk, mert a lankadás minden másodperce, a legkisebb figyelmetlenség rajtaütéssel fenyegetett a kollektív karma mágneses következményei felől, amelyet a tanulók hoznak be az Iskolába.

Értsék meg jól, hogy miről van szó! Új tanuló jön az Iskolába, és az Iskola ezt a tanulót szívből befogadja. De mit hoz a tanuló magával a lehetőségein kívül? Karmikus örökségét! Sorsa múltjától, karmája markából még nem szabadult meg. A tanulók együttes karmája megteszi a hatását! Az Iskola tevékenységére és terjedésére fékező, hátráltató befolyást gyakorolnak az Iskola előudvarában. Így nem csak a világot kell legyőznünk, hanem minden tanulónak a saját kis világát is le kell győznie! Az Iskolának szüntelenül gondoskodnia kell arról, hogy rajta ne üssön a saját kis világa, mert olykor csak egy csekélység kell a mű lefékezéséhez.

Ezért mondjuk tanulóinknak: Értsék meg a fellépésünket és viselkedésünket Önökkel szemben! Megértik-e már, hogy miért figyeljük Önöket olykor árgus szemekkel? Mert gyakran átlátunk Önökön, látjuk, hogy mi tolakszik Önök mögött, s miért cselekszenek, beszélnek annak megfelelően, hogy miért beszélnek úgy, ahogyan beszélnek. Mert a nagy ellenség egyetlen másodpercre sem hagyja nyugton Önöket, egészen addig, míg le nem győzték a saját kis világukat! Csak akkor lesz az Iskola biztos Önöket illetően. A kollektív karma, melyet a természetből behoznak az Iskolába, azon erők és befolyások támogatásával, amelyek minden rendelkezésre álló eszközzel meg akarják akadályozni, hogy a fent említett rendkívüliség kifejlődjön, éjjel-nappal lesben áll, utat és módot keresvén a munka akadályozására és károsítására.

Mi ez a különösség? Ha, mint csoportot, észben és erkölcsben lángra lobbantott minket a Gnózis, s a jézusváltozás mindegyikőnkben és az Iskolában is, ezzel pedig mágneses terünkben is kifejlődik, akkor bizonyos pillanatban oly nagy rezgéskülönbség keletkezik mágneses terünk Északi-sarka és a dialektika térsége között, hogy a hétkarú gyertyatartó, amelyen Samballa hét tüzének kell égnie, e rezgéskülönbség miatt megtámadhatatlan, érinthetetlen lett. A Szellemi Iskolának ezt a részét dialektikus sugárzások már nem érhetik el.

Ha minden erőnkkel betöltjük a feladatunkat, ha elsősorban magunknál szüntelenül vigyázunk, s egymásnak személytelen, vigyázatos odaadással segítünk, bátorítjuk és őrizzük egymást, akkor kifejlődik az a jelentős helyzet, hogy mágneses terünk Északi-sarka megszabadul a haláltermészettől. A Szellemi Iskolának ez a része akkor tiszta fény lett, tiszta világosság, amelyben egyetlen sötét folt sincsen. Azzal tehát, hogy itt felvettük a harcot, minden következményével, ott világosság lett, a földiség eltűnt. Ott akkor kezd bebizonyosodni a győzelem. A mágneses testnek egy része ekkor megszabadult.

3/2
Isten kép-viselőjének rendeltetett

 

Bizonyára ismerik a filippibeliekhez írt levél kijelentését: „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségteket”. A Szellemi Iskola tanulója teljesen és tökéletesen megérti ezeket a szavakat, ha a mágneses test létrejöttére és fejlődésére gondol, amelybe felvétetett.

Ez a mágneses gömb fejlődési folyamata hét fázison, hét állapoton megy át. Az első a csoport alakulása. A második a gnosztikus érintés kezdete. A harmadik a gnosztikus sugárzás kifejlődése. A negyedik fázis az áttörés és Samballa vákuumának kialakítása. Az ötödik a kapcsolat a mágneses lánccal, amelyet minden ezelőtti megszabadító-iskola egysége képez. A hatodik az új életterület kifejlesztése. A hetedik állapot a teljes megszabadulás. Ezt a hét fázist most megbeszéljük.

Minden kereső, kutató, valóban törekvő ember kivétel nélkül részesülhet a transzfiguráció ösvényében, ha ismeri az ösvényt és ennek feltételeit. Ezzel kapcsolatban kézenfekvő, hogy a csoportegység-új-életvitelben legfontosabb feltételnek nevezhető, mert a megszabadító ösvény bejárása nagy harc végigküzdésével jár. A csoportnak először is a normális ellenállást, a dialektika mágneses terének természettörvényszerű akadályozó működését kell legyőznie. Ennek a világnak a mágneses testében vagyunk, s hogy csoportunk sikert arathasson, ahhoz először is a dialektika természettörvényes erőit kell legyőznie. Ez tehát a világ legyőzése.

Ezen kívül frontot kell képeznünk a gonosz erői ellen, ünnepelnünk kell a világ árnyékának, a gonosznak, a világ bűnének a legyőzését is. Amikor a Szentírás világiságról beszél, arról, hogy valaki a világhoz igazodik, akkor csak azt akarja kifejezni, hogy az ember a dialektikába merül, holott ezt csak szükségrendnek szánták. Ez a szükségrend nem cél! A képmást azért alkották, hogy betöltse feladatát. A dialektika szükségrendje egy szükségterven, szükségprogramon alapul, melynek célja a képmás kialakítása, mert ennek a képmásnak kell a mikrokozmoszt megszabadítania! Ezért kell a képmásnak, ha már létrejött, önfenntartási természetösztönét legyűrnie. Ha ezt nem teszi, akkor azt tapasztalja, hogy önfenntartási szenvedélye mit sem használ neki: a halál mindenképpen utoléri. Amely képmás nem tesz eleget a rendeltetésének, az elhibázta, létjogosultságát a mindenségi megnyilvánulásban eljátszotta. Létének így már nincs értelme.

A szükségrend ezért ugyanakkor halálrend. Ezért kell a szükségrendet, mint világot, az ő termékének magának legyőznie: aki pedig önmagát így hajlandó elveszíteni, az megtartja EZT, mert az ilyen ember a mikrokozmosszal a megszabadulás útjára megy. Legyőzte a halált, és megtalálta az egyetemes életet.

Most már megértjük János első levelének 2. fejezetét: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világból valók. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.”

Természetesen nem ismerjük félre, hogy a dialektika valóban figyelemre méltó: a dialektikában vannak hatalmas dolgok, melyek megpróbálnak magukhoz kötni minket, s amelyek bizonyos szempontból valami létjogosultsággal rendelkeznek, hogy érdeklődésünket felkeltsék és ébren tartsák. Ismételjük azonban: „Mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szemek kívánsága, az élet nagysága, kérkedése nem az Atyától van, hanem a világtól.” állapítja meg János. „És a világ elmúlik, nagyságával és kívánságaival együtt. Aki azonban az Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökké.”

Ez olyan igazság, mely nem tűr ellenvetést. Aki képviselői rendeltetésének nem tesz eleget, az nem csak a halál zsákmánya, hanem ugyanakkor olyasmit tesz, ami elvileg a haláltermészet tervében sincs előirányozva.

Képzelje el, hogy tervet készítünk világosan, pontosan meghatározott céllal. Kidolgozzuk minden részletét, megteremtünk minden körülményt, mely a kivitelezéshez szükséges. Dolgozunk rajta. Amikor azonban a kivitelezés eléri a befejezés fázisát, amikor az eredménynek kellene megjelennie, akkor hirtelen beszüntetjük a munkát, nem cselekszünk a pontosan meghatározott és kidolgozott irányvonalak szerint, hanem olyan életmódra vetemedünk, amely a tervet minden tekintetben ellenzi, keresztezi, megtagadja. Így cselekszik az olyan ember, aki képmási rendeltetésének nem tesz eleget. Amit pedig az ilyen elpártolt ember kialakít, az elvben ellenkezik a szükségrenddel. A nagy, világító célt, amelynek elérésére alakították képmásnak, az ő vak önfejűségének és helytelen felfogásának árnyképére cseréli, s ezzel kifejleszti a gonoszt, a bűnt.

Az Egyetemes Szerzet szüntelenül figyelmezteti az embereket a jónak a cselekvésére, vagyis a terv betöltésére. Aki a jót nem teszi, az rosszat tesz, mondja Pál. Minden gondolat, minden érzés, minden tett, mely nem felel meg a rendeltetésünknek, a gonoszt táplálja és tartja fenn. Így vert gyökeret a gonosz a világban. A gonosz tehát valójában semmi más, mint a világ fenntartására irányuló törekvés, alapvető rendeltetésünkkel szemben tanúsított mértéktelen ellenállás: ez rendeltetésünk egész folyamatának hatalmas méretű akadályozása.

A világ legyőzése kétségtelenül nem esne nehezünkre, ha a gonosz nem lenne. A gonosz nagy kultúrára, kultiválásra tekinthet vissza, meg van szervezve és minden embert belevont a folyamataiba. Mielőtt a világot legyőzhetnénk, a gonoszt kell legyűrni. Mielőtt Jézus, az Úr elkezdi megváltozását, a kísértés jön a pusztában. Jézus ott legyőzi a gonoszt, az összetömörült gonoszt, s csak akkor kezdődik vándorlása a földön. A világ legyőzése előtt mindenképpen a gonoszt kell legyőzni.

Képzelje el, hogy a gonosz Önt megvakította. Hogyan láthatna akkor? Képzelje el, hogy a gonosz Önt hallván süketté tette. Hogyan hallhatna akkor? Most azonban egy gnosztikus sugárerő vonult ki a megsegítésünkre, s ezt az erőt nevezik Jézus Krisztusnak. Ez az erő mindenekelőtt egy elektromágneses erő, s ezzel az erővel és ebben az erőben nemcsak a mi bűnünket, hanem a világ bűnét is el lehet venni. Ha ezt az erőt használni, alkalmazni akarja, akkor először az életvitelét kell felülvizsgálnia és teljes mértékben megváltoztatnia. Bűneit, vagyis múltját és karmikus abroncsainak következményeit kell következetes törekvéssel elvennie, eltüntetnie. Ebben az értelemben kell igazi képmássá transzmutálódnia, szenteltetnie, hogy ezután rendszerével együtt transzfiguráltasson.

Sajnos a legtöbb embernek kevés alkalma akad a gonosz legyőzéséhez vezető transzmutálás elkezdésére és érvényesítésére. Alig kezdték el, elragadja őket a halál. Ez rendkívül tragikus. Az emberek milliói próbálnak valamit csinálni az életükből. Mielőtt azonban jól meggondolhatnák, hogy milyen irányt is válasszanak, vége az életnek, elragadja őket a halál, hogy minden megkezdettet megsemmisítsen. Ezen kívül a törekvésükben súlyosan akadályozza őket az élő gonosz, melynek természetes érdekében áll a siker megakadályozása. Mert ameddig ezek az emberek sikertelenek, addig a gonosz birodalma megmarad. Ezt a sötét törekvést keresztezni kell, a keresztezés lehetőségének meg kell lennie.

Képzelje el, hogy keresni kezdi az ösvényt. Ez legtöbbször sok időt vesz igénybe: mert az embernek általában mennyit kell küszködnie, míg sikerül túljutnia a kételyeken!

Továbbá erősen akadályozza egy csomó ellenség. Ezek sok tekintetben gáncsolják el Önt. Ezek az ellenfelek például családtagok, kollegák, főnökök, vagy életkörülmények, esetleg testi helyzetek képében jelennek meg. Ha így botladozik tovább az évek folyamán, így küzd, akkor megöregszik és megunja, eljön a halál és elragadja Önt és minden hiábavaló volt.

Ezért olyan kimondhatatlanul nagyszerű, hogy a Szerzet segítségünkre siet: így ugyanis lehetséges lesz ellenfeleink szándékát felismerni, akadályozó terveiket meghiúsítani. Ennek a lehetősége áll fenn egy krisztocentrikus mágneses test létezésével.

A haláltermészetben is van egy mágneses test, amelybe felvétettünk, amelyben élünk és létezünk: ebben lélegzünk, testünk minden működése benne és általa végezheti el a feladatát. Ha viszont a megszabadulás ösvényét akarjuk sikeresen bejárni, akkor egy másik mágneses rendszerbe, az Una Szanktába, a krisztocentrikus mágneses testbe kell bekerülnünk, felvétetnünk.

Ha pedig ebbe a testbe beléptünk és ebben szabad laknunk, akkor először is azonnal elvétetett a halál. Ez az első siker. A vándor, valójában siralmasan kontár, belép a krisztocentrikus Szellemi Iskola mágneses testébe, s máris tény, hogy az ő számára elnyeletett a halál, a halál megsemmisíttetett, mert, ahogyan az előző fejezetekben megbeszéltük, ebben az új mágneses testben azonnal megkapja az igaz élet elemét, és kezdhet növekedni. Aki birtokában van az igaz életelem első csirájának, az teste megszűnése után az elkezdett fejlődést Samballa vákuumában folytathatja.

Ha Ön ezt belátja, ha megérti, hogy itt milyen hatalmas dolgokról van szó, akkor reszketni kezd az örömtől. A János-Önben látja Jézust, az Urat jönni önmagához, a seregekhez, melyek összegyűltek a Jordán partján. Lásson át ezen a misztikus kijelentésen. A tanulók ott állnak a Jordán partján. Haláltermészeti életük mélypontjára érkeztek: itt pedig megérinti őket e nagyszerű, gnosztikus elektromágneses áramlat ereje, és János kimondja tanulói nevében, az összegyűltek nevében: „Íme Istennek báránya, aki elveszi a világ bűneit”!

Ha Ön ezt megérti, nem misztikus érzelmességgel, hanem világosan meggondoltan és nagyon józanul, akkor felfedezi, hogy milyen boldogság napja kel fel minden tanuló fölött, aki tanulósága következményeit elfogadja. Ezért kezdődik a hegyi beszéd kilenc boldognak-mondása azzal, hogy „boldogok a lelki (szellemi) szegények”, akik tehát tudják, hogy szellemben szegények, ezért megújult szellemkapcsolatra vágynak, s így bemennek a szellem mágneses rendszerébe. Ez a boldogság villámló sugárként lövell le közvetlenül lelke legmélyebb alapjaiig. A mágneses gömbben, a krisztocentrikus testben akkor nem csak a halál lett legyőzve, hanem a gonosz, majd a világ is.

Ebben a testben, csoportegységben, a jelölt legyőzhetetlen. Így alkalmat kap a korszakos gonosz következményeiből való kigyógyulásra. Így gyógyul meg a képmás, s az új faj tagjaként így lesz alkalmas a hazautazásra. Erre vonatkozik a kijelentés:

„Akik pedig befogadják Őt, azokat képessé teszi arra, hogy Isten gyermekei legyenek”.

Amikor azonban e nagyszerűség világának lényegéről és a Krisztus élő testében alakuló sorsfolyamatról tájékoztatjuk Önt, akkor ne csak ezt a nagyszerűséget vegye tudomásul, hanem ugyanakkor nagy felelősségét is meg kell értenie. Önt egy új életterületre vezetik be. Ez az új életterület nem valami nagyon messze lévő dolog, hanem Ön részesül benne, mihelyt elfogadja tanulósága következményeit. A megszabadulás pompás valóságát átnyújtják Önnek ingyen. Önt tájékoztatják, magyarázó oktatásban részesül, és az Iskola szervezete rugalmasan igazodik Önhöz. Mindez aztán Öntől határozott tettet követel meg, a helyzetnek teljesen megfelelő fejlődést, a helyzet világos tudatában. Így kell a Szent Szellem házába való belépését ünnepelnie. Akkor a halál ajtaja bezárul Ön mögött, s együtt lesz velünk a menyegzői teremben. Velünk szabad a menyegzői termet előkészítenie számtalan vendég számára. Samballa-térségünk hétszeres napként ragyog, s az Istenek igazi városa lesz nekünk.

Bizonyára világos, hogy ez a teljes, új életvitel pozitív követelmény. Nem valami érdekes témával akarjuk szórakoztatni, hanem megpróbáljuk korszakunk jelentőségét megmagyarázni. Amit a rejtélyek egy emberért egyáltalán tehetnek, azt felajánlják Önnek. Ajtót tárnak fel, s a legnagyobb szeretettel, amire csak képesek, azt mondják: „Lépjen be, testvér, de… a következmények világos tudatában!”

A mágneses gömb, a megszenteltetettek teste, az Una Szankta, melyet tudatossá szeretnénk tenni Önnek, egy teljesen új életterület, új föld és új ég, amelyet János is látott Páthmosra leereszkedni.

Ha szabad lesz elérni célunkat, akkor az új mennyföldet Ön is világos képként, személyes birtokként hordozza. Akkor látja a kettős Szellemi Iskola új földjét és új egét és annyira egyesült velük, hogy a régi föld az Ön számára szinte elmúlt.

Ha tanulósága hűséges betöltésében belép Krisztus testébe, akkor ebben bizonyos pillanatban minden lepel lehull, a két gyújtópont közötti fátyol is. A mágneses test kígyótüze, tengelye akkor szinte létra lesz, mely összekapcsolja a két Iskolát, a két gyújtópontot. Szabad és kölcsönös, tudatos érintkezés fejlődik ki a két tér lakói között.

Ne gondolja, hogy ez mese, mert mindig is ismeretes volt, és a régiek mindig is tanúskodtak erről. Gondoljon Jakab lajtorjájára. Jakab a mózesi filozófiában annak az embernek a jelképe, aki alapvetően megfordul. Élete nagy krízisének pillanatában, megfordulása krízisében Jakab a Jabbok folyónál éjszakázik. Jabbok a kígyótűz, s itt jön létre a mágneses gömb két sarkának a kapcsolata. Ezen a létrán látja Jakab Samballa fivéreit és nővéreit leszállni magához, s nem engedi el őket. Azt mondja: „Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engemet”. Esetleg látja ennek a kijelentésnek mély jelentését. Ha Ön felvétetett ebbe a mágneses gömbbe, akkor tökéletesen képes a szükséges új életvitel kialakítására, teljesen új irányulásban, mert nem követelnek meg Öntől semmi olyasmit sem, amire nem lenne képes. Ha felvétetett ebbe a mágneses testbe, akkor Ön legyőzhetetlen, és képes az új életvitelt megvalósítani. A hegyibeszéd-életvitel által, melyet erős, világosan tudatos küzdelemben folytat, Ön is részesülhet az új élet testvéreivel fennálló áldásos kapcsolatban.

3/3
Una Szankta

 

Esetleg ismerik Buddha régi legendáját. Az emberiséget megajándékozta bölcsességtanával, s ezzel egy új, szellemi felébredést kezdeményezett. Amikor munkáját befejezte, és az éjszaka lakóhelyeit már elhagyta, azt kellett látnia, hogy milliós követő sereg alakult ki ugyan, de éppen fellépésének következtében rettenetes és öldöklő harc keletkezett a brahmanizmus és a buddhizmus hívei között. A brahmanok, régtől fogva a védák és upanisádok őrzői, vagyis éppoly isteni bölcsesség birtokosai, megharagudtak és minden eszközzel harcoltak a terjedő buddhizmus ellen. Buddha tanítványai és követői semmiben sem maradtak a brahmanok adósai, s így bánat gyötörte a Magasztos szívét. Neki, aki az emberiséget akarta szolgálni, aki mérhetetlen szeretettel mindenkit meg akart menteni, azt kellett látnia, hogy az ő nevében emberek harcoltak egymás ellen. Elhatározta tehát, hogy visszatér. Visszajött ide, a haláltermészet árnyvilágába, ezerkétszáz évvel Buddha személyében lévő halála után. Most azonban Shankaraként, a magasztosként jött.

Shankara tanító nevét is feljegyezte a történelem. Nem legendáról van tehát szó, hanem valóságról. Shankara minden isteni bölcsesség szintézisét, összefüggését tanította. Bebizonyította, hogy a védák, az upanisádok és Buddha tanai egyenlők, s kivétel nélkül ugyanazokra a célokra törekednek. Megmutatta minden bölcsességtan egyetemességét. Amikor ezt a feladatot betöltötte Shankara, aki Buddha volt, rejtélyes módon eltűnt. Erre a legendára gondoltunk az Una Szanktával, az Una Misztikával kapcsolatban, mely újra megnyilvánult a Szellemi Iskola mágneses testében: mert a modern Szellemi Iskoláról nem mondható, hogy szektás, különc irányt követ. Semmi esetre sem. Ez az Iskola, ez a mágneses test egy igazi Shankara-Iskola, amelyben minden egyetemes bölcsesség szintézise, összefoglalása kerül napvilágra.

Ahogyan Shankara jött a követőivel Buddha után, úgy jött a Gnózis Jézus jelensége után, hogy a világtörténelem bölcsességtanait összefoglalja, és egyetlen pompás egységben nyilvánítsa ki. A taoizmus, a brahmanizmus, a buddhizmus és a kereszténység lényegében, mint megszabadító tan, a megszabadulás útja, egy a Gnózisban. Ezért emelkedik ki a rózsakereszt az évszázados metafizikai csatározásból, és minden idők Shankaráját szolgálja.

Így, elcsendesülve és minden felindulás nyugtalanságából kiemelkedve meg lehet találni azt az életvitelt, amelyre a hegyi beszéd céloz.

A küzdelemnek, melyet meg kell vívnunk, nem szabad minket egymással szembeállítania, pártokra és csoportokra osztania, nem szabad elválasztania minket rokonszenvekkel és ellenszenvekkel, ítéléssel és elítéléssel, kritikával és becsmérléssel, mert aki még ezeknek a haszontalan csataterén viaskodik, az a fegyvert, a kardot nem képes a saját alantas énje ellen emelni, a haláltermészet ellen, mely körülvesz minket, a világ ellen és a gonoszság bűne ellen. És csakis erre az utóbbi harcra vonatkozóan jelentette ki Jézus, az Úr: „Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre, hanem hogy fegyvert”.

Ha az ember valóban azzal foglalkozik, hogy a kardot a saját lelkébe döfje, akkor nincs ideje és kedve sem másoknak a megsértéséhez és kritikus megfigyeléséhez. Ha pedig Ön így foglalkozik önmagával, látja ziláltságát, saját szükségét és hiányosságát, akkor fogja el Önt a nagy szánalom és irgalom érzése másokkal szemben, akiknek még ezután ugyanúgy meg kell tanulniuk a kard kezelését. Csak akkor keletkezik Önben a képesség, amellyel másoknak csendes biztatással és együttérzéssel, saját tapasztalatából született tisztulás folytán segíthet.

Akkor valósítja meg tettekkel a Krisztusigét: „Jertek hozzám mindannyian, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket”. A Szellemi Iskola akkor menedék lesz az igazán elfáradtaknak, akik itt az Ön nagy szeretetével és áldozatkészségével találkoznak.

Így lesz Ön az örök Shankara szolgája, aki nem elválasztani és megsemmisíteni jött, hanem egyesíteni az Una Szankta egységében.

3/4
A Szellemi Iskola élő testének alakulása

Most térjünk ki részletesebben a már különböző oldalról megvilágított mágneses rendszer képzésére és fejlődésére, amely a Szellemi Iskola kétszeres mágneses teste, mágneses gömbje képében nyilvánul meg. Ezt a hét fázis segítségével fogjuk megvizsgálni, amelyet a 3/2 fejezetben soroltunk fel.

Először azt látjuk, hogy csoportosulás kezdődik. Ebben nincsen semmi különös. Ez ugyanúgy történik, ahogyan a dialektikus tevékenység minden területén: valami szervezetet alapítanak. Világtörténelmünkben számtalan ilyen kísérlet ismeretes. A világon az élet minden területén annyi mindent alapítanak, annyit szervezkednek, hogy ez már a figyelmet is alig vonja magára, sőt olykor csak vállat vonnak, vagy kifogásolják is a dolgot. Nos, ugyanígy kezdődik a Szellemi Iskola csoportképződése is. Néhány sorsa szerint erre szánt ember, gnosztikusan érzékeny ember szervezetet alapít.

Születésük véréből, saját mikrokozmoszuk karmikus befolyásai alapján és tapasztalatból, tehát belülről jövő kívánság ösztönzésére ezek az emberek tevékenységhez kezdenek. Egészen közönségesen kezdődik, nagyon szerényen, kis bérelt helyiségben, s az idevonzott hallgatók még egyáltalán nincsenek valamiféle erőtérben. Csak valami kis lángocska van, ha egyáltalán annak nevezhetjük, amihez eljönnek néhányan, s ezek a kevesek nagyobbrészt még nem is nevezhetők a legjobbaknak. Kezdetben még sok „lapis spitalauficus-csináló” van közöttük, ahogyan a klasszikus rózsakeresztesek nevezték az ilyen szellemi hencegőket, akik a bölcsek kövét barkácsolják. A komolyak először csak figyelik, hogy mi lesz a dologból, mert már annyi tapasztalatra tettek szert, hogy emiatt meglehetősen óvatosak lettek. Mindenesetre a kezdeményezőknek van egy emelvényük: ha minden jól megy, akkor fellépésük minősége miatt ezt az előadói emelvényt meg is tarthatják, s művüket lassan, nagyon lassan növekedni látják. Lassanként valami többé-kevésbé mély érdeklődés alakul ki.

A második fázis éppoly kevéssé feltűnést keltő, mert ez is, legalább is külsőleg, szintén gyakori eseménnyel kezdődik. Az alapítók vonzottak néhány érdeklődőt, akiknek érdeklődése komolyabbnak mondható, s akiknek a megszabadító életre irányuló vágyakozása feléledt, úgy hogy készek ezért bizonyos áldozatot hozni, ha egyelőre csak anyagit is. Segítségükkel saját helyiséget lehet szerezni. Így 1924-ben, körülbelül tizenhat érdeklődővel kibéreltük a Bakenessergracht 13 számú ház alsó részét Haarlemben, Hollandiában. Itt egy templomocskát lehetett berendezni, és a ház hátsó részében egy tantermet: mindezt rendkívül szerény keretek között. Itt aztán saját környezetben rendet, rendszeres munkát lehetett kialakítani. A műnek saját, szükséges ritmust lehetett adni, minden csalódás ellenére, mely kezdetben gyakorta előfordul: csalódás például olyan tekintetben, hogy senki sem jön, holott a terem kész, és az összejövetelt közzétették. Mindezeken és más csalódásokon keresztül, ezek mellett, kezd kialakulni valami olyasmi, amit most erőtérnek nevezünk.

Egy erőtér egy mágneses tér. Megpróbálunk valamelyest fogalmat alkotni erről. Ez nem lesz teljes, mert ezzel kapcsolatos ismereteink nem tökéletesek, s nem rendelkezünk a szakkifejezések elegendő ismeretével sem.

Egy mágneses tér egy nagy energiájú sugártér. A Gnózisban hétséges, hétszeres sugárteret ismerünk. Hogy egy mágneses tér tökéletes legyen, ahhoz mindig hét együtt ható, együttműködő erőáramlatnak kell meglennie, s így hét hatás is árad belőle. Egy mágneses térben vonzó és taszító erő is működik. Azt lehet mondani, hogy a másneműt vonzza, az egyenlőt taszítja. A kétszeres mozgás, a vonzás és taszítás miatt hatalmas örvény keletkezik, erős keringés és súrlódás is. Így fejlődnek ki jelenségek, melyek nagy jelentőségűek.

Hét sugár érint meg minket: ezzel hét keringő áramlat kezd mozogni. Az ennek folytán kialakuló jelenségek többek között az:

1. erő, vagy elektromosság, 2. a világosság, fény, 3. meleg, 4. hang, 5. kohézió, összetartóerő, 6. élet, 7. mozgás.

A dialektikus életnek is megvan a mágneses sugártere. Életünk lehetetlen lenne, ha nem egy mágneses térből tartanánk fenn. Filozófiánkban ezért két természetet különböztetünk meg. Az egyik a közönséges természet hétszeres mágneses tere, a másik a Gnózis hétszeres mágneses tere.

A dialektika eredményeit, a közönséges természet mágneses terének eredményeit Ön ismeri és tapasztalja. Ebben a térben él, ebből és ezáltal él. Anyagcseréjét, sejtképződését, továbbá teste töménységét, összetartó erejét, szerkezete, rendszere hőmérsékletét ez a tér határozza meg, ezen kívül az Ön egész környezetét is, az erő, elektromosság, fény, hang, meleg, stb. minden jelenségét. Ha mágneses térben áll, akkor maga is mágneses lesz, s ennek következtében maga is mágneses teret képez, annak a térnek megfelelően, amely mozgásra ösztönzi Önt.

Például fényt lát: de maga is fényt kelt. Belső elválasztású szerveinek rendszere arra készült, hogy a földkozmosz energiájának hét sugarát felfogja és a hét állapottá, erővé és képességgé alakítsa, amelyre élete háztartásához szüksége van. Főszentélye hétkarú gyertyatartója ezzel és ebben a hét tűzben ég. Hét agyüregének mindegyike, melyek együtt a gyertyatartót képezik, egészen különös, saját, egymástól megkülönböztethető rezgést, sajátos fényt áraszt. Ezek jelenítik meg a hét kozmikus tűz hét állapotát.

Megkérdeztek minket, hogy az Iskolában miért beszélünk mindig elektromágneses erőtérről, az elektromágnesest hangsúlyozva. Azért kellett ezt tennünk akkoriban az igazsághoz hűen, mert a Gnózis mágneses térsége, amennyiben az Iskola erőterében, életterületén meg tudott nyilvánulni, pillanatnyilag a hét kozmikus erőnek csak egyikét tudta szabaddá tenni. Akkor ebben az összefüggésben még csak a Gnózis általi elektromágneses képességről, erőérintésről, elektromos érintésről lehetett szó.

Így már világossá válik, hogy mit értünk a Szellemi Iskola második fejlődési szakasza alatt. Ebben a második fázisban az egyesült csoport már nem csak az összejöveteleken, hanem azokon kívül is kezd komolyabb érdeklődésről tanúskodni a Gnózissal szemben. Többé kevésbé számolni kezdenek ezzel az életükben, s megpróbálnak az előző fejezetekben megbeszélt észbeli- erkölcsbeli érintkezésből élni. Ennek következtében megnyílik a mágneses sternum, s így a szív rózsáját befolyásolja a hétszeres gnosztikus szellem első ereje. Ezzel a csoportban a Gnózishoz való közeledés alakul ki, mely a másfélét, a nem egyenlőt vonzza.

A Gnózissal szemben persze mindannyian nagyon is másfélék vagyunk: mert kik vagyunk mi a szellem világosságához viszonyítva? Mégis vonz minket a Gnózis, mint másféléket, vele nem egyenlőket. Ebből az elektromágneses erőből felszabadul valami bennünk, a sternumon keresztül a szív rózsája segítségével szinte belevésődik szívünk vérébe, s e kapcsolat miatt vonz minket, másféléket a Gnózis. Az ellenkező erő, a taszító erő, s ezzel a keringés ebben az időben még nem képes kifejlődni, így ebben a második fázisban az erőtér még nagyon egyoldalú: tápláló ugyan, de még nem megszabadító.

Kézenfekvő, hogy mit hoz a harmadik fázis. Az erőtér vonzó ereje táplálja a tanulót gnosztikusan, ugyanakkor azonban bizonyos telítettség állapota keletkezik. Táplálásnak és jóllakásnak csak akkor van haszna, ha a táplálékot meg lehet emészteni és az életrendszerbe, a szervezetbe be lehet építeni. Ezért kerül sok tanuló a második és a harmadik fázis között gyakran siralmas állapotba. Szomjazik ugyan a Gnózisra, vágyik a szellemi érintésre, a szellem érintésére, de egyoldalúan, negatívan. A kapott szellemi táplálékot még nem képes vagy nem akarja pozitív módon életvitelében feldolgozni. A helyes feldolgozás akadályai a vérmérsékletéből, vére állapotából, vagy a tükörszféraerők reá gyakorolt befolyásából erednek, ami miatt még túl erősen áll a földi mágneses térben. Az ilyen tanulók érdeklődése időnként felélénkül, majd elapad. Addig érdeklődnek, amíg „éhesek”. Mihelyt jóllaktak, az érdeklődés azonnal elapad. Ez az apály és dagály szüntelen hullámzása, mely az előkészítő ösvényen vesztegelést jelent.

Így a csoport vezetői erejüket szüntelenül, minden rendelkezésükre álló eszközzel és mozgósítással az ebben a helyzetben lévő tanulók serkentésére fordítják, hogy a kapott gnosztikus eledelt vegyék már használatba, és lehetőségeik teljes tudatában önmagukban új erőkké és lehetőségekké építsék át.

Sok fáradozás és számtalan bosszúság után kezdetben egyeseknél, később ezek példájára egyre több tanulónál megkezdődik ez az átépítés, ez a megváltozási folyamat. A tanulóseregnél kialakul a személyes gnózishoz-fordulás megértése és gyakorlata, vagyis új életvitel, mely eleinte nagyon tétován és elemi fokon kezd megjelenni, de fokozatosan elmélyül.

A másféle, melyet a Gnózis odavonzott, lankadatlan, komoly Gnózishoz igazodó kísérleteivel a Gnózissal egyenlővé válásra irányuló próbálkozásával el lesz taszítva. Így alakul ki az erőknek oly nagyon szükséges forgalma, az alakulás nagy kereke meglendül. Az erőtérben anyagcsere-folyamat kezdődik, amivel újabb gnosztikus lehetőségek szabadulnak fel. Fontos változás történik. A csoport mágneses testének kisugárzása kezdi ennek a fejlődésnek a jeleit mutatni, s érthető, hogy mivel a csoport saját mágneses testében kezdenek bebizonyosodni a gnosztikus szándékok és hatások, a csoportot egyre nagyobb erő támadja és sürgeti tovább. Ettől kezdve létezik az alakuló Szellemi Iskolában gyakorlatilag egy elektromágneses sugártér.

Így kezdődik a negyedik fázis. A csoport nagyobb lesz, és sok tanuló serkentő példájára a belátás és irányulás erősen elmélyül, ami által a gnosztikus kerék egyre gyorsabban forog. Az észbeli-erkölcsbeli érintés szinte kardcsapásokként tör be. A Gnózis egyre jobban, egyre nagyobb erővel támadja a tanulót belülről. Most már mindegyik tudja, hogy a nyújtott eledelt nem csak elfogadni, hanem alkalmazni is kell a megújulás élő építőanyagává kell tenni gnosztikus értelemben. Ebben a fázisban a csoport minden tagja számára az új életvitel az elutasíthatatlan követelmény. Mivel azonban egy várost sem lehet egy nap alatt felépíteni, folyamat fejlődik ki:

1. Az énközpontúságot az Iskolában minden elképzelhető módon támadás éri és az ösvény követelményeinek világosságába kerül. Mindenki erőt vesz magán, azon fáradozik, hogy csináljon belőle valamit, megpróbál a saját lényében valamit megvalósítani ebből. Ha vannak olyan tanulók akik kilógnak a sorból, akkor ezek egyre hamarabb lelepleződnek, saját maguk és az egész csoport előtt pellengérre kerülnek.

2. Továbbá az önfeláldozást követelik meg a szív rózsája érdekében, illetve javára, a tanuló önkéntes odaadását, önmagának az átadását a benne lévő Krisztuslénynek. A tanuló kezd valamit megérteni Rózsakereszt Keresztély alkémiai menyegzőjének kimondhatatlan kegyelemcsodájából, amelyről a klasszikus rózsakeresztesek tanúskodnak, a transzfiguráció felmérhetetlen üdvvalóságából, a halandó lélekről, mely ezáltal az időben elnyerheti az örök életet.

Az egyre javuló belátás vezetésével, az egyre mélyebbé váló igazi üdvrevágyás ösztönzésére, s az önfeláldozásra való egyre nagyobb készséggel a tanuló egyre komolyabban tér rá az új életvitelre. A történés megértése egyre alaposabb lesz, a megszabadító erőt, mely ezáltal felszabadul egyre jobban érti, és egyre nagyobb terjedelemben látja. Bátorkodunk ezzel kapcsolatban hegyibeszéd-életről, tehát egy teljes mértékben rendkívüli életvitelről beszélni. Sokan látják be, hogy ilyen életvitel lehetséges, örömmel és hálásan mennek egy nagyszerű, megszabadító lehetőség elé.

Már egyre gyorsabban forog a mágneses kerék. Rendkívüli erő halmozódik fel az erőtérben, a Szellemi Iskola még határozatlan körvonalakat öltött testében. Ez a test még felhőszerű, s még csak elektromágneses térről beszélhetünk. Ebben azonban nagy ígéret rejlik, mégpedig az, hogy világosság lesz, meleg lesz és hang, szinte mennyei zene, hogy összetartóerő lesz, élet és mozgás is.

És hirtelen mintha a hajnal világosságát, a felkelő pirkadatot látnánk, a mágneses test legmagasabb pontján, a Szellemi Iskola mágneses gömbjének Északi-sarkán áttör a fény.

3/5
Az új életvitel

 

Ha elolvassa Pál efézusbeliekhez írt fennkölt leveléből a második rész első tíz szakaszát, s ezt az előző fejezet témája mellé állítja, akkor felfedezi Pál levelének és az előző fejezet témájának szoros kapcsolatát.

Pál nagy örömének és hálájának ad kifejezést, hogy a komoly keresőknek (efézusbelieknek) egy csoportja Pálnak Krisztusban folytatott tevékenysége által új eklézsiává, új, ifjú szerzetté egyesült, s most a krisztocentrikus bőség kegyteljes mágneses térségébe felvétetett. A Szellemi Iskola ilyen tanulóival kapcsolatban beszél megelevenítettekről.

Továbbá röviden ecseteli a megmentés folyamatát, melyet a következő szavakkal vezet be: „akik azelőtt teljesen a halál lényei voltatok, a ti vétkeitek és bűneitek miatt”. A vétek szó itt nem súlyos kihágásokra utal a társadalom, vagy közönséges dialektikus együttélésünk erkölcsi jogszabályai ellen, hanem alapvetően vétkes jellegünkre mutat a Gnózissal szemben. Ebben az értelemben megvan a jellegünk „amelyekben jártunk a világ folyása szerint” és „a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint”. Ha Istennek ábrázolására szóló rendeltetésünknek nem teszünk eleget, vagyis a világot nem győzzük le, akkor az anyagszférában és a tükörszférában is ez az ellentermészet, ellenző természet fejlődik ki. A természet véréből lévő, az így kialakult karmából eredő foltokat viseljük azután, „az engedetlenség fiainak” jeleiként.

Természetünknél fogva mindannyian a harag fiai vagyunk. Ez nem csupán misztikus igazság, hanem mai helyzetünk minden vonatkozásában tény. Semmi okunk sincsen tehát erről csak érzékenyen ábrándozni. Aki ezt belátja, és elmélyült belátással igazságnak tapasztalhatja, az tudja, hogy csodás boldogság izzítja át. Szótlan lesz a hálától, ha eljut annak a felfedezéséhez, hogy természettörvényes pusztulását és alapvetően haszontalan és súlyosan terhelt létét a transzfigurisztikus Szellemi Iskolában teljes megmenekülésre, s ezen kívül bűntelen, adósságmentes felemelkedésre lehet változtatni. Csak most lehet valóban életlehetőségről, igazi esélyről beszélni: csak most bontakozik ki valami jövő az ember számára, amelyben az eljövendő századokban Krisztus kegyelmének lenyűgöző gazdagságát bizonyíthatja.

Aki az új mágneses testbe felvétetett, Samballa hét sugarát tapasztalja és hétkarú gyertyatartóját ezekkel meggyújtja, azt egy alakulási és átváltozási folyamatba veszik fel, mely téridőrendi szempontból sok évszázadon át tart. Az ilyen ember a testvéreivel útra kel, elutazik innen a nirvánai területre, erőről-erőre haladva, míg meg nem nyílnak számára a Mozdulatlan Birodalom kapui. Ez az egész utazás a „Kelet országain”, a szellem keletén vezet keresztül és az üdv értékes gnosztikus adományai miatt válik lehetségessé. Önnek csak rá kell tennie a lábát az új életkövetkezmények ösvényére és, mint akit megérintett a kegyteljes tűz, ezt az üdvös (egész-séges) eledelt erővé kell változtatnia, hogy ezzel az életképességgel feltöltve beléphessen az új életbe.

Valójában az a helyzet, hogy ezt az erőt sokan kapják meg naponta, szinte óránként táplálkoznak ezzel, ezekkel a dinamikus lehetőségekkel azonban ennek ellenére túl kevéssé élnek. Mindazok a tanulók, akik valóban a Gnózisra vágynak, az Iskola mágneses testével tartott kapcsolatuk miatt jócskán gazdagok lettek, kincseket birtokolnak! Ennek azonban nincsenek eléggé tudatában. Túlságosan dialektikus eredményeiket nézik, ezeket joggal találják szegényesnek, és önismerettel kontároknak látják magukat. Valóban azok! Pál azonban megmagyarázza efézusbelieinek: kegyelemből tarttattatok meg: ez azt jelenti, hogy kincsekkel megáldottak lettek, melyek nem a dialektikus állapotukból magyarázhatók. „Ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez”, mondja. Önnek tehát ezekkel a dolgokkal pszichológiailag egészen másképpen kell szembenéznie, mégpedig annak mélységesen élő tudatában, „hogy Krisztus Jézusban teremttettünk, jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Ha Pálnak ezeket a kijelentéseit megérti, akkor már nagy utat tett meg jó irányban. Ez azt akarja kifejezni: a közönséges természet dolgait ne keverje össze a Gnózis dolgaival: mert a közönséges természetet Ön nem képes megváltoztatni. De Ön most fel van töltve egy új lehetőséggel, hogy egészen új életvitelt folytathasson, amelynek semmi köze a közönséges természethez. És ebben az újban kell Önnek járnia.

Ebből a pszichológiai megfordulásból, ebből az új belátásból kiindulva teheti fel a kérdést: „Hogyan folytathatunk ilyen új életvitelt?” Az Iskola azt válaszolja: Csoportegységben kell az új életvitelt magunkévá tennünk!

3/6
Az erőtérből világosságtér lesz

 

Mondtuk, hogy amilyen mértékben a tanulók megvalósítják az új életvitelt, az Iskola mágneses tere is tovább változik, s bizonyos pillanatban új jelenség nyilvánul meg benne. A mágneses tér nem marad csupán erőtér, hanem emellett a világosság tere is lesz. Ez az alakulás, a növekvés a tanulók növekvésével, haladásával tart lépést és ennek a testnek hatalmas kegyelemadományai, ha már megnyilvánultak, mindenkinek rendelkezésére állnak, aki ebbe a testbe felvétetett és ebben kibírja, képes benne megmaradni.

Persze elég sokan teszik fel maguknak a kérdést, hogy „nem tudnám-e mégis a megszabadulást a többiek nélkül, másoktól függetlenül elérni? A csoportegység és ennek velejárói nem tetszenek nekem, inkább egyedül megyek.” Erre az a válasz: Ez lehetetlen! Mert a szellemmel való élet, a benne és általa folytatott élet mindenekelőtt egyesítő. Azonkívül be kell látnia, mily nagyszerű, örömet okozó, páratlanul boldoggá tevő szeretetünnep a szellemben megalapozott együttműködéssel egy újszerű előkészítő mágneses teret kialakítani, amelyben mindenkit meg lehet menteni, amelyben a legesleggyengébbeket a legerősebbek tovább vihetik!

Az elkülönült embernek kezdetben természetesen sok kifogása lehet ez ellen az út ellen, mert amíg nem látja a célt tökéletesen, és nem illeszkedik be boldogan, belátással az új csoportegységbe, addig a kezdők ennek a világnak a módszerei szerint oly sokat taszigálják, rugdossák, becsmérlik, gúnyolják és irgalmatlanul kritizálják egymást, hogy ebből nagyon sok szenvedés és fájdalom adódik. De annál gyorsabban átküzdöttük magunkat a könnyek tengerén, minél többen készek az áldozatra, a nagy cél érdekében hagyják ütni, gúnyolni és kritizálni magukat, hogy aztán a többiekkel együtt élvezhessék az új nap boldogságát. Annak a tudata, hogy szabad együtt építenünk az egyetlent, a mindenekelőtt szükségeset, végül elfeledtet minden szenvedést. Léteznie kell egy teljesen megszervezett, tökéletesen elkészített és mindennel felszerelt mágneses testnek, hogy elkezdhessük és elvégezhessük a hazautazást.

Bizonyára eléggé kifejezésre juttattuk, hogy egy mágneses tér az Ön életében nem mellékes kellék, hanem feltétel, sőt a fő dolog. Mágneses tér nélkül nem élhetne. Ami csak létezik az égen és a földön, az mind egy mágneses tér hét sugarából magyarázható. Életterületünkön minden lény létének magja egy mágneses elv, amelyből és amely által az egész létezés és lény keletkezett. Mindig a mágneses elv van itt először: ez benne rejlik az emberi magban is.

Képzeljék el, hogy a gnosztikusan fogékonyak, akik annakidején elkezdték a munkát, a Szellemi Iskola kifejlesztését, arra az álláspontra helyezkedtek volna, hogy „ellenszenvet érzünk embertársainkkal szemben, legalább is a legcsekélyebb mértékben sem érdekel minket mások lelki üdvössége: gondoskodjon csak mindenki magáról!” Akkor persze nem lenne Szellemi Iskola, nem lenne mágneses test. És a transzfigurista üdváldozat megismétléséről szó sem lenne! Ez az áldozat mindenkiért van minden időkre: de lentről kell megkezdeni és felépíteni.

Azért mondjuk ezt, hogy az esetleg még meglévő érvényesülésre ösztönző utolsó csirát is kiirtsuk, a szeretet hiányának, a ridegségnek utolsó nyomait is eltöröljük Önben, hogy önkéntelenül és örömmel merüljön Krisztus útjának hatalmas szeretetáldozatába. Folytatjuk vizsgálatunkat, és látjuk, hogyan lesz az erőtér bizonyos pillanatban világosságtér is. Az elektromágneses tér, mint erőtér, világosságmegnyilvánító tér is lesz, ami rendkívüli esemény a gnosztikus mágneses gömb fejlődésében. Mint valami teremtés napjának a koronázása: „Legyen világosság, és lőn világosság!”

Ezenkívül ez a negyedik fejlődési szakasz koronázása, tetőpontja: a nagy áttörés létrejött! Ettől kezdve az új mágneses testnek saját Samballa vákuuma van, saját magasztosak-páholya, saját Szerzete a másik birodalomban. Hogy ez mit jelent, azt Ön inkább sejti, mintsem tudhatná! Képzelje el, mit jelent az, ha sokan, megöregednek és napjaikat megunva, elmennek innen, s felvétethetnek egy olyan fejlesztő térbe, mely ugyanannak mutatkozik, egyazon rezgésbőségnek mutatkozik, mint az Iskola, amelyet itt oly jól ismert, úgy hogy a test elmúlásán kívül mindegy, hogy itt van vagy ott.

Az új mágneses test keletkezési történetében első ízben beszélhetünk igazán kétszeres Szellemi Iskoláról ebben az új mágneses testben. Azelőtt, amíg az alakuló, új rendszer még csak erőtér volt, szinte sötét erőfelhő, addig halottainkat, akik odaadással, igazán az Úrban hunytak el, annak a Szerzetnek a világosságtere vette fel, amely az egyetemes láncban a fejlődésben legközelebb áll hozzánk, s eddig a pillanatig is oly sokat segített nekünk. De ez a „legközelebb hozzánk”, kedves olvasó, még mindig érthetetlenül messze van tőlünk! Így világosságtere, fajtája és rezgése miatt valójában nem volt nagyon alkalmas halottaink felvételére, mégpedig a halottaink számára túl magas rezgése miatt. Amilyen mértékben ugyanis az idő halad, és a dialektika sajnos fennmarad, úgy sűrűsödik az egész mikrokozmikus lény, úgy hogy a rezgési térségnek, melynek lentről meg kell születnie, mindig másfélének kell lennie. Nem nehéz tehát megérteni, hogy szeretett halottainkat az ösvényen előttünk haladó testvéreink területeire csak ideiglenesen lehetett felvenni, s hogy akik dicsőségben elhunytak, azok szinte visszafojtott lélegzettel vártak a pillanatra, amikor a világosságtér a mi mágneses rendszerünkben is kifejlődik.

Bensőséges hálával állapíthatjuk meg, hogy ez a kifejlődés 1953 augusztus 20-án valóra vált. Akkor született meg tehát az új fejlődés ötödik fázisa, a kapcsolat azzal a mágneses lánccal, amelyet az ösvényen előttünk haladók képeznek.

Fejtegetéseink folyamán bizonyára kitűnt, hogy sok megszabadító mágneses rendszernek kell fennállnia.

Ha csak időszámításunk századaira gondolunk, megemlíthetjük például az esszénusok mágneses testét, a különböző gnosztikus szerzetek, aztán a manicheusok, a katárok és albigensek mágneses testét, a klasszikus rózsakeresztesek testét, s most a modern Szellemi Iskola alakuló mágneses testét. Az említett szerzetek egyikének pompájából nagy segítséget kaptunk.

Ezt az egyetemes láncot, melyről gyakran beszélünk, s amellyel kapcsolatban Gustav Meyrink „Fehér dominikánusának” kifejezéseiből idézünk, természetesen ne valami hosszúra nyúlt, tagokból fűzött láncnak képzelje el. A bukott emberiség megmentéséért végzett fáradozás egymásutánját ábrázoló képnél megengedhetnek maguknak valami ilyen hasonlatot, de a valósághoz közelebb kerülnek, ha azt mondjuk, hogy Krisztus Egyetemes Szerzete egyetlen, hatalmas, sokrétű testből áll, amelyben a gömbalak az általános. Egy óriási, nagyon bonyolult mennyföld ez, amelybe minden mágneses testet felvesznek, amely a Gnózis kegyelemerejében keletkezett. Nem hozzácsatolják, hanem beleillesztik, úgy hogy ebből az erőknek egyre hatalmasabb egyesülése alakul ki, mely később egyetlen erőben fog teljesen összeolvadni.

Mágneses testünk elkészítése és fejlesztése azonban, bármennyire szükséges is, csak menetelés egy ösvényen, amely az itteni távoli magányból az egyetemes szellemmel való egyesüléshez vezet. Ezért ezt a mágneses testet valami égi hajónak is nevezheti, ideiglenes lakóhelynek, amelyet magunk építettünk, bárkának, melyet mi ácsoltunk és készítettünk elő, hogy ezzel az igazi mennyei hazánkba, a Mozdulatlan Birodalomba utazhassunk.

Ahogyan pedig Noé napjaiban volt, amikor az akkor így kezdett művet nevetve nézegették, ahogyan a múltban minden transzfigurista szerzetet gúnyoltak, munkáját megnevették, sőt üldözték, úgy a mi sorsunk is ellenállás, minket is kinevetnek, s a modern Szellemi Iskola munkáját is kicsinylik, figyelemre sem méltatják. Ez a hátráltatás azonban nem tart vissza minket az előttünk haladók nyomdokainak a követésétől, és egy mágneses test újonnani létrehozásától. Mert ebben a mágneses testben biztonságban tudhatjuk magunkat, mint Jézus karjaiban, abban a testben, amelyben hazautazásunkat valóban kivitelezhetjük.

Mihelyt a negyedik fázis, az áttörés valóra vált, mihelyt a világosságtér a mágneses testben megjelent, azonnal és ugyanakkor létrejön a kapcsolat az elődök nagy testével. Amikor a mű gnosztikusan fogékony alapítói elkezdték a munkát, azonnal itt volt a gnosztikus sugárzás segítsége. Most azonban igazi összeköttetés áll fenn a szó szoros értelemében.

Hogy ez mit jelent, azt kétségtelenül felfedezi, ha a hatodik fázist fejtegetjük, amely az új életterületen való fejlődés.

Mondtuk, hogy bizonyos pillanatban az erőtér világosságtér lett, vagyis az alapvető erő most egészen új értelemben nyilatkozik meg. Erővel hatni lehet: bizonyos életerő képessé teszi Önt a megnyilvánulásra. Itt azonban új megnyilvánulásról van szó. Ha Ön egy erővel dolgozik, akkor csinál valamit, keletkeztet valamit, felhív valamit, tehát megnyilvánít valamit. Gondoljon a János-evangélium bevezetőjére: „Kezdetben volt az ige”. Ez minden gnosztikus hatás és tevékenység abszolút alapja: az ige! Ahol a Gnózis megnyilatkozik, ott kimondják az alkotó igét: ott van az alaperő. Így a Szellemi Iskola erőtere, ahol a nagy aratás és megszabadító munka alakulásának terve rejlik, szintén olyan erőtér, amelyben az ige, az alkotó „fiat” visszhangzik. Ebben az erőtérben lehetőségként rejlik minden: ebben az igében van a mag, az élet csirája, amelynek az igéből és az ige által, az isteni akaratból és az isteni akarat által kell megnyilvánulnia. Ebben az igében van minden meghatározva.

Az evangélium aztán azt mondja: „Ebben az igében volt az élet, és az élet az ember világossága”. Szóval: az erőtér megnyilvánulását a világosságtér megnyilvánulása követi: és a világosságtér legjelentősebb jellemzője, hogy ugyanakkor életterület is. Csak a világosság-megnyilvánulás által lesz egy erőtér joggal életterület, amelybe a modern Szellemi Iskola minden tanulója felvétetett. Az Iskola mágneses teste világosságtér, életterület lett.

Az evangélium továbbá azt mondja: „Krisztus a világ világossága, s ez a világosság az Atya elsőszülötte”. Mi más ez, mint előre jelzett újra-eljövetele? Az egész vallásos világ arról beszél, hogy végülis eljön majd a Krisztus, de Krisztus újra-eljövetele mindig is valóra válik minden mágneses testben, amelyben világos lesz, amely megvilágosul azzal, hogy az erőtér kezd a világosságtér-léthez áttörni. Akkor Krisztus eljött újra. Ezért lett a modern Szellemi Iskola mágneses teste bensőségesen meghitt és pontos értelemben krisztocentrikus. Krisztus nem csak feltámadott az ígérete szerint, hanem újra el is jött: a világosság megszületett!

Az olvasó ebben az összefüggésben most már a kijelentést is megérti: „Nélkülem semmit sem tehettek”. E világosságtér nélkül Ön semmit sem tehet, mert csakis a világosságból keletkezik élet. Vannak a világon olyan vallásos és okkult szerzetek, melyek azt állítják, hogy csakis ők képesek az embert üdvözíteni. Mi nem helyezkedünk erre az álláspontra, csak azt szeretnénk Önnek érthetővé tenni, hogy a modern Szellemi Iskola mágneses testében a világosság megnyilvánult, tehát Krisztus ilyenképpen megjelent, s hogy ebből a világosságból van az élet. Beszéljünk tehát a mi új csoportegységünkről, a modern Szellemi Iskoláról. Hogy a többiekkel mi a helyzet, azt nem akarjuk megítélni, nem szabad megítélnünk. Az bizony megmutatkozik, ha eljön az ideje, s aki velünk akar jönni, azt szívesen látjuk. De mindenki legyen meggyőződve arról, hogy boldogságát, üdvösségét félelemmel és rettegéssel magának kell megvalósítania, ami azt jelenti: láss munkához, ragadd meg az eke szarvát, teljesen a saját feladatodra irányulván az egyetemes világosság szolgálatában.

Mindezt azért hangsúlyozzuk, hogy később ne lehessen állítani a Lectorium Rosicrucianumról, hogy az egyedül üdvözítő egyháznak tartotta magát. Ismételjük azonban, hogy a modern Szellemi Iskola meghitt, közvetlen értelemben krisztocentrikus lett, hogy e világosság nélkül nincsen élet, s ezért tette az örökkévalóság fénykirálya a kijelentését: „Nélkülem semmit sem tehettek”! Mert a világosság a nagy mágus, amely nélkül semmi sem képes létrejönni. Minden az örök világosság szülőméhéből ered. Az ő sugárzásában nyugszik minden anyagi és kémiai tevékenység kezdete.

Ahogyan azonban a világosság életet kelthet, úgy ölhet is. Ha a Krisztus nem csak erőként, hanem világosságként is megszülethet, akkor minden megöletik, ami a krisztusvilágosságot nem bírja ki. Ez tehát egészen más hatás, mint a csakis mágneses erő hatása. Egy gnosztikus mágneses világosságerő, ha megérint, bennünk átváltoztat valamit. Az ilyen érintés miatt Ön nem maradhat a régi. Ugye megérti tehát, mily nagy jelentőségű a tény, hogy a Szellemi Iskola erőterében ünnepelhetjük a világosság születését? Minden meg lesz változtatva vagy meg lesz ölve, ami a krisztusvilágosságot nem bírja! Így Őbenne a régi ember bennünk elpusztul és az új ember felkel. Ezért születik az egész világmindenségben minden a világosságból. A saját létünkből és a világ létéből arra következtethetünk: van szentségtelen világosság is. Mivel a Gnózis világosságában a szentségtelen természettudományosan nem maradhat meg, Ön a Szellemi Iskolában azt fogja tapasztalni, hogy Ön megváltozik: mert a világosságban, a Gnózis fenséges világosságában Ön nem maradhat a régi, meg kell változnia, reagálnia kell. A szentségtelen nem létezhet az isteni világosságban, s ezzel a haláltermészetről is mindent megmondtunk.

Az eredeti világosság megszületése a kétszeres Szellemi Iskola mágneses testében egy teljesen új élet alapja és kezdete. Ezt a pompás bizonyosságot mindenkinek hirdetjük, aki képes megérteni a Gnózis hívását, s vágyakozva kész követni Őt. Mindezeknek azt mondjuk: testvérek, tudjátok meg velünk együtt, hogy a világosság megjelent, tudjátok meg, hogy eljött a nap. Ugyanakkor értsétek meg, hogy soha többé el ne felejtsétek: a modern Szellemi Iskola új mágneses testének erőtere a közöttünk feltámadott Krisztust jelenti, és a mágneses test világosságtere rajtunk és bennünk az újra eljött Krisztust nyilvánítja meg.

Emiatt most Öntől sokat fognak megkövetelni: megkövetelnek Öntől egy új életvitelt, alaposan más életvitelt, a hegyibeszéd-életet. Ha azonban új életvitelt kezd anélkül, hogy a világosságteret állítaná élete középpontjába, akkor az új életvitel nem sikerül. Sokan fordítva kezdik a dolgot. Először új életvitelt próbálnak folytatni, s aztán akarnak a világosságtérrel egyesülni. Ez azonban lehetetlen! A világosságtér meg akar nyilatkozni Önnek, és ennek a hatására lesz aztán lehetséges az új életvitel. A hitéletből az erőélethez, az erőélettől a világosságélethez: ez a fejlődés menete az ösvényen. Az élet van a világosságból, és nem a világosság az életből.

Vannak olyan tanulók, akik az új életvitelt a régi folytatásának látják, persze új irányban tájékozódva és legjobb szándékkal. Az új azonban nem a réginek a folytatása valami magasabb spirálison! Az Ön régi életvitele semmiképpen sem képezhet alapokat, ez ki van zárva. Aki új életvitelt a régi alapján akar folytatni, az nemsokára felfedezi, hogy az ilyesmi puszta személyiségkultiválás, művelődés, humanizmus.

Az új életvitelt a világosságtér alapján kell elkezdenie, ahogyan az elmúlt években oly sokat tehetett az erőtér alapján. Úgyszólván minden tanuló észrevehetően megváltozott az erőtér dinamikája miatt. Most azonban valami egészen új kezdődik a világosságtér alapján, amiből és ami miatt az új élet, és így az új életvitel vált lehetővé. Ehhez az új életvitelhez eljuthat most az erőtérrel való kapcsolata miatt, ahogyan az erőtérhez jutott hozzá a hívó térre való reagálása miatt. Abból hívás érte Önt, mely az Ön természetben megszokott létállapotához csatlakozott. Ön belső szükségben volt, s a dialektikában nem találta helyét. Ebben az állapotban hallotta meg a Szerzet hívását és jött el a Szellemi Iskolához. Itt Ön feltöltetett az erővel, s közeledik ahhoz a ponthoz, amelyet a mű a fejlesztés miatt jelenleg elért.

Van tehát egy élettest, egy új mágneses test, mely körülölel minket. Ha ezt az új testet, ezt a mennyföldet most elfogadja, akkor egészen új módon kezdhetünk élni belőle. Sőt, Ön nem is tehet másképpen! Az új életvitelre akkor nem is kell elhatároznia magát. Nem kell azon gondolkodnia, hogy „Itt hogyan kell cselekednem, ott meg mit tegyek”. Erre már nem lesz szükség. Problémáit nem kell többé mások elé terjesztenie a kérdéssel, hogy „az én helyemben mit tenne?” Ahogyan az Ön dialektikus természete a dialektika fényterében létezik, úgy fogja Ön, ha a Szellemi Iskola mágneses testének fényterét elfogadja, és teljesen ennek az alapjára helyezkedik, önmagát belső ösztönből ehhez az új életvitelhez terelni. Nem tehet mást. És figyelje meg, hogy akkor mi történik a következő hónapokban és években!

3/7
A Szent Szellem kitöltése

 

Előző megbeszéléseinkben kifejtettük, hogy minden mágneses rendszernek hét nézete van, amelyeknek mindegyike hét sugárban nyilatkozik meg. Ezt úgy értsük, hogy egy ilyen mágneses rendszer egyetlen sugarat küld ki, amely magában foglalja a hét sugarat, mialatt a hét sugár mindegyike azonban, az egyes megkülönböztethető sugár csak a mágneses rendszeren belül hathat. Hét külön sugár tehát csak annak létezik, aki a mágneses téren belül van és ott növekszik. Egy lénynek így a gnosztikus mágneses testen belül kell lennie, hogy átélhesse, tapasztalhassa a különböző hét sugár üdvösségét. Ezért kaptuk a dicsőségesen előttünk haladó gnosztikus Szerzetek mágneses rendszereitől csak az elektromágneses sugárzást. Amikor a modern Szellemi Iskola megindult, s fejlődni kezdett, akkor csakis ezzel az alapvető erővel lettünk megajándékozva.

Ha megmutatkozik, hogy egy csoport az alapsugárra reagál, akkor köteles ebből önmagán építkezvén, belátásban, üdvrevágyásban, önátadásban és új életvitelben a valóban építő, megszentelő erőt felszabadítani, vagyis az alaperőt különbözővé tenni. Ezt jelenti a „félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségteket”.

Tehát a mindent magában foglaló alaperőt bocsátják rendelkezésünkre. Ebben benne van a hét sugár. Ebből az alaperőből minden komoly tanuló és minden csoport képes felhívni a héterőt. Ha ez a héterő felszabadul, akkor ez bizonyítja, hogy a csoport érett ennek az erőnek az elnyerésére, s az erő szent célja szerinti értékesítésére.

Sok metafizikai körben várnak vágyakozva a Szent Szellem kitöltésére. Vaskos köteteket írnak erről. Nos, az esemény elmaradása mindig az igazság ítélete: ez a tény persze miránk is vonatkozik. A modern Szellemi Iskola jelenlegi mágneses testében a héterő, a Szent Szellem a megnyilvánulás fázisában van. Aki ezt nem tapasztalja, és így nem mutathatja bizonyíthatóan az életvitelében, az teljes mértékben magára vessen.

Az alapvető erő következtében keringés és rezgésnövesztés, valamint vonzás és taszítás által megjelenni látjuk: az erőt, a világosságot, meleget, hangot, összetartóerőt, életet és mozgást, azaz megnyilvánulást. Ebben a hétszeres felszabadulásban rejlik minden, amit transzmutáció és transzfiguráció alatt érthetünk. E héterő segítségével mindent megvalósíthatunk. Ha ez jól megy, akkor a modern Szellemi Iskola mágneses testében minden megvalósul és igaz lesz, amit az egyetemes tan az élettel és alakulással kapcsolatban a jelöltnek kilátásba helyez. Az előttünk haladó szerzetek követésével mi is bejárhatjuk ezt az utat.

Ebben azonban a végleges ítélet is benne van az olyan csoportok és egyesülések számára, amelyek állítják, hogy a Szent Szellemből élnek és léteznek, de továbbra is megmaradnak dialektikus állapotukban. Az ilyen emberek és csoportok negativitása erről mindenkor könnyen megállapítható.

Az elektromágneses sugárzást, az alaperőt misztikusan az isteni lélegzetnek, az isteni igének nevezhetjük, mert ez az istenlélegzet bizonyos ütemben, bizonyos rezgéssel megy át fölöttünk. Ebben tehát szándék rejlik, a szó szoros értelmében szent igét mondanak nekünk. Ezt a szót, ezt az igét nevezi az egyetemes tan Isten rejtélyes nevének, mely hat vagy hét betűből áll. Itt a szent héterő jelöléséről van szó, a hét gnosztikus erőről, amelyek által az Istenhez visszatérő ember megszenteltetése valóra válhat: Isten neve maga a Gnózis, maga Isten.

Ezzel a hét sugárral minden megvalósítható. Egy csoportot először az alaperővel ajándékoznak meg, majd ebből, követelményei betöltése által a hat másik erő, a hat megvalósító erő száll fel. Ezért mondják Isten nevét a titokzatos, kimondhatatlan hatbetűs névnek is. Aki pedig ezzel a névvel visszaél, mint például a természetvallásos ember, az átkozódik, káromkodik.

Isten szent nevének kimondása a bukott emberiség javára végzett üdvözítő munka kivitelezése, Isten megmentő tervének az embernek saját magában való megvalósítása a többiekért, az erőknek, amelyeket ezért adtak nekünk, önfeledt, új életvitelben a céljaik szerint való alkalmazása. Ez istentisztelet, ez Istent szolgálni, ez Isten nevének a kimondása, valóban, cselekedve.

Az elektromágneses sugárzás, Isten lélegzete, Isten igéje vagy szent neve nem sugárerő, mely anyagot mozgat, hanem az egyetemes tan hangsúlyozza és hirdeti, hogy ez az istenlélegzet, Istennek ez az igéje maga anyag, mely a térben áramlik. Ezért beszél a Szentírás áramló folyókról, élő víznek folyamairól. Ez egy Golfáramlat, az isteni lélegzet Golf-árama: és ebben az áramlatban asztrál erőt, asztrál anyagot és a négy szent eledelt látjuk kifejlődni. Az isteni anyagnak ezt az áramlatát más testekkel is lehet közölni. Azokat a testeket is meg fogja változtatni, és mindenen áthatol. Ezenkívül természetesen erőket is sugároz ki.

Aki ezt az igét meghallja, megtudja és reagál rá, az bizonyos idő múlva világosságot lát, látja, hogy megvilágosodik: ezután a meleg jön, majd hang. Ez a három erő transzfigurálja a jelölt lelkét. A világosság, a meleg és a hang tehát a transzmutált ősanyag nagyon érzékenyen finom állapotai a jelölt szerkezetében. Ez egy képességháromság, háromszoros mágneses erő, mely a mikrokozmoszban minden dialektikus szerkezetet és minden szentségtelent megtámad és összetör.

Így új szerkezet válik lehetővé. Atomi változás történik, az erre következő, teljes ellenőrzés alatt álló láncreakcióval, az igének megfelelően. A világosság, a meleg és a hang után következnie kell az összetartó-erőnek, az életnek és a mozgásnak, mint az új, megdicsőült test jelenségének. Ez a sejtszerkezetek új testté-illesztése, s ez az így összeillesztett test képessé teszi a jelöltet egy tökéletesen új életállapotra, mégpedig az új mennyföldön belül, melynek fejlődése a jelölt fejlődésével pontosan lépést tart. Ha együtt teszünk meg egy lépést a tervezett irányban, akkor azt fedezzük fel, hogy az erő velünk jön. Ha megváltozunk, akkor ezzel párhuzamosan megváltozik a mágneses test is.

Tehát szó szerint utazunk, úton vagyunk. Idővel pedig, bizonyos pillanatban az egész, bonyolult fejlődések rendszere eltűnik a dialektika szemei elől és belép a rejtélyek barlangjába. Onnan pedig nem térünk vissza soha többé.

Negyedik rész
A VILÁGOSSÁG MEGSZÜLETÉSE A SZELLEMI ISKOLA MÁGNESES TESTÉBEN

4/1
C.R.C. sírtemploma

 

Most hatoljunk mélyebbre és vizsgáljuk meg a csodás valóság különböző nézeteit, amelybe a modern Szellemi Iskolával beléptünk 1953 augusztus 20-án.

Mint csoport, csodásan kialakított új mágneses testben vagyunk, amelyet mágneses gömbnek, vagy mágneses térnek is nevezünk. Hangsúlyozzuk, hogy csoportként vagyunk benne: tanulósága miatt Ön is részesül ugyan ebben a mágneses testben, de ez a test nem az Ön egyéniségéből magyarázható. Nem Ön illesztette össze, s ha a Szellemi Iskolát elhagyná, akkor ezzel a különös térrel elveszítené a kapcsolatot. A legkedvezőbb esetben azt mondhatjuk, hogy egy tanuló hatásosan részt vett e csodás mágneses test megnyilvánításában. Ez azonban olyan megnyilvánulás, amely együttműködésből, csoportegységből magyarázható. Teljesen kizárt dolog, hogy valaki egyedül késztethetne működésre egy ilyen mágneses teret. Így senki se állíthatja, hogy „a Szellemi Iskolára nekem nincs szükségem”. Aki erre az álláspontra helyezkedik, az ezzel megmutatja, hogy nem rendelkezik belátással az üdvösség útját, és az ennek alapját képező törvény feltételeit illetően. Persze ezt nem vesszük rossz néven tőle, hanem nagyon reméljük, hogy egyszer szintén képes eljutni az elengedhetetlen belátáshoz.

A mű vezetői a munkát 1924-ben kezdték és az volt a tervük, hogy teljesítik. Egy ilyen terv kivitelezése azonban mindig is az együttműködéstől, a csoportegységtől függ. Erről tanúskodik egyik énekünk is: „Csak akkor, ha mi együtt világosságba megyünk, az élet nagykönyvébe bevésődik a nevünk”. Így énekelünk és vallunk egyetemes igazságot.

A ténynek, hogy a mágneses test most létezik, a csoportot a legnagyobb örömmel szabad, sőt kell eltöltenie, mert ez nagyon is rendkívüli esemény az életmegnyilvánulásnak ezen a területén. Igazi karácsony ez, Jézus Krisztus születése az idő világában! Olyan ünnep, amelyet csak most, életünkben először ünnepelhetünk valóban.

A világ ezzel kapcsolatban legjobb esetben mindenféle misztikus és érzelgős fátyollal átszőtt történelmi eseményt ünnepel: csakis a transzfigurisztikus szerzetek tapasztalták és tapasztalják Isten fiának születését valóban. Valóban tapasztalják ezt a születést, amikor a Krisztus visszatér egy új mágneses csoport alakuló, új mágneses testébe. 1953 augusztus 20-a előtt várakozva kémleltük ezt az újraeljövetelt, most azonban tény és való. Krisztus sugártere a mi mágneses testünket, a Szellemi Iskola mágneses rendszerét választotta megjelenése eszközéül. Így mindannyian részesülhetünk ebben az örömben.

Hogyan lehet ezt a megnyilvánulási csodát létrehozni, egy ilyen csodás fejlődést, amelynek a megtörténését időszámításunk folyamán egy kézen megszámlálhatjuk?

E keresztény csodát, e krisztuscsodát csak akkor lehet megközelíteni, úgy lehet eléje sietni, ha az ember a szó legtágabb értelmében megválik minden hagyományos dialektikus módszertől és erőtől. Beleértendő ebbe minden filozófiai rendszer, minden vallás, minden életszabály, ami e világon valaha is alkalmazásra került. Ezenkívül meg kell válni minden nem anyagi dialektikus befolyástól, amelyet szüntelenül kiöntenek ránk.

Ez az út látszólag nagyon kemény dolog, és mélyre ható beavatkozás, de a megszabadulást kereső embernek be kell látnia, hogy amit ez a világ a legmagasabb értelemben és szinten nyújthat, az mégis ebből a világból való, s ehhez köti az embert, bármilyen szép, bájos, nemes, magasztos, vagy filozófiai is. Azonkívül van sok abszolút igazság, amit a közönséges természetre alkalmaznak, s így itt bizonyos eredményekhez vezet. Egy egyetemes, valóban általános igazságot nem nehéz dialektikus ruhába bujtatni, s így megpróbálni valamiképpen kiélni. Ez kétségtelenül szép vagy magasztos dologhoz vezethet, amely azonban nem egyezik az egyetemes igazsággal! Ha Ön ilyen nemességgel találkozik a vízszintes síkon, akkor, mint szabadságkereső ember, mernie kell esetleg ezzel a nemességgel is szakítani, mert valójában ez is csak annak a kísérlete, hogy földi birodalmat rendezzen be nem ebből a világból való dolog segítségével.

Az evangélium-mítosz hírei szerint Jézusnak is azt javasolták, hogy lépjen fel egy földi birodalom, királyság kezdeményezője és vezetőjeként. Ha Jézus beleegyezett volna, akkor kétségtelenül valami nagyon szép, nagyon nemes fejlődött volna ki a dialektikában. Ahogyan azonban Ön is tudja, Jézus elutasította a javaslatot a kijelentéssel: „Az én birodalmam nem ebből a világból való”! Ezért nekünk sem kell vakbuzgón harcolni a természet ellen, mert bizonyára Ön is tapasztalta, hogy ami ebben a természetben szorongatja Önt, az ellen nem érdemes harcolni, mert ez nem megoldás. Abszolút nyugodtan el kell bocsátani, tudni kell elbúcsúzni tőle. Tehát attól is végleg el kell búcsúzni, amit esetleg nagyon kedvel, mindig is tisztelt, vagy ami komolyan érdekelte.

Ez a világ ellenségesen viselkedik ugyan velünk szemben, de mi mégsem vagyunk a világ ellenségei. Hogyan is lehetnénk azok, mivel a dialektika minden tekintetben az Isten képviselőjévé-alakulás iskolája. Ha hirtelen azt mondanánk, hogy „ma véget vetünk ennek a dialektikus természetrendnek”, és képesek is lennénk erre, akkor ezzel minden lényt megakadályoznánk képmásléte kiélésében és az ösvény magtalálásában.

Nem szabad tehát a világot ellenségnek nézni. El kell ugyan utasítanunk a gonoszt, de a normális természettel elnézően barátságos viszonyban kell lennünk. Ha megtaláltuk az ösvényt, és a Szellemi Iskola mágneses testébe felvétettünk, akkor ennek a munkának a sikeres elvégzéséhez meglesz az erőnk is. Ezzel tehetjük a világnak és az emberiségnek a legjobb szolgálatot. A modern Szellemi Iskolában azonban szigorúnak kell lennie. Ami a Gnózisnak ellenáll, s az ember ezt nem csak azzal teszi, hogy a legdurvább világi dolgok híve, hanem éppen azzal is, ha a legfinomabb jelenségeit szereti és veszi használatba, ami a Gnózisnak ellenáll, attól maradéktalanul el kell búcsúznia, s ezt a viselkedésével be is kell bizonyítania.

Ha ezt az utat más szabadságkeresőkkel csoportkötelékben járja, akkor azokkal először közös mágneses testet, csoporttestet épít. A modern Szellemi Iskolában harminc évig dolgoztunk ennek a mágneses testnek a felépítésén, mely most a teljesen élénk érintkezés helyzetében van a Gnózissal. Ebben a testben megvan a szabad munkahely, és minden szükséges elem a megszabadító mű elvégzéséhez, hogy a megszabadulás sokrétű építményét elkészíthessük. Megérti-e Ön, hogy mennyire szükséges ez?

Világunk szerint mindannyian a haláltermészet mágneses teréből valók vagyunk. Közönséges lényekként létezünk és lélegzünk ebben. Amit teszünk, meggondolunk és akarunk, azt mind a közönséges természet erejéből és erejével tesszük, gondoljuk és akarjuk. Ha tehát Ön a Gnózist önmagában a haláltermészet erejével akarja megvalósítani, akkor ugyanabban a helyzetben van, mint a tanítványok, amikor Jézusnak földi birodalom berendezését javasolták. Az újat nem valósíthatja meg a régi erőkkel! Csak akkor építhetünk valóban szabadon a Gnózis értelmében, ha szabaddá tett műhelyben vagyunk.

Így harminc évi kemény munka és fáradozás után a modern Szellemi Iskolában mi is új mágneses térben állunk, az új mágneses testben, mely napjainkban új, független munkahely akar maradni, ahol valóban szabadon építkezőknek „kőműveseknek” lehet nevezni minket. Ahogyan gyülekezési helyekre van szükségünk a megszokott értelemben, úgy van szükségünk mindenekelőtt erre az új mágneses térre, amelyben templomaink gyújtópontként sugározhatnak, s amely a természettértől megszabadult építők munkahelye.

Ez ugyanakkor megmagyarázza a szabadkőműves kifejezés igazi, mély értelmét. Az új gnosztikus munkahely léte miatt Ön most valóban a saját szabad kőművese lehet, s ugyanakkor mások számára is lehet valaki. Nagyon reméljük, hogy már világosan látja az ősrégi, klasszikus kifejezésnek, a „szabadkőműves” fogalmának nagyszerű jelentését.

Az új mágneses test megvan, a szabad munkahely megépült. Érthető, hogy 1953 augusztus 20-a óta más mércét alkalmazunk az Iskolába való belépéssel és felvétellel kapcsolatban. Megvan új műhelyünk, és a kovácsműhelyben izzik a parázs. De az is érthető, hogy most nem nyithatunk meg minden ajtót, s nem mondhatjuk minden további nélkül mindenkinek, hogy „jöjjön csak be”. Csakis azok jöhetnek a műhelybe, akik valóban együtt akarnak építeni, és a mágneses testet kezdetben nem károsítják túlságosan.

Képzelje el, hogy mondjuk ezer tanulóval megépítettük a csoporttestet, s most az új testbe betessékelnénk ezer kívülállót, hogy „jöjjenek csak be, és dolgozzanak velünk”! Érti, hogy mi történne? Az ezer kívülálló a haláltermészet mágneses erőit, mágneses sugárzásait hozná be a műhelybe. Ekkor megismétlődne a régi legenda folyamata. Hírám Abiff, a mesteri építész esete. Az új kovácsműhely tüzes medencéje darabokra pattanna, s az egész építményt elölről kellene kezdeni. Akiket tehát beengednek az Iskolába, azoknak a mágneses testet nem szabad túlságosan károsítaniuk. Mert a két műhelyt, a természet műhelyét és az új élet műhelyét lehetetlen egymással összekapcsolni.

1954 január 1-től kezdve elkezdtük a rokonlelkű érdeklődők körét képezni. Elvileg persze senkit sem utasítunk el, aki valamiképpen valóban érdeklődik munkánk iránt. A modern Szellemi Iskola köteles az ilyenért mindent megtenni, mert hivatásánál fogva ebben a természetben kell hatnia. Ezt azonban értelmesen és intelligensen kell tennie, a helyes módszerekkel és eszközökkel, hogy a helyes módon segíthessen és szolgálhasson. Mert ha az Iskola károsulna, akkor azonnal a sugártér sem működne. Így csak azokat engedjük be a műhelybe, akik a munkát el tudják és el is akarják végezni, akik tudnak és akarnak „a szőnyegen állni”, ahogyan ezt szintén nevezzük. Ez először előkészítő értelemben történik, majd valló értelemben, a vallás értelmében. Ezért van az Iskola tanulóságának két formája: az előkészítő tanulóság, és a valló tanulóság.

Most vizsgáljuk meg közelebbről a csodás műhelyt, a modern Szellemi Iskola mágneses testét.

Ennél a vizsgálatnál ugyanazt a tapasztalatot tesszük, mint a klasszikus rózsakeresztes testvérek, ahogyan a Fama Fraternitatis meséli, amikor belépnek C.R.C. sírtemplomába, s megnézhetik az ott található csodás kincseket. A modern Szellemi Iskola új műhelye C.R.C. sírtemplomának hű mása. A Fámában azt mondják, hogy aki valóban a testvérségre, a Szerzetre vágyik, az egyszer mindent a saját szemével láthat a sírtemplomban. Ennek a pillanata most is eljött mindenki számára, aki belső állapotával bizonyítja, hogy ez a vágy honol a vérében.

A Fama arról is biztosít minket, hogy C.R.C. sírtemplomában mindent megőriznek, hogy ha sok száz év múlva a földi létterületen a Szerzetből semmi sem lenne már, e sírbolt segítségével újra helyreállíttathatna. Ezzel azt akarják mondani: amikor a testvéreknek egy csoportja elhagyja ezt a földi világot és útra kel a Mozdulatlan Birodalom felé, akkor mindig hátrahagy egy egyetemes ötletet, vagyis a megújulás visszatükröző-éterében megtalálható a teljes és tervszerű leírás, hogy egy transzfigurisztikus csoport megszabadító művének hogyan kell kialakulnia és növekednie. Ha aztán később, bármikor, a keresők újabb csoportja készülődik lentről ugyanarra az útra, amelyen a közvetlenül előtte haladó szerzet járt, akkor ez a csoport olvashatja az egyetemes tervet, igazodhat ehhez, és elvégezheti ezt az építkezést újra. Ezért mondja a Fama Fraternitatis, hogy egy szakértő építész nekiállt C.R.C. sírtemploma, a Szent Szellem háza rekonstruálásának. Ilyen rekonstruálással, újraalkotással foglalkoztunk harminc évig és beléptünk ebbe az újra megalkotott sírboltba, hogy mindent megnézzünk.

A Fama azt is mondja, hogy egyszer Európa számára megnyílik egy ajtó. Nos, ez az ajtó most megnyílt! A modern Szellemi Iskolának hosszú évekig tartó nehéz munkával volt szabad megépítenie a Szent Szellem új házát, s most új egyesüléshez kezdünk az üdvösségnek e csodás műhelyében. Ez a mi európai egyesülésünk, s ha a Gnózis is úgy akarja, az egész világ egyesülése!

A műhely, vagy sírtemplom a Szent Szellem házában, most már tudjuk, mágneses tér, mágneses rendszer, melynek határozottan hét nézete van.

Először is egy alapvető mágneses erő van itt, alapsugárzás, amelyben benne van a hét sugár tökéletes egységben. Ezt az alaperőt jelöljük a Gnózis névvel. Ez a kezdet ősereje, ez Isten, a világmindenség legmagasságosabb sugárzása. Mint halandó lelkek, egyáltalán nem tudnánk reagálni erre az őserőre, ha az ösvényen közvetlenül előttünk haladó szerzet nem nyújtaná át nekünk nagyon legyengített formában. Ez az alapsugárzás a régi rózsakeresztesek klasszikus mágneses testéből áramlik felénk nagyon legyengített formában, hogy mi, halandó lelkek reagálhassunk rá. Ezt a legyengített sugárzást nevezzük már évek óta az elektromágneses sugárzásnak. Ennek megfelelően beszéltünk az Iskola erőteréről is, mely ebben a sugárzásban és ezáltal terjed.

A világon sokan tapasztalják ezt az erőteret, mint általános gnosztikus sugárzást. Ehhez még nem kell az embernek a Szellemi Iskolában lennie. Az egész világra nézve beszélhetünk gnosztikus sugárzásról, mely az egész haláltermészetet áthatja, és milliók reagálnak a Gnózisnak erre a sugárzására, akik így gnosztikusan érdeklődők is, és együtt valójában mérhetetlenül nagy külső kört képeznek a világba besugárzó, hívó gnosztikus szív körül. Ebben a külső körben úgyszólván növekvési térségről beszélhetnénk, amelyben a gnosztikusan fogékonyak milliói tartózkodnak, akik belső vágyakozással a legkülönbözőbb fokokon keresnek és kutatnak többé-kevésbé tudatosan, hogy megtalálják nyugtalanságuk forrását, vágyakozásuk célját és esetleg közeledhessenek hozzá.

Ezen a téren ezerarcú a zavar. Mindenféle spekuláló, üzérkedő és találgató tevékenység fejlődik ki a számtalan ember által, akit belső ösztön hajt, amelyet valahogyan megpróbál kielégíteni. Fáradozásaik azonban mindig ugyanabban csúcsosodnak: földi birodalmat akarnak alapítani, mert egyelőre nem vonják le a következtetéseket, nem látják az abszolút szükségeset, hogy hallgathassanak a bennük csengő gnosztikus hívásra. A dialektika világát nem akarják elengedni – persze ettől mindenféle akadályozó erő tartja vissza őket szándékosan. A milliókat naponta, állandóan hívja a gnosztikus mágneses tér, és ők reagálnak is rá, de csak negatívan, megértés és helyes belátás nélkül, ami miatt még nem szabad elbúcsúzniuk a világtól és nem is képesek elbúcsúzni tőle.

Így már talán az is világos, hogy mi történt a hatalmas gnosztikus mágneses test megnyilvánulási térségében, amelyet mint csoport birtokolunk. 1924-ben kezdődött ennek a mágneses testnek az elkészítése, és az idősebbek jól emlékeznek, milyen küzdelem volt ez. Kezdetben a klasszikus gnosztikus szerzet sugárzására reagálva megpróbáltuk ennek segítségével az építmény alapjait lerakni. Az ecsetelt káosz közepette, mialatt szüntelenül mindenféle ellenség leselkedett ránk, kitartottunk. Sikerült tehát a Szerzetlánc elengedhetetlen segítségével a mágneses testet felépítenünk. 1953 augusztus 20-a óta az Iskolának ez a mágneses teste önálló, önalkotó, önmegnyilvánító lett. A test, mondhatnánk, megszületett, növekedett, s most megnyilatkozhat.

Gondoljon még egyszer az előbbi képre, a külső körre, a gnosztikusan fogékonyak millióira. A káosz közepette a vízszintes síkon megjelent egy gnosztikus-mágneses test. Mint valami nem ebből a világból való üstökös, úgy jelent meg ez a tüzes test ezen a dialektikus létterületen. Ebből a tüzes kovácsműhelyből hatalmas, idegen, nagyon erősen tevékeny gnosztikus sugárzás árad, s minden gnosztikusan fogékony a külső körben ennek az egyetemes hívásnak a hatására erős hajlamot érez, hogy ehhez közeledjen. Csoportközösségünk gnosztikus mágneses tere ébresztő hívásának befolyására a külső kör felélénkül, és a műhelyhez vezető útra, a tüzes kovácsműhelybe való belépésre vágyakozva sokan csatlakoznak az új testhez.

A hívó munkát teljesen új módon kezdjük el erővel. Ha valaki a gnosztikus sugárzásra valóban reagál és elhatározza, hogy bemegy a Szellemi Iskolába, magába a kovácsműhelybe, akkor az ő számára az alapvető gnosztikus áram hét sugárra oszlik. Nem mind a hétre egyszerre, hanem egymás után, sugárról sugárra haladva. Először az erő szabadul fel, amelyről a második rész első fejezetében beszéltünk. Ez a Szent Szellem első sugarának ereje és a fogékonyság, mely ugyanakkor a tanulót képessé teszi az érintésre való reagálásra.

Az értelemben-erkölcsben történő meghatódás, érintés folyamata dönti el a tanulónál, hogy beléphet-e majd C.R.C. sírtemplomába.

4/2
A feljárat a karácsonyéjhez

 

A Rózsakeresztes Rend szellemi hagyatéka, a Fama Fraternitatis bizonyos N.N. testvérről beszél, aki el akart utazni, miután tanulóéveit sikeresen befejezte, s bensőségesen vágyott az ösvény szerinti megbízás betöltésére. Szerencsés körülmények miatt Fortuna kitűnően el is látta őt ehhez minden szükségessel. Mielőtt azonban elindult volna a bizonyos nagy útra, úgy érezte, hogy, mint szakértő kőműves, építményén néhány változtatást kell kieszközölnie annak megjavítása érdekében.

E megújító munka folyamán sárgaréz emléktáblát talál, amelybe különböző fontos nevek vannak bevésve. Amikor N.N. testvér ezt a táblát alkalmasabb helyre akarja vinni, és elveszi a helyéről, a vékony falnak egy darabja is kitöredezik, s így váratlanul és N.N. nagy örömére ajtó tűnik elő, mégpedig C.R.C. (Rózsakereszt Keresztély) sírboltjának ajtaja. Az ajtón nagy betűkkel ez áll:

Százhúsz év múlva megnyitnak.

Ebből azt látjuk, hogy ha a sírtemplom nem is ment feledésbe, de, mint birtok, teljesen elveszett. Körülötte és fölé is építkeztek, és a rózsakeresztet követni akaró testvérek még csak nem is sejthették, hogy milyen irányban kereshetnék. Mint gnosztikusan fogékonyak, akik a hívást meg tudták hallani és reagálni akartak, minden tekintetben készek voltak és erre irányultak. Egyébként azonban tudatlanok voltak, míg a nagy csoda meg nem történt életükben és meg nem találták atyjuk, Rózsakereszt Keresztély testvér szép, nemes és sértetlen testét teljes díszruhában egy sírtemplomban, mely oly jó és tökéletes volt, hogy a legmerészebb elképzelést is felülmúlta.

Ön esetleg megérti, hogy ez a csodás, régi, mesének hangzó történet valójában mindannyiónk modern tapasztalata. Lehetségesnek tartotta-e valaha is, hogy a régi testvérekhez hasonlóan Ön is beléphet Rózsakereszt Keresztély sírboltjába, mint a régiekkel egyforma csoport tagja?

Rózsakereszt Keresztély sírtemploma teljesen elkészített, hétszeres mágneses tér, új életterület. Aki belép ebbe az új térbe, az ott találja többek között Rózsakereszt Keresztély testvér testét, teljes díszben és sértetlen állapotban. Ez azt jelenti, hogy ebben a sírtemplomban, melybe beléphetünk, a legkisebb részletekig megtaláljuk az új ember prototípusát, mintapéldányát, amelyet ezen az új mágneses testen belül, a minden tanuló szívébe elvetett Jézus-magja alapján fel lehet és fel kell építeni. Világos, hogy minden tanuló, aki felvétetett a mágneses testbe, újra-született: megszületett Istentől, a Gnózistól az üdvösség új testében. Belőle és benne most valaminek meg kell halnia, mégpedig az egész, régi természetállapotnak, vagyis Jézusban, az Úrban alá kell hanyatlania, el kell pusztulnia, hogy ugyanakkor a Szent Szellemből az új ember szerint újjászülethessen. Micsoda páratlan előjog, hogy a legpompásabb karácsonyi ajándékot kaphatja, amit emberfia egyáltalán magáénak mondhat, hogy csoportkapcsolatban a modern Szellemi Iskolában a többiekkel együtt lehet az élő Krisztustestben és itt élhesse meg a megszabadulást!

Mondtuk, hogy a Gnózis alapvető érintése által a pozitívan reagálni akarókban egy erő szabadul fel. Ez az erő a Szent Szellem első kitöltése, kiárasztása, a Vigasztaló első megjelenése. Itt egy vérbirtokról, lélekkép

ességről van szó, amellyel névtelen szeretettel a halandó lelket megajándékozták, hogy véghezvihesse a lélek újjászületését. Ugyanarról a képességről van szó, amelyet az evangélium szerint Mária kapott ajándékba. Azt mondják, hogy beárnyékolta őt a Szent Szellem, hogy tőle megszülethessen a gyermek Jézus. Kapott egy erőt az élet megújítására, és amikor ez a születés valóra vált, földöntúli világosság jelent meg. Szinte áldásként szállt az éjszakai térségekre, ugyanakkor angyalok éneke csendült fel isteni szimfóniaként. Megmutatkozott az elsődleges képesség, az első istenajándék világossággal és hanggal.

Az üdv új testében a csoporthoz kapcsoltakat mind abba a helyzetbe hozzák, hogy megvalósítsák az újjászületés képességét, hogy az ő lelkükben is bizonyíthassa magát a földöntúli, megújító világosság. Ha helyes irányulással megyünk karácsonyéjünk elé, akkor a mi számunkra is megnyílik C.R.C. sírtemplomának ajtaja. Az ajtó fölött pedig felirat van:

„Százhúsz év múlva megnyitnak”. Ezt a következőképpen kell értenünk:

„Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében, harminc év után, harminc évi állhatatos küzdelem és munka után megnyitnak a Háromság erejében: harminc év után a küzdő új csoport beléphet a Gnózis élő mágneses testébe.”

A mi harminc évünk beteljesedett, az előkészület műve végbement. Most megkezdődik az örök karácsony ünnepe.

4/3
Az énember önátadása

 

Az előzőkben megmutattuk, hogy egész létállapotunk először is a saját személyes mágneses terünkből, másodszor Földünk mágneses teréből, harmadszor a naprendszer mágneses teréből, negyedszer a tejútrendszer mágneses teréből, stb. magyarázható. Ha egy lény másik mágneses térbe akar átmenni, akkor reá nézve mélyreható, teljes változásnak kell történnie. Ez egyrészt halált jelent, másrészt új életet: egyrészt bizonyos életnézetek elmaradását, másrészt teljesen új életnézetek, életforma kialakulását jelenti. Mindezt meg kell gondolnunk, ha például a Fama Fraternitatisban azt olvassuk: „A mindenségnek ezt az összefoglalását, élve, sírommá tettem”. Mindenekelőtt akkor is jól meg kell gondolnunk, amikor a modern Szellemi Iskola mágneses testét akarjuk közelebbről megvizsgálni.

Most tehát, amikor a Gnózis osztatlan sugárzóerejében felépült egy Szellemi Iskola, vagyis a klasszikus rózsakeresztesek nyelvén a Szent Szellem háza, ennek az alaperőnek a hét sugara kezd megnyilatkozni és egymás után érvényesülni. Egy ilyen jelenségben először képesség, erő válik szabaddá, majd világosság, harmadszor meleg, negyedszer hang, ötödször összetartóerő, hatodszor élet és hetedszer megnyilvánulás.

A Hétvilágosság első sugarát az Iskolának bizonyára minden tanulója tapasztalta már. Ez minden jelöltet megérint. Ez az első sugár már több éve hat az Iskolában, s 1953 augusztus 20-a óta minden tanuló határozottan megállapíthatja. Ez a képesítő erő azóta oly erős lett, hogy minden tanulónak rövidesen döntenie kell: akarja-e, kész-e, élve, ezt az erőt sírjává tenni a természetállapota viszonylataiban, vagyis kész-e magát teljesen erre az erőre bízni.

A Szent Szellem első sugarára mind nagyonis különbözőképpen reagálunk, teljesen lényünk fajtájától és állapotától függően. A Gnózis osztatlan alapsugara, mely ezt az első sugarat megelőzi, csakis hívó, ébresztő hatású, s ennek a körzetében Ön önmaga maradhat. Ha azonban ez az alapsugárzás a hétvilágosságra oszlik, akkor a Szent Szellem első érintése elsősorban a sternumot (mellcsont) találja el. A Hétszellem első sugárzása ott behatol, és a sternumon keresztül megérinti a rózsabimbót, a szellemszikra-atomot. A rózsabimbó aztán a tímuszt kelti új életre. Ahogyan fiatalkorban volt a tímuszmirigy a természetes vérerők, vértápláló elemek tára, úgy lesz a Szellemi Iskola tanulójának új ifjúsága idején is a Szent Szellem első sugarának érintésére a tímusz újra vértápláló, most azonban olyan erővel táplál, mely nem a megszokott természetből magyarázható. Így fog ez a vérben és a vér által a lélekben kiterjedni miránk, megragadni minket.

Ön most már nem állhat csupán szemlélő állásponton. Nem mondhatja, hogy „csatlakozom a Szellemi Iskolához, és ott majd körülnézek”. Ez lehetetlenné vált, ennek elmúlt az ideje, mert a képesítő erő belépése első pillanatában felkarolja, megragadja az Ön egész testrendszerét. Valójában tehát már egy sírtemplomba jön be, mert az új erő hatalma alatt megszokott dialektikus létállapotát, az énjét nem lesz képes fenntartani!

Vére az Ön öt lélekközegének, lélekanyagának egyike. Ha a Gnózis megérinti az Ön vérét, akkor ez a befolyás lényegében nem korlátozódik a vérére, mert a vérrel két másik lélekközeg függ össze: a hormonközeg és az idegközeg. A belső elválasztású rendszert és az idegrendszert azonban a Szent Szellem első sugara csak részben befolyásolja.

A hormonmirigyek személyiségünknek azokhoz a központjaihoz tartoznak, amelyeket az egyetemes tan csakráknak nevez. Az idegrendszernek van egy önálló, vegetatív része, és egy központi, úgynevezett cerebrospinális (gerinci) része, amelyet az ember akarata befolyásolhat. Ha a Szellemi Iskola mágneses testébe való belépés miatt bejut C.R.C. sírtemplomába, s mint tanuló, részesül benne, akkor a vegetatív idegrendszert megérinti az első sugár, míg a központi rendszer csak negatívan reagál. Az Iskolába való belépésekor vegetatív idegrendszere a Gnózis erős befolyása alá kerül. Az idegrendszernek ez a része közvetlenül felvevő, asszimiláló, míg a központi, a cerebrospinális rendszer csak észlelő. Szóval lénye egyik részével Ön valóban tapasztal, átél valamit, a másik részével csak észlel, észrevesz.

Így van ez a csakrákkal is. A csakráknak különösen a pozitív oldalát a központi idegrendszer befolyásolja, míg negatív oldalukkal a vegetatív idegrendszerhez tartoznak. Ezért kerülnek a csakrák az első érintésnél csak negatív befolyás alá. Az Iskola élő testébe való belépése tehát lelkének egy részét pozitívan, a másik részét csak negatívan érinti. Az utóbbi észreveszi ugyan az új folyamatot, de negatívnak tapasztalja. Ez a negatívan tapasztaló rész a közönséges tudat és a kígyótűz székhelye.

Minden tévedés elkerülése végett nyomatékosan utalnunk kell arra, hogy a Szent Szellemhatás semmilyen körülmények között sem érint meg olyan embert, aki nem tudatosan egy transzfigurisztikus Szellemi Iskola tanulója. Az emberiséghez, általános értelemben, az ébresztő, hívó sugárzás megy, soha sem a megragadó, támadó alapsugárzás.

Mihelyt azonban Ön belép a Szellemi Iskolába, mihelyt bemerészkedik C.R.C. sírtemplomába, azonnal megtámadja az Ön legbensőbb lényét, a lélekállapotát. Jegyezze meg: azt az embert fogadják be ebbe a folyamatba, aki tudja, hogy mit tesz, aki felelőssége teljes tudatában lép be C.R.C. sírtemplomába: és ezt is csak akkor, ha tudatosan annak a csoportnak, közösségnek a tagja akar lenni, amely egy gnosztikus-mágneses test birtokában van, amely test hatalmas mágneses áramlatok transzmutáló állomásaként szolgálhat és szolgál is, s amelyből minden résztvevő megkapja amire szüksége van.

Ez egy pompás és megszabadító rendszer, és természettudományosan és egészségügyileg is teljes mértékben jogos: ez egy biztosítás, mely mindenféle balesetnek elejét veszi. Aki a mindennapi életben meggondolatlan, az is veszélyezteti magát. Ha a forró vizes fazekat veszi le oly ügyetlenül a tűzhelyről, hogy kezére- lábára loccsan, akkor ugye megégeti magát? Így égetheti meg magát az Iskola mágneses világosságánál is, ha meggondolatlanul áll eléje, anélkül, hogy hívásának és feltételeinek komoly fáradozással eleget akarna tenni. A csoportegység és a mágneses test hatalmas mágneses erők transzformáló-állomása, s ebből az erőforrásból minden tanuló megkapja amire szüksége van. Több biztonságra Önnek nincs szüksége. Öntől csak azt várják el, hogy tudja mit cselekszik.

Az általános gnosztikus sugárzás, mely a gnosztikusan érzékenyeket megérinti, ezeket csak ébreszteni akarja, hogy bebizonyosodjon, van-e elég emberszeretet bennük, hogy a mágneses testbe beléphessenek és ebből élhessenek. Alaposan meg kell értenie, hogy csakis önzően üdvre vágyó indítékokkal nem jöhetne be a Szellemi Iskolába, mert kétségtelenül megégetné magát! A csoportegység, az emberszolgálat és emberszeretet elengedhetetlen. Önben izzania kell az emberszeretetnek, és buzgalommal kell emberszolgálatban állnia. Ez alapvető feltétel, mert „ha mindenetek meglenne, mindenre képesek lennétek és mindent tudnátok, de szeretet nem lenne bennetek, akkor semmitek sem lenne és semmik sem lennétek”, mondja az első korinthusiaknak írt levél (13).

Ha tehát valaki a Szellemi Iskolában a Szent Szellem első érintését vésznek, kibírhatatlan feszültségnek érzi, akkor meg kell gondolnia, hogy ez csakis az ő emberszeretetének és emberszolgálatának hiánya miatt van.

Ha azonban az új képesség a tanulóban megvan, akkor a gnosztikus sugárzás lángra lobbantja a jelölt hétkarú gyertyatartójának negyedik lángját. A főszentélynek az a helye ez, mely a negyedik agyüregnek felel meg, amelyben az agyalapi mirigy található. Ha ez a negyedik gyertyatartó ég a Gnózisban, akkor ezt a homlokon a két szemöldök között lévő jelből lehet felismerni.

Ha a tanulóra átruházták ezt az új képességet, akkor ennek alapján tovább kell mennie. Ezt a képességet használatba kell vennie, hogy ismeretessé váljon őbenne a Szent Szellem második sugara, a világosság megszületése. Csak ekkor ünnepelheti valóban a karácsonyt, az igazi kereszténység ünnepét.

Ha a tanuló ezen az új életterületen megszületett, akkor már nem válhat el tőle, csak ha ő maga választja el magát, vagy pedig ha a csoport mágneses akarata száműzi őt! A kiátkozás semmi más, mint valakinek bizonyos mágneses térből való kiközösítése, és egy másik mágneses térbe való visszavetése.

Ha tehát ez az elemi kapcsolat fennáll, és a tanuló egyesült az új életterülettel, akkor, ismételjük, egy új mágneses képességgel rendelkezik, s most ebből kell élnie. Ön már hosszú évek óta él, születése óta gondolkodik, akar, cselekszik, megvannak a szokásai, a jelleme, röviden: bizonyos embertípus, akit XY úrnak vagy asszonyságnak neveznek, Ön ilyen vagy olyan fajta ember. Meg kell azonban értenie, hogy egészen másról van szó, ha azt mondjuk, hogy a tanulónak az új életterületen kell élnie. Nem arról van szó, hogy eddigi életét ott kell folytatnia, hanem hogy teljesen új életvitelre van szükség, amit hegyibeszéd-életnek nevezünk és gondolkodását, akarását, cselekvését, életszokásait, jellemét, típusát teljesen meg fogja változtatni.

Ha azt állítja, hogy igazi tanuló, s félév múlva ugyanazt a típust képviseli ugyanazzal a jellemmel és szokásokkal, akkor azt mondjuk Önnek, hogy nem igazi tanuló, mert semmilyen tekintetben sem mutat változást a megújulás értelmében.

A szükséges életvitelt képes megvalósítani, mert a Gnózis megérintette, mert a Szent Szellem az első képességet Önben megvalósította. Ha viszont ezt az életvitelt elmulasztja, s régi életmódjához és szokásaihoz ragaszkodik, akkor valamiképpen elkerülhetetlenül megégeti magát. Testét beteggé teszi, valamiképpen betegeskedni kezd, erkölcsileg, etikailag, tehát általánosan, vagy testileg.

Lelki rendszerének eddig negatívan működő részét, mely a Szent Szellemet észleli ugyan, de nem veszi be, feltétlenül tudatosan meg kell nyitnia a Szent Szellem érintésének. Ez azt jelenti, hogy egész akaratát, egész gondolkodását, egész központi idegrendszerét, mindent, ami az énje, és ami az énjét mozgatja, át kell adnia a Gnózisnak. Ez az önfeláldozás, ez az önátadás. Így nyílik meg az egész, ötszörös lélekrendszer az új, elektromágneses gnosztikus erő számára. Ez a lélek összekapcsolása a Gnózissal.

Ezt a kapcsolatot, a léleknek ezt a Gnózis előtti kibontakozását nevezi minden rejtély mindig is a világosság megszületésének, vagy karácsonynak, a lélekben lejátszódó krisztusünnepnek. Most pedig jó lesz az ösvénynek ezt a részét megvizsgálni, amelyet Isten világosságszületésének neveznek, hogy teljesen világosan tudja mit tegyen és mit kerüljön. A világosság megszületésének, Jézus Krisztus megszületésének Önben teljesen értett, világító valóságnak kell lennie. A Szellemi Iskolában, mint mágneses egységben, ez a karácsony, ez a krisztuscsoda valóra vált, s ennek a ténynek most Önben is alakot kell öltenie.

Hogyan kell a lelket megnyitnunk a Szent Szellem számára? Hogyan bízzuk az egész lelket a Gnózisra?

Képzelje el a helyzetet még egyszer. A léleknek öt fluiduma, közege, nézete van: a vér, a hormonközeg, az idegközeg, a kígyótűz és a tudat. Ebből az látható, hogy a lélek nincs elválasztva a testtől. Nem mondhatja, hogy itt a test, ott meg a lélek. A lélek a legszorosabb kapcsolatban van a testtel, szinte egymásba folynak. Amit a lélek közegeinek nevezünk, azok ugyanakkor a test nézetei is.

A Szent Szellem első sugara a vért fogja meg, azzal lép kapcsolatba, de részben a hormonközeget és az idegközeget is érinti. A Gnózis ekkor bejött a tanuló rendszerébe, de a tudatot, a kígyótüzet, a központi idegrendszert és a csakrák nagy részét még nem hódította meg. Ezek csak észlelik a gnosztikus érintést, még teljesen a régi természetből valók, a régi mágneses térhez vannak kötve. Így a régi mágneses tér is erősen befolyásolja egész lényünket, egész lelkünket, egész testünket. Ez a helyzet kitűnően megmagyarázza az Ön jelenlegi testi állapotát. Sokan rendkívül idegesek, nem érzik magukat különösen jól. Mi ennek az oka? A válasz a fentiekben található. Az ilyen nagyon különböző mágneses feszültségeknek az Önök egészségét kétségtelenül befolyásolniuk kell, s itt-ott ki is billenthetik az egyensúlyból. Ezért kell a tanulónak az akaratát, a mentalitását és megkristályosodott, elfövenyesedett viselkedését, mint tudata kifejezését és bizonyítékait a Gnózisnak átadnia.

Hogyan? Új életvitellel: pozitívan, radikálisan és maradéktalanul kivitelezett hegyibeszéd-élettel. Ha Ön forradalmár akar lenni, akkor ebben legyen forradalmi, jusson el a teljes hegyibeszéd-élethez, radikálisan és tökéletesen. Akkor a Gnózis új képessége behatol egész lelkébe, és az új életvitel, kezdetben csak módszer, másodtermészetévé válik és azt fogja észrevenni, hogy ezt egyáltalán nem kell ráerőltetnie magára. Azt tapasztalja, hogy megnyugszik, levegőt kap, minden harmonikus lesz, Önben minden a helyére kerül.

A régi természethez való ragaszkodás ellenben gyötrelemmé, lehetetlenséggé válik, mert a két feszültségi tér között ide-oda hányódik!

Valósítsa meg az átadást, a kiszolgáltatását a Gnózisnak, az új életvitel érvényesítésével. Így fogja a Szent Szellem első sugara által Önnek ajándékozott erő a második Szent Szellemsugárzást tevékenységre serkenteni. Akkor pedig ünnepelheti a belső világosságszületést, az igazi Krisztusünnepet Önmagában.

4/4
Az akarat önátadása

 

Most már bizonyára világos, hogy az új mágneses térben álló jelöltnél Isten világosságszületésének feltétele a jelölt odaadása, önmagának az átadása. Ez különösen az akarat átadására vonatkozik. Az akarat a lélek mágikus tulajdonsága a szó legszorosabb értelmében. Az akarat a léleknek, és ezzel egész életünknek nagy, duhaj mozgatója. Aki tehát, mint Istennek hivatott gyermeke, akaratát azáltal képes Isten akarata alá rendelni, hogy a varázsigét, „legyen meg a Te akaratod”, képes élete tényezőjévé tenni, az beléphet hatalmas, saját, belső krisztusrejtélyébe.

Akaratával az ember képes egy természeténél fogva alaktalan és elvont mágneses erőt határozottá tenni és alkalmazni. Az akarat minden életfolyamatnál nagy, legtöbbször vezető szerepet játszik. Például az akaratnak kell a gondolkodásnál a gondolatokat valamire ráirányítania: a gondolatkép csak ekkor fejlődhet ki. Így minden cselekedetet is az akarat működése előz meg. J. Van Rijckenborgh „Dei Gloria Intacta” című műve az akaratot a főpapnak nevezi, joggal. Mindenekelőtt az akarat kiszolgáltatása, önmagának az átadása Isten világosságszületésének a kulcsa. A Szentírás sok előírást és tanácsot tartalmaz az akaratátadással kapcsolatban, mert ez az igazi önátadás, s nagyon is világossá teszi, hogy az akarat átadását nem szabad valami akarati viselkedésnek látni. Mert azt is akarhatjuk, hogy nem akarunk: az ember kényszerítheti magát. Ha Ön úgy véli, hogy van oka valakire nagyon is haragudni, akkor akarattal kényszerítheti magát olyan viselkedésre, mintha egyáltalán nem lenne rossz kedve, sőt, nagyon is barátságosnak és kedvesnek mutatkozhat. Ez persze csalás. Ez az akarat művelése, edzése.

Ugyanígy akarhatná az új életvitelt is. Külsőleg azonban bármilyen kedvezőnek is tűnnének a kísérletei, mégis a földi akarat maradna a király, mely főpapként trónolna a főszentélyben. Ezt a látszatot a „Pistis Sophia” is leleplezi. Az akaratot Authádésznek nevezi, s ez a régi gnosztikus evangélium kitűnően megmutatja, hogyan jár a jelölt, ha ennek az akaratfejedelemnek rendeli alá magát. A közönséges természet akarata, ahogyan természetszülte állapotunkban kaptuk és birtokoljuk, teljesen természetfenntartásra irányul, és semmiképpen sem tehet képessé megszabadító életre.

János első levelének második részében (17) azt közlik: „A világ elmúlik, és annak kívánsága is: de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké”. Ennél általában azt vélik, hogy az embernek saját akaratával kell Isten akaratát cselekednie. Ugye Ön is érzi, hogy ez mennyire lehetetlen? Nem lehet új bort tölteni régi tömlőkbe: földi képességgel nem lehet mennyei munkát végezni.

Isten akaratát cselekedni tehát csak akkor lehet, ha az ember Isten akaratát új akaratképesség formájában birtokolja. Ehhez pedig a Szent Szellem első sugarát, ahogyan az fellép az Iskola mágneses testében, s ezzel bennünk is élő erőként, be kell engedni főszentélyünk akarati és gondolkodószerveihez. Ez úgy lehetséges, hogy a saját akaratunk félreáll.

Lehetséges-e ez? Akarat hiányában az ember nem beteg, öntudatlan lény-e? Az akarat nélküli ember valóban beteg ember. Van azonban egy olyan akaratnélküliség, amelynek semmi köze negativitáshoz és betegséghez, és ezt a megszabadító akaratlanságot mutatja az, aki tudatával beavatkozik saját létállapotába. A keresztény rejtélyek jelöltjének meg kell tanulnia, hogyan kell akaratát a saját tudatának alárendelnie. Az akarat lehet a szentély főpapja nagy hatalommal, de a szentély fölött egy láng, egy világosság ég, és a főpap minden körülmények között köteles a szentély fölött égő lángot szolgálni és magát annak alárendelni. Ez a láng a szentély fölött a tudat.

A tudat aztán a sokrétű tapasztalat révén elfárad és megérik, s így képes lesz az akaratot elhallgattatni, az akarat uralmának körzetét a Gnózisra átruházni.

4/5
A tűzkeresztség: Isten világosságszületése

 

Láttuk, hogy a Szent Szellemnek Isten világosságszületését kivitelezni akaró második sugara csak úgy hathat bennünk, ha a tudat a régi akaratot elhallgattatja. A tudat képes az akaratot elhallgattatni, mert a tudat valójában mindig a rendszer vezetője.

Az emberen gyakorlatilag mindenféle szokás miatt legtöbbször az akarat és a gondolkodás, s így a vágy uralkodik. Környezetünk régen megszokott dolgai is uralkodhatnak rajtunk. Bizonyos nyomást gyakorolnak ránk, mely egyes helyzetekben kényszerítővé válik, s olykor nincs elég bátorságunk ettől megszabadulni. Mások is uralkodhatnak rajtunk, ezenkívül van a csoport ösztöne és a társadalmi kényszerek sok formája is.

Ezért a modern Szellemi Iskola csoportegységének soha sem szabad az egyéni tudat önállóságát veszélyeztetnie. Az embernek minden körülmények között törekednie kell a saját lénye önálló vezetésére. Az ilyen önállóság azonban a legtöbb ember, és a modern Szellemi Iskola legtöbb tanulója számára is csak álom és kívánság, mert az ember igen gyakran nem tud uralkodni magán, vagy „hagyja magát”, kiadja a kezdeményezést a kezéből. Így keletkeznek az akarat és a gondolkodás idegbajai.

Személyiségünkben különböző életáramok hatnak. Egyesek az akarati és gondolkodási szerveket éltetik. Ha elég sokáig gondolkodtunk egyazon irányban és mindig ugyanazt akartuk, akkor könnyen keletkezhetnek bizonyos önműködő folyamatok, amelyek nagyon is eluralkodhatnak rajtunk.

Minden akarati és gondolkodási jelenségnek következményei vannak. Az egész lélek reagál arra, azonkívül az egész test is. Ha egyszer a test bizonyos akarati és gondolathatások következményét megszokta, és teljesen erre hangolódott rá, akkor ezt kezdi szinte szükséges tápláléknak érezni. A test ekkor kívánja azt, mint valami létfenntartó tényezőt. A tudaton tehát két oldalról uralkodnak: egyrészt az akarat és gondolatszokások, másrészt az egész testrendszer, mely ezekre van hangolva. Általában még kivétel nélkül ennek esünk áldozatul. Idővel egész rendszerünk reagál erre. Azt mondjuk aztán: „Nem tehetek mást, ezt kellett tennem”, vagy „azt nem tehettem, mert hát ilyen körülmények között élek”.

Szegény balga emberek! A tudatnak egyetlen pozitív határozata, egyetlen pozitív tette, és ezektől az idegbajoktól megszabadulunk, mialatt, ha hagyjuk magunkat, akkor az akarat és a gondolkodás ostora, meg a test ösztöne hajt minket, s így mindenkor karmát, kötöttségeket okozunk. Ha ugyanis bizonyos életvitel mellett kitartunk, akkor ennek következményeit egész rendszerünkbe beépítjük. Az aurikus lény mágneses rendszerébe beépített karmával együtt ez annyira kényszerít minket, hogy a láncot zártnak nevezhetjük. Így az ember teljesen fogoly és alattvaló.

Mindezen nehézségek közepette sóhajtozik a lélek, és azt mondjuk egymásnak: „Hallja csak, mi van velem! Hadd mondjam el a helyzetemet, mennyi nehézségem van nekem, mennyi gonddal és bajjal küszködöm”. Ó, balgatag emberek, bolondos emberek! A tudatnak egyetlen pozitív tette, és megszabadulnának a szokások kényszereitől. Az akarati és gondolati szokásoknak ezt a fogdáját határozottan és radikálisan lerombolhatják! A lélek ezerszeres sóhaja azért van, mert nem maguk ragadják meg az eke szarvát, hanem igába hajtják a fejüket. Az eke szarvát Ön mindig megragadhatja, bármilyen körülmények között él is.

Térjünk vissza kiindulópontunkhoz. Ön a Szellemi Iskola tanulója. Ez lett egy öntudatos cselekedettel. Ezt nem akarata határozta el, nem természetrendszerének mágneses sugárzása okozta, hanem tudata döntött: a Szellemi Iskola tanulója leszek. A tudat a lélek igazi székhelye. Ez a székhely a hetedik agyüregben van, a hétkarú gyertyatartóban. Ez a gyertyatartó bármilyen okból egyszer felfogta a Gnózis alapsugarát, meghallotta a Gnózis hívását.

Ez a hívás elhatolt az Ön tudatához a léleknek valamelyik tapasztalata révén. Mialatt ezer gondjával-bajával, sóhajaival foglalkozott, lelke mélyéből, tudata mélyéből, az akarat, a gondolkodás és a test öntudatlan mellőzésével kívánságot sugárzott ki. Sóhajtva megmentésért esedezett, önmagában a megszabadulásra irányuló valamilyen vágyat keltett. Az ilyen határozatlan vágyakozás nem az akaratból, sem a gondolkodásból, és nem is a mágneses agyrendszerből keletkezik, holott ezek később reagálni fognak. Maga a vágy a tudatból megy ki a sternumrendszeren, ezen a furcsa mellcsonton keresztül: mert a tudat a gerincvelő felső vége fölötti részeken át kapcsolatban van a sternumrendszerrel. E kívánság kisugárzására azonnal megjön a Gnózis válasza, mert ez a válasz mindig itt van, ez a hívogató „válasz” az egész világmindenségben jelen van, s azonnal válaszol ha egy ember megnyitja magát neki. Ugyanazon az úton jön be: a sternumon, a rózsán és a tímuszon át. Ez az impulzus, a Gnózisnak ez a válasza a tímuszon keresztül behatol egészen a vérig, és az idegrendszernek egy részén, a gerincvelő felső folytatásán át a toronyszobába, a negyedik agyüregbe, s ott meggyújtja a negyedik gyertyatartó fényét.

A tudat kérdezett, és azonnal választ kapott. Ettől a pillanattól kezdve fáradságos menetelés kezdődött, tele akadállyal, hogy megtalálja az utat az Iskolához, amely a jelöltnek ekkor még esetleg teljesen ismeretlen. A keresésnek és megtalálásnak olykor nagyon is hosszú története van. Ha elmesélnék tapogató és kutató életük részleteit, mindannak a történetét, amin átmentek és átküzdötték magukat, mielőtt rátaláltak az Iskolára, akkor esetleg nagyon sok furcsa, sőt drámai eseményt hallanánk, ugyanakkor azonban felfedeznénk, hogy ezek a történetek úgy hasonlítanak egymásra, mint a vízcseppek. A megtalálásnak és az összekapcsolásnak ez a folyamata mindig szorosan a szívszentély állapotával függ össze. Annak a kezdete ez, amit a szív megtisztulásának neveznek.

Nos, megtalálta az Iskolát, s ha minden jól ment, akkor megkezdődött Önben a szív megtisztulása. E nyíltság miatt a gnosztikus áramlat többé-kevésbé akadálytalanul behatolhat Önbe, s minden megtörténhetett, amit a Szent Szellem első érintéséről mondtunk. Az az érintés volt ez, amelynek folyamán meggyulladt a világosság a toronyszobában, s ugyanakkor képességet élesztett fel Önben. A negyedik gyertyatartó, vagyis a tudatközpont, a legfontosabb tudatközpont, a lélekmag Önben, most kapcsolatban van ezzel a képességgel. A gnosztikus áram egy folyamatot kezdett el Önnel, s ennek a gnosztikus erőnek a fajtája tükröződik, megmutatkozik a toronyszoba fényében, az Ön tudatának ebben a világosságközpontjában.

Ebben a helyzetben gyakorlatilag két képesség létezik Önben. Két főpap van Önben! Az egyik a régi akarat. Authádész a fej szentélyében még mindig központban áll: a másik a gnosztikus képesség Önben, melyet keresztelő Jánosnak nevezhetünk, aki Jézus Krisztus előfutára, Isten világosságszületésének útépítője.

Mit tett János? Az Ön egész rendszerét, testrendszerét, lélekrendszerét, egész kozmikus rendszerét megkeresztelte az élet gnosztikus vizével! Az igazi keresztelő nem valami külső tett, valami lelkész cselekedete, aki az emberre egy pár csepp vizet locsol: ez csak jelképes tett, melynek tisztelettel adózhatunk, nem kifogásoljuk, de az igazi keresztelő, amelyre Önnek szüksége van, az a gnosztikus érintés, mely a képességet kelti fel Önben! Ez a vízkeresztség, keresztelő az élet gnosztikus vizével. Ennek a keresztelőnek a jele aztán bele van vésve a negyedik gyertyatartóba, amelyből a világosság kisugárzik a homloküregen keresztül.

Miután pedig a gnosztikus főpap, János bennünk ezt a kapcsolatot létrehozta, belül megszólal: „Egyengesd Urad útját, készítsd az utat Istenednek!”

Megérti-e most már ezt? Ez nem olyasmi, hogy „mit tegyek és mit ne tegyek”. Ez nem csak valami erkölcsi életmód és életszabály. Ez nem valami utalás egy könyv valamennyiedik oldalán álló szövegre, mely esetleg a Rózsakeresztes kiadónál jelent meg. Nem: itt arról van szó, amit az Önbe hatolt Gnózis belső hangja mond Önnek: „Egyengesd Istened útját”. Ha ugyanis ezt az utat egyengeti, a belső hangnak engedelmeskedik, mely a képességet szabadította fel Önben, akkor másodszor is megkereszteltetik. Akkor megkapja a tűz keresztségét, Isten világosságszületésének keresztelőjét.

Tudata cselekedetével hallgattassa el az Önben lévő Authádészt! Erről van szó! Ez egy hatalmas öntámadás, talán nagyon is drámai, de ezzel nyugodtan és nagy örömmel nézhet szembe, mert használhatja az Önben lévő képességet, mert magkapta az élő víz keresztségét.

Vegye használatba ezt a képességet! Fiataljaink a természetélet féktelen kikeletében rohangálnak. A természet erői olyan tempóval üldözik őket, mely csaknem feltartóztathatatlan, mert a természetből, elődeik múltjából születtek. Idősebbjeink nagymértékben meghatározott állapotban állnak. Akaratukkal és gondolkodásukkal, valamint ezeknek következményeivel egész személyiségüket a teljes, vagy majdnem teljes ziláltság állapotába hozták. A saját módján tehát mindenkinek megvannak a nehézségei. A fiatal nekirugaszkodik, ugrani készül, az idősebb meg már földet ért, eleget ugrált, s most megdöbbenten látja a mércén, hogy az ugrás nem is sikerült oly nagynak, ezenkívül rossz irányban történt.

Csak azt akarjuk kifejezni, hogy az embert nehéz megállítani dialektikus ugrása közben. A gnosztikus hívás benyomása alatt álló fiatalok olykor azt mondják: „Mi még olyan fiatalok vagyunk! Mi lesz társadalmi jövőnkből, egzisztenciát kell felépítenünk? Mi lesz a házasságunkkal?”

Mi a helyzet másrészt azzal, aki eleget ugrált? Fáradt és kimerült, valójában nincsen már ereje a kezdethez való visszatéréshez. „Elfáradtam és elegem volt: s most kezdjem elölről?”- mondja magának. Ezért van az, hogy sok idősebbünk elavult, elmeszesedett mozzanatokban rekedt meg, akiben a komoly felfelé törekvés utolsó csirája is régen elhalt. Tudja, hogy rossz lóra fogadott. Tudja, hogy tévedett, de a megváltozáshoz, a megforduláshoz már nincsen ereje.

Ön azonban a Szellemi Iskola tanulója, van tehát ereje, akkor is, ha fáradt, vagy életéből elege van, akkor is, ha esetleg még fiatal. Ezek a nehézségek nálunk eltörpülnek. Miért? Mert Ön valóban megkeresztelt keresztény. Igen, a Gnózis Önbe szállt! Amilyen mértékben megnyitja szentélyét a Gnózisnak, úgy hatolhat Önbe a kegyelemnek ez az árama, hogy egész lényét megfogja, megtámadja.

Ön tehát egy képesség birtokában van! Ha hajlandó ezt a képességet használatba venni, felfedezi, hogy minden nehézsége elmúlik. Az Iskola új mágneses testében a képességgel gazdagon megajándékozzák, óráról órára, szinte minden lélegzetével ráruházzák Önre, s csak el kell fogadnia János keresztelőjét, ebből kell élnie!

A tanulónak újra fel kell ismernie és el kell ismernie a Jánost önmagában, bíznia kell benne és követnie kell őt. Nemde így kezdődik az evangélium? Késznek kell lennie a pusztában kiáltó szónak, ennek a nagy, gnosztikus, benne lévő prófétai erőnek, önmagát teljesen megnyitó életvitellel, egy új képesség szent nyugalmával és bizalmával engedelmeskedni. Testvérek, Önök mérhetetlenül gazdagok! Mi akadályozza Önöket abban, hogy az Önökben lévő János követelményének engedelmeskedjenek? Az Iskola mindent megtesz, hogy tanulóival megértesse ennek az új életvitelnek a követelményeit. Ezt az életvitelt a negyedik gyertyatartó segítségével tudatosan meg lehet és meg kell vizsgálni. A befelé irányított pillantással, az Önben lévő lélekközpont világosságával észlelheti a Gnózistól ajándékba kapott képességet, s megtudhatja, hogy mire képesíti az Önt. Ez az új képesség nagyon erőteljes és nagyon hatalmas lesz, ha tudatosan, és bizalma biztonságával, nem azért, mert mi mondjuk Önnek, minden akarati és gondolati akadályt mellőz. Ezek az akadályok valójában nem léteznek! Ezek csalások, tévedések és káprázatok. Csak ha továbbra is a vízszintes síkon tájékozódik, akkor marad minden akadály valóság az Ön számára. Mihelyt azonban a függőleges feljáratba mászik a toronyba, azonnal elmarad minden hátráltatás: ekkor a falak fölött néz át, a falak Önnek nem léteznek.

Értsék meg, kedves Barátaink! Ha az új életvitelt, mely elkészíti az Önök belső Urának útjait, valóban belátással, tele bizalommal és nagy örömmel alkalmazzák, akkor a képesség gnosztikus sugárereje, amelyet a Szent Szellem első sugarának neveztünk, a hátgerinc felső nyúlványán át behatol a főszentély minden szerkezetébe. A gnosztikus erő ezen a toronyszobán át behatol az egész cerebrospinális rendszerbe, a főszentély legmagasabb pontjáig. Erőáramként hömpölyög be a gerincvelő felső végén át, mert a negyedik gyertyatartó, a lélek fókusza, új életvitelben megnyitotta neki az ajtót. Ennek a negyedik gyertyatartónak a tüze ekkor magasra lobban, nagy világosság ragyog fel, s ez a tűz egy másik toronyszobához vág utat, amely a negyedik agyüreg fölött van. A negyedik gyertyatartó nagy világosságával a Gnózis áthatol ahhoz az agyüreghez, ahol a tobozmirigy van. A mágneses agyrendszer ekkor első ízben nyílik meg a gnosztikus világosság számára és gyullad meg ebben.

Mindez megegyezik keresztelő János tanúbizonyságával, ahogyan azt a János-evangélium tárja elénk, amelyet Bethabarában, a Jordán túloldalán tett. A Jordán mibennünk a kígyótűzrendszer, és ennek a rendszernek a legélénkebb pontja a hátgerinc felső vége fölötti része. Bizonyos pillanatban János ereje, a képesség, a gnosztikus sugárzást át tudja húzni a gerinc felső végén „a Jordán másik partjára”, s a bennünk lévő Jordán másik partján János eléri Bethabarát.

Tanítványaival János áthatol ehhez a zilált, legnagyobb mértékben megzavarodott, sivatagszerű helyhez, Bethabarába, lényünk pusztájának közepébe. Ez a puszta a főszentély legmagasabb pontja, felső pontja, ahol gondolkodókészülékünk és akaratszerkezetünk található. Innen ered a tizenkét pár agyideg. Ez a mi életünk pusztájának közepe, magja. Idáig hatol be János, a gnosztikus képesség, s így bizonyos pillanatban az egész rendszert átizzítják a gnosztikus erők. A földi mágneses tér erői kezdenek lassan visszahúzódni agyunktól, szorításuk lazul. A Gnózis új ereje a főszentély tetején lassan erősödik, s lassanként, amilyen mértékben a tizenkét pár agyideg reagál erre az erőre, egészen új érzékszervi észlelőképesség születik meg. A tanuló kezd látni, érzékszervileg részesül az új folyamatban, valami megnyílik nála. Ekkor pedig a Szent Szellem második sugara jön be a főszentélybe: a mágneses agyrendszer ebben a pillanatban lesz gnosztikusan érzékeny, János látja Jézust jönni.

És János azt mondja: „Íme az Istennek báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ez az, akiről mondtam: Utánam jön ő, aki előttem lett, mert előbb volt nálamnál”. Várakozott a rózsabimbóban, míg a lélek beereszti.

Így születik meg a Krisztus a lélekben. Így kezdődik Isten világosságszületése. Így leszünk a tűzzel megkeresztelve. A vízkeresztség után a tűzkeresztség.

Így születik meg a Krisztus, mint világosságfejedelem a lélekben, mert új-érzékszervileg tapasztalható.

Így jön el a Krisztussugár hozzánk, mint igazi Krisztusesemény, hogy elvegye a bűnt a mikrokozmoszból. Így emelkedünk fel az örömteli biztonságban, hogy új mágneses életterületünkön ez a gazdag, nagy ajándék, ez a rendkívül értékes karácsonyi ajándék mindenkire vár, aki igazán akarja.

4/6
A szív megtisztítása

 

A tulajdonképpeni lélekközpontból, a főszentély negyedik gyertyatartójából, mely a főszentély és a szívszentély közös tudatközpontja, sok hatás indul ki. Ez a lélekközpont egyrészt az akarást és gondolkodást élteti, másrészt a vágyat és kívánságot is. Akarás, gondolkodás, vágyakozás és kívánság sötét szerepet játszik életünkben. Ezt tudjuk, és ismerjük vészes és dúló következményeiket is.

A földi természet különböző területeinek mágneses impulzusai teljesen ennek az elsüllyedtségnek megfelelően jönnek hozzánk a mágneses agyrendszeren és a mágneses sternumon keresztül. Ahogyan a főszentélyt a puszta közepének, Bethabarának neveztük szárazsága, terméketlensége és vigasztalansága miatt, úgy nem kerül sok fáradságunkba felismerni, hogy a tanuló zarándokútjának kezdetén a szívszentély semmivel sem kevésbé puszta. Ez is teljesen megegyezik János evangéliumának közleményeivel.

Fellépése első napjától az utolsóig a pusztában, szegényes, száraz és vigasztalan területen prédikált. Ha egy pillanatra visszapillantunk múltunkba, s emlékezetünkből felidézzük mindazt, amit a természet szerint az évek folyamán kívántunk, érzéseink, érzeleméletünk káoszát áttekintjük, akkor tudjuk, hogy szívünk tisztátalan, s hogy elsősorban a szív tisztaságára kell törekednünk, mert a szív életrendszerünk bejárata a Gnózis számára. Minél őszintébb és tisztább a szívünk, annál világosabb visszhangot kelt bennünk a Gnózis hívó hangja. A szív tisztasága a tanulóállapot abszolút feltétele. Kívánságunk tisztasága, indítékaink tisztasága, hitünk, reménységünk és szeretetünk tisztasága számunkra a legfontosabb követelmény. Ennek mindenki nekiláthat, még ha csak az első, tétova lépéseket is teszi az ösvényen. Ezt a szív rózsája, mikrokozmoszunk második lélekatomja teszi számunkra lehetővé. A rózsa ugyanis nemcsak a kívülről jövő gnosztikus impulzusokra érzékeny, hanem a negyedik gyertyatartóban égő lélekmagunk szükségből eredő felkiáltásaira is. Ha a tudat megismeri helyzetét, megtudja szükségét, megszabadulásra vágyó sóhaj tör fel belőle és kiáltása visszhangzik a térben, akkor a rózsa szinte mágneses sokkot kap, megrázkódtatásban részesül, melynek reflexeként a lélek segélykiáltását a sternumon keresztül kisugározza, felhívja a Gnózis feleletét és ennek bejáratot nyit.

A rózsa ereje így nyílást vág a szív tisztátalan szentélyébe, így jön létre a Gnózis első válasza a rózsa segítségével. Ezen a kezdeten kell tovább építeni, és először a szív megtisztítására törekedni.

Megértjük tehát a költő könyörgését: „Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten! Közel van az Úr a megtört szívűekhez”. Mert a szentségtelen és énközpontú kívánságok falán át kell törni, ezt a falat le kell ontani!

Aki ezt a tisztogató folyamatot szüntelenül alkalmazza, ebben a tekintetben nem hagyja nyugton magát és soha sem önelégült, az rájön, hogy a szív megtisztítása egész életállapotában hatalmas következményekkel jár. Megzabolázza a gondolkodást és az akaratot, megváltoztatja a cselekedeti életet, s így nagyon jótékonyan kíséri a Szent Szellem első sugarának a tevékenységét.

Ugye itt azonnal egy pompás hegyibeszédélet-részletet fedezünk fel? „Boldogok akiknek a szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják.”

Megmutatkozik, hogy ha a tanuló az első lépéstől kezdve megpróbálja elnyerni a szív tisztaságát, ezzel a hegyibeszéd-életről tanúskodik. Erővel és dicsőn megy világosságszületése elé, az istenlátás hajnala felé.

4/7
A kibontakozás rejtélye

 

Ábrázoltuk, hogyan hatol be a lélekbe a Szent Szellem világossága, mint az üdvösség második sugara, hogyan lehet Isten világosságszületését a lélekben ünnepelni. Most Istennek az Iskola mágneses testében való világosságszületéséről kell elgondolkoznunk, mert be kell látni, hogy a világosságszületésnek a lélek előtt először az Iskola mágneses testében kell alakot öltenie.

Ismételjük tehát: egyetlen tanuló se vélje, hogy az üdvösségnek ezt a második sugarát az Iskolán kívül is megtalálhatná. Semmiképpen sem akarjuk az Iskolát az egyedül üdvözítő eklézsiának nevezni a Földön, de hangsúlyozzuk, hogy a megváltás üdvössége egy transzfigurisztikus szerzeten kívül nem valósítható meg!

Az előző magyarázatok egyikében volt szabad ecsetelnünk, hogyan jön létre egy ilyen szerzet, s a csoportnak milyen fokokat kell megmásznia, míg valami mágneses testről beszélhetnénk. Meggondolásaink folyamán azt is láttuk, hogyan támogatott és támogat most is minket az ösvényen előttünk haladó Szerzet, mely már részesült a megszabadulásban.

Általános, alapvető gnosztikus sugárzás megy ki az egész emberiséghez. Ez a sugárzás csakis hívni és ébreszteni képes, anélkül, hogy bármilyen tekintetben beavatkozna az emberek és a dolgok dialektikus menetébe. Ez a hívás nem nyúl hozzá az Ön dialektikus létállapotához. Ez a hívás mindenkit elér, akit belső szükség nyomaszt, aki tudat-segélykiáltást hallat. A szív rózsája felfogja ezt a kiáltást, megrezdül, mint valami húr, a rezonanciát kisugározza a sternumon keresztül és felfogja a Gnózis válaszát, mely a rózsán és a véren keresztül, az idegközegen át felhatol a főszentélybe a negyedik gyertyatartóba, ha ezt a vér valamelyest megengedi. Ha ugyanis a vér túl sűrű, túl állati, akkor a negyedik gyertyatartót még nem lehet megérinteni.

Azt lehet azonban mondani, hogy a világ minden rózsabimbó-hordozója, bármilyen mélyre is süllyedt, sejti a megszabadító megmentés lehetőségét. Ezért van oly sokrétű keresés, ezerféle törekvés a világon, hogy megtalálják az egyetemes életet. Ez a keresés azonban majdnem mindig nagyon is kétes módon folyik. Nagyon sok utat nagy mértékben abnormálisnak nevezhetünk, némelyek éppenséggel veszélyesek, s mindenféle tükörszféra-nyüzsgéssel járnak. Így jár a kereső ember a tapasztalatok útján, s minden heves, sajnálatos, vagy vészes melléfogás és sikertelenség után mégis megmarad a megérző sejtés, amit a Gnózis keltett és tart fenn, amelyet a Gnózis nem hagy elszunnyadni. A gnosztikus alapsugár senkit sem ereszt el, senkit sem hagy ki.

A siker titka mindenekelőtt abban rejlik, hogy az ember nem csak keresni, hanem építeni is akarjon, hogy ezt ne magának tegye, hanem elsősorban másokért. Az emberszolgálat, az emberszeretet a hegyi beszéd legfontosabb alapelve. Aki emberszolgálatban, emberszeretet ösztönzésére járja az útját, az már emiatt is hegyibeszéd-ember. Az önátadáshoz, a teljes odaadáshoz való eljutás egyetlen lehetősége az emberszolgálatban rejlik. Csakis az emberszolgálatban tanulja meg önmagát elfelejteni. Csakis emberszolgálatban képes az ember önmagát félreállítani, elutasítani, összetörni, s ezzel megtisztítani. Csakis emberszolgálatban képes bejárni az ösvényt. Ha képes eljutni az önátadáshoz emberszolgálatban, akkor a saját lényt ez az áramlat magával viszi.

A tény, hogy ez az alapsugár Önt hívja, ébresztgeti, hogy esetleg csatlakozik a negyedik gyertyatartó, a lélekközpont tudatkívánságához, még nem jelenti, hogy ezeket a gnosztikus áramlatokat magához kötötte. Ez csak egy mindenütt jelenvaló elektromágneses állapot következménye. Ha Ön a lelkiállapota miatt ezer sóhajjal kesereg, akkor kölcsönhatásként eljön Önhöz a gnosztikus sugárzás a hívó hatásával, de a gnosztikus áramokat így még nem kötötte magához!

Az a nagy rejtély, hogyan lesz képes az egyesült keresőknek egy csoportja ezt a gnosztikus alapáramot magához láncolni, ezzel az árammal valamit kezdeni, s úgy elhasítani, hogy felszabaduljon benne a Szent Szellem hétszeres ereje. Csakis a különbözővé tett héterő hat transzfigurálóan, az alaperő csak hív.

E rejtély megoldásához kétféle irányulás kell, egy misztikus-mágikus és egy filozófiai-mágikus. Ezek kifejlődhetnek az agyalapi mirigy segítségével.

Az agyalapi mirigynek két lebenye van, elülső és hátsó. Van még valami közbülső lebeny is, de ez alárendelt szerepet játszik. Az elülső lebenynek mentális (gondolati) hatása van, a hátsó az érzések területén hat. Az elülső lebeny egyenes kapcsolatban van az intelligencia-szervekkel a főszentélyben, a hátsó lebeny a szívszentéllyel van kapcsolatban. A két lebeny úgy viszonyul egymáshoz, mint pozitív a negatívhoz. A férfiak és nők polaritása itt fordított jellegű. Amelyik lebeny a férfiaknál pozitív, az a nőknél negatív.

A kétszeresen ellenkező polaritás miatt olyan csoportban, amelyben férfiak és nők is vannak, nagyon erős, kétszeres mágikus fejlődést lehet kialakítani. Így hatalmas erőt lehet kifejteni, mert ami egyrészt a férfi agyalapi mirigye polarizációjának felel meg, azt a női hatás teljesen kiegészíti. Egy csoport tehát, amelyben mindkét nem megvan, az agyalapi mirigy működéséből eredő szükségeknek és hatásoknak elejét veheti.

Továbbá elengedhetetlen, hogy a két irányulást, a misztikus-mágikust és a filozófus-mágikust szüntelenül fenntartsák. Ha tehát bizonyos pillanatban elkezdik a csoporttevékenységet, akkor ettől kezdve ebben a folyamatban semmiféle megszakításnak sem szabad keletkeznie. A csoport előnye szembetűnő. Ha ugyanis például a komoly tanulók százfőnyi csoportja alkalmazza a kétszeres mágikus irányulást, akkor a megszakítás csaknem elképzelhetetlen. Ha állandóan biztatják egymást, ügyelnek arra, hogy az irányulás ne lankadjon, ha szüntelenül folyamatban van a mentális és misztikus támogatás és felvilágosítás, akkor a kollektív rózsa-képesség szakadatlan rezonanciája fejlődik ki. Így állandó kapcsolatban vannak a gnosztikus alapáramlattal.

Egy előző fejtegetésben azt is megmutattuk, hogy a lélek segélykiáltása a főszentélyben lévő lélekközpontból is kimegy, onnan, ahol az agyalapi mirigy található. Az ilyen segélykiáltás miatt megrezdül a szív rózsája, a visszhangot kisugározza a sternum, innen egy mágneses impulzus megy ki, amire a gnosztikus válasz beáramlik, s elmegy, ha lehetséges, a lélekközpontba: a választ tehát a segélykiáltás után kapja. A kívánság az emberből indul, a Gnózis válasza pedig a kiáltás kiindulópontjához megy.

Mint az Iskola tanulói, állandóan az ösvény céljára, a megszabadulásra irányulunk: ezt pedig nem csak magunknak akarjuk, hanem minden kutatónak. Csoportkapcsolatban vagyunk, s emiatt szakadatlan, dupla-mágikus irányulás fejlődik ki. Mivel pedig a csoport minősége és belső elmélyülése fokozódik, mindenekelőtt azonban egységesebbé válik, bizonyos pillanatban erőörvény, az elektromágneses gnosztikus erők keringése keletkezik, amelyet a csoport fordított polarizáltsága állandóan kelt, folyton szít.

Így keletkezik egy erőtér. E tevékenység folytatásával, a kettős mágikus alkalmazás miatt lassan kifejlődik az erőtér képességekben gazdagodó hétszeres hasadása, különbözősítése, s bizonyos pillanatban megnyilvánul a Hétszellem. Az a fontos tehát, hogy, mint csoport, magunkhoz kössük a Gnózis áramát. Ezt a csoportegységgel érjük el. Amilyen mértékben a csoport gyarapodik, és minősége javul, úgy fog egyre nagyobb része a gnosztikus áramlat felhívásával foglalkozni és magát ezzel összekötni. Ha Ön ezt a csoport tudatos tagjaként teszi, akkor munkájával a csoportot élénkíti. Amit felhív, az mindenki javára lesz a csoportban.

A hatalmas előnyt, amit a csoportegység hoz magával, most már Ön is belátja! Teljesen kizárt dolog, hogy egy természetszülte ember figyelmét egész nap szakadatlanul a Gnózisra irányítva tartsa, mert a nap folyamán annyi a tennivaló, annyi mindenre kell gondolnia a megszokott élet fenntartása érdekében, hogy mindenképpen lesznek olyan időszakok, amikor a Gnózisra irányított figyelemnek egy pillanatra el kell lankadnia. A csoportban azonban a Gnózis mégis kapcsolatban marad a tagokkal, mert egyesek olykor lesüllyednek ugyan, és el kell engedniük, de mások folytatják a munkát. Így dolgozunk egymásért emberszolgálatban. Ha Ön egész lényével teljesen a csoport egységében van, akkor együtt mindenkiért és mindenkivel tevékeny az Iskola nagy céljának elérésében. Talán megérti a helyesen megszervezett terv nagy jelentőségét és értékét is, amelyen ez a misztikus-mágikus irányulás és a filozófus-mágikus alkalmazás alapul, amelyeken zavartalanul folytatódhat. Milyen nagyszerű és nélkülözhetetlen, hogy megvannak a templomaink, centrumotthonaink és konferenciahelyeink! És mennyire magától értetődik, hogy állandóan együtt az egésznek a karbantartására irányulunk, és figyelmünket szüntelenül az esetleg a munkával kapcsolatban és munka közben fellépő igényekre irányítjuk.

Az is érthető lett, hogy az Iskolában miért kell mindig ügyelni arra, hogy akik bemehetnek a műhelybe és akik a csoportba felvétettek, tökéletesen együttműködjenek a kettős munkán, a kettős mágikus gyakorlaton. Mindannyiónknak tökéletesen a tanulóságunkban kell élnünk, mert a mű szellemi szerkezete rendkívül érzékeny! A kettős hatással az évek folyamán volt szabad életre keltenünk a nagyot, a pompásat, azt, hogy most van itt egy mágneses test, amelybe felvétettünk, és egy hatásos Hétszellem. Ha figyelmünk ellankadna, s az Iskolában lassan elszaporodnának a tétlenek, a várakozók, a szemlélődők és túlságosan dialektikusan irányulók, akkor ezek a negatívok nagy veszélyt jelentenének az Iskola mágneses testében. Ezek bizonyos nehézségi erőt hoznának be, s így a Szent Szellem visszahúzódna a mágneses testből. Ez a test így először közönséges erőtérré képződne vissza, végül pedig az erőtér alapvető érintése sem lenne már jelen, s így újra a világ közönséges létállapotához térnénk vissza.

Ez történik, amikor egy szellemi mozgalom a lejtőre kerül. Ha tudomására jutott már ilyesmi, akkor bizonyára érdekelte a kérdés, hogyan lehetséges, hogy egy viruló szellemi mozgalom hirtelen lefelé indul és nagy sebességgel válik élettelen csoportosulássá, üres formává egyleti működési szabályokkal, semmi többel, s az egykor szellemi mozgalomnak már csak a neve szellemi. Nos, ennek az oka a tényben rejlik, hogy a szellemi lelkesedés, mely az erőt felhívta és a mű köré gyűjtötte, egyszer csak elmaradt, a figyelem ellankadt, s az elnyert valóság szertefoszlott.

Szüntelenül ügyelnünk kell tehát, hogy nincsenek-e olyan tanulók, akik csak forma szerint vannak az Iskolában. Az elmúlt években így mindig is a lehető leghamarabb eltávolítottuk az Iskolából a lanyhákat. Ezért vagyunk kötelesek arra is nagyon ügyelni, hogy ne keletkezzen belső viszály, egyenetlenség: mert ha ellenségeskedés, versengés, irigykedés és más ilyen dialektikus butaság fejlődik ki az Iskolában, akkor ez kárt okoz a mágneses testben. Akkor a minőség elromlik, s nemsokára szó sem lehet mágneses testről. Ugyanezen okból voltunk mindig kötelesek azt is eltávolítani, aki az Iskolában akart ugyan lenni, de csak a saját érdekében, csak saját magát akarta szolgálni, mert az olyan ember mindig veszélyt jelent, bármilyen barátságos, kedves és művelt is. Inkább egyetlen úgynevezett műveletlen ember, aki teljes odaadással az Iskola terében áll, mint ezer úgynevezett művelt, aki a mágneses testet rongálja. Az ilyenek olyan hiányosságot mutatnak, mely sokkal veszélyesebb és műveletlenebb a társadalmi műveletlenségnél.

Ha az olvasó mindezt megérti, akkor a mágneses test fenntartását illető éberség szükségességének tekintetében nagyot haladtunk, ugyanis szinte oroszlánokként fogunk őrködni az egység fenntartásán.

Ennek a rejtélynek egy másik szempontja az, hogy egészen új gnosztikus alapáram válik szabaddá ebben a világban, mihelyt egy gnosztikus erőtér Hétszellemként kezd megnyilatkozni. Ez egy csodás és nagyszerű tény! A gnosztikus mágneses alapáram, mely eddig a világon hatott, legalább is valamelyest hathatott, a klasszikus rózsakereszteseké volt, kisebb mértékben a katárok szerzetének sugárzása, még kisebb mértékben pedig a manicheus szerzeté.

Ahogyan ugyanis egy mágneses test fejlődése halad, olyan mértékben fog a Hétszellem ebbe a testbe egyre finomabb, egyre magasabb rezgést besugározni. Emiatt az ilyen test egyre alkalmatlanabb lesz a mi világunkon haláltermészetünk lakóinak életébe hívogató és segítő értelemben beavatkozni. A klasszikus rózsakeresztesek és a még régebbi szerzetek sugárzásai így egyre kevésbé hathatnak hívó értelemben ebben a természetben, mert azok a mágneses terek egyre tovább fejlődnek, egyre finomabb fokra kerülnek, s ezért egyre távolodnak tőlünk.

Ezért kell újabb csoportoknak átvenni a régiek feladatát. Az éjszaka lakóinak újabb lehetőségeket kell teremteni, hogy rátérhessenek a megmentés ösvényére. Így valóban nagyon örvendünk, hogy a modern Szellemi Iskola hétszeres sugártér birtokának, mágneses test birtokának bizonyítékával szolgál, ugyanakkor új gnosztikus alapvető áram vízszintes kisugárzását jelenteti meg, mely rendkívüli mértékben alkalmas a Gnózis mai, hívó művének elvégzésére. Kettős mágikus gyakorlatunk révén tehát egy új – ha szabad úgy neveznünk – propaganda-apparátus született, a Szent Szellemnek egy új sugártere századunk keresve gondolkodó embere számára. Nem pompás csoda ez?

Ezzel azonban az üdv rejtélye távolról sincsen kimerítve! Mivel, mint csoport, van mágneses testünk, új életterületünk, amelyben a Hétszellem mindannyiónk érdekében üdvözítően hat, s így a gnosztikus lánc új tagját képezzük, szintén úton vagyunk, vagyis haladunk, tehát mi is felvétettünk a sugárzás finomodó folyamatába, ennek következtében gnosztikus fogékonyságunk is fokozódik. Ahogyan az elmúlt évek folyamán rendkívül érzékenyeknek mutatkoztunk a gnosztikus rózsakereszt érintésére, a katárok, a manicheusok, az esszénusok szerzetének érintésére, úgy fogunk a mágneses test haladásától és megfinomulásától függően más, még finomabb, magasabb sugárzások számára megnyílni. Nekünk tehát ugyanakkor szintén a fejlődés újabb, magasabb szintje nyílik meg, és ezzel a megnyilvánulás új napja kel fel. Alig éltük meg az új mágneses test felnőtt korának reggelét, máris újabb hajnal pírja jelenik meg. A növekvésnek és kibontakozásnak újabb napja vár ránk. Így haladunk lépésről lépésre, anélkül hogy a kettős mágikus gyakorlati alkalmazás következményeinek áldásai valaha is kimerülhetnének. Minden áldás mögött újabb rejlik.

4/8
Az evangélium hirdetése

 

Megadatott nekünk, hogy az üdv csodás rejtélyének még egy nézetéről szólhassunk. Iskolánk mágneses testének fejlődése pillanatnyilag odáig jutott, hogy benne a Hétszellem két sugara van világosan jelen: a képesség sugara és a világosság sugara, a fénysugár. Azok a tanulók tehát, akik az új életvitel által képesek hozzájutni az új életterület kincseihez, természetesen maguk is a Hétszellem kifejlődő képességeinek birtokosai lettek. Amit az ilyen tanuló birtokol, azt annak idején lehet, szabad és kell is a nagy mű szolgálatában alkalmazni.

Mondtuk, hogy most az Iskola mágneses testéből kiinduló gnosztikus alapsugár által új, elnyerő képesség fejlődött ki, hívó és ébresztő sugárzás. Ez a képesség azonban csak erre a különös alapvető sugárzásra vonatkozik. Később pedig, ha több tanulónak sikerül valóban részesülni a Hétszellemben, ez bennük lakik és bennük felszabadul, akkor dolgozhatnak majd a bennük felszabaduló sugarakkal. Ekkor a munkát új tekintetben maguk a dolgozók elevenítik meg. Joggal mondhatjuk tehát, hogy ennek az eljövendő fejlődésnek az Iskola valójában még csak a kezdetén van. Az eljövendő évtizedekben a modern Szellemi Iskola hatalmasan fellendül, s ami a legfontosabb, nagy erővel hathat.

Erről fogalmat alkothat az olvasó, ha a Szentírásra gondol. Az apostolok cselekedeteiben részletezik, hogy mire volt képes a keresztény közösség, amikor a Szent Szellemből, a Szent Szellemmel és a Szent Szellem által volt szabad dolgoznia. Ha nemsokára a mi munkatársainknak is szabad majd ebből a Szent Szellemből beszélni és cselekedni, akkor a munkaterületünkhöz közeledő, lehetőségekkel rendelkező lelkek közül egyetlen egy sem veszhet el. Mert akkor munkatársaink már nem a lelkesedésükkel, munkakedvükkel, az Iskola szeretetével, a filozófiával kapcsolatos belátásukkal jönnek, hanem erővel! Amikor a második képesség jelen lesz bennük, Isten világosságszületése kezd ragyogni bennük, akkor már teljesen képesek lesznek a Szent Szellemből és a Szent Szellem által hatni. Akkor alkalmazhatják a transzfigurisztikus mágiát.

Elképzelhető, hogy akkor mi történik. Aki ugyanis Isten világosságszületésének fényéből kezd élni, mialatt egész lényét eltölti az új lélekerő, az közvetlenül, tökéletesen használhatja az első képességet.

Ha Ön belép a Szellemi Iskolába, és felveszik az Iskola mágneses testébe, akkor a Szent Szellem első nézetét, a gnosztikus erőt a sternummal szinte belélegzi, s ez a gnosztikus erő képességgé, az első képességévé válik Önnek. Behatol a vérébe és az idegrendszer egy részébe és meggyújtja a negyedik gyertyatartót a főszentélyben. Amikor ez a képesség így jelen van és növekszik, először csak önmegvalósításra használhatja, hogy a segítségével hozzájusson a második képességhez, Isten világosságszületéséhez. Ha azonban Isten világosságszületése ragyogni kezd Önben és kifejlődik, akkor ettől kezdve az első képességet, mely hozzásegítette a világosságszületéshez, sok kereső érdekében alkalmazhatja is. Akkor ezzel a képességgel belép az Iskola munkaterületére, hogy lelkeket arasson, mentsen ki az élet tengeréből.

Most már könnyen elképzelhető, hogy mindez mihez vezet, ha csoportként a gyakorlatban megvalósítjuk. Akkor mi is teljesítjük, amit a régi szerzetek fivérei és nővérei vittek véghez. Ebben a tekintetben az evangélium fellebbentette számunkra a fátyol csücskét. Gondoljon Márk evangéliumának végére:

„Elmenvén a széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.” A hagyományos kereszténység ezt úgy értette, hogy az evangélium egy könyvben, szent könyvben van feljegyezve, s most embereknek kell szétszéledniük minden irányban, hogy mindenhol a könyvből idézzenek.

Az evangéliumokban azonban nem erről van szó! Az evangélium egy erő-elv, s az evangéliumot elvinni azt jelenti, hogy erővel hatni az emberek között, ezzel az erővel felvértezve kivonulni a világ minden tájára.

Ezért folytatja Márk: „Aki hiszen, és megkeresztelkedik, az üdvözül.” Gondoljon arra, amit a fentiekben beszéltünk meg. Arról volt szó, hogy mit jelent valójában megkeresztelt kereszténynek lenni. Ez a Jánosi elv, az első gnosztikus elv, az első képesség birtoklása saját lényünkben. Ha teljes hitbizalommal hagyjuk magunkban hatni ezt a képességét, úgy hogy végül áttörhet Isten világosságszületése, akkor ezt fogjuk boldogságnak, üdvösségnek tapasztalni. A hagyományos kereszténység ezt úgy érti, hogy ha Ön egyáltalán hitte, amit kívülről mondtak Önnek, ha valami külső, jelképes jellel megkeresztelték, akkor ez után az élet után, ha meghalt, a boldogságot örökli. Ön tudja, hogy ezt így ábrázolják, ezt állítják. Most már azt is tudja, hogy ez teljes mértékben helytelen.

Ha felébresztette és elhívta az alapsugárzás, Ön teljes bizalommal és hittel közeledett a Szellemi Iskolához, a gnosztikus sugárzás behatol Önbe, és így lesz megkeresztelve, akkor a hűséges kitartással ezen az úton egészen biztosan részesül a boldogságban, az üdvben. Üdvösség többek között önmegvalósítást jelent az isteni üdvözítő terv szerint, új születést az egyetemes világosságban. A boldogság vagy üdvösség tehát ebben az értelemben felemeltetés Isten világosságszületésébe.

Ha aztán Ön ebben a világosságszületésben áll, tele hittel, e belső keresztelő jelével telve, ezzel a belső erővel feltöltve, akkor lesz képes „ördögöket űzni, új nyelveken szólani, kígyókat elűzni, és ha valami halálost iszik, az nem árt meg: és betegekre veti a kezeit, és azok meggyógyulnak”.

Ötödik rész
A TEST ÉS A LÉLEK TRANSZFIGURÁLÁSA

5/1
Hit, remény, szeretet

 

Egy transzfigurisztikus iskola fejlődésében a haladás a Gnózis alapvető sugárzásával kezdődik. Ez a sugárzás a világban mindenhol jelen van, nincs olyan hely, ahol ne lenne jelen. Világszerte hat, és olyan szerzet mágneses testéből árad, mely a múlt századokban nyerte el a szabadságot, s most dicsőségét messze áradó fényesség sugározza a dialektikus életterületre.

A tény, hogy az egyetemes gnosztikus világosságot egy ilyen szerzet transzmutálja, a dialektikában maradó emberiség számára rendkívül jelentős, mert egyébként az alapsugárzást éjszakavilágunk lakói nem tudnák felfogni.

E jelenlét miatt kezdődhet meg egy szellemi iskola munkássága. Az iskola képes az alapsugarat a célra irányulással és csoportegységben magához kötni, s ezt a sugárzást így keringő mozgásba, forgalomba hozni, úgy hogy végül az iskola munkahelye, tevékenységi területe körül erőtér képződjön. Az alapsugárzást összpontosítják az erőtérben, rezgését és fajtáját teljesen erre és a csoportra hangolják, s így a sugár hétfelé oszlik. Ezt a jelenséget, az erőtér hétfelé hasadását nevezik a Szent Szellem kitöltésének. Ez azt jelenti, hogy a hét erő megnyilatkozik és érvényesül az erőtér minden lakójában. Az erőtér így lesz valóban életterület. Kezd világosságtérré, mágneses gömbbé, Új Földdé alakulni. Aki ezzel kapcsolatban van, az mind alapvetően és szerkezetileg megváltozik, transzfigurál.

Ez az új fejlődés nagyon lassan, teljesen folyamatszerűen, és nagyon harmonikusan folyik le, ennek ellenére feltartóztathatatlan ütemben! Aki tehát velünk akar jönni, az Iskola mágneses terében akar lakni, annak számítania kell arra, hogy ebben az ütemben visszük magunkkal: a feltámadáshoz, vagy ha az illető ellenkezik, önfejűen akaratos, akkor a bukáshoz.

Mialatt az emberiség a természet közönséges mágneses testéhez ragaszkodik és ebben ezzel a testtel együtt visszamarad, addig az új térben állók számára már a nagy megújulási folyamat elindulásával világosan észlelhető utazás kezdődik. Mert változás kezdődik, s ezt a századok folyamán mindigis utazásnak, útra kelésnek nevezték. Így búcsú is lesz. A két emberfajta szétterelődik. A közönséges éjben-lakók visszamaradnak, az új reggelt keresők pedig elvonulnak, felkerekednek, elutaznak.

Az elkülönülő megváltozása bizonyos pillanatban annyira előre halad, hogy a két világ úgyszólván elveszíti egymást szem elől, s sokkal ezelőtt eljön az az időpont, amikor a régi világ lényeit nem lehet már felvenni az új rendszerbe. A távolság túl nagy, a különbség túl számottevő lett. Ameddig azonban az átlépés, a belépés még lehetséges, addig a Szellemi Iskolának természetesen mindent meg kell tennie, hogy a lehető legtöbb keresőnek alkalmat adjon erre.

Itt látja az olvasó a révész klasszikus feladatát, akinek a zarándokokat kell átvinnie a Stixen, az elválasztó folyón. Ezt a munkát nemsokára kizárólag az alapsugár alapján végzik majd, mely a modern Szellemi Iskolából indul ki. Mondtuk, hogy az alapsugarat az előttünk haladó szerzet kelti, amely már elnyerte a szabadságot. Ezt a hatást, a gnosztikus világosság kisugárzásának a munkáját 1953 augusztus 20-án a modern Szellemi Iskola vette át. Ettől a naptól kezdve beszélhetünk valóban mágneses térről, a Szellemi Iskola mágneses testéről. Ezzel arra utalunk, hogy a Szent Szellem hét sugara ebben a térben kezdett megnyilvánulni.

Ezért mondjuk, hogy a révészmunka, a halászmunka, mellyel a lehető legtöbb lelket kell kihalászni az élet tengeréből, kizárólag az új sugárzás alapján fog történni, az alapsugárral, mely hívó és ébresztő hatású, és az egész világra kiárad. Ezt a munkát kell most a lehető leghamarabb elkezdeni támogatni az úgynevezett kivonuló aratómunkásoknak, akik munkájukat a Hétszellemben és a Hétszellem által végzik. A munkát az Iskolában egyelőre nagyrészt a prófétai beszéd tüzével végzik el, melyet a Gnózissal való hitkapcsolat kelt. Azután azonban a munkát a teljesülő új élet által végzik, amely a dolgozó munkásokat megérintette. A munkás akkor azt mondja az éjszaka területén lakóknak:

„Íme, most még veletek vagyok, de nemsokára nem így lesz! Most még nálatok van a bárka, az égi hajó, az Iskola új mágneses teste, az új életterület, s ha be akarjátok tölteni a feltételeket, akkor még beléphettek. Ha azonban a válás téridőrendi szempontból kialakul közöttünk, akkor már nem lehet bejönni, akkor a bárka ajtaját szinte maga a Gnózis zárja be!”

Ez a bevezetés szükséges volt, hogy lássák, mennyire elkerülhetetlen ezeknek a dolgoknak a közzététele, mert az „Itt az idő” hangosabban csendült fel, mint bármikor is, miután az erőtér, az Iskola mágneses teste 1953 augusztus 20-a óta kezd hét tulajdonságban, hét sugárban megnyilvánulni. A Szent Szellem kezd ránk kitöltetni, s két sugara világosan észlelhető: a képesség sugara és Isten világosságterének sugara. Mindőnk számára teljes mértékben eljött tehát a meggondolás és hozzáigazodás ideje. Az üdvfejlődésnek mindannyiunkat készenlétben kell találnia mindenekelőtt a búcsúra. Egyelőre ez a fő, és ebben a tekintetben minden tanulónak nagy lelki küzdelmet kell magával megvívnia.

A búcsú pillanatáról beszélünk abban a pillanatban, amikor a két mágneses tér, az Iskola új teste és a megszokott természet mágneses tere annyira szétterelődik, hogy a szakadás áthidalhatatlan. Ebben a pillanatban lehet természettudományosan búcsút ünnepelni. Van azonban egy másik búcsú is, a világtól való elbúcsúzás, amelyet minden tanulónak el kell intéznie, aki belép az égi hajóba, az Iskola mágneses testébe. A tanulónak belső meggyőződéssel kell tudnia, hogy egy ilyen búcsú abszolút lehetséges, sőt nagyon könnyen kivitelezhető. Szó sincsen arról, hogy a modern Szellemi Iskola olyasmit követelne meg Öntől, amit semmiképpen sem, vagy csak nagy nehézségek és szenvedések árán tudna elvégezni.

Azért hangsúlyozzuk ezt annyira, mert kizárt dolog, hogy egy tanuló tartósan létezhet két térségben! Ön most átmeneti időszakban van, jelenleg két világban vesz részt. Nem csak ebben a természetben létezik, hanem, mint tanuló, az új életben is. Ez azonban egy lehetetlen állapot. Ez csak átmeneti lehet.

A döntés elengedhetetlenül szükséges tehát. Mihelyt pedig, mint csoport, pozitívan választottunk, az Iskolában csodás fejlődést tapasztalnak. Akkor nem abban az ütemben haladunk, amelyet az 1953 előtti évekből ismerünk, hanem a gyorsvonat sebességével megyünk előre! Akkor a Szellemi Iskola fokozott fejlődése csodaként tör ki nálunk. Már ezért is elkerülhetetlenül szükséges a döntés. A hegyi beszéd világossá teszi, hogy választanunk kell Isten és a mammon között! Mammont gyakran a pénz istenének nézik, s ez bizonyos tekintetben helyes is. A hegyi beszédnek azonban nem ez a mélyebb értelme. Mammon alatt mindent kell értenünk, ami a világból való. Ezért kell választani Isten és a mammon között!

A lelki problémák legnagyobb része, amelyek a választást és annak gyors kivitelezését akadályozzák, különösen az önérvényesítés, az önfenntartási félelem területén fekszenek. Ön azt hiszi, hogy mindenféle dialektikus nehézségei miatt nem cselekedhet. Azt hiszi, hogy ebben sem képes semmi jóra, mert annyi nehézségnél vallott már kudarcot, hogy minden próbálkozást reménytelennek tart. Mi azonban azt mondjuk, hogy emlékezzen az evangélium szavaira: „Aki el akarja veszíteni magát énérettem, az megtalálja EZT”. Vegye a dialektikus nehézségeit azoknak, amik valójában. Ne próbálja kibogozni őket, mert minden kibogozott csomóval esetleg két újat húz meg erősebben. A megszokott természet zűrzavarában és labirintusában, a vízszintes síkon, még soha senki sem talált valóban megoldást. Az élet útvesztőjében bandukolva egyre újabb és újabb folyosókat lát, újabb ajtókat, s minden ajtó mögött újabb útvesztőt. Itt nincs kiút! Vegye a nehézségeit úgy, ahogyan jönnek, bocsássa el őket, hagyja ott őket, ahol vannak, és feledje el önmagát, veszítse el önmagát! Önfeledten búcsúzzon el önmagától és ezzel minden nehézségétől is. Minden nehézségétől, és aggályától megszabadult, ha képes elereszteni.

Szükség van tehát a tudatos önmegszüntetésre. A régi gnosztikusok ezt nevezték önösszetörésnek, endúrának. A nem régen talált Valentínusz-evangéliumban, „Az igazság evangéliumában” mindezt világosan megmagyarázzák. Noé bárkájának legendája is erre céloz. Ezenkívül megállapítja a tényt, hogy az életterület minden állatából egy párt vittek el a bárkával. Ezen gyakran nevettek az emberek, meg azon is, hogy a régi egyiptomiak élelmiszert tettek a halottak mellé a sírba. Meg kell azonban értenünk, hogy ez milyen meggondolásokon alapult. Az ilyen leírások és szokások minden idők beavatottjainak tudását és azt a tapasztalatát mutatja, hogy az új életterületen, amelyben a Hétszellem megnyilvánul, az új faj számára minden útravaló megvan a gyakorlati alkalmazásra a mágneses testben. Amire Önnek szüksége van, amit egyáltalán kívánhat, az a Hétszellemben megvan.

Ezzel azt szeretnénk mondani, hogy minden „igen, de …” megjegyzését mellőzheti, és belső öröm töltheti el Önt, mely a növekvő belátásból és megváltozott életből ered. Csak azt kell világosan látnia, hogy miről van szó! El a félelemmel! Ha továbbra is a tartózkodásaihoz és ellenvetéseihez ragaszkodik, akkor ezzel félelmet, önzőséget és a réginek a szeretetét bizonyítja. Ha valóban minden következtetés levonásával az új birodalmat keresi, akkor minden problémája kénytelen alkalmazkodni. Most még talán „homályos szót” néz, azután azonban szemtől szemben lát.

Ezzel már be is hatoltunk következő témánkba. Pál azt mondja a korinthusiaknak írt első levélben (13):

„Most tükörben nézünk egy homályos szót: akkor pedig színről színre. Most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet: ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”

Főszentélyünk tetején, felső részében van tudatunk, intelligenciánk, gondolkodásunk és érzékszerveink központja. Gondoljon az olvasó mikrokozmoszunk természetmúltjára, mérhetetlenül hosszú múltunkra ebben a természetben. Mennyi de mennyi lakója volt mikrokozmoszunknak? Számtalan! Ennek az egész természetmúltnak az összege a plexus sacralisban, a gerinc alsó végében van bezárva. Itt fekszik a kundalíni összetekeredett kígyója, mely összeköt minket egész karmikus természetmúltunkkal. Természetmúltunk összecsavarodott kígyója és intelligenciaszerveink között fekszik a kígyótűz útja.

Ha Ön ilyen szerkezeti állapotban, ilyen valóságban nézi a Gnózist, így pillantja meg az Iskolát és az Iskola feladatait, ha ebben az állapotban gondolkodik el az Iskola mágneses testéről és az üdvösségről, mely fölöttünk kialakult, akkor tulajdonképpen egy sötét, homályos szót bámul. Akkor fáradságosan, rendkívül fáradságosan kezdünk egyes kis részleteket lassan megérteni abból, amit az Iskola mond nekünk ezekről a dolgokról, lassan kezdünk megérteni valamit belső kis világosságunk érintése alapján, de a tökéletes belátás bősége, mely a közvetlen látásból eredne, még teljességgel hiányzik nekünk. Csak a homályos szót, a sötétben lévő igét birtokoljuk, a tudatot, melynek legmagasabb formája még teljesen el van zárva: ez a természettudatunk, melyet intelligenciaszerveink központjában teljesen bezárt a kundalíni-kígyó, bennünk összetömörült természetmúltunk.

Az ilyen sötét éjszakában minden körvonal elmosódik, s mindenfelé határozatlanság, szorongások, félelmek, kétségek osonnak a lélekben. Amikor azt mondjuk, hogy „űzzék el a félelmet, amely betölti a lényüket”, akkor nem ismerjük félre és nem becsüljük alá a valóságukat, mert valóban léteznek. Ha azonban véget akar vetni ennek a lélekszükségnek, teljesen ismerni akar, színről-színre, szemtől-szemben látni, akkor meg kell értenie, hogy három fokot kell megmásznia.

Tiszteletben tartjuk minden testvérünket, akiről világosan látni, hogy kételkedik, esetleg beszél is erről, de aztán mégis megmássza a három fokot. Ha azonban a három, szeretettel kivájt foknak, az Ön számára kialakított és készen álló foknak a megmászását határozottan elutasítja, és mégis a lelke aggályairól beszél, akkor nem méltányoljuk Önt, mert akkor buta ember. Ha a mocsárba ragadt és nem tud kijönni, mi meg a partról odanyújtjuk a kezünket, hogy kihúzzuk, Ön azonban ezt nem fogadja el, de tovább nyafog, akkor végeredményben mit tehetünk Önért?

Ha véget akar vetni lelki szükségének, teljesen ismerni akar és szemtől-szemben látni, akkor, ismételjük, három fok vezet célhoz.

Először is feltétlen hit, annak bizonyítékául, hogy meghallotta a hívást, s ez a hívás, a Gnózis hívása az Ön lelkében rezeg: hogy ezért jött a Szellemi Iskolába, s hogy ehhez a híváshoz, mely Önt felébresztette, hű akar maradni. Ez a hit. A hit nem valami fentről elrendelt dolog buta elfogadása, hanem mindenekelőtt abszolút megértés, belátás belső világosságérintés miatt, amelynek következtében mondja a tanuló: „Megyek, együttműködök. Még sötét szót bámulok, de hallottam a hívást, jövök”. Ez az első fok megmászása.

Ebben a helyzetben ugyan itt van még a homály, a sötét szó, de időnként, ezen az első fokon, ebben a hitállapotban, vannak pirkadatok, például egy templomszolgálaton, ahol szinte messziről pillantást vet az ígéret földjére. Ekkor az öröm és lelkesedés árama árasztja el a lelkét, s egyszer újra kiemelkedett sötét lélekzugából. Mivel azonban tudatállapota még nem változott meg alaposan, a megvilágosulásnak ezek a pillanatai nem tartanak sokáig. Minden az ellenkezőjére fordul mihelyt a megszokott természet újra lefoglalja. Ha azonban kitart, akkor fel lehet mászni a második fokra.

Ha a hit a lélek elkerülhetetlen botladozása ellenére erősnek bizonyul, akkor felmászik a remény fokára. A Szent Szellem első sugara ekkor lakni kezd a lelkében. Ezt a sugarat a képességnek nevezzük. A tanulóságnak ezen a fokán, ha a tanuló hívőn, a hite miatt közeledik, a gnosztikus erő a sternumon, a rózsán, a tímuszon, a véren és a vegetatív idegrendszeren keresztül beáramlik a lényünkbe. A gerincvelő fölötti agynyúlványon át, mely kapcsolatban van a szívvel, az új világosság áttör belülre, és felszáll a toronyszobába. Itt aztán meggyújtja a negyedik gyertyatartót a negyedik agyüregben.

Ha a lélekben lángra lobbant ez a negyedik gyertyatartó, akkor a lélekben kezd a remény világossága ragyogni.

A toronyszobában, a negyedik gyertyatartóban van az agyalapi mirigy. Ennek van két nagyon fontos része, egy elülső és egy hátsó lebenye. Az első lebeny közvetlenül a fejben lévő intelligenciaszervekkel köt össze minket, valamint az érzékszervekkel. Az első lebeny ruházza át a Szent Szellem érintését a gondolkodásra, akarásra és az érzékszervekre. Ezért nagyobb a remény a hitnél, ahogyan a Szentírás mondja.

A gnosztikus kisugárzások a tanulónál behatolnak a sternumrendszeren át, felszállnak a negyedik gyertyatartóhoz és megérintik az agyalapi mirigyet. Az agyalapi mirigy első lebenye által a negyedik gyertyatartóban égő fény sugarai lassan áthatolnak a főszentély legmagasabb pontjához. Ezért több a remény, mint a hit. Mert a remény egy előre vetett fény, mely az egész lelket új állapotba hozza.

A reménykedő ember a Szellemi Iskolában is egészen más, mint a hívő. A hívő a reménykedőről azt vélheti, hogy az nagyon derűlátó: a reménykedő azonban nem felületesen ringatja magát a helyzetébe. A reménykedő ember örömteli, s bizonyos mértékben sugárzó ember. Öröme a szemeiből ragyog, mert van bátorsága, mer szembenézni a dolgokkal. A remény fényében világosabban látja az új életállapotot mint bármikor. Ezért hasonlítja a Szentírás a reményt sisakhoz, mely a főszentélyt védi, mely a szellemi fényből növekszik. A hit az erőtérből van, a remény azonban az első sugárból, a Szent Szellem első sugarából, a Héterő első sugarából fénylik. Az új élet dolgait a hitben szinte messziről látjuk. A reményben viszont tapasztaljuk az új élet közelségét.

Logikus, hogy a harmadik fok a szeretet. A szeretet az egyesülés, az eggyé válás, az abszolút egység állapota. A mi fogalmaink szerint ez a szeretet a Gnózissal, a Hétszellem második sugarával való egyesülés.

A hit állapotában már megvan a kapcsolat, s aki a hitben hal meg, az ezt a kegyelmet Samballa vákuumában tapasztalja. A reményben szorosabb, meghittebb lesz a Gnózissal való kapcsolat. A szeretetben pedig valóra válik, mert a tanuló tapasztalja, hogyan tölti el és uralja a második sugár gnosztikus bősége a negyedik gyertyatartón keresztül a főszentélyt. A dialektikus természettel való mágneses összeköttetés ekkor megszakad, s fej és szív a Gnózisban tökéletes egységgé születik meg.

A szeretet ebben az értelemben a végleg helyreállított szív-fejegység, ennek minden lélegzetelállító következményével. Ez Isten világosságszületése, Krisztus feltámadása az emberben.

5/2
A romlandó és a romolhatatlan mag

 

„Most azért megmarad a hit, remény és szeretet, e három: ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”

Ezen a kijelentésen megbeszélésünk alapján kétségtelenül elgondolkozott, s önmagát elemezve megvizsgálta, hogy melyik fokon áll. Ismételjük: a hit foka az alapvető megérintettség állapota. Odaadó reagálása elvezeti Önt a Szent Szellem első sugarához, a remény fokához. A szeretet foka pedig a második érintés, a Szent Szellem általi érintés foka, Isten világosságszületése.

A Szent Hétszellem első érintésénél a tanulóban egy képesség szabadul fel. A második sugárhatás révén az erőtér mágneses közege az agyalapi mirigy segítségével felhatol a főszentély legmagasabb pontjáig, s ezen kívül ez az erőáram átizzítja az egész központi idegrendszert. Mihelyt a Szent Szellemnek ez a második áramlata érvényesül a tanulóban, világosság lesz benne: ünnepelheti a világosságszületést!

Ez a tény elsősorban nagy jelentőségű tapasztalat. Képzelje el, hogy Önt sötét szobába viszik, amelyben még soha nem volt, vagyis teljesen új helyzettel áll szemben. Tájékoztatták ugyan efelől, tudta, hogy így lesz, tehát meglepetésről szó sem lehet. Tudja, hogy ebben a térben van, s azt is tudja, hogy egy képességgel rendelkezik. Körülbelül ebben a helyzetben van a modern Szellemi Iskola tanulóinak a többsége. A számára még sötét, új életterületi térségben áll, az Iskola mágneses testében, s itt egy képességhez jutott, amellyel képes mozogni, közlekedni ennek az új életterületnek a térségében. A sötétségben azonban, amelyben él, ezt a képességet még nem tudja helyesen alkalmazni. Legfeljebb kísérletezhet, s ez közismerten veszélyekkel jár, mert elbukhat, másokba ütközhet, fellökhet, megsérthet, megsebezhet másokat. Várnia kell tehát a világosságra! Mihelyt ez megjön, azonnal látja a szobát, látja a láthatárokat, mindezek közepette meghatározhatja saját helyét, s természetesen új cselekvésre térhet.

További példák nélkül is kitűnik, hogy milyen fontos a világosság és a világosságvilág, amelyet aztán látni fogunk. Mi, az Iskola új mágneses testében egyesült testvérek tudjuk, hogy a másik világosságvilág létezik, hogy a gnosztikus világosságvilág körülfog, ölel minket. Hiszünk ebben a világosság belső biztonságával, amely megérintett minket, a bennünket felébresztő világosság ösztönzésére, üdvre vágyakozva, ebbe vetettük a reménységünket, és időnként belénk lövell a valóság egy-egy fénysugara. Egyébként azonban egyelőre csak a sötétséget érezzük, s ez az alapvető sötétség akadályoz, abban, hogy teljesen átélhessük az ajándék üdvösségét. Nem vagyunk teljesen tehetetlenek, mert eszünket egészen arra hangoltuk, amit a hit és a remény abszolút igazságnak mutat nekünk. Ha azonban van is már ész, még valójában sötét!

Ésszel belátni, az egyetemes bölcsesség világosságában belátni mindig is elvont látás. Valóban látni az határozott. Ésszel látni az az eljövendőnek az elvárása. Valóban látni az a ma, a most. Amíg Isten világosságszületése nem tudott megtörténni bennünk, addig a megszokott természet lényében, a téridőrendben létezünk. A világosságra való vágyakozás azonban velünk született dolog, s az egyetlen világosság birtoklásáért való fáradozás így olyan régi, mint maga a vágy.

A vágy mibennünk is lakozik. Újra meg kell azonban mondanunk, hogy az Isten világosságszületésére irányuló vágyakozásban nagy veszély is rejlik. Ez a negatív vagy pozitív okkult fejlődés veszélye, amelynek következménye a tükörszférában való világosságszületés lehet! Az ilyen okkult fejlődés veszélye az erre bizonyos mértékben fogékonyak számára az eljövendő időkben növekedni fog. Jegyezze meg, hogy a tükörszférában való világosságra-születésnek semmi köze sincsen Istennek a lélekben történő világra jövéséhez, világosságszületéséhez!

Tulajdonképpen nincsen érdekünkben az okkult módszerek leírása. Megelégszünk a megállapítással, hogy azok is az agyalapi mirigy és a tobozmirigy hatásaival vannak kapcsolatban. Emiatt az lehetne a benyomás, hogy a Gnózis és az okkultizmus egyazon úton jár, csak a cél más, és a cél döntené el, hogy a dolog fehér vagy fekete. Így azt vélhetnék, hogy a transzfigurizmus valami fehér mágia. Egyáltalán nem ez a helyzet! Egy tanulónál, embernél, munkatársnál azonnal észre lehet venni, hogy okkult módszereket alkalmaz-e, vagy a transzfigurizmus útján jár. Egyetlen felpillantásánál, viselkedésének egy pillanatnyi megfigyelésével azonnal meg lehet ezt állapítani.

Esetleg tudja, hogy az agyalapi mirigy a gerincvelő felső vége fölött helyezkedik el. A toronyszoba tehát a kígyótűz felső végén van. Az agyalapi mirigy, amelyet olykor a toronyszoba harangjának is neveznek, szoros kapcsolatban, rokonságban van a kígyótűzzel és az ezzel kapcsolatos szervekkel. Azt lehet mondani, hogy az agyalapi mirigy a testrendszer legfontosabb belső elválasztású szerve, mert tudomásunk szerint egyetlen olyan testi szerv sincsen, melynek az agyalapi mirigyhez semmi köze sem lenne. Az agyalapi mirigy sokféle hormont termel, s ezek rendkívül fontos szerepet játszanak az egész testrendszer minden szervében: logikus, hogy ebben a tekintetben kölcsönhatás is fennáll, vagyis a szervek is befolyásolják a mirigyet.

Gondoljon például a nemi szervekre. Ezek különösen szoros kapcsolatban vannak az agyalapi miriggyel. A nemi szervek közvetlen kapcsolatban vannak a keresztcsont-csakrával, mely a kígyótűzrendszerben a keresztcsont magasságában található. A keresztcsont-csakrán keresztül a nemi szervek egyenes kapcsolatban vannak a toronyszobával, a negyedik gyertyatartóval, tehát a tulajdonképpeni lélekközponttal.

A toronyszoba, az agyalapi mirigy, a gerincvelő felső nyúlványának legmagasabb pontja, a negyedik gyertyatartó képezi a lélek központját, s ez a központ, ez a lélekmag, tudatunk magja a kígyótűzön és a keresztcsont-csakrán keresztül közvetlen kapcsolatban van a nemi szervekkel. Ezek a szervek nem csak szaporodási szervek közönséges, állati értelemben, hanem a szó szoros értelmében mindent szaporítanak, amit egyáltalán gondolunk, érzünk, meggondolunk vagy kívánunk.

A nemi szervek tökéletes belső elválasztással rendelkeznek, s éteri szempontból szokatlanul nagy hatáskörük van. A féltékenység, a gyűlölet, a veszekedésre való hajlam nem csak a homlok tükrében látható, hanem nagy mértékben erotikus, nagyon érzéki is, szexuális és alkotóerőt terjeszt! A fecsegés, a vég nélküli beszélés, amikor az emberek egyszerűen órákig csevegnek, szintén közvetlenül a nemi szervekkel van kapcsolatban.

Ezzel az emberi lény erotikus, érzéki jellegére utalunk, az ember szüntelenül erotikus állapotára, mely reggeltől estig tart. Eközben az erotikus hatás közben pedig szüntelenül éteri magot vet ki magából, ami az erre érzékenyeket zaklatja. Mindenesetre az önkielégítésnek egy formája, ha az ember nem uralkodik magán, s itt mindig alkotó tettről van szó, amelynél a férfi is meg a nő is kétnemű, hermafrodita. Gondoljon az agyalapi mirigy két lebenyére. Az egyik pozitív, a másik negatív. Az egyik mentális (gondolati), a másik misztikus: az elülső lebeny hímnemű, a hátsó nőnemű, mialatt mindkét lebenynek szintén két mágneses sarka van. A lélekmag tehát nem hímnemű és nem nőnemű. Nem lehet szó hímnemű lélekről és nőnemű lélekről. Az a valóság, hogy az ember lelke semleges. Van ugyan két lélektípus, melyeket az ismert ellentétes polarizáció különböztet meg, amely az alakulás különbözőségét okozza: a férfitestet és a női testet.

Ha most a közönséges dialektikus én, melynek székhelye az agyalapi mirigyben van, kiereszti, kiárasztja vágyait, kívánságát, akkor ez az áram mindig is jól ismert úton halad. Az énnek minden kívánsága mindig nemi folyamatot vált ki, amelynek alkotó cselekedet a következménye. A kívánság hatásának egyik áramlata kifelé irányul, a másik befelé. Ez akkor is így van, ha az ént a megszabadulás vágya tölti el!

Ez a vágy a keresztcsont-csakrán át lefelé áramlik, ennek a csakrának a segítségével beletaszítódik a medenceszentélybe, s ott megérinti a nemi szerveket, az emberi magot. Ezt az áramlás forgalomba hozza, amivel bizonyos erő szabadul fel. Ennek az erőnek egy része kifelé sugárzik, másik része az én vágyára válaszolva felfelé áramlik. A felfelé forduló áramlat visszamegy az agyalapi mirigyhez. Mihelyt a medenceszentély válasza visszasugárzik, s ezt felszívta a keresztcsont-csakra, akkor ez a csakra áramot küld lefelé a plexus sacralishoz, ahol a kundalíni kígyó van összetekeredve: a másik rész felszáll az agyalapi mirigyhez. A megdolgozott, átváltoztatott mag áramlata, mely kifelé fordul, a véren, a nyirokrendszeren és az érzékszerveken megy ki, mindenekelőtt a szemeken, a gégén és az ember étertestén keresztül.

A fentiek alapján világos az okkult fejlődés és a transzfigurizmus közötti különbség. Az okkult út a következő jelenséget mutatja:

A természet-én a világosságszületést akarja, meg akar szabadulni az új életben. Az ilyen irányulás miatt, mely a világosságra vágyik, amelyet sok okkult iskolában gyakorlatokkal támogatnak, a lélekközpontból, a negyedik agyüregből, a negyedik gyertyatartóból erőáram megy ki, mely elhasad. Egyik részét felfelé hajtják, s ez megtölti a főszentély felső részét: a gondolkodás megmozdul, az akarás is, aminek következtében a tobozmirigy-agyközpont mágneses eledelt kér. Egy áramlat lefelé száguld a kígyótűzön és a keresztcsont-csakrán át a medenceszentélybe. Az emberi mag működni kezd az említett módon, s így elkerülhetetlenül az egész testszerkezet, az egész személyiségrendszer erre a vágyra hangolódik. Olykor azt mondják valakire, hogy emészti a vágyakozás, vagy sorvasztja magát. Ez a sorvadás, felemésztődés, a vágyakozástól megöregedés és megbetegedés semmi más, mint a dolgok fejlődésének erotikus eredménye.

Ha az ember folytatja törekvését, vagyis az én világosságkívánságára irányul és bizonyos okkult módszereket alkalmaz, akkor az összecsavarodott kundalíni kígyó bizonyos pillanatban kibontakozik. A folytatott okkult, erotikus tevékenység miatt a gerincrendszer alsó végén, a kígyótűz alsó végén lévő erő, mely a plexus sacralisban nyugszik, felszabadul, és utat vág magának felfelé. A múltnak ez az áramlata, az összetömörült karma ekkor az egész lényt elfoglalja!

A kígyó, mely a mikrokozmosz egész múltját magában hordozza, ez a kundalíniáram a folytatottan ismételt alkotó cselekedet miatt felébred, s az alkotó tett miatt egyre vezetőképesebbé vált kígyótűzben felszáll. Bizonyos pillanatban aztán eléri a lélekközpontot a toronyszobában, és áttör a tobozmirigy-agyrészbe. Így az egész főszentély a kundalíni kígyóval egyenlő rezgési térbe vétetik fel, s ezzel kialakul a tükörszféra magasabb területeinek úgynevezett tudata a látnoksággal, stb.

Az évek folyamán ismételten meg kellett állapítanunk, hogy a Szellemi Iskola egyes tanulói, és több munkatárs állította, hogy transzfigurista akar lenni a szó szoros értelmében, s ennek ellenére mindenben önös, énközpontú kívánságokról tanúskodott, ennek minden következményével. Az Iskola sok barátját láttuk így a mágneses test számára elveszni.

Az okkult utat természettörvényszerűen szegélyező gusztustalanságokat nem akarjuk részletezni. Meg kell azonban mondanunk a lehető legnagyobb nyomatékkal, hogy a gnosztikus, evangéliumi újjászületés, a lélek transzfigurációja, mely Isten világosságszületésében nyilatkozik meg, nem így történik. A Gnózis ösvénye nem erotikus, és semmi köze sincsen az emberi maghoz, amelyre minden okkult fejlődésnek támaszkodnia kell. Világosabban nem fejezhetjük ki ezt!

Az emberi mag a medenceszentélyben a dialektika alkotási terméke. Az Ön dialektikus lénye, mint személyiség, semmi más, mint gépszerkezet. Ennek a gépnek a végterméke az emberi mag, a dialektikus lény tulajdonképpeni alkotása, terméke. Az emberi mag tartalmazza tehát a földi természet legnagyobb, legerősebb lényegét, belső elvét, magelvét. Emiatt a bűn magelve, legalábbis ha tudattágításra használják.

Az okkult utat választó és azon haladó ember így abszolút a pusztulásán dolgozik, mert azzal az anyaggal dolgozik, melyben a dialektika belső elve jut kifejezésre: az emberi maggal dolgozik, a bűn belső elvével. Emiatt a gnosztikus tanulóság szempontjából az emberi maggal kapcsolatosan az egyetlen megengedett cselekedet a képhordozói, képmási emberi nem fenntartására való alkalmazás. Az emberi magot csakis erre szánták a mi szükségrend-világmindenségünkben. A lélek tisztaságának, az egész lény tisztaságának, amelyről a Szentírás beszél, az emberi maghoz a legcsekélyebb köze sincsen! Okkult iskolák tisztaságkövetelményei, és a házasságtilalmak, amelyeket egyházak és egyes csoportok rónak rá bizonyos tevékenységre kiválasztott és avatott munkatársaikra, tudatosan vagy öntudatlanul is csakis tükörszféra-célokra irányulnak, a Moloch-ot szolgálják. János első levelének harmadik részében (9) azt olvassuk: „Aki az Istentől született, az nem cselekszi a bűnt, mert benne marad annak magva”. És Péter első levelében (1:22) azt mondják: „Ha aztán lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való felebaráti szeretetre tisztítottátok meg a Szellem által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek, mint akik újonnan születtetek, nem romlandó magból, hanem romolhatatlanból”. A mag, amelyet romolhatatlannak neveznek, amelyet szabad használnunk Isten világosságszületéséhez, az a szív rózsájának magja. Ez egy egészen új erotika! Ezt az erotikát nevezi Platón érosznak. Platón egyáltalán nem a dialektikus emberi társadalomról beszélt. Szemei előtt Isten világosságszületése lebegett. A mag, amelyet ennek érdekében használhatunk, az a szív rózsájának magva. Ez pedig nem a természetből magyarázható! A természet magját lehetetlen Isten világosságszületésére használni.

A rózsa magja egyáltalán nem fogja a kundalíni kígyót felébreszteni. Ha ugyanis ez a kígyó szólal meg Önben, akkor a megszabadulási lehetőségnek befellegzett, mert ez a kígyó az Ön dialektikus fejlődése egész múltját hordozza magával. A Gnózis viszont egészen más, egészen tiszta alkotóerővel dolgozik, amelyet a visszaúton szabad felszabadítanunk, sőt fel kell szabadítanunk. Ez a rózsa alkotóképessége. Ehhez kell a házasságot, melyről oly sokat beszéltünk, a lélek és a rózsaszív házasságát megkötni. A főszentély negyedik gyertyatartójában lakozó lélekközpont számára tehát csak két út áll nyitva: a Gnózis útja, mely a romolhatatlan, múlhatatlan maghoz és a transzfigurációhoz vezet Isten világosságszületésével, vagy az okkultizmus útja, mely a bűn magjához és a tükörszféra-tudathoz, Lucifer világ-osságszületéséhez, világrajöttéhez vezet, ahogyan ezt Jakob Böhme nevezte.

5/3
Isten világosságszületéséhez vezető út

 

Amit az előző fejezetben próbáltunk megmagyarázni, az egyáltalán nem új. Itt alapvető ismeretekről van szó, melyet minden transzfigurisztikus Szellemi Iskola birtokol: „Ha aztán lelketeket az igazság iránt való engedelmességben megszenteltétek képmutatás nélkül való szeretetre, szeretni fogjátok egymást, mint akik újjászülettek, nem romlandó magból, hanem romolhatatlanból”.

A transzfigurisztikus Szellemi Iskolák számára tehát nem titok, hogy kétféle mag van, a természet magja és a rózsa magja. Az ember minden törekvése mindig az emberi lény belső lényegéhez, magerejéhez fordul. Minden cselekvéshez, minden tevékenységhez erő kell. Kézenfekvő tehát, hogy én-fejlődésnek, önfenntartásnak elkerülhetetlenül a természet magerejére, a természetmagra, a nemi erőelvre kell támaszkodnia.

Így a tisztaság is kétféle. A pozitív okkultizmusban a tisztaság a magerő felemelése, megnemesítése a szokásos biológiai módon. Ennek a folyamatnak érdekében az okkultistának nagyon szilárdan kell állnia a lábán. Ez az út ezért nagyon is veszélyes. Azt mondhatjuk, hogy a tízezer okkult jelölt közül ebben csak egynek lesz sikere. A többiek teljesen negatív okkult állapotba süllyednek, mindenféle rendellenességre vetemednek, ennek minden következményével.

Megkíséreljük valamelyest Isten világosságszületését megmagyarázni. A negyedik gyertyatartóban, a negyedik agyüregben lévő lélekmagnak véglegesen választania kell a két út között, amelyet a hegyi beszéd a széles útnak és a keskeny ösvénynek nevez, vagy Lucifer útjának és Krisztus útjának. Az egyik a Luciferben történő világosságszületés, a másik Isten világosságszületése.

Krisztus minket a Mozdulatlan Birodalomhoz vezet, az azonnal kezdődő halhatatlan lélekállapotba. Lucifer a tükörszférába vezet, a megmenekülés bármiféle lehetősége nélkül: itt legfeljebb számtalan áldozat kizsákmányolásával, számtalan ember kárára, természetfenntartás árán, az emberiség mérhetetlen szenvedésének a fokozásával halogatjuk a lélek teljes halálát. Nekünk úgy tűnik, hogy a választás nem nehéz. Csak annak a tömegnek nehéz, amely a félrevezetésnek és elvakításnak esett és esik áldozatul. Ezért olyan sürgősen szükséges, hogy külső munkánk, evangéliumi, szolgáló tevékenységünk egyre erősebben az új életről tanúskodjon.

Lélekmagunknak, az ő szervével, az agyalapi miriggyel a negyedik agyüregben tehát nem az énközpontúságra, saját életállapota megújítására, én-megszabadulásra kell irányulnia, mert ez teljesen helytelen. Ha ugyanis önzően a saját megszabadulásunkra irányulunk, akkor az előző fejezetben leírt folyamat fejlődik ki.

Persze a kezdő tanulónak nagyon nehéz különbséget tenni az énközpontúság és az éntelenség között, s így újra meg újra felteszi magának a kérdést, hogy cselekvése megegyezik-e a tanulóság követelményeivel. Pedig semmi sem egyszerűbb ennél.

Ha az énjét veti be valami érdekében, akkor nem csak a gondolkodása, hanem az akarása és a vágyakozása áramlata is megmozdul. Ha Ön az énjével törekszik erősen valamire, bármire, akkor egész személyiségét meglendíti. Énje ekkor nem csak vágyik, hanem a tervet át is gondolja, és akarja is. A vágy, az akarás és a gondolkodás háromsága aztán az agyalapi mirigy hormonját elkerülhetetlenül és feltartóztathatatlanul megmozdítja az erre bekövetkező teljes folyamatokkal vagy azok egy részével. Ez számtalan esetben valami félig okkult folyamat, s mint említettük, a dolgok negatív sorozata fejlődik ki.

A nagyon is ismert, erőltetett nem-akarás, az akarati folyamat akaratos elutasítása természetesen ugyanezekkel a következményekkel jár. Akik negatív okkult beárnyékolás áldozatai, azok ettől legtöbbször pokolian félnek. Ezért alkalmazzák védekezésként az akart nemakarást. Ennek azonban egyáltalán nem a tervezett következményei vannak: ellenkezőleg! Az éntelenség kezdetét a tudat harmadik képességében a semlegesítés és megtagadás képességében kell megtalálni. Ennek a világnak a dolgaival szemben kell érdektelennek lenni. Ez lehetővé teszi, hogy a dolgokkal szemben közömbösek, érzéketlenek legyünk, hogy figyelmünket a legcsekélyebb félelem nélkül megvonjuk a félelmet okozó dolgoktól. A tanulónak meg kell tanulnia ennek a képességnek a használatát.

A tanuló másik elengedhetetlen felszerelése a helyes belátás. Ez a kezdő tanulóknál sokszor hiányzik. Ezért mondja az írás, hogy „sokan elvesznek, mivelhogy tudomány nélkül valók”. Ezért fordul az Iskola újra meg újra Önhöz, hogy az alapvető ismereteket a lehető legjobban közvetítse.

Ehhez tartozik annak a belátása is, hogy az ember énje semmit, egyáltalán semmit sem ragadhat meg vagy hódíthat meg az új életállapotból. Képzelje el, hogy folyam előtt áll, melyen át kell kelnie. Átugrani nem tud, mert széles, átlábalni sem, mert mély, és átúszni sem, mert tajtékzóan örvénylik, és más lehetősége sincsen. Ebben a helyzetben egész dialektikus ereje tehetetlen. Ugyanígy áll a gnosztikus eléréssel kapcsolatban az én a Gnózis előtt. Az én erre teljességgel képtelen. Az énnek meg kell értenie a Szentírás igazságát: „Test és vér nem örökölheti Isten birodalmát”.

Ha Ön eljutott ennek belátásához, akkor a megadás állapotába, valami egyensúlyfélébe kerülhet. Mégis tenni kell valamit, történnie kell valaminek, mert lelke megszabadulásra vágyik. Így nem marad más hátra, mint a zsoltáros példájára „szemeit a hegyekre emelni, ahonnan az Ön segítsége jön”. Nem Ön hívja ezt a segítséget, mert az én erre nem képes. Ezért kell a lélekmagnak, annak tudatában, hogy ilyenfajta fáradozások elejétől fogva reménytelenek, semmit sem akarni, semmit sem átgondolni, nem cselekedni és semmit sem akarni az énből kifolyólag. A léleknek felfelé kell néznie az üdvösség hegyeire!

Ezt persze valami misztikus foglalkozásnak is nézheti, megadóan, nyugodtan üldögélni azzal az érzéssel, hogy „semmire sem vagyok képes”. De nem erről van szó! A 121-es zsoltár fenti kijelentése az agyalapi mirigynek egy állapotára utal. Tudja, hogy az agyalapi mirigynek két fő lebenye van, pozitív és negatív. Az első lebeny különösen a főszentély folyamataival áll kapcsolatban, a hátsó a szívszentélyével.

Az én üdvösségre irányuló tehetetlenségtudatában, amelyben minden éntevékenység és akaraterőlködés megszűnt, a lélek egyensúlyba kerül, teljes nyugalomba jön. Így az agyalapi mirigy két lebenye is egyensúlyba jön, teljesen egymásra hangolódik. Így jön létre a fej és a szív sokszor követelt egyesülése.

Az okkult-tudományos irodalomban esetleg rábukkantak a kijelentésre, hogy a fejlődés folyamán a szív egyszer elferdült, s eljön majd az idő, amikor a szív tengelye újra felegyenesedik. Ez leplezetten ugyanazt mondja, amit mi próbálunk itt megmagyarázni. Ahol az okkultista tudománya a végére ért, ott kezdi a transzfigurista: a tanulónak meg kell valósítania a szív és a fej egységét. A szívtengellyel kapcsolatos megjegyzésnek nincs köze az anyagi szervhez, hanem helyes belső irányulásról, a szív magas rendeltetéséről van szó. A szívnek és a fejnek tökéletes egységgé kell válnia, egymás tökéletes tükörképévé kell válniuk, ahogyan az agyalapi mirigy lebenyei tükrözik egymást. Mihelyt a tanuló, széles körű belátás alapján belső egyensúlyba kerül, az énnel és az énért folytatott hajszát befejezi, és a hegyekre néz, ahonnan a segítsége jön, már csak az üdvösség hegyeire néz, vagyis a megmentést hozó gnosztikus áramlat beáramlását várja, e belső állapot miatt ekkor az agyalapi mirigy két lebenye egyenlő rezgési fokra kerül. Ettől kezdve tény a fej és a szív egysége, a szív szinte felegyenesedik.

Az agyalapi mirigy rezgésének ekképpen létrehozott egyensúlya ugyanakkor belső látáshoz, a Gnózis elvont, alaktalan jelenének látásához juttat. A tanuló ezzel egyre mélyülő, tökéletes nyugalomhoz jut. „Elcsitult lelkem Istenben nyugoszik meg, tőle van az én szabadulásom”, mondja. Ez a nyugalomrezgés aztán változatlanul árad a homlok tükréből, a homlok kisugározza ezt. Ebben a nyugalomban egy lélekmagrezgés megy a gerincvelő felső végén, a agynyúlványon keresztül lefelé, de már nem a kígyótűzön és a keresztcsont-csakrán át a medenceszentélybe, hanem a fej-szívrendszer egyesülése miatt a szívszentélyhez megy, és onnan sugárzik ki a szív nemi szervei által: mert a szívnek is megvannak a szexuális szervei, gondoljanak csak a hílusra a mellcsont mögött. A szív nemi szervei a sternumon keresztül a lélekmag segélykérését sugározzák ki.

Ekkor egészen más folyamat fejlődik ki! Most a szív rózsája az, amely felfogja a lélekkiáltást, a harangtoronyból jövő hangot, s ennek a rezonanciáját kisugározza a sternumon át.

És az üdv hegyeinek válasza azonnal megjön! A rózsa, a romolhatatlan mag most átveszi a kezdeményezést a tanuló belső életében. Nagyon is világos, hogy a rózsa és a lélekmag azonnal megtalálják egymást, ha a lélekmag megmarad a fent említett nyugalmában, s így erős szövetséget köt a szív és a fej, a rózsaszív és a toronyszoba. Ekkor a rózsa rá lett erősítve az élet keresztjére. Ekkor megszületett Jézus a lélekben, a dupla szív-fej szervben. Így lett a tanuló valóban rózsakeresztes.

A kinyílt rózsa ekkor a múlhatatlan, a romolhatatlan mag jele, amelyből a tanuló mostantól kezdve hat. Emiatt a rózsakeresztest lehetetlen okkultistának nevezni. A rózsakeresztes transzfigurista! A Gnózissal egyesülve látja a tanuló „az árnyékot jobb kéz felől”, amely lelkiállapotát, az új lélekfolyamatot hűen őrizni fogja, kezdettől fogva az új életállapotba való bemenetig, s ettől kezdve az örökkévalóságig.

Ha aztán így Jézus magjából, a szellemszikra-atomból lángra lehetett lobbantani a negyedik gyertyatartót a főszentélyben, akkor ennek következtében új agyalapi-mirigy hatás, új hormonképződés keletkezik, amelynek már semmi köze sincs a kígyótűzhöz annak csakráival, semmi köze a kundalíni kígyójához a plexus sacralisban, s így az anyagi nemi szervekhez sem ezeknek az ivarmirigyeivel. Ez az agyalapi-mirigy hatás egy új képességre utal: mert minden hormonhatás tesz valamit a szervezetben. Ez az új hormonhatás először is megváltoztatja a vért és a vegetatív idegrendszer közegét, legalábbis erősen befolyásolja. Mindenekelőtt azonban „Az eljövendő új emberben” részletezett folyamatot látjuk kifejlődni, mely a nervus simpatikus két idegvezetékére vonatkozik.

Mihelyt a fej és a szív egysége létrejött, a gnosztikus tűz beáramolhat, és a negyedik gyertyatartót meggyújthatja, s ezzel az új agyalapimirigy-hatás erősen működhet a szerkezetben. Az agyalapi mirigy rezgései már nem áramolnak lefelé a kígyótűzben, mert ez pillanatnyilag a Gnózishoz képest még szentségtelen, hanem a toronyszobából a nervus simpatikus jobboldali vezetékén át le a toronyba. Lefelé haladva a rezgés útközben különböző csakrákkal találkozik. Az egyik a gége magasságában található, egy a szív magasságában, egy a napfonatnál (has tájék): ehhez még a keresztcsontnak megfelelő csakra jön. A gnosztikus áramlat végül a plexus sacralisba jut, ahol szintén van egy csakra. Tehát öt csakráról van szó. Van még egy csakra, mely a negyedik gyertyatartóval egyezik meg. Ez a csakra a homlok üregben van, a homlokcsont mögött a két szemöldök között, s ez közvetlenül részt vesz a tisztulási folyamatban, mely a gnosztikus tűz érintése miatt a negyedik gyertyatartóban alakul ki.

A második csakra a pajzsmiriggyel és a gégével egyezik meg, s gégecsakrának nevezik. Ha a gnosztikus áramlat képes áthaladni ezen a csakrán, akkor újra tisztulás jön létre, amely a pajzsmirigyre, az anyagcserére és mindenekelőtt a beszédre vonatkozik.

Ebben az összefüggésben utalunk Pálra, aki kijelentette, hogy az embert nem annyira az mérgezi meg, ami a száján bemegy, mint inkább az, ami a száján kijön, mert ez olykor sokkal tisztátalanabb. A lélekújítás folyamatának, negyedik szakaszán, új hangot, új beszédmódot, új lélek-megnyilvánulást kell meghoznia. Ha valóban tanuló, akkor nem maradhat meg mindig ugyanannál a nyelvezetnél (s ezt a legtágabb értelemben értjük), nem beszélhet ugyanúgy mint eddig, bármilyen művelt, kétségtelenül jóakaratú, barátságos és kifogástalan is volt a beszéde. Igen: más beszédmódra lesz szüksége. A Szent Szellem kitöltésének valóra válása után az apostolok is „más nyelveken kezdenek szólani”! Nem azon a nyelven beszélnek, amellyel a természet látta el őket, hanem a szellem nyelvén szólnak.

A harmadik pont a szívszentéllyel van kapcsolatban. Ez a csakra a kígyótűzben van, és onnan sugárzik kifelé. Ha a tanuló át tud haladni ezen a ponton, akkor a szív tisztulása fejlődik ki: emiatt a gnosztikus áramlat egyre erősebben képes a sternumon behatolni.

A negyedik a máj-lép-rendszert befolyásolja, a hasnyálmirigyet, a vérképző és az életet serkentő szerveket. Az ötödik pont, mint mondtuk a nemi szervek belső elválasztását befolyásolja.

Ha a gnosztikus áramlat a nervus simpatikus jobboldali vezetékében lefelé haladva a mélyponthoz közeledik, akkor a hatodik ponthoz jut, a kundalíni nagy kígyójához, a kígyótűzrendszer Déli-sarkához. Belép a kígyótűzrendszer alapzatába. Itt aztán heves harc fejlődik ki az embernek és elődeinek minden összegyülemlett karmája ellen, valamint az emberiség, a mikrokozmosz és a természeteonok által kialakult karma ellen. Ami Lucifer, ami természet-eon, az a kundalíni kígyóban ölt alakot a plexus sacralisban.

A gnosztikus világosságerőnek ez ellen a kígyó ellen kell felvennie a harcot.

Ennek a harcnak három nézete van, amelyeket a Szentírás a pusztában történő három kísértés történetében ecsetel. A kígyó először utolsó kísérletet tesz a természet-én megsarkalására, hogy visszaszerezze neki a rendszer, a szerkezet vezetését. Ha ez a kísérlet kudarcot vall, akkor az új énnek hízeleg, hogy ezt késztesse a természet-moloch szolgálatára. Ha ennek a hízelgésnek sincs sikere, akkor kertelés nélkül hívja fel az új ént a természetfolyamattal való együttműködésre. A sok efféle jelképes elbeszélés, például a „küszöb őréről” is, a kundalíni kígyó tevékenységére vonatkozik.

Így vívják a nagy harcot. Ezt nem a természet énjével teszik, nem félelemmel és rettegéssel, mert a tanulónak ez sohasem sikerülhetne. A tanulónak a jobb keze felől lévő gnosztikus árnyékot kell hatni hagynia! Ennek védelmében biztonságban van, ebben az erőben biztos a győzelem! A tanulónak Isten világosságszületéséhez vezető útján így bizonyos pillanatban a hatodik csakrában minden köteléket feloldoznak, ami a múltjához láncolta. A természeténhez kötő karmával, a nagy dialektikus embercsaládhoz és az ősmúlthoz kötő karmával, az egész dialektikával való szakítás tökéletes lesz. Ugyanakkor – ez nem is lehetne másképpen – minden bűnt elvesznek, eltörölnek, a lélek teljesen megszabadul a múlttól és annak befolyásaitól: mert a mikrokozmosz mágneses Északi-sarka mindig a Déli-sark gyökereinek megfelelő erőket vonzza, s most már tudjuk, hogy a mágneses agyrendszer a kígyótűztengely Északi-sarka. Ha tehát a mikrokozmikus Déli-sarkot elválasztják a természetes ősmúlttól, akkor az Északi-sarknak is ehhez kell igazodnia. Ha a kundalíni kígyó megsemmisült, akkor a gnosztikus áram a plexus sacralis mélypontjából felszáll. A kapu megnyílt, az áram a nervus simpatikus baloldali vezetékén törekszik felfelé, s ezen az úton persze újra találkozik az előbbi csakrákkal.

Felfelé vezető utazása folyamán a gnosztikus áram eléri kiindulópontját, a negyedik agyüreget. Ekkor az egész rendszert meghódította a Gnózis. Már csak egyetlen kivétel van: a mágneses agyrendszer tobozmirigyrésze még nincsen megérintve. Ha a győzelmet eddig a pontig lehet ünnepelni, akkor a lélekmag világosságát a negyedik gyertyatartóban látjuk magasra lövellni, a tűz ragyog a homloküregből. Ekkor történik meg az áttörés a hetedik csakrához, mely a tobozmirigy-agyrészben található.

Ezt a győzelmet az evangélium a hegyen való elragadtatás történetével ábrázolja. Ha módjában áll Önnek, hogy bizonyos toldalékokat figyelmen kívül hagyjon ebben a történetben, akkor a külsőségeken át világosan látja a valóságot. Ebben a helyzetben, ebben a pillanatban teljes lett a gnosztikus áramlat keringése, zárult a két simpatikus vezetékében, mire áttörhet a tobozmirigy agyrészbe. Ekkor a hetedik csakra, az egyetlen, mely még ellenállt, a természet mágneses rendszerének északi sarka és a hetedik csakra átadatik a Gnózisnak.

Nem nehéz megérteni, hogy az egész folyamatban a tanuló életvitele a legnagyobb jelentőségű, hogy a hegyibeszéd-életvitel lesz mérvadó, amelyet a jobb keze felőli árnyék tesz számára lehetővé. A tanulónak tehát a Szent Szellem első sugara képében ajándékba kapott képesség alapján kell dolgoznia. Ennek hatását és különböző nézeteit elemeztük. A hetedik csakrához való áttöréstől kezdve, amikor az egész mágneses agyrendszer a Krisztustérségnek, a világosság-erőtérnek adatik át, a gnosztikus sugárzás közvetlenül a mágneses agyrendszeren keresztül is beáramolhat, ami azelőtt csak a sternumon, a szívszentélyen keresztül volt lehetséges. Mihelyt a gnosztikus áram egyenesen a mágneses agyrendszeren jöhet be, a fej-szív egység azonnal mindörökké érinthetetlen lett, biztonságban nyugszik Istenben. Amit aztán a Gnózis eddig nem töltött el, mint például az egész érzékszervi rendszert, ennek minden tartozékával, azt most a gnosztikus sugárzás szintén birtokba veszi. Ha a lélek elérte ezt az állapotot, akkor újjászületett, és belép a látás időszakába. Ekkor érzékszervileg teljesen felébred a Szellemi Iskola mágneses testének új világosságterében.

Ha az okkultizmus jelöltje Lucifer világosságszületésében ébredne fel, akkor a tükörszférának, a másvilágnak egy teljesen megszervezett, kiművelt térségébe pillantana. Akkor például szép várakat látna, amelyek ott úgy sorakoznak egymás mellet, mint valami utca házai. A megváltás hegyének, Mont Szalvát hegyének ábrázolásai csak úgy nyüzsögnek ott! Egyik szebb, mint a másik. A nagyszerű emberek seregével találkozna, mesterekkel és adeptusokkal: ezenkívül tekintélyes katedrálisokat láthat, stb.

Mennyire más a helyzet, ha egy gnosztikus jelölt ébred Isten világosságszületésére! Akkor csak világosság van, lélegzetelállító, pompás, egyetemes világosság, csakis fényesség! Ez a Szent Szellem második sugarának világosságtere: persze amennyiben ez a világosságtér a Szellemi Iskola mágneses testében megnyilatkozott. Ha a tanuló bemegy ebbe a világosságszületésbe, akkor lelkébe végtelen békesség árad be, a belső nyugalom boldogsága, szent öröm és nagyszerű erő: olyan nyugalom, öröm, erő és boldogság, mely egyetlen másodpercre sem fog már tágítani tőle.

5/4
Az endúra

 

Ha a jelölt belép abba az állapotba, amit Isten világosságszületésének neveznek, akkor egész lelkét, mind az öt közegével, a Gnózis irányítja. A személyiség minden mágneses folyamata a Gnózisban tevékeny, minden csakra az új folyamatra van hangolva, s így a kígyótűznek nevezett léleknézet is hozzáférhető lett az új életállapot számára. E Szent Szellemből történő világosságszületéssel a transzfiguráció elkerülhetetlenül megkezdődik.

A világosság, ahogyan korábban megbeszéltük, a Hétszellem második nézete, az elektromágneses sugárzás második állapota. A világosság által a jelölt egyéni, vagyis belső gnosztikus fáradozás alanya lett. Ekkor reagálnia kell a transzfigurációra: nincs más választása. Nincs már alkalom semmiféle elhatározásra sem, mert ha Isten világosságszületése megvalósult, akkor ezzel kifejlődik az új emberré alakulás folyamata.

Tanulósága kezdetén a jelölt csupán tárgyilagosan reagált. A sternumrendszeren keresztül beáramló gnosztikus erő, az első sugár befolyására félig tárgyilagosan, félig pedig egyénileg reagált. Most azonban, amikor az egész léleklény a Gnózishoz tartozik, a lélek további fejlődése teljes mértékben egyéni istenfáradozás dolga. A tanuló most valóban megérkezett. A világosságban jár, a fényben áll, a világosság az ő egyéni kincse. Bent volt már az új életterületen, ahogyan a Szellemi Iskola minden tanulója bent van az új életterületen az Iskolába való belépéstől kezdve. Most azonban egyénileg az új életterület részévé válik, egyesül ezzel, az Iskola mágneses testével!

Kezd ebből a világosságból élni: mert az élet a világosságból van. A világosság miatt kezdődik el a transzfiguráció nagy folyamata, mert a világosságból magyarázható minden gyarapodás, minden változás, minden új alakulás, s így a transzfiguráció, a nagy átváltozás is. A mágneses sugárzásnak harmadik állapota fejlődik ki. A mágneses sugárzásnak ugyanis nyolc állapota van. Az alapvető sugárzás, az alapsugár az első állapot. A Szent Szellem első sugara, mely erőt, képességet adományoz, a második mágneses állapot. A Szent Szellem második sugara, mely Isten világosságszületését hozza meg, a mágneses sugárzás harmadik állapota. A jelölt most oly csodás, új életállapotba kerül, hogy lehetetlen kimerítően ecsetelni.

Ha a gnosztikus erő megérint valamit, akkor a sugár megtörik, hét nézetre oszlik. Ha tehát a világosság megszületik bennünk, akkor a Hétszellemnek ez a hatása tudatossá válik nekünk. Ebben a Hétszellemben és ezáltal fejlődik ki aztán, mialatt a jelölt tudatosan részesül benne, a képesség, a világosság, a meleg, hang, összetartóerő, élet és mozgás további folyamata.

Hogy mindent jól megérthessen, amit szabad erről mondanunk, meg kell teremtenünk ehhez a helyes szellemi környezetet. Gondolja el egy pillanatra, hogy megkapta a legnagyszerűbb karácsonyi ajándékot, amelyet emberfia kaphat: Ön Isten világosságszületésében áll. Mivel minden érzékszerve és egész lelkiállapota alapvetően megváltozott, lelke homlokablakán át megpillantja ezt az egész, csodálatos bevonulást az új életterületre. Derűsen tiszta fényességben áll, mely rendkívül vigasztaló, nem vakító, minden mértéken felül szép: és kimondhatatlan békesség ereszkedik Önbe. Ez a „Jézusban elhunyás” békéje, ahogyan a klasszikus rózsakeresztesek mondták. A régi lélek, személyiségrendszere magja valóban meghalt. Mihelyt a világosság-áttörés ünnepelhető, addigra a régi lélek eltűnik, és új lélek születik a régi létállapotban. Most a Szent Szellemből való újjászületés kezdődik meg. Ez a még létező régi lény további eltűnését, pusztulását hozza magával. Az új lélek megszületett, de a régi dialektikus lényben! Ezért a régi dialektikus lény utolsó maradékát is teljesen fel kell számolni. Ezzel egyidejűleg teljesen új lénynek, teljesen új személyiségnek kell kifejlődnie, amelyben az új lélek harmonikusan lakhat és valóban kifejezheti magát. Ha az új léleknek a régi lényben kellene maradnia, akkor mindenféle hátráltatásban részesülne. A régi lényben nem tudna teljesen kibontakozni. Az új léleknek emiatt új személyiséget is fejlesztenek.

Ön pedig, aki most szinte az érzékek elragadtatásában elképzeli, hogy belépett a világosságszületésbe és tapasztalja az új lélekállapotot, ebből a magasztos tudatállapotból kifolyólag szívből kész régi létét felszámolni, annál is inkább, mert tapasztalja, hogy ez sok tekintetben akadályozza. A legcsekélyebb mértékben sem kívánja már régi testiségét mindenféle trükkel, étrenddel, kúrákkal, gyógyszerekkel fenntartani. Ez egyszerűen nevetséges lenne. Ellenkezőleg, tökéletesen és szívből kész és képes is együttműködni régi testisége feloszlatásán. Ezt nagyon tudatosan, intelligensen és nagy örömmel teszi.

Ezt nevezték a katárok endúrának, a régi gnosztikusok pedig általánosan önfeloszlatásnak. Ez az önfeloszlatás, olykor én-elölés, gyakran adott alkalmat a félreértésre azoknál, akik nem tudtak elhatolni a szó igazi jelentéséhez. Ezért terjesztették azt a nézetet is – részben bizony rossz szándékkal -, hogy a gnosztikusok az öngyilkosságot propagálják. Micsoda bolondság! A gnosztikus iratok, amelyeket nem régen találtak meg, többek között „Az igazság evangéliuma”, ugyanazon a nyelven beszélnek, mint minden más gnosztikus irat.

Az iratok egyikében például azt mondja az Úr Jákobnak: „A halált semmibe vedd. Gondolj keresztemre, és élni fogsz. Bizony mondom neked, senki sem lesz megmentve, aki nem hisz az én keresztemben. Keresd azért a halált, ahogyan a halottak (a tükörszféralakók) az életet keresik, és a (dialektikus) élethez ragaszkodnak. Ne hagyd eltéríteni magadat Isten birodalmától. Tartozz azokhoz, akik beleegyeznek az önfeloszlatásba.”

Ennek hallatán, ha nem érti, a dialektikus embernek égnek áll a haja. Szándékosan a fenti szavakat választottuk és idézzük, hogy tájékoztassuk Önt. Ezek az iratok, mint „Az igazság evangéliuma” is, amelyeket állítólag most találtak meg, már régen ismeretesek. Évszázadok óta bizonyos ismert helyeken őrizték őket. Azért mondják, hogy most találták, s a dialektikus hierarchia inspiráló vezetése alatt és a teológusok közös munkája folytán közzéteszik, hogy ezeknek alapján a modern gnosztikusokat egészen új módon üldözhessék majd, a nyilvánosság véleményét a gnosztikusok elleni álláspontra irányítsák, s így a tilalom lehetőségeit, vagy legalábbis hátráltató rendelkezéseket hozattathassanak ellenünk. Ahogyan mi tudjuk, olyan jól tudják mások is, ellenfeleink, hogy a gnoszticizmus világot átfogó mozgalomnak rendeltetett, és az eljövendő 48 év folyamán (ez a kijelentés 1954-ből származik) a Lectorium Rosicrucianum világszerte tevékeny modern gnosztikus mozgalom lesz. Mivel ezt jól tudják, már előre megpróbálják az ellenállás lehetőségeit ennek minden következményével megszervezni.

Ezért beszélünk erről, s ezért kell időben megmagyarázni a Gnózis igazi szándékát. Aki Isten világosságszületésében van, s ezért természetesen az endúrára határozta el magát, az nem az a típus, aki életének erőltetetten véget vetne, nem követ el társadalmi értelemben egyszerűen öngyilkosságot, hanem legnagyobb mértékben intelligensen és tudományosan működik együtt az új emberré válás folyamatán, amely Isten világosságszületésével kezdődik! Az emberiség szolgálata érdekében az ilyen ember, éppen a feltevéssel ellenkezően, a lehető leghosszabb ideig használja régi lényét: ezt akkor is teszi, ha a régi lény valójában a transzfigurációban már meghalt volna.

Ne gondolják, hogy az új lélekéletbe belépett jelölt, az új lénnyel rendelkező, még használható régi lényével felületes indulattal azt mondaná: „Most aztán levetem a régi ruhát, mert elég sokáig szolgált, s elég bajom volt vele. Mivel megvan az új, a régit félreteszem!” Mert emlékezzenek a megszabadítás ösvényének első követelményére: önfeláldozás emberszolgálatban. A Gnózis ösvényén minden haladás az önfeledt emberszolgálattól függ. Emiatt a transzfigurisztikus jelölt az utolsó másodpercig, az utolsó lélegzetig, ameddig csak lehetséges, használni fogja a régi lényt, hogy a dialektikában lévő emberiséget, a szükségben lévő emberiséget szolgálhassa. Világosabban már nem fejezhetjük ki ezt!

Ha aztán a világon kitör a vihar, a rágalom vihara: „a gnosztikusok meg akarják ölni magukat, s propagandával hirdetik az öngyilkosság gondolatát, mely az emberiség számára végzetes: küzdenünk kell a gnosztikusok ellen, támadjunk rájuk”, akkor Ön tudja, hogy mit válaszoljon. Kíséreljük meg ezt a gyanúsítást előre elerőtleníteni. A tény, hogy most kezdenek foglalkozni a támadás tervezésével, megengedi az állásfoglalást, hogy a klasszikus ellenség malmáról eltereljük a vizet. Ha ezt közösen és helyesen végezzük, akkor az üldözésnek elejét vesszük.

Pál apostol nagy gnosztikus volt. A megújulás hatalmas rejtélyét, és a fenti problémát a rómaiaknak írt levélben részletezi (14):

„Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: mert ha élünk, az Úrnak élünk: ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mindkettőn, a halálon és az életen is uralkodjon.”

Pál itt nagyon leplezetten a megújulási folyamatra, Isten világosságszületésére és ennek következményeire utal. Helyesli, vallja a folyamatot, hogy a dialektikus lényben is, meg az új lény dicsőségét is kihasználva, teljesen a Gnózist és az emberiséget szolgálja.

Megérti-e már, hogy mit jelent az endúra? Belátja-e, mily kegyes helyzetet teremt a jelölt számára? Képzelje el magát még egyszer ebben a helyzetben! Ön Isten világosságszületésében van, lelke újjászületett. Ebben az állapotban megállapítja, hogy régi, elkopott, és az új életre alkalmatlan ruhát visel, mialatt felfedezi, hogy képes a régi, alkalmatlan ruhát levetni, és egészen újra cserélni, oly pompásra, alkalmasra és dicsőre, hogy eláll a lélegzete. Ekkor mit tenne? Bolond lenne, ha nem cserélne!

Nos, ez minden, ez transzfiguráció. Transzfiguráció nem a régi ruha megjavítása, nem az elkopott holmi helyreállítása. Transzfiguráció nem a régi lény új ifjúsága, hanem csere: a régi lényt visszahagyjuk, s belépünk az újba.

Ugyanúgy van ez a lélek-újjászületés folyamatával, amelyben a Szent Szellem ereje az új lelket hozza létre. Mi a lélek? A lélek egy lény életre keltése, éltetése egy mágneses sugárzás, egy mágneses erő által, amit bizonyos képlet szerint összpontosítanak és fenntartanak.

Az új lélek alakulásának folyamatában egy új mágneses erő, a Gnózis ereje hatol be az Ön lényébe, meggyújtja a főszentélyben a negyedik gyertyatartót, lángra lobbantja a főszentélyben a negyedik gyertyatartót, megindítja a negyedik rész ötödik fejezetében (4/5) megbeszélt folyamatot, s végül behatol a mágneses agyrendszerbe. Megszünteti, megakadályozza a régi dialektikus erő beáramlását, és ettől a pillanattól kezdve egy új mágneses erő, egy új lélek beáramlását indítja meg. Új képlet szerint összpontosul, az Ön beleegyezésével megváltoztató folyamatot vitelez ki, s bizonyos pillanatban, szinte egyetlen másodperc alatt, „az utolsó trombitaszóra”, ahogyan Pál mondja, eltűnik a régi lélek, és megszületett az új, Ön legyőzte a halált.

Ön? Ki győzött? A régi én oda van, és az új én, az új lélek lép fel. A csere maga egyetlen szempillantás alatt megy végbe, a másodperc töredéke alatt: ez egy mágneses képlet villámgyors kicserélése… és Ön a világosságban van, ahogyan Ő van a világosságban.

Hogy azonban ezt elérhesse, ahhoz helyeselnie kell a természet-én megölését, s ezzel magára kell vennie ennek az ölésnek a fájdalmait is, a keresés szenvedéseit, a Szellemi Iskolához való közeledést, az Önt megérintő megszabadító erővel való élést, ennek az alkalmazását, megtanulni a saját lénye sötétségéből mindazt az újat látni, megérteni és mindig arra törekedni, belsőleg késznek lennie erre harmonikusan reagálni, s az újhoz így közeledni. Igen: ezt a kínt, az én-elölési folyamat tisztító útját egész szívéből el kell fogadnia. Ez teljesen logikusan benne foglaltatik a sikerhez szükséges folyamatban.

Ebben az elölésben áll a tanuló. Élete minden gondját baját feldolgozza tanulóságának mindennapi lélekölő folyamatában. Amikor az Iskolában figyelmét valami helytelen irányulásra terelik, hibás cselekedetére vagy viselkedésére, és ez elkedvetleníti, akkor ezt nem az ő bosszantása vagy kínzása érdekében teszik, hanem a lélekszületés megvalósításához akarják hozzásegíteni. Ha megtámadjuk az Ön énlényét, akkor ez semmi más, mint lélekelöléséhez való hozzájárulás. Magában a lélekcserében azonban nincsen fájdalom, csak csupa öröm és nagy dicsőség.

Ha az új lélek megszületett, akkor a régi ruhában van, amely valójában egy másiknak a ruhája. Ha az új lélek megszületett XY úr vagy asszony lényében, akkor valójában idegen lényben van. XY ugyanis a természet szerint, földi szülőktől született, és az új léleknek a régi állapothoz, a régi személyiséghez semmi köze. Az új léleknek a régi karmájához sincs semmi köze. Az új lélek az új tudati állapot boldogságában és ragyogó tisztaságában csak nem lesz hajlamos ennek az elkopott, régi, elégtelen, nagyon akadályozó és elfajult ruhának a rendbe hozására és további fenntartására! Az új út, mely feltárult neki, az új lelket hálával és örömmel tölti el. Sőt, önmaga ez az út, ez a boldogító menet Istenben és Istennel, a helyreállított evolúciós fejlődés útja, a kivirulás az új életterületen. Ő maga az új emberré-alakulás csodás virága, mely megnyilvánulásának első pillanatától kezdve a szellemi Nap mindig ragyogó világosságában kezd kibontakozni. Ennek az új léleknek semmi, de semmi köze a régihez, mely elmúlt, mert a kundalíni kígyója megöletett.

Ugye érthető, hogy az új lélek nagyon is szívesen le akarja vetni a régi ruhát? Mindenekelőtt azért mert az új ruha, az új, múlhatatlan, romolhatatlan rendszer, szerkezet bizonyos pillanatban valóban létezik.

Ez az endúra, és újra idézzük az állítólag most talált gnosztikus evangélium szavait, melyet Jézus intézett Jákobhoz: „Ne hagyd eltéríteni magadat Isten birodalmától. Tartozz azokhoz, akik egy ilyen örömteli, boldogító önfeloszlatásba beleegyeznek.”

Mindezt eddig csak az új léleknek, mint egyednek, egy lénynek a szempontjából vizsgáltuk. Ön is belátja azonban annak a rendkívüli fontosságát, hogy az újjászületettek a régi ruhát természetesen nem fogják erőltetetten levetni, elhagyni. Mert még igen jó szolgálatokat tehet az evangéliumot szolgáló munkánál a halál természetében, a dialektikus világéjszakában. Ha az újjászületettek még viselik a régi ruhát, akkor az éjlakók láthatják őket és érintkezésbe léphetnek velük. Ezért az újjászületett, két világ lakója, ameddig csak valamelyest is lehetséges, dolgozni fog a régi lélek eszközével a nagy, szent mű szolgálatában, bármennyire is szeretne belépni a „nem kézzel csinált, örökké való mennyei lakásba”, ahogyan Pál fejezi ki, hogy állandóan az új életben lehessen.

5/5
Feltámadás a sírból

 

Ha valamelyest ábrázolni akarjuk az újjászületett lélek új testét, mely felépül, ha a lélek belépett Isten világosságszületésébe, akkor rendkívül óvatosan kell eljárnunk. Oly lenyűgözően sok nézete van, hogy bizony terjedelmes részletezésre lenne szükség, ha a viszonyokat csak valamelyest is át akarnánk tekinteni. A Szellemi Iskola történetében első ízben adatott meg nekünk, hogy beszéljünk az újjászületett lélek új testéről, s a következő értekezést itt, e könyv végén, e rendkívül fontos téma bevezető, nagyon rövid és lényegében nem teljes vázlatának vegyük.

Bizonyára tudja, hogy az anyagtestnek van egy úgynevezett éteri mása, amelyet étertestnek vagy élettestnek is neveznek. Körülbelül ugyanolyan az alakja, mint az anyagtestnek, ugyanazt a típust juttatja kifejezésre. Azt mondhatjuk, hogy az étertest az anyagtest matricája, mintája. Azért mondja az egyetemes tan, hogy minden kezdet az étertestben rejlik. Ha valami újat kell felépíteni, akkor a figyelmet mindig az étertestre kell irányítani. Ha az ember beteg, akkor ennek az oka mindig az élettestben keresendő. Ezért mondják – s itt ismert dolgokat ismételünk -, hogy a gyógyulásnak, a helyreállásnak az élettestben kell kezdődnie, s ha ez a helyreállás kezd megmutatkozni, akkor az anyagtestnek automatikusan ehhez kell igazodnia, vagyis szintén gyógyulni fog.

Az élettest a négy ismert éterből épül, amelyek különböző töménységűek és rezgésfokúak. Az élettestben egy erővonalrendszer látható, mely nagyon hasonlít az idegrendszerre. Ha valami orvosi atlaszban megnézi az idegrendszer képét, akkor valamelyest fogalmat alkothat magának az élettest erővonalrendszeréről. Az élettest étereket vesz fel, összpontosítja és beosztja az egyes életműködések szükségletei szerint, majd mindezt átruházza az anyagtestre.

Azt lehet mondani, hogy az anyagtest az étereket szinte belélegzi. Az egész bőrfelület fontos szerepet játszik ebben. Az étereket belélegezzük, s többek között a bőrön át is felvesszük. Ha tehát a bőr nem működik, akkor az éterfelszívódás sem jó, s ha ez nem jó, akkor az anyagtest is betegeskedik, sőt sorvad.

A testben vannak kifejezett bejáratok is az éterek számára, mint például a lép. Ugyanakkor azonban a testnek minden centiméternyi része vesz fel étereket, sőt, a test belső részei is étereket lélegeznek be, mert, mint mondtuk, az étertest az egész anyagtestet átitatja. Az anyagtest fajtáját, biológiai állapotát, töménységét és megkristályosodásának fokát tehát a felvett éterek határozzák meg. Egész anyagi megnyilvánulásunk, egész személyiséglétünk a négy éterből magyarázható.

Magukat az étereket a saját mágneses terünk, személyes mágneses forrásunk, a negyedik agyüregben lévő mágneses lélekmagunk hozza a számunkra ismert állapotba, ahogyan érezzük őket. Azt mondhatjuk: az ember lelkiállapota határozza meg az élettest állapotát, s ennek megfelelően alakul az anyagtest állapota.

A lélek újjászületése a saját mágneses tér teljes megváltozását, így egészen új személyes életteret, s ezzel teljes mértékben új éterfelvételt is hoz magával.

A közönséges élettest és a közönséges anyagtest erre az új éterfelvételre alapvetően alkalmatlan. Új élettestet és új erővonalrendszert kell tehát kialakítani, mely fel tudja venni az új étereket, a négy szent eledelt, amelyeknek rezgése alapvetően különbözik a haláltermészet megszokott éterrezgéseitől. A négy szent eledelnek teljesen lehetetlen beáramolni egy közönséges szerkezetű testbe, a megszokott természet testébe.

Az új éterek felvételéhez többek között folyamatosan le kell bontani a régi étertestet és ezzel a régi anyagtestet is. Mihelyt az új lélek megszületett, azonnal megkezdődik a régi személyiség folyamatszerű lebontása. Az előbbiekben megbeszéltek után azonban Ön ezt nem tekinti tragikusnak. Ezenkívül személyes létünk halandó test, mely amúgy is elmúlik. Közönséges anyagtestünk és közönséges étertestünk betegség, vagy más romlási jelenség által amúgy is elvész.

Abban a folyamatban, melyet megpróbálunk ecsetelni, a halálnak másik okozójáról, másik halálról van szó, amely azonban az élethez vezet! Az új lélekszületésben anyagtestünk, s ezzel éteri mása is lassan érzékenyebb, finomabb lesz. Egészségünk nem olyan megrendíthetetlen, ami nem azt jelenti, hogy szervi fogyatékosságok vagy betegség lesz a következmény, csak érzékenyebb állapotba kerül. Ezek után finomabb, bizonyos tekintetben gyengébb alkatra kell ügyelnünk, amelyet azonban végig teljesen harmonikusan lehet majd használni. Szó sem lehet tehát arról, ezt hangsúlyozzuk, hogy az elhalási folyamat miatt valami romboló vagy fájdalmas betegség fejlődhetne ki.

Az új lélek, mely nem a férfiúnak indulatjából, hanem Istenből született, ahogyan megbeszéltük, kétnemű. Fajtája miatt tehát önalkotó, önteremtő a saját léleklényéből kifolyólag. Mihelyt a Gnózisnak ezt az alapvető sugárzását fel lehet venni és asszimilálni, ebben a mágneses alaperőben hasadás fejlődik ki: hét nézetre oszlik. A szentelő Hétszellem megnyilatkozik a lélekrendszerünkben.

Az új lélekből nagyon erős világosság árad, ragyogó tűz, amit üstökös csóvájához hasonlíthatnánk. Ebben a tűzsugárban világosan hét nézetet, hét elvet lehet megkülönböztetni, az új élettest hét új csakráját. Az új lélek teljes mértékben képes önalkotóan tevékenykedni, s önmagából képez ki egy erővonalrendszert, amelynek központjában a tűzoszlop áll, hét nézetével. Az új lélekből egy új élettest keletkezik, amelyre újra egy anyagtest-megnyilvánulásnak kell következnie, mely szintén nem a természetből született. Ez egy nagyon finom szerkezetű, nagyon nemes formájú új anyagtest.

Mihelyt ez az építmény elkészült, s ez aránylag gyorsan halad, azonnal kívánság szerint le lehet tenni és sírba lehet helyezni a régi lényt, mert az új lény a maga építette sírtemplomban feltámadott.

Így áll az újjászületett nem csak lélekállapotában, hanem a személyisége szerint is feltámadott képében az önmaga készítette sírtemplomban.

C.R.C. példájára ujjongva tanúskodhat: „Ezt a templomot, élvén, sírommá tettem”.

A haláltermészetben önkéntes hanyatlás árán létrejött az Istentermészetbe való ön-működő felemelkedés csodája.

Hatodik rész
PISTIS SOPHIA EKLÉZSIÁJA

6/1
Pistis Sophia eklézsiája

 

Talán ismerik a Fama Fraternitatisból a C.R.C. szarkofágján található feliratokat. Az egyik így hangzott: „Nincs üres tér”. A klasszikus rózsakeresztesek ezzel leplezetten arra akartak utalni, hogy a látható és részben felismerhető világmindenségen kívül még más világmindenségek, más kozmikus területek is léteznek, amelyek, holott egészen közel vannak, az ember számára felismerhetetlenek, láthatatlanok. Ezek a területek a halottak számára is ismeretlenek és hozzáférhetetlenek. Ezek a térségek a dialektikus lények számára üresek.

Továbbá tudjuk, hogy a régi gnosztikusok nyilatkozatai olyan tantételekből indultak ki, amelyek a közönséges ember számára ismeretlen mindenségekre vonatkoztak. Az üdvösség ösvényének kutatását tűzték ki célul, amelyen a közönséges ember fajtáját és életét annyira meg lehet változtatni, hogy a felismerhetetlen és látszólag üres tér megnyíljon számára, mert – így tanítják a gnosztikusok – ezek a láthatatlan terek, a láthatatlan világmindenségek képezik a mi igazi, isteni hazánkat! Onnan eredünk és ott a rendeltetésünk. Most éjszakai sötétségben lakunk, lebuktunk az istentermészetből, s ezért csendül fel onnan a visszahívó hang. Aki erre a visszatérésre vágyik, s törekvését erre a hívásra hangolja, annak az úgynevezett üres tér nagyon fontossá válik.

Valentínusz, időszámításunk kezdetének gnosztikus filozófusa, a Pistis Sophia gnosztikus evangélium szerzője, magyarázza tanítványainak a felismerhetetlen isteni világokat, Isten „üres” tereit, amelyet Pleromának nevezett. Előadta, hogy felismerhető sötétségünkbe a Pleromából emanációk, erőkiáramlások jönnek, hogy aki valóban Isten tereit keresi, az meg is találhassa.

A modern gnosztikus Szellemi Iskola, a Lectorium Rosicrucianum ugyanezeket az örök tantételeket hirdeti, csak a mai nyelven, számunkra érthető és időszerű természettudományos jelenségek keretében. A Pleromából áradó kisugárzásokat az élő jelen elektromágneses jelenségeivel magyarázza. Bármilyen modernül hangzik is mindez, mindig ugyanazokról az örök igazságokról van szó, amelyeket az emberiségnek nyújtottak, időszámításunk elején éppúgy, mint ma.

Ennek ellenére az idők folyamán újabb gnosztikus hangok hallhatók, mert az örök, isteni erő kiáramlása az időbe korszakról korszakra újabb helyzetekre talál. Az idő nem hagyja érintetlenül a világot és emberiséget. Itt minden a változásnak van alávetve, mert az egész haláltermészet mindenestől emészti magát, kristályosodik és elmúlik a romlás és halál egyre sűrűbb ködében, a csaknem vég nélküli kicserélődésben és keringésben. Így a Pleroma kiáramlásai is időnként, éjvilágunkba érkezvén, megváltozott helyzetet találnak. Ennek következtében az isteni emanációk alkalmazásához új munkamódszerek kellenek. Az emberiséget újabb módszerekkel kell megragadni, hogy az örök üdv-utat mindenkor és mindenhol fel lehessen tárni, s minden „jelenben” gyakorlatilag lehetővé váljon a megmentés.

A világtörténelemben azt fedezzük fel, hogy az isteni Pleroma kiáramlásai két áramlatban nyilvánulnak meg. Minden áramnak van egy negatív és egy pozitív nézete. Ezért beszélnek például az ősrégi paradicsomi történetben az eredeti édenkertben folyó négy vízről. Mi ma két elektromágneses sugárzásról beszélünk, míg Valentínusz a két elektromágneses áramlat jelölésére Pistisről és Sophiáról beszélt. Az egyik áramot az ismeret áramlatának, vagy Pistisnek nevezték, a másikat, a bölcsesség áramát Sophiának. Az egyik áramlat teljesen kapcsolatba lép minden korszak általános emberi ismereteivel, hogy a nagy tömeg ezt a kisugárzást felfedezhesse, reagálhasson rá, sőt szükségképpen reagáljon rá: a másik áramlat besugároz ugyan, de teljesen elkülönül ettől a világtól, hogy az egyén, az Istent kereső ember, a természet Pistisétől menekülvén, végül megtalálhassa a Sophiát.

Látja-e az olvasó, hogy milyen páratlanul jó ez a módszer? A Pistis kisugárzása szinte elárasztja az emberiséget, nagy erővel nyilatkozik meg neki, s mivel felismerhető, felismerhető akar lenni, az emberek között nagy mozgás támad, mert a Pistis szinte robbanó bomba. Holott a Pistis felismerhető, s alkalmazkodva a helyhez és időhöz illő ruhát visel, mégis ellentételt okoz. Rámutat az emberiség bűneire, a lejtőn lefelé vezető, szakadékba vivő útjára és a rendkívül kétes emberi erkölcsre. Ugyanakkor másik utat mutat, ha olykor ködösen is, és elvont fogalmakba burkolva, általános kifejezésekkel. A Pistisnek ugyanis, az isteni Pleromából áradó első áramlatnak nincsen más feladata. Célja a megmozgatás, a mozgalomkeltés, a robbanások, kitörések okozása: erős nyugtalanságot kell az emberek közé hintenie. Ha ez a nyugtalanság kialakul – és mindenképpen kialakul – akkor természetesen heves összeütközés, nagy távolság keletkezik egyrészt a Pistis, és a Sophia között, az ismeret és az igazi bölcsesség között, a két isteni áramlat között. Mert a két együttműködő áramlat az embereket éppen a gondolkodásmódjukban akarja megragadni, felismerés által felriasztani, egyensúlyukból és önhitt biztonságukból kibillenteni, hogy az igazi bölcsesség felé lehessen vezetni őket. Pistisnek Sophiává kell válnia, hogy végül egyetlen fogalomról, Pistis Sophiáról, a két isteni áramlat egységéről lehessen szó.

Azt látjuk tehát, hogy az idők folyamán újra meg újra megjelenik az isteni Szerzetnek egy külső megnyilvánulása, mely – valami küldött vezetése alatt, vagy sem – vallást alapít. Ha ez a vallás megerősödik és terjed, akkor többé kevésbé nagy számú felekezetre és szektára oszlik. Ez pedig nagyon jó, ez kitűnő, ha sokan buzgón sajnálják is. A buzgalom is jó, mert ez is egy mágneses erő hatására, a Pleroma kiáradására, a Pistis sugárzására utal, mely szakadatlanul árad az emberiségre, s ezerféleképpen jelentkezik. A Pistis! Támadja az emberiséget és nem hagyja nyugton. Bármilyen buták, negatívok, furcsák is az emberek reakciói, bármilyen nevetségesek vagy kétesek is a mi szempontunkból, mindezekben és mindezek által az isteni Pistis-áramlat hat, minden embert megtámadva bárhol is lakik vagy tartózkodik. Ezért van a Pistisnek a világon mindenütt támaszpontja, százezrével: és az ott összesereglő közösségek legtöbbször szüntelenül nézeteltérésben és viszályban élnek. A nyugat a mai napig is küldi a megbízottait keletre, a kelet meg az ő képviselőit nyugatra. Mindez pedig a Pistisre következő féktelen reagálás!

Ez a reagálás bármilyen káosznak is néz ki, a legcsekélyebb mértékben sem az, hanem nagyon is érthető. Ezt a körülöttünk lévő légkör határozza meg, az országok földrajzi helyzete, a fény beesési szöge és a fajtestek típusa, mely mindezeknek a befolyásoknak a következménye. Továbbá logikus, hogy a Pistis érintésére csupán észbeli reagálás következik. Sokan egyenesen, közvetlenül, érzéssel reagálnak: mások azonban kezdettől fogva mentálisan reagálnak. Ha ezek a mentálisan irányulók megkapják a Pistis érintését, akkor kezdenek elgondolkozni. Így keletkezett az idők folyamán a teológia tudománya nézeteinek sokrétűségével. A teológus egyoldalú szakember, annak a szakembere, amit az emberiség az első kisugárzás befolyására gyűjtött az idők folyamán. A teológus ennek a gyűjteménynek a szakembere. Speciális szakember, mert a jelenségek sokrétűségének egy részét kiválasztotta: keresztény, vagy muzulmán, vagy buddhista, vagy brahmanista, vagy más teológus. Ha keresztény teológus, akkor még nem mindegy, hogy milyen, mert ezeregy keresztény felekezet és szekta létezik.

Az általános keresztény egyház ugyanis számtalan különböző egyház gyülekezete, melyek, mint említettük és mint ismeretes, egymással nem képesek megegyezni. Időnként összehívnak egy konferenciát, amelyen, mint nem régen, végül is csak abban egyeznek meg, hogy Krisztus a világ fejedelme. Mihelyt azonban a képviselők azt a kérdést vetik fel, hogyan kell ezt a Krisztus követni és vallani, azonnal a legelkeseredettebb vita és harc tör ki. Persze lehet ezen nevetni, de lássa be az olvasó, hogy a teológiai irányzatok és nézetek birkózása a Pistis felrázó, ingerlő áramlatának a következménye és célja. Az emberiséget újra és újra szegényes mentális tehetségének és lehetőségeinek végső határához kell hajszolni. A Pistis szolgái és az ő nyájaik az üdvösséget mindig csak sejthetik és kereshetik, de állapotukban sohasem tudják megtalálni. Ezért meredeznek a világon a tornyok milliói, mint kétségbeesetten az ég felé nyújtott, megmentésért esedező kezek. A világ fejedelmének, a Krisztusnak egyetlen felelete erre: „Az én birodalmam nem ebből a világból való! Adjátok el mindeneteket, és kövessetek engemet!” Mire utal a Pistis? Világosan a Sophiára! Kicsoda, micsoda azonban a Sophia? Ez a másik isteni emanáció, kisugárzás, mely a Pistist kíséri, Sophia az igazi, érinthetetlen bölcsesség. Az a bölcsesség mely semmiféle alkudozást nem ismerve árad Isten Pleromájából. És ez a Sophia ölt alakot abban, amit Gnózisnak nevezünk, mégpedig minden idők gnosztikus Szellemi Iskoláiban. A Gnózisnak ezekben az Iskoláiban így mindig is ugyanazt a Sophiát találjuk, ugyanazt a bölcsességet: ugyanazt az utat, ugyanazt az igazságot és ugyanazt az életet. Mindegy, hogy a kereső melyik közösségből jött, hogy bőre barna, vörös, vagy fehér, hogy a buddhista, a muzulmán vagy a keresztény táborból jön-e. Mindannyiukat az egyetlen igaz Sophia oktatta és tisztította meg. Az egyetlen Sophiában merültek alá az újjászületésre.

Aki meg akarja találni ennek a bizonyítékát, aki kezébe akarja venni Ariadné fonalát, az figyelje meg és vizsgálja meg: a Gnózis minden időkben változatlanul ugyanaz: mindig is ugyanazt az utat mutatja és ugyanazon a nyelven beszél.

A Pistisben turkáló, veszekedő és kereső vallások egyházaknak nevezik magukat. Ezt Ön tudja. Ennek a szónak két jelentése van. Egyrészt egyháznak nevezik az azonos gondolkodásúak közösségét, akik egy véleményen vannak a Pistis bizonyos teológiai magyarázatát illetően. Másrészt az egyház valóban az Úr háza, vagyis az isteni világmindenségből jövő kisugárzások egyik gyújtópontja.

Világos tehát, hogy ezen a világon kétféle gyújtó pont van: az Úrnak egy háza, mint az első emanáció, a Pistis gyújtópontja, vagyis nyugtalanítás, a mozgalom, a csörtetés a mentális ismeret határa felé – és az Úrnak egy háza, mint a második emanáció, a Sophia gyújtópontja, amelyben a derűs magasztosság, az arany fényesség, az isteni nagyszerűség és a Szent Szellem ereje és fennkölt szeretete lakozik és valóban él. Ön így velünk együtt bizonyára belátja, hogy a gnosztikus Szellemi Iskolának az idők alapjának letétele óta joga van, igen joga van, amelyet a Szent Szellem adományozott neki arra, hogy kétszeres értelemben egyháznak nevezze magát. Gyújtópont azoknak, akik a Pistis csapásai révén tudatossá váltak, s természetes felismerő-képességükkel szegényességüket megértve a trigonum igneum, a háromszögtűz, a lángoló háromszög által megtisztíttatnak, hogy azután beléphessenek az isteni Sophia magasztosságába.

Ezért a gnosztikus Szellemi Iskola, Pistis Sophia eklézsiája az egyetlen egyetemes egyház, amely a Krisztust a világ fejedelmének ismeri, elismeri, hozzá közeledik és Őt vallja, és minden ezzel kapcsolatos következményt elfogadva Benne és Általa győz.

Figyelmünket irányítsuk még egyszer a két emanációra, mely a Pleromából az Istentermészet világából kisugárzik.

A Pistis ébreszti a tömeget és szítja a nyugtalanságát a szó legtágabb értelmében. Eközben rendkívül erősen az emberi észre hat, mialatt a Sophia, a második emanáció, kiáramlás, az elkülönültekhez fordul, hogy megmentse őket a haláltermészetből, s felemelje az isteni Pleroma területeire. Ez a sugárzás nem az ember közönséges állati eszéhez fordul, hanem – a szó új értelmében – a még meg nem nyílt lélekhez. A Sophia az elkülönülteknél fel akarja éleszteni az új lélekállapotot, az új lélekgondolkodást.

Ha a Gnózisnak egy Golf-árama veszi célba világunkat, akkor nem is lehet másképpen, mint hogy különös jelenségek egész sora jelenik meg. Erre nem csak az egyén fog reagálni, hanem elkerülhetetlenül csoportokat alakítanak, közösségekké egyesülnek, hogy együtt reagáljanak a jelentkező, megmutatkozó erőkre és értékekre. Csakhamar kialakul annak szüksége, hogy gyülekezési helyeket rendezzenek be, ahol tiszteleteket mutathatnak be. Így műhely, gyújtópont keletkezik, mely különösen alkalmas az emanáció és a reagáló emberek találkozására.

Így képeztek és készítettek a haláltermészetben az isteni fáradozás kezdete óta ilyen műhelyeket, s továbbra is ezt teszik, ameddig szükséges. Ugyanígy képződtek az egyházak, amelyek lényegükben az Úr házai, a Pistis, az első kisugárzás gyújtópontjai. Bármilyen gazdagon burjánzanak is az egyházak elfajulási jelenségei, ameddig misztikusan irányuló emberek gyülekezési helyeinek használják őket, addig a legvastagabb fátylakon keresztül is áthatol és eltalálja őket a Pleromából jövő Pistis áramlata, mely mozgat és nyugtalanít.

Beszéltünk azonban gnosztikus egyetemes egyházról is, a Pistis Sophia eklézsiájáról, mely a Krisztust valóban a világ fejedelmének ismeri el és vallja, és Őbenne a teljes megszabadulásig diadalmaskodik. Persze senki se gondolja, hogy valami rendkívülit mondunk, amikor a modern Szellemi Iskolát az egyház fogalmával hozzuk kapcsolatba. Elképzelhető, hogy ennél egyeseknek nehezére esik bizonyos szorongást elfojtani, mert közülünk elég sokan csak a legnagyobb fáradság és küzdelem árán tudtak megszabadulni a Pistis egyházaitól. Ezért tudniuk kell, hogy minden előttünk haladó gnosztikus szerzet egyháznak nevezte magát, egyház akart lenni, egyháznak kellett lennie: de olyan egyháznak, amely teljesen a Sophiának szentelte magát, hogy minden kimerült vándor valóban Pistis Sophiává válhasson. Mély értelme van tehát, ha a modern Szellemi Iskola a jövőben egyre inkább Lectorium Rosicrucianum Pistis Sophia eklézsiája néven fog fellépni. Az Iskolának 1954 szeptember 1.-én volt szabad átvenni a közvetlenül előttünk haladó Szerzet örökségét, s ehhez az a hagyaték, az a megbízás is tartozik, hogy művüket Pistis Sophia eklézsiája, egyháza néven folytassuk. Ezt a megbízást teljes terjedelemben elfogadtuk és átvettük. Világos, hogy e hagyaték átvétele előtt már régen tevékenyek voltunk, hogy ennek az örökségnek az értékeit és lényegét magunkhoz vonjuk és életre keltsük, hogy így méltóak lehessünk rá.

Az előttünk haladó Szerzet, a Katárok Szerzete (a név a görög „tiszta” szóból ered), gnosztikus birodalmat alapított Európában. Gyújtópontjai, központjai például a Balkánon voltak, mindenekelőtt bosnyák területen. Észak-Olaszországban Brescia tartományban, Franciaországnak mindenekelőtt a déli részein, Haarlemben a rózsakereszt Szerzete a Bakenes falucskában székelt, a régi városfal közelében. Haarlemi templomunk ma pontosan e Szerzet akkori fókuszában áll. Az egész Európában elterjedt Szerzet, mely a Katárok egyházának nevezte magát, rendes egyházi hierarchiára tagolódott, s egyházi ünnepeiket sok szerző ecseteli.

Mi volt a szándéka az előttünk haladó Szerzetnek a hierarchiájával? A hierarchia, rangsort jelent. Van tehát például katonai hierarchia, s korszakunkban van papi hierarchia is. Egy hierarchikus test azonban eredeti gnosztikus értelmezés szerint egészen más. Ez a legkisebb részletekig megszervezett életszerkezet, élő test volt, amelynek segítségével az egyetemes élet Pleromájából áradó Sophia kiáramlásai mindenkit körülvehettek, aki ebbe a testbe felvétetett, amelyben a Sophiát mindenki megkaphatta és feldolgozhatta, aki részt vett ebben a testben. Az élő test tehát nem csak közönséges gyülekezési hely volt, ahol a közösség egysége mágneses érintésben részesült: egy ilyen folyamat elég lehetett a Pistis egyházának. A Katárok egyházában és szentelt oktatóhelyein a Sophiának ebben a testében a gnosztikus-tudományos törvények és a gyakorlati gnosztikus mágia által azonban a Sophia érintése kiáradássá, kitöltéssé válhatott. A kitöltés folyamathoz vezethetett, a folyamat a rózsakeresztúthoz, a rózsakeresztút a tűzháromszöghöz, a tűzháromszög pedig megújító tűzhöz Golgotán, a koponya hegyén. Így létrejöhetett a feltámadás az új életterületen.

Egy ilyen hierarchikus test tehát nem valami tisztviselők rangfokozata, hanem egy jól szervezett, jól elkészített, a Gnózis lényéből alakított szervezet, amelynek segítségével a nagy, szent művet teljesíteni lehetett. Egy ilyen gnosztikus élő test tehát magában foglalja a gnosztikus rejtélyek elemeit, egy tökéletes Szellemi Iskola tulajdonságait, Pistis Sophia eklézsiájának dicsőségét.

Az előttünk haladó Szerzet egy ilyen testet terített egész Európára, hogy minden igazi kereső a Pistis nagy zavaros örvényében valóban megtalálhassa a Sophiát. Misztikusan: az előttünk haladó Szerzet annakidején mindazok számára, akik eljöttek hozzá, elkészítette a mennyei menyasszonyt. Ez az élő test mintegy égi hajó volt, amely minden folttalanul tisztát, minden „katárt” új életmenetbe vett fel.

Ha továbbá arra gondol, amit a modern Szellemi Iskolában élt át velünk, amit kiküzdöttünk és építettünk, akkor tudja, hogy már régen tevékenyek vagyunk, hogy a Sophia-testvérek klasszikus művét újra megelevenítsük, vagyis hierarchikus testet építsünk tökéletesen gnosztikus értelemben, élő testet, az Úr menyasszonyát, Pistis Sophia eklézsiáját, Noé bárkáját, mennyei hajót. Önök tudják, hogy, mint élő sejtek, mindannyian felvétettek, helyet kaptak benne, s hogy ennek a testnek bizonyos szervszerkezetei vannak. A hierarchikus test időközben teljes lett, s mindannyian megtaláltuk és elfoglaltuk benne a helyünket, Önök mindannyian ennek az élő testnek a tagjai, Pistis Sophia eklézsiájának a tagjai lettek. A Gnózis kegyelméből ez a test életre kelt. Az életet a modern gnosztikus hierarchiának felülről ajándékozták. Minden elkészült! A műhelyt a legkisebb részletekig felszerelték, minden berendezés megvan az ősrégi alkémiai laboratóriumban, minden szerszám és minden lombik a helyén van, s a tűz ég a tűzhelyen. Minden kész, hogy a Pistist bennünk Sophiává kovácsoljuk. Most aztán a Pleromából áradó Sophia kegyelemáramában életünket teljesen annak az életnek a szolgálatába állítjuk, s így lentről, intelligensen, új lélekminőségeink teljes bevetésével, részünkről is életet akarunk hozni a Pistis Sophia eklézsiájába.

Mindannyian elfoglaljuk a helyünket a hierarchikus vonalak szerint. Nem csak hagyjuk, hogy éljenek velünk, nem elégszünk meg valami misztikus elragadtatással, amelyben kezünket összekulcsolva „Köszönjük Uram”-ot mondunk, hanem élni fogunk abban az életben, amelyet felülről adtak nekünk, dinamikusan és következetesen élni fogunk minden kétely nélkül, mint igazi tiszták, a rózsakereszt közösségének testvérei.

Így újra ráterítjük Európára a Sophiát és a kegyelmét, mint gnosztikus birodalmat, mint a hétszeres gnosztikus világszerzet világot átfogó munkájának megnyilvánulását.

A Lectorium Rosicrucianum Pistis Sophia eklézsiája valóban élni fog, ha élünk Ővele.

Szómagyarázat

Anyagszféra és tükörszféra:   A dialektikus természetrend területének két fele. Az anyagszféra az a terület, amelyben anyagi jelenségünkben élünk. A tükörszféra pedig az, amelyben többek között a halál és a reinkarnáció közötti folyamat játszódik le. A pokol-területen és a tisztulási területen („tisztítótűzön”) kívül azok a területek is a tükörszférában vannak, amelyeket a természet minden nagy és kis vallása és az okkultizmus alaptalanul nevez mennyországnak és örök életnek. Ezeken az égi területeken a lét éppúgy az időnek és végességnek van alávetve, mint anyagi létünk. A tükörszféra tehát a halottak ideiglenes tartózkodási helye, ami nem jelenti azt, hogy az elhunyt személyiség ott új életre kel. Mert a négyszeres személyiség életének nincsen folytatása. Csak a tudat belső magja, a szellemfelvillanás, a dialektikus szikra kerül vissza ideiglenesen az aurikus lénybe, és képezi majd egy új személyiség tudati alapját, melyet az aurikus lény épít fel az anyában ható erőkkel együttműködve.

Archonok:   az eonok urai.

Authádész:   az anyagszülte ember szentségtelen akarata. Az énember szentségtelen duhajkodása is általános értelemben. A fogalmat a Pistis Sophia használja.

Belátás:    ld. ötszörös egyetemes Gnózis.

Bethabara:   sivatagi menedékhelyet jelent.

Csoportegység:   amit a Szellemi Iskola lényege megkövetel, az nem valami összetartozás jó szándékú jelensége, hanem a Gnózisban növekvő új lélekélet belső egységessége, mely a hegyibeszéd szellemének megfelelő új életvitelben mutatkozik meg.

Dialektika:     Mai életterületünk, melyben minden csak az ellentétével együtt fordul elő. Nappal és éjjel, világosság – sötétség, öröm és üröm, fiatalság öregség, jó és rossz, élet és halál. Ezek elválaszthatatlanok, az egyiket elkerülhetetlenül követi a másik, s így az egyik a másiknak a létrehozója. Ez az alapvető törvény itt mindent a szüntelen változásnak és felőrlődésnek, kikeletnek, virulásnak és hanyatlásnak vet alá. Létünk területe ezáltal a végesség, fájdalom és szenvedés, lebontás, betegség és halál területe.

Dialektikus hierarchia:          ld. Eonok b).

Efézusbeli:   A kereső, kutató ember, aki igazi életemelésre, élettisztulásra őszintén vágyakozva ezen a létszinten a jóság útján jár. Itt azonban nemsokára felfedezi, hogy ennek az útnak határozottan megvan a tetőpontja, legmagasabb szintje, abszolút határa, amelyen a világ embere nem kerülhet felül. Aki el tudott hatolni eddig a határig, azt nevezi a szentírás efézusbelinek. Az ilyen ember nagy választás előtt áll: vagy megszabadítja magát a dialektika korlátaitól, alapvető életmegfordítással, vagy pedig a forgó kerékhez láncolva elszenvedi az elkerülhetetlen, természettörvényszerű hanyatlás és pusztulás fájdalmát.

Egyetemes Szerzet:    A Mozdulatlan Birodalom isteni hierarchiája. Ez képezi az Úr egyetemes testét. Sok más néven is emlegetik: Krisztus egyetlen láthatatlan egyháza, a Krisztushierarchia, a Gnózis. A bukott emberiség érdekében folytatott tevékenységében többek között úgy is fellép, mint Samballa Szerzete, a Krisztushierofánsok misztériumiskolája, vagy hierofánsi Szellemi Iskola.

Egyetemes Tan:    nem tan a szó szokásos értelmében, és könyvekben sem található. Legmélyebb lényegében Isten élő valósága, amelyből az arra nemesedett tudat, a hermészi, vagy pimanderi tudat leolvashatja és megértheti az Alkotó összbölcsességét.

Életvitel új:   ld.  ötszörös egyetemes Gnózis 4.

Endúra:   az én összetörésének ösvénye.

Eonok:   a)   szentségtelen természeterők éktelen képződményei, melyek az idők folyamán a bukott emberiség Istennel ellenkező élete (gondolkodása, akarása, érzése, kívánkozása) következtében keletkeztek. Tizenkét fő csoportot különböztethetünk meg. Az emberiség alkotásai, de az emberiség már nem képes ellenőrizni őket, hanem ők tartják az emberiséget a markukban és képeznek ellenállhatatlan önfenntartás-ösztön-hatalmakat, melyek az emberiséget a maga vájta vészes vágányban kényszerítik tovább menni, hogy az embert a dialektika forgó kerekéhez kötve tartsák.

b) Szintén eonoknak nevezzük a tér-időrend hierarchikusan uralkodó csoportját, melyet dialektikus hierarchiának vagy e világ fejedelmének is neveznek. Ez a bukott emberiségből eredő legmagasabb metafizikai hatalmi alakulásból áll, mely az a)-ban meghatározott természeteonokkal egyesült, s a bukott dialektikus világnak ebből a legmagasabb luciferi hatalmából a természet és az emberiség minden erejével visszaél sötét céljai érdekében, mindezt állandóan szentségtelen hatásra és tevékenységre ösztönözve. Ezek a lények az emberiség szörnyű szenvedése árán vásárolták meg maguknak a dialektika kerekétől való szabadságot, s ezt mértéktelen érvényesülési és önfenntartási törekvésükben azzal tartják meg, hogy a világ szenvedését határtalanul fokozzák. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a bukott embernek minden gondolkodása, érzése, akarása és vágytevékenysége eonokat (az úgynevezett jókat is), vagyis szentségtelen természeterőket hoz létre, melyek aztán az embereken eluralkodnak és megbéklyózva meneteltetik a haláltermészetben. (Lásd J. Van Rijckenborgh „Az eljövendő új ember” című könyvét is). E szentségtelen természethatások mellett itt vannak a hétszeres Földkozmosz isteni természeterői is, melyek az embernek szintén ellenségei, mert az erők összhangját a bukott ember szüntelenül zavarja.

Értelmes-erkölcsös:    a Szellemi Iskola ezzel azt akarja kifejezni: az ösvény követelményeinek belátása és megértése az ész és az érzés által, amire a gnosztikus érintés tett képessé.

Fiat:   szó szerint: Legyen! Isten alkotó igéjének a jelölése. Az Egyetemes Logosz önmegnyilvánító tette.

Gnózis:    Isten lélegzete, Isten, a Logosz, minden dolog forrása, mely szellem, szeretet, világosság, erő és egyetemes bölcsességként nyilvánul meg.

Gyertyatartó a hétkarú:    a hét világosság misztikus jelölése, mely a három szentélyben (fej, szív, medence) ég és a tizenkét aurikus fény nyomására, ösztönzésére meghatározza az emberi megnyilvánulást.

Háromszög-viszony:    a helyes új hitvitel és az ezzel megegyező új életvitel által kell az agyrendszer új mágneses lélegzésének megvalósulnia. Az első kettő nélkül az utóbbi nem valósulhat meg.

Határlakók:   ld. efézusbeliek.

Hierofánsai a Világosságnak:     ld.  Egyetemes Szerzet.

Jézus magva:    A Fama Fraternitatis, a középkor rózsakereszteseinek klasszikus hagyatéka így nevezi a szellemszikra-atomot (ld. Szív rózsája).

Kerék:    a dialektika kerékforgása, keringő, egyre visszatérő folyamatai.

Kígyótűz:    a lélektűz, vagy tudattűz.

Kígyótűzoszlop:    a gerincvelő-csatorna.

Krisztushierarchia:      ld.  Egyetemes Szerzet (2.1).

Magasztosak páholya:     ld.  Samballa Szerzete.

Makrokozmosz:    a nagy világ, a világmindenség.

Mikrokozmosz:    az ember, mint minutus mundus, kis világ. Sokrétű és sok elemből álló gömb alakú életrendszer, melyben belülről kifelé megkülönböztethető: a személyiség, a megnyilvánulási tér, az aurikus lény és egy hétszeres mágneses szellemtér. Az igazi ember egy mikrokozmosz. Amit ezen a világon embernek tartanak, az csak egy reménytelenül degenerált mikrokozmosz súlyosan megcsonkított személyisége. Mai tudatunk csak személyiségtudat, s így csak annak a területnek van tudatában, amelyikhez tartozik. A firmamentum, az aurikus lény, minden erő, érték és kötöttség összegét képviseli, mely a megnyilvánulási térben valaha létezett: ez különböző személyiségmegjelenések életének az eredménye. Ezek az erők, értékek és kötöttségek képezik együtt mikrokozmikus égboltunk fényeit, csillagait. Ezek a fények mágneses fókuszok, melyek minőségükkel meghatározzák a mágneses szellemtér szerkezetét, tehát az erők és anyagok fajtáját, amit ez magához vonz a légkörből, felvesz a mikrokozmikus rendszerbe és ezzel a személyiségbe. Így ezek a fények határozzák meg a személyiséget! A személyiség lényeges változását tehát a firmamentum lényeges változásának kell megelőznie, és ez csak az én-lény önfeláldozása, a teljes énfeloszlatás árán lehetséges. A megnyilvánulási tér.

Műhely, szabad:    mágneses kozmikus test, mely a Gnózis sugárerejében és ezáltal keletkezett, s így a haláltermészet erői semmiképpen sem befolyásolhatják vagy károsíthatják.

Negáció:    Amit Pál naponta meghalásnak nevez („Naponta a halál révén állok”). Ez az a helyzet, amikor az ember az érdeklődését mindentől megvonja, ami ebből a világból való, beleértve ebbe a saját énlényét is. Szüntelenül, minden tettel nem-et mondani vérünk természetes nyüzsgésére. Az ilyen élet-beállítottságnak csak akkor van értelme, ha a felébredt belátás (igazi önismeret) mai emberi mibenlétünk és természetrendünk való állapotával és fajtájával kapcsolatos belátás logikus következménye. Az ilyen tudatos, meggyőződésből „naponta meghalással” szabaddá tesszük magunkban a Gnózis megszabadító fénye kétszeres tevékenységének az útját, ami aztán lerombolja azt, amit belsőleg visszautasítunk, és felépíti, ami lehetővé teszi az új ember-megnyilvánulást. Így halunk meg valóban, ami a régi embert illeti. Krisztus összetörő erejében elcsitul bennünk az egész, régi természeti törekvés, ami miatt aztán megjelenhet az új Ember.

Önátadás:    ld. ötszörös egyetemes Gnózis 3.

Ősatom:    ld. szív rózsája.

Ötszörös egyetemes Gnózis:    az öt fejlődési fok összefoglalása. Ezek által nyilvánul meg a tanulóban az élethez vezető egyetlen út: 1. belátás, 2. üdvrevágyás, 3. önátadás, 4. új életvitel, 5. feltámadás az új életben.

Páholya, a magasztosak:     ld.  Samballa vákuuma.

Pistis Sophia:    egy Kr.u. második századából származó gnosztikus evangélium címe. Szerzőjének Valentínuszt mondják. Ez az evangélium érintetlenül maradt ránk. A Krisztusban történő egyetlen megváltási lehetőséget, a transzmutáció és transzfiguráció ösvényét csodálatosan tisztán részletezi és hirdeti.

Rózsabimbó:    ld. szív rózsája.

Samballa szerzete:    ld.  Egyetemes Szerzet.

Samballa vákuuma:     olyan terület, mely az anyagszférán és a tükörszférán (másvilágon, túlvilágon) is kívül van, Samballa Szerzete (az Egyetemes Szerzet egyik nézete) rendezte be olyan tanulók részére, akik komolyan, megadóan és állhatatosan követték a visszatérés ösvényét, de még nem léphettek be az új élet területére. Ha az ilyeneknél megvan a munkalehetőség minimális alapja, akkor ezen a külön az ő részükre elkészített területen olyan helyzetbe hozzák őket, hogy harmonikus körülmények között, a dialektika fáradságaitól, akadályaitól, veszélyeitől és aggodalmaitól mentesen folytathassák a megkezdett művet, befejezhessék a keréktől való megszabadulást, és részesülhessenek az új életben.

Szellemi Iskola:     a Krisztushierofánsok misztériumiskolája (  ld. Egyetemes Szerzet).

Szellemszikra-atom:    ld. szív rózsája.

Szerzet:    ld.  Egyetemes Szerzet.

Szimpatikusz:     az idegrendszernek az a része, melyet a dialektikus ember akaratával nem ellenőrizhet, hanem automatikusan működik (vegetatív). Két idegköteg a gerincvelő két oldalán. A két köteg a gerincvelő felső pontján, a tobozmirigynél találkozik.

Szív rózsája:     a szellemszikra-atom misztikus jelölése: ősatomnak és Krisztusatomnak is mondják. Ez körülbelül a jobboldali szívpitvar legmagasabb pontjával esik egybe, és a mikrokozmosz mértani középpontja. Ez az isteni, eredeti élet összezsugorodott maradványa. A szív rózsája, amelyet arany magnak, Jézus magjának, vagy a lótuszvirág gyöngyének is neveznek, teljesen új mikrokozmosz csirája, az isteni mag, amelyet a kegyelem ígéreteként őriztek meg a bukott emberben, hogy egyszer eljöhessen a pillanat, amikor emlékeztethetik eredetére, hogy az Atya háza utáni vágyakozás töltse el. Ekkor kialakul annak a lehetősége, hogy a szellemi Nap világossága, a Gnózis világossága a szunnyadó rózsabimbót felébressze és a tanuló pozitív reagálása és kitartó, belátó irányulása következtében az ember istenterv szerinti regenerálódásának kegyes folyamata elkezdődhessen.

Szőnyegen állni:      az olyan tanuló belső beállítódásának a jelölése, aki komolyan, odaadással és állhatatosan az ötszörös egyetemes Gnózist szándékozza önmagában megvalósítani.

Tao:    így jelöli Lao Ce EZT, ami minden dolog forrása.

Tizenharmadik eon: (2.2) a Szellemi Iskola, mint az Egyetemes Szerzet sugártere, mely a természet-eonok által megbilincselt világban megjelenik, hogy segítsen a bukott emberiséget megmenteni, s a transzfiguráció segítségével megtanítsa bejárni a Mozdulatlan Birodalomba visszavezető utat (ld. 2.6-ot is).

Trigonum igneum: a lángoló háromszög. A Fama Fraternitatisban a három eredeti, alapvető, isteni erő jelölése, mely azokban nyilvánul meg, akik életük teljes megfordításával megnyitják magukat a Gnózisnak. Ezekben aztán a három erő lehetővé teszi és megvalósulásra sürgeti a transzmutáció és transzfiguráció folyamatait.

Tükörszféra: másvilág, túlvilág.    Ld. Anyagszféra.

Tűzháromszög:      ld. Trigonum igneum.

Üdvrevágyás:     ld. ötszörös egyetemes Gnózis 2.

Vákuum:      ld. Samballa vákuuma.

Világ: kis világ,  ld. mikrokozmosz.