A Halhatatlan mentális (gondolati) képe
Az a gondolati tevékenység, amely által a lélegzési térben előáll a halhatatlan ember gondolati képe. Ez nem a közönséges gondolkodási képesség tevékenysége, hanem az úgynevezett Jupiter-tudaté, az igazi ember tudatáé. Ez a tevékenység olyan mértékben szabadul fel és érlelődik, amennyiben a tanuló növekvő belátással és felfogóképességgel egyengeti belső ura számára az ösvényt, vagyis az én alászállásának, az én feloszlatásának az útján jár. A szakadatlan előrehaladás az alapvető életmegváltoztatás útján, és az új, belső életkövetelmények hűséges betöltése az, ami a Halhatatlan Ember mentális képét életre kelti és tisztaságát fokozva, növeszti.

 

A három templom
Az Alkímiai menyegző figyelmes olvasójának feltűnik, hogy C. R. C., azaz Rózsakereszt Krisztián elbeszélésében a belső folyamatok és a környezet, amelyben tapasztalatait szerzi, egymásba folynak. Némi gondolkozás után kiderül, hogy ez logikus is. Mert a jelölt a belső folyamatai révén – amelyekben a transzfiguráció, a szellem és lélek alkímiai menyegzője valósul meg – ismeri meg az élet birodalmának tiszta asztrális mezejét, amelyhez egyre erősebben kibontakozó, új tudati állapota juttatja hozzá, ahhoz a valósághoz, melyhez megújuló állapota miatt tartozik. Tapasztalja, hogy a belső és a külső állapotok mennyire meghatározzák egymást és mennyire egyek. Így például a főszentély folyamatai – ez a mikrokozmikus „vacsoráló terem”, a felső terem – a tanulót tudatossá teszik a kozmikus felső teremben is, amelyhez ez a belső fejlődés feltárja neki az utat, s amelyben találkozik Krisztus Szerzetével, mely felmenetelénél segédkezik neki. Ugyanez érvényes a templomkapura is, ahová C. R. C. a második napon érkezik és amelyen bemegy. Belső folyamatában a máj-kapu vezet a vizsga és az ítélet bejárati templomába. A helyes megértés érdekében az olvasónak gondolnia kell arra, hogy az alkímiai menyegző egy folyamatszerű felmenés, fázisról fázisra haladás s ezért is van hét napra elosztva. Mint minden hegymászásnál, úgy van ez a kimászás, a kiszállás hegyénél is, amelyen három templom áll. Ahogyan a zarándok halad felfelé vezető útján, úgy tágul a kilátás, s a kezdetben a messzeségben feltűnő dolog időszerű valóság lesz. Amilyen mértékben a jelölt a 2. fejezetben (A meghívó) említett három nézetet megvalósítja, úgy tárulnak fel számára az új-asztrál valóságok, az új emberré válás magasztos szférái.

 

ABRAXASZ
Isten egyetemes szeretetlényének gnosztikus jelölése – például Tiánai Apollós tanaiban.

 

Absztinencia
Próbaidő, mely annak megállapítására szolgált, hogy a katár (albigens) újonc képes-e folytatni beavatási folyamatát, vagy pedig egészségi okokból, esetleg erkölcsi gyengeség miatt nem mehet tovább. A katár beavatás nehéz élettel járt, s aki nem tudott továbbhaladni, annak ki kellett pihennie magát.

 

Akadémia tengere
A létezés a mi életterületünkön (Dialektika) a szüntelen kikelet, virulás és hanyatlás folytán, aminek itt minden alá van vetve, állandó mozgásban van. A régi rózsakeresztesek ezt a tapasztalatok mérhetetlen óceánjának fogalmával jelölték, amelybe a bukott emberiséget beledobták, hogy ennek a szükségrendnek a tanát megtanulja megérteni: a békés, igaz életet, ami tele van szeretettel, bölcsességgel, szabadsággal és boldogsággal, amely kiemelkedik a szenvedésből és halálból, s amelyet az ember újra meg újra a dialektikus világban vár el és remél, de amelyet ezen az isteniségtől elválasztott életterületen nem lehet megtalálni, sem ezen az oldalon, sem a túlvilágon. Ezt csak a „nem ebből a világból való” birodalomban lehet átélni, Krisztus birodalmában, az eredeti emberiség hazájában. Ezért emberhalász Krisztus, aki azt menti ki az akadémikus tengerből, aki a saját állapotát belátja, s kész levonni a következtetéseket. Az ilyen embert az átalakulás, a transzfiguráció útján vezeti el az igazsághoz és az élethez.

 

Alkímiai menyegző
A középkori rózsakeresztesek ezt a kifejezést használták a lélekembertől a szellemlélek-emberhez vezető transzfiguráció folyamatának burkolt megnevezésére.

 

Andreae
Andreae, Johann Valentin: a XVII. századi rózsakeresztesek kimagasló alakja, szerzetese. A Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Menyegzője és más művek szerzője. A „Menyegző” leplezett formában leírja a transzfiguráció ösvényén haladó jelölt útjának minden nézetét.

 

Anyagszféra – tükörszféra
A dialektikus természetrend két fele. Az anyagszféra az a terület, ahol a tűz, a föld, a levegő és a víz elem megjelenik – az a terület, amelyben anyagi alakunkban élünk; a tükörszféra pedig a látható anyag éterikus mása, az, amelyben a halál után többek között a régi személyiség feloszlása és az új személyiség által történő újjáéledés folyamata lejátszódik. A pokol szféráján és a tisztulási térségen („tisztítótűzön”) kívül az a terület is a tükörszférában van, amelyet a természetvallások és az okkultizmus alaptalanul mennyországnak, az örök élet helyszínének neveznek. Valamennyi említett „égi terület” és az ott folytatott élet éppúgy véges, alá van vetve az időnek és az elmúlásnak, mint anyagtestben leélt életünk. A tükörszféra tehát a holtak ideiglenes tartózkodási helye, ami azonban nem azt jelenti, hogy az elhunyt személyiség ott új életre kelne. Mert a négyszeres személyiség életének nincs folytatása. Csak a tudat legbelső magja marad meg, a ún. szellemfelvillanás, a dialektikus szikra, amelyet átmenetileg az aurikus lénybe vonnak vissza; ez képezi majd egy vadonatúj személyiség tudati alapját, amelyet az aurikus lény épít fel az anyában ható erőkkel együttműködve.
A tükörszféra étereiben egyébként az ember és az emberiség minden gondolata, érzése és tette fel van jegyezve, illetve visszatükröződik. Innen ered a neve is. Az anyagtest halála után a többi test feloszlik a tükörszférában, mintegy előkészületként egy következő életre.

 

Arany csodavirág
Arany csodavirág: az isteni világosság megszületése a főszentélyben, a homlokcsont mögötti nyílt térben, ami által a hét agyüreg – teljesen a Gnózis világosságával, az élet pránájával megtelve – hétszirmú rózsaként a új tudatosságot nyerő jelöltnek betekintést nyújt az új életterületre.

 

Arany fej
Az ifjú Gnózis élő testének egyik nézete, amely a hétséges misztériumiskola belső fokainak teréhez tartozik. Ezzel jelölik a feltámadási teret, az Új Jeruzsálemet, az új életterületet is.

 

Arany mennyegzői ruha
A Gnózisban újjászületett lélek fényruhája, amellyel ez felkészült a szellemmel való újraegyesülésre, vagyis: az alkímiai menyegző megkezdődhet, a menyasszony kész belépni a menyegzői terembe.

 

Archonok
Az Eonok urai

 

Arheus
Az az idegéter, idegfluidum, asztrális erő, amelyet a tobozmirigy vonz be az ember rendszerébe, s amely pontosan megfelel az illető lényének.

 

Asztráltest
A dialektikus ember egyik teste, magyarul érzelem- vagy vágytest. Áthatja az anyagtestet (fizikai testet) és az étertestet (élettestet), náluk finomabb anyagból áll és sok színben kavarog. Erővonalrendszere átlagosan fél méterrel ér túl az anyagtesten, és tojásdad felhőt képez körülötte. Benne jutnak kifejezésre az érzések és érzelmek, a vágyak és kívánságok, a rokonszenv és ellenszenv, s ez a test befolyásolja az étertestet és az anyagtestet is e tekintetben. Az emberiség asztráltestének részét képezi, mint ahogyan a vízcsepp a tenger része. Asztráltestükön át az emberek könnyen befolyásolhatók, mert az ember asztrálteste mindenre fogékony, ami az emberiség asztráltestében végbemegy. Ily módon gyakran uralkodnak az emberen, akinek semmiféle ellenőrzése sincs e folyamatok fölött.

 

Átpolarizálódás
Mivel az ember a dialektikus természet része, szükségképpen az eföldi természetre van hangolva. Ha sikerül neki a hangsúlyt az „énjéről” a „halhatatlan lélekre” áthelyeznie, akkor fokozatosan pólusváltás megy benne végbe, melynek eredményeként mikrokozmikus rendszere érzéketlenné válik a dialektika befolyásaival szemben, és elkezd teljes egészében az eredeti isteni szférákból élni.

 

Aurikus lény
Az ember aura-égboltja, erőközpontokkal és fókuszokkal, melyekben az ember egész karmája, sorsának fonadéka le van fektetve. Földi, halandó lényünk ennek az égboltnak a vetülete, így ez az égbolt határozza meg. Ez képviseli a bukott mikrokozmosz egész bűnterhét. Ez az a régi ég, melynek a Gnózis vezetésével, az élet teljes megfordításával el kell múlnia, hogy új ég keletkezhessen, aminek következtében új föld is keletkezik, az igazi ember feltámad. Ebben pedig a szellem, a lélek és a test újra Isten tervével összhangban lévő, múlhatatlan egységet képez.
Lásd még Lipika.

 

Authádész
Valentinus gnosztikus evangéliumából, a Pistis Sophiából átvett fogalom, amelyet oroszlánfejű erőnek is neveznek; az anyagszülte ember istentelen akaratát, azaz – általánosságban – az én-ember szentségtelen tombolását jelölik vele. Authádész teremtményei azok a vész-erők, amelyek a különc, önfejű emberi akarat következményei, és az eonok fennállását biztosítják.

 

Beavatóbarlang
Beavatóbarlang („Betlehem barlangja”): Dél-Franciaországban, Ussat-Ornolacnál van a régi Katárok szerzetének legfőbb beavatóbarlangja, Betlehem, illetve annak maradványai. A jelölt, aki az úgynevezett Szent Hegyben (Montagne Sacrée) évekig tartó előkészület után átment a betlehemi beavatáson, belépett a tudatos új lélekállapotba, a tiszták, a tökéletesek (perfektek, púrok) állapotába, és kiment a misztikus kapun a világba, hogy Krisztus és a szenvedő emberiség szolgálatának szentelje magát.

 

Betlehem kapuja
Azon tanuló szívének az állapota, aki igaz üdvrevágyással kieszközli élete teljes megváltoztatását. Ezzel feltárja szívét a gnosztikus világosság számára, az „istállót” tehát, az elcsúfult és elpiszkolódott szívet felkészíti a belső Krisztuslény megszületésére. Így lesz minden igaz tanulóban Betlehem az ősrégi út kezdete, mely dicsőséges betetőzését Golgotán, a koponya helyén találja meg az igazi istenfia feltámadása képében a mikokozmoszban.

 

Biológiai tudat
A dialektikus emberi rendszer normális tudata, az éntudat, amit a lélegzőtér zár körül. Ezt a természetes, biológiai tudatot nem szabad az ember legmagasabb szellemi nézetének tartani.

 

Bolygói Logosz
Az eredeti, érintetlen, isteni bolygó ura. Ebből a szent Földből keletkezett „gyakorlóiskola” vagy „javítóintézet” gyanánt az előttünk ismeretes Föld bolygó. Itt kell végeznie a mikrokozmosznak „tanulmányait”, mielőtt megtisztultan és meggyógyulva-helyreállítva (megszentelve) visszatérhetne az eredeti életterületre. Ebben a folyamatban a Krisztus-szellem a közvetítő.

 

Bolygói szellem
Az Egyetemes Tanban a bolygói szellemeket Isten fiaiként tartják számon, akiknek a területükhöz tartozó különböző élethullámokat tökéletességre kell vezetniük. A mi mikrokozmoszunk és személyiségünk a Föld bolygói szellemével van összekötve. A Föld bolygói szelleme Krisztus.

 

Bouan kettős keresztje
A Szent Grál kereszteseinek ősrégi keresztje, mely többek között évszázadokig állt a franciaországi Arriége-völgy Ussat-Ornolac Bouan barlangjai előtt. Annak az embernek a jele, aki, miután Jézusban, az Úrban aláhanyatlott, tehát a természet számára meghalt, most az ő dicsőségében és feltámadásában is részesül. Az ilyen ember víztől és szellemtől újjászületett, benne feltámadott a belső Krisztus.

C. R. C.
Christianus Rosae Crucis, azaz Rózsakereszt Krisztián nevének hagyományos latin rövidítése. Azt az embert értik rajta, aki a transzfigurációval visszajutott az igazi, halhatatlan emberlét állapotába. Az ösvény hét szakaszát a Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzője című könyv részletezi.

 

Catharose De Petri
Az Ifjú Gnosztikus Szerzet nagymesternője.

 

Christian Rosenkreuz-Heim
A nyugateurópai Misztériumiskola jelentős fókusza Calwban, a Fekete-Erdőben (Németország).

 

Csakra
A szanszkrit szó jelentése „kerék” vagy „ciklus” egy bizonyos periódusra vonatkozóan, amelyben az idő kereke forog. Az emberi test tekintetében a „csakra” az emberi személyiség különböző testei közötti összekötő kapura utal. Ezeken a kapukon vagy csakrákon keresztül lehet felvenni a beáramló asztrális erőket. A földi irányultságú ember esetében a csakrák az óramutató járásával egyező irányba forognak, míg a szellemi fejlődés egy bizonyos szintjétől az óramutató járásával ellentétesen.

 

Csoportegység
Az Ifjú Gnosztikus Szerzet élő testében részesülők igazi egysége, amit a Szellemi Iskola lényege megkövetel, az nem valami összetartozás jó szándékú jelensége, hanem a Gnózisban növekvő új lélekélet belső egységessége, mely a Hegyibeszéd szellemének megfelelő új életvitelben mutatkozik meg.

Demiurgosz
Az Atyaistenből eredő szellemlény; ő teremtette a világot az Atyaisten által alkotott ősanyagból. A Demiurgosz azonos az Igével, a Világlélekkel, az Atya fiával. Egyetemes építőmesternek is nevezik.

 

Démon
Természeti erők. Ha az ember egyesül velük az isteni terv betöltése révén az Atya akaratának önkéntesen engedelmeskedve, akkor a démonok hatalmas segítők az ember istenülésének útján. Ellenkező esetben az ember bosszúálló ellenségnek, a sors erőinek tapasztalja őket; ezek egybeesnek a karmikus következményekkel, melyek az ember sorsát határozzák meg a tapasztalatok fájdalmas útján. Démonok-nak nevezik a bukott emberiség vak csörtetése által keletkeztetett természeti eonokat is, ugyanígy az asztrális erőelveket is, melyeket az ember intellektuális agytevékenysége hoz létre.

 

Dialektika
Mai életterületünk, melyben minden csak az ellentétével fordul elő. Nappal és éjjel, világosság – sötétség, öröm és üröm, fiatalság – öregség, jó és rossz, élet és halál. Ezek elválaszthatatlanok, az egyiket elkerülhetetlenül követi a másik, s így az egyik a másiknak a létrehozója. Ez az alapvető törvény itt mindent a szüntelen változásnak és felőrlődésnek, kikeletnek, virulásnak és hanyatlásnak vet alá. Létünk területe ezáltal a végesség, fájdalom és szenvedés, lebontás, betegség és halál területe. Magasabb szempontból viszont mégis az isteni kegyelemhatás törvényéről van szó, mert a dialektikus terület és törvény a szüntelen összetöréssel, lebontással és megújítással megelőzi az ember (a mikrokozmosz) végleges megkövesedését, vagyis pusztulását, így időről időre újabb megnyilatkozási lehetőséggel ajándékozza meg, hogy egyszer felismerhesse léte egyetlen célját, s rátérjen a visszatérés ösvényére a transzfigurálással, ami a „víztől és lélektől való újjászületés”.

 

Dialektikus
A dialektikával kapcsolatos.