A Rózsakereszt Szerzetének hitvallása-egyben

Jan van Rijckenborgh

A Rózsakereszt Szerzetének hitvallása

A Confessio Fraternitatis R.C. ezoterikus elemzése

I. Confessio Fraternitatis R.C.

A Rózsakeresztes Szerzet hitvallása

Európa tudósainak
Üdv az olvasónak!

Meggondolásaink magyarázataként harminchét érvet tárunk eléd, – kedves Olvasó – konfessziónk szövegében, amelyekből választhatsz magadnak, amelyeket megvizsgálhatsz, amelyeken elgondolkodhatsz és megítélheted, hogy eléggé hozzád intézettnek veszed-e ezeket.

Erre az alaposságra szükség van, mivelhogy olyasmiről szeretnénk meggyőzni, ami még nem vált láthatóvá. Ha aztán a menny közepén megjelenik, akkor eddigi magyarázataink miatt bizonyára szégyenkezni fogunk. Ahogyan pedig manapság a pápát bátran nevezhetjük az ellenkrisztusnak, amit régebben főbűnnek számítottak volna fel nekünk, úgy a jövőt illetően biztosan tudjuk, hogy örömrivalgással jelenthetjük be majd, amit most még eltitkolunk.

Hogy ez hamarosan megtörténjen, azt kívánd szívből mivelünk kedves Olvasónk!

A Rózsakereszt Szerzete

Amit szerzetünkről hallottatok a Rózsakeresztesek Fámája, kiáltványa révén, ó halandók, azt ne tartsátok meggondolatlanságnak, sem koholmánynak. Mert Jehova az, aki az immár ingadozó, jelen korszaka tekintetében csaknem befejeződött világ természetének folyását a kezdetéhez fordítja vissza, s amit azelőtt nagy erőfeszítéssel és fáradhatatlanul kerestek, most megjelenteti mindazoknak, akik nem is sejtették: azoknak felajánlja, akik jóakaratúak: azokra pedig ráerőszakolja, akik nem akarnak: hogy a jók megkapják, ami az emberi életet megkönnyíti, valamint a fenyegető vihar erejét megtöri, és a gonoszok is megkapják, ami a bűneiket és a sebeiket szaporítja.

Tervünket illetően azonban, amellyel fenséges Atyánk határozatát kivitelezzük, azt gondoljuk, hogy az Nektek a Fámából eléggé világossá vált. Azt is látjátok, hogy nem gyanúsíthatnak minket semmiféle eretnekséggel vagy államellenességgel, mivel elítéljük és utáljuk a kelet és a nyugat (azaz: Mohamed és a pápa) Jézus Krisztus Urunkkal szembeni viselkedését, mely istenkáromlás. A birodalom fejedelmének azonban most felajánljuk imáinkat, titkos ismereteinket, ezenfelül pedig mérhetetlen arany kincsünket. Mert az a szándékunk, hogy a tudósok kedvéért részletesebben megmagyarázzuk, amit a Fámában esetleg túl röviden érintettünk, vagy meggondoltunk, mert idegen nyelven* nem lehet pontosan kifejteni. Ezzel reméljük, hogy a tudósok fokozottabb jóindulattal válaszolnak, s álláspontunk számára hozzáférhetőbbek lesznek.

Ami a filozófiát illeti, amennyiben most szükség van rá, megmagyaráztuk, hogy beteg és javításra szorul. Ha a legtöbben – érthetetlen okokból – egészségesnek tartják is, számunkra kétségtelen, hogy már csaknem kilehelte a lelkét. Egyébként, ahogyan általában, a járvány kitörésének helyén a természet a gyógyszert is megjelenteti. Így a filozófia betegsége számtalan tünetének helyén hazánkban is megjelennek a meggyógyulást kieszközlő, páratlan gyógymódok, amelyeknek segítségével egészségessé válhat, s a meg újítandó világnak majd újnak, vagy megújultnak tűnik.

Számunkra azonban nincsen más filozófia minden fakultás, tudomány és művészet csúcsán és betetőzésén kívül, amely a mi századunkban inkább teológiát és orvostudományt foglal magában, és legkevésbé a jogtudományt. Ez a filozófia a mennynek és a földnek alaposabban meggondolt anatómiáját vizsgálja, szóval az embert kellően mikrokozmosznak ábrázolja, amelyről a mérsékeltebb tudósok – ha elfogadják testvéri meghívásunkat – csodálatra méltó dolgokat fognak nálunk felfedezni, és egészen mást, mint amit eddig gondoltak, csodáltak és nyilvánosan hangoztattak.

III

Meggondolásaink eredményeként megmutatkozott, hogy gondosan fáradoznunk kell a kiáltványunk feletti csodálkozástok eloszlatásával, hogy az egész világnak nyilvánvaló legyen: ilyen nagy titkok sem értéküket nem vesztik, sem pedig nem bolondság ezeket a tömeg számára elérhetővé tenni.

Elvárható volt, hogy váratlan megnyilatkozásunk a legtöbb ember gondolatvilágát megzavarja, mivel a hatodik korszak csodáit még nem ismerik, vagyis a föld keringéséből sem a jövőt, sem a jelent nem képesek leolvasni, hanem koruk szükségleteivel foglalkozván, vakon járnak a világon, s a legnagyobb világosságban is csak azt tudják megkülönböztetni, amit a kezükkel érinthetnek.

Az előzők első részével kapcsolatban az a véleményünk, hogy amit a világ alkotásáról az emberi szellem az isteni kinyilatkoztatás, vagy az angyalok vagy szellemek segítségével, vagy éles elmével, vagy hosszú megfigyelés tapasztalatai által felfedezett, kidolgozott és gyarapított, arra vonatkozóan Keresztély atyánk meggondolásai olyan jelentősek, hogy ha a mindenható Isten az egész irodalom pusztulását rendelné el, azokból a meggondolásokból az utókor számára a tudományok új alapjait és az igazság új fellegvárát lehetne megépíteni. Ez pedig sokkal könnyebb lenne, mint az itt alaposan elodázott formában hátrahagyott építmény telkét bővíteni, kamráiba világosságot ereszteni, ajtait, lépcsőit és más részeit a mi elképzeléseink szerint megmásítani.

Hogyan is becsülhetnénk le az ilyen nagy dolgot, még ha csak tudomásunkra adták volna is, nem pedig inkább századunk díszének? Hogyan is találhatnánk örömmel vigaszra az egyetlen igazságban, amelyet oly sok halandó kutat számtalan kerülő úton és útvesztőben, ha Isten azt akarta volna, hogy a hatodik csillár csak nekünk világítson? Nem elégedhetnénk-e meg azzal, hogy sem éhségtől, sem szegénységtől, sem betegségtől, sem az öregkori legyengüléstől nem kell félnünk? Nem lenne-e nagyszerű úgy élni, mintha a világ alkotásától fogva a világ végéig élnénk? Egy helyen úgy élni, hogy viselkedésüket és terveiket sem a Gangeszen túl lakók, sem a peruiak nem tudnák eltitkolni? Egy könyvet úgy olvashatni, hogy mindent olvashatnánk, érthetnénk és el nem felejtenénk, amit a múlt, a jelen és a jövő minden könyve tartalmazott? Úgy énekelni és zsolozsmázni, hogy sziklák helyett drágaköveket, állatok helyett a szellemet vonzhatnánk, s hogy Plútó, az alvilág ura helyett a Föld leghatalmasabb urát mozdíthatnánk meg?

Ó, halandók, Isten határozata egészen más, s szerencsétekre rendeltették el, hogy szerzetünket ebben az időszakban terjesszük és testvéreink számát szaporítsuk. Amit ilyen vidáman vállalunk, mi, akiket ekkora kincsekhez semmiképpen sem valamiféle érdemeink, reményünk vagy elvárásunk miatt juttattak, azt olyan lelkiismeretesen fogjuk kivitelezni, hogy gyermekeink – mert néhány testvérünknek már vannak – óbégatása sem zavar majd minket, mivel tudjuk, hogy ezek a váratlan javak nem örökölhetők, és át sem ruházhatók akárkire.

Ha viszont valaki a második résszel (III. fejezet) kapcsolatban óvatosságot követel, mert kincseinket oly tékozlóan és válogatás nélkül osztogatjuk, s a jókra, a műveltekre és a vezető személyiségekre egyáltalán nem fordítunk több figyelmet, mint a népre, a közönségre, akkor ez nem bosszant minket. Ez a szemrehányás persze nem jelentéktelen, de kijelenthetjük, hogy titkainkat nem terjesztjük nyilvánosan, habár a közönség füle hallatára öt nyelven harsog. Egyrészt mivel tudjuk, hogy a buták rá sem hederítenek, másrészt mivel az érdeklődő érdemességét nem a tudásszomjához, hanem a megnyilvánulásaink szabványaihoz mérjük.

A méltatlanok bárhogyan kiabálnak, bárhogyan kínálják magukat, Isten úgy igazította meg a mi fülünket, hogy ne hallgassunk rájuk, s felhőivel úgy vett körül és véd minket, hogy szolgáit semmiféle hatalom sem fenyegetheti, úgy hogy nem kerülhetünk az emberek szeme elé, ha csak néhányan nem szereztek maguknak sas-szemeket.

A Fámát egyébként mindenkinek az anyanyelvén kellett kiadni, hogy azok se maradjanak ki, akiket, habár nem olyan járatosak a tudományokban, Isten mégsem zárt ki több fokozatot ismerő Szerzetünk boldogságából. Így Damkar város lakói a többi arabtól alaposan különböző államrendben élnek. Ezért kormányoznak itt bölcsek, és a király megengedte nekik, hogy más törvényeket hozzanak. Ebből Európában is bevezetünk valamit (amelyet Krisztián atyánk dolgozott ki, s tőle kaptunk) mihelyt elengedhetetlen előzménye bekövetkezett.

Ekkor félreérthetetlenül felharsan majd trombitánk: mint mondtuk, mihelyt az, amit most csak néhányan suttognak, és az eljövendők, amiket most rejtélyes utalásokkal lehetőleg lepleznek, a Földet nyilvánosan eltöltik majd. Ahogyan a pápát is sok jámbor ember vonta kétségbe és támadta meg titokban a kényurasága miatt, s félénk szidás után most Németországból (Luther) nagy erővel döntötték le a trónjáról és taposták meg, úgy végleges bukását a mi korunkra halasztották, amikor tapasztalni fogja az oroszlán mancsainak széttépő erejét, s a pápa bömbölésének egy új hang fog véget vetni. Tudjuk, hogy ez Németország sok tudósának lett már világos, amit viselkedésükkel és csendes helyesléssel bizonyítanak.

Megérné a fáradságot, ha megvizsgálnánk és kikutatnánk az egész időszakot, amely 1378 óta, Keresztély atyánk születése óta eltelt, s jó lenne tanulmányozni, hogy életének százhat esztendejében mi mindent látott a világ változásaiból, s megboldogulása után mennyi tapasztalatot hagyott atyáinkra és miránk, de a rövidség, amelyre elhatároztuk magunkat, arra késztet, hogy mindarról máskor adjunk hírt. Akik nem veszik semmibe a megjegyzéseinket, azoknak elég lesz, amit megemlítettünk, mert ezzel megteremthetik a velünk való szorosabb kapcsolat feltételeit. Bizony, akinek megadatott, hogy vizsgálhassa Isten magasztos jeleit, amelyeket felírt a világ épületére, s amelyeket a birodalmak váltakozásánál sorra ismételget, aki ezeket olvashatja és ezekből tanulhat, az – hogy ezt pillanatnyilag tudja-e van sem – már hozzánk tartozik. Ahogyan tudjuk, hogy meghívásunkat komolyan veszi, úgy részünkről kizárunk minden csalást, s nem ígérünk semmi bizonytalant, őszinteségéből és elvárásaiból nem fogunk gúnyt űzni, ha a titoktartás pecsétje alatt jön hozzánk és keresi a kapcsolatot. Az álnokoknak és csalóknak azonban, akik másra vágynak, nem a bölcsességre, azoknak határozottan kijelentjük, hogy nem veszejthetnének el minket, s Isten határozata nélkül semmire sem kényszeríthetnek minket. Ellenkezőleg, az ilyeneket a Fámánkban feltüntetett komoly veszély fenyegeti: szentségtelen terveik a saját fejükre fognak omlani. A mi kincseink pedig változatlanul, érintetlenül a mieink maradnak, míg fel nem áll az oroszlán, hogy joggal magának követelje, megkapja és birodalmának erősítésére használja fel.

VII

Így tehát, ó halandók, egyet ki kell jelentenünk, hogy ugyanis Isten – határozata szerint – a világnak, amely nem sokkal azután elpusztul, visszaadja az igazságot, világosságot és dicsőséget, amelyet hagyott kivonulni a paradicsomból Ádámmal az ember nyomorúságának enyhítésére. Ezért nagyon helyénvaló, hogy csökkenjen a hamisság, sötétség és kötöttség, ami a Föld haladó forgása folytán a tudományba, a cselekvésbe, a kormányokba és emberekbe befészkelődött, s ezeket nagyobbrészt elsötétítette.

Ezzel a vélemények, hamisítások és tévtanok végtelen sokasága keletkezett, ami a döntést még a belátó emberek számára is megnehezítette, mivel a filozófusok véleményeinek és a tapasztalatok valóságának ellentmondása zavarba hozza őket. Ha majd ez mind, ahogyan bizton reméljük, egyszer befejeződött, s ezzel ellentétben mindig az egyetlen, szakadatlanul állandó irányvonalat látjuk, akkor a köszönet ezért a munkatársaknak jár, de az oly jelentős mű egészét áldásos korszakunknak tulajdoníthatjuk.

Ahogyan elismerjük, hogy meggondolásaival sok kimagasló alak járul hozzá az eljövendő helyreállításhoz, úgy semmiképpen sem merjük magunknak tulajdonítani a dicsőséget, hogy ily nagy feladatot egyedül mi kaptunk. Inkább arról kell tanúskodnunk megváltónk, Krisztus szelleméből, hogy előbb fogják a kövek felajánlani magukat, mint hogy az isteni határozat végrehajtóiban legyen hiány.

VIII

Határozatának bejelentésére Isten már követeket küldött, csillagok képében, amelyek a KÍGYÓ és a HATTYÚ (csillagkép) formájában megjelentek, és magasztos határozatának valóban nagy jeleiként annyit taníthatnak, amennyit az Ő rejtett írásából az emberi szellem egyáltalán felfedezhet, hogy a természet könyve legalábbis mindenkinek megnyittassék és feltáruljon, akkor is, ha csak kevesen tudják olvasni vagy megérteni.

Ahogyan az emberi fejben két szerv van a halláshoz, kettő a látáshoz, kettő a szagláshoz és egy a beszédhez, és a fülektől hiába követelnénk beszédet, a szemektől hiába a hallást, úgy megvolt az ideje a látásnak, volt időszaka a hallásnak, és volt a szaglásnak is. Már csak az van hátra, hogy a lerövidített idők gyorsulásában a nyelv is teljes mértékben megtiszteltessék, hogy amit egykor látni, hallani és szagolni lehetett, az végre kimondassék, miután a világ mérges és kábító poharából ivott bódulatát kialudta, és a korai reggel felkelő napja elé menjen nyílt szívvel, hajadonfőtt, mezténláb, vidáman és ujjongva.

Ahogyan Isten ilyen jeleket, sőt ábécéjét szórta tarkán a Szentírásba is, úgy véste bele világosan a csodaművébe, az egek, a földek és az élőlények alkotásába is, hogy a csillagászokhoz hasonlóan, akik előre látják a nap- és holdfogyatkozásokat, mi is előre felismerhessük az egyház tartamát és elsötétedését.

Kivétel nélkül ezekből a betűkből vettük a mi mágikus írásunkat is, hogy új nyelvet állítsunk össze belőle, mely ugyanakkor a dolgok lényegét is kifejezi. Emiatt nem lenne csoda, ha a többi nyelvet nem beszélnénk oly kifogástalanul, mivel azt is tudjuk, hogy ezek a nyelvek nem tűnnek Ádám és Hénokh nyelvének, amelyet a bábeli nyelvzavar meggyalázott.

Annyit azonban nem hagyhatunk megemlítetlenül, hogy amíg néhány sastoll valamelyest utunkat állja, addig a szent Biblia kizárólagos, fáradhatatlan és szüntelen olvasását ajánljuk. Ha ez a könyv valakinek nagyon tetszik, akkor tudja meg, hogy szerzetünkhöz közel került. Ahogyan ez képezi a mi szabályainkat, s a világ nagy csodaművében egyetlen betű sincsen, melyet ne véstünk volna az emlékezetünkbe, úgy azok állnak hozzánk a legközelebb, s azok a hozzánk hasonlók, akik ezt a páratlan könyvet teszik életük irányvonalává és mértékévé, valamint a tanulmányaik és az egész emberiség útikalauzává.

Ezektől nem azt várjuk, hogy a szájuk szüntelenül tele legyen vele, hanem hogy az értelmét az emberiség minden korosztályának a megfelelő módon közvetítsék. Mi ugyanis nem szoktuk az isteni bölcsesség beszédét úgy elcsépelni, ahogyan az írás magyarázóinak végeláthatatlan sokasága, akik miatt egyesek az irányzatuk véleményéhez ragaszkodnak, mások meg hagyományos gonoszsággal viccelődnek a viaszként gyúrható íráson, amit teológusok, filozófusok, medikusok és matematikusok is tetszés szerint akarnak a szolgálatukba állítani.

Inkább kötelességünk arról tanúskodni, hogy a világ kezdete óta sem ajándékozták meg az emberiséget a Bibliánál nagyszerűbb, csodálatra méltóbb és áldásosabb művel. Áldott, akinek van, áldottabb, aki olvassa, a legáldottabb, aki alaposan ismeri. Aki azonban megérti és aszerint cselekszik, az hasonlít Istenhez a legjobban.

Amit pedig Fámánkban a fémek átváltoztatásával foglalkozó csalókkal szembeni haragunkról és a legnemesebb gyógyszerről mondtunk, az nem úgy értendő, hogy Istennek egy ilyen rendkívüli ajándékát lebecsüljük. Mivel azonban ez az ajándék nem közvetíti szüntelenül a természet ismeretét, a filozófia viszont úgy ezt, mint a természet más csodáját is megmutatja, nálunk a filozófiai ismeret rendszere áll előtérben, s a kitűnőbb értelmeket nem a fémek kivonatolására, hanem a természetkutatásra hívjuk fel.

Telhetetlen az olyan ember, akit sem szegénység, sem betegség nem veszélyeztet, aki az emberek közül kiemelkedett, uralkodik azon, ami mást kínoz és bajba kever, és mégis visszatér természete csekélységeihez, építkezik, háborút szít, elbizakodott és féktelen, mert van elég pénze, és ezüstje kimeríthetetlen forrásból buzog.

A legfőbb Kormányzó azonban másképpen akarta: az alázatosoknak dicsőséget készít, az öntelteket pedig sötétséggel veri: a hallgatagokkal az angyalait hagyja beszélni, a fecsegőt pedig a magányba sodorja: ez a büntetés jár a római csalónak is, aki istenkáromlásait továbbra is tele szájjal ontja a Krisztusra, s hazugságait azon a napvilágon sem hagyja abba, amin az ő odúit és földalatti búvóhelyeit Németország leleplezte, úgy hogy most betelt a mérték, és úgy látszik, megérett az akasztófára.

Egyszer azonban eljön a nap, amikor ez a kígyó abbahagyja a sziszegést, s háromszoros tiarája semmivé foszlik. Erről nyíltabban fogunk beszélni, mihelyt összejöttünk.

XII

Konfessziónk végén továbbá arra is rá kell mutatnunk, hogy az ál-alkimisták iratai közül, ha nem is mindet, de a legtöbbet el lehet dobni. Az ő számukra csak játék, ha a Szentháromsággal csekélységek érdekében visszaélnek, vagy jó vicc, amikor az embereket csúnya ábrákkal és sötét megjegyzésekkel csaphatják be. Vitathatatlanul kedvez nekik a hiszékenyek kíváncsisága. Korszakunk sok ilyen szélhámost szült: ezek között az „amfiteátrum” kitűnő színészét is, aki mesterien képes az emberek becsapására.

Az emberi boldogság ellensége így hint konkolyt a jó vetés közé, hogy nehezebb legyen megtalálni az igazságot, holott az igazság egyszerű és leplezetlen, míg a hazugság pompásan fel van ékesítve és tele van aggatva az isteni igazság és az emberi bölcsesség csengettyűs sipkájával.

Tartsátok távol magatokat ezektől a dolgoktól, ha van belátástok, s jöjjetek a mi menedékünkbe, mert mi nem a ti pénzeteket kéregetjük el, hanem ellenkezőleg, mérhetetlen kincseket ajánlunk fel Nektek.

Nem valami tinktúra feltalálásával pályázunk a vagyonotokra, hanem a mi vagyonunkban akarunk részesíteni Titeket is. Nem adunk fel Nektek találós kérdéseket, hanem a hit-titkok egyszerű magyarázatára hívunk meg Titeket.

Nem a Ti soraitokba akarjuk felvétetni magunkat, vagy nem Tőletek akarjuk elfogadtatni magunkat, hanem meghívunk a mi fejedelmi házainkba és palotáinkba, amelyekre – ha ezt még nem tudnátok – nem a pompa kedvelése, hanem Isten szelleme késztet, kitűnő atyánk hagyatéka ír elő, s amelyre az idők köteleznek minket.

XIII

Mint vélekedtek tehát, ó halandók, miután halljátok, hogy gerincesen Krisztust valljuk, és a pápát átkozzuk, hogy az igaz filozófiát nagyra becsüljük, emberhez méltó életet élünk, s hogy egyetértő közösségünkbe olyanokat hívunk meg, szólítunk fel, sőt tessékelünk be, akikre, mint miránk, Istenből ugyanaz a világosság árad?

Nem gondoltok-e arra, hogy tehetségeitek vizsgálata és a szentírásba való belátásotok átgondolása után végre megítéljétek, hogy a művészetekben mennyi tökéletlenség és összeegyeztethetetlenség van, s velünk együtt elgondolkozzatok ennek a gyógyszeréről, a tevékeny Istennek kezet nyújtsatok, s korszakunk követelményeinek engedelmeskedjetek? Részesülni fogtok ennek a munkának a bérében, úgyhogy mindenféle javakat, amelyeket a természet a föld minden részébe kiszórt, összekapcsoltok és egyesítetek magatokkal, hogy mintegy a Nap és a Hold központjában összegyűljenek. Ekkor ugyanis mindent kiűzhetnétek a világból, amit az emberi ismeretet elsötétíti, s ami a működését akadályozza, mindent feloszlathatnátok, ami különc és szertelen.

XIV

Akinek viszont az a sorsa, hogy csak a kíváncsiságát akarja kielégíteni, akit az arany csillogása vonz, vagy szókimondóbban: Ti többiek, akik jóravalók vagytok ugyan, de a javaknak ily váratlan bősége dúskálásra, henyélésre, tékozló és pompakedvelő életre csábíthatna, lármátokkal ne zavarjátok a mi szent csendünket, hanem gondoljátok meg, hogy van ugyan egy gyógyszer, mely kivétel nélkül minden betegséget elűz: de akiket Isten betegségekkel akar vezeklésre és bűnhődésre késztetni, azok az ilyen kedvező körülményekre nem jogosultak. Minket tehát, holott az egész világot gazdagítjuk, oktatjuk és számtalan bajtól szabadíthatnánk meg, senki sem ismerhet meg Isten beleegyezése nélkül.

Nagy tévedés lenne azt gondolni, hogy javainknak Isten akarata ellenére örvendhetne valaki. Aki mégis erre törekszik, az inkább az életét fogja elveszíteni, hogysem a boldogságot megtalálni és elnyerni.

A Rózsakereszt Szerzete

*A Konfessziót eredetileg latin nyelven adták ki

II. A Confessio Fraternitatis R.C. ezoterikus elemzése

Így tehát, ó halandók, ki kell jelentenünk, hogy Isten – határozata szerint – a világnak, amely nem sokkal azután elpusztul, visszaadja az igazságot, világosságot és dicsõséget, melyet Ádámmal az ember nyomorúságának enyhítésére kivonultatott a paradicsomból. Ezért szükséges, hogy csökkenjen a hamisság, a sötétség és kötöttség, ami a Föld haladó forgása folytán beleivódott a tudományba, a cselekvésbe, a kormányokba és emberekbe, s ezeket nagyobbrészt elsötétítette.

Ezzel a vélemények, hamisítások és tévtanok végtelen sokasága keletkezett, melyek még a belátó emberek számára is megnehezítették a döntést, mivel a filozófusok véleményeinek és a tapasztalatok valóságának ellentmondása zavarba hozta õket. Ha majd ez mind, ahogyan bizton reméljük, egyszer befejezõdik, s ezzel ellentétben mindig az egyetlen, szakadatlanul állandó irányvonalat látjuk, akkor a köszönet ezért a munkatársaknak jár, de az oly jelentõs mû egészét áldásos korszakunknak tulajdoníthatjuk.

Ahogyan elismerjük, hogy meggondolásaival sok kimagasló személy járul hozzá az eljövendõ helyreállításhoz, úgy semmiképpen sem merjük magunknak tulajdonítani a dicsõséget, hogy ily nagy feladatot egyedül mi kaptunk. Inkább arról kell tanúskodnunk megváltónk, Krisztus szellemébõl, hogy elõbb fogják a kövek felajánlani magukat, mint hogy az isteni határozat végrehajtóiban hiány legyen.

Confessio Fraternitatis R.C., VII. fejezet

1. A világ helyreállítása

Valljuk be őszintén, hogy a külszín hívei lettünk, nyugati kultúránk rendkívül felületes. Sem a ragyogó valóság szárnyaló magasságait nem birtokolja, sem mélyre nem hatol, és a bensőségesség is el van torlaszolva. A formát műveli, formalitást kedveli és a divatnak hódol. Az oly megszokott társadalmi szerkezet, minden apparátus, a világ egész bonyolult szervezete beteg, halálosan beteg, mert lelketlen, nincsen már lelke. Az eszményiségnek magvannak a határai, materializmussá, anyagisággá vált, melyet itt-ott, hébe-korba, egy-egy fonnyadt virág tarkít. A tudomány labirintusban mozog, frontvonala tévúton bolyong, és a teológia hosszú évek óta olyannyira halott, amennyire az atlantiszi korszak veszett a régmúlt ködébe. Újra meg újra felvillan a töviskoszorúsnak az ábrázata a láthatáron, mialatt puskaporos füstfelhők gomolyognak az országok fölött. A templomok visszhangzanak a szólamoktól, amelyek egy ismeretlen Istent prédikálnak, valami Krisztusról dadognak, akit nem ismernek, nem élnek át, mégis nap, mint nap keresztre feszítenek.

Az emberek szinte éjt nappallá téve keresik az igazságot, mégis ismételten és kezdettől fogva ehhez a kultúrához csatlakoznak: holott ez kilátástalan. Az olvasó persze jól tudja ezt. Ezzel vannak tele az újságok és számtalan könyv foglalkozik vele. Ön tudomásul veszi ezt, beszélget róla. Egyetért a megragadó cikkekkel és iratokkal. De miért nem érinti Önt mindez? Miért nem rendíti meg? Miért nem omlik össze Önben semmi sem? Miért nem érzi az örökkévalóság rengését az idő világában?

Úgy járunk-e, mint „Akárki”, az azonos című középkori színdarabban? A Halál, Isten küldötte odalép Akárkihez, s azt kérdi tőle:

– Hová rohansz, Akárki oly cifra kosztümödben? Hát elfelejtetted az Istent?

Valóban! Keresztény kultúránk úgy betemetett minket, hogy Istent egészen elfelejtettük. A lényeges, és ami az igaz üdvhöz szükséges, az elkerüli a figyelmünket.

Kedves Olvasó! Ez nem prédikáció! A rózsakeresztesek nem sokat tartanak a prédikálásról. Csak fel akarjuk rázni fásultságából. Oda akarjuk kiáltani: Emelkedjen ki a felületességből és lássa meg a valóságot! Lássa meg, hogy a Logosz beavatkozik, hozzányúl beteg civilizációnkhoz! Képes-e megérteni, hogy a mindenség a változás állapotában halad és történni fog valami? Hogyan él nap, mint nap? Dolgozik reggeltől késő estig – talán a megélhetésért. A mindennapi életre összpontosít. Gondoskodik a nyugdíjáról, öregkoráról. Fáradozik és küszködik, otthon, vagy máshol. Idejét tölti a könyveivel, vagy a hangversenyteremben. De csak nem merül ki emberi élete ebben? Tudja-e tulajdonképpen, hogy az ember mire hivatott? Tudja-e, mi mindenre képes az ember?

Isten nemzetségéből valók vagyunk! Az ő ábrázolóinak készültünk. Bennünk az isteni szikra izzik.

Ezek nem kenetteljes, édeskés, vagy épületes beszédek, hanem az örök igazság eleven lángnyelvei. Meg kell szabadulnunk korlátainktól, meg kell válnunk szolgalelkűségünktől! Rá kell döbbennünk, hogy fejedelmek vagyunk!

A nyáj fülében, a tömeg fülében ezek a kijelentések badarságnak hangzanak. Ez az irat azonban gnosztikusan fogékonyaknak készült, legalább is olyanoknak, akik nem zárkóznak el az igaz Rózsakereszt felrázó ereje elől.

A Rózsakereszt Rendjének és szolgáinak küldetése a megszabadulás útjának a megmutatása. Ugyanis mindannyian láncra vagyunk verve, testünk, lelkünk és tudatunk egyaránt rabszolga. Új, szent szenvedélynek kell kivirulnia bennünk, a szentséges megszabadulás kívánságának kell fellángolnia, amelyet már a klasszikus zsoltárok is megénekeltek. Az igazi istenismeretnek kell megelevenednie bennünk, nap mint nap valóságosan a Krisztussal kell járnunk.

Ezrek állítják, hogy ismerik Krisztust. Ajkaik az ő kijelentéseit majmolják, de szívük hideg, eszük sötét marad. Emlékeznek az ősmúltban bemutatott szent áldozatra, de semmit sem tudnak a láthatáron felkelt Töviskoszorúsról. Ahogyan a zsenge füvet tapodjuk figyelmetlenül, úgy haladunk el értetlenül e könyörgő arc mellett, mert nem akarjuk elszalasztani a híreket, elmulasztani a tőzsde legújabb árfolyamát. Ezért kapta a Rózsakereszt Szerzete azt a megbízást, hogy megmondja Önnek, kicsoda-micsoda ez a Krisztus, mit akar ez a hatalmas Napszellem tőlünk, és mit tesz miértünk. Nem arról van szó, hogy alázatosan összekulcsoljuk a kezünket, vagy zsolozsmázzunk, nem várnunk kell tétlenül, hogy ő majd rendbe hoz mindent, hanem magunknak kell cselekednünk! Ez az óriási a kereszténységben! A szellemet szerető lángot nekünk kell mibennünk fellobbantanunk. Belőlünk kell a tűzmadárnak felszabadulnia, hogy elhagyjuk a disznók vályúját és odamenjünk Atyánkhoz. Krisztus egy erő: A Logosz. Ő mozgatja lényünk világmindenségét. Ő minden mindenben, ha tudatosan és erőteljesen reagálunk Isten szellemére.

Ha csak valamit is megért az Olvasó ebből a szent elragadtatásból, akkor nem képes többé csupán bámészkodni, hanem beáll azoknak a soraiba, akik az új világ előkészítésén dolgoznak. A kudarcba fulladt remények sok áldozatot követeltek. Sokan vesztették kedvüket, a kegyetlen korszak könyörtelenül megsemmisítette a gyöngéd vágyakozást, Isten kívánatát is. Ön felhagyott a gondolkodással, és érzelmei kialudtak. Öngyilkos lett, ha teste még él is. A Szellemi Iskola tanulójának azonban nem kell csalódástól tartania, mert oly dicső adományokban részesül, hogy ezek a legmerészebb várakozását is felülmúlják.

A tanuló olyan emberré válik, aki Isten határozatát teljesíti. Nagyon pozitívan emelhet szót, mert kiszállt a felületességből, és a világforradalom jelentkezését, eljövetelét felismeri. E pozitivitás alapzatán állva lehet korunk szolgalelkének átnyújtani a megszabadulás hírét, átadni a Confessio Fraternitatis R.C. üzenetét.

A Confessio hetedik fejezete, amellyel kezdeni szeretnénk, szinte lelki tusával szembesít. Tudjuk, hogy az igazságnak, a világosságnak és a ragyogásnak ebben a fejezetben említett beáramlása előtt állunk. Itt ne néhány évre gondoljon, hanem képzelje el, hogy új korszak kezdődik, amikor az új világosság és az új igazság akadálytalanul és teljesen kibontakozik.

Továbbá tudja, hogy egyre több útnyitó készül fel erre az óriási műre, amelyre Ön is hivatott. Soha sem lesz hiány a művet szolgálókban, akik Isten határozata alapján cselekszenek kivitelező értelemben.

Annak is tudatában van, hogy Isten határozatát, a fejlesztő tervet, az új alakulást megszakítás nélkül és ellenállhatatlan erővel kivitelezik. De azt is tudjuk, hogy e pozitív tudás, és a dolog kivitelezése között ott ácsorog a tömeg, a nyáj, a tájékozatlanok milliói.

A legjobb lesz talán, ha egy jelképes festményt képzelnek el: az egyik oldalon a közeledő világosság, az ellenkező oldalon Isten határozatának valamilyen – alkalmas – ábrázolása, a dinamikus erő az idők folyásában. A kettő között pedig a tömeg, az emberi élethullám, amelyen legfelül, szinte koronájaként azoknak a maroknyi serege, az „útépítőknek” aránylag kicsiny csapata, akik Isten határozatának eleget tesznek. Így láthatják az emberi élethullámot, melyet körülvesz az isteni akaratnak, az ő bölcsességáramának és az útnyitókban, elöl haladókban kifejezésre jutó hatásának háromsága.

Megértik-e ezt a dramatikus helyzetet? Olyannyira elromlott társadalomban élünk, hogy ebben további fejlődésre nincsen lehetőségünk. Az egész világot meg kell újítani, de a társadalom támaszai és vezetői nem látják ezt, a tömeg pedig túlságosan öntudatlan.

Az új időszak azonban közeledik – Isten határozata elháríthatatlan! Az elöl haladók lázasan dolgoznak. Az új fejlemény feltartóztathatatlan. Mi következik tehát?

Egy szörnyű katasztrófa, mely a szélvihar sebességével terjed majd, és a mai világot összezúzza. Csak akkor vehetik át az igazi vezetők a tömeg fejlődésének az irányítását.

Felismeri-e az olvasó ezeknek a dolgoknak a szükségét? Van-e valami más út is? Kell-e az emberiségnek talán még évmilliókig kilátástalan rendszerek igája alatt sínylődni? Az Istenségnek tehát először mindenképpen lebontania kell! Mindezt nagyon komolyan kell vennünk. Mert ismeretes, hogy Sodomát és Gomorrhát nem kellett volna megsemmisíteni, ha elegendő igaz tartózkodott volna a városban. Itt is ugyanaz a helyzet. Az eljövendő világégést, a nagy bajt enyhíthetjük még, ha útépítőkként teljes erőnkkel a munkába vetjük magunkat, mindent megteszünk, hogy az emberiséget befolyásolva elvezessük az igaz élethez. Az új korszak pedig – ez nem utolsó sorban az útnyitók munkájának köszönhető – nagy erővel közeledik.

Bárcsak megértené, hogy nem a Lectorium Rosicrucianumot akarjuk naggyá tenni, hanem csakis egyetlen kívánság hajt: Istent és az embert szolgálni teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes eszünkkel. Ezért sürgetjük Önt is, hogy vesse be erejét a nagy, szent mű érdekében.

Határozatának bejelentésére Isten már követeket küldött, csillagok képében, amelyek a Kígyó és a Hattyú (csillagkép) formájában megjelentek, és magasztos határozatának valóban nagy jeleiként annyit taníthatnak, amennyit az Ő rejtett írásából az emberi szellem egyáltalán felfedezhet. A természet könyve mindenki számára nyitva áll, és feltárul akkor is, ha csak kevesen tudják olvasni vagy megérteni.

Ahogyan az emberi fejben két szerv van a halláshoz, kettő a látáshoz, kettő a szagláshoz és egy a beszédhez, és a fülektől hiába követelnénk beszédet, a szemektől hiába a hallást, úgy megvolt az ideje a látásnak, volt időszaka a hallásnak és a szaglásnak is. Már csak az van hátra, hogy a lerövidített idők gyorsulásában a nyelv is teljes mértékben megtiszteltessék, hogy amit egykor látni, hallani és szagolni lehetett, az végre kimondassék. A megmérgezett, és kábító poharából ivott világ pedig, miután kialudta bódulatát, kora reggel, nyílt szívvel, hajadonfőtt és mezténláb, vidáman és határozott léptekkel megy majd a felkelő nap elé.

Confessio Fraternitatis R.C., VIII. fejezet

2. A Kígyó és a Hattyú (I)

Mint a Rózsakereszt tanulói, tudjuk, hogy a jövő nem úgy fog alakulni, mint a jelen, és rájöttünk, hogy eljön a világ megújulása. Holott ez a vélemény nem köztudott, mi annyira megbarátkoztunk vele, hogy számunkra nem elképzelés, hanem gnosztikus-tudományos valóság lett, s ennek alapján már a jövőbe tekintünk. Foglalkozunk az új korszak részleteivel, hogy bizonyos fejlemények ne érjenek készületlenül, hanem ha megjelennek, akkor azonnal célunkra irányulhassunk. Térjünk rá erre a célra és beszéljük meg a részleteket, amelyek az Újnak a kezdetén és kivitelezése folyamán időszerűek lesznek, s amelyekkel számolnunk kell.

Mint mondtuk, a Rózsakereszt tanulója képes alapos és megbízható tájékoztatáshoz jutni. Ismeri Isten igazi küldötteit, akikről a Confessio bizonyságot tesz, és hallotta őket beszélni.

Mágikus életelemzésünk során felpillantunk a csillagokhoz is, mert tudjuk, hogy a Confessio az eljövendő idők három hatalmas életalapjára utal, Uránusz, Neptun és Plútó bolygókra ugyanis. Amikor a Confessiot írták, akkor a külszín tudománya, az asztronómia ezeket az égitesteket még nem fedezte fel, a gnosztikusok azonban már ősidők óta számoltak ezekkel a fontos rejtélybolygókkal, és tudták mit jelentenek Isten határozatának e hatalmas jelei. Pedig most is, hogy Uránusz, Neptun és Plútó ismeretesek, pályájukat meghatározták és hatásaikat az asztrológusok nagy hangon hirdetik, úgy tűnik, nagyon kevesen képesek olvasni a természet könyvét, holott igazán felütve fekszik mindenki szeme előtt.

Uránusz, Neptun és Plútó – ez a három isteni erő – nem csupán magasztos ötlet, amelyhez az emberiség fokozatosan felfejlődik, hanem óriási törvény és őselv. Megvalósulnak, elfajulás, éretlenség és bűnözés ellenére győzni fognak. És ahogyan a Confessio mondja:

„Miután a megmérgezett és kábító pohárból ivó világ kialudta részegségét, kora reggel nyílt szívvel, hajadonfőtt és mezténláb megy majd vidáman ujjongva a kelő Nap elé.” Eddig még nem jutottunk el. A kelő Nap sugarára sokan sóhajtva ébrednek. Milliók nézik gondterhelten, hogyan siet a napisten földkörüli útján. Minden nap újabb kegyetlenségekkel és romlással jár. Eljön azonban annak az ideje, hogy minden emberfia hajadonfőtt, nyílt szívvel és mezténláb megy vidáman az új nap reggele elé.

Ne higgyék, hogy ezeket a kijelentéseket a Confessio megnyugtatásul szánta, ahogyan az ideges embert csitítgatják: „Holnap is nap lesz, és minden jóra fordul”.

A „hajadonfőtt, nyílt szívvel és mezténláb a Nap elé menni” a dolog finoman mély értelmű megfogalmazása. Ez a beavatottak nyelvezete, a beavatottak életének költői megközelítése. Ha Ön is felébred álmából, akkor erre Ön is képes lesz és ezt fogja tenni.

A „hajadonfőtt, nyílt szívvel és mezténláb a Nap elé” ugyanakkor a három isteni erő, Uránusz, Neptun és Plútó jelképes jelölése. Uránusz a szív megújítója, Neptun a fej megújítója, Plútó pedig a megvalósító, erőteljes, továbbhaladó lebontó.

Mit jelent a nyílt szív? Ezt legtöbbször teljesen félreértik, vagy legalábbis nem értik egészen. Egyesek azt mondják, hogy a nyílt szívű ember rendkívül megérző, kellemes ember. A gnosztikus azonban nem elégszik meg ilyen határozatlan kijelentésekkel. A gnosztikus tudomány bebizonyítja, hogy aki a gnosztikus tanulóságra készül, annak szíve testileg is megváltozik. A szívnek a gerinc közelében fekvő része, a gerinci szellemtűz felé néző része annyira megváltozik, hogy a szív az akaratnak engedelmeskedő izommá válik, s a testnek ezt a motorját az emberi szellem irányíthatja. Ennek következtében a tanuló többek között szükség esetén beléphet a belső területekre.

Ezt a nagy változást az uránuszerők okozzák. Ha a tanuló elért a fejlődésnek erre a fokára, akkor az érzelmein is uralkodik, ezeket céltudatosan alkalmazhatja, képes a szívével gondolkodni. Szóval nem esik többé áldozatul az érzelgősségnek, a helytelenül irányuló érzelmeknek. Nem áraszt el másokat zabolátlan érzelmekkel és indulatokkal, amelyek azoknak gondot okoznak, vagy életüket tönkre teszik.

Találkoztak-e már valakivel, aki képes a szívével gondolkodni, akinek tudatosan van meg az érzése? Az ilyen ember olykor ridegnek, megközelíthetetlennek és szívtelennek tűnik, őbenne azonban nagy tűz lobog, amelyet pedig nem fecsérel el, ez a tűz nem emészt fel másokat. Ez az örök tűz nem indulatos, nem szenvedélyes, hanem célzatosan azokra irányítható, akik a sötétben tévelyegnek. Ez az igazi szeretet tüze, mely nem okoz veszekedést, hanem mindent széppé és nagyszerűvé tesz.

Ha ebből megértenek valamit, csak akkor beszélhetnek szeretetről. Meg kell tanulniuk a szívükkel gondolkodni. Minden másnak pedig, ami még Önökben időzik, a szüntelen megérkezés sziklazátonyán kell összezúzódnia. Soha sem szabad elfelejteniük, hogy a Gnózisban és a Rózsakereszt rejtélyiskolájában mindenkire vonatkozik a követelmény: mindent, vagy semmit.

Az uránuszerők korszakunkban óriásian hatalmasak és rendkívül erőteljesek. A megérzés formájában is megmutatkoznak. Mi a megérzés (a megsejtés értelmében)? Az ember azt mondja: ez egy önkéntelenül felmerülő érzés, kívülről jövő spontán gondolat, olykor profetikus jellegű. Ez azonban pontatlan meghatározás. Az igazi intuíció, a tökéletes megérzés az Istennel való mindennapi kapcsolat, a Krisztussal való együttélés: mi azt mondjuk: amikor az ember önmagát az életszellem bolygóközi világára hangolja, hogy annak a világnak rezgéseit erre felkészült testünk felvehesse és tudatunkba bevésődhessenek. Ez a megérzés, ez az intuíció.

Uránusz szinte tűz. Ez a felhőkön mihozzánk visszatérni akaró Krisztus, akiről az Írás beszél. Belénk akar ereszkedni fehér rózsaként, és eltölteni egész rendszerünket, hogy lényünk aurikus felhőiben arany csillagként jelenjen meg egész gondolkodásunk, akarásunk és cselekvésünk hátterén.

Persze tudják, hogy ha a Krisztus újra eljön, ha a nagy, szent uránusztörvény teljesül mirajtunk, akkor ennek óriási megtérés, megfordulás lesz a következménye. Ha Máté írásának prófétai 24. fejezetét ebben a megvilágításban olvassák, akkor jobban megértik.

Uránusz erősen egyéni befolyásán kívül van egy általános irányú működése is: a Krisztus ezen a világon teljesülő törvénye, a Vízöntő tűzvihara. Ez a tűzvihar először a női nemet éri el és érinti meg.

A rózsakeresztesek filozófiája azt tanítja, hogy az asszony pozitív élet-testtel és negatív anyagtesttel rendelkezik. E szerkezeti sajátosság miatt az asszonyok általában inkább képesek az uránuszrezgések felvételére, és tetterejükről azzal tanúskodhatnak, hogy a krisztusszeretet tüzét átnyújtják az arra vágyóknak. Ezért az asszonynak az eljövendő világforradalomban nagyon aktív szerep jutott és nagy erőket fog kifejteni. A Rózsakereszt Iskolájában az asszonyok száma az utóbbi években egyre növekszik. Ahogyan azelőtt a férfiak voltak többségben a tanulók között, úgy most az asszonyok száma nagyobb. Ez a tény arra vezethető vissza, hogy a Rózsakereszt Iskoláját is felhasználják az asszonyok előkészítésére, hogy a következő átváltozási folyamatokban elláthassák eljövendő feladatukat. Ahogyan az asszony a századok folyamán régebben vénusz-tulajdonságaival, áldozatával a férfi nyers erejét más pályára tudta vezetni és az állati mars-lényt képes volt enyhíteni, úgy most is nagy áldozatot kell meghoznia, hogy az élethullámunk hímnemű felét rabul ejtő intellektuális őrületet, az ész-rögeszmét, melytől az emberiség kimondhatatlanul szenved, összetörje, és a gondolkodást megújítsa az uránusz-szeretet tüzével.

Az asszonyoknak tehát nagy és pompás feladat jutott: az általános megmentés a tisztán női ellenállás tetterős megszervezése segítségével, erőszak és fegyverek nélkül, teljesen a Krisztus és az uránusztűz erejében.

Az uránuszsugárzásra adott negatív reagálásnak kell tekintenünk a több országban felállított női katonaságot, katonai szolgálatot. Ez a helytelen reagálás annak a következménye, hogy az eljövendő nagy változásra célzó uránuszműködés még nem jutott el az emberek tudatáig. Ha meggondolják, hogy az asszony milyen képességekkel rendelkezik, ha utána járnak, hogy milyen szerepet játszott a világtörténelemben és a politikai fondorlatokban, akkor tudják, hogy a nagy történelemkönyv sok lapját asszony írta tele, asszony keze van a dologban, ha általában a háttérből is, de nem kevésbé pozitívan. S ha meggondolják, mekkora befolyást gyakorol az asszony a férfire, akkor világos, hogy az asszony – a hajlamai alapján – mindenképpen képes a jelenlegi fejlődésnek véget vetni.

„Ahogyan az ember fejében két hallásra szolgáló szerv van, kettő lát, kettő szagol és egy beszél, valamint a fülektől hiába követelnénk meg a beszéd képességét, sem a szemek nem képesek zenét élvezni, úgy megvolt az ideje a látásnak, megvolt az ideje a hallásnak és a szaglásnak is. Már csak az van hátra, hogy az idők gyorsuló és lerövidített folyásában a nyelv is részesüljön a teljes megtiszteltetésben, hogy amit egykor láttak, hallottak és szagoltak, azt végre kijelenthessék.”

Itt nem a fecsegésnek csinálnak reklámot, hanem a beszéd gnosztikus-tudományos nézetéről van szó: a beszéd, mint alkotó Fiat, ahogyan Isten szól, és meglesz. Parancsol, és a dolog megelevenedik. A beszéd, mint ige, mint cselekvés.

Kedves Asszonyok, látják-e nagy feladatukat? Ragadják meg a kezdeményezést. És tudniuk kell, hogy nehéz munkáról van szó, és sok ellenállásba ütköznek majd. Mentsék meg a világot szeretettel és tettel. És bizonyára érthető, hogy akkor meg kell válniuk a korlátozottságaiktól. Sok asszony tette magáévá azt a szűk látókört, hogy feladata a háztartásban és gyermeknevelésben merül ki. Van egy csomó primitív hajlam, mint az anyai ösztön, meg a védettség, a kuckó szükséglete.

És azt se higgyék, hogy a világ leromlása kizárólag a férfiak bűne, akik ellanyhultan és tehetetlenül az asszonyok segítségére várnak. Hamarosan belátják, hogy ez a vélemény sem helyes.

Mindkét nemben benne lakik Isten szelleme, mindkettőben kifejezésre jut az ember magas rendeltetése. A két nemnek a világon teljesen egyenrangúan kell együttműködnie. Az emberiség csak akkor haladhat, ha mindkét nem, a férfi is meg a nő is belátja egymásrautaltságát, és együtt építik testvéreink új házát.

Mint a Vízöntő szolgái, minden erőnkkel erre a teljes egyenrangúságra törekszünk az élet minden területén és megmutatjuk nőtestvéreinknek az ő nagy feladatukat az eljövendő világeseményekben: a világ megváltását. Eközben pedig minden értelmi felfuvalkodottság, minden intellektuális elbizakodottság megsemmisül.

Ahogyan az asszonyok a megfogant egyéni élet érdekében mindent elviselnek értünk, és fájdalmakban megszülik és eltartják azt, úgy hívja őket az uránusz-szeretet, a Vízöntő forradalmasító ereje, hogy tartsák meg az emberiség életét, és emeljék magasabb fokra.

A Kígyóban és a Hattyúban három csillag ragyog: Uránusz, Neptun és Plútó. Ezek Isten határozatának hatalmas jelei. Uránusz magasztos szándékaitól valamelyest közöltük, hogy elgondolkozhasson róla. Neptun megújító ereje és Plútónak a meglévőt felbontó képessége nem kevésbé fontos.

A Kígyóban és a Hattyú jelében Isten három hatalmas küldötte ragyog. A Szerpentáriusz klasszikus kígyóbölcsességéből és a Hattyúból, az eredeti tisztaság és szeretet jelképéből három óriás erő kelt fel: Uránusz, a szív megújítója, Neptun, a fej megújítója, és Plútó, a kivitelező, az erőteljesen haladó és leromboló.

Kíséreljük meg szüntelenül megérteni Isten örök törvényeit, melyek a Kígyóból és a Hattyúból jönnek el hozzánk.

3. A Kígyó és a Hattyú (II)

A gnosztikus filozófia veszélyes tudomány. Minden idők egyik legnagyobb filozófusa kijelentette: „Túl sok tudomány bosszúságot okoz, aki tudást halmoz, az fájdalmat halmoz”.

Ez a filozófus a belső, gnosztikus tudományra gondolt. Megtapasztalta, hogy az ember a tisztítótűzbe veti magát, ha az igazságot fürkészve minden dolog örök ősforrásához próbál közeledni. Rájött, hogy e tűz lángjai belső küzdelmet okoznak és megsemmisülést jelentenek. Felfedezte, hogy aki ehhez a szellemi tűzhöz közeledik, az megfékezhetetlen erőket szabadít fel.

A gnosztikus filozófia veszélyes tudomány. Ha az igazságkereső belép a bölcsesség szent templomaiba, akkor nincsen visszaút többé. Vagy előrelép, vagy belepusztul. Ez feltétel és világtörvény.

Amely tanuló a tökéletes önátadással az emberiségszolgálatra készül, felfelé vezető útját fájdalmasnak tapasztalja. Így az emberi élethullám is nagy fájdalmakat szenved a fejlődés ösvényén, fájdalomkiáltások remegtetik meg a világot. Ezek az emberiség igazi megszületésével járó fájdalmak, ez világtörvény. A felettesebb testek fejlődnek. A világ kereke végtelen spirálisokban kering, és minden spirális újabb követelményeket támaszt. Az emberiséget ez tájékozódásra kötelezi, az emberiség kénytelen ehhez igazodni, kénytelen együtt ebben az irányban menetelni. Akkor azonban megjelenik az alantas erő lehúzó, szívó hatása, megragadja őt a megkristályosodás. Ez a meghasonlottság állapota. Az örökös keresés során az ember először kiegyezést keres: megpróbálja azt is elnyerni, de ezt is megtartani. Erre aztán a megsemmisülés következik, a fájdalom. Aki a bölcsességet szaporítja, az a szenvedést gyarapítja. Vagy pedig a pusztulás jelentkezik. A visszalépés vagy a helyben állás pusztulást jelent.

A bölcs rendeltetés a szörnyű szenvedésnek ezt a folyamatát hozzáigazította az emberiségfejlődés téridőrendi lehetőségeihez. A gnosztikus filozófia pedig azért oly veszélyes, mert a felgyorsított folyamatot képviseli, mely a dolgok természetében szintén benne rejlik.

Nem nehéz megérteni, hogy aki a felgyorsított folyamatot választja, az ennek megfelelően szenvedéstöbbletet várhat el, és rövidebb idő alatt számtalan konfliktust kell kibírnia és megoldania. Az erős azonban, aki megpillantott valamit az igaz világosságból, aki ragyogni látja a fényt az élet láthatárán, az átlépi a határvonalat, hogy csatlakozzon az útépítők seregéhez. Aki felismeri az istenfáradozást, Krisztus szenvedését ebben a világban és ezzel a világgal, az ujjongva választja a felgyorsított folyamatot, mert segíteni akar Istent és embert megváltani és célba vinni. Ez a felgyorsított folyamat az egyetemes szeretettörvény legragyogóbb bizonyítéka. Ha az ösvény nem létezne, akkor ez a mindenségmegvalósítás hiányosságát jelentené.

A megszabadulás két úton lehetséges. Az egyiket a szeretet törvényének, a másikat a törvényszerűség törvényének akarjuk nevezni.

Ha Ön meg akar szabadítani valakit a pokol kapujától, akkor bizonyára nem egy lassított felvétel csigatempójában vezetné kifelé, hanem karon ragadja és gyors rántással a világosságra vonja. Ez a szeretet. Nem érzi-e életének titokzatos ösztönzését? Nem érzi-e, hogyan érinti meg Önt ismételten Isten lélegzete? Nem beszél a szeretet nyelvén? Érzi-e, látja-e a szent jelenlétet? Megérti-e a szeretetteljes fáradozást, amely a csalódásokból és csalatkozásokból, korlátozottságaiból az igazi szabadságba akarja emelni Önt? Nem érzi-e, hogyan hasad meg a lelke, amikor a hívás elhatol Önhöz, de Ön nem hallgathatja meg, mert az alantas gúzsba köti és lefogja Önt?

Ne próbálja ezt ésszel megérteni! Ehhez a legbensőségesebb megérzésére van szüksége, akkor megérti, hogy a beavatás ösvénye a szeretet ösvénye. Ha mindebből csak egy leheletnyit is megért, akkor lábát már az ösvényre helyezte, akkor kiemeltetik az idők örvényéből Isten örök megrendíthetetlenségébe. Akkor felemelkedik a szeretet tágas, alaktalan, ragyogó átlátszóságába. Ilyen szeretetet tanúsított az Atya irántunk, amikor a Fiát, a Krisztust küldte hozzánk.

Őt szeretjük egész lelkünkkel, egész szívünkkel és egész eszünkkel. Ez a Rózsakereszt Szerzetének szent ismérve. Ez a Vízöntő kovásza. Ide hallgasson, kedves Olvasó: mi a Krisztust szolgáljuk!

Ezt azonban valóban és cselekedve akarjuk tenni. Ezoterikus értelemben vagyunk forradalmárok, mert észrevettük a titokzatos szeretetfáradozást az életünkben, mert az emberiségnek meg akarjuk mutatni a megmenekülés útját és ezen az úton szívesen megyünk előtte. Ahogyan Atyánk, Rózsakereszt Keresztély, a Rózsakereszt Szerzetének misztikus feje, tárt karokkal jött az emberiséghez, felajánlva titkait és kincseit, a szellemi aranyat, úgy az a mi feladatunk, hogy példájára önmegtagadásban és szeretettel folytassuk az ő művét.

Ha Ön is megérez és megért ebből valamit, akkor Neptun, az isteni határozat egyik magasztos küldötte megbeszélésével folytatjuk, ahogyan az előbbi fejezetben Uránuszt beszéltük meg.

Uránuszt a szív megújítójának, Neptunt pedig a fej megújítójának neveztük. Itt újra megmutatkozik, hogy a kozmikus építőművészet és a kereszténység ugyanazokon az alapokon nyugszik. Ha a sötétből ki akarunk törni a világosságra, akkor a szívet kell először is megújítani: Uránusz. Ha a szellemben újjászületettekként akarunk felébredni, akkor mindenekelőtt meg kell halnunk Krisztusban: Uránusz. Ha a világ a legmélységesebb földi éjszakából egy új hajnal pirkadatára akar ébredni, akkor meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy a Krisztust megértse. Akkor el kell egyengetni az utat, hogy találkozhassunk a Krisztussal: Uránusz.

Ha Neptun által meg akarjuk érteni Istent, akkor először Uránusz által meg kell értenünk a Krisztust: „Istent soha senki nem látta, de az Atya egyszülötte megmagyarázta nekünk”. „Hogyan akarjuk Istent szeretni, akit nem látunk, ha ugyanakkor felebarátunkat gyűlöljük, akit látunk?” Hogyan lehetünk elvontan vallásosak, mialatt a valóságban a vallást elutasítjuk?

Ezért tehát minden további elgondolkodás előtt a Krisztus következik. Ő minden mindenben, Isten ajtajának arany kulcsa. Ezt üzeni Uránusz, ez minden gnosztikus mágia lényege. Ha mágikus ráfordulásánál a Krisztus-szintézist mellőzi, akkor fekete mágiára vetemedett. Ha az uránuszüzenetet elutasítja ezen a világon, akkor a világosság helyett a sötétséget részesíti előnyben. Ezért vésődött be Rózsakereszt Keresztély sírboltjába – a jelképes legenda szerint – a kijelentés: Jézus mihi omnia – Jézus mindenem.

Lépjünk be tehát Uránusz kapuján Neptun felé, hogy fellebbenthessük Ízisz fátylát. A Krisztustűz behatol a kapun, a fehér rózsán keresztül. Ez tisztító tűz, mely a szívet megérinti és az agyalapi mirigyet gyorsabb rezgésre készteti. Így szakad ránk az éjszaka. Amikor Krisztus eljön hozzánk, amikor a nap nyugalomra tér, akkor természettörvényesen leszáll az éj. Akkor kiküldenek minket a világ éjszakájába, hogy a világosság igazi küldötteiként elvégezzük a munkánkat. Akit a Krisztustűz fáklyává lobbantott, az segéd, az segítő. Az cipeli, viseli a keresztet.

Tudják-e mit jelent Krisztust szolgálni a földi éjszakában? Ez a kereszt vállalását jelenti, ami fájdalommal jár.

Az éjt azonban a hajnal követi, az elérés reggele. Az isteni Neptun reggel jön el hozzánk. Nyomait pedig abban a csodás, finom szervben hagyja hátra, amellyel mindannyian rendelkezünk a tobozmirigy formájában. Ezen a halmon, a koponyák hegyén fejeződik be a kereszthalál, és megyünk fel a feltámadás révén a delelésbe, ahol a Szent Szellem – Plútó – erői ünneplik diadalukat, a pünkösdi tűz lángjai csapnak a magasba és Íziszről végképpen lehull a fátyol. Ekkor felragyog az ékkő az emberi lélek homlokán, kimondják és meghallják az alkotó Fiátot. Ekkor lett az ember igazán ember.

Neptun a fej megújítója, az Isten ábrázolására alkotott ember. A fej az istenötlet kihirdetője. Ez a tanuló ösvénye, Isten gyermekének útja.

Az emberiség azonban, mint tömeg, még az alantashoz van kötve. A szellemi erők hangját még nem képes meghallani: Neptun mégis hat. Ahogyan az Atya a Fiún keresztül működik, úgy a Fiú az Atya által hat.

Ha a hivatott ember még az alantashoz ragaszkodik és nem akar megszabadulni, akkor Neptun méreggel jelentkezik, mint megmérgező, összezavaró, krízisbe hajszoló, a romlást serkentő, a rákot keltő, az ószövetség Istene. Most már tudják, miért van benne a Bibliájukban az ószövetség is. Isten emésztő tűz, ha az ember nem hajlandó elfogadni a Krisztustüzet. Ismerjék fel korszakunk elektromos, ideges feszültségét, mint uránusz-hívást: a törvényszerűen fokozódó hanyatlás a neptuni megmérgező folyamat, amire a halál következik Plútó által. Elsötétült az emberiség arca, lehajtott fővel bandukol útján.

Neptun azonban a fej megújítója, ugyanakkor „méregtelenítő”, a kezdetek megújítója, a szent Alkotó, akiből és aki által mindenek lettek. Ezért csendül fel a világon a megszabadulásra való felhívás, ezért beszél a Confessio Fraternitatis az isteni határozat jeleiről, melyek a Kígyóban és a Hattyúban ragyognak. Ezért zeng ezen az összetörött világon Neptun fejmegújító felhívása a feltámadás értelmében.

Isten szolgái, a rejtélyiskola tanulói hallgatnak erre a hívásra és alávetik magukat a megújulás egész folyamatának. E misztikus elgondolkodás után nem építünk továbbra is légvárakat, hanem a valóság talajára állunk és elkezdjük végezni a feladatunkat.

Ahogyan Uránusz többek között a nők mozgalmainak a kezdeményezéséhez adta meg az impulzust, úgy Neptun új nevelési és oktatási módszert hoz magával, az „új iskolát”, amelyet már ma megvalósítanak a Rózsakereszt iskolái. Az új iskola az érettebb ifjúságot az emberiség Idősebb Testvéreitől kapott irányvonalak szerint fogja vezetni, hogy végül kifejlődjenek az ember magasabb erői és el lehessen vezetni a Vízöntő-korszakban érvényes rendeltetéséhez, a szellem, a lélek és a test egyesüléséhez.

Korszakunkban az egész oktatási rendszer az uralkodó természetrend követelményeihez igazodik. A fiúkat és lányokat a jóváhagyott elfajulás segédmunkásaivá idomítják. A diplomák hajhászása okozza a sok korai bajt. A legnagyobb hazugok és a legügyesebb csalók jutnak a legjobb anyagi helyzetbe, s az ő útjukat mutogatják az ifjúságnak, mintha ez lenne az igazi emberség célja. Önök pedig, szülők, akik gyermekeiket családi becsvágyból középiskolába és főiskolára küldik, tudják-e mi vár rájuk ott? Tudják-e, hogy a gimnáziumokban, főiskolákban és hasonló intézményekben az örökkévalóság értékeinek nyoma sem található? Tudják-e, hogy gyermekeiket a fokozatos megmérgezésnek teszik ki? Azért teszik, mert diplomákat követelnek meg, amelyek teljesen értéktelen papírok, ahogyan a gyakorlat ezerszer bebizonyította. Ezt pedig azzal az ürüggyel teszik, hogy gondoskodnak róluk! Nem mutatkozik-e meg itt is, hogy – ahogyan egy nagy pedagógus mondta – a szülők lehetnek gyermekeik legnagyobb ellenségei? Elég ebből – ezt mindannyian megállapíthatjuk! Csak nem elégedhetünk meg a megállapítással. A Gnózis tanulóját, a tűz szolgáját arról lehet megismerni, hogy felhagy a korhadttal, elhagyja a megkristályosodottat, és új házat épít. Az új oktatási rendszer harmonikusan a lét új és egyetlen céljához igazodik, és olyan szakmákra készít elő, amelyekből az emberiségnek valóban haszna lesz, amelyek az emberiséget szolgálják, mindazonáltal mentesek lesznek korszakunk társadalmi hazugságaitól és a leromlás butító befolyásaitól.

„Aki tudást halmoz, az szenvedést termel.” Amikor Ön is elgondolkozik ezen, és gondolkodásának látóköre tágul, felfedezi, hogy ebből sok következtetést kell levonni, számtalan következményt vállalni. Ha részt akar venni mivelünk az újjáépítésben, ha be akar állni az útnyitók soraiba, akkor sok fájdalom vár Önre. A minket tettre ösztönző belső tudomány belső konfliktusokat kelt és lebontásra sürget. Ezért veszélyes tudomány a gnosztikus bölcsesség.

Egyetlen tartalma azonban szeretet. Érzi-e ezt a titokzatos hajlamot az életében? Érzi-e, hogy Isten lélegzete újra meg újra Ön körül lebeg? Megérzi-e ezt a szent jelenlétet? Érti-e ezt a szeretetfáradozást, mely a csalódásból, csalásból és csalatkozásból, a korlátozásaiból ki akarja emelni Önt az igazi szabadságba?

Megérti és megáévá teszi, s ezért nem léphet vissza többé. Ha a szent jelenlét megérintette Önt, akkor zárul a mágikus kör Ön körül, melyből nem menekülhet többé. És összekulcsolt kezekkel rebegje velünk Rózsakereszt Keresztély hatalmas imáját: Jesus mihi omnia!

4. A Kígyó és a Hattyú (III)

Felfedeztük, hogy a Confessio Fraternitatis VIII. fejezetében említett isteni határozatnál a három rejtélybolygóról, Uránuszról, Neptunról és Plútóról van szó. Uránusz a szív meg újítója, Neptun a fej megújítója, Plútó pedig az ezt követő újjáépítő.

Uránusszal megtanulunk a szívünkkel gondolkodni, szóval zavaros érzelmeinken uralkodni, úgy hogy érzéséletünk, mint igazi krisztus-szintézis, a szív helyes kifejezésre jutása nem sértő, nem kártevő, nem dúló, hanem ellenőrzött és irányított működésű lesz, mindent jóra fordít, széppé és tisztává tesz.

Korszakunkban érzelmi életünket ez felkavarja. Az orkán erejével tombol lényünkben a megsemmisülés. Tép és szakít, rombolva terjed, megragadja a legjobbakat közöttünk és levizsgáztatja, próbára teszi. Egyetlen nap sem múlik el, hogy ne hallanánk házasságok felbomlásáról, lényeges, vészes eseményekről, férfiak panaszkodnak nejeikre, és asszonyok panaszkodnak férjeikre. Férfiak és nők rombolják, megsemmisítik tudva, vagy akaratlanul is mások békességét, fejlődését és karmáját.

Érthető, hogy akiken Uránusz a legerősebben uralkodik, azokat találja el az uránikus működés negatív hatása is elsőnek. Azt is beláthatjuk azonban, hogy a Vízöntő tűzviharának nem szabad az érzelmi élet káoszába vesznie. Ha ugyanis az ember ebben a negativitásban marad, akkor a mennybemenetel, amelyben kezdetben hitt, pokolraszállássá változik. Nincsen olyan tanulótársunk, akinek ne kellett volna letennie ezt a vizsgát, vagy ne lenne kellős közepén, vagy legalább is a felkészülés állapotában. Csak az lesz a kérdés, hogy ezt a vizsgát képesek-e letenni, vagy megbuknak, azaz új korszakunkra alkalmatlannak találtatnak. Ha sikeresek, akkor újjászülethetnek a Vízöntő másik tűzvihara számára.

Ezt az újjászületést kieszközöljük a mennyei krisztusjel jelentésének a megértésével, valamint önmegtagadással és az én mellőzésével. A misztikus Uránusz azt mondja: „Aki hajlandó elveszíteni az életét, az megtalálja azt”. Ez a személyesség teljes megtagadását, béklyóink összetörését jelenti: kilépni a személyes körből, és tudatosan vállalni az egész emberiség kollektív szenvedését és fájdalmát, hogy az emberiségben tettre ébreszthessük az isteni szikrát. Az önmegtagadás, a személytelenség a „mindenben mindennek lenni” a hegyi beszéd egyik legmegszabadítóbb eleme.

Korszakunkban mi a legfontosabb? Hogy boldogok legyünk? Hogy elnyerjük a szabadságot? Hogy megszülessünk testben, vagy lélekben, vagy szellemben? Mert ez a szokásos törekvés célja! Az ember a személyiség kielégítésére törekszik, ez azonban elérhetetlen. Így keresik mennyországukat, primitív keresztények! Ha hozzátartozóink, s persze mi is, elnyerjük a mennyországot, akkor minden rendben van?

Ma azonban sokkal nagyobb dologról, az egész emberiség megszabadításáról van szó. Ezért jönnek el a szellem nagyjai az emberiséghez. Ezért tűr és szenved a Krisztusszellem, és ezért választották jelszavukul, vezérfonalukul az útépítők „a művel szembeni engedelmességet”. Engedelmesen a művet, Isten szent munkáját végezni. Ezzel szemben minden másnak háttérbe kell szorulnia. „Aki apját, anyját jobban szereti nálamnál, az nem méltó énhozzám” – mondja a Krisztus. Szóval hogy a belső Krisztus megszülethessen bennünk, hogy megjöjjön az igazi megszabadulás és az igazi boldogság, ahhoz az Önök által most már ismert utat kell bejárnunk.

Ez a pozitív Vízöntő mozgalom: Krisztust szolgálni. Ez az a Vízöntő mozgalom, amelynek nálunk a fej megújításához, Neptunhoz kell vezetnie.

Ha Uránuszra negatívan reagálunk, akkor elkerülhetetlenül ránk tör a negatív Neptun, a mérgezés és rombolás Neptunja. Ha viszont van merszünk próbálkozni a kereszténység követelményeivel, akkor áthatol hozzánk Neptun isteni fényessége, akkor bekövetkezik a szív újjáépítése, tehát az igaz szeretet megvalósítása, amit a fej újjáépítése követ, az elvont lét, az absztrakt létezés megelevenedése, amely pedig lángra lobbantja az isteni szikrát. A tűz aztán felemészti Ízisz fátylát és megtörténik a nagy csoda. A Jesus mihi omnia – a Jézus mindenem – után felujjong a Rózsakereszt felszabadult testvére: Jézus Deus et Homo: Jézus Isten és Ember.

A Confessio Fraternitatis azonban teljes akar lenni. Plútóról is beszélnünk kell tehát. Uránusz és Neptun minden működése mellett a világon az éber ember számára végül Plútó tevékenysége a legfontosabb. Plútó az az energikus fáklyahordó, amely kanócot dob az elrothadt házba, a korhadtba és idejét múltba.

Persze gyönyörű erről beszélni, de hogyan kell megvalósítani? Hogyan tépjük ki a korhadtat és siralmasat a szívből és a fejből? Hogyan szabadulunk ki a nyomorúságból? Megértik-e, hogy ez a legfontosabb? Ehhez van szükségünk a Plútószellemre.

Vannak olyanok, akik egész életükben jógyerekekként járnak-kelnek eszményeikkel, programjaikkal, karácsonyi fecsegéssel, nagypéntek-könnyekkel és húsvéti tojással. Ha elfogy a tojás, akkor a boldogságnak is befellegzett. Ekkor az egész emberiség a pokolba zuhan, saját gyártmányú poklába, minden templomi énekével és zsolozsmjával, költőivel, gondolkodóival és házisült filozófusaival együtt, rózsakeresztes tanulókkal és más ezoterikusan tájékozódókkal egyetemben. Minden könyvünkkel és képletünkkel együtt pokolra vetnek minket.

Aki igazán keresztény, az cselekszik! „Nem mindenki, aki Uram-Uramot mond nekem, jut be a mennyek országába, hanem aki az én Atyám akaratát teljesíti”. „Amit testvéreim legcsekélyebbjeivel tettetek, azt velem tettétek.” Ez Plútó. Ha ennek a szelleme hatja át Önt, akkor képes Plútót, a megvalósítót, az összetörőt és újjáalakítót megérteni, az ember szent alkotóképességének helyrehozóját. A magasabbat csak olyan mértékben lehet megvalósítani, amilyenben az alantast megzabolázták és semlegesítették. Ami az egyedre érvényes, az érvényes a közösségre is!

Az emberiség fejlődése bizonyos terv szerint megy végbe. Mint a Szellemi Iskola tanulói, megtanuljuk, hogy minden szellemnek alkotó lénnyé kell válnia Isten példájára és ábrája szerint. Ezért az emberiség megszabadítása szolgálatának kell szentelnie magát. Mert ez képezi a további spirálisokban haladó fejlődés alapját és a következő fokot az emberiségfejlődés ösvényén. Ennek érdekében minden akadályoztatásnak el kell tűnnie az életünkből, s ezért az alkotóképességgel való minden visszaélést súlyos büntetés követi. Ezt a munkát végzi el Plútó az élet Szent Szelleme.

A munkát pedig velünk és általunk végzi. Az egyes nemzetek kölcsönösen jelentenek megpróbáltatást egymás számára, mert a tömeg még túlságosan öntudatlan. Heves megrázkódtatásokra van tehát szükség. Mi ezeket tudatosan várjuk. Ismerjük az isteni határozat regeneráló, helyrehozó működését, amelyet megjelentetett a Kígyóban és a Hattyúban, ezért tehát bevetjük egész szívünket az uránusz-feladat érdekében, egész eszünket a neptunfeladatért és a megvalósító, újjáépítő Plútó cselekvéséért.

Így szolgáljuk őt, aki volt, aki van és aki eljövendő, az élet Urát, a Krisztust, aki eltölti a mindenséget, aki minden rózsakeresztes törekvés kezdete és vége. Ez a Krisztus az örök, egyetemes szeretettörvény alapján hagyta, hogy a föld foglyul ejtse őt. Most pedig ennek a szentnek a vére egyhangú egyenletességgel csepeg gecsemán kertjébe – a küzdelem újra elkezdődött.

Az emberiség pedig nyugodtan alszik tovább. A szenvedőnek a fájdalomkiáltása megrengeti az egész világot: „Egyetlen órácskát nem tudtok éberen őrködni velem?” Amit az oly rettenetes, keserű gúnynak tetsző isteni kijelentés követ: „Aludjatok csak, íme közeledik, aki elárul engemet.”

Ahogyan Isten ilyen jeleket, sőt ábécéjét szórta tarkán a szentírásba is, úgy véste bele világosan a csodaművébe, az egek, a földek és az élőlények alkotásába is. Ekként, a csillagászokhoz hasonlóan, akik előre látják a nap- és holdfogyatkozásokat, mi is előre felismerjük az egyház elsötétedését, valamint azt is, hogy meddig fog fennállni.

Mi is teljes egészében ilyen betűkből vettük mágikus írásunkat, hogy új nyelvet állítsunk össze belőle, mellyel kifejezhetjük a dolgok lényegét. Emiatt nem lenne csoda, ha a többi nyelvet nem beszélnénk oly kifogástalanul, mivel azt is tudjuk, hogy ezek a nyelvek nem tűnnek a bábeli nyelvzavar által meggyalázott Ádám vagy Hénoch nyelvének.

Confessio Fraternitatis R.C., IX. fejezet

5. A mágia, mint új nyelv

A Confessio tanulmányozója bizonyára észreveszi, hogy ez az irat semmiképpen sem hitvallás általános értelemben, tehát nem dogmatika, nem azon dolgok és fogalmak felsorolása, amelyek összeegyeztethetők a rózsakeresztesek meggyőződéseivel, vagy éppenséggel nem felelnek meg azoknak, hanem alaposabb vizsgálat kideríti, hogy a Confessio óriási prófétai munka, hatalmas jövendölés.

Ha sikerül figyelmen kívül hagyni olykor primitíven együgyűnek tűnő felületét, exoterikus nézetét, akkor feltárul egyetemes, korlátlan, végtelen értelme, és felfedezzük, hogy az igazság tündöklő útja szivárványként ível láthatártól láthatárig. Az ígéretnek ez a boltozata tükröz minden látható és láthatatlan színt, mely valójában bent cseng a szférák harmóniájában, úgyhogy nem csupán színpompás spektrumról, hanem az egész hanglétra jelenlétéről is beszélhetünk. Itt olyan törvényről van szó, amely ellen a mágia művésze soha sem vét. Ha a kereső megtalálja és alkalmazza ennek az ősbölcsességnek a kulcsát, akkor a bölcsesség mindent átható áradatának lenyűgöző hatalma tárul fel szemei előtt.

Az asztrális térben van egy hely, amelyet a szent hegynek neveznek. Amikor a tanuló először közeledik ehhez, megpróbálja megmászni. Féktelen energiával ront neki a meredek szikláknak. A hegy láttán próbatételre gondol. Megfeszíti izmait és a sziklákhoz nyúl, hogy felhúzódzkodjon. Csodálkozására azonban a levegőbe kap. A sziklák valótlanok. A szent hegy nem sziklaalakzat, hanem erőből áll.

Ennek felfedezésébe a tanuló szinte beleszédül. Ekkor megpróbál a hegybe behatolni. A felület azonban visszalöki. Szinte falba veri a fejét, a hegy anyaga ellenkezőjére változik az ő számára. Az erő anyagnak bizonyul.

Ez a mi korszakunk káprázata, amelyben a filozófusok is zátonyra futnak. Ebben botlik el egy Hegel, dialektikájával, az erő és anyag viszonyának őrült elképzelésével, ezek kölcsönhatásával ebben a meggyalázott természetrendben. Az ember az anyaghoz igazodik, hogy felfejlődjön. Felemelkedését az anyag segítségével akarja megvalósítani. Eközben azt kell felfedeznie, hogy az anyagi formák viszonylagosak, nem is léteznek, elképzelések, múlandók. Krízisbe zuhan. Felfedezésével, hogy az anyag erő, megkísérel áttörni az anyagon. Ekkor azonban nyilvánvalóvá válik a dialektika. Az erő visszalöki őt, és a viszonylagosságban találja magát. Egy cserép megsebzi. Jób klasszikus drámája ezerszeresen megismétlődik.

Azt mondják Jóbról: „Mindezekben Jób nem vétkezett”. Hite és bizalma megrendíthetetlen maradt. Így talál rá a tanuló a módszerre, amellyel megnyithatja a hegyet. Kimondja az igét, a mágikus képletet, mire megjelenik az Úr szivárványa. A kapu megnyílik, a zarándok beléphet.

Milyen varázsigéről, melyik mágikus képletről van szó? Mely csoda szünteti meg a dialektikát?

A nagy csoda a dolgok egyszerűségében rejlik. Ezt a varázsigét mindannyian ismerik. Megtalálják Bibliájukban. Imáikban elcsépelték. Megüresítették, kivájták, értelmetlenné tették.

A mágikus képlet, mely a tanulónak megnyitja a szent hegy kapuját, a keresztény rejtélyek alapítójának, Krisztusnak igéje: „Legyen meg a te akaratod”!

Aki ezt értetlenül mondja ki, arra eljöhet a nyugalom, az elvárás, annak a gondolata, hogy egy külső erő, Isten majd megteszi. Az ösvényen lévő tanuló azonban, aki felfedezte, hogy az egyetemes mindenhatóság, a nagy akarat a tanuló lényegében, tulajdon lénye közepén jelentkezik, a tanuló által akar megjelenni, mert a tanuló önfeláldozó szeretetáldozat révén hatolt át a szent hegyhez, a biztonság nyugalmát ismeri az őbenne lakozó istenerő tudatában. És így lép a szent hegy elé azzal az igével, amelyet nem szabad túl gyakran kimondani. Ahogyan az ószövetség jelképes elbeszélésében botjával Mózes elhasítja a hegyet, és az élő víz tör elő, úgy fogadja be a megérkezés hegye az erre érett tanulót. Elárasztja őt az eleven víz mérhetetlen bölcsessége. Felvétetik a határtalan létbe, mely nem ismer visszaesést.

Minden bölcsesség oltalmazza önmagát. A bölcsességet nem ragadhatják meg szentségtelen kézzel. Mégis mindenkinek rendelkezésére áll. Régen minden bölcsességet a rejtélyiskolák szoros csatornáin át sugároztak ki, mert nem volt más lehetőség. Az akkoriban éretlen ember a bölcsességet csak így közelíthette meg. Most azonban a mágia új nyelvére tanítanak meg minket. Ezt nem mi találtuk fel, hanem már a Confessio is említi, s ezekben az óriási években elhatalmasodnak fölöttünk. A rejtélyiskola feladata, a tanító, az idősebb testvérek, a vallás és más segédeszközök feladata teljesen megváltozott korszakunkban a magasztos Krisztusszellem beavatkozása miatt. Most már magáról az útról és az életről van szó.

A leszállásban, az involúcióban, és a kezdődő evolúció, a felemelkedés első korszakában a szellem minden nagyja megpróbálta az előre törő, útnyitó csoportokban kifejleszteni mindazokat az értékeket, amelyek az embert képessé teszik az elérés hegyén való áthatolásra. Szellemi és anyagi szerkezetünk teljesen el van látva mindennel, ahogyan az ösvényt korszakokkal ezelőtt elegyengették már. Az ígéret szivárványa már Noé napjaiban ott ragyogott a szellemi égbolton.

Az ösvény képezi az alapot, a célhoz vezető arany hidat. Krisztus és szolgái szüntelenül ennek a hídnak a karbantartásán dolgoznak, mert a feketemágus erők szakadatlanul támadják ezt.

Itt van pedig az élet, itt vagyunk mindannyian. Ezt az utat Krisztus erejében kell bejárnunk lépésről-lépésre. Nem az út azonban a cél, hanem maga az élet. Az örök teremtésnek ebben a művében, amelyben – mint szűz-szellemek – az egyik főszerepet játsszuk, az emberlények tudatossá válásáról van szó. Ezt az óriási színdarabot mutatjuk be mindannyian évmilliók óta.

Ez a fejlődés azzal is jár, hogy az eddig ismeretes rejtélyiskolákat megszüntetik és teljesen megújítják. Amikor Krisztus kiküldött segédei a munka elvégeztével lelkesen visszatértek, azt mondta nekik: „Bizony mondom nektek, ezeknél nagyobb dolgokat is cselekedtek majd”. Ahogyan pedig most a Krisztus és segédei képeznek és tartanak fenn hidat a mi számunkra, úgy kell nekünk is később hidat képeznünk testvéreinknek, akik az ösvényt még nem találták meg. Akik tehát meghallották a hívást és a belső hangot, akik tudatába jutottak ennek a dolognak, azokat a szent hegyhez terelik. És ebben a hegyben arany sziklává válnak, a bölcsek kövévé, beépíttetnek az Úr szivárványába, az arany hídba.

Amikor Pál kijelenti: „Vigyétek véghez a ti üdvösségteket félelemben és rettegésben”, akkor nem azt akarja kifejezésre juttatni, hogy gondoskodjon mindenki önmagáról, hanem feltételezi, hogy a Szerzetben igazi barátság uralkodik. Senki sem szabadulhat meg a másik megszabadítása nélkül. Várnunk kell egymásra, mert együtt képezzük a lények egyetlen hierarchiáját. Egyetlen test, egyetlen lüktető szervezet vagyunk.

Mivel végül is minden gyűlöletnek és ellenségességnek törvényszerűen szeretetté és barátsággá kell válnia, az ellenségesség és gyűlölet rendkívül értelmetlen. Ezért kell szeretnünk ellenségeinket és jót tennünk azokkal, akik gyűlölnek minket. Ez a legmagasságosabb törvény és a próféták teljesítése. Ez a legmagasabb logika, amelyet Önök is megérthetnek.

A szeretettörvény azonban nem szelíd és gyöngéd, hanem a mindent, vagy semmit követeli meg! A szeretettörvény nem pacifizmus, nem békeszerződések indítványozója, hanem lebontóan összetörő. „Isten szeretet” – idézzük a szentírásból. De Isten emésztő tűz is. Hogy a szeretettörvény teljesülhessen rajtunk és mibennünk, ahhoz szakítani kell minden régivel. A szeretet nem terem meg romlott talajon, nem virul a sötétségben, a szeretet nem kiegyezést keres.

Az igaz szeretet a kezdettől fogva abszolút, a kezdet kizárólagosa. Ez mindent megmond. Ez a szeretet mindent legyőz és letarol, ami ellene szegül. Ez a szeretet mindent képes véghez vinni. Az eléréshez vezető hidat áldozattal és szolgálattal kell megépítenünk. Áldozatunk révén testvéreink átvonulhatnak rajtunk, fölöttünk, és gyűlölőink is megtehetik az emberi fejlődés újabb lépését. Amely lélek így együttműködik a nagy feladat elvégzésében, az sok vérontás megakadályozásához fog hozzájárulni. Amely lélek hallja a hangot, de elutasítja, az maga hívja fel az ítéletet önmagára.

Alkalmaztuk tehát a mágia új nyelvét, ezzel szembesítettük Önöket. E nyelv jelei világosan be vannak vésve a teremtés csodaművébe, az egekben, a földön és a mélységekben. Ezért előre tudhatjuk, hogy mi fog történni. Ettől a mágikus írástól kölcsönöztük írásjegyeinket. Ezekben az években új nyelven beszélünk, mert a régi módon nem akarunk, nem tudjuk már régi litániánkat szajkózni. A régi nyelvünk, a régi szemléletek, amelyekben élünk és szenvedünk nem egyeznek meg már Ádám és Hénok nyelvével.

Ádám az emberiség ösvénye, Hénok a beavatás útja. Babilonhoz, az elérés kapujához semmiképpen sem közeledhetünk, ha a régi, babiloni nyelvzavarhoz ragaszkodunk.

Meglátják-e korszakunk jelét, a rettenetesen nyomasztót? Amely felszabadító rendszereket ezekben a korszakokban feltaláltak, azok mind a régi nyelvekre támaszkodnak. Minden eszményiség a régi litániához fűződik. Az egyházak és a vallások erősen abban gyökereznek.

A rejtélyiskola most a nyilvánosság elé lépett, mert az ezoterikus ösvény keresői, sőt a komolyan törekvők is még mindig a régi litániákat mondogatják, azoknak nyelvén beszélnek, s továbbra is ehhez a világhoz ragaszkodnak, ennek minden jóváhagyott igaztalanságával. Ezért kell először a mágia új nyelvének felszakítania az egeket. Ezért kell a földnek még az alapjait is megrendíteni. Mert ezt követeli meg a szeretettörvény az ő mindent, vagy semmit követelményével. Akkor aztán meghallják és megértik Ádám és Henok beszédét, és a rejtélyiskola teljes mértékben betöltheti feladatát.

Hatalmas trombitaszóként harsog Isten felszólítása a világ fölött. A megvilágosultak felkiáltottak: „ó, csak felszakítanád az egeket”! És az egek megnyílnak! És hallatszik az új beszéd, az Isten örök betűiből egekre rótt. Ez a Vízöntő felszólítása, az eleven kereszténység hívó hangja.

Önök látják a sötét felhőket, de ezek mögött ott ragyog a szent hegy fényessége. Mondjuk ki a szent mantramot, tudatosan, pozitívan, a szeretettörvény ösztönzésére, mely meg akarja menteni az emberiséget. Ekkor pedig megnyílnak az egek, és megjelenik az ígéret íve. Az elérés kapuja, az igazi Babilon feltárul, és cimbalom és furulya kíséretében felcsendül a láthatatlanok kara:

„Ez itt az Úr kapuja, amelyen a megváltott nép vonul át”.

Legyen meg a te akaratod! – Ámen.

Annyit azonban el kell mondanunk, hogy amíg néhány sastoll valamelyest utunkat állja, addig a szent Biblia kizárólagos, fáradhatatlan és szüntelen olvasását ajánljuk. Ha ez a könyv valakinek nagyon tetszik, akkor tudja meg, hogy szerzetünkhöz közel került. Ahogyan ez képezi a mi szabályainkat, s a világ e nagy csodaművében egyetlen betű sincsen, melyet ne véstünk volna az emlékezetünkbe, úgy azok állnak hozzánk a legközelebb, s azok a hozzánk hasonlók, akik ezt a páratlan könyvet teszik életük irányvonalává és mértékévé, valamint tanulmányaik és az egész emberiség útikalauzává.

Ezektől nem azt várjuk, hogy a szájuk szüntelenül harsogja, hanem hogy megfelelő módon közvetítsék az értelmét az emberiség minden korosztályának. Mi ugyanis nem szoktuk az isteni bölcsesség beszédét úgy elcsépelni, ahogyan az írás magyarázóinak végeláthatatlan sokasága, akik miatt egyesek az irányzatuk véleményéhez ragaszkodnak, mások meg hagyományos gonoszsággal viccelődnek a viaszként gyúrható íráson, amit teológusok, filozófusok, medikusok és matematikusok is tetszés szerint akarnak a szolgálatukba állítani.

Inkább kötelességünk arról tanúskodni, hogy a világ kezdete óta sem ajándékozták meg az emberiséget a Bibliánál nagyszerűbb, csodálatra méltóbb és áldásosabb művel. Áldott, akinek van, áldottabb, aki olvassa, a legáldottabb pedig, aki alaposan ismeri. Aki azonban megérti, és aszerint cselekszik, az hasonlít Istenhez a legjobban.

Confessio Fraternitatis R.C., X. fejezet

6. A csodás könyv

Mi – a rejtett titkok kutatói – tudjuk, hogy az egész mindenségben rendszer és rend uralkodik, valamint a mindenség öröktől örökké enyészhetetlen törvények alapján létezik és fejlődik.

Ahogyan fokról-fokra eltávolítjuk a Kimondhatatlant tőlünk elválasztó fátyolt, felfedezzük, hogy minden bizonyos terv alapján valósul meg.

Mi – akik megvizsgáljuk a makrokozmosz és a mikrokozmosz viszonyát – meglátjuk a pompás egyensúlyt mindenben. Ahogyan felkapaszkodunk Merkúr létrájának vékony fokain, hogy tudatos lényünket felvigyük a láthatatlanság világaiba, látjuk a természeti birodalmak életáramait az éterben hullámzani.

Mi – akik közeledünk a nagy csendhez – halljuk a csend hangját. Ahogyan – a Szellemi Iskola tanulóiként – belépünk a szellem templomába, részesülünk az elvont gondolkodás dicsőségében.

Mi – a tűz szolgái – mélyen belelátunk az emberi képességek forrásába. Tudjuk, hogy az ember kezdettől fogva mire hivatott.

Mi – Fohát kertjében rózsát szedők, szinte az érzékek elragadtatásában – meglátjuk a fejlődés ösvényét láthatártól láthatárig villámként fellobbanni.

Mi – akik tudásunkat így gyarapítjuk, látókörünket így szélesítjük, tudatunkat tágítjuk és erőinket dinamikus energiával töltjük meg – a csodálkozáson át a csodálathoz, lélegzetünk elállásától az imádat rebegéséhez, alázathoz, Isten szolgálásához jutunk.

Mi – akikre azt mondják, hogy a rideg észt becsüljük a legtöbbre – azt vesszük észre, hogy tudásunk vallásos meggyőződésben csúcsosodik.

Fejet hajtunk Isten hatalmassága előtt, mert alapos vizsgálatunk előtt minden szinten és birodalomban Isten fáradozása mutatkozik meg, és látjuk a minden mögött ható erőt, a magasztos erőt, mely bolygónkat mozgatja a térben, a világ világosságát: a Krisztust.

Ahogyan oly gyakran hangsúlyoztuk, a Rózsakereszt Szerzete korlátlanul és feltétel nélkül krisztocentrikus, Krisztus áll a központban, mégpedig nem csupán elvont értelemben, hanem minden részletben is, és minden bizonnyal nem kevésbé a keresztény nyelvezetet illetően. Ha a keresztény szóhasználattal felhagynánk, akkor ez gnosztikus-tudományos szempontból felelőtlenség lenne, s mozgalmunkat, a világon végzett munkánkat megfosztanánk a szükséges erőtől. Megkíséreljük kifejteni, miért igaz ez.

Korszakunk emberiségének számtalan kimagasló képviselője juttatja a társadalmat nagy szellemi és erkölcsi értékekhez, amelyekre az Istennel és világgal összefüggő élethez szükség van, s amelyeket az emberiség egyes részeinek meggyőzően kell közvetíteni. Mindezt a szép jelenséget azonban nem szabad kereszténységnek tartani. Legfeljebb azt mondhatjuk, hogy ezek a kimagasló képviselők a kereszténység egyes következményeit megmagyarázzák, vagy utat mutatnak az eleven kereszténység felé.

Mi az Arany Rózsakereszt Iskolájának tanulói vagyunk. Mi atyánk, Rózsakereszt Keresztély testvér – és az ő szerzetes-testvérei – beszédét magyarázzuk. Mi a nyugati világ rejtélyiskolájának segédmunkásai akarunk lenni. A nyugati bölcsességtan hírnökei szeretnénk lenni. Mi a nekünk megjelentetett világvallást, az eleven gnosztikus kereszténységet akarjuk hirdetni, mely az egész világ eltöltésére hivatott, mégpedig nemcsak a szellemét és igazságát illetően – mert ez magától értetődik -, hanem a nyelvezetét illetően is.

„Az nehezen lesz összeegyeztethető” – jegyzik meg egyesek, „hogy valaki a Szellemi Iskola tanulójának nevezi magát, melynek célja ennek a természetrendnek a lebontása, s ennyire kicsinyesen valami kifejezéshez, valami nyelvezethez ragaszkodjon. Nem ismeri-e a figyelmeztetést, hogy: Jaj annak, aki a Tóra köntösét a Tórának tartja? Nem a ruha a fontos, a köntös mellékes. A lényeg a fontos.”

Erre azt válaszoljuk, hogy éppen mi, a tanulók, Rózsakereszt Keresztély atyánk követői, bármennyire is tisztelettel adózunk e világ nagy munkálkodóinak – mert minden együttműködik a jóraforduláson – teljes erőnkből kiállunk a keresztény terminológia mellett, mert ez mágia, és Szerzetünk erejét képviseli. A Tóra köntöse mellékes lehet, talán nem a fő dolog, ennek ellenére bizonyára nem haszontalan és nem mellőzhető. Mely komoly tanuló ne venné észre, hogy a ruha, szellemi szempontból is, a belsőnek a tükre? Hogy a Bibliát külső szempontok alapján, vagy belsőleg, ezoterikusan olvassák-e, mindenképpen megragadja Önöket ennek az óriási mágiának a varázsa. A köntös és a lény csodaszép egység lett, és meg kell ismerniük, hogy a keresztény rejtélyekhez közeledhessenek. A Biblia már mint könyv is, mint felületes jelenség is titokzatos hatást gyakorol, rendkívüli erőt fejt ki.

Mi egy könyv, egy csukott könyv a könyvszekrényükben? Holt dolog. Nem úgy a Biblia! Ez a könyv templomunk gyújtópontjában fekszik. Díszletként? Talán a tisztelet jeléül elhelyezett misztikus jelkép, semmi több? Nem, a mágiának ez a hatalmas okirata, Krisztus bölcsességének ez a fókusza a világ sötétségében már könyv formájában is képes templomaink légkörét megtisztítani a rossz erőktől. A gonosz erők nem mernek közeledni a nyitott könyvhöz!

Asztrális erők által zaklatott betegek tudják, amit mi is tudunk, hogy ez a nyitott könyv védő mágikus kört von maga köré. Ezért a bibliai nyelvezet a mi hirdető munkánk feltétele, és a világon nincsen másik könyv, mely ekkora befolyást gyakorolna.

Egy másik példát is szeretnénk mondani, mely az egyszerű, külszíni kereszténység tényezője: Az egyszerű lélek, ha a Bibliát csaknem értetlenül olvassa is, már olvasása miatt is e mágikus erő befolyása alá kerül, mely annak a dolognak egy tényezőjét valósítja meg őbenne, amit mi hitnek nevezünk. Olvassák csak el a zsidókhoz írt levél 11. fejezetét, s megértik, mire lesz képes az emberiség, ha a hit lelkesíti. „Ha hitetek csak akkora lenne is, mint a mustármag, hegyeket mozdíthatnátok el.”

Miféle hitről van itt szó? Valami szóhasználatban való hitről? Természetesen nem. Itt a Krisztusba vetett hitről van szó, aki nem csupán ötlet, hanem létünk egész valóságán uralkodó erő. Ez az erő bizonyos köntösben mutatkozott meg nekünk, amelyet nem mi csináltunk, hanem a sors urai, akik mindenkinek biztosítják, amire szellemi fejlődéséhez szüksége van. Ezt a köntöst bepiszkolják, leköpdösik, szétszaggatják, és sok egyház már az elemi szempontját megtagadja. Mégis velünk jön, mint Isten segítsége.

Meg tudják-e érteni most már a hit erejét, az Evangélium, a jó hírek erejét, mely nem elvontan beszél nekünk, hanem a lényegben világos, érthető és kényszerítő?

Az emberiség a menekvés módját keresi, de a megmentő itt van már.

Az emberiség erős hőst keres, de a hős itt van már.

Az emberiség megváltó filozófiát keres, de ez a filozófia is itt van már.

Egyesek megszabadító mágiát keresnek. De ez a mágia is megvan már.

Az erők ereje közöttünk lakozik, s ezt kell tudatosítani a világgal és emberiséggel.

Sokan azt mondják, hogy korszakunkban az emberségességnek kell megszületnie. Ez jó, de egy ilyen kijelentés még nem sokat jelent. Emberségről szó sem lehet, ha nem indulunk az emberiség útjára. Ezen az úton találkozunk ugyanis a Krisztussal, aki kijelenti: „Nélkülem semmit sem tehettek”! Ennek valósága előtt a tanuló is fejet hajt. Ha már az exoterikus, külszíni tudás forrásából „tejet” ivó ember is hitbiztonságról beszélhet, mennyivel nagyobb lehet annak a hitereje, hite biztossága, aki az isten-ige gnosztikus „kemény eledelét” veheti magához. Az ilyen ember oly nagyszerűre, oly magasztosra és óriásira hivatott, hogy erre nem találunk szavakat.

A kereszténység mágiája mindent magában foglaló, és közelebb van kezünknél-lábunknál. A Bibliában szinte toronymagasságig halmozódik. Ezt pedig az örökké nagyok, a sors urai támasztják, akik minden hibán felül állnak. Ez a mágia oly mesteri, hogy a kövek is beszélni kezdenek: hogy Isten szeretetében a holt könyv megelevenedik és tüzes szikrákat szór, úgyhogy a sötétség hatalmai elmenekülnek. A kereszténység mágiája Önök előtt fekszik! Ez Isten ereje, Isten segítsége, Istennek üdvözítő hatalma. Ezt az Evangéliumot kell átnyújtanunk Önöknek, mert tudjuk, hogy az emberiség végleges felújítása ettől függ és ezáltal megy végbe. A Biblia ugyanis egy mágikus gyűjtemény, mágikus együttes, a közöttünk lakozó élő ige tükröződése.

Ahogyan pedig ez a csodás könyv, mint mágikus képlet, képes elűzni a sötétséget és megtörni a gonoszság átkát, úgy fogja az élő ige az ezt az időszakot sújtó átkot nagy erővel megtörni és az emberiséget új korszakra hívni. Ez az időszak azért olyan jelentős, mert – ahogyan a csodás könyv pontosan megmagyarázza – eljött az idő.

Már csak valamelyest elemi ezoterikus vizsgálat is kimutatja, mekkora erő rejlik ebben a mágiában, mily mérhetetlen erőforrás az élő ige és ennek tükre, a Biblia. S ha hitetek csak akkora lenne is, mint egy mustármag, hegyeket mozdíthatnátok el vele.

Megértik-e most már, mit szeretnénk elérni? A Biblia követelményeit szeretnénk gnosztikus-tudományosan a szeretet fegyvereivel megvalósítani. Ha ennek a csodás könyvnek, mint mágikus szintézisnek, megvan az ereje, holott e sötét világ szelleme többszörösen bemocskolta, mennyivel nagyobb erő szabadul fel, ha ezt a mágikus képletet tudatosan alkalmazzák. Ezt nem mi mondjuk Önöknek: mi csupán a Confessio Fraternitatis R.C.-ben rejlő bölcsesség szócsöve vagyunk. A szöveg azt mondja:

„Annyit pedig semmiképpen sem hagyhatunk megemlítés nélkül, hogy ameddig még néhány sastoll elállja az utunkat, addig a szent Biblia előnyben részesített, fáradhatatlan és szüntelen olvasgatását ajánljuk. Ha ez a könyv és ajánlat valakinek nagyon tetszik, akkor tudja meg, hogy nagyon közel került Szerzetünkhöz. Ha érvényes, hogy a világnak ebben a csodaművében egyetlen betű sem található, amelyet ne véstünk volna bele emlékezetünkbe, úgy azok hasonlítanak ránk legjobban, akik ezt az egyszeri könyvet életük irányelvévé, az egyetlen tanulmányozandóvá és az egész emberiség útjelzőjévé teszik.”

Utunkban van néhány sastoll. Az emberek mélyen tudatában vannak fejedelmi rangjuknak. Legjobb pillanatainkban mindannyian észleljük isteni szikránk rezgését. Mindezek a sugallatok azonban az eljövendő dolgoknak csak halvány árnyékát képezik. A jövő sas-öltönyének néhány tolla. Gyerek játszadozhat cserepekkel, de nekünk nem szabad néhány töredékkel megelégednünk. Az egész csak akkor ölthet alakot, ha tudatosan befogadjuk azt az erőt, amely mindent tesz mindenben, ha a csodálkozástól eljutunk a csodálatig, a furcsállástól az imádathoz és az alázattól áthatolunk a vidám ujjongáshoz, a világ világosságának, a Krisztusnak a dicsőítéséhez.

Mert ha Krisztus ezerszer született volna Betlehemben, mégis elvesztél, ha benned nem.

Amit pedig Fámánkban a fémek átváltoztatásával foglalkozó csalókkal szembeni haragunkról és a legnemesebb gyógyszerről mondtunk, az nem úgy értendő, hogy Istennek egy ilyen rendkívüli ajándékát lebecsüljük. Mivel azonban ez az ajándék nem közvetíti szüntelenül a természet ismeretét, a filozófia viszont úgy ezt is és a természet más csodáját is megmutatja, nálunk a filozófiai ismeret rendszere áll előtérben, s a kitűnőbb értelmeket nem a fémek kivonatolására, hanem a természetkutatásra hívjuk fel.

Telhetetlen az olyan ember, aki számára sem szegénység, sem betegség nem jelent veszélyt, aki az emberek közül kiemelkedett, uralkodik azon, ami mást kínoz, és bajba kever, és mégis visszatér természete csekélységeihez, építkezik, háborút szít, elbizakodott és féktelen, mert azt hiszi, hogy van elég pénze, és ezüstje kimeríthetetlen forrásból buzog.

A legfőbb Kormányzó azonban másképpen akarta: az alázatosoknak dicsőséget készít, az öntelteket pedig sötétséggel veri: a hallgatagokkal az angyalait hagyja beszélni, a fecsegőt pedig a magányba sodorja. Ez a büntetés jár a római csalónak is, aki istenkáromlásait továbbra is tele szájjal ontja a Krisztusra, s hazugságait azon a napvilágon sem hagyja abba, amin az ő odúit és földalatti búvóhelyeit Németország leleplezte, úgy hogy most betelt a mérték, és úgy látszik, megérett az akasztófára.

Egyszer azonban eljön a nap, amikor ez a kígyó abbahagyja a sziszegést, s háromszoros koronája semmivé foszlik. Erről nyíltabban fogunk beszélni, mihelyt összejöttünk.

Confessio Fraternitatis R.C., XI. fejezet

7. A fémek átváltoztatása és a leghatásosabb gyógyszer

Amikor az olvasó figyelmét a Rózsakeresztes Szerzet krisztusközpontúságára, krisztusi alapjaira irányítjuk, felmerülhetne annak a gondolata, hogy a rózsakeresztesség egész jelensége a Biblia tanulmányozásában, belső értékeinek magyarázatában és egy keresztény életvitel szabványainak a meghatározásában merül ki. Erre azt mondjuk, hogy csak az alapokat szerettük volna megmutatni, amelyeken az igazán gnosztikus élet nyugszik. Mert szüntelenül fennáll annak a veszélye, hogy az alapelv feledésbe merül, az őselv elködösül, betemetik a kutat, amelyből az élő víz buzog, s az ember emiatt kárt vall.

Ezért hirdetik a rózsakeresztesek működésük kezdetétől fogva a mai napig is, hogy gondolkodjunk el a kereszténységen, mert a kereszténység egy erő, Krisztus egy nagy erő! Ettől a mozgató, dinamikus elvtől senki és semmi sem képes elállni.

Arról ismerhető fel az igazi rózsakeresztes, hogy Krisztust vallja, mégpedig nem elvont elképzelések formájában, nem leplezetten, hogy bármit lehessen csinálni belőle, sem új tárgyilagossággal, mindenekelőtt nem megváltoztatott nyelvezet segítségével, hanem a magasztos bibliamágiához való ragaszkodással és Rózsakereszt Keresztély atyával egyetemben, az ő egész pozitív hozzáállásával nyugodtan és határozottan kijelenti: „Jesus mihi omnia – Jézus mindenem”.

Így lesz megnevezve az alap, így világítunk rá határozottan és ez újítja meg szüntelenül teljes erőből, mert az egyed és az emberiség gnosztikus-tudományos működését és törekvését ezen az alapon kell felépíteni. Nem állunk meg tehát a „Jézus mindenem” megállapításánál, hanem a tanuló – gnosztikus-tudományos vizsgálatok eredményezte mélységes meggyőződéssel – munkához lát, hogy vállalja és elvégezze kozmikus feladatát.

Ennek a feladatnak a terjedelmét és jelentőségét az ember alig képes áttekinteni és felfogni is. A Rózsakeresztes Szerzet, mint a nyugati világ rejtélyiskolája alapossággal és nagyon komolyan óriási és mélységes titkokat kutat. A mikrokozmoszban és a makrokozmoszban nyugvó erőket éleszt fel, kiszélesíti hatósugarukat, kifejleszti az emberben rejlő legfennköltebb lehetőségeket. Útja hősies út, titánokhoz méltó óriási munka: ugyanakkor elevenen él benne az erős függőség érzete, annak a tudata, hogy létezik egy magasztos erő, amellyel bármire képes: Jézus mindenem!

A rejtélyiskolában vezető munkát végzők, de a tanulók is kisebb, vagy nagyobb mértékben rendelkeznek azokkal az erőkkel, amelyekkel „a fémeket át lehet változtatni”, vagy amelyeket a „leghatásosabb gyógyszernek” neveznek. Itt az igazi rózsakeresztes munka területére kerülünk: ez az alkémia és a gyógyítás. Ugyanakkor ezt a két dolgot értették félre leginkább a rózsakeresztesek tevékenységéből az idők folyamán.

Az alkémiáról két vélemény van forgalomban. Az egyik szerint a szó szoros értelmében a fémek átváltoztatására szolgál. Bizonyára ismernek régi ábrázolásokat, alkimistákat retortáik és lombikjaik közepette, mindenféle titokzatos folyamatokkal foglalkozva, melyek a fémek arannyá változtatásának művészetében csúcsosodtak.

A másik vélemény azt bizonygatja, hogy a fémek átváltoztatása csupán szellemileg értendő. Itt a szellem aranyáról van szó, amelyet meg kell tisztítani minden alantastól, hogy magasabb valóságba emelkedhessen.

Az első vélemény abszolút helytelen, a másodikban van valami igazság az ember egyik feladatát illetően, de még semmit sem mond a rózsakeresztesek alkémiájáról. Alaposabb tanulmányokra van szükség, át kell hatolni a fátylak egész során, hogy megtudjuk, mi az igazi alkémia.

Anyagtestünkben az anyagvilág kémiai rétegében, úgymond az anyag mélypontján vagyunk tudatosak, itt élünk tudatosan. Az anyagvilág elemekből, ásványokból és fémekből áll.

Ezt az elsüllyedt anyagvilágot áthatja egy szellemi lényeg: a Krisztus ereje, vagy Krisztuserő. Ennek a szellemi lényegnek az a feladata, hogy helyreállítsa az anyagvilág eredeti tisztaságát, és az ebben kifejlődő életet rendeltetése útjára ösztökélje. Krisztus – a mindenség-teljesítő – segítségre lel a rejtélyiskola, a nyugati világ rejtélyiskolája szervezetében. Minden felújító és lebontó folyamat mögött ott áll és hat a Rózsakereszt Szerzete, mely egész szervezetével minden területen a legnagyobb erőfeszítéssel az Ő szolgálatában működik. Ez az alkémia, a rózsakeresztesek alkémiája.

Ez az alkémia mindent magában foglal, és mindenekelőtt nagyon határozott. Nem elégedhetünk meg annak a kijelentésével, hogy meg kell szabadítani a szellem jelképes aranyát. Persze hogy erről van szó, mert – röviden összefoglalva – ez az emberiség célja. De az alkémia indítja meg a szükséges folyamatot. A rózsakeresztes alkimista tehát olyan valaki, aki minden elképzelhető módon együttműködik a világ és az emberiség megújításán. A tudomány, a művészet és a vallás minden területén felismerhető a nagyszerű alkémiai folyamat. A rózsakeresztesek alkémiája egyetlen tudományágat sem hagy ki. A szépművészetek mögött is a megújulás hatalmas kívánsága hajt: alkémia. Az egyed vallásos elgondolkodásának is a teljes megújulásra ösztönző erő az alapja: az alkémia. Látjuk egy egész társadalom összeomlását, elavult módszerek eltűnnek, és egy teljes megújulásra ösztönző sokarcú és ellenállhatatlan impulzust látunk működni. Ez a tűz hatása, ezek tehát a lángnyelvek az alkimisták retortái alatt. Látják-e, hogyan elevenedik meg az alkémia az Önök számára? Semmiképpen sem küldhetik vissza a középkorba, amikor a mágusok megpróbálták a fémeket arannyá változtatni. Meg kell érteniük, hogy az alkémia nem áll távol tőlünk. Meg kell érteniük, hogy az alkémia korszakunk érverése, hogy korszakunknak ebben a szívdobbanásában meglátjuk a lobogó tüzet. Meg kell érteniük, hogy az idősebb testvérek munkássága szinte kézzel fogható. Halljuk a rézüstökben olvadó tömeg forró zubogását.

Persze hogy valójában a szellemi arany felszabadulásáról van szó. Minden időkben halljuk azonban Isten munkásainak hangját és látjuk a hatásukat, azokét az alkimistákét, akik az anyagvilág közönséges fémeit átalakítják. Így szítják a tűz fiai az örök tüzet Isten lombikjai alatt. A közönségest beledobják és az megég az Úr előtt: a hamuból pedig kiemelkedik az új főnix, a tűzmadár.

És a leghatásosabb gyógyszer!

Az anyagvilágban küzdő emberiség, mely alakulása és küzdelme tulajdonképpeni célját nem ismeri, minden tekintetben beteg, súlyosan sebesült és károsult. Az ember testi, erkölcsi és szellemi tekintetben is hiányosnak és bonyodalmakkal teljesnek mutatkozik. Ennek a valóságából keletkezik a gyógyszolgálat, az egyetemes üdvözítő mű. Az alkémia gondoskodik az emberiség felújításáról. A leghatásosabb gyógyszernek azt kell kieszközölnie, hogy új, egészséges emberek vállalhassák feladatukat egy új világban. Mi haszna új házat építeni, ha nincsen lakója. Lakókra is szükség van, ezért kapcsolódik az alkémia elválaszthatatlanul a legmagasztosabb gyógyszerhez.

A rózsakeresztesek minden korszakban, a századok folyamán mindig is orvosok voltak, és a rájuk bízott betegeken mindig is tudtak segíteni. A világtörténelemben arany fonalként húzódik a segítség és vigasz hosszú sora, amelyet a testi és lelki betegeknek lehetett nyújtani. Ebben a gyógyító műben a Rózsakereszt szerzetesei mindig is kiváló helyet foglaltak el, és ők voltak azok is, akik ismételten újabb, sikeres módszereket találtak.

Nagy korszakunkban az alkémia és a leghatásosabb gyógyszer teremti meg egy új jelenség, egy új megnyilvánulás alapjait, amilyet a világ eddig soha sem látott. Az alkémiai folyamat ezreket ösztönöz tudatosan vagy önkéntelen folyamatban az ember és a társadalom teljes újjászületésére. A milliók félelemtől és kétségbeeséstől sápadt arcán új öröm és boldogság mosolya ragyog majd. Soha sem szabad elfelejtenünk, hogy „Atyánk oly nagy szeretetet tanúsított irántunk, hogy Fiát, a Krisztust küldte hozzánk”. Így történik meg, hogy a leghatásosabb gyógyszer leereszkedik hozzánk, és a test és a lélek számtalan rettenetes betegségét fogja meggyógyítani. Ez a rózsakeresztesek panaceájának újabb megjelentetése. Ez felgyorsítja az idő kerekének forgását, és a szorongásban töltött éjszaka után az emberiség új reggelre ébred.

Mindemögött azonban, minden nagyszerűség mögött nagy veszélyek is rejlenek. A rejtélyiskola rejtett titkainak megbeszélésénél megállapítottuk, hogy a testvérek és szolgálóik közvetlen közelünkben dolgoznak, és a rejtélyek gyakorlótere a mindennapi élet. Az alkémia és a gyógyítás elmélete és gyakorlata azonban olykor kétes forrásokból származik és nem hoz minket kapcsolatba minden dolog örök eredetével. Ezért elengedhetetlen, hogy az ezekkel a folyamatokkal komolyan foglalkozó először megtisztuljon Krisztus bölcsessége által.

Az élet gyakorlata arra tanít, hogy a tudás, az erő és a cselekedet helytelen alkalmazásra kerül, ha nem az örök forrásból származik és nem abban tisztult. Az ember hatalmas erőt érez önmagában, de önző fajtája és önérvényesítő törekvése miatt ezt az erőt olyan célokra használja, amelyekkel másoknak fájdalmat és kétségbeesést okoz. Az aranyláz miatt háborúra és bűnözésre vetemedik. Azt kell megállapítanunk, hogy egy eredetileg szent erő a bukását okozza.

A mágiától elragadtatott tanulók jegyezzék meg ezt. Mihelyt a törekvésük alapját elfeledik, vagy megtagadják, törekvésük bukássá változik. A tűzfolyamat egy felgyorsított haladás, s ezért ezen az úton jóval nagyobbak a veszélyek is. Ha az emberiségfelújító alkémiai folyamat munkásait nem a helyes indíték lelkesíti, akkor annak a veszélye fenyegeti őket, hogy a retortáik alatt lobogó lángok, vagy a felrobbanó készítmények által megsérülnek. Aki az előkészület fokán áll és a leghatásosabb gyógyszert keresi, annak meg kell értenie, hogy ebben az állapotban még alkalmatlan, nem fog rátalálni, s biztosan eltávolítják, ha az alapelveket figyelmen kívül hagyja. Ezt illetően jegyzi meg a Confessio XI. fejezete:

„A legfőbb kormányzó azonban úgy határozott, hogy az alázatosaknak dicsőséget készít, a beképzelteket sötétséggel veri, a hallgatagokkal angyalait hagyja beszélgetni, a nagyszájúakat pedig a magányosságba zavarja.”

Aki áthatol a természethez, a dolgok lényegéhez, az ezen a világon az alázatos és hallgatag munkásokhoz tartozik, akik lankadatlanul tovább dolgoznak. Nem azért, hogy az emberek lássák őket, hanem mert Isten határozatát véghez kell vinni.

A világot szakadatlanul sújtja a kemény ítélet az igaztalansága miatt. Az igaztalanságot azonban minden időkben teljesen megsemmisítik. Ha az igaztalanság nyilvános intézményekben is elharapódzik, akkor a további fejlődés akadályát képezi. Ezért az eljövendő évek folyamán a mai társadalmi rend feloszlik és új lép a helyébe, mely jobban összeegyeztethető a dolgok eredetével.

Az emberiség azonban az elkövetkező évek során mindenekelőtt a látszatvallástól fog megválni. Ha alaposan megvizsgálják a világ baját, a sok szenvedést és nyomorúságot, s ezeknek az okát keresik, akkor úgy találják, hogy az egyház a legnagyobb bűnt, súlyos bűnt vont magára. Az egyház, mely Krisztus földi képviselőjének mondja magát, azt hiszi, hogy szabad szent szakramentumokat adományoznia, azt állítja, hogy az igazságot teljesen ismeri, meg tudja magyarázni és ki tudja hirdetni, ez az egyház a legnagyobb nyomorúság okozója, a nagy materializmus, az anyagiság oka, mert káprázatot és rögeszmét csinált a Krisztusból, és mert a sötétség hatalmaival működik együtt.

Krisztus annakidején elutasította az egyházat, a papokat fehérre meszelt síroknak nevezte, kívül fehérek és pompásak, belül viszont tele csontvázakkal és undokságokkal. A romlás valóban nagy lépésekkel halad előre. Az egyház bűne szörnyű, elrettentő és egekbe kiált: az egyház ezért el fog pusztulni. Kő kövön nem marad.

Új egyháznak kell megjelennie, mely az igazságon alapul és az igazságot hirdeti. A mai egyház útját a vér, a könny és a rettenetes szenvedés szegélyezi. Ezért vérbe és szégyenbe fullad. A Confessio Fraternitatis a következő ítéletet jövendöli meg neki:

„A legfőbb kormányzó azonban másképpen tervezte, aki az alázatosoknak dicsőséget készít, a beképzelteket sötétséggel sújtja, a hallgatagokkal az angyalait hagyja beszélni és a nagyszájút a magányosságba taszítja, és erre a büntetésre szolgált rá a római csaló, aki istenkáromlásait továbbra is tele szájjal árasztja Krisztusra, és akkor sem hagyja abba a hazudozást, amikor kiderült, és Németország felfedezte barlangjait és földalatti folyosóit, úgyhogy betelt a mérték és úgy tűnik, hogy megérett az akasztófára.

Eljön azonban annak a napja, amikor ez a kígyó beszünteti a sziszegést és háromszoros koronája semmivé foszlik. Ezt nyíltabban meg fogjuk beszélni, mihelyt összejöttünk.”

Isten emésztő tűz. Ha Ön gúnyt űz a szent tűzből és feladatából, akkor a tűz Önt megragadja, Ön megsemmisül az alkémiai folyamatban és a leghatásosabb gyógyszer elhalad Ön mellett. Isten örökké működő órája egyenletesen ketyeg az idők mozgalmasságában. A mutatók lassan tova fordulnak. Másodpercről másodpercre nyomulnak előre, mígnem mutatni fogják a törvényes ítélet óráját. Csengő-bongó, mély harang hirdeti akkor a törvénykezés óráját, hála Istennek azonban ugyanakkor az új emberiségkorszak eljövetelét is, amelyben a kétarcú jánosfejnek nem lesz helye többé.

Konfessziónk végén továbbá arra is rá kell mutatnunk, hogy az ál-alkimisták iratai közül, ha nem is mindet, de a legtöbbet el lehet dobni. Számukra csak játék, ha a jelentéktelen dolgok érdekében visszaélnek a Szentháromsággal, vagy jó vicc, amikor az embereket furcsa ábrákkal és sötét megjegyzésekkel csaphatják be. Kétségtelenül kedvez nekik a hiszékenyek kíváncsisága. Korszakunk sok ilyen szélhámost szült, közéjük tartozik az „amfiteátrum” egyik kitűnő színésze is, aki mesterien ért az emberek becsapásához.

Az emberi boldogság ellensége így hint konkolyt a jó vetés közé, hogy nehezebb legyen megtalálni az igazságot. Pedig az igazság egyszerű és leplezetlen, míg a hazugság pompásan fel van ékesítve, és tele van aggatva az isteni igazság és az emberi bölcsesség töredékeivel.

Tartsátok távol magatokat ezektől a dolgoktól, ti, akiknek van belátása, s jöjjetek menedékünkbe, mert mi nem a ti pénzeteket kéregetjük el, hanem mérhetetlen kincseket ajánlunk fel Nektek. Nem valami tinktúra feltalálásával pályázunk a vagyonotokra, hanem a mi vagyonunkban akarunk részesíteni Titeket is. Nem adunk fel Nektek találós kérdéseket, hanem a hit-titkok egyszerű magyarázatára hívunk meg Titeket.

Nem a Ti soraitokba akarjuk felvétetni magunkat, vagy nem Tőletek akarjuk elfogadtatni magunkat, hanem meghívunk a mi fejedelmi házainkba és palotáinkba, amelyekre – ha ezt még nem tudnátok – nem a pompa kedvelése, hanem Isten szelleme késztet, kiváló atyánk hagyatéka ír elő, s amelyre az idők köteleznek minket.

Confessio Fraternitatis R.C., XII. fejezet

8. Az ál-alkémia

Az ezoterikus filozófiával foglalkozó hamarosan felfedezi a rózsakeresztesek alkémiájának célját és szándékát, meglátja, hogy szó sem volt soha sem titokzatos laboratóriumokról, olvasztótégelyeik fölé hajló méltóságos öregekről, akik különös kísérleteik eredményeit figyelték. A történelem meghamisítása, ha a rózsakereszteseket összemossák a középkori aranycsinálókkal. Legfeljebb előfordulhatott, hogy egyes szerzetes testvérek ilyen módon terelték el a figyelmet igazi tevékenységükről, ahogyan manapság is a Szerzettől ihletett erők közül sokan végzik egyszerű foglalkozásuk miatt feltűnés nélkül igazi munkájukat.

Az alkémia fogalmának rejtett gnosztikus-tudományos jelentése a rejtélyiskolák világot átfogó munkájával függ össze. Az igazság nagyon egyszerű, ugyanakkor rendkívül nyugtalanító. És verjék ki a fejükből minden ezzel kapcsolatos elképzelésüket, amelyeket alkottak rózsakeresztesek éjjeli összejöveteleiről sötét, távol eső helyeken, vagy erdei házakban, ahonnan titokzatos hangok hallatszanak és fekete füstfelhők gomolyognak a düledező kéményből, amelyeket az elégetett vegyületek égési gázai tesznek furcsa színűvé. Az ilyesmi jó a hosszú téli estéken mesének, vagy hívatlan vendég ijesztgetésére, hogy legalább rosszat álmodjon. Ne higgyék, hogy a rózsakeresztesek történetének ilyesmihez bármi köze is lehetne.

Az igazság egyszerű, ugyanakkor nagyon nyugtalanító. Az igazságot csak azok tudhatják meg, akik megértik ennek a korszaknak a szívverését.

Minden égitest nagy erők, a különböző élethullámok fejlődését szolgáló magasztos elvek együttese, anyagi szintézise. Ezek „fémek és elemek” néven ismeretesek. A világ kezdetétől fogva a mai napig is befolyásolják a fejlődő életet. A csillagok és bolygók kölcsönhatása szüntelenül folyamatban tartja a fémek és elemek átváltozását. Ezt illetően valóban Isten nagy kozmikus laboratóriumáról beszélhetünk.

A rózsakeresztesek filozófiájából megtudtuk, hogy az anyagtestnek a szellem tükörképének kellene lennie. Ezért mondja a Szentírás, hogy az ő képére és ábrázolására teremttettünk. Anyagtestünk tehát egy piciny égitest, ugyanakkor fémek és elemek anyagi szintézise. Látjuk a kicsiny világban és a nagyságok világában is a tiszteletre és elismerésre méltó munkát Isten kozmikus laboratóriumában. Az erők és elemek irányított játékában és ellenjátékában keletkezik minden, ami volt, ami van, és ami eljövendő: „Parancsol, és már létezik, szól, és már áll is”. Az erők és elemek irányított játékában és ellenjátékában keletkezik minden égitest és minden emberi test. A mindenütt szétszórtan létező és mindenhonnan összeszedett alapanyagokból építi az ember a házát. A mindenütt jelenlévő elemeket és fémeket Isten ereje örvénylő mozgással tereli össze a térben. Így keletkeznek Napok, a mindenség dicsőségét hirdetve: „A mennyek hirdetik Isten dicsőségét és az egek az ő kezeinek alkotását dicsőítik”.

Azt látjuk, hogy körülöttünk és bennünk megy végbe a nagy csoda, s kezünket áhítattal kulcsoljuk össze előtte, aki a világokat kigondolta, s már léteztek is! Így olvas a gnosztikus a csillagok nyelvén, és szívéből ujjongva száll a hálaadás, hogy képes ezt a magasztos mágikus ábc-t kutatni. A gnosztikus ott áll Isten lombikjai mellett. Látja az erők játékát és ellenjátékát. Látja az óriási keringést és az alakulást a nagy alkémiai laboratóriumban, Isten munkáját, a szentháromság első nézetét, a természet nagy birodalmának jelenségét, mely szintén háromságosan nyilvánul meg.

A természet szerint születtünk és a természet módjára pusztulunk el, ahogyan minden anyagjelenség a káoszba vész, ha csak nem világlik fel fölöttünk Krisztus ereje, hogy az ember újjászülethessen, az alkémia második nézete, második tényezője, és ez a második tényező a rózsakeresztesek alkémiája, mert ebben rejlik a megvalósítás kezdete.

Az alkémia első nézetéből keletkezett a vegytan tudománya. Az embernek és az emberi természetnek szabad használatba vennie a fémekben és az elemekben nyugvó erőket. Az alkémiai labornak ezek az erői céltudatosan működnek. Már felületes vizsgálatunk is azt mutatta, hogy a legkisebb részletekben is Istennek egy magasztos módszere működik. Ezt a módszert és ennek célját magyarázza meg a második alkémiai képlet. Ezen a képleten alapul az ember vallásossága. A vallások egymást követték a mai napig is: felsorakoznak, és korszakunkban a kereszténység tulajdonképpeni ébredezését éljük meg, melynek ezoterikus képét, jelenségét a rózsakeresztesek magyarázzák meg.

A beavatott Pál apostol azt mondja Krisztusról: „Megmagyarázza nekünk az Atyát”, és a Rózsakeresztes Szerzet alapítója kijelenti ugyanebben az összefüggésben: „Jézus mindenem”. A rózsakeresztesek filozófiája arra tanít meg minket, hogy auráját a Krisztusszellem bolygónkra terítette. Teljesen körülzár minket, és a tökéletesedésben csakis őáltala részesülhetünk.

Ez a második alkémiai folyamat: egy tisztán szellemi, tisztán misztikus folyamat, amely a rózsakeresztesek filozófiájában áll értelmes alapokon. Ez a filozófia nem mentális, nem gondolatépület, hanem a szívgondolkodás szintézise, melynek az a célja, hogy a keresztény vallás eleven erővé váljon az ember életében. Ha ebből az eleven erőből megvalósult valami, akkor beszélhetünk a nyugat rejtélyiskolájában megvalósulásról. Így jut el a tanuló az alkémia harmadik nézetéhez, a szentháromság harmadik tényezőjéhez: a teljesüléshez, a Gnózishoz. A harmadik nézetben igazolásra talál az elsőnek a célja, ahogyan ezt a második nézet teszi lehetővé. Ezt az egész fejlődést ecseteli a négy Evangélium, amelyeket négy különböző beavatási módszernek kell látnunk.

A tanítványt – anyagi megújítása után – Krisztus a pünkösd teljesüléséhez vezeti. A nyugati rejtélyek, kizárólag ezen az úton teljesíthetők, mert ez igazodik a háromszoros egyetemes kozmikus törvényhez. A háromszoros törvény végtelenül sokarcúnak mutatkozik minden életelvben. Felfedezzük, hogy a rózsakeresztesek alkémiája végül is egyszerű, de ijesztő igazságon alapul. Ugyanis rádöbbenünk, hogy az emberi élethullámot mekkora távolság választja el még a céljától.

Ezért int a Confessio Fraternitatis nyomatékosan minden ál-alkémia elől, a céltól és lényegtől elvezető módszer és viselkedés elől. Az álalkémia beférkőzött már minden emberi és társadalmi jelenségbe. A negatív ezzel reagál a pozitívra.

Az álalkémia is háromszorosan jelentkezik. Az első nézet a nyers anyag elfajulását, a materializmus, az önzőség világát, Lucifer világát mutatja. Isten kozmikus laboratóriumában azt látjuk, hogy minden erő örökké a fejlődés alapjainak a megteremtésén fáradozik, hogy minden szépre és jóra forduljon, minden igazzá váljon. Az álalkémia pokoli laboratóriumában az önzés a korlátlanul uralkodó kényúr, és az erők szép játéka itt az elvek és érdekek viszályává fajul, rendkívül feszült helyzetté válik, mely a robbanás elkerülhetetlen veszélyével jár. Ezért ebben leselkednek a démonok, az átkozottak, és a mélységek szörnyei.

Az álalkémia második nézete a miszticizmus karikatúrája, a mai rozoga egyház. A mai egyházak pásztorai a birkákat, akik még nem rendelkeznek a szabad gondolkodás képességével, és a Krisztust szinte tárgynak akarják tapasztalni, áruként adják bérbe a gonosz leselkedő démonainak. Ennek oka abban rejlik, hogy eltorzult miszticizmusuk még az első nézethez tapad a társadalmi rend alaposzlopává tett önzőségben.

Így aztán az álalkémia harmadik nézetében megvalósul a sötét színjáték. Megmutatkozik az okkult törekvés gúnyos pofája, a ravasz ellenség, mely a jó vetésbe keveredik. Ajánlata tele van jelentős jelképekkel, titokzatos elbeszélésekkel, beavatásokkal és szabadságokkal. Szóval ez a negatív okkultizmus, mely szellemi tévutakra visz, sötét gyakorlatával, amelyben pénzről, anyagi és más előnyökről van szó. Ez az okkultizmus, a megvalósulásra irányuló törekvés karikatúrája, talán még az egyháznál is erősebben megmutatja a rettenetes elfajulás tényét. Aki önző indítékkal nyújtja ki a kezét a legmagasabb után, az követi el a legnagyobb bűnt.

Az igazság nagyon egyszerű, ugyanakkor nagyon nyugtalanító is. Az igazság azt tanítja, hogy az anyagi megújulás világtörvény. Az igazság azt tanítja, hogy minden önzésnek a felebaráti szeretetben kell feloszlania. Az igazság azt tanítja, hogy ez az újjászületés csakis a kereszténység szent módszerével érhető el. És az igazság azt is tanítja, hogy az elérés – a háromszoros törvény teljesítése – csakis minden feltétel teljes betöltésével lehetséges.

Az igazság nagyon egyszerű, ugyanakkor nagyon nyugtalanító. Nyugtalanító, mert felfedezzük, hogy a tűzhányók az anyag értelmében a kitörés veszélyével fenyegetnek: nyugtalanító, mert felfedezzük, hogy a gyermeteg miszticizmusnak nincsen elég belső ereje és ismerete ahhoz, hogy Krisztusban az átkot feloldja. Nyugtalanító, mert a lelketlenek és lelkiismeret furdalást nem ismerők a legszentebbet és legtisztábbat, a rejtélyeket is megtámadják. A „megérkezés” pohárra hasonlít, a megpróbáltatás poharára. Aki nem méltó arra, hogy igyon belőle, az ítéletet iszik, ítéletet hív fel önmagára.

Az igazság nagyon egyszerű. Ezért figyelmeztet a Confessio:

„Tartsátok távol magatokat ezektől a dolgoktól, ha van belátástok, s jöjjetek a mi menedékünkbe, mert mi nem a ti pénzeteket kéregetjük el, hanem ellenkezőleg, mérhetetlen kincseket ajánlunk fel Nektek.

Nem a Ti soraitokba akarjuk felvétetni magunkat, vagy nem Tőletek akarjuk elfogadtatni magunkat, hanem meghívunk a mi fejedelmi házainkba és palotáinkba, amelyekre – ha ezt még nem tudnátok – nem a pompa kedvelése, hanem Isten szelleme késztet, kitűnő atyánk hagyatéka ír elő, s amelyre az idők köteleznek minket.”

Ez a Bölcsesség Urainak felhívása: ezt szeretnénk átnyújtani Önöknek. Az igazság nagyon egyszerű, de nehéz teljesíteni. Az igazság nagyon egyszerű, követelménye azonban óriási. Az igazság mérhetetlenül gazdag, de magas hegyen fekszik. Aki meg akarja találni, annak keresnie kell az utat.

Keressetek, és találtok. Zörgessetek, és megnyittatik néktek.

A Rózsakereszt Szerzetének hitvallása-egyben

Jan van Rijckenborgh