Az új merkúrbot-egyben

Catharose de Petri – Jan van Rijckenborgh

Az új merkúrbot

Az új idők apokalipszise V.

 

 

Előszó

 

1963-ban elhatároztuk, hogy kiadunk egy hét könyvből álló sorozatot, Az új idők apokalipszise címmel, melynek példányait a hét éven át, évente egy alkalommal megtartandó Vízöntő Konferenciák* anyagából terveztük megjelentetni. Ezen elhatározásunk megvalósításának újabb eredményeként ezennel átnyújtjuk az 1967 júliusában, a franciaországi Toulouse-ban megtartott ötödik Vízöntő-Konferenciánk teljes anyagát.

Ennek tartalmát a kereső embernek aligha kell magyaráznunk. Most ugyanis feltartóztathatatlanul valósággá válik egy olyan irányú világ- és emberiség-fejlődés, amelyet már évekkel ezelőtt bejelentettünk, és amelyre kiadványaink nagy nyomatékkal mutatnak rá. Ez egyre meggyőzőbben bizonyítja az istentelenségből, elvakultságból és az igazi ismeret hiányából kifejlődő szükséghelyzetet, amelybe saját magát sodorta az emberiség.

A világ és az emberiség válságának szédítő gyorsasággal kibontakozó fejleményeivel összefüggésben sorozatunk ezen része is rámutat a bekövetkezendő fejleményekre, és a megmentés egyetlen útjára is. Sokak szeme nyíljon fel még idejében, hogy vészterhes korszakunk fokozódó szorongattatásában még megragadhassák a megszabadító felemelkedés lehetőségeit, amelyek szintén benne rejlenek napjaink apokalipszisében.

 

Catharose de Petri

J. van Rijckenborgh

 

* J. van Rijckenborgh 1968-ban bekövetkezett halála miatt a tervbe vett utolsó két konferenciára már nem került sor.

 

 

I. A Kígyó és a Hattyú befolyásai

 

Megnyitó üdvözlet

Ezt a templomszolgálatot azokkal a szavakkal szeretnénk megnyitni, amelyeket földi élete folyamán Antonin Gadal úr mondott és írt oly gyakran: „Testvérek! Áradjon ki Önökre Betlehem szép vigasza.” Ámen.

Antonin Gadal úr „A szent Grál útján” című könyvében olvassuk:

„Ha méltó vagyok arra, akkor én magam vagyok Isten értelmes temploma. Jézus Krisztus, az Ő Fia, magasztosságának élő hasonmása. Az igazság tanította lélek az Ő oltára. A tiszteletadások és áldozatok pedig, amelyeket meg kell hozni Őérte, csakis egyszerű és tiszta imákból állnak.”

Ámen.

„Ó Krisztus, ó isteni mester, megőriztem a tökéletesség három elemét:

kezeim tisztaságát,

szájam tisztaságát,

szívem tisztaságát.”

Ámen, igen ámen.

 

Szertartás

Mózes I. könyvének 31. fejezetét olvassuk a 44. szakasztól az 51.-ig:

„Lábán mondja Jákobnak: Most tehát jer, kössünk szövetséget, én meg te, hogy az legyen bizonyságul közöttem és közötted. Ekkor Lábán vett egy követ, és felemelé azt emlékoszlopul, és mondja az ő atyjafiainak: Szedjetek köveket! És gyűjtenek köveket, és csinálnak kőrakást, és evének ott a kőrakáson. És nevezé azt Lábán kaldeus néven Jégár-Saha-duthának, a tanúság rakásának; Jákob pedig nevezé héber néven Gálhéd-nek, a tanúbizonyság rakásának, mindegyik a saját nyelve szerint. Ekkor mondja Lábán: E rakás legyen ma tanúbizonyság közöttem és közötted, azért nevezik Gálhéd- nek, ami a tanúbizonyság rakását jelenti. És hozzáfűzte: Ezáltal az Úr vigyázzon ránk és ítéljen, amikor egymástól elválunk. És azt mondja még Jákobnak: Ez a rakás és ez az emlékoszlop áll közöttem és közötted. Ez a kőrakás legyen tanúbizonyság.” Ámen.

A Teremtés könyvének fenti idézetével remélhetőleg megtaláljuk irányulásunk és összpontosított munkánk lényegét, amelyet a Lectorium Rosicrucianum tanulóival ezen az ötödik Vízöntő-konferencián kell sikeresen véghezvinnünk. A bizonyság kőrakását az ifjú-gnosztikus Szerzet is elkészítette, mégpedig 1957. május 5-én Ussat-les-Bains-ban, az Arriége völgyében, Dél-Franciaországban. Ezáltal tíz évvel ezelőtt megkötöttük a szövetséget a Lectorium Rosicrucianum és a nagy szerzetlánc minden előttünk haladó tagja között. Az ifjú-gnosztikus Szerzet pedig a mai napig is minden akadályon keresztül bizonyította Krisztus és Szerzetlánca iránti hűségét. Ezért nagy hála tölt el bennünket Isten iránt, akinek hatalma és ereje megnyilvánul az Élet Szerzetében, az ifjú Gnózis Szellemi Iskolájának és tanulóseregének, hogy ezt az ötödik Aquarius-konferenciát lehetővé tette.

Ahogyan egykor a gnosztikus Szerzetlánc Perfektjeinek és Tökéleteseinek kellett a megszabadulás folyamatait átélniük és végigküzdeniük, úgy érvényes ez ma is a Lectorium Rosicrucianum minden komoly tanulójára.

Az elmúlt hónapokban hatalmas tevékenységet bontakoztatott ki a Szellemi Iskolában együttműködő tanulók serege, mind a szellem, mind pedig az anyag területén, hogy előkészíthesse, aminek ezen az ötödik Aquarius-konferencián, 1967-ben Toulouse városában meg kell történnie.

Az új ég és az új föld fog megnyilvánulni, és nemcsak a Tökéleteseknek, hanem mindenkinek, aki a Gnózishoz akar tartozni.

Ha az ifjú-gnosztikus Szerzetnek a munkájával és fáradozásával szabad hozzájárulnia ehhez, akkor az igazán élők műve újra elvégeztetett. Aki erről tanúskodik, az bensőjéből és teljességgel mondja: „Igen! Ámen.”

Meg van írva tehát az ifjú Gnózis nagykönyvének bevezetője. Ezt az oldalt tovább lapozzuk, és Isten akarata szerint, ebben a pillanatban egy teljesen új oldalt kezdünk, erős belső elhatározással, hogy:

hűek maradunk Istenhez,

az Élet Szerzetéhez,

és az ifjú-gnosztikus Szerzethez,

amely a Lectorium Rosicrucianum által nyilvánul meg, egészen addig, míg majd a nagy jel, a tanúbizonyság jele egykor mindannyiunkban fel lesz emelve. Akkor aztán mindannak a teljesülése, amit ezen az ötödik Aquarius-konferencián Dél-Franciaországban, 1967-ben megbeszéltünk, megint újra erősen ható valóság lesz.

Ámen.

 

Első beszéd

Ezen az ötödik Aquarius-konferencián szeretnénk megismételni, amit az elmúlt hónapok beszédeiben már többször kijelentettünk, hogy ugyanis a térből jövő különböző elektromágneses erők és áramlatok összegyűlnek bolygónk közvetlen közelében, s Földünk mágneses terével már kapcsolatba léptek.

Ez a helyzet egy nagyon kritikus fázishoz ért. Semmiképpen sem szabad tehát elmulasztanunk, hogy figyelmüket újra erre irányítsuk. Ehhez a figyelmeztetéshez egy közlést is hozzá akarunk fűzni, amelyet a Rózsakereszt Szerzetének Confessio Fraternitatisa már 1615-ben közvetített:

„Akaratának bejelentésére Isten már követeket küldött csillagok képében, amelyek a Kígyóban és a Hattyúban megjelentek, hogy magasztos határozatáról nagy jelekkel tájékoztassanak, és az Ő rejtett írásaival kapcsolatban az emberi ész felfedezéseit szolgálják, amivel a természet könyve legalábbis mindenki szeme előtt fel lesz nyitva és kinyilatkoztatva, habár azt kevesen tudják majd olvasni vagy megérteni.”

Ha Önök a rózsakereszt szerzeteseinek e közleményét teljesen meg tudnák érteni, akkor tudnák, hogy ez a Szerzet a jelenlegi emberiség legjobbjainak tudományos szintjét legalábbis néhány évszázaddal megelőzi, s ezen felül olyan képességeket szerzett, amelyek minden ismert emberi képességet messze felülmúlnak.

A Confessio Fraternitatis R.C. írói már iratuk 8. fejezetében közlik velünk, hogy biztosan tudják, amit még titokban kell tartaniuk, vagy csak nagyon leplezetten közölhetnek, s ami egy gyors lépésekkel közeledő időpontban végül az egész emberiség számára ki lesz mondva, ha kialudta mérgezett és kábító poharából származó bódulatát…

Mit jelentenek ezek a szavak? Modern emberekként tudjuk, hogy a Kígyó és a Hattyú két csillagköd, amelyek a mi fogalmaink szerint elképzelhetetlenül nagyok, és éppoly elképzelhetetlenül nagy sebességgel mozognak az ősanyagban, mint a mindenség-megnyilvánulás károsodásainak nagy tisztítói és isteni kijavítói. Legalábbis ez egy a feladataik közül.

A Kígyó és a Hattyú rendszer feladatáról a klasszikus rózsakeresztesek teljesen tájékozottak voltak. Azt is tudták, hogy az emberiség a haláltermészetben elérkezett utazásának végére, és a talppontot majdnem elérte. Mivel az összpontosult talpponterők nem találtak természetes fejlődési lehetőséget, az emberiség egyre sűrűsödő sötétségbe süllyedt, lelki álomba úgy, hogy az értelem, a megértés és az istentervre való reagálás képessége teljesen visszafejlődött és elveszett. E végzetes pontnak az elérése előtt mindent megtettek a világban, hogy egy ilyen alvási periódust elkerüljenek, ez érthető. Mély filozófiai hátterű vallási impulzusok érintették meg az egész emberiséget. Követeket küldtek, hogy ezekben az időkben minden népnek és fajnak megmutassák az ösvényt, a megváltás egyetlen útját, hogy tanítsák őket, mielőtt teljesen eljött volna a döntő időszak. Eljött a legmagasztosabb üdvözítő, aki valaha is megjelent az embereknek, hogy kinyilatkoztassa üzenetét, és megalapozza az időben. Jézus volt ő, aki a Krisztust hozta.

Itt volt azonban a nagy ellenség, a nagy áruló is, a világosan felismerhető ellen-Krisztus. Ő hozta és fejlesztette ki az idők oly veszélyes pontjához közeledő emberiségnek az első mérget. A mérgező és elkábító poharat az erre fogékonyak ajkához emelte, és ezzel az emberiségnél létrehozta:

az értetlenség álmát, a felfogóképesség elalvását a főszentélyben,

az érzékelési folyamat megállását a szívben,

az érzékszervek és a belső elválasztású szervek elfajulását,

tehát a teljesen helytelen fejlődések megfelelő következményeit, amire végül az emberi kígyótűz elfajulásának kellett bekövetkeznie, ennek minden következményével. A méregpohár tartalma, amely ezt a mély alvást okozta, az a rögeszme volt, amit ma általában az emberiség kulturális fejlődésének neveznek. Ezt az „alvást” most megszakítják, mégpedig eleinte nagyon is félelmetes, irgalmatlan és drámai módon.

Az emberiségnek ebben az álomállapotában az egész világon végzetes intellektuális, anyagi és pszichikai beállítottságok és mozgalmak alakultak ki, amelyek kozmoszunkban, az emberiség közvetlen életterületén és kozmoszunk légkörében nagy kárt okoztak, és ezért a lélegzőtér is nagyon mérgező állapotba került. Az állatok birodalma kihalófélben van, a növényeké is, és az emberiséget heves lefolyású betegségek sújtják. Így tehát bolygónk minden lakójával együtt nagyon degenerálódott állapotba került, olyan komoly állapotba, hogy egész bolygónk rendellenességgel és disszonanciával fenyegeti a mindenség-megnyilvánulást.

Érthető, hogy ezek a tények nemcsak a mi világunkat és emberiségünket veszélyeztetik (ezt már itt-ott felismerik, ami az ébredezés kezdetét bizonyítja), hanem mindez a naprendszerben is nagy diszharmóniát okoz, és megzavarja a világmindenség rendjét. Ez a vész a távolabbi részeken, a naprendszeren kívül is érezhető; mert nem nehéz belátni, hogy egy isteni test megtámadása (mert egy bolygó ilyen!), minden isteni test megtámadását, vagyis az egész mindenség-megnyilvánulás megtámadását jelenti. Ezért Isten nagy jelei, a Kígyó és a Hattyú erős mozgásba kezdtek, ahogyan a Rózsakereszt Szerzete a Confessio Fraternitatis-ban előre bejelentette.

Milyen tisztító javítások várhatók tehát a mi bolygónkon? Erre a kérdésre egy Szellemi Iskola tanulója azonnal választ szeretne kapni.

Már mondtuk, hogy a Kígyó és a Hattyú két csillagköd-rendszer, amelyek szédületes gyorsasággal száguldanak az űrben. Ha más égitestekkel kerülnek érintkezésbe, akkor érvényesítik befolyásaikat, akár pozitív, akár negatív értelemben, építően vagy rombolóan, tehát úgy ahogyan az éppen szükséges. Asztronómusok megállapították, hogy a Kígyó és a Hattyú csillagkép összekapcsolta sugárterét a Föld térségével. A Kígyó és a Hattyú emiatt már érvényesíti befolyásait az életterületünkön. Mindez aktuálissá vált!

Feltesszük tehát a kérdést: Mi a céljuk? A felelet kézenfekvő: tisztítás! Ez a tisztogatás a Föld elektromágneses terében kezdődik; ez a legkülső rész. Ez a legkülső réteg egy bizonyos pillanatban összevegyül légkörünk legkülső nézeteivel a következő sorrendben:

az asztrális szférával,

a visszatükröző éter szférájával,

a fényéter szférájával,

az életéter szférájával, és

a kémiai éter szférájával,

végül pedig mindez behatol az anyag-világ minden nézetébe.

Talán ismerik egy elektromágneses sugártér hatását. Mihelyt egy ilyen tér megérinti egy bizonyos test külső határait, sugárereje azonnal behatol közvetlenül a test magjáig, e test legbensőbb lényéig. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy a Kígyó és a Hattyú befolyásai már a Föld magjáig behatoltak, és minden és mindenki tapasztalja, ami ehhez a földi térséghez tartozik. Más szavakkal: ha a Kígyó és a Hattyú sugártereinek érintése javító módon fellép, és egy tisztítást akar elvégezni, akkor ezt az érintést az egész emberiség már a folyamat kezdetének pillanatától fogva tapasztalja.

E folyamat képessége és hatása olyan mértékben fokozódik, amilyenben a sugárzások egyre jobban behatolnak bolygónk maglényébe, és ezzel a Logosz tervét nagyon dinamikus módon felerősítik. Az életterületünkön jelenleg megmutatkozó számtalan jelenség teljesen ebből a sugárhatásból magyarázható. Gondoljanak például a szakadatlanul fokozódó idegfeszültségekre majdnem minden emberben az egész világon. Ezek teljesen ebből a folyamatból magyarázhatók. Azzal a ténnyel együtt, hogy a hold-erők visszahúzódnak, amiről már korábban beszéltünk*, ez a folyamat gyorsan krízishez vezet, amelyben az ember vagy regenerálódva megváltozik, vagy pedig egy határtalan elfajulásba süllyed, ami rövidesen a teljes megsemmisüléssel végződik.

Feltehetjük a kérdést: „Hogyan lehet egy ilyen végsőkig telítődött feszültségben a jóra fordulásról beszélni?”

Ahogyan számukra ismeretes, az ember főszentélye többek között az asztrális sugárzások összpontosulásának a helye. Továbbá ezeknek az asztrális anyagoknak a minősége határozza meg az ember étererőinek a hatókörét, munkaképességét és jellegét, tehát egész minőségét. Ha az embernek van valóban tiszta lélekképessége, vagyis van lélekerő és lélekvilágosság, és különösen lélekélet benne, akkor az ilyen ember magas rezgésű, tiszta asztrális anyagot vesz fel, amely nem az emberek megszokott életterületéről magyarázható, hanem természetfölötti módon jön hozzá. Ha egy ember már részben vagy egészen ilyen létállapotban van, akkor — többek között a főszentélyben történő alkímiai átalakulások miatt — különösen tiszta fényétert készít. Mivel a fényéter többek között az ember érzékszervi képességeinek és szerveinek az ellátására és fenntartására szolgál, egyben a következőket is maguk előtt láthatják:

Az ilyen létállapotban lévő ember, tehát akiben a megtisztított, új lélek a megfelelő életmód által kifejlődött, az a Kígyó és a Hattyú sugárzásait nem csapásnak, kijavításnak vagy büntetésnek érzi, hanem mélyreható segítségnek és erőnek tapasztalja, amely az érzékszervi megfinomulás és kitágulás folyamatát felgyorsítja, és megtöri a megszokott természet ellenállásait.

Így tehát érthető, hogy ez a megindult természeti folyamat nagyon gyorsított módon a feltámadást, vagy pedig a bukást okozza. Akkor meg fog mutatkozni, hogy Önök az Istentől ajándékba kapott lehetőséget pozitívan vagy negatívan használták-e fel, hogy az emberlétükben rejlő minden lehetőséget valóban használatba vették-e.

 

Záró ima

Mint ezerarcú tiszta áram,

arany s ezüst sugarak,

fényes erő körös-körül

menyegzőre hívogat.

Istenerő árasztja el

a tanítványt teljesen,

hatalmát a ritmus tánca

tárja itt fel kedvesen.

Elődeink e szent táncot

dicsérték oly lelkesen.

 

Gyertek, járjátok e táncot

itt a szentelt szférában!

Felöltve egykori méltóságtok

a Nap háza legyen lakásotok!

Ámen.

 

Kapjátok meg a királyság dicsőségét,

és igyatok az örök forrásból.

Ámen.

 

Testvérek!

A Grál Szerzete megjelent, hogy az élő jelenben újra szeretettel és áldozatkészen menjen mindenkihez, aki itt szenved, és bátran küzdjön az új hajnalért.

Ámen.

 

* lásd e sorozat IV. részét: A Rózsakereszt megszabadító ösvénye című könyvben.

 

 

II. Az új asztrális közeg és hatása

 

Megnyitó

Reméljük és imádkozunk, hogy megtaláljuk egymást a hétséges, egyetemes Szellem színe előtt, a rózsa és a kereszt közösségében.

Ámen.

 

Ima

Hálás szívünkből sugárzik a szent, háromságos Logoszhoz a kérelem:

Fáradozásainkban segítsen, hogy megérthessük e konferencia mélyebb értelmét;

lehetőleg fokozza vágyakozásunk erejét,

hogy az önátadásra hajlamossá tegyen,

és az új életmód számára megnyisson minket teljesen, s így tudatos, felismerő emberekként léphessünk be az Iskola élő mágneses testébe.

Hogy a lélek transzfigurálásához vezető utakat megismerjük teljesen, ó, kegyelem magasztos hierarchiája, ezt kérjük bensőségesen.

Ámen.

 

Szertartás

Amíg az emberek nem látják szükségesnek a most még alvó és régi, természetszülte jánosi házban lakó lélekember teljes megnyilvánulását, addig a természet szülötteiként a jó és a gonosz keverékei maradnak. A természetnek ezek az iker-erői kibogozhatatlan gombolyagot képeznek minden életállapotban. Ennek következménye: nagy fáradtság, a megértés eltompulása, betegség, megkristályosodás és halál. Ennek következményei elkerülhetetlenek, és teljesen helyénvaló a klasszikus intés: „Amely napon eszel a jó és gonosz tudásának fájáról, bizony meghalsz”. Minden idők Gnózisa ennek a szemmellátható fényeivel szembesítette a tanulóit.

Ha ezt a problémát teljes egészében átlátjuk, kézenfekvő, hogy a komoly tanuló felteszi magának a kérdést: „lehet-e valóban, gyakorlatilag elfordulni a dialektikus természet iker-erőitől, és a plexus sacralist, a kígyótűzrendszer gyökerét arra kényszeríteni, hogy más világosságerőket, a hét ősáramlat isteni világosságerőit vegye fel a testbe?”

Igen, Barátaink, ezt meg lehet tenni! Ebben a lehetőségben rejlik a Gnózis ereje.

Belső Iskolánkban gyakran beszélünk a tanulókkal az Atyából áradó hét ősáramlatról. A Logosznak ez a hét ősáramlata nem a jónak és a gonosznak, a világosságnak és a sötétségnek a keveréke. Ezek az áramlatok mindenütt jelenlévők, és erőhatásaik változatlanok. Ha a Szellemi Iskolánknak sikerül elérnie, hogy a tanulói ebből az egyetemes héterőből éljenek, akkor a csoportból egy nagyon különleges, új, nem földi erő fog áradni. Ez az erő szinte eledel lesz, egy szent eledel, tiszta manna, amelyet minden nap kiárasztanak az életterületekre, mindenki szolgálatára.

Ebben rejlik a gnosztikus mágia titka: nem földi összetételű fényerőt kisugározni, annak következtében, hogy a szolgálók, akik ezeket a fáklyákat tartják a haláltermészet sötétségében, a kígyótűz-rendszerüket szabaddá tették, és előkészítették az egyetemes Hétszellem belépése számára.

Ámen.

 

Jelenések könyve 7, 9-17:

„Azután láték, és íme egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden tájról, nemzetből és nyelvből; és a trón előtt és a Bárány előtt állnak, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak. És hangosan kiáltanak, mondván: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé.

Az angyalok pedig mindnyájan a trónus, a Vének és a négy állat körül állnak, és a trónus előtt arccal leborulnak és imádják az Istent, ezt mondván: Ámen, dicséret, tisztelet, bölcsesség, hálaadás, dicsőítés, erő és hatalom a mi Istenünknek öröktől örökké.

Ámen.

 

Ekkor felele egy a Vének közül, és monda nékem: Ezek, akik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnan jöttek? És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták a ruháikat, és világossá tették ruháikat a Bárány vérében. Ezért vannak az Isten trónja előtt, és szolgálnak néki éjjel és nappal az ő templomában: és aki a trónuson ül, kiterjeszti sátorát fölöttük. Nem éheznek, sem nem szomjúhoznak többé, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség; mert a Bárány, aki a trónus közepette van, legelteti őket, és az élő víz forrásához vezeti őket, és Isten eltöröl a szemeikről minden könnyet.”

Ámen.

 

Kórus

Jézus Krisztus az örömöm,

vigasztalóm minden napon,

kivezet az éjből, bajból,

az örökkévalóság fényébe.

Jézus Krisztus az én napom,

lelkem kincse és öröme.

Nem hagyom el Jézust immár

sem szívemből, sem szemem elől sohse.

 

Második beszéd

Az előző beszéd után bizonyára érthető, mily kimondhatatlanul fontos pozitívan tudni, hogy milyen alapokon nyugszik egy ember életvitele. Általános szempontból tekintve ez magától értetődő, de ebben az egyedülálló korszakfordulóban elengedhetetlen követelmény, mert a legegyénibb élettapasztalataink teljesen ettől függenek.

Azt is szabad volt elmondanunk, hogy ha két elektromágneses tér találkozik, akkor az erősebb tér sugarai közvetlenül behatolnak a gyengébb tér közepéig. Az így kialakult új erővonalak mentén aztán egymás után meghódítják és megváltoztatják a Föld és az ember:

1. asztrál térségét,
2. visszatükröző-éter terét,
3. fényéter-terét,
4. életéter-terét, és
5. kémiai éterterét.

Ha a fejlődésnek ezt a vonalát egyszer áttekintjük, akkor világos lesz számunkra, hogy e befolyások kezdetét mindannyian a fent említett két módon már éreztük és tapasztaltuk. Ezért mozog az emberiség már két, világosan ellentétes irányban.

1964 augusztusa óta az emberiség nagy, új megmozdulásba került. Az emberiség egyik része gyorsan növekvő erővel kísérletet tett egy általános szellemi megújulás elérésére, ennek minden velejáró következményével. Ezzel szemben az emberiség másik részénél heves ellenállás lépett fel minden újítás ellen. Egy ilyen újítási impulzusban például — hogy most a Szellemi Iskolára korlátozzuk magunkat — annak a kísérletét látták, hogy a tanulókat a munkatársak csoportjába hajszoljuk, amivel bizonyos életvitel gyakorlása foglyul ejtené őket. Ez ellentmondana az alapvető emberi alapelveknek, mint például a személyes szabadság és vélemény kívánalmának. Ebben az összefüggésben jó lenne, ha még egyszer figyelmesen elolvasnák az 1964-es Vízöntő-konferencia szövegét, „A Rózsakereszt Világszerzetét”.

Csak azt akarjuk megmagyarázni, hogy a Kígyó és a Hattyú kijavító terének világot megérintő első befolyásai 1964-ben mindenekelőtt a modern Szellemi Iskolát kezdték nagyon is érezhetően megtámadni, úgy pozitív, mint negatív értelemben. Az erre következő három év folyamán, 1965, 1966 és 1967-ben kifejlődött az új életfolyamat, amelynek az emberiség most alá van vetve. E folyamat minden fázisa világosan megfigyelhető.

A különös új asztrális anyag kezdett az emberek főszentélyébe behatolni. Mivel ez az asztrális anyag az emberiség számára teljesen idegen csillagvilágból származik, elképzelhető, hogy sok ember főszentélyébe furcsa, sőt rendkívül kétes és nagyon veszélyes ötletek hatoltak be.

Képzeljék el: a legtöbb ember főszentélye teljesen a megszokott élet feladataira van hangolva, tehát a szokásos dialektikus életterület asztrális anyagára, az emberiség életfolyamatának mélypontjára. Ha az idegen asztrális anyag az ily módon előkészített főszentélybe lép be, akkor természetesen szó sem lehet beteljesülésről, vagy az intelligencia szintjének az emeléséről, sem új képességekről, hanem a főszentélyben lassan növekvő zavar keletkezik, mindenekelőtt akkor, ha megpróbálnak az új impulzusokra csupán a rendelkezésre álló dialektikus képességekkel reagálni, amelyekre az egész test rá van hangolódva. Hogy ez hova vezet, azt az utóbbi évek sok tapasztalata alapján könnyen el tudják képzelni. Gondoljanak például a szélsőségesen furcsa fejlődésekre a művészet területén, vagy a tudomány és a vallás viszonylataiban. Ez a terület olyan terjedelmes, hogy csak röviden érinthetjük.

Furcsa ötletek és elképzelések, például amit absztrakt művészetnek neveznek, egyre erősebben kerülnek előtérbe, és minél bolondabbak, annál jobban dicsőítik és csodálják őket. Itt a valóságnak, fantáziának, csalásnak és divatos viselkedésnek a keverékével van dolgunk. Megtörténhet, hogy az ember főszentélyében minden kimutatható előzmény nélkül valami bizarr színösszetétel merül fel, meghatározott forma nélkül, amit aztán az illető valamiképpen megpróbál ábrázolni. Lehetséges, hogy a főszentélyében a furcsa színösszetétel mozog is, és az ember a fantáziája révén azt hiszi, hogy valami ismeretlen élőlényről kapott benyomást. Ha az illető tehetséges képzőművész, vagy szobrász, akkor az úgynevezett absztrakt művészet egy alkotással gyarapodik.

A megtárgyalt új asztrális összpontosulások a főszentélyben nem csak a tudatot érintik meg, hanem az egész érzékszervi szerkezetet, így tehát minden hozzá tartozó szervet is.

Ugyanezt mondhatjuk a belső elválasztás rendszeréről is. Ezek szintén reagálnak a főszentélyben fellépő erőkre és befolyásokra. Ennek az lehet a következménye, hogy egy nagyon materialista típusú ember az idegen asztrál befolyásra negatívan reagál. A történelmi materializmust ekkor furcsa módon ferdíti el, s például valami hiper-anyagi istenségről fecseg és filozofál, amely érzések nélküli kényuralmat gyakorol. Ekkor lehetséges, hogy a belső elválasztású szervek állapota valakit arra tesz hajlamossá, hogy ugyanezen befolyás alapján irodalmi művet alkosson, amelyből csak úgy árad a piszok és a tudatosan szándékos igaztalanság. Mindezek a dolgok annak a közvetlen elfajulásnak a következményei, amelyet a Kígyóból és Hattyúból hozzánk jövő idegen asztrális anyagok befolyására adott negatív reagálás okoz. Ebben az összefüggésben természetesen nem szabad elfelejtenünk a különös zavarodottságokat a különböző vallásos közösségeknél, amelyek érzik, hogy a talaj kicsúszik a lábuk alól, mégpedig ugyanazon befolyások következtében.

Nem szükséges hangsúlyoznunk, hogy ez a fejlődés az eljövendő években nagy mértékben növekedni fog. Ezen a konferencián azonban nem szeretnénk tovább részletezni, hogy mi minden fog még hasonló módon megtörténni. Önök maguk fogják ezt tapasztalni, személyesen vagy a környezetük révén. Jobb lesz most a figyelmüket kifejezetten ennek a fejlődésnek a pozitív oldalára irányítani, vagyis arra, ami az Önök örök örömére szolgál.

Ha valaki valóban rendelkezik lélekminőséggel, és naponta ennek a gyarapítására törekszik, tehát többek között igyekszik a kígyótűz sugárzását megtisztítani, és pozitívabban irányítani, akkor ennek mindig az a következménye, hogy a főszentélyben összpontosuló asztrális közeg tisztább és sugárzóbb lesz, és minden dialektikus befolyást levet, ami azelőtt a főszentélyben jelen volt. Természetesen az érzékszervek és a belső elválasztású szervek is ehhez igazodnak. Az ilyen embernek így az egész szervezete egyre jobban megnyílik egy igazán gnosztikus fejlődés számára. Ha aztán a Kígyó és a Hattyú sugarai ebbe az emberbe lépnek be, akkor már szó sem lehet érzéki csalódásokról vagy negatív fejlődésről, hanem csakis pozitívan épülő, és nagyon felgyorsított fejlődésről az új életállapot felé.

 

Záró ima

Napról napra növekedjen a belátásunk,

hogy mi a Szellemi Iskola megszabadító célja:

halandó lelkünket akarja

felemeltetni a halhatatlanságba.

Ámen.

 

Aki a kiviruló rózsa ösvényén jár,

az lábát az élet földjére teszi.

 

Van egy halál a múlandó életrend kerekén,

amely a dialektikus lélekállapot jövője.

 

És van az endúra,

önmagunk átadása a Birodalomnak,

a bennünk lévő halhatatlan léleknek.

 

Ezt nevezik arany halálnak.

Arany halál: jelképe a feltámadásnak,

melyre az Egyetemes Szerzet hív minket.

 

Ó, Arany Kapu,

fogadj be mindőnket.

Ámen.

 

Záró áldás

„Boldogok, akik megmossák az ő ruháikat, mert joguk lesz az életnek fájához, és bemennek a kapukon a városba.

Én Jézus küldöttem az angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetek előtt. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes Hajnalcsillag.

És a Szellem és a menyasszony ezt mondják: Jöjj!

És aki ezt hallja, mondja: Jöjj!

És aki szomjúhozik, az jöjjön el, é

s aki vágyik rá, az vegye az életnek vizét ingyen.”

Ámen.

 

Testvérek! Krisztus kegyelme legyen mindenkivel!

Ámen.

 

 

III. A hét isteni fényáramlat

Megnyitó

Tudatosan egyesülve a szent, arany Rózsakereszt sugarai alatt:

Ex Deo nascimur,

in Jesu morimur,

per Spiritum Sanctum reviviscimus.

Ámen.

 

Nyíljon meg az új út mindazoknak,

akik belső hajlamból az új birodalom felé fordulnak.

Táruljanak fel a kegyelem misztériumai mindenkinek,

akik az egyetlen ösvényen vannak.

 

Ó, üdvösség Szelleme,

megtámadtad a haláltermészet szívét,

és ebből a szívből küldöd sugaraidat

a legsötétebb odúkba is.

Igazi életet adsz nekünk,

mialatt mi még az éj árnyai között botladozunk.

Te támogatsz fel minket az út elején,

mely a Te gazdagságodhoz vezet.

Így emelt fővel mehetünk,

éjszakán és ködfoszlányokon át

Isten gyermekeinek szabadságába.

Ámen.

 

„Ha a lelked mosolyog,

mialatt életed napsugaraiban fürdik,

ha lelked vidáman énekel a hús és anyag bábjában,

ha lelked tévedéseid várában sírdogál,

és szeretné elszakítani az ezüstfonalat,

amely a mesterhez köti,

akkor tudd meg ó, tanítvány,

hogy lelked még a Földhöz tartozik.”*

Ámen.

 

Szertartás

„Szilárd elhatározással lépett a tanuló-beavatott a szellem területére. ‘Ne az eledelért munkálkodjatok, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ad majd nektek, mert őt Isten, az Atya pecsételte le.’

Jézus parancsolta; itt csak egy lehetőség van: engedelmeskedni. […] ‘Aki hisz énbennem, élni fog, ha azonnal meg is halna: és aki él és hisz énbennem, soha többé meg nem hal.’

A beavatás tanulójának nem volt mindig könnyű azonnal megérteni az isteni szavak nagy jelentőségét és szellemi értékét. […]

Az istentisztelet a Szellem szolgálatát jelenti;

a mennyei kenyér lehetővé teszi a Szellemben való életet;

a keresztelő ereje, és az ezáltal létrejövő szellemi érintés pedig a mennyei kegyelemadomány; a Szent Szellem megnyilatkozása, hogy beteljesüljön a kinyilatkoztatás.

Mindezek a felismerések növelték és érlelték a kezdetben szerzett belátását, s azt eredményezték, hogy egyre mélyebb betekintést nyert a Katátok evangéliumának írásaiba és szellemébe. […]

Látta magát az esszénusoknál, ahol Jézus évekig élt; gondolatban együtt élte velük visszahúzódott, csendes életüket, és hasznosan és komolyan összehasonlította azt a katár Perfektek életével.

Az esszénusok alaposan tanulmányozták a növények és ásványok rejtett erőit és hatásait; egyeseknek megvolt a prófétálás adománya; három év újoncságot követeltek meg, mielőtt be lehetett lépni a szerzetbe. Ezt követték a közös étkezések, a szentelt ruhák, az imák, a hallgatagság, az esküdözés tilalma, a hazugság gyűlölése, az alázatosság, a példás erkölcs: a próféták ezoterikus közvetítése. Továbbá a szellemiség szentelése, az egyéni szabadság, a mértékletesség által elért tisztulás, a szerzet kötelességeinek és a szerzet titkainak megtartása.

Amire logikusan következett, hogy a test kötelékeitől, mint valami sokáig tartó rabszolgaságból megszabadulva, a lélek felszáll nagy örömmel.”* Ámen.

Barátaink, meg kell érteniük, hogy az egyetemes Rózsakeresztnek minden időben az volt a feladata és megbízatása, hogy az emberiség valóban megszabadító törekvéseit mindenkor és mindenhol támogassa, nem tévesztvén szem elől, hogy e munka folyamán az egyetemes Rózsakereszt, mint az univerzális Krisztus szolgája, közvetlenül is kezdeményezéseket indít.

A katárok ősi, klasszikus központjában, a dél-franciaországi Ariége völgyében van egy barlang, amelyet a „nagymester barlangjának” neveznek.

Ki volt ez a nagymester?

Nem katár volt, hanem rózsakeresztes!

Ő képviselte a Rózsakereszt Szerzetét a katárok között. Segítette és támogatta őket, ahol lehetett, s összekapcsolta őket azokkal, akik az örökkévalóságban a közelükben lesznek. A Rózsakereszt nagymestere azonban, akit a katár testvérek szerzetéhez csatoltak, sohasem lépett volna be az egyházi mágiába. A mágia egy bizonyos célnak, dogmának vagy törekvésnek az erővel való támogatását jelenti, hogy ezáltal embereket befolyásolhassanak. Ezért, ha a mágiát valóban isteni értelemben akarják alkalmazni, akkor szigorú törvényeknek van alávetve, melyeknek állandóan változniuk is kell, mert az emberiség haladása ezt szükségessé teszi.

Az egyházi mágia az asztráltest kundalíni-erőin alapul, ahogyan a mágia gyakran az ősi hold-misztériumok erőire támaszkodik. Időszámításunk kezdetéig még lehetséges volt, és korlátozott mértékben lehetett az asztráltest csakra-kundalínijével dolgozni. Ezeket a módszereket azonban már akkoriban keresztezték Jézus Krisztus tanai. Ezért már kétezer éve egyetlen igaz rózsakeresztes sem használ mást a szív kundalínijén kívül, semmilyen más kundalíni-erőt, mint a lélekét, mert legalább kétezer éve minden valóban mágiát gyakorló számára az az abszolút követelmény, hogy az emberiséget az élő Szellem-lélek megszülettetésére ösztönözze, mert ez a jelenlegi Földkorszak feladata.

Ámen.

 

Harmadik beszéd

Ahogyan az előző beszédben magyaráztuk, a Kígyóból és a Hattyúból a világra és emberiségre áradó sugaraknak és erőknek két világosan megkülönböztethető hatásuk van, mégpedig negatív és pozitív.

A negatív hatást maga az ember határozza meg, ha még teljesen ebből a természetből való, és a dialektikát tekinti élete céljának, minden intelligenciaszervét ehhez igazítja, és egész életét valójában a halál-természetre hangolja.

De a pozitív hatást is az ember határozza meg, mégpedig akkor, ha teljesen a lelke fejlődésére, s ezzel a haláltermészettől való megszabadulásra irányul. Az ilyen létállapotban lévő emberre a Kígyó és a Hattyú sugarai segítően, megvalósítóan és serkentően hatnak.

Továbbá azt is jól meg kell érteniük, hogy a Kígyó és a Hattyú sugárzásai semmiféle pszichológiai változást sem okoznak a Szent Hétszellem hatásaiban és célkitűzéseiben. Ellenkezőleg! Felgyorsítják e hatások és célkitűzések megvalósulását!

Éppen ez a feltűnő, és olyan különleges jelen korszakunkban, hogy egy interkozmikus erő avatkozik be azért, hogy Isten határozata szerint gyorsabban teljesüljön az istenterv. Érthető ugyanis, hogy ha az emberiség elérte a mélypontot, akkor az nem csak a mi Földünkre vonatkozik, hanem az egész világszerkezet újrarendezését vonja mag után. Erről az újrarendezésről gondoskodik a Kígyó és a Hattyú.

Így most már világos, hogy olyan korszakba léptünk be, amelyben mindannyiónktól döntést várnak el. Miután a korszakunkban bekövetkezett dolgokat évszázadok óta megjósolták nekünk, és sok küldött az életével mutatta be ezt a folyamatot, most a válaszunknak kell következnie. Mert ahogyan a világegyetem lépést tart az istenterv kibontakozásával, és ehhez természetesen minden kozmosz is társul, úgy minden mikrokozmosz is résztvevő benne, mégpedig lehetőleg pozitív, de ha nem, akkor mindenképpen negatív résztvevő. Ezért tájékoztatnak minket kétszeresen.

Ismeretes, hogy ezen a konferencián a Merkúr-idea áll a középpontban. Itt a merkúrbotra gondolunk, Mózes kígyóbotjára, amelyet mi általában kígyótűznek nevezünk, s amelyet mindannyiunknak használatba kell vennünk, hogy a célhoz vezető ösvényen járhassunk. Az tehát mindegyikőnk nagy feladata, hogy a mindannyiunk által birtokolt kígyótűzrendszert megfelelő állapotba hozzuk.

Ezzel kapcsolatban tudniuk kell, hogy kígyótűzrendszerünk gyökere, a plexus sacralis kétféle erőtérhez kapcsolódhat:

vagy a dialektika fényerőrendszerével van kapcsolatban, ennek minden velejárójával — ami jelképesen a jó és a rossz ismeretének fája,

vagy pedig az egyetemes Hétszellem fényerőrendszerével van összeköttetésben, mely jelképesen az élet fája.

A haláltermészet mélypontjáig tartó teljes lemerülési folyamat, amely egész világtörténelmünket magában foglalja mind a mai napig, most befejeződik, és a kiemelkedés folyamata váltja fel, az élet-fájának folyamata. Ezért logikus a kérdés: melyik fának a gyümölcséből élünk?

A háromszoros kígyótűzrendszer ugyanis a gyökérrendszerén, a plexus sacralison keresztül szív fel minden építő és erő-anyagot, amelyre életrendszerünknek, a mikrokozmosznak szüksége van, s ezeket az erőket elvezeti a különböző szerv-szerkezetekhez. A központi szerv pedig, ahol mindezek a plexus sacralison át felvett építő- és üzemanyagok elvégzik a feladatukat, a főszentély.

Pontosabban meg kell mondanunk Önöknek, hogy hét különféle isteni fényáramlat létezik, melyekből az embernek élnie kell. Ezt a hét ős-elemet a régiek a „hét harmóniának” nevezték. A gnosztikus misztériumok jelöltjének teljes mértékben tudnia kell reagálni erre a hét harmóniára. Teljesen birtokolnia kell ezeket a hét agyüregében, életállapota éléskamráiban. Az igazi ember, akinek megvan a működő háromszoros kígyótűz-rendszere, ezen a háromszoros életfán keresztül egy alapvető, háromszoros Pránát vesz fel. Ez a háromszoros Prána a három magasabb agyüregben koncentrálódik, és olyan alapvető jelentőségű, hogy az egész lényt ez nyitja meg a másik négy életáramlat számára.

A mindennapi, hozzánk hasonló dialektikus embernél viszont, akinél a szimpatikus két csatornája a plexus sacralison keresztül nincsen összekapcsolva, csak egy alapvető életáramlat hatolhat át a fent említett módon. Emiatt a három magasabb agyüregben mindig csak ugyanaz az életlélegzet végezheti el természetszerűen nagyon hiányos munkáját. Nem nehéz megérteni, hogy egy ilyen alapvető szervezetnek a zavara az embert nem csak rendellenessé teszi, hanem minden tekintetben megváltoztatja és eltereli az istentervtől. A Kígyó és a Hattyú erői azért avatkoztak be a jelenlegi krízisnél, hogy ez a helytelen fejlődés ne folytatódjon tovább.

Most talán felmerül a kérdés: „Akkor hogyan lehet a felbomlott hármas-egységet a plexus sacralisban újra helyreállítani? Hiszen ennek akkor alapvetőnek kell lennie?”

A három alapvető élet-áramlatnak tökéletesen együtt kell működnie a három magasabb agyüregben, hogy az eredeti emberré válásról beszélhessünk. Minden megszentelődésnek a kígyótűz alapjából, a kígyóbot tövéből kell kiindulnia. Ezért nevezzük a plexus sacralist a megszentelődés alapjának. A lefátyolozott misztériumtanok szerint a plexus sacralis köti össze az embert közvetlenül a kiindulóponttal, a mélyponthoz vezető utazásának kezdetével, az élet folyamán évmilliók óta zajló útjával. Kezdetben szükség volt e folyamon való leszállásra, mint tapasztalati útra, a jó és rossz ismerete fájának vezetése alatt. Ezután viszont éppily szükségszerűvé vált az ezen az áramlaton felfelé vezető út, most azonban az élet fájának vezetése alatt. Minden embernek meg kell tennie ezt a kétszeres utat, mégpedig a kígyóbotjára támaszkodva.

Most talán el tudják képzelni, hogy ezáltal a kígyótűz működésének és hatásának is teljesen meg kell változnia. Az emberiség sokáig keresgélt pszichológiai módokat, hogy megoldja a felfelé vezető út megtalálásának hatalmas problémáját. Volt olyan csoport, amelyik feltartóztathatatlanul vallásos életvitelre törekedett. Egy másik csoport erősen az észképesség tágítására, az ismeretre törekedett. Továbbá volt egy harmadik csoport, amely ezerféle módon kereste a megoldást mindenféle féktelen tevékenykedésben.

Feltehetik a kérdést: hogyan lehetséges, hogy egy ilyen bonyolult szervezetben forrong a megrongálódott helyreállításának vágya, a születés és halál kerekétől való megváltás kívánsága?

Ez a vágy előbb-utóbb felszáll az ember szívéből, a szívszentélyből, mely először is szoros kapcsolatban van a három magasabb agyüreggel, és amiben ezen kívül a szellemi ember székhelye található. Tudjuk, hogy ez így van. Ismeretünk van az ősatomról, a szívbe zárt rózsabimbóról. Ezért, ha az embert elég sokáig érték a sors csapásai — vagyis az őserők csapásai — akkor egy adott pillanatban egy idegen hangot hall a szívében. Azoknak a hangja ez, akik egy életfolyamat végére értek, egy olyan életfolyamatnak, ahol egyetlen egy kivételével minden teljesen haszontalannak bizonyult. Mindez a vízszintes síkon folytatott hiábavaló fáradozás és sok erőlködés eredménye. Az ilyen eredmény erős hatást gyakorol az ember vérállapotára.

Ebben a vérállapotban hangozhat fel a szív mélyéből eredő segélykiáltás.

Ez a sivatag homokjában csaknem teljesen elsüllyedt szfinx hangja. Ez a hang megváltásért kiált és esedezik. És aki ennek a hangnak jámborsággal, istenfélelemmel és önátadással válaszol, az nem tiltakozik mindjárt haragosan az életben tapasztalható dialektikus ellenállások miatt, hanem követi azt az ösvényt, amelyet már régóta mutatnak nekünk, és képes lesz a háromszoros kígyótüzet helyreállítani.

Akkor egy magasabb rezgés által a plexus sacralis-ban újra össze lesz kötve a spinális szellemtűz egymástól elválasztott két csatornája, és így helyreáll a régóta megzavart keringési folyamat, ami az embert a földhöz kötötte. Ettől a pillanattól kezdve a Hétszellem három alapsugara újra eltölti a főszentély három magasabb agyüregét, méghozzá csodás következményekkel. A hatodik agyüregben a közismert tobozmirigy található. Ha ennek újra meglesz az eredeti, isteni, tápláló ereje, akkor a tanuló életében nagy dolgok fejlődnek ki.

A kígyótűztevékenység nézeteinek további megtárgyalásához előkészítésként a következőket szeretnénk még röviden megemlíteni: A tobozmirigy az emberi szerkezetben többek között atomgenerátorként működik. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy a tobozmirigy határozza meg a személyiség-építményünk alapját képező atomok fajtáját, struktúráját és szerkezetét. A testünket alkotó atomok tehát bizonyos minőségűek. Holott minden ember atomjai ugyanabból az alapanyagból állnak, fajtájuk és rezgésük teljesen megváltozik a tobozmiriggyel való érintkezés folyamán. Világos tehát, hogy ha a kígyótűz keringő tevékenysége újra helyreállt, és a Hétszellem három alapsugara meg tudja tölteni a három magasabb agyüreget, akkor ez a tobozmirigyet teljesen új tevékenységre készteti. Ez az atomgenerátor új, más atomokat fog készíteni, és az egész lényben elterjeszteni. Beláthatják, hogy ennek szükségszerű eredménye pedig a transzfiguráció lesz.

A Rózsakereszt Szerzetének szellemi hagyatéka szól a hatodik gyertyatartóról, melyet meg kell gyújtani. Ez a hatodik gyertyatartó a hatodik agyüreg, amelyben a tobozmirigy található. Ha az ember rózsakeresztesként meggyújtja a hatodik gyertyatartót, akkor ez azt jelenti, hogy:

1. belép egy új életfolyamatba,
2. belép egy új világfolyamatba, a helyreállított kígyótűz-botot erősen a jobb kezében tartva,
3. teljesen képes az élő jelenben rálépni a visszaútra, a felfelé vezető útra,
4. elkezdődik a transzfiguráció, és a világban van, de már nem a világból való.

 

Epilógus

Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának tanulója bensőségesen a maximális kötelességteljesítésre törekszik, mind az anyag irányában, mind a lélekkel és a szellemmel szemben is. Ez a kötelességteljesítés a következőt jelenti: a feladatot felismerni, a feladatra szívből vágyni, és a feladatot nagy örömmel teljesíteni. Ez a felismerés, vágyás és megvalósítás többek között az igazi emberréválás magasabb törvényeinek, és az élethullámok egymás közötti viszonyának a teljes felismerésére és megértésére vonatkozik. Az ezzel kapcsolatos minden rendellenesség ellentétben áll Isten akaratával, és ezért teljesen ki kell küszöbölni.

A modern Szellemi Iskola tanulója abszolút őszinteségre kötelezi magát önmagával szemben, másokkal szemben és Istennel szemben. A tanuló nem tétovázik az önmegtagadást teljességében átélni, a lélek és a test vonatkozásaiban is. Önmegtagadás azt jelenti, hogy az egyén, az igazi szeretet ösztönzésére teljesen tudatosan a csoportközösségnek szenteli magát. Önmegtagadás lélekmegszabadítást jelent. „Aki az ő életét el akarja veszíteni énérettem, az megtalálja Azt.”

Ámen.

 

Záró áldás

Testvérek,

a határozottan akarók számára

a szó igazi értelmében újra eljött az idő,

hogy valódi emberekké válnak.

Abban a különös megtiszteltetésben részesülnek, h

ogy a lángoló csillag fénye alatt

lélekmegszabadultakká váljanak.

Az isteni Mester azt mondta egykor:

„Én vagyok az alfa és az omega.”

Ő fogja Önöket a csillagok útján vezetni.

Ámen.

 

* H.P. Blavatsky: A csend hangja

 

 

IV. A közeledő interkozmikus forradalom

 

Megnyitó

A szent Rózsakereszt sugárerejében egyesülve, kegyelem, szeretet és béke gyarapodjon Önökben Isten ismerete által, a Szellem megszenteltetésében, engedelmességben és vér szerint Jézushoz, az Úrhoz kötődve.

Ámen.

 

Isten szeretete azáltal nyilatkozik meg bennünk, hogy egyszülött Fiát küldte el a világba, hogy őáltala élhessünk. Arról ismerjük fel, hogy őbenne maradunk és Ő mibennünk, hogy szelleméből a Fia által adott nekünk.

Ámen.

 

Prológus

„Istennek, a világegyetem védelmezőjének nevében:

Itt lent, ó lélek, az anyag-világ van, a kielégítetlen vágyakozás és a félelem, a becsmérlés és szomorkodás helye.

Itt fent a szellem világa van, a béke, a félelemmentesség, a nagy méltóság és a boldogság helye.

Mindkét világot láttad, ó lélek, mindkettőben gyűjtöttél tapasztalatot. Válassz tehát tapasztalataid alapján.

Egy meghatározott törzsből eredsz, ó lélek, és e törzs ága vagy. Bármilyen messze nyúlik is az ág a törzsétől, mégis összeköttetésben és kapcsolatban vannak, s táplálékát minden ág a törzstől kapja. Ha valami az ág és a törzs közé lépne, akkor az ág ellátása megszakadna, s így elhervadna és meghalna. Gondold meg ezt, ó lélek, és lásd be, hogy az alkotódhoz való visszatérésre rendeltettél, aki a törzs, amelyből te eredsz.

Szabadítsd meg magad az anyag-világ tisztátalanságától és terhétől, ami akadályoz téged a te saját magas világodhoz és törzsedhez való visszatérésben, ahonnan eredsz.”

Ámen.

 

Szertartás

„Amit a középkor rózsakeresztese a természetfolyamatok szemlélésénél átélt, az a szent természettudomány volt. Amit a rózsakeresztes át tudott élni a szellemi áldozatkészségben, a nagy örömök élményei, a nagy természeti események, a fájdalom és a szomorúság is, mindezek a magasztos események, mind megszabadító, megváltó hatással voltak őreá. Amit azonban annak idején lefektettek, az most mind benne nyugszik az ember legmélyebb létalapjában.

Hogyan találhatjuk meg újra ezeket a rejtett erőket, amelyek akkor a tisztánlátáshoz vezettek? Úgy találhatjuk meg, ha komoly meditációval és összpontosítással teljesen a lélek belső életének adjuk át magunkat. Így a jövőben az történik, ha egyelőre esetleg csak egy kis seregnél is, amit Pál élt át Damaszkusz előtt; ez pedig az éteri Krisztus észlelése, aki az emberiség számára érzékfeletti módon jelenik meg. Az embernek azonban először újra el kell érnie a természet szellemi látását. Aki a rózsakeresztes mű teljes benső lényegét nem ismeri, azt gondolhatná, hogy az emberiség még ugyanazon a fokon áll, mint kétezer évvel ezelőtt. Amíg ez a folyamat nem történt meg, ami csakis a szellemi tudományok révén élhető át, addig az ember nem jut el a szellemi látáshoz. […]

A Jordánban történt keresztelő által, amikor Krisztus beleereszkedett a názáreti Jézus testébe, valamint a golgotai misztérium által az emberiség képessé vált Krisztust — még ebben az évezredben is — az étertestében meglátni és átélni. Krisztus csak egyszer jött el a Földön fizikai testben, és ezt meg kell érteni. Krisztus újra eljövetele azt jelenti: Krisztust érzékfeletti módon látni az étertestben. Ezért aki a helyes fejlődés útján akar haladni, annak meg kell szereznie a szellemi szemmel való látás képességét. Az emberiség számára nem jelentene fejlődést, ha Krisztusnak még egyszer anyag-testben kellene megjelennie. A következő alkalommal étertestben fog megjelenni.

Amit a különböző vallások nyújtani tudtak, azt Rózsakereszt Krisztián és a Tizenkettőnek a Közössége egybegyűjtötte. Amit a különböző vallások adni tudtak, és amire hívőik törekedtek azt most a Krisztus-impulzusban lehet megtalálni. Az eljövendő három évezred fejlődése az lesz, hogy a Krisztus-impulzus számára megértést teremtsen és támogassa azt.

A huszadik századtól kezdve minden vallás a rózsakeresztes misztériumban fog egyesülni. Az elkövetkező háromezer év folyamán ez lehetséges lesz, mert az emberiséget nem kell majd arra oktatni, ami az iratokban van lefektetve, hanem közvetlenül Krisztusnak a megpillantása által fogják maguktól megérteni azt a történést, amelyet Pál élt át Damaszkusz előtt. Az emberiség önállóan fog átmenni ezen a Pál- élményen.”*

Ámen.

 

Negyedik beszéd

Ahogyan volt szabad fejtegetnünk, az idők alapkőletétele óta van egy isteni világmindenségi fáradozás a világgal és az emberiséggel kapcsolatban, egy hatás, amelyet a Szent Hétszellemnek szoktunk nevezni. Ez a Szent Szellem az, amely az emberiséget a világmindenség alapját képező terv szerint lépésről lépésre tovább serkenti. Ameddig az emberiség Istennek ezt a vezetését elfogadja, és az emberi psziché teljesen erre hangolódik, addig minden jól halad. Miután azonban az ember fokozatosan tudatosabbá vált, és teste különböző szervszerkezetei fejlődésük csúcspontjához közeledtek, egy nagyon veszélyes periódusnak kellett elkezdődnie. Ez kézenfekvő, hiszen ebben az időszakban meg kellett mutatkoznia, hogy az ember képes lesz-e élete menetét, további fejlődését egy bizonyos fokig a saját kezébe venni. A Logosz terve szerint ebben a folyamatban, az Istenbe vetett bizalomnak, a mindenség tervébe történő bepillantásnak, és a szabad akaratnak kellene vezető szerepet betöltenie. Ahogyan a gyermek egy adott pillanatban megtanul egyedül járni, úgy jött el az emberiség számára a közelmúltban az az időszak, amikor a függetlenséget, mint abszolút emberi tulajdonságot kellett kifejlesztenie és gyakorolnia.

Érthető, hogy egy ilyen időszaknak gondos interkozmikus felügyelet alatt kell állnia, s ha szükséges, erősen be is kell avatkozni, mert egy ilyen időszak mindig rendkívül veszélyes, nem csak a saját élethulláma számára — hanem mindenekelőtt kozmikus szempontból — a mindenségi lét rendjére nézve, az egész alkotási terület számára. Ezért látjuk most korunkban a Kígyó és a Hattyú csillagképét fellépni, hogy a sok veszélyt a világ és az emberiség, a naprendszer és az egész világmindenség számára semlegesítsék vagy elhárítsák. Ezt kétségtelenül belátják.

Azt is meg kell azonban értenünk, hogy a Földön is és a minket körülvevő térben is nagyon különös események fognak kialakulni. Ezért mondjuk, hogy ennek következtében, az interkozmikus beavatkozás miatt korszakunk krízise folyamán sok különös légköri jelenség és légzéstechnikai zavar fog fellépni.

Mindezek a légköri befolyások erős hatással lesznek az ember érzékszervi képességeire, különösen a látószervre, amely aztán nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is észlelni fog majd. Sok minden, ami eddig mintegy magas fal mögé volt rejtve és láthatatlan volt, az az érzékszervek mellékesen kifejlődő képessége folytán észlelhetővé válik, mint például a tükörszféra lakói és az őket körülvevő környezet.

Ugyanezen befolyások hatására bolygónk északi sugárterének is nyilvánossá kell tennie eddig lefátyolozott titkait. Így például a Föld felszíne alatt lévő területek lakói is láthatóvá és észlelhetővé válnak, mert a minket megragadó interkozmikus forradalom az ő életútjukat is teljesen meg fogja változtatni. Ez többek között tűzhányók kitöréseivel fog együtt járni, ami a Föld belsejét és az országok és tengerek képét is alaposan megváltoztatja.

Ennek a világmenetnek — amelyet a lefelé, a talpponthoz vezető ösvény felfelé, az Atya házához vezető megváltoztatásának kell tekintenünk —, ennek a teljesen új világmenetnek az lesz a merőben új nézete, hogy a bolygók és más égitestek lakói közeledni kezdenek egymáshoz. Más bolygók lakói fognak felkeresni minket, és olyan dolgokra fognak megtanítani, amiről az emberiségnek jelenleg még fogalma sincsen.

Mindezekhez a közeljövőben történő dolgokhoz csupán prófétai értelemben közeledünk. A tudományos és technikai szempontok nem tartoznak ránk.

És, akiknek a szemei erre megnyittattak, vagy akiknek a szemeit meg lehet nyitni, azok a világtörténelem folyamán első ízben láthatják és ismerhetik meg a halhatatlan lelkek szent, avatott Szerzetét, akikről már oly sokszor beszéltünk.

„És hallottak nagy szózatot az égből, amely ezt mondja nekik: ‘Jertek fel ide!’ És felmentek egy felhőben az égbe, és látták őket az ő ellenségeik. És lett ugyanabban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesett; és megöletett a földindulásban név szerint hétezer ember, és a többiek megrémültek, és dicsőítették a menny Istenét.

A második jaj elmúlt; íme a harmadik jaj eljön hamar.

A hetedik angyal is trombitált, és nagy hangok szóltak a mennyben, amelyek ezt mondják: E világnak birodalmai a mi Urunké és az Ő Krisztusáé lettek, aki örökkön örökké fog uralkodni. És a huszonnégy vén, akik Isten előtt ültek a székeiken, orcájukra borultak és imádták az Istent és mondták:

Hálát adunk neked Uram, mindenható Isten, aki vagy és voltál,

hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat és uralkodsz;

és megharagudtak a pogányok,

és eljött a Te haragod és a halottak ideje,

hogy megítéltessenek és megadassék a jussa a Te szolgáidnak, a prófétáknak

és a szenteknek, és akik a Te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak,

és elpusztítsd azokat, akik a Földet pusztították.

És megnyílt Isten temploma a mennyben, és templomában látni az ő szövetségének ládáját; és lettek villámlások és szózatok és mennydörgések és földrengés és nagy jégeső.”

Ámen.

 

Világos, hogy most ennél az átalakulásnál, kétféle embercsoport fog egyértelműen kialakulni:

Az egyik csoporthoz tartoznak mindazok, akik az élet célját már felismerték, és azzal foglalkoznak, hogy ráhangolódjanak és hozzá igazodjanak, mint például a Lectorium Rosicrucianum nemzetközi közössége;

azután azok, akiknek a szemeit a dolgok megfordulása okozta ijedelem most első alkalommal nyitotta meg, és akik az anyagban folytatott nem túlságosan rossz életvitelük miatt nincsenek teljesen elzárkózva;

továbbá mindazok, akik az alkalmazott szeretet-erő miatt most hasonlóképpen megnyílnak — mert a szereteterő megnyit;

és azok is, akik a tiszta vallásos beállítottságuk miatt meg tudják találni az elveszített kapcsolatot, a régi életútjukon elveszett fonalat.

Mindezek együttesen fogják az alkalmas emberanyagot képezni egy valóban papi sereg alapjához, egy belső Iskolához, mely őket az új emberi közösséghez vezeti, az igazi keresztények közösségéhez, akiknek a hitállapota jóságon, igazságon és valóságon alapul, közvetlen közösségben a Krisztushierarchiával.

Aztán pedig lesz egy másik csoport, amelyhez a pszichikailag valamiképpen sérültek tartoznak. Ez a csoport rettenetesen nagy, sokmillió embert érint.

Ehhez tartoznak:

először, akik súlyos karmaterhet hordoznak, és már súlyosan sérült személyiséggel jönnek a világra;

másodszor, akiknek a főszentélye az alkalmazott értelem-tágító és intellektuális gyakorlatok által nagyon károsult;

harmadszor, mindazok, akiknek az erkölcsi romlottsága olyan súlyos, hogy egész belső elválasztású rendszerük, érzékszervszerkezetük és szívszentélyük annyira elromlott, hogy egy élet folyamán már nem lehet helyreállítani;

negyedszer — általánosan összefoglalva —, azoknak a csoportja, akik a természetes vallások vagy a tudomány területén, vagy művészi alkotásukkal az emberiség ellen oly nagy bűnöket cselekedtek, amelyeket nem lehet minden további nélkül levezekelni.

Belátjuk azonban, hogy ezeknek az embereknek is segíteni kell. Ezek kerülnek, a szentírás szavai szerint „az ítélet” alá. Ez az ítélet azonban nem büntetés, ahogyan azt általában vélik, hanem olyan gyógymód, amivel segíteni próbálnak nekik, és meggyógyítani őket az emberiség másik részének károsítása nélkül.

A második típust tehát a Logosz a külön nekik berendezett területre viszi, ahonnan a viselkedésükkel az emberiség többi részének többé nem árthatnak. Nos, Önök már tudják, hogy az egész világ az emberiséggel együtt jelenleg egy nagy kórházat, a lelkileg megzavarodottak nagy intézetét képezi; és valójában már nincsen elég hely ahhoz, hogy mindenkinek segíthessenek. Azt mondhatjuk, hogy a dolog ebben a tekintetben teljesen megrekedt.

Ezért nyilvánvaló, hogy a Kígyó és a Hattyú itt is beavatkozik a dolgok mindenségi történésébe.

Ezt a beavatkozást a következő szolgálaton szeretnénk Önökkel megbeszélni.

Ámen.

 

Epilógus

„Ahogyan a Nap boldogságot jelent azoknak, akik a világosságát keresik, úgy boldogságom nekem az Úr, mert Ő az én napom. Az Ő sugarai keltettek fel engem a halálból, és az Ő fénye űzte el a sötétséget az orcám elől. Az Ő kegyelme adott nekem szemeket, és láttam az Ő szent napját.

Füleket kaptam, és megértettem az igazságát. Megkaptam a képességet, hogy kipuhatoljam a bölcsességet, és tette által boldogságra leltem. Elhagytam a tévedés útját; Őhozzá mentem és megkaptam bőséges áldását. A jósága nagysága szerint adott nekem, fenséges irgalmassága szerint járt el velem.

Nevének hála, felöltöttem a múlhatatlanságot, és kegyelméből levetettem a múlandóságot: a halál eltűnt az orcám elől, és halhatatlan élet kelt számomra az Úr földjén. Hívőinek megnyilatkozott, s feltétel nélkül mindenkit megadományozott, aki reá bízza magát.”

Ámen.

 

Záró áldás

Ha az Élet Szerzetének valamelyik tanulója vagy szolgája a jövő miatti félelemből megtagadja az ifjú gnosztikus Szerzet Szellemi Iskoláját, akkor ennek következménye, az erre következő reflex, a kígyótűzben végzetes a Gnózis besugárzása számára.

Barátaink, tanulóságukról minden körülmények között egyértelmű cselekedettel tanúskodjanak! A Gnózis akkor a lélekmegváltás egyetlen útjaként fog bebizonyosodni Önökben!

Testvérek, Krisztus kegyelemteljes sugárereje legyen mindannyiukkal!

Ámen.

 

* Rudolf Steiner: Az ezoterikus kereszténység, Dornach, 1962. 76-78old.

 

 

V A Confessio Fraternitatis R.C. tanúbizonysága

 

Megnyitó

A Gnózisra irányulva és összpontosítva, és a Gnózis kegyelme által a világosságerőt az egyetlen helyes módon vegyék fel, hogy tisztító befolyásában teljes mértékben részesüljenek.

Ámen.

 

Prológus

„Ezt pedig azért mondom, hogy senki se vezessen félre titeket ravaszsággal. Mert jóllehet testileg távol vagyok tőletek, szellemileg veletek vagyok, örvendek a köztetek uralkodó jó rend láttán és Krisztusba vetett rendíthetetlen hitetek felett. Azért amiképpen elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, akképpen maradjatok őbenne.

Őreá alapozzatok és épüljetek; tartsátok meg a hiteteket, ahogyan tanított titeket, és legyetek hálásak ezért. Ügyeljetek, hogy senki se vezessen félre titeket világi bölcselkedéssel vagy ámító beszéddel, mely az emberek hagyományain, vagy világi tantételeken alapul, és nem Krisztustól ered. Mert Krisztusban lakozik az Isten egész teljessége; és a vele való közösségben ti is részesültetek ebben a bőségben. Mert ő az Ura minden fejedelemségnek és hatalomnak.

Őbenne metéltettetek körül ti is, nem a kézzel való körülmetéléssel, a húsbéli test eltávolításával, hanem körülmetéltetvén Krisztus által. Eltemettetvén vele együtt a keresztségben, vele együtt is támasztattatok fel az Isten mindenható erejébe vetett hitetek által, aki feltámasztotta őt a halálból.

És titeket, akik holtak voltatok a bűneitek miatt és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt ővele, megbocsátván minden bűnünket.”

Ámen.

 

Szertartás

„Ne hagyjatok senkit sem felettetek ítélkezni evésért vagy ivásért, vagy ünnep, újhold vagy szombat dolgában. Mert ezek csak árnyékai az eljövendő dolgoknak: a valóság azonban a Krisztustól van. Ne hagyjátok magatokat ámítani olyan ember által, aki kedvét leli az alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, fontoskodván a látomásaival, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével; de nem igazodik a Főhöz, mely az egész testet ízületekkel és inakkal támogatja és összetartja és felnövekedik az isteni érettségre.

Ha meghalván Krisztussal, megszabadultatok a világ tantételeitől, akkor miért hagyjátok magatokat, mint a világban élők, mindenféle előírásokkal szabályozni, hogy ‘Ne fogd meg, ne vizsgáld meg, ne hallgass arra!’ Mindezek a rendelkezések a használatban elmúló dolgokra vonatkoznak, és csupán az emberek parancsolatai és tanításai. Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta isteniességgel, alázatoskodással és a test gyötrésével, de nincs bennük semmi érték, mert csak a test vágyainak kielégítésére szolgálnak.

Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, az odafennvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert ti meghaltatok, és az életetek el van rejtve a Krisztus által Istenben. Amikor azonban Krisztus, a mi életünk, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek dicsőségben, ővele együtt. Öljétek meg tehát ami földi a ti tagjaitokban: paráznaságot, tisztátalanságot, haragot, gonosz kívánságot és fösvénységet, ami végeredményben bálványimádás; mert ezek miatt jön el Isten haragja.”

Ámen.

„Elvettetik romlandóságban, becstelenségben és erőtlenségben” – mondja Pál a korinthusiaknak írt első levelének 15. részében. Ami pedig kiemelkedik, feltámad és átváltozik, az nem kevesebb, mint romolhatatlanság, dicsőség és erő.

Mert mi is történik, ha valaki valóban jár a megszabadító ösvényen? Akkor az örök, nagy szellemi minőségű lélektest elkészítésével és felépítésével foglalkozik. Ha az ember felfedezi, hogy ezen a világon sehol sem található maradandó nyugalom, béke, biztonság, szabadság és boldogság, ha megérti, hogy a valóságos és a valótlan dolgokat is káprázatnak kell neveznünk, akkor eljöhet életének az az órája, amikor megszületik a magasabb, más javakra való vágyakozás.

Aki ezt a vágyakozást követi és hallgat rá, az lábát a lélek-újjászületés útjára teszi, és ez az út az örök boldogság és nyugalom életterületeire vezet. A szemiták titkos tana a szeretet palotájáról beszél, a gnosztikusok az örök világosság bőségének mondják, a buddhisták ezt nevezik nirvánának, a keresztények pedig a mennyek országának.

A megszabadító ösvény felismerését, a lélek életútját azonban szükségképpen megelőzi az „én-tudatos” önkéntes kiszolgáltatása az „örök világosság bőségének”.

Ez olyan önátadás — mondja a szentírás —, ami által senki sem károsul. Így tehát aki elnyeri a lelket, az rátalál a szellemre.

A lélek azonban nem tudja megtalálni a boldogság helyeit, ha előtte nem egyesül azzal az anyaggal, amelyből származik. Az intuíció a léleknek azon a képességén alapul, hogy tökéletesen ismeri a világmindenség isteni bőségét, ami megnyilvánul a hét kozmikus terület minden atomjában. Ez a megnyilvánulás a szellem természete, mellyel a lélek az intuitív képessége által egyesül és belőle él.

Nagyon is érthető tehát egy régi hermészi irat figyelmeztetése: „Jaj annak a léleknek, amely a földi testével való, földi menyegzőt, előnyben részesíti az isteni társával, a szellemmel történő menyegzővel szemben”. Ez a szöveg az egyiptomi „Kulcsok könyve” című írásból származik.

Ismeretes, hogy a világ nagy zavarban van a szellem lényegének és fogalmának kérdésével kapcsolatban. Bármi is a helyzet, mindenekelőtt kitűnik, hogy az ember csakis a halhatatlan lélek megszületése által ünnepelheti meg a szellemmel való egyesülését. Erre az ünnepre hív meg mindannyiunkat az Élet Szerzete. Ez az endúra ünnepe, ami által senki sem károsulhat.

A buddhista üdvnyilatkozat azt tanítja: „Lépj erre az ösvényre, és vess véget a fájdalomnak. Bizony az ösvény általam jelentetett meg nektek, mert én megtaláltam, hogyan lehet a nyilak által ütött sebeket meggyógyítani. A gyógyítás kísérletére azonban magatoknak kell vállalkoznotok.”

Máté evangéliuma pedig azt mondja a hetedik rész tizenharmadik szakaszában: „Menjetek be a szoros kapun. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz… Kövessetek engem!”

Azt kérjük Önökért: lépjenek a keskeny ösvényre, s hagyják magukat kivezetni a nyugtalan életáramlatokból a szellemlélek-élet örömébe, békességébe és nyugalmába.

Az ösvénnyel foglalkozó gondolataik erősítsék és késztessék kitartásra Önöket. Használják ki a nap óráit. Várva várják, míg eljön az idő!

Ámen.

 

Ötödik beszéd

Nem nehéz elképzelni, hogy ez a bonyolult világ és emberiségmegváltoztatás, amelyről beszélünk, a következmények óriási sorát vonja maga után, és világunk képét teljesen megváltoztatja. Mielőtt a végső áttekintéshez érkezünk, vizsgáljunk meg néhány részletet, amely többé-kevésbé mindannyiónkat érint.

Vessünk egy pillantást először a természetvallásos egyházak és szekták területére, tehát azoknak az életterületére, akik vallásos életük alapjait a Biblia vagy más szentírás betűiben szó szerint vélik megtalálni, és tudományukat, teológiájukat arra építették fel. Ez csupán iskolában tanult ismeret, melynek alapján számtalan embert oktattak a századok folyamán, s ezen tanok segítségével irányították e tudomány professzorait, doktorait és más tanítóit a jelenbéli és a jövőbeni életükre. Az említett tudósok észbeli ismereteit igazán nem akarjuk lebecsülni, hiszen a régi nyelvek ismeretébe való behatolás, ennek minden velejárójával, sok fáradozást és nagy intelligenciát igényel, amit nagyon tisztelünk.

Mégis lássák be, hogy például a görög, latin, héber, vagy más nyelvekbe való elmélyedés, és az ékírás, a hieroglifák vagy hasonlók megfejtése talán közelebb vihet minket ahhoz, hogy a múltban hogyan gondolkoztak és hogyan filozofáltak — ez összehasonlítható az ember jelenlegi gondolkodásmódjával — azonban egyetlen lépéssel sem visz közelebb a nagy és abszolút valósághoz. Amivel a múlt és a tudósok szorgos kutatása és hatalmas munkája ezen a téren megajándékozott minket, az kétségtelenül szép, és általában pompás dolog olvasni és elmélyülni benne, de ismételjük: egyetlen milliméterrel sem vezet közelebb ahhoz, amit a klasszikus kínai filozófia Tao-nak nevez.

Arra is számítanunk kell, hogy a régi nemzedékek ősi ismeretei nagyon lefátyolozva lettek feljegyezve, gyakran a jelképek áthatolhatatlan köntösébe burkolták őket, vagy pedig szándékosan vagy más okokból helytelenül fordították le.

Mindez a nagy félelem miatt volt így, hiszen ismerjük „szent” atyáink szokásait: bizonyos korszakokban a hit vallásától való bárminemű eltérést halállal vagy más szörnyűséggel büntették. Így megállapítható, hogy az igazságot mindig úgy hirdették, ahogyan egy bizonyos pillanatban látták, s emiatt ez, az igazságnak mindig csak egy kicsiny része volt. Az igazságot ugyanis nem lehet ésszel vagy intellektuálisan felismerni. Ez abszolút és teljesen lehetetlen egy másik okból is:

A világmindenség megnyilvánulása óta mindig volt bizonyos haladás a dolgok menetében, ami itt nem folyamatos változásnak, hanem egy bizonyos cél felé tartó lassú haladásnak tekinthető. A múlt valamelyik korszakának pusztán ésszel való megközelítése valószínűleg néhány ismerettel szolgál az akkori kor gondolkodásáról és cselekedeteiről, de semmiképpen sem nyújthat bepillantást az egyetlen, mindent felülmúló igazságba, ennek kezdetébe, haladásába és céljába. Ehhez az élő lélekállapot szükséges, nevezetesen a megtisztított, és teljesen kifejlődött kígyótűz, ami azt jelenti: egy teljesen kifejlődött testi állapot a jelen periódus számára, amelybe beléptünk, és amelyben most élünk.

A testi állapot a most befejeződött korszakban már erősen elavult. Az elmúlt időszakban a gyakorlatias értelmi képesség birtoklása, és az ehhez szükséges mindenféle iskolázottság volt a nagy és kívánatos cél. Jelen korszakunkban azonban a főszentélyt egészen más fejlődési folyamatra kell előkészíteni, amihez teljesen más erőkre és elektromágneses elvekre van szükség, mint ez idáig.

Mivel most az emberiség lefelé haladása felfelé fordul, és emellett egy új korszakba is beléptünk, a lét érdekében sürgetően szükségessé vált az értelmi beállítottság teljes megfordulása a szellemlélek-fejlődés felé. A világ azonban még mindig oktatásért kiabál! Semmi kifogásunk ellene, ha ez a tanulás egy bizonyos abszolút szükséges határt nem lép át. Most még sok szülőtől halljuk a kijelentést, hogy a „lányomnak vagy fiamnak már csak egy vizsgát kell letennie és akkor, … akkor kész”. De mire „kész”? Azt nem mondják, mert maguk sem tudják. Az majd kiderül. A legmagasabb cél rögeszméje az úgynevezett siker, legszívesebben a „cum laude” a kőkemény „ego” számára.

Kétségtelenül kínos kijelentések ezek nagyon sok tanult és diplomákkal kitüntetett ember számára, hiszen azt hiszik, hogy a létra legmagasabb fokára másztak, de a most megkezdődött fejlődés folyamán biztosan le fognak onnan zuhanni. Barátaink, mindezt azért mondjuk Önöknek, hogy a bizonyára kitűnő lehetőségeiket a közeljövőben egészen másképpen fejlesszék ki.

Nézzenek körül! Mi lett a világunkból a politikai, gazdasági és társadalmi területen? Nemde egy nagy romhalmaz? Mindenütt a halottak megszámlálhatatlan sírjai, és a számtalan sebesült! Mennyien vannak, akiknek testi fejlődése sokszorosan és gyógyíthatatlanul károsult! Rengeteg a lelkileg megzavarodott!

A többieknek pedig, akik még egészségesnek számítanak, teljesen beszennyeződött és megmérgezett légkörből kell lélegezniük, ezen kívül pedig milliók élnek teljesen kiszáradt talajon, ahol szegénységükben csaknem éhen halnak. E valóság láttán elképzelhetjük a Kígyó és a Hattyú beavatkozó erejének elutasíthatatlan szükségességét, hogy ezt a súlyosan megrongált és pusztulásban lévő világot megmentsék! Mert a számtalan károsulásnak a helyreállításáról van szó:

a föld fölött,

a földön,

a föld alatt és

a földben is.

E helyreállítási folyamatok idején pedig az emberiségnek az a része, amelyik vágyakozva keresi az igazán új életlehetőségeket, szembesül az üdvösség megjelenésének nagy pillanatával, Istenünk erejével, királyságával, és az Ő felkentjének hatalmával.

Azoknak a csoportja, akik lélektudatossá válnak és felébrednek a kábulatból, amit a mérgező pohár kiivása okozott, amitől szinte teljes öntudatlanságba süllyedtek, azok nyílt szívvel, fedetlen fővel és mezítláb, vidáman és ujjongva fognak az új Nap, az új hajnal felé menni.

Ez a Confessio Fraternitatis R.C. tanúbizonysága, amely az eljövendő eseményekre oly találóan illik, és amelyet egykor Európa és a világ minden tudósához, és — figyeljenek fel erre — minden igazi bölcsességre vágyakozóhoz intéztek.

Ha most újra Önökhöz szabad fordulnunk, mert úgy vesszük, hogy Önök is az igazi bölcsességre vágyakozók közé tartoznak, akkor mindahhoz, amit ezen az ötödik Vízöntő-konferencián közölhettünk, még azt szeretnénk hozzáfűzni:

Olvassák el és gondolkozzanak el még egyszer alaposan a Confessio Fraternitatis üzenetén. Akkor teljesen fel fogják ismerni a Rózsakereszt Szerzetének múltbeli és jelenlegi szándékát és célját, s ha Isten is úgy akarja, a mélyére is tudnak hatolni.

Nem kis fáradságba kerül — mondják a rózsakeresztesek — valakivel odáig jutni, hogy higgye, ami még láthatatlan. Ha azonban most világosan láthatóan megnyilvánul, amit bejelentettünk, akkor sokan fognak szégyenkezni a hitetlenségük miatt. Mindenesetre határozottan tudjuk, hogy amit most még leplezetten és tartózkodva jelentünk be, azt a jövőben hangosan fogjuk hirdetni. Kívánják Önök is teljes szívükből velünk együtt, hogy ez a lehető leghamarabb bekövetkezzen!

Milyen típusú emberek között találhatóak azok, akik a rózsakeresztesek szerint valóban az igazi bölcsességre vágynak?

Erre a kérdésre azt felelhetjük, hogy elsősorban a tiszta szülőktől születettek között, akik gyermekeiket méltó nevelésben részesítették, s arra törekednek, hogy gyermekeiket semmilyen módon ne kényszerítsék mentálisan. Az ilyen típusú emberekben felébred a megszabadító életre irányuló bensőséges vágyakozás, és az életproblémáink valódi megoldása iránti nyitottság. Közülünk sokan vélhetik nagy problémának, hogy hogyan lehetne éppen egy ilyen korszakban, mint a miénk, elérni gyermekeik valóban lelkileg felelősségteljes nevelését. Pont most, hogy a világ elérte régi korszakának a végét, és a nagy változás már megmutatkozott, ezt a nagy felelősséget különösen nyomasztónak érezhetik. Azt tanácsolhatjuk nekik, hogy amennyire csak lehet, lehetőleg távolodjanak el az emberiség megszokott tevékenységétől, melynek során minden meggondolás és megértés nélkül továbbra is azon példaképek nyomdokait követik, akik az életmódjukkal a földhöz kötik magukat. Gyermekeiket azzal vezessék be a küszöbön álló, eljövendő új napba, hogy sokat beszélnek róla. A mérhetetlen vágyakozás, a bensőséges remény és megrendíthetetlen hitük nagy segítségükre lesz ebben. És csatlakozzanak most a lehető leggyorsabban azok csoportjához, ha még nem tartoznának teljes értelemben oda, akiket az igazán elhatározottaknak neveznek, akik a valódi gnosztikus, papi sereget képezik. Mert éppen ez a csoport lesz különösen képes a Kígyó és a Hattyú segítségét megkapni, amelyek sugárerejükkel és beavatkozásukkal az egész emberiség érdekében a szívet és a fejet nagyon rendkívüli értelemben készítik elő az új időre. Ha ezeknek az embereknek a lelke valóban fejlődik, akkor kígyótüzük, annak különös sugárereje miatt igazi, mágikus vezetőként működhet az életben, és különösen erős befolyással hathat. Ez a mágikus vezető azonban csakis azok számára fog mindent legyőzni, akik birtoklásának nagy jelentőségét képesek felismerni.

Ez a kígyótűz ugyanis az új, az igazi merkúrbot hírnöke, amely mindenkit és mindent legyőz. Ennek a birtoklását kérjük mindegyikőjüknek, ezért esedezünk mindegyikőjük számára.

 

Epilógus

Akik a szellemlélekből élnek,

a ragyogó világosságban járnak,

útra kelnek,

hogy minden zarándokot támogassanak,

minden segítséget megadva nekik,

amire vágyó szívüknek szüksége van,

segítsenek a lelki kínnal és fájdalommal

teli fáradságos törekvésben,

minden keresőt

a Gnózis fényköpenyébe burkolni,

amely kettősen, tüzesen égve,

az egyetlen igazságot körülfogja.

A hétszeres fény átélése

a nagy szereteterő,

a szellem kardjának fellelése,

mely minden igaz keresőre vár.

Ámen.

 

Záró áldás

„Isten szeretet. Aki pedig a szeretetben van, az Istennel van, és Isten is ővele.”

Testvérek, Krisztus Jézus Urunk kegyelme, szeretete és ereje jöjjön el Önökre és legyen mindannyiukkal!

Ámen.