Catharose de Petri – Jan van Rijckenborgh

AZ ÚJ EMBER FÉNYRUHÁJA

AZ ÚJ IDŐK APOKALIPSZISE I.

Előszó

 

Mivel az emberi élethullám fejlődési menetét kormányzó egyetemes életáramlatokba most a Vízöntő írja be végítéletét, ennek minden megszabadító, de leleplező és forradalmasító következményével, a modern rózsakereszt Szellemi Iskolája 1963 augusztusában összehívta tanulóit minden munkaterületről Lage Vuurschében lévő „Renova” konferenciahelyére, hogy felkészítse őket ezekre az eljövendő, rendkívül mélyre ható eseményekre.

Feladatának és hivatásának megfelelően, a modern rózsakereszt mindazokhoz fordul, akik megértik az idők jelét, s megmutatja nekik, hogyan kell eleget tenni az ember ősrégi és dicsőséges rendeltetésének. Elhatároztuk tehát, hogy közzé tesszük megújító Vízöntő-konferenciánk egész anyagát a szertartásokkal együtt.

Bensőségesen kérjük, hogy ez sokaknál járuljon hozzá a Vízöntő ösvényének a belső megértéséhez. Aki őt valóban látja, a Vízöntő hangját meghallja, az örömmel és hálásan követni fogja őt. Legyen az aratás nagyon is bőséges.

 

Catharose de Petri

Jan van Rijckenborgh

I. A rózsakeresztes fényruhája

 

Megnyitó

Mivel megadatott nekünk, hogy ehhez a nagy eseményhez hozzálássunk, és üdvözöljük Önöket ebben a teremben, mely néhány napig megújító Vízöntő-ünnepünk központja lesz, szeretnénk, ha mélyen áthatná Önöket ennek az összejövetelnek a nagy és magasztos jelentősége, de a nagy felelősség is, amely ránk, egy igazi szellemi iskola tanulóira az eljövendő napokban hárul.

A világ számos tájáról jöttünk össze, hogy egy nagyon is kivételes feladatot vállaljunk és azt jól véghezvigyük, az egyetemes szerzetlánc szolgálatában. Emiatt nagy figyelemre és odaadásra kérjük Önöket. Amikor ugyanis nagy tömeg jön össze, sokak figyelme esetleg mellékes dolgokra terelődhet.

Azt szeretnénk ajánlani, hogy ne ez történjen velünk, hanem tömegesnek nevezhető összejövetelünk fokozza az összpontosítást, tízszerezze meg a szellemi odafigyelést, és ennek megfelelő legyen az eredmény is. Bízunk ebben, Testvérek! Ez legyen ennek a konferenciának a pompás áldása!

Az legyen a kérésünk: ennek a kegyelemnek a tüze kiolthatatlan jelként ragyogjon sötét országaink fölött!

Ámen.

 

Vótum

Felvétetve hétséges Szellemi Iskolánk, a Lectorium Rosicrucianum mágneses sugárterébe, felemelkedünk a világosságok világosságához, hogy ő az új lélekerőt új életre szabadítsa fel bennünk. Ámen.

 

Ima

Örök, el nem múló világosság!

Zúzd szét a mi béklyóinkat,

válts meg az anyag káprázatától,

vonj fel minket ragyogó szeretetszívedhez,

és tisztíts meg izzó kegyelmed tűzlángjaival!

Hadd ismerjük meg

a mindenség-megnyilvánulás magasztos dicsőségét,

mely a világban és az emberiségben is megmutatkozik!

Kapcsolj össze minket minden szenvedővel,

minden megváltásért küzdő keresővel,

hogy ha Téged eddig még nem találtak meg,

adhassunk nekik abból, amit tőled kaptunk,

s a természet keresztjét számukra

a megváltás keresztjévé tegyük,

amelyen a rózsák

hervadhatatlan szépségben nyílnak

a te örök világosságodban.

Ámen.

 

Szertartás

Ismeretes, hogy a mikrokozmosz nagyon hasonlít a makrokozmoszra. Gondoljanak a hermészi törvényre: „mint fent, úgy lent”.

A makrokozmoszban vannak bolygók, Napok, állatövi rendszerek, csillagcsoportok, tejútrendszerek, melyek összefüggő egészet képeznek, és amelyeket egyetlen központi Nap mozgat. Ugyanezt látjuk a mikrokozmoszban. Ebben is vannak bolygók, Napok, különböző rendszerek, melyek a mikrokozmikus egységben feladatokat látnak el.

Ebben az egész mérhetetlen, térbeli megnyilvánulásban, mely a mi fogalmaink szerint a végtelenségig terjed, rend és szabály uralkodik. Világosnak kell lennie számunkra, hogy a mindenség jelensége egységet képez, ahol minden jelenség egymásba torkollik, azaz a megnyilvánulások egymástól függenek. Ennek a rendnek a megzavarása végzetes lehet az egész számára. Ez érthető, ha meggondoljuk, hogy a mi testünkben is csekély okok olykor jelentős következményekkel járhatnak.

Képzeljék el, hogy valamelyik bolygó lakóinak a tevékenysége folytán Naprendszerünkben idegen égitest születne, vagy ide vonzódna. Ez az egész rendszert megzavarná. És ha a mi Napunknak egy alkotása nem lenne összhangban a mindenségi megnyilvánulással, illetve Naprendszerünkben új jelenségek uralkodnának el, akkor ez az egész mindenséget befolyásolná. Logikus tehát, hogy a mindenségi megnyilvánulásnak valami zavara esetén egy isteni természeti törvény lép fel, mely javít, elszigetel és semlegesít. Erre utal az ismert kijelentés, miszerint „jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék”.

A mikrokozmosz egy kis világmindenség, és ennek a rendszernek, a mi rendszerünknek, a központja, láthatatlan Napja, a szellem. Ebből a mikrokozmikus Napból az ősidőkben alkotások keletkeztek az isteni teremtési terv alapján. Az egyik ilyen alkotást mondjuk a mennyei embernek. Asztrofilozófiai szempontból ez egy elsődleges, kétszeres Napból, tehát Napból és Holdból, valamint öt bolygóból állt.

Ennek a hétséges rendszernek volt egy szellemi fókusza, szintén hétszeres fénysugárzása, valamint hétséges megjelenése, formája, dicsőséges anyagi nézete. Ilyen volt a mennyei ember, akire a Jelenések könyve mondja: „az angyal a hét csillaggal a jobb kezében”. Ez a pozitívan uralt, bolygói, kozmikus élet bizonyítéka. A mikrokozmikus Napból az ősidőkben, bizonyos pillanatban, szentségtelen alkotás keletkezett, mely az egész mikrokozmikus rendszert elrontotta. A mikrokozmikus rendszer istentelen lett. Ez a mennyei embert erőltetett fellépésre ösztönözte, életével kísérletezni kezdett az egyetemes terv mellőzésével.

A mennyei ember hatalommal rendelkező szellem volt, és megnyilatkozásának folytatásával a makrokozmoszban nagy bajt okozott volna. Emiatt a mennyei embert egy isteni beavatkozás semlegesítette. Folyamatszerűen elaludt, és kénytelen volt három új heteskörben megnyilvánulni, melyek a szentségtelen alkotáshoz igazodtak. Ennek eredménye a jelenlegi, dialektikus ember, aki az eredeti embernek még csak árnyéka sem, hatásköre teljesen korlátozott, és most a dialektikus életterület rabja, a Földnek egy adott rétegében. Eredeti szabadságának már csupán töredékével rendelkezik. Azt teheti csak, hogy vagy megújul, vagy még mélyebbre süllyed!

Ám az ember maga nem tudja helyreállítani önmagát, ebben Isten szeretetére és kegyelmére van utalva.

És Isten nem hagyhatja el kezeinek alkotását. A Szent Szellem első győzelme a mai ember felett az, hogy az ember felismerheti a saját állapotát. „Ember, ismerd meg magadat!”

A Szellemi Iskola hívó üzenete sok éve elhangzik a világon. Felszólít az istenbirodalom misztériumának a megértésére. Aki a felszólítást megérti és hallgat rá, azt képessé teszik a végleges visszatérésre az eredeti, rendíthetetlen birodalomba.

Ámen.

 

Első beszéd

Testvérek.

Első összejövetelünkön ebben a hatalmas templomsátorban, ahol Vízöntő-megújulást akarunk ünnepelni, elsősorban teljesen meg kell értenünk gyülekezésünk célját, és azt, hogy miért beszélünk ünnepről. Erre az ünnepre egyre fokozódó összpontosítással készültünk és ez az ünnep teljes figyelmünket megköveteli.

Tudjuk, hogy egy új nap reggelét éljük meg, egy teljesen új világ- és emberiségélmény napját. Bizonyára megértik, anélkül hogy mondanunk kellene: ez az új nap új követelményeket támaszt, új életvitelt vár el. Ehhez természetesen szükség van új tájékozódásra és új viselkedésre. Ezekre a követelményekre embertársainknak is és nekünk is egyéni cselekedetekkel kell pozitívan reagálnunk. Ha reagálásunk negatív, akkor az új fejlődés meglep és magával vonszol minket.

Ezt a kijelentést azon tényre alapozzuk, hogy világunkat új, interkozmikus sugártér veszi körül, mely időközben elég erőre és feszültségre tett szert, felismerhető, látható, bizonyítható hatásokat kelt. Ezek a hatások a világ és az emberiség teljes megváltozását fogják eredményezni, méghozzá nem is olyan sok év leforgása alatt.

Ezt az eljövendő fejlődést réges-régen előre jelezték, és csaknem minden nép metafizikai gondolatvilágában helyet kapott. Számos fantasztikus elbeszéléssel, legendákkal és jelképekkel tarkították. A jóslás, a fantázia és a jelképesség alakot öltött, és az eljövendőket gyakran a múlt történelmi eseményeibe öltöztették. Így keletkeztek a teológiák, melyek különböző elképzeléseikkel az emberiség csoportosulásokra osztódását okozták. Ismeretes, hogy ez a helyzet a világtörténelem során rengeteg vérontáshoz vezetett, és azt a káoszt okozta, amelyet az egyházak területén napjainkban közvetlen közelről figyelhetünk meg.

Az elkövetkezendő események áramlata mindennek véget vet, azzal, hogy e szolgálat elején szóba hozott, egyetlen, nagy valóság az emberek érdeklődésének középpontjába kerül. Értsék meg jól: csoportként filozofálhatunk a legmagasztosabb elméletekről, magasröptű  gondolatmenetekre adhatjuk a fejünket. Most azonban mindent, amire a figyelmünket irányítjuk, szinte minden emberhez külön el kell vinni és őbenne lehorgonyozni.

Így adunk helyet egy nagy igazságnak, amelytől egyetlen halandó sem állhat el. Ez az igazság az embert és az ő végleges rendeltetését érinti. A sok találgatás és spekuláció helyét az észnek, az értelemnek kell elfoglalnia. Számos ember fejét és szívét az igazi, élő vallás hódítja meg anélkül, hogy a propaganda és a publikáció szokásos útjára kellene térnie.

Jó lesz itt mindjárt utalni az egyetlen és egyetemes vallásra is. Az eljövendő és most megnyíló elmeállapot az élő rózsakereszt jegyében áll, és Christian Rosenkreuz neve sokak ajkáról fog eleven, bizonyítható fogalomsorozatként, bizonyítható valóságként elhangzani. Ez a név ugyanis nem egykor élt, vagy jelenleg élő személyre utal, hanem létállapotot jelöl, amelyet minden embernek ki kell fejlesztenie. Ezt az állapotot a régmúltban eljövendő, akkoriban csak kívánatos állapotnak festették le, és századunkban sok kereső illetve spekuláns is megpróbálta megjátszani, ennek minden következményével. Ez az állapot a legközelebbi időkben szükségessé válik. Ez az egyetlen és elutasíthatatlan életvitel minden ember számára, és döntő lesz abban, amit mi életnek vagy halálnak nevezünk. Ez a „fényruhánk” jelenlegi állapotával függ össze. Amire most a figyelmüket irányítjuk, annak az ábrázolásairól levesszük az esetleges fantasztikus vagy apokaliptikus lepleket, mert magával a valósággal kell szembenéznünk.

Filozófiánk „fényruhának” nevezi az ember különböző életközegeinek az összefüggését. Ez a vérből és ennek rendszeréből, az idegekben áramló közegből és annak rendszeréből, a belső elválasztású rendszerből, a kígyótűzből és a tudati lángból áll. Mindezeknek a közegeknek már természetes állapotukban is különböző, de erős, éteri fényük van. Ezért beszélünk fényruháról, ahogyan a gnosztikus evangélium, a Pistis Sophia is folyton fényruhát emleget. Ezt a fogalmat a beavatottak minden időkben ismerték.

Minden halandó, minden ember visel tehát egy fényruhát. Ez ugyanakkor világossá teszi, hogy az életközegek minősége és együttműködése adja az ember képességét a rezgésre, és egész irányulását az életében. Ezenkívül – és ez nagyon fontos – egészségi állapota is fényruhájától függ. Egészség és betegség közvetlen összefüggésben van a fényruhánkkal. Ezen életközegek minőségétől és jellegétől függ az is, hogy az ember marad-e ebben az általános, ismert, földre irányuló, animális állapotában, vagy vannak-e benne felújító, tehát megszabadító lehetőségek, vagy annak a jelei, hogy az illető fel tud emelkedni általános, állati színvonaláról.

Ez a felemelkedés, ez a feltámadás az állati állapotból, a fényruha állati állapotából, az eljövendő időkben minden ember számára szükséges lesz, mégpedig az új sugártér behatása miatt nagyon is hamarosan. Ám – és ezt nagy nyomatékkal hangsúlyozzuk – ez a felemelkedés, ez a feltámadás semmiképpen sem egy automatikus fejlődési folyamat, ilyesmihez még csak nem is hasonlít. Nem olyasmi, mint egy gyermek felcseperedése, felnőtté válása. Ellenkezőleg, itt személyes döntés előtt állunk. Ezért tárgyaltuk Szellemi Iskolánkban tavaly is ismételten az új életvitelt. Önök közül ki áll már az új életvitelben? Életükben megtették-e már a döntő választást?

Ismételten kijelentjük, hogy ez nem csupán kívánatos, hanem a legközelebbi jövőben abszolút szükséges, még pedig a legteljesebb józansággal, mert nem történhet meg túlbuzgóságban vagy valamiféle vallásos elragadtatás során. Az új életvitel annak a jegyében áll, hogy ezt Önöknek személyesen kell választaniuk. Az egész folyamatot maguknak kell testileg megélniük és megtapasztalniuk. Ezért beszélünk önmegvalósításról, önálló megvalósulásról. A felemelkedésnek ez a folyamata, ez a feltámadás, ez az önmegvalósítás teljesen összefügg az ember, a monádikus ember nagyszerű és pompás misztériumával. Azért kellett sokkal korábban az ünnepet megelőzően beszélni kezdenünk erről a kiemelkedésről, a kezdődő feltámadásról a haláltermészetből, mert Önöknek ezt pozitívan el kell határozniuk. Be kell lépniük ebbe a folyamatba, vagy akkor hát nem, a választás minden következményével.

Csak két út van: a felújító kiemelkedés és az elfajulás, az elsüllyedés. E kettő közül most még szabadon választhatnak. Mivel pedig közülünk senki nem tudja, hogy az emberiségnek mennyi időt szabtak ki a döntés meghozatalához és ennek az igazolásához az új életvitellel, Szerzetünk nagyon fontosnak tartotta egy dátum meghatározását 1963 kritikus hónapjaiban, augusztusban és szeptemberben, ami az említett interkozmikus fejlődés kezdetét jelöli, és ebben az időben összehívta minden testvérünket, aki a modern Szellemi Iskolában él, erre a hatalmas konventre Renovába. Mi tehát Önöket, testvérek, a Szerzet megbízásából hívtuk össze.

Továbbá feladatunk Önöket haladéktalanul szembesíteni a kiemelkedés szellemével. Feladatunk Önöket lehetőleg életük világos döntéséhez vezérelni. Ugyanakkor meg lett engedve nekünk – és ezt is közölnünk kell Önökkel –, hogy életüknek ehhez a döntéséhez a Szerzet, az Egyetemes Szerzet áldásáért esedezzünk.

Kimondottan közölnünk kell Önökkel azt is, hogy a Szerzet áldása ezekben a napokban kitöltetik ránk, ha belső indíttatásból pozitívan döntenek, és ennek alapján belépnek a nagy önmegvalósításba. Mert – ugye ez világos Önöknek – arról van szó, hogy Önök felvétessenek egy hatalmas folyamatba.

Ezáltal mi az emberiség előtt mehetünk egy új, nagy fejlődési menetben, mely, mint mondtuk, egyre inkább Christian Rosenkreuz jegyében áll. Ezt illetően tereljük figyelmüket ismét a fényruhájukra. És ismételt magyarázatok fejtegetése nélkül feltesszük a kérdést: Mit tesznek fényruhájuk helyes gondozása érdekében? Mit tesznek ebben az ügyben a rózsakereszt tanulóiként?

Ha ezt jelenleg részletesen megvizsgálnánk, akkor a legtöbb esetben talán nagyon is csekély eredményhez jutnánk. A vizsgálat pozitív oldalán valószínűleg az állna, hogy vegetáriánus életmódot folytatnak, és egy-két változtatást már kieszközöltek a táplálkozás terén, mindenekelőtt vegetáriánus álláspontjuk miatt. Ám tudják-e, hogy vegetáriánizmusuk eredménye fényruhájukban megsemmisül, mert vérükben számos más káros anyag is kering? Ez a helyzet már az általános táplálkozásnál is. Gondolunk itt a sok vegyi anyagra és mesterséges anyagra, melyeket táplálékunkba belekevernek.

És mit tesznek idegéterük ápolása ügyében? Hiszen modern napjainkban az idegek is nagy feszültségeknek vannak kitéve. Mit tesznek ennek érdekében?

Mit cselekednek a gerinci szellemtűz helyes működéséért? Mert ebben a tekintetben is feladatot kell ellátniuk. Gondolkoztak-e már ezen bármikor is?

Ami esetleg inkább a kezük ügyében van, az a belső elválasztású rendszer, mert a legtöbb betegség közvetlenül a belső elválasztás rendszerével függ össze. Ezeket a zavarokat megkísérelik az úgynevezett „gyógyszerekkel” enyhíteni, s ha ez nem lehetséges, akkor megpróbálják műtétekkel semlegesíteni.

És mit szólnak tudatlángjuk helyes ápolásához? Hallottak-e már erről bármit is? Az ember azt mondja: „a tudatom létezik, és ez elég” – gondolja. És ítél: ez a típus ilyen, amaz amolyan, ilyen a jelleme, olyan a jelleme, és ennek alapján találkozunk.

Ám mi azt mondjuk Önöknek: vessék fel annak a gondolatát, hogy fényruhájuk egyetlen, oszthatatlan rendszert képez. Hangsúlyozzuk: amit beteges jelenségnek neveznek, annak tartanak és annak tapasztalnak, azt diszharmóniák okozzák és tartják fenn, amelyek a fényruha állapotából alakulnak ki. A zavart okozó öröklött tényezők eltűnnek, ha egész fényruhájukat a helyes élettörvényeknek rendelik alá. És ha ezt már fiatal korukban elkezdik, akkor biztos, hogy diadalt aratnak. Születéstől fogva fennálló gyengeségek és beteges állapotok semmilyen akadályt nem képeznek majd, ha az ember gondoskodik fényruhája helyes működéséről.

Ez a gondolat esetleg teljesen új Önöknek. De a Rózsaudvar egész gyógyszolgálata ezen alapul.

Amikor a Rózsaudvar kap egy levelet, amelyben hálálkodnak a csodás segítségért, mely mások figyelmét is felkeltette, akkor a felépülés jórészt magának a tanulónak köszönhető, mert beteg állapotának nyugtalanító hatására, esetleg időlegesen kicsit erőltetetten is, fényruhájának megadta azt, ami annak jár. Biztosíthatjuk Önöket, hogy velünk járó orvosainknak a közeljövőben a legnagyobb sikereik lesznek, ha segítségüket a hozzájuk forduló betegek fényruhájára irányítják. És arra is rá kell jönniük, hogy csak akkor segíthetnek, ha saját fényruhájuk csak valamelyest is helyesen működik.

„Mi is ez a fényruha?” Erre azt válaszoljuk: a fényruha a testben, az anyagi önvalóban van. Ez az anyagi önvaló éteri másának képviselője. Azért beszélnek éteri másról, mert az anyagi önvaló kizárólag ebből a másából, ebből az élettestből él. Az ember saját étertestének kegyelméből, különösen pedig fényruhája kegyelméből él. Az anyag-ént kitevő anyagatomoknak nincsen saját, önálló életük az éteri atomok nélkül. Logikus tehát, ha kijelentjük, hogy az ember az anyagvilágban csak fényruhája létezése miatt képes élőlényként kifejezésre jutni.

Ehhez viszont hozzá kell tennünk: a fényruhának nemcsak az anyagtestet kell elevenné tennie és fenntartania. Ez szinte mellékes. A fényruha rendeltetése sokkal magasabb szinten keresendő. Ám rendeltetésének a betöltése attól függ, hogy fényalakjukat itt és most, valamint a közeljövőben Önök hogyan használják.

Ha ezt belátják, akkor igényelik is azt, hogy fényalakjukat felkészíthessék nagy és pompás feladatára. Az anyagtest megtisztítása rendkívül fontos. Minden ápolás, amivel anyagtestüket megajándékozzák, kitűnő és dicséretes. Ám fényalakjuk ápolásához sokkal több kell, ez lesz a közeljövőben mindannyiunk legfontosabb feladata. Fényalakunkat fel kell készítenünk nagyszerű és dicsőséges küldetésére.

Ez a központi gondolat képezi Vízöntő-megújító konferenciánk alapját. Ebben találják meg a kezdődő kiemelkedés kulcsát.

 

Zárszó

A szegletkő, Jézus Krisztus, az eredeti erő, a mennyek birodalmának lényvalósága. Ez az erő teljesen hozzáigazodik mindenkinek az egyéni létállapotához, Isten szeretete ösztönzésére, aki keresi az elveszettet.

Amikor Önök hajlandók lesznek ezen a szegletkövön építkezni, akkor elkezdődik a nagy, átváltozási folyamat. Ez egy nap mint nap megszületés, és mindennap meghalás. Mindennapos feltámadás és érintkezés Isten gazdagságával.

Az érintést Jézusnak nevezzük.

A lehetőséget Krisztusnak nevezzük, és az okát nevezzük Isten szeretetének!

A szellem temploma pedig, a fényesség, mely a templomból ragyog,

ez a Szent Szellem.

Ámen.

 

Záró ima

Arra lettünk kiválasztva, hogy az üdvösség misztériumainak örökösei legyünk, és a fény kincseskamrájához tartozóknak tudnak minket. Reméljük és azért esedezünk, hogy a belső szentély kulcsát mindannyian használni fogjuk az élethez.

Ámen.

II. Az ötszörösen új életvitel

Megnyitó

Testvérek, a szent Hétszellem színe előtt,

a világosság hármas szövetségének nevében,

annak erejében, aki mindörökre az Úr Jézus Krisztus,

áldozatul ajánljuk fel magunkat

az egyetemes Gnózis oltárán,

és ezt a munkát a Gnózisnak,

a Szellemi Iskolának és tanulóseregének szenteljük,

az igazi megváltásért és a megszabadulásért.

Ámen.

 

Vótum

Tisztelet, dicséret, dicsőség és imádat Istennek,

az Atyának –

és a Fiúnak –

akin keresztül a szellem megnyilatkozik

az idők kezdetétől,

most és mindörökkön örökké!

Ámen, igen Ámen.

 

Szertartás

Biztonsággal megállapíthatjuk, hogy lélekújjászületés csak egy gnosztikus Szellemi Iskola mágneses terében képes kialakulni. A már hatszorosan megnyilvánult Szellemi Iskolánk rendelkezik egy ilyen mágneses sugártérrel. Akinek egy ilyen téren kívül kell élnie, az visszaesik biológiai lehetőségeinek korlátai mögé. Krisztus sugárterén belül azonban a tanulónak az egyetemes élet felé vivő ösvényén biológiai képességeit szellemerő-sugárzások keresztezik, s így hiányos erejét Krisztus ereje tölti fel. Más szóval, a Szellemi Iskola erőterében a Szent Szellem tevékeny.

Ha azt mondjuk, hogy Szellemi Iskolánk rendelkezik egy elektromágneses sugártérrel, akkor ez sok tanuló számára valamiféle dogma lehet, mert még messze nem mindenki tapasztalja meg tudatosan ezt a sugárteret. Ennek ellenére minden tanulónak meg kell tudnia, mi egy mágneses test, milyen a szerkezete, és jelenlétét hogyan lehet megállapítani.

Először is meg kell különböztetniük az Egyetemes Szerzetlánc sugárterét a „küldöttek” sugárterétől.

Az Egyetemes Szerzetlánc sugárterét olyan lények népesítik be, akik természetfeletti életállapotot értek el. Ők kiemelkedtek az anyagból. A tisztább, szentebb, istenibb rangú lények, emberi szellemek egyetlen, nagy hierarchiáját képezik, akiknek a Szent Szellem fényét tudatosan szabad működésre késztetniük. Emiatt őket Krisztus teste tagjainak nevezhetjük. Azzal lesznek a mieink közül valók, hogy fényaknát hoznak létre a mi természetes állapotunk és a nem ebből a világból való birodalom között.

Ez a fényhierarchia megnyilvánul, és körülveszi magát küldöttekkel. Ezt a kört összekötik az isteni világossággal, amely belesugárzik világunkba, a halálvilágba, azért, hogy mentse mindazokat, akiket a veszendőbe menés fenyeget.

Honnan jönnek hirtelenjében ezek a „küldöttek”? Bennük nemcsak az hat, amit rendeltetésnek nevezünk, nemcsak valami előre kitűzött életcél, noha még biológiailag kötve vannak.

A Fama Fraternitatis tanítása szerint Ádámmal együtt, bukása pillanatában, leszállt az Egyetemes Tan, mentési kísérleteket végzett, és a küldöttek köre akkor is megvolt már. Ezekben az első időkben az ember alakja még nem volt annyira megkristályosodva, mint most. Mennyei teste még nem halt meg, és dialektikus teste fejlődőben volt.

Ebben a helyzetben az emberek között kialakult egy csoport, amelynek tagjaiba az emlékezésen kívül még valamit bevéstek: bizonyos érzékenységet a mennyei hierarchia érintése iránt. Amikor a hierarchia úgy akarta, akkor ez a képesség a küldöttekben működni kezdett. A régi misztikusok ezt a hajlamot „a kincs csodás ékszerének” nevezték, s ezzel a kígyótűz bizonyos működésére utaltak.

Minden emberiségkorszakban szükség volt bizonyos számú küldöttre, akiket életvitelük erre a küldetésre nemesített, és bármilyen okból fel tudtak emelkedni egy ilyen hivatottsághoz. Minden küldött viseli a csodás ékszert, birtokolja a kígyótűznek ezt az adott állapotát. A fej szellemlélek-magja gyújtópontra talál a szívben, a fejben és a medencében, tehát hatását illetően Szent Szellem.

Ennek az ékszernek sok viselője van, aki ennek ellenére nem jön számításba mint küldött. Miért nem? Mert ékszerét még túlságosan dialektikus akadályokhoz kötötte, erősen az anyaghoz és kedvteléshez fűzte. Majdan, ha ez az ember a természetben kiégett, önmagában holtpontra jutott, akkor az ékszer valószínűleg újra megszólal.

A „természetben kiégettséget” jól kell érteniük. Vannak, akik a természet kerekéhez és a halálhoz kötve jönnek világra azzal az elhatározással, hogy fiatalkoruktól kezdve a lelket, és ezáltal az embereket szolgálják, mindenen keresztül. Ők is szóba jöhetnek küldöttként. A többieknek előbb ki kell gyógyulniuk a maguk ejtette sebeikből, mielőtt új és megszentelt erővel szabad lesz kihordaniuk a Grált. Minden küldött ugyanazt a jelleget mutatja: ifjú koruktól kezdve szolgálnak, eltávolodnak a dialektikus élettől, lehetőleg tiszta állapotban dolgoznak, arról tanúskodnak tehát, hogy a természetet illetően kiégtek. A dialektikus élet többé nem szolgál nekik életalapul.

Egy hiteles szellemi iskola az elismert hitértékeket képviselő küldöttek összehozásával jön létre. Ezek a küldöttek különböző fokozatokban vannak. Ezt nehéz megmagyarázni, a nagyon egyéni különbségek miatt, de minden küldött erőteret épít, mások együttműködésével, mágneses munkaterületet, amellyel az Egyetemes Szerzetlánc az adott időpontban kapcsolatba lép.

A Rózsakereszt Szerzete, mint testvériségi rend, magasabb egység. Egyébként, a kiküldött testvérek tarka sokasága végzi a feladatát egymástól függetlenül számos országban. Az azonban valamennyinél közös: egymással kapcsolatosak a megbízásuk révén, Jézus Krisztussal az ékszer révén, a feladatuk miatt az életvitelük révén.

Erről a háromszoros életközösségről ismerik fel egymást a testvérek.

Az előre elrendelt testvér aránylag fiatalon hozzálát feladata végzéséhez. Ékszere fényét terjeszti maga körül, és annak világosságában hozza létre első munkáit. Ha ezek a munkák elnyerik a Szerzetlánc tetszését és kegyelmét, akkor a hierarchia kapcsolatot teremt az ékszer fényével, azzal a világossággal, amelyet az ékszer áraszt és terjeszt. Így keletkezik a tervbe vett mágneses tér.

A küldött erőterében többek között hatnia kell Krisztus kegyteljes lélekerejének és az alkotó esszenciának, avagy a Szent Szellem tűzéterének. A visszatükröző éter, a fényéter és a magasabb vágyanyag hatására a mágneses térben elvont gondolatok keletkeznek, hogy ezekben az isteni sugárzások Egyetemes Tan formájában juthassanak kifejezésre anélkül, hogy az isteni sugallatokat eleve elszíneznék valamiféle határozott gondolatok.

Testvérek, saját döntésük alapján egy ilyen erőtér vette fel Önöket! Tudatos kapcsolatuknak az Iskola mágneses testével a Krisztus-misztériumok háromszoros törvénye alapján kell létrejönnie: egység – szabadság – szeretet.

Ámen.

 

Második beszéd

Ahogyan tegnapi beszédünkben fejtegettük, fényruhájuk állapota határozza meg egész jövőjüket. Ha ezt a kijelentést valóban befogadják, akkor arra érzik késztetve magukat, hogy munkához lássanak, ugyanis – lássák ezt jól – az életközegek összejátszása lelkesíti, látja el lélekkel a személyiségembert. A fényruha – ezt most már tudják – magasabb javakra hivatott, olyan rendre, olyan életállapotra, mely nem múlik el, hanem örök. Ezért kell fényruhájuknak, lélekköntösüknek feltámadnia. Ezzel a feltámadással lélekruhájuknak ki kell szállnia jelenlegi haláltermészetéből. Erről szól Krisztus feltámadásának misztériuma. A jövő embere az éteri ember.

„Ez csak természetes – mondhatják Önök –, halálunk után sokkal finomabb testiségben létezünk majd”. Nem, Barátaim, nem erre gondolunk! A kiszállás folyamata, amelyről szó van, az egész személyiséget érinti, tehát az anyagalakot is. És ennek a folyamatnak a jellegét most megmagyarázhatjuk Önöknek, mert ezeknek a fejleményeknek a részleteit a közeljövő bizonyítani fogja.

Filozófiánk tanítása szerint az anyagi hordozó, az anyagtest atomjai üregesek, melyeket áthatnak a prizma alakú éteratomok. Ugye el tudják képzelni? Az anyagatomot áthatja a prizma alakú éteratom. Ez az összeköttetés ad életet az anyagatomnak. Az anyagatom élete tehát teljesen az őt átható éteratomtól függ. Az anyagatom az éteratom kegyelméből él. Az egész anyagjelenség, az egész anyagmegnyilvánulás azoktól a rezgési törvényektől függ, melyek a különböző atomfajták jellegét meghatározzák, aminek alapján aztán tulajdonságaikat megjelentetik. Az anyagatomok, ez ismeretes, szilárd, cseppfolyós és légnemű formában jelennek meg, a különböző éteratomokkal együttműködésben.

Egészen más a helyzet, amikor a hétféle éteratom rezgése fokozódik, dinamikusabb és tüzesebb lesz. Szóval, amikor az ötödik éter ereje fokozódik, mint napjainkban is, és uralkodóvá válik életünkben, akkor az anyagjelenségek, szilárdak, folyékonyak és gázok is más lényegűek lesznek, és tulajdonságaik is teljesen megváltoznak.

Mindezt azért tárjuk Önök elé ilyen természettudományos formában, hogy lássák meg, a rózsakereszt filozófiája világosan természettudomány, ha egyelőre ismeretlen formában is. Ha az ötödik éter erősen beavatkozik a világ folyásába, az emberiség életének menetébe, akkor az anyagjelenségek finomabbak lesznek, feloszlanak, és megszabadulnak anyagadta korlátozásaiktól.

Ez a szellemiesítő folyamat, az anyagnak ez az átváltozása háromszoros. Ebből az egyetemes tudásból ered Jézus Krisztus harmadnapra bekövetkező feltámadásának az elbeszélése. A legenda szerint a sírjához érkező emberek úgy találják, hogy a sírkövet elgörgették, és a sír teljesen üres.

Ez a legenda, akaratlanul megkristályosította az egyetemes tudást. Csodáról beszélnek, holott ez nem volt az. Ugyanis, ha az együttműködő étererők rezgése megnemesítő értelemben megváltozik, akkor mindig az fejlődik ki, amit transzfigurációnak neveznek. Ez többek között az anyagjelenség átsiklása, átfolyása, éterjelenséggé válása. Anyag-megnyilvánulásból éter-megnyilvánulás lesz. Ezért találják az Úr Jézus sírját üresnek. Az anyagtest eltűnt, a halál folyamatában egészen új, más életbe ment át.

Azt fedezhetik fel, hogy a keresztény üdvnyilatkozatból, kétezer éves múltból a rózsakereszt filozófiája tekint reánk. A keresztény üdvnyilatkozat kifejlődése ugyanaz, mint a rózsakereszt filozófiájának kifejlődése. Ezért is hangsúlyozza a rózsakereszt Szellemi Iskolája, hogy ez az iskola valóban krisztocentrikus. Hiszen a kereszténység kezdettől fogva olyan fejlődési menet, amelynek a mi korszakunkba kell beletorkollnia, amikor egy interkozmikus sugártér minden misztériumot napvilágra hoz, s emiatt minden mese és legenda semmivé foszlik. Akkor a valóság elfoglalja méltó helyét.

Krisztus feltámadásának folyamatát a dialektikus ember csodának nevezi. Önöknek azonban meg kell érteniük, hogy erre a csodára a fényruhája miatt minden ember képes, ha fényruhája, életközegei bizonyos feltételeknek, bizonyos törvényeknek megfelelnek. Ezért áll a szentírásban, hogy „kövessetek!” Ezt nem egyházi értelemben kell venni, hanem abszolút megnyilvánító értelemben.

Ha most rátérünk a fényruha közelebbi vizsgálatára, akkor felfedezzük, hogy ezzel függ össze az egész életcsoda. A mikrokozmosz az ő központi elvével, a monáddal, szoros összeköttetésben van a szívszentéllyel. Emiatt képes a monád, az élet kezdetétől fogva – a sternum mágneses képességével – az anyagemberben megnyilvánulni. A folyamat közben a sternum mögött elhelyezkedő csecsemőmirigyhez (thymus) fordul. A csecsemőmirigy belső elválasztású szerv, és ha a tanuló megteremti ennek a feltételeit, akkor ez a mirigy feltöltődik csodaerővel, melynek a csecsemőmirigyből fel kell szállnia a főszentélybe, hogy megvilágosítsa azt.

Felfedezik-e ebben a működésben az utalást a keresztény üdvnyilatkozatra? Az Újszövetségben, az Úr Jézus életrajzában, nem-e minden erre a pontra, a koponya helyére, Golgota halmára utal?

Önmaguk érdekében szabadítsák meg a legendákat az őket beborító leplektől, a rögeszméktől, és lássák meg az egyetlen, megszabadító valóságot: a via dolorosa a szívből vezet fel a főszentélybe, golgota halmára. Ha az ember szíve képes a monádnak ezt az energiáját felvenni, akkor megteremtődtek a megújulás életfeltételei. Akkor a főszentélyben ragyog a csodás ékszer, amelyről a szertartásban beszéltünk. Ekkor kész a jelölt, ekkor tud helyet foglalni a mérlegen, hogy a „hét súlyt” kiegyensúlyozza. Bizonyára ismerik ezt a jelenetet Christian Rosenkreuz alkémiai menyegzőjéből. Ez annak a folyamatnak az alapzata, amelynek fényruhánk kiterjedéséhez kell vezetnie, és el is ér ahhoz.

Ha a fényruhát képező öt közegre gondolnak, akkor megértik, hogy ez a menet a születés helyétől, Betlehemből Golgota halmára a belső elválasztás folyamatain és a vértisztításon kívül, mindenekelőtt az idegéter dolga, és rendkívül jelentős. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy az idegfluidumnak, az idegéternek egy ilyen fényérintésre teljesen nyitottnak kell lennie.

Képzeljék el, hogy a szívszentélyt lángra lobbantja a szellem, és ez a tűz felszáll a koponya helyére, hogy onnan szétterjedjen az egész fényruhában, Önök viszont egész idegrendszerüket, egész idegéterüket megmérgezték. Egy ilyen lehetőség semmiképpen sem kizárt, ha napjaink feszültségeire gondolnak, sokak görcsös érvényesülési kísérleteire a társadalomban, hogy a ranglétrán egy pár fokkal feljebb másszanak. Az ilyen esetben idegéterük annyira feszült, hogy a fényruha felemelését abszolút lehetetlen megvalósítani. Semmiképpen sem szolgálhatnak két urat! Nem tudják megnyitni magukat a Szellem világosságának, ugyanakkor szakmai előmenetelükhöz, vagy becsvágyó törekvéseikhez is ragaszkodni. Ez nem megy együtt!

Ha az idegközeg vezérlése rossz, akkor általában a vér is meg van mérgezve, s így a főszentélyt és emiatt a tudatot csak nagyon elégtelenül képes a megszabadító élet lehetőségeivel megajándékozni. Ezekről a dolgokról értesülniük kell itt, Vízöntő-megújító ünnepélyünkön. Mert ha ezekben a napokban elhatározzák, hogy a Szellemi Iskolával együtt mennek, akkor fényruhájukat mindenképpen meg kell tisztítaniuk.

Gondoljanak ebben az összefüggésben arra is, hogy a koponyák helyén, a Golgotán három kereszt van felállítva: az Úr keresztje középen, és a két lator keresztje két oldalt. Pompás, jelképes üzenet minden ember nagy valóságáról. Ha a rózsák keresztútját elvégezték, és a szellem fénye ragyog a tobozmiriggyel összeköttetésben a főszentély csúcsán, a kígyótűz tetején, akkor, ha minden jól ment, mellettük a két latornak kell lennie.

Ki vagy mi ez a két lator? Elsősorban egész, énközpontú önvalónk, az ember kőkeményen önző viselkedése. Ezt maradéktalanul fel kell számolni, hogy soha többé meg ne jelenhessen. És van egy másik bűnöző is, aki a jelenlegi ember pszichéjéből magyarázható. Amikor a fiatal belép ebbe a világba, akkor őt a világ belehajszolja, sőt beleveri az általános szokásokba. Önöket arra kényszerítik, hogy teljesen igazodjanak hozzá ehhez a világhoz, öltsék magukra a szokások kényszerzubbonyát. Önök pedig elkezdenek ezzel a világgal együtt baktatni. Hová, merre? Nem is igen tudják. Csak az biztos, hogy mennek és mennek, mindhalálig. Hogy azután mi lesz, tudja az ég! Így állnak elébe az életnek.

Ha ebbe a kényszerzubbonyba már fiatalon belebújnak, akkor ez Önökben sok jó tulajdonságot megfojt, az Önökben rejlő számos lehetőség közül sokat meggyilkol, lényük számos nézetét, amelyben a tudók a jövő ígéretét vélték felfedezni a szokások kényszerzubbonya hatástalanná tesz. Ez a kényszerzubbony Önöket a világgal szemben engedelmessé teszi, és minden magasabbra mutató lehetőséget semlegesít Önökben.

Ha aztán rá akarnak térni a keresztény üdvözülés útjára, az élő rózsakereszt ösvényére, akkor a megölt énközpontúság keresztje mellett még ott áll a másik bűnös keresztje, ami miatt az Önökben oly sokáig elhanyagolt magasabb lehetőségek mélységes alázattal igazolják: „uram, felismertünk téged!” Ekkor hangzik el a kijelentés: „ma azt mondom nektek, egykor együtt lesztek velem az új életállapotban”. Értik most már a három kereszt esetét Golgota halmán?

Ha tovább menetelnek az emberiség általános útján, akkor főszentélyük működései teljesen elszigetelődnek, közhelyekként hatnak. Emiatt az ember már nem képes pozitívan megváltoztatni fényruhája tájoltságát. Az idegekkel kapcsolatos minden folyamat irányítója, a kígyótűz, akkor már nem képes őt megszabadító kezdeményezésekre ösztönözni. Nem az-e a helyzet sok mindenkivel, hogy hisznek a másik birodalom értékeiben és erőiben, belsőleg biztosak azokban, és ezt tudományosan meg is tudják indokolni, de pozitív, megszabadító kezdeményezésekhez már nincsen erejük? Ez azért van, mert túl sokáig vártak azzal, hogy a kardot a saját lényükbe döfjék. Az akarat a kígyótűz csúcsán, a tobozmirigytérben a régi dolgokra néz, a régi életszokások felé tájolódott. Szemeik, melyeknek képességei szintén a tobozmirigyhez fűződnek, idővel már csak a régi világ képét és értékeit látják, vízszintesen, vagy lefelé néznek.

Ezeket azért mondjuk Önöknek, azért kell közölnünk, hogy megtudják: ha időszakunk új lehetőségeivel élni akarnak, akkor nagyon hamarosan, sőt azonnal teljesen meg kell fordulniuk, és szívük ajtaját fel kell tárniuk. Esetleg ismerik az elhunyt De Hartog professzor szállóigéjét: „amit a szív nem akar, az a fejbe nem megy be”.

Szívüknek teljesen kritikamentesnek kell lennie. A kritika a legkomolyabb idegméreg, amit csak el tudnak képzelni. Minden sorompót el kell távolítaniuk, amit a kritika állított Önökben. Számtalan ember éppen olyan, mint Önök. Dolgoznak, mint Önök, összeköttetésben vannak a csoporttal, mint Önök, tele vannak hiányosságokkal és hibákkal, pontosan úgy, mint Önök. Szívüknek ebben a tekintetben teljesen mentesnek kell lennie ellenérzéstől és kritikától.

Szívüket ne sötétítse el a harag és gyűlölet sokféle formája, melyeket oly gyakran éreznek. A szeretetlenséget teljesen ki kell űzni Önökből, mert a szeretetlenség a szívüket teljesen hozzáférhetetlenné teszi. Bizonyára velünk együtt érzik a legsürgősebb változtatásnak a szükségességét. De ennek a változtatásnak nem a kulturáltság érzetén kell alapulnia! Ha fényruhájuk nem működik kifogástalanul, akkor minden kultúra csak lepel, jelmez, melyet magukra öltnek, s amit hamarosan lerántanak Önökről, vagy lekopik Önökről. A változtatást semmiképpen sem a kultúra indokolja, hanem az új interkozmikus sugártér, amelyről az imént beszéltünk, s amely minket is, embertársainkkal együtt körülfog.

Beszéltünk a tizenkét oldalú, piramisformájú állatövi sugártérről, mely a július 20-i eklipszis óta fokozottan működni kezdett. Ez az eklipszis-sugárzás a jövőben is napról napra fokozódni fog, és ez a sugártér elválaszthatatlanul összekapcsolódik a mi életterületünkkel, ennek minden következményével.

Ez az új sugártér közvetlenül az ember főszentélyéhez fordul, különösen annak a csúcsához, a tobozmirigy-tűzkörhöz. Most aztán azt kell megállapítanunk, hogy az átváltoztató folyamat, amelynek kivétel nélkül minden ember alá van vetve, Önöket pozitívnak vagy negatívnak találja. Minden az ember jelenlegi reagálásától függ. Engedjék meg, hogy ecseteljük a fejlődés lehetséges folyamatát. Önmaguk is megállapíthatják, hogy ez a folyamat mennyire változékony, ami az egyiknél feltámadáshoz és kiszálláshoz, a másiknál viszont zuhanáshoz és abszolút bukáshoz vezet.

Először vegyük úgy, hogy fényruhájuk eléggé fel van készülve. (Ha erre példát keresnek, akkor gondoljanak az aprólékos ábrázolásra a Pistis Sophia gnosztikus evangéliumában.) Akkor akaratukat teljesen Isten akaratára hangolták. Egész fényruhájuk Isten lélegzetének a fogadására és Isten akaratának a megértésére törekszik. És egy adott pillanatban bensőségesen készek mindent megtenni, minden lehetőséget megragadni, minden változtatást kieszközölni, ami tanulóságukhoz szükséges. Ekkor, amennyire Önöktől telik, ráhangolták magukat a környező sugárhatásokra.

Ha személyes állapotuk már ilyen volt, akkor talán már nagy nyíltsággal tudnak a monád elé lépni, mert a sugártér segítségével minden hiányosságot szinte áthidalnak. (A monád maga a Szellem, az ember legmagasabb és legistenibb nézete. A monád az igazi istenfia, maga az istenszikra.) A jelölt számára pedig ebben az esetben azonnal megvirrad az új reggel. Az egész fényruhát pompás és csodás fény hatja át. És az egész anyagruha ebbe a fénybe, az arany menyegzői ruhába van burkolva. A monáddal egybekelt fényruhát a Biblia okkal nevezi az arany menyegzői ruhának. Ez az új lélekalak. Ha a fényruha és a monád egyesülése erős és szilárd lett, akkor egy sor olyan tulajdonság fejlődik ki, melyek azelőtt elképzelhetetlenek lettek volna.

Ezek közül kettő hamarosan előtérbe kerül. Elsőnek megneveznénk a fényruha teljes elválását az anyagtesttől. Az anyagtest létezik ugyan, de a fényruha megszabadult tőle. A fényruha, a fénytest ugyan együttműködik az anyagtesttel, de többé nem szorongatják bizonyos természeti törvények. A második új tulajdonság a háromdimenziósságtól való mentesség, megszabadulás az alsó természet nehézségi erejétől a fénytest megszabadulása következtében, mely kívánságától függően bármikor felszállhat, és találkozhat az Élet Szerzetével az ég felhőiben. Amit ezzel mondani akarunk, azt remélhetőleg elmagyarázhatjuk utolsó szolgálatunkon. A negatív folyamat, amelyet illetően mindeddig hallgatásba burkolóztunk, a kényszerű fejlődés azok esetében, akik fényruhájukat nem készítették elő időben, szintén világossá válik az Önök számára.

Ha fényruhájukat hajlandók megtisztítani abban az értelemben, ahogyan ecseteltük, akkor szívleljék meg a tanácsunkat, és vállalkozzanak az ötszörösen új életvitelre.

Mindenekelőtt azt kell meggondolniuk, hogy igazi megszabadulás semmiképpen sem alakulhat ki, ha otthon üldögélnek a karosszékükben, ha kizárólag értékes könyveikkel foglalkoznak, ha szobatudósok maradnak. Ha embertársaikért még semmit sem tettek, akkor az áldás mindenképpen elmarad, a világosság visszavonul Önöktől. Ezért ismét szóba hozzuk a rózsakeresztes közösség igazi tanulóságának első feltételét, ami a véráldozat. Áldozatát, adományát a tanulónak a szolgálat oltárára kell helyeznie, agyon kell dolgoznia magát embertársaiért, szükség esetén az összeroppanásig. Ez a követelmény! A megszabadító élet dolgai nem esnek az ölükbe. A vérdíj, a véráldozat volt a magasságos és pompás példája elődeinknek is, az élő rózsakereszt közösségének, a „vértanúság” a központi gondolata, Jézus Krisztus elöljáróságával.

Ha a világért és az emberiségért elszánják magukat erre a véráldozatra, akkor fejlődik ki másodsorban a nyugalom, az oly szükséges békesség az idegéterükben. Ezáltal árad Önökből egy idegsugárzás, mely képessé teszi Önöket arra, hogy minden szükségben lévőnek segítséget nyújtsanak.

Ha ebben a munkában kitartanak, akkor negyedszer a kezükben találják a mózesi botot. Akkor uralkodnak a kígyótűzön, és ezzel a kígyótűzzel mehetnek tovább a végcélhoz.

Ötödször betekintésre tesznek szert, olyan belátásokra, amiket Önöknek ember nem ajándékozhat, azokat a belátásokat, amelyeket a világosság segítségével belsejükben kell meghódítaniuk. Ám ez a belső világosság – jegyezzék meg jól, hogy soha el ne felejtsék – kizárólag a véráldozatból fejlődik ki Krisztus követésével.

 

Epilógus

Azon igyekezzünk tehát, hogy mindent megtegyünk a szív rózsájának a kivirulásáért, és mindent mellőzzünk, ami ezt a folyamatot hátráltathatná.

Ezt az elhatározást lepecsételjük:

Belépünk az új életvitel titokzatos életébe.

Tárjátok fel velünk együtt ezt a titkot,

legyetek mivelünk ebben az életben.

Ennek az eredménye akkor bebizonyítja nekünk,

hogy a pokoli tűz kialudt.

Így közeledünk Isten rejtett oltári tüzéhez.

Ámen.

 

Záró áldás

Testvérek, esedezünk egymásért:

legyünk élő tanúbizonyságai a világosságerőknek,

amelyek bennünk véghezviszik a transzfigurációt.

Ámen.

III.
Krisztus újra eljövetele,
és az új éteri megnyilvánulás

 

Vótum

Irgalom, békesség és szeretet

sokszorozódjon meg Önökben

Istenünk, Atyánk által,

Jézus Krisztusban, a mi Urunkban,

közösségben a Szent Szellemmel.

Ámen.

 

Ima

Színed előtt állunk, Uram,

s nem azt kérjük, hogy több fényt küldj,

hanem halló, jó füleket,

hogy szeretetigédet értsük.

 

Nem több erő kell minékünk,

hanem hogy jól használhassuk

amit nap mint nap tetőled,

kezedből kapott a lelkünk.

 

Uram, nem új adományra kérünk,

csupán képességet adj minékünk,

hogy másokat is frissíthessünk

a belső forrásból,

amit készítettél nékünk.

Ámen.

 

Szertartás

Ha Isten Fiainak Egyetemes Szerzete, munkához lát egy élethullám érdekében, akkor egy ilyen munka soha sem kísérletezés, valamiféle találgatásnak semmilyen eleme nem található benne. Az ilyen munka tervre támaszkodik, a helyes időpontban kezdődik, és mindenképpen sikerrel jár. Amikor Isten Fiainak Szerzete az árja korszak kezdetén munkához látott, hogy kihirdesse az egyetlen igazságot, akkor a siker előre biztos volt.

Ez a munka hosszú távon háromszoros, három fázisa van. Az Egyetemes Lánc az első fázisban az emberiségért, a második fázisban az emberiséggel, a harmadikban pedig az emberiség által dolgozott.

Az árja korszak kezdeti időszakaiban, amikor az emberiség fajteste még alig volt alkalmas egy az anyagszférában ébredező tudat kifejezésre juttatására, bármilyen tudatos életmenet még nem volt lehetséges, akkor ezt az életmenetet és az ezzel kapcsolatos életfolyamatokat a fiatal emberiség számára Isten Fiai szabályozták és irányították. Akkoriban tehát a magasztos Szerzet a szó szoros értelmében az emberiségért, az emberiség helyett fáradozott.

A második szakaszban az emberiség tudata eléggé kifejlődött. Az ember menetelt a mélységben, a földi nyüzsgésben. Az értelmessége is odáig jutott, hogy tájékoztatni lehetett őt minden lét igazságai felől. És ettől az időszaktól kezdve Isten Fiai eljöttek közvetlenül az emberiséghez. Erre nagyon is szükség volt, mert az ember hogyan is tudhatta volna meg magától az igazságot? Ezt azoknak kellett megmondania, akik maguk az egyetlen igazságból éltek!

Így kezdődött a hatalmas és pompás emberiségkorszak, amelyről a legendák mesélnek. Ebben a korszakban az istenek megjelentek a Földön, és igazi királyokként és papokként tartózkodtak az emberek között. Így kezdett velünk lakni az igazság, eljött hozzánk, hogy hazahívjon minket igazi hazánkba.

Ezután megszületett a harmadik munkaszakasz: az ember hallott az igazságról! Az ember sokakban látta az igazságot alakot ölteni. Megtörtént a nagy áttörés. Az embernek most be kellett bizonyítania, hogy a megszabadulást saját erejéből véghez tudja vinni. Ettől kezdve az igazságot magának az emberiségnek kellett kihirdetnie. Megszületett az emberi papkirályság. Isten Fiai visszavonultak a saját életterületeikre, hogy onnan nyújtsanak segítséget, és vezessenek, ha esetleg erre lenne szükség.

Világosnak kell lennie tehát, hogy emberemlékezet óta változatlanul és megszüntethetetlenül létezik egy teljesen Isten Fiainak egyetemes láncára hangolt és vele összeköttetésben álló, emberi papkirályi hierarchia. Gondoljanak Melkhisédek rendjére, gondoljanak Krisztus Jézus urunkra, aki emberektől született istenfia volt. Az emberiségnek hozott üzenetét a századok elseperték, de az igazság él! Él minden évszázadban, és mindig felállnak az ő kihirdetői!

Ámen.

 

Töredék a Tökéletes élet evangéliumának 90. fejezetéből

Ismét összegyűlt a tizenkettő a pálmafák árnyékában, és egyikük, Tamás, így szólt a többiekhez: „Mi az igazság? Ugyanis egyazon dolgok a különböző kedélyeknek – sőt ugyanazoknak – máskor másnak tűnnek. Mi tehát az igazság?”

Ahogyan így beszélgettek, megjelent közöttük Jézus, és így szólt: „Az egyetlen és örök igazság kizárólag Istenben van. Mert senki sem tudja, amit csak Isten tud, aki a mindenség a mindenségben.

Az emberekkel az igazságot a felfogási és megértési képességeik mértékében lehet közölni. Az egyetlen igazság sokoldalú. Az egyik csak ezt az oldalát látja, a másik a másikat, és egyesek többet is látnak, ahogyan adatott nékik. Nézzétek ezt a kristályt: bár az egyetlen világosság tizenkét, sőt négyszer tizenkét felületen jelenik meg, és minden felület a fénynek egy sugarát tükrözi, az egyik ezt a felületet, a másik a másikat nézi, mégis egyetlen kristályon egyetlen fény ragyog. De mindegyik az ő esze szerinti igazságot látja, míg meg nem jelenik valami igazabb igazság. Az a lélek, mely több világosságot tud elviselni, többet kap. Ne kárhoztassatok tehát másokat, nehogy titeket kárhoztassanak.

Sokan mondják majd nekem, Uram, Uram, serénykedtünk a Te igazságodban. Én azonban azt mondom nekik: Nem, hanem hogy mások is úgy lássák, mint ti, és ne legyen más igazságuk. Szeretet hiányában a hit halott. A szeretet a törvény teljesítése.

Ugyanis az igazságban van Isten hatalma, mely végül eluralkodik minden tévedés fölött. A szent törvény pedig, amelyet én adtam, mindenki számára azonos, igazságos és jó. Ennek tegyen eleget mindenki, lelke megváltására!”

Ámen.

 

Harmadik beszéd

„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek, és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Szellemmel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a szellem adta nékik szólniok.”

Bizonyára ismerik az apostolok történetének ezt a részét. Azért idézzük, mert közvetlenül kapcsolódik az anyaghoz, amivel foglalkozunk, és ami ehhez a konferenciához vezetett. Azt mondjuk Önöknek, hogy a felettes természetből jövő, új sugártér vesz körül minket. Ez az egyre erősödő sugártér fokozottan hat a fényruhánkra, ahogyan azt ezekben a napokban volt szabad még egyszer részletesen ecsetelni. A sugártér a főszentélyben ér hozzánk, ennek abban a részében, amely megfelel a tobozmirigy-tűzkörnek. Ennek az érintésnek az észlelése számos benyomást kelt a hallás és a látás terén. Szinte mennydörgést hallunk, vagy fénysugarakat, fényhatásokat látunk, amelyet az egész csoport észlel.

Az ilyen tapasztalatok érthetők és logikusnak nevezhetők. Hiszen a főszentély szervi szerkezetei képesek a legfinomabb és leggyöngédebb benyomásokat érzékelni. Akik tehát komoly előkészületek alapján fogékonnyá váltak a felettes természet benyomásaira, azok ezeket kezdettől fogva erős hatásoknak érzik, és a főszentélyben hang és fény formájában élik meg. Ez azonban csak a kezdet. Csak valami első rezdülés. Ha akaratuk hatáskörét az egyetlen helyes módon az új időkre hangolták, melyek jönnek, s amelyeken el kell gondolkoznunk, akkor a tobozmirigy-tűzkör teljesen megnyílik. Ebben a nyitottságban a monád beereszkedik a tűzkörbe és kapcsolatot teremt a tobozmiriggyel.

Arra az esetre, ha nem tudnák, mit értünk nyitottságon, emlékeztetünk atyai testvérünk, Christian Rosenkreuz alkémiai menyegzőjéről tartott beszédeinkre. Emlékezzenek csak: a rendszer uralkodó királyát, a közönséges énlényt, minden nézetével, rokonságaival és irányulásaival, meg kellett semmisíteni, hogy ez a nyitottság kialakuljon.

Ha ez a nyitottság a kígyótűz legmagasabb pontján létrejött, és a monád, az élő szellem, beereszkedhet a tűzkörbe, akkor ugyanabban a pillanatban az Önök egész fényalakja, egész lényük, belereng, tűzzé és lánggá változik. Ez a tűzerő Önöket, az Önök fényruháját elszakítja az anyagalaktól.

Bizonyára el tudják képzelni, hogy ezen megrendülés által Önökben minden megváltozik. Azt mondtuk ezekben a napokban, hogy a fényruha anyagtestük éteri képviselője. Az új létállapotban, amelyet ecsetelni próbálunk, a fényruha még mindig ellátja az ő feladatát az anyagtest érdekében, emellett azonban teljes cselekvési szabadságra tett szert. Ekkor a fényruha Önökben felszabadult, és szinte fel lesz vonva a tobozmirigy-tűzkörön keresztül, miközben Önök teljesen tudatosak maradnak. Ezt az állapotot nevezi a Szentírás annak, hogy „a világban, de már nem a világból lenni”.

A szellem, a monád ekkor betölti az egész fényruhát, ennek minden nézetét és atomját. És a szellem fókusza akkor a tobozmirigyben van, ahonnan az akarat és a tudati élet ered.

Érthető, hogy ekkor a fényruha minden időleges nézete elnyeletik, ha az örökkévalóság így belefúrta magát az időbe, amikor a szellem megnyilvánult az idő világában. A fényruha egész jellege és minden közege teljesen a belépett, élő szellemre hangolódik. És ugyanabban a pillanatban – ezt nehéz meghatározni, Pál apostol a másodperc töredékéről beszél, ennyi idő alatt játszódik le minden, a szellem fogadása és a megváltozás – elkezdődik a transzfiguráció, és ez a testvér egyszerre két világban létezik, a halálvilágban és a felettes természetben. Jegyezzék meg, ez nem a révület állapotában történik, nem egy ilyen nyomorult utánzatban. Ez nem nyitottság azokon a területeken, amelyet mi tükörszférának nevezünk, hanem ez egy kezdődő, teljesen új, világos tudat, részesedés az élő szellem világában, azokon a helyeken, ahol a tudat létezik, a hatodik és a hetedik fokon.

Ez azt jelenti, hogy ez az ember birtokolja megszokott, ismert anyagtestét, de ettől a testtől nem függ már. Független a test esetleges fájdalmaitól, amitől Önök még szenvedhetnek, független minden bajtól, ami ezt a testet még érheti. Szabad, élő, valódi! Erre mondta Pál apostol, hogy „testben-é, testen kívül-é, az Úré vagyunk”. A halál legyőzetett. Ha eljön az ideje, akkor az ember, abban az állapotban, amiben éppen van, az anyagtestet egyszerűen leveti. Amikor a fényruha visszavonul a szellem területeire, akkor az anyagtest különös módon múlik el, vagy látszólag titokzatos módon eltűnik, ahogyan a Biblia is hírt ad számos ilyen esetről. Az eltűnés mikéntje teljesen attól függ, hogy a transzfigurációs folyamat milyen mértékben haladt előre. Ugyanis a monádban egy gyógyító és szentelő szellem jön Önökhöz egy teljesen új fejlődéssel, mihelyt megszabadultak jelenlegi, úgynevezett életüktől, amelyet most még mozgalmasnak találnak, ám az élethez ennek semmi köze.

Csak ebből a másik állapotból, a szellem behatolásából a tobozmirigybe, keletkezik igazi élet. Ne kapaszkodjanak kézzel-lábbal ebbe a földi létbe, mert Önök kezdettől fogva az egyetlen, igaz életre hivatottak!

Ha a hozzá vezető folyamatba valamelyest bele tudják gondolni magukat, akkor azt is értik, hogy akik a tobozmirigy-tűzkörben fogadják a monádot, akik a monádikus áramot megtapasztalják a fényruhájukban, azok ettől a pillanattól kezdve másképpen beszélnek, ugyanis a szellem nyelvén, ahogyan a szellem adja nekik.

Ezt jól kell érteniük! Ez nem a médiumok fecsegése mindenféle tájszólásokon, amiket spiritiszta szeánszokon hallani. (Szinte hihetetlen, hogy még vannak olyanok, akik ilyesmin részt vesznek!) Itt nincsen leárnyékolás más lények által, hanem ekkor az illető a szellem egyetlen, egyetemes nyelvét beszéli. Ezt a nyelvet pedig mindazok értik, akik a szellemet igazán keresik.

Miután az Egyetemes Tant sok éve tanulmányozzák velünk, bizonyára megértik a következőt: ha a monád beereszkedik és egyesül a tobozmiriggyel és megtölti az egész főszentélyt, akkor a fej összes nézete, minden szervi szerkezete megváltozik. A gégecsakra is, ez a csodás szerv, mely az egész főszentélyt tartja. Ezt is a szellem uralja. Akkor ez az alkotó szerv is teljesen megnyílott, és más „nyelven” beszél, másképpen kell beszélnie. Mihelyt ez a fontos központ az eredeti szándék szerint működik, azonnal a szellem nyelvén beszél, a szellem beszédét közvetíti. Világos tehát az is, amit a szentírások mondanak Istenről: kimondja, s már létezik is; parancsol, s az már áll is.

Ami így hatályra jut, az a nagy, egyetemes, mágikus képesség. Persze egy ilyen létállapotot mindig utánoznak spekulánsok. Ezért tesszük fel a kérdést: értik-e, hogyan beszél „a szellem a gyülekezeteknek”?

Ez tehát a Vízöntő megújító-konferencia üzenetének a lényege: a szellem megnyilvánulása, Isten beszédének, Isten szellemének a beereszkedése az emberbe, részesedés a fiúságban, Krisztus újjászületése, beavatás az egyetemes rózsakereszt misztériumaiba. De az egyetlen, egyetemes egyház megalapozása is, mely századunkban, korszakunkban elkezdődik az erre alkalmas légkör leereszkedésével. Ez a légkör körülveszi Önöket és embertársaikat. A helyzet, amelyet most megélünk, többször előfordult már az emberiség múltja során, amikor az idők aratását kellett csatlakoztatni, vagy behordani a szérűkbe. Ezekben a folyamatokban tehát lehet beszélni Krisztus teljes újra eljöveteléről.

Következő beszédünkben megpróbáljuk megmagyarázni, hogy a Szent Szellemet hogyan kell érteniük, hogy mi is a Szent Szellem valójában. Akkor az is világossá válik, hogy a Szent Szellem megnyilvánulásaiban folyamatszerű haladás van. Ez Krisztusnak egy újra eljövetele, a termést kell behordani a szérűkbe. A most következő aratás viszont egészen más, mint minden ezt megelőző.

Ezzel leírtuk Önöknek a legtökéletesebb és eszményi reagálást az interkozmikus érintkezésre, amelynek következtében kialakul a találkozás szemtől szembe. Nem az a helyzet azonban – és ezt a megnyugtatásukra mondjuk –, hogy akik ebbe a hatalmas folyamatba még nem vétettek fel, azok az áldásból kimaradnak, ne gondolják, hogy akkor az egyre szélesedő választóvonal másik oldalán, a dolgok negatív oldalán állnak. Semmiképpen sem. Utalnunk kell arra, hogy a pozitív fejleményeknek különböző fokozatai vannak. Valamennyien beléphetnek az egyetlen birodalomba. Erről mindenféle misztikus elragadtatás nélkül biztosíthatjuk Önöket, ha napjainkban valóban megragadják az eke szarvát. Ugyanis aki ezt nem teszi, az természetesen a negatív fejlődésnek lesz alávetve.

Egyik legutóbbi templomszolgálatunkon Haarlem-ben az új sugártér általános következményeiről beszéltünk, az ezen a világon élő valamennyi emberre váró következményekről. Vízöntő-konferenciánk egyik szolgálatán is megismételtük, hogy rendkívül rövid időn belül folyamatszerűen éteri látás fog kifejlődni. Mert ha ez az új sugártér megérinti a tobozmirigy-tűzkört, akkor legalább is a látóidegek működése, ezeknek a finom idegszálaknak a tevékenysége fokozódik, amelyek a szemeket a tobozmiriggyel kötik össze. Emiatt azoknál, akik a tobozmirigy-tűzkör előkészítéséről még semmit sem hallottak, többek között szembetegségek keletkezhetnek. A közeljövőben hallani is fognak különböző szembetegségekről. Másrészt az említett éteri látás fog megjelenni, melynek azonban semmi köze szellemi látáshoz, ezt jól jegyezzék meg maguknak! A szellemi látás mibenlétét már megbeszéltük Önökkel. Az a tobozmirigy teljes és kivételes fejlődése, amely a monáddal függ össze.

Éteri látás mindig a látóidegeken keresztül fejlődik ki. Ebben az esetben a szervi szerkezetek kifinomodása okozza a szemek megváltozott működését, azt, amit éteri látásnak neveztünk.

Érthető módon már az éteri látás is óriási változásokat okoz világunkon, nem kevesebbet, mint világváltozást, amely minden nemzetet érint. Képzeljék el, hogy eddig csak az anyagi dolgokat látták, de a következő napokban egyszerre csak belelátnak a környező életterületekbe, ezzel életterületük hirtelen kibővül, és ez az egész emberiségre vonatkozik. Hirtelen részesednek egy egészen más létterületben, furcsa és rendkívül változatos életben – jól gondolják meg –, abban az életben, amely ezt az anyagban folytatott életet egyáltalán lehetővé teszi, mely egész anyag-életünket meghatározza. Hiszen – ahogyan magyaráztuk –, az anyagban kizárólag éteri másunk kegyelméből élünk.

Az éteri életnek ebbe a területébe, a tükörszféra éteri részébe fog az egész emberiség belelátni. Az egész emberiség személyesen részesedik benne. Az egész tükörszféra-élet, különböző nézeteivel, rettenetes őrületével az emberiség szeme elé tárul. Az egész emberiség számára félrehúzzák a függönyt, és a színdarab láttán mindenki rájön, hogy annak az életnek sincsen semmilyen igazán magasabb háttere, és meglátjuk, hogy a tükörszféra-élet is őrületből áll.

Továbbá – és ez kevésbé lesz kellemes –, felfedezzük mindazokat az éteri férgeket, akik az anyagi férgeknél sokkal nagyobb kárt okozva fényruhánkat rágcsálják, és ebből élnek. Mai tisztálkodási szokásainkkal ezeket nem lehet eltávolítani. Ha piszkos a kezük, megmossák. Ha nem érzik magukat elég tisztának, akkor megfürödnek. Ám az éteri szféra mocskától, amely esetleg minden oldalról támadja Önöket, száz fürdő sem tud mentesíteni. Ez ellen a modern tisztaság-kultúra semmit sem tehet. Ehhez kizárólag életvitel kell. Az életvitel lesz a legközelebbi jövő egyedüli tisztálkodási módszere. Mert ha életvitelük miatt fényruhájuk megváltozik, akkor Önökből egészen más sugárzás árad, és csak ezzel tudják az éteri férgeket lerázni magukról.

Ha az új fejlődés teljesen nyilvánvalóvá válik az emberek számára, akkor lehull róluk minden büszkeség, minden rögeszme, minden rátartiság, és ez érthető is. Az ember tudni fogja, hogy a legmagasabbra hivatott ugyan, de sok tekintetben a legelsüllyedtebb és a legjobban földhöz ragadt lény. A pszichikai helyzet számos embernél óriási lelki reagálást okoz, mely új keresés formájában jut kifejezésre. Az ember ebből a felfedezett helyzetből próbál kiutat keresni. Megpróbál a tisztaságnak valamiféle új fajtájához jutni, a felemelkedésnek más módját találni. Egészen más emberi értékeket fog alkalmazni, az életvitelre vonatkozó értékeket, amelyek nemcsak a külsőt, hanem mindenekelőtt a belső életet érintik.

Bizonyára el tudják képzelni, az emberiség milyen rendkívül érdekes jövő, nem mindennapi fejlődés elé tekint, csupán azért, mert az új interkozmikus sugártér, a Szent Szellem megérinti a tobozmirigy-tűzkört.

Azt is meg kell mondanunk, hogy eddig csak egyetlen következményét beszéltük meg az éteri látásnak, ha az eljön az emberiségre. Vizsgálgathatnánk a fejlődés sok szempontját, számos lelepleződést, amely felsorakozik. Erre lesz is lehetőségünk a fejlemények miatt a közeljövőben. Órákig ecsetelhetnénk az eljövendő lelepleződések különböző nézeteit. És nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy ennek a következménye a társadalom teljes megváltozása lesz.

Gondolják, hogy valaki merne fellépni a pódiumra, ha minden hallgató láthatná a fényruhája működését, s hogy az milyen éteri erőkkel van kapcsolatban? Senki sem mer majd a pódiumra lépni anélkül, hogy a minimális követelményeknek megfelelne! Az új pszichikai fejlődés tehát nagyon elősegíti majd az igazságot.

Az eljövendő napok, hónapok és évek során létrejön ez a lelepleződés. Ezen a konferencián pedig ezt illető feladatot kell ellátnunk. Ecseteltük azoknak az útját Önöknek, akik már most beléphetnek a megszabadító életbe. Megállapítottuk, hogy az új világ megnyílik nekik, azoknak, akiket valóban egy szellemi iskola tanulóinak nevezhetünk.

Ezek után azt is megértik a megbeszéltek alapján, hogy a fejlemények alapján a Szellemi Iskola jellege is változik. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy megszólítjuk Önöket, s aztán Önökre bízzuk, hogy a hallottakkal mit kezdenek. Egy szellemi iskolának a közeljövőben férfiak és nők olyan közösségét kell képeznie, mely az új életvitelt tetterősen valóra váltja. Csak úgy lehetünk segítő, építő erő rohamosan változó világunkon. Ehhez igazodik a Szellemi Iskolában a teljesen új oktatás is, melynél kizárólag azokra a tényekre szorítkozunk, amelyeket közvetlenül észlelni lehet.

Le kell írnunk Önöknek a minimális életfeltételeket, amelyeknek ma és most meg kell felelnünk, de azokat a feltételeket is, amelyeknek meg kell felelniük azoknak is, akik egy megszabadító életmenethez még alkalmasak volnának, de erre eddig nem vállalkoztak.

Tudják-e, ez min múlik? Ennek az okai abszolút klasszikusok. Amikor elhangzik a hívás, „menjetek a vőlegény elé”, akkor hirtelen mindenkinek sok lesz a dolga: „még ezt kell elintéznem, még annak kell utána néznem, meg kell tudnom, hogy ővele mi van, azt az eljárást még be kell fejeznem, a szakmámban el kell intéznem, nem hagyhatom egyszerűen cserben!” És így tovább, és így tovább. Így írja le ezt a Biblia is. És a gyakorlat igazolja. Mindőnknek sürgős elintéznivalónk van, nagyon elfoglaltak vagyunk, miközben a legfontosabbat, a legmagasságosabbat háttérbe szorítjuk. Ez legyen most már a múlté!

Most azoknak az útját is Önök elé kell tárnunk, akik az utat ismerik ugyan, de határozottan nem akarnak rátérni. Sok éve találkoztunk egy fiatalemberrel, aki kijelentette: „tudom, hogy Önnek igaza van. Nagyon jól tudom, hogy az az út, amelyen Ön jár, helyes. De én nem akarom, ezt nem akarom!” Ezt kijelentette olyan határozottan, amennyire csak képes volt. Ennek az embernek, aki az utat tudta, a folyamatot ismerte, de eltökélten nem alkalmazta, nyomorúságos és rettenetes vége lett.

Ezt nem figyelmeztetésként mondjuk Önöknek, hanem csak fejtegetéseink komolyságát szeretnénk kihangsúlyozni, mert az idő sürget. Arról van szó, hogy mindent, vagy semmit! Remélhetőleg holnap megtudjuk, hogy hogyan döntöttek.

 

Záró ima

Tárjátok ki szíveteket

végre a tökéletességnek!

A belső hangot halljátok meg,

ha vége a szív küzdelmének!

 

Szárnyra kelvén emelkedtek,

téveszmékből kiröppentek,

a káprázatot hátrahagyván

Atyátokhoz hazamentek!

 

A Szent Szellem éles kardja,

ím, a gonoszt mind elhajtja.

Ellenségtek fut, menekül,

az Igétől megsemmisül.

 

A hosszú úton megtisztulva,

a sok szennyet mind lemosva,

a bőség fiának így lett

ékessége a bevégzett tett.

Ámen.

 

Záró áldás

Testvérek,

az egység a Hétszellemmel csak úgy jöhet létre, ha az alaprezgés a lényvalóság középpontjából jön, amely Krisztusban van.

Aki így kiált, az üdvözül, vagy a Szent Szellem által meg is világosodik.

Ámen.

 

IV. A Szent Szellem közössége

Vótum

Az isteni szellem ragyogó világosságában találkozunk.

És tudjuk: ha itt igazán az élő lélekállapot alapján egyesültünk, akkor a kimondott szót teljesen megértjük és felfogjuk.

Ámen.

 

„Ó, Isten gazdagságának,

bölcsességének és tudományának mélysége!

Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei,

és kinyomozhatatlanok az ő útjai!

Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét,

vagy kicsoda volt néki tanácsosa?

Avagy kicsoda adott előbb néki,

hogy annak visszafizesse azt?

Mert ő tőle, ő általa és ő reá nézve vannak mindenek.

Övé a dicsőség mindörökké.

Ámen.”

 

Rosa Mystica 69

Három gyertyatartó lobog,

háromszor hét láng, hevesen.

De ezek mégse világíthatnak

lábad előtt az ösvényen.

Az éj fekete fátyla

bénítóan ölel minket,

s nem leljük az égő vágyat

csillapító segítséget.

 

Míg el nem jő a nagy küzdelem

a szív szentélyében,

s az én eloltja lámpáját,

minden szenvedés okát a lényében.

 

Akkor háromszor hét színben

új világosság fog ragyogni,

s rózsakertként fog a szív

gyönyörűen kivirulni.

 

A fej gyertyatartója aztán

a szellemmel találkozik,

s íme, az újszülött lélek

Istenéhez közeledik.

 

János 1,1-16

„Kezdetben vala az ige, és az ige vala az Istennél, és Isten vala az ige. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.

Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen ő általa. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.

A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.

Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

És az ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan, kegyelmet is kegyelemért. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.”

 

Szertartás

„Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Aki igazán ragyogtatni akarja világosságát az emberek előtt az Egyetemes Tan értelmében, és ahogyan az minden szentírásban kifejezésre jut, annak egy alakuló, új tudatot kell birtokolnia. Az ember által ismert és birtokolt éntudat csak arra alkalmas és arra képes, hogy kifejezze magát a haláltermészet szféráiban, de teljesen képtelen belépni az igaz élet valóságába, hogy abban tudatos lélekéletet éljen.

Világos tehát számunkra, hogy aki egy gnosztikus Szellemi Iskolának valóban tanulója akar lenni, annak a felkészülés bizonyos időszaka után le kell vetnie régi tudatállapotát, és alkalmat kell adnia az új tudatnak a megnyilvánulásra. Ezt a folyamatot nevezzük a hegy megmászásának. Ha ez a folyamat sikeres, a tanuló valóban részesült az új tudatállapotban, mely egyidejűleg eleven, sugárzó lélekállapot, akkor a tanítvánnyá vált tanuló új fényerővel rendelkezik saját, belső lényében.

Élő lélekállapotának ezzel az új fényerejével aztán ki kell mennie a világhoz és az emberiséghez. Ennek a fénynek az emberekre kell ragyognia!

Csakis ezzel a fénnyel lehet a kereső embereknek segíteni abban, hogy gyorsabban tegyenek szert megszabadító eredményekre.

Csakis ezzel a fénnyel lehet a gonoszhoz láncolt embereket kötelékeiktől megszabadítani, és esélyt nyújtani nekik, hogy keresőkként szülessenek meg.

Csakis ezzel a fénnyel lehet a gonoszt és az ő romboló hatásait természettörvényes korlátai között tartani.

Csakis ezzel a fénnyel lehet az emberek életszféráit eléggé megtisztítani és olyan állapotban tartani, hogy valódi fejlesztési terek legyenek az emberek számára, akiket legmélyebb lényegükre nézve Isten gyermekeinek kell nevezni.

Ha Szellemi Iskolánk – mely erre a hatalmas és pompás munkára szintén hivatott – el akarja foglalni a helyét, akkor legalább az ötödik és a negyedik nézet tagjainak tanúsítaniuk és bizonyítaniuk kell ennek a fénynek a birtoklását.

Mindenki megérti, hogy a tájékozódás és előkészületek ajándékba kapott évei után a felszólítás mindannyiunknak szól: Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy a ti munkátok eredményeit lássák és érezzék.

Ámen.

 

Negyedik beszéd

„És akkor feltűnik az ember Fiának jele az égen.” Bizonyára ismerik ezt a kijelentést Máté evangéliumának 24. részéből. De nemcsak ezt, hanem ennek a 24. résznek a többi kijelentését is tudomásul vették. Az Újszövetségnek ez egy sötét oldala. Ám ennek a prófétálásnak nagyon is tudományos alapja van. Akik felvétettek az Egyetemes Szerzet filozófiájának fényterébe, azok ismerik a múltat, a jelent és a jövőt. Tudják, mik lesznek a fejlemények.

Ezért is ábrázolták a dolgokat – a Máté evangélium szerzőjéhez hasonlóan – mindig nagyon konkrétan, mintha az előre jelzett dolog most történne. A múlt szerzetei szintén tudták, hogy az Úr napja nem jöhet el bármelyik pillanatban, mert – mint mondtuk – ismerték a fejlemények sorrendjét. Ám azt is tudták, hogy minden embernek most kell felkészülnie. Ezért tanították a jövendőt úgy, mintha a jelen lenne, abszolút, örök Most.

Mi is így állítjuk Önöket a dolgok elé, mert ennek eljött az ideje. Amit a régiek megjósoltak, az napjainkban történik meg. Önök is megtudják, hogy a régiek nem révületben ábrándoztak. Hiszen mily gyakran gondolták Önök is: „kétezer évvel ezelőtt jósolták, s eddig semmit sem láttunk belőle. Talán mégis mese lett volna?” Most azonban rájönnek, hogy az elkövetkező dolgokat miért jósolták meg évezredekkel ezelőtt.

Világlégkörünk nagy változásának folyamatai szemmel láthatókká válnak számunkra. Ezekben benne van az „emberfia jele”. Mert a légköri viszonyok adják meg a sugárértékeket, melyek bizonyos időpontban elhatalmasodnak az emberek fölött. Akkor a dolgok fejleményei megtámadják és befolyásolják a fényruhájukat, ezért kell ezt a ruhát megfelelő állapotba hozni. Ez dönt tehát a dolgok folyása, az egész emberiség sorsa felől. Sugárértékek hajtják az emberiséget bizonyos megnyilvánulás felé, ezért kell fényruhájuknak befogadni ezeket a befolyásokat, harmonikusan vagy sem, de mindenképpen.

Meg kell érteniük, hogy az emberiség sorsát kozmikus és interkozmikus fényerők határozzák meg. Az emberfia az élő szellem. Az emberfia minden, ami a szellemben, a szellem által és a szellemmel él. Emiatt az emberfia az élő szerzet, maga a testvériség. Mindegyikünknek van fényruhája, amelyből él. Ha az egyetemes, isteni élet, amelyből valamennyien keletkeztünk, közölni akar valamit az emberiséggel, egy korszak a végére jár, és ezt egy új sorsfordulat követi, akkor praktikus és világos, hogy mindez egy külön sugártér által megy végbe. Ez a tér az emberiséget körülveszi, és a cselekvést a legkisebb részletekig is befolyásolja.

Isten fényruhája magában foglalja az ember fényruháját, és mindenkinek ehhez kell igazodnia. Senki sem utasíthatja el a követelményt, senki sem kerülheti el a befolyásolást. Most meg kell állapítaniuk, hogy Isten fényruhája hogyan éri Önöket, és ezenkívül, hogy bizonyos pillanatban Önök milyen állapotban vannak, mert a reagálásuk ettől függ. Tehát létállapotuktól függ egész további sorsuk. Mert – meg kell jegyezniük – a Fény Szerzeténél nincsen önkény.

Egy adott pillanatban mindenki megkapja azt, amire szüksége van. Mert a minket körülvevő sugártér Isten szeretetéből indul ki, akkor is, ha ezt a szeretetet néha tehernek, sőt büntetésnek kell tapasztalnunk. A minket körülölelő sugártérben minden benne van, amire az embernek szüksége van, amit az ember el tud viselni, és amivel az embert magasabb javakhoz lehet terelni.

Most képzeljék el a következőt: sokan Önök közül régen itt vannak már a Szellemi Iskolában. Most jön a kérdés, hogy ezt a sok évet helyesen használták-e? Használták-e minden, önmegvalósítást szolgáló eszközüket a legalkalmasabb módon? Ha nem, akkor az új sugártér Önöket természetesen nemcsak harmonikusan érintheti. Akkor viszont az életükben megmutatkozó diszharmóniát annak a legnagyobb kegyelemnek kell tekinteniük, ami csak érhette Önöket. Büntetés ugyanis nem létezik. Ám Isten szeretetének nem lehet ellenállni. Ha azt diszharmonikusan tapasztalják meg, mint valami ostorcsapást, akkor az Önöknek hasznos, vagy szükséges.

Mielőtt folytatjuk, még egyszer meg kell mondanunk, hogy tizenkét emberiségfejlődés létezik. Egy ezoterikus csillagév során mind a tizenkét fejlődés, mind a tizenkét befolyás keresztezi az emberiség útját. Minden egyes fejlődésben az emberiségnek eleget kell tennie egy feltételnek, egy feladatnak. Ezt a tizenkét nézetet illetően, a tizenkét állatövi befolyást illetően szó van tizenkét testvérről, akik körülöttünk és velünk vannak.

A most kezdődő Vízöntő korszakot mind a tizenegy testvér teljes mértékben támogatja. Ezért jelenik meg most egy tizenkétszeres állatövi piramis. Ebben a tizenkét időszakban zajlódó tizenkétszeres fejlődési menetben mindig van hét erő, hét éter-megnyilvánulás, melyek mindegyike megszentelően, tehát gyógyítóan és megváltóan lép fel. A hét erőnek ez a gyógyító éterteste, mely a tizenkét testvértől, az állatöv tizenkét jegyétől indul, ismét beereszkedik a mi időszakunkba, megérint minket, menteni akar minket, vagy legalább is szolgálni, segíteni akar.

Egy csillagév tizenkét emberfejlődése során mindig más és más testület érint meg minket, amely az előző és a későbbi létkorszakok testületeitől is különbözik. Az egyetemes törvénybetöltés időszakainak rendszeressége elől semmi sem térhet ki, ennek a rendnek természetesen semmi és senki sem tud ellenállni, csak azért például, mert ez bizonyos pillanatban valakinek, egy embernek, nem felel meg. Az Egyesült Államok elnökének, Kennedy úrnak, és a Szovjetunió vezetőjének, Hruscsov úrnak is igazodnia kell ehhez, mint bárki másnak, fentről lentig. A szentelő szellem mindenkihez eljut, és a Hétszellem hétséges teste mindenkibe belép.

Ma tehát – mert ennek a napja eljött az Önök számára –, ha felhívjuk magunkra atyánk-testvérünk, Christian Rosenkreuz megszentelt testét, akkor ez a test minket abban az állapotban talál el, amelyben éppen vagyunk.

Rózsakeresztről beszélünk, mert fénytestünk erőközpontok kereszt alakú rendszerét képezi. Ha szétteszik a lábukat és kitárják a karjaikat, akkor látják ezt az ötágú jelenséget, amelyben alakot kell öltenie a keresztnek a rózsákkal. Ez a rózsakereszt, mely ötágú csillagként jelentkezik, jelzi tehát a fényruhát a sok erőközponttal, azaz rózsákkal.

A bennünk élő rózsakereszt egész rendszere a Krisztusnak kell szentelje magát, a Krisztuslényre kell bíznia magát, rá kell hangolnia magát, egybe kell kelnie vele. Ezért beszélünk „Christian Rosenkreuz”-ról.

Most tehát, amikor beállunk ebbe a sugártérbe, és ebben a pillanatban a szent Hétszellem mind a hét nézete érint minket, ez az emberfia jele, amelyet üdvözölhetünk, ha monádunk belép a rendszerünkbe Istenként Istenből, és szellemként a szellemből.

Ha azonban ez még nem jöhet létre, akkor is hatalmas tisztítóerő hat át minket, mint valami kard. Amikor a szellem kitöltetik, akkor ez senkit sem hagy ki.

Talán kard ez, mely eltalál minket, mely fényruhánkat szinte feltépi, és nagyon világosan felismerteti velünk, mi akadályoz minket abban, hogy a kapott áldást örök nyereségre váltsuk. És akik ezt a reagálást megtapasztalják, azok abban a kegyelemben részesülnek, hogy ebben a különös sugárerőben a mindegyikük által áhított nagy, szent művet, a Misztérium Magnumot véghez vihetik. Bármilyen létállapotban vannak is, kísérjék figyelemmel és tartsák meg azt: valamennyien képesek lesznek az itt, ma délelőtt kapott erővel a nagy művet véghezvinni. Ám arra is gondoljanak: nem tudhatni, hogy ehhez még mennyi idő áll a rendelkezésükre.

Bizonyára megértik: kétezer évvel ezelőtt az Újszövetség szerzői elkezdték előkészíteni ezeket az időket: „Készüljetek! Itt az idő! Ébredjetek! Eljött a nap! Legyetek ébren, nehogy kísértésbe essetek!”

A testvérek így készítettek fel a mai napra, napjainkra, időszakunkra, a jelenre. Senki sem mondhatja tehát, hogy ő ezt bizony nem tudta. Pozitív reagálásukat Önök talán túl sokáig is halogatták.

Ismerjék fel, hogy a Szent Szellem modern közössége, mely a Szent Szellemből van és abból él, belülről eredően létezik. Ám Önöket nem akarjuk valami révületbe vagy misztikus eksztázis állapotába vinni. Nem. Ezekkel a dolgokkal abszolút józanul akarunk szembenézni. Szinte hűvös tudományossággal akarunk közeledni hozzájuk. Ugyanis – ügyeljenek erre – mi ezt a megbízást kaptuk, és a szellem parancsolja, hogy mit mondjunk Önöknek!

Ez a közösség, ez a körülbelül háromezer lélek, akik itt együtt vannak ebben a templomban, teljesen megkapja a Szent Szellem kegyelemadományait. Amit itt ajándékoznak, azt kivétel nélkül mindegyiküknek adják. Valamennyien megkapjuk a Szent Szellemből jövő, modern kegyelemadományokat. És Önök vagy beléptek már, vagy még közelednek. A belépetteknek az egész közösségét, és azokat is, akik közelednek a Szellemi Iskola lényegéhez, magával ragadja a szellem áradata. Ebbe a sugártérbe mindenki felvétetett, kivétel nélkül.

Hogyan lehetséges ez? – ezt kérdezhetik. Figyeljék meg azt a képet, amit kapnak modern Szellemi Iskolánkról.

A Szellemi Iskola fölött áll az Élet Közössége. És időnként szabad megszólítanunk az Egyetemes Szerzet nagymesterét. Őalatta csoportosul a legidősebbek tanácsa, az alatt az arany fej közössége, aztán a papi sereg, az eklézsia, és egy készülődő papi sereg, melyet a magasabb tudat iskolájának nevezünk.

Továbbá van a valló tanulók közössége, mely nagyon nagy már, van a próbatanulók közössége, az előkészítő tanulók közössége, és azok, akik még az előudvarban tartózkodnak. Ezeken kívül van egy eleven ifjúsági közösségünk is.

Mindezek a nézetek fel vannak véve abba, amit általánosan „a rózsakereszt közösségének” nevezünk. Erre az egész közösségre, erre az egész, élő testre töltetnek ki a Szent Szellem kegyelemadományai. Tehát egyikünknek sem kell önmagát gyengének tartania, mert mindannyian mérhetetlenül erősek vagyunk ebben a közösségben, a Szent Szellem modern közösségében.

Ennek a miértjét megmagyarázzuk. Szellemi Iskolánkban a Szent Szellemet Hétszellemnek is nevezzük. A körré formálódó, folyton előre haladó tizenkét időszak során hét erő közelít hozzánk, melyek szüntelenül az isteni értelem hét sugaraként jelentkeznek, hogy Istennek a világot és emberiséget érintő tervét lehorgonyozzák az időben. Soha sincsen úgy tehát, hogy Isten világ- és emberiségterve valamilyen oknál fogva ne működne. Persze az lenne az elképzelés, hogy valamennyien harmonikusan együttműködjünk ennek a célnak a megvalósításán. Ha azonban nem ez történik, akkor szinte, mint egy heves viharban, levernek minden ellenállást. Ez nem büntetés, hanem mindannak a megsemmisítése, ami már nem tud reagálni.

Gondoljanak a hatalmas jelképre, mely a haarlemi templomban van a szolgálat helye fölött. Ebben láthatják az ember fényruhájának a jelképét ötágú csillag formájában, igazán élő rózsakeresztként. A világító csillagot az állatöv köre, a tizenkét testvér veszi körül, akik mindig más és más jelmezben mutatkoznak meg az emberiségnek, és akikből a Szent Szellem hétszer hét étersugárzása árad.

Ez a hétszer hét érintés szeretné egykor minden ember fényruháját teljesen betölteni. A jelvény a szolgálat helye felett Haarlemben tehát nem a régmúlt hagyománya, ahogyan esetleg egyesek gondolják, hanem magában foglalja a múltat, a jelent és a jövőt is. Mert ahogyan a tizenkét emberiségkorszak követi egymást minden csillagévben, úgy erősödik a Szent Szellem hétszer hét nézete, fokozódnak lehetőségei, fényereje és erőkitöltése, hogy végül tetőfokára hágjon. Ez a távoli jövőben fog megtörténni.

A Szent Szellem kitöltése egy oszthatatlan, hatalmas erőre vonatkozik, mely mindig ugyanaz volt és ugyanaz lesz. Ez az isten-megnyilvánulás az emberben egy utat tesz meg az emberiséggel, ösvényt jár be, fejlődési menetet végez. Istennek ezt a fejlesztési folyamatát mibennünk, mely Isten által a fényruhánkban jut kifejezésre, ezt próbálja a haarlemi jelvény érzékeltetni.

Ezt az ösvényt mindig is választani kell. Az embernek akarnia kell ennek az ösvénynek a bejárását. Ezért tesszük fel a kérdést minden belépőnek, aki tanulónak jelentkezik a Szellemi Iskolában, hogy „kész-e Ön ennek a következményeit elfogadni”?

Ha nem, akkor ő nem való a Szellemi Iskolába. A Szellemi Iskolában bárkit szívesen látunk, de akkor el kell fogadnia az ösvény következményeit. Így kell eljárnunk a Szent Szellem követelménye szerint. A Szent Szellem érintésével nem lehet alkudozni, ezt az érintést meg kell tapasztalni, annak minden következményével együtt.

Aki tehát felhívja a Szent Szellemet, az köteles a tizenkét testvér ösvényére térni. Ezt el kell határoznia, és döntését életvitellel kell bizonyítania. Hiszen a Szent Szellem csak úgy hat megszabadítóan, a Hétszellem csak akkor megváltó, ha valóban az ahhoz vivő utat választjuk.

Ha az ember nem így választ, akkor a Hétszellem az ő számára csak valamiféle magasabb természeterő, mely az illetőt a születés és halál kerekének pörgésében és a korszakok váltakozásában, ezeknek természettörvényes sodrásában magával viszi. Ha viszont Önök a Hétszellem kitöltését elfogadják, akkor a Hétszellem az Önök fényruháját hatja át. És ezt a befolyást egy adott pillanatban nem tagadhatják. Ha elutasítják, akkor magától értetődően diszharmónia keletkezik a különböző életközegekben. Ebből magyarázhatók az emberek beteges zavarai. Ha ezeket a diszharmóniákat eltávolítják, akkor a betegség megszűnik, és – ezt már hallották – a halál is érvénytelenedik.

Ha az ember döntött, és fényruhájában megkapta a Szent Szellemet, akkor elkötelezte magát neki, akkor kötve van hozzá. Ugyanis, ha a szellem betöltetik a rendszerébe, akkor rendszere már megváltozott, vagy épp a változás állapotában van. Ha tehát az ember nem igazodik az új törvényhez, amelynek uralkodnia kell az ő életútján, akkor – Önök ezt kétségtelenül megértik – a legnagyobb nehézségek keletkeznek.

Ha azonban az ember elhatározza ennek az erőnek, Isten hatalmas erejének az elfogadását, és teljesen az isteni törvényekhez tartja magát, a Hétszellem akkor sem tör rá erre az emberre teljes erejével, mind a negyvenkilenc nézetével. Hiszen közülünk ki tudná azt elviselni? Nem, a Szent Szellem olyan erővel nyilvánul meg, amit a jelölt az ő létállapotában el tud viselni. Csak azt kapjuk tehát, amit kibírunk, csak azt, aminek meg tudunk felelni. Gondoljanak ebben az összefüggésben a tálentomok példájára. Hogy Önök azokból egyet kaptak, vagy tízet, annak alapján kerülnek megítélésre.

Lássák meg velünk együtt, hogy az idők során vannak pillanatok, amikor a természetes életfolyamatok szokásos fejleményeiben mélyre ható változások történnek. Ilyen pillanathoz közeledünk most nagy sebességgel. Ez egy igazi világ- és emberiség-krízis lesz, válságosan nagy változás. Úgy gondoljuk, hogy ez a változás a következő tizennyolc-húsz év során lejátszódik, ahogyan már említettük. De végbe mehet sokkal hamarabb is. Meg kell érteniük, hogy ez a folyamat a mi számunkra nem tűr halasztást. Ezért tartjuk ezt a konferenciát! Ugyanakkor azt is el kell hinniük, hogy semmiképpen sem akarjuk Önöket erőltetni.

Reméljük, hogy egyiküket sem lepik meg az erők, a hatalmas folyamat nem talál senkit sem készületlenül. Mert világos, hogy a mit sem sejtő emberiség számos nagy nehézséggel találja magát szemben. És az Egyetemes Szerzet szeretné az emberiségnek lehetőleg nagy részét megkíméltetni ettől a mérhetetlen erőáradattól. Ezen fáradozik a legnagyobb erőfeszítéssel.

Ez indokolja a modern Szellemi Iskola létezését és munkásságát. A rózsakereszt Szellemi Iskolája mindig akkor jelenik meg, amikor az idők változnak, és a legkülönbözőbb formákban jelenik meg, hogy senki se legyen akadályoztatva, mindenki részt vehessen ebben a munkában. Hiszen az előkészítő tanulóság egyáltalán nem megtanulhatatlan. Ha létállapotukból kiindulva Önök készek azt az ösvényt, amelyet mutatunk Önöknek, annak minden következményével bejárni, akkor a természetes folyamatok dialektikus pusztulásától megkíméltetnek, és megajándékoztatnak az Isten gyermekeinek közösségébe való belépés lehetőségével. Jó lenne ismét elolvasni az erre vonatkozó, ismert jövendölést, mely a Szentírás sok oldaláról ragyog felénk. Amit akkor jövendölés formájában tártak elénk, az most valóra válik. És ismételjük: amikor egy ilyen válság közeledik, akkor mindig megjelenik a Szellemi Iskola is, és keresi azt, amit az pusztulás veszélye fenyeget (ami lényegében csak nagyon kevés ember számára lesz elkerülhetetlen), hogy akit csak talál, azt mind begyűjtse az akolba.

A Szellemi Iskola hét élő testet képez hét fokozatban, az előkészítő tanulóktól a legidősebbek tanácsán túl is. A legidősebbek tanácsa a hatodik nézet. Közösségünk néhány tagja közülük a hetedik nézetet képezi. Ennek a közösségnek, a kezdő tanulótól a legelőrehaladottabbakig szól a javaslat, hogy fogadják el a szent Hétszellem törvényeit, és azoknak bensőségesen tegyenek is eleget.

Amikor Önök ezt a javaslatot elfogadják, a csoport abban a pillanatban kivételes közösséget képez, mely erősen különbözik az emberiség többi részétől. Akkor ismét felcsendül számunkra az imént idézett felszólítás: „Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Képzeljék el, hogy minden elképzelhető erejükkel elhatározzák, hogy megnyitják magukat a Szent Szellem kitöltésének. Akkor megkapják a szellemet a saját lényükben, saját rózsakeresztjükben. És ebben a sötét világban azonnal ragyogtatni kezdik az Arany Rózsakereszt közösségének világosságát. Az eljövendő világesemények sodrában nagy sebességgel sokak közelednek majd a Szellemi Iskolához, hogy, ha lehetséges, belépjenek a megszabadulásnak ebbe az élő testületébe. Ha velünk jönnek, akkor közösségünkkel kivételes ösvényre térnek, mely nyílegyenesen felfelé vezet. Akkor mindenkinek az ereje mindenkié. Akkor az erős valóban jótáll a gyengékért, erről gondoskodik Isten szeretetének mágiája.

Ennek viszont van egy alapfeltétele: úgy kell dönteniük, hogy belépnek a Szent Szellemnek ebbe a közösségébe, és ezt a döntést pozitív életvitellel valóra is kell váltaniuk. Csak így jön létre igazán és valóban egy szellemi iskola. És a Szellemi Iskola csak így tud céljainak megfelelni, és így lesz képes mindenkit, aki az élő testhez tartozik haza is vinni.

Szellemi Iskolánk tisztaságát illetően a mai helyzetben általában nem panaszkodhatunk. Ebben a tekintetben nagyonis kielégítő kivételt képezünk. Most azonban, a nagy krízis közeledtével, amikor Isten gyermekeinek közösségében létről vagy nemlétről van szó, úgy kell döntenünk, hogy Önöktől, akik Christian Rosenkreuz modern közössége tagjainak mondják magukat, egyértelmű fogadalmat és pozitív elhatározást kell megkövetelnünk.

Ha Önök ezt elfogadják, akkor valóra vált századunk első, modern, keresztény közössége, mely képes a keresztény-lét horderejét valóban felmérni, és igazán vallja is azt. Ha a jövő ösvényein velünk akarnak jönni, testvérek, akkor legyenek szívesek felállni.

Elhatározzuk, hogy a Szent Szellem szárnyai alá állunk. Elhatározzuk és megígérjük egymásnak, hogy egész, eljövendő életünket a szent Rózsakereszt közösségének szenteljük, és ezt egész életvitelünkkel bizonyítjuk is.

Ámen.

Így jó ez, testvérek, így nagyon jó.

 

Záró ima (Jelenések 22,17-21)

„És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj! És a ki hallja, ezt mondja: Jöjj! És a ki szomjúhozik, jöjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vízét ingyen. Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak. Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jöjj el Uram Jézus! A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek, Ámen.”

V. Kérdések és válaszok

A Vízöntő megújító konferenciát beszélgetés zárta a templomsátorban, amelyen megválaszolták a tanulók néhány kérdését. Az olvasónak bizonyára hasznára lesz, ha ezeket a kérdéseket és Jan van Rijckenborgh válaszait közre adjuk.

 

  1. A Vízöntő-jelképe

Kérdés: mit jelent Vízöntő-jelképünk?

Válasz: Mi, valamennyi embertársunkkal együtt, egy új emberiségkorszak kezdetén állunk. Ezt a korszakot megnyitja, vezéreli és a megfelelő időpontban lezárja egy interkozmikus sugártér, mely minket teljesen körülfog. Kezdetét klasszikus módon napkeltének, pirkadatnak nevezzük, ami egy új nap kezdetét jelzi. Attól a pillanattól kezdve, amikor ez a hajnalpír láthatóvá válik, a világot eltalálja ennek az új korszaknak az izzító sugara, mely a Szent Szellem hétszer hét sugarából áll. Utalunk ebben az összefüggésben az arany jelekre, amelyeket a kék mezőn fedezhetnek fel. Ezzel jelezzük a Szent Szellem beereszkedését és munkálkodását.

Ahogyan ezen a konferencián magyaráztuk, a Szent Szellem egy úton jár az emberiséggel. Az emberiség-megjelenés hajnala óta a Hétszellem azzal foglalkozik, hogy emberiségünket ezen az ösvényen vezérelje.

A most kezdődő emberiség-időszakban ez az ösvény a Vízöntő jellegét mutatja. Jelvényünkön a Vízöntőt a két hullámvonal jelzi, ami az élet vizére utal, melyet kiöntenek az emberiségre, s amelyet – ahogyan a Biblia is kifejezi – ingyen kapunk. Így hangsúlyozza ki jelvényünk a gyorsan közeledő Vízöntő-korszakot. Mint ismeretes, ez az állatöv tizenkét jegyének egyike, melyet a Vízöntő hírnöke, az Uránusz bolygó hoz összeköttetésbe az emberiséggel, a Földdel. A jelvényen, Uránusz jelének közepén kardot látnak, mely a Földbe, a világba fúródik. A Vízöntő, és uralkodó bolygója, Uránusz tehát, ahogyan a jelkép ábrázolja, együttműködnek.

Uránusz misztériumbolygó. Amikor az ezen a konferencián megbeszélt misztériumok eljönnek az emberiségre, és ebben munkálkodnak, akkor többek között az Uránusz bolygó is fontos szerepet kap. Uránusz feltöri az embert. Uránusz az embert teljesen földönkívüli, földöntúli ösvényekre viszi. Emiatt Uránusz erős befolyása alatt a negatív beállítottságú emberek szélsőségeseknek mutatkoznak a különös tulajdonságok miatt, melyekkel nem tudnak mit kezdeni, és így túltengve próbálnak kifejezésre juttatni. Ez a hajlam jellemző, ha Uránusz befolyására negatívan reagálnak. Akik viszont pozitívan reagálnak, azok egészen másként viselkednek. Ezt most nem részletezzük, mert ezzel is az a helyzet, mint filozófiánk sok más részletével, hogy órákig beszélgethetnénk róla anélkül, hogy a témát kimerítenénk.

 

  1. Az Élet Szerzete

Kérdés: Calwban, az újévi konferencián, azt mondta nagymesterünk, hogy az egész Vízöntő-ünnep alatt az előttünk haladó Szerzet tagjai, lények időztek közöttünk, és nem csupán szellemi értelemben, hanem testben is láthatók voltak. Azon gondolkodtunk, hogy ez mit jelent?

Válasz: Emlékszünk, hogy calwi összejövetelünkön beszéltünk erről. Vízöntő-ünnepünkről azt mondhatjuk Önöknek, hogy messze elvárásainkon túl sikeres, és a régi idők Wesak-ünnepét messze felülmúlta. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy az előttünk haladó Szerzet velünk létezett. Meggyőződésünk szerint Önök közül sokan kaptak ennek megfelelő benyomásokat. A Szerzet, ezt hangsúlyozhatjuk, létvalóságosan itt volt velünk. Az új birodalom testvérei itt voltak, méghozzá nagyon különös módon. Valamelyik szolgálaton egyesek esetleg egy ilyen testvér mellett ültek. Bizonyára nem gondolták, hogy ők fel fognak vonulni a pódium előtt. Ez nem jellemző rájuk. Az új föld Szerzete megjelenik közöttünk, ha erre valóban szükség van. És ha komoly tanulók, akkor biztos, hogy ilyen testvérrel többször is találkoztak anélkül, hogy ezzel számot vetettek volna. Ebben a dologban is utalhatunk a Bibliára.

Egyesekre Önök közül azt is mondhatjuk, hogy „az ő szemeik visszatartóztatának, hogy ne ismerjék…”. Miért? Nem érezték? Az ilyesmi mindig az Önök javára szolgál. Hangsúlyozzuk: amit szabad volt hoznunk ezen a pódiumon, azt mi kaptuk, és továbbadtuk Önöknek. A rózsakereszt Szerzetének keretében nincsen olyan összejövetel, amikor azt mondhatnánk: „ma elfelejtettek minket, ma nem voltak itt”. Az Élet Szerzete éjjel-nappal vigyáz mindőnkre. Így tehát, kedves Barátaink, ha a belső életet még nem tapasztalták meg úgy, ahogyan szeretnék, ahogyan szívesen vennék, akkor azt mondjuk: várják meg nyugodtan, míg eljön az Önök ideje, és tartsák magukat ahhoz, amiben megegyeztünk. A helyes pillanatban a dolgok az Önök számára is megnyílnak.

Búcsúzzanak el különböző misztikusok elképzeléseiktől, miszerint a megszabadult testvérek egy adott pillanatban megjelennek majd nekünk holmi fehér köntösökben. Ez egyáltalán nem így van. Azt a felületes ábrázolást is ismerik, hogy a felszabadult életben állók reggeltől estig pálmaágakat lengetnek, és szüntelenül énekelnek. Ezt Önök esetleg öt percig érdekesnek, attól kezdve pedig halálosan unalmasnak találnák. Egészen más álláspontra kell helyezkedniük. Az Egyetemes Szerzet tagjaival nap mint nap találkoznak, de az Önök szemei a legtöbb esetben „visszatartóztatnak”, hogy ne lássák őket, mindenesetre nem úgy, ahogyan mi gondoljuk, hogy látnunk kellene őket.

Ezekről a dolgokról a közeljövőben remélhetőleg még sokat beszélhetünk. Végül megismételjük: ezen a konferencián semmiképpen sem ért csalódás minket, hanem elvárásainkat a történtek messze felülmúlták.

 

  1. Gyermekeink

Kérdés: Tud-e részletesebben tájékoztatni minket afelől, hogy gyermekeink hogyan reagálnak az eljövendő nagy változásokra?

Válasz: Erre azt szeretnénk válaszolni, hogy az eljövendő időkben gondosan és elvileg figyeljék meg gyermekeiket. Ugyanis ezekben a felbolygatott időkben a nagy ellenlábas, akiről többször beszéltünk már, a legnagyobb erőfeszítéseket teszi. Emiatt gyermekeiknél minden lehetséges. Mint valami vihar-katasztrófánál, amikor megpróbálják minden értéküket őrült sebességgel összekapkodni, és elmenekülni velük. Gondoljanak a néhány évvel ezelőtti seelandi és a nyugat-brabanti áradásokra, amikor minden családnak tétovázás nélkül a helyes irányt kellett választania, hogy megmeneküljön a pusztulástól. Ezt a képet szeretnénk Önök elé tárni gyermekeikkel kapcsolatban is. Nem kell őket felülről, szigorúan fegyelmezni, mert a modern gyerek ezt nem tudja elviselni. A mai gyereket nem lehet katonás módszerekkel, parancsszóval valamiféle feladat elé állítani. Ez kizárt dolog. Ehhez a mai gyerek bizonyos értelemben túl szabad, túlságosan felszabadult lény.

Gyermekeiket minden nap gondoskodással kell körülvenniük, nagy szeretettel. Mindent meg kell beszélniük velük, és meg kell kísérelniük megvédeni őket mindenféle támadástól. És ügyeljenek a televízióra. Ha valamit is meg kell tiltaniuk nekik, és kimondottan meg kell tiltaniuk, akkor az a tévé lesz. Mert mi is a helyzet? Bizonyos, gyermekeknek készült adásoknál a pajtások azt kiáltják egymásnak: „gyertek, indul a dolog!” Gyermekeiket tanítsák meg arra, hogy ettől távol kell tartaniuk magukat, ebben határozottan nem szabad részt venniük. Ennél veszélyesebb ugyanis nincsen a mi korszakunkban a gyermek számára. Erre vonatkozólag több publikációval is elláttuk Önöket, és különböző módon figyelmeztettünk. Ebben a tekintetben óvatosaknak kell lenniük.

Aztán az is magától értetődik, hogy amíg a gyermek a szülők sugárterében él, ameddig Önöknél tartózkodik, a szó szoros értelmében a szülők szárnyai alatt van, addig elsősorban apjának és anyjának a személyes életvitele a lényeg. Az első tehát nem az, hogy kifelé, a társadalomban hogyan viselkednek, hanem mindenek felett az otthonukon legyen a hangsúly! Házi légkörük derűs-e? Ha gyermekeik derűs légkörben nőnek fel, mely legalább is a minimális feltételeknek eleget tesz, akkor segítik gyermekeiket legnagyobb mértékben.

 

  1. Fogyatékos gyermekek

Kérdés: az emberiség betegségeinek és rokkantságainak okát megértettem. Ám lenne-e szíves megmagyarázni a gyermekek és mindenekelőtt csecsemők betegségeit és testi fogyatékosságait. Ezek hogyan indokolhatók?

Válasz: Az Ön kérdésével kapcsolatban jól tudja, mekkora felelősség hárul a vegyészekre, akik számos szert kísérleteztek ki, és gyártottak, amelyek az eljövendő nemzedékekre rendkívül káros hatást gyakoroltak. Ha egy ilyen boldogtalan gyermeke van, akkor az Önnek nagy aggodalmat jelent. Együtt érezzük Önnel a fájdalmat, melyet emiatt el kell szenvednie. Ám semmi sem történik véletlenül. Ön is ismeri az ember életét kormányzó törvényszerűségeket. Ha ilyen gyermeke van, akkor ne ennek az okát keresse, mert az természetesen felkutatható. Ezenkívül az okot, ha kitalálná, indokoltnak venné. Az okot tehát semmiképpen sem másoknál, hanem saját lényvalóságában kell keresnie.

Ha ezt belátja, akkor alázattal elhatározza a valóságnak ezen az alapján, hogy a tanulóságát teljes szívével vallja, és emiatt boldogtalan gyermeke a Szerzettől Önhöz áradó pompás fénybe ágyazódik, és ez a fény veszi körül őt. Tudna-e jobb sorsot biztosítani gyermeke számára? Akkor mindig jó lesz, és Ön teljes szívéből elfogad mindent, ami gond és szomorúság formájában éri Önt. És ha van lehetőség, gyermekén ebben a tekintetben segíteni, nos, akkor Ön tud a Rózsaudvar munkásságáról. A Rózsaudvar segélyszolgálata mindent megtesz, hogy gyermekén segítsen.

Elsősorban azonban az Ön saját állapota a lényeg, az, ami Öntől a gyermekeihez eljut. Ha egy pocsolyába belecseppen egy csepp tiszta víz, csak egy csepp, akkor abból semmi sem látszik a pocsolyában, annak a tisztasága veszendőbe megy. Ezért ismételjük: próbáljon alulról, a saját házában a fénynek bejáratot készíteni. Akkor minden segítséget megkap, ami csak lehetséges.

 

  1. A nagy ellenlábas

Kérdés: Hat éve vagyok az Iskolában, bensőségesen örültem neki, és a kizárólagos megmentésnek látom. Bizonyos pillanatokban bennem mégis abszolút ellenállás keletkezik, mely félelemmel is párosul. Bizonyára az állati én ősfélelme ez bennem. Ez a helyzet például hatalmas mantrák hallatán, vagy ha az arany fej tagjaival találkozom. Szenvedek ettől a helyzettől, mert nem akarom, mégis felbuzog a rendszeremből. Javulna-e a helyzet, ha visszalépek előkészítő tanulónak?

Válasz: Nem, barátom, nem lenne jobb! Ugyanis mi lehet a helyzet Önnél? Amikor a fény megérinti Önt, akkor Ön felszólítja a nagy ellenlábast. Ezt ne képzelje sátánnak, aki az Ön rendszerén kívül létezik, hanem lássa belső ellenállásnak, Önben bent lévőnek. Az ellenlábas, az Önben feszültséget keltő ellenség ügyködésének a ténye azt bizonyítja, hogy a világosság fáradozik Önért.

Gondoljanak ebben az összefüggésben a Pistis Sophia gnosztikus evangéliumára, a súlyos küzdelemre, amelyet a Pistis Sophiának meg kell vívnia. Ez az evangélium ezt a küzdelmet hajszálpontosan ecseteli. Gondoljanak a Pistis Sophia vezeklő énekeire, melyekből kiderül, hogy ezt a kérdést többször is felteszi magának: „nem lenne jobb-e, ha abbahagynám?”

Ugyanis kezdetben elhatol egészen a tizenharmadik Eon függönyei mögé, ahonnan azonban visszaküldik természetes helyére. Mert az ösvényen nem lehet lépcsőfokokat átugrani! Mindent le kell küzdeni, mindent ki kell vívni, és az ellenlábas Önben védekezik az utolsó pillanatig.

Hogyan keletkezik ez az ellenlábas a rendszerünkben? Ez nagyon is érthető. Önök tudják, hogy ez az életük nem az első, és nem az egyetlen. Már sok életet hagytak maguk mögött, sok létezést a haláltermészetben. És ebben a haláltermészetben a múltban gyakran megszegték az Úr törvényeit, sok mindent abszolút rosszul csináltak. Ez logikus, egyébként ugyanis nem ülnének itt. Ez tehát mindőnkre érvényes.

Ennek következtében az emberben egy ellenálló lényeg, bűnlény fejlődött ki, egy asztrális állapot, mely megelevenedett. Ez az asztrális állapot – nem kellemes ezt hallani – nem hal meg, hanem megelevenedik minden újabb születésnél, minden új személyiség-életnél. Ezzel Önöknek le kell számolniuk, ahogyan az Úr Jézusról is olvashatjuk a Bibliában. Neki is le kellett számolnia az őbenne lévő Sátánnal, mielőtt rátérhetett volna a Via dolorosájára.

Ahogyan az Úr Jézus mutatta meg élete példájával, úgy kell nekünk is leszámolnunk ezzel a saját, belső ellenlábasunkkal. A kérdező tehát ne nyugtalankodjék. Bízzák magukat teljesen a tanulóságukra, mert ezekben a napokban mindent megkaptak, amire szükségük van, hogy ezt a végzetes ellenséget úgy kezelhessék, hogy soha többé vissza ne térhessen.

Az ellenlábas bennünk egy rögeszme-lény, ám élőlény, ahogyan az egész tükörszféra eleven, noha rögeszme és őrület. Ha további példát kérnek, gondoljanak Gustav Meyrink „A nyugati ablak angyala” című könyvére. Ennek az elbeszélésnek a főszereplője ott áll a beavatás kertjében, és végül mégis szembe kerül az ellenlábasával. A különböző jelmezekbe burkolódzó ellenlábas ebben az elbeszélésben csodaszép nő alakjában csábítja a főszereplőt olyan helyzetbe, mely az illető számára végzetessé válhat. Ám egy adott pillanatban még idejében észre tér, és ekkor azt látja, hogy a csodaszép, csábító alak hirtelen eltűnik – mindörökre. És rothadás és halál szaga terjeng. Ezzel a dolognak vége van. Ha az illető csak egyetlen további lépést is megtett volna, szakadékba zuhant volna – mondja az elbeszélés.

Ez a kép sok tekintetben az igazságot tükrözi. A kérdező ne kövessen el semmilyen butaságot, azt mondván: „visszalépek az előkészítő tanulóságba”, mert ez a legtöbb esetben – nem mindig – a vég kezdete. Ezeket a gondolatokat Önnek az ellenlábas sugallja! Az ellenlábas súgja Önnek: „figyelj csak! Ezt ne kezdd el! Úgysem sikerülhet. Ehhez te nem vagy elég erős!” És akkor Ön elé tárja ennek a világnak az úgynevezett élvezeteit, például, mondjuk, a szivar füstjét, stb. Ne vonuljon vissza az előkészítő tanulóságba, hanem tartson ki!

 

  1. A tizenkét állatövi erő

Kérdés: Bensőséges hálával vettük tudomásul az isteni üzenetet, és örvendünk, hogy be szabad járnunk és be tudjuk járni az ösvényt. Szabad-e megkérdeznünk, hogy a tizenkét állatövi erő melyikkel kezdődik? A Vízöntővel? És miért beszélünk „modern” rózsakeresztről?

Válasz: A „modern” szóval azt szeretnénk tudatosítani, hogy a rózsakereszt Szerzete, az Élet Szerzete ma nem úgy dolgozik, mint például néhány évszázaddal ezelőtt. Közöljük, hogy az állatövi fejlemények és az ezekből kiinduló Hétszellem-érintés az emberiséggel egy fejlesztő utat jár be. Emiatt a helyzet minden időszakban más. Lehetséges tehát, hogy egy adott pillanatban mi Önöknek egészen más ábrázolással szolgálunk, mint egy klasszikus Szerzet, mely néhány száz évvel ezelőtt munkálkodott.

Nyugaton általában azt mondják, hogy az állatöv Ariessel, a Kossal kezdődik, és a Halakkal végződik. Ez azonban önkényes beosztás, mert valójában nincsen kezdet, sem vég. A megbeszélt állatövi fejlemények körülfogják a fejlesztendő tereket, mint az örökkévalóságnak valamiféle köre, és a körnek se kezdete, se vége nincsen. Most azt mondhatjuk, sőt azt kell mondanunk, hogy a Vízöntő jegyével kezdjük, most erre van szükségünk. Ahogyan mondtuk, az úgynevezett Állatöv, a Zodiákus minden oldalról körülvesz minket, mint tizenkét testvérnek a láncolata. És ez a tizenkét testvér rendelkezik minden bölcsességgel, minden lehetőséggel, amit az emberiségnek is felajánlottak és felajánlanak az emberiség-megnyilvánulás hajnalától kezdve. Ám a hangsúly mindig valami más szemponton nyugszik. Az emberiség hányszor átvonult már egy Vízöntő-korszakon? De a most következő Vízöntő-korszak egészen más lesz, mint a múltban volt. Ez fel kell ismerniük! Mert nem élnek az állandóság mindenségében, hanem az Isten-megnyilvánulás nagyon lendületes, folyton továbblépő, a világot és emberiséget, de a többi élethullámot is sürgető, terelő és felemelő, egyre nagyobb dicsőséghez és magasztossághoz vezérlő. És hogy mindez hová vezet, azt egyetlen teremtmény sem tudja felmérni.

 

  1. A Szent Szellem érintése

Végül felolvasunk Önöknek egy levelet: „bizonyos idő óta érzem a szent Hétszellem érintését a haarlemi szolgálatokon is, és a Renova-templomban is. A vérem is reagál rá. Ilyenkor melegem lesz, és valaki, aki ezt tudja, örvendetes jelnek mondja. Most feltenném azt a kérdést, hogy ez mi lehet, mivelhogy a magasabb tudat nálam még nem tört át.”

Válasz: kedves Barátaink, akik így kérdeznek, azokkal szabad közölnünk, hogy abszolút tévednek. Ez az érintés, amit megtapasztalnak, nem a Szent Szellemtől jön. Ha a Szent Szellem érint meg egy testvért, akkor ez a testvér egészen másképpen reagál. Akkor arról van szó, hogy lenni, vagy nem lenni, mindent, vagy semmit. Amit Ön érzett, az az lehetett, hogy bizonyos feszültségek Önben megbosszulták magukat. Esetleg a pajzsmirigye nem egészséges. Akinek azzal van baja, az mindig nagy nyomás alatt áll, panaszai vannak a vérhevülés miatt.

Ezekben a napokban mellékesen megtapasztalták a Szent Szellem erős érintését. Ez az érintés egyénileg csak úgy jön létre, ha az illető a főszentély bizonyos nyíltságára tett szert, különösen a tobozmirigy-agyrészben. Ez az akarat ügyeivel kapcsolatos. Ilyenkor egész akaratát Istenre kell átruháznia bensőséges kérelemmel: „Uram, legyen meg a te akaratod!” Ha ez így történik, és az Ön fényruhája ezt megengedi, akkor a monád beereszkedik ebbe a fényruhába.

Hallottuk, hogy egyes testvérek egyik előadónktól mantrikus imát kértek. Kedves Barátaim, az ilyen dolgokkal bánjanak óvatosan! Nem kell mantramot használniuk, ha csak a fényruhájuk meg nem felel már bizonyos minimális feltételeknek, ha tehát már világosan kimutatható életvitellel a megújulás ösvényén járnak. Akkor jön el annak a pillanata, amikor valóban kijelenthetik: „Uram, legyen meg a te akaratod!” Ha a Szent Szellem megérinti Önöket – ez előfordulhat –, noha életvitelükben még nem mutatkozik pozitív változás, akkor az az Önök számára inkább kínlódást jelent.

Más lesz a helyzet, amikor az interkozmikus sugártér az egész emberiséget áthatja, ha eljön a pillanat, mely semmilyen halogatást nem tűr már, amikor a dolgok ellenállhatatlanul végbemennek. Akkor mindenkinek ki kell fizetnie életvitelének számláját!

Zárszó

 

Testvérek, nem találunk szavakat hálánk kifejezésére, hogy ezekben a napokban, Vízöntő-konferenciánkon mennyire összekapcsolódtunk Önökkel.

Ha most hazautaznak, akkor meg lehetnek győződve arról, hogy a Szerzet közel van Önökhöz minden útjukon, életük legnehezebb pillanataiban is.

Ámen.