Catharose de Petri – Jan van Rijckenborgh
Az isteni határozat hatalmas jelei
Az új idők apokalipszise III.
Előszó
„Az új idők apokalipszise” sorozat keretében most a harmadik Vízöntő-konferencia teljes szövegét és szertartásait tesszük közzé, amely 1965. augusztusában a németországi Bad Münderben került megrendezésre.
Az élet különböző területein észlelhető Vízöntő-hatások, melyek e konferencia megtartására késztettek, bizonyítják azon figyelmeztetés jogosságát, melyet a modern rózsakereszt Iskolája, a Lectorium Rosicrucianum már régóta hangoztat:
A leleplezés megkezdődött!
Itt az idő!
Reméljük és imádkozunk, hogy még nagyon sokan képesek legyenek e mindenkire vonatkozó kijelentés értelmét időben megérteni, és Aquarius-sorozatunk eme harmadik kiadványából is levonni azokat a megszabadító következtetéseket, amelyek érdekében kiadtuk.
Catharose de Petri
Jan van Rijckenborgh
I. Az új naprendszer
Megnyitó
Eljött a pillanat, amikor nagyon szívélyesen üdvözölhetjük Önöket a harmadik Vízöntő-konferencia kezdetén.
E pillanat rendkívüliségének teljesen tudatában vagyunk, hiszen valóban nagyszerű esemény, hogy a Lectorium Rosicrucianum tanulóiként minden eddiginél erősebben elhatároztuk az Arany Rózsakereszt követését a nekünk mutatott egyetlen célhoz: a lélek és a szellem megszabadításához. Valóban csodálatos, hogy több mint ezer fős seregként találkozhatunk itt, az új van Rijckenborgh konferenciahelyen, hogy együtt, és azonos módon gondolkozhassunk el a ránk váró magasztos üdvösségről, miután leküzdöttük a bennünk rejlő akadályokat.
A harmadik Vízöntő-konferencia során határozott utasításokat kapunk egy olyan ösvényt illetően, melynek azonnali elkezdése és bejárása abszolút szükségessé vált. Ezért már ezzel az üdvözlő bevezetéssel is a tettreszólítás, az azonnali cselekvésre való felszólítás a szándékunk. Az Önök jelenléte ebben a templomban már annak a bizonyítéka, hogy velünk akarnak jönni.
Ezen az alapon, és testvérek láncaként éljük át Bad Münderi Vízöntő-konferenciánkat!
Ámen.
Mivel megkaptuk és átéltük azt a kegyelmet, hogy a világosság fáklyája felgyulladt itt a van Rijckenborgh-templomban, alázattal, de teljesen tudatosan álljunk az Egyetlen Láng sugárzó világosságába, és tegyünk tanúságot fogadalmunkról a Hétszeres Egyetemes Szellem és a belső törvényszék előtt:
A szent Háromságos Logosz nevében,
a megszabadító Egyetemes Hétvilágosság nevében,
Jézus Krisztus Urunk erejének nevében:
engedelmeskedünk a szent Háromságos Logosznak,
engedelmeskedünk a szent Hétvilágosság dicső hatalmainak és sugárzásainak,
engedelmeskedünk az Egyetemes Szerzetlánc nagymesterének, Jézus Krisztusnak.
Ámen.
Minden jelenlévő találtasson méltónak arra, hogy megkapja a szent Szerzet irgalommal teljes áldását.
Ámen, igen ámen.
Első beszéd
Nagy örömmel a szívünkben üdvözöljük Önöket a harmadik Vízöntő-konferencia kezdetén, amely a következő napokban mindannyiunk érdeklődésének középpontjában lesz itt Bad Münderben, újonnan épült konferenciahelyünk környezetében.
Összejövetelünk során megkísérlünk egy hétfokú lépcső harmadik fokára fellépni. Bizonyára tudják, hogy összesen hét* Vízöntő-konferenciát tervezünk, s úgy véljük, jó lesz erre még egyszer felhívni a figyelmüket. Olyan véleményekkel találkoztunk, hogy az ilyen konferenciák nagy megerőltetéssel és költségekkel járnak, és nincsenek jó hatással egy inkább nemzeti munkatervre, amely megterheli gnosztikus birodalmunk különböző részlegeit.
Akik azonban így gondolkodnak vagy beszélnek, azok nem ismerik azt a folyamatot, amelyen Isten gyermekeinek át kell menniük; a mindannyiunk megszabadulását szolgáló folyamatot, amely kezdettől fogva le van rögzítve Isten határozatában. Ezért szükségesnek tartjuk ennek az üdvfolyamatnak a lényegét és alapját röviden vázolni, hogy megértsék, és ezáltal még jobban megtapasztalhassák e harmadik Vízöntő-konferencia üdvösségét, és az itt elvégzendő munkában teljesen együttműködhessenek.
Tudják, hogy Naprendszerünk, melyhez Földünk is tartozik, a legkisebb részletekig együttműködő egységet alkot, melynek keretén belül a sugárzások befolyásai és hatásai teljes mértékben meghatározhatók és előreláthatók. Naprendszerünknek ezek a hatalmas sugárzásai hozták létre többek között földi területeinken az emberiséget is; az ember anyagi megjelenését, valamint nagy képességekkel és tehetségekkel ellátott hétszeres személyiségét is. Az anyagság mélypontja pedig – melyet az emberiség manapság elért – megfelel az elérhetőség legszélsőbb határának, tehát pillanatnyi lehetőségeink mélypontja.
Az ember azonban arra hivatott, hogy kiemelkedjen ebből az életterületből, amely már börtönévé vált. E felemelkedéshez viszont egy új személyiségre van szükség, egy transzfigurált személyiségre, melyet általánosan „lélekembernek” nevezünk. Tehát el kell jutniuk a feltámadáshoz, és a feltámadás után tovább kell haladniuk. Biztosan megértik azonban, hogy ebben a régi személyiségben, a mostani személyiségükben ez a feltámadás teljesen kizárt dolog. Ezért az újjászületés nélkülözhetetlen.
Mivel pedig minden újjászületés sugárzásokkal, interkozmikus sugárzásokkal jön létre, többek között a naprendszerünk bolygói sugárzásaival is, világos, hogy a szükséges újjászületéshez más sugárzásokra van szükség, mint amelyek eddig álltak a rendelkezésünkre.
Ezért lép fel az emberek életében most egy másik Nap, egy másik naprendszer, más bolygók és állatöv, melyek kezdik kifejteni hatásaikat. Ezért mondja a Jelenések Könyvének leplezett és prófétai 21. fejezete:
„És láték új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt; és a tenger többé nem volt.”
Ez a nagy változás már elkezdődött. Az egész világmindenség már most a teljes megfordulás fázisában van. Iskolánkban mindenekelőtt az elmúlt hónapokban sokszor beszéltünk a három misztériumbolygóról: Uránuszról, Neptunuszról és Plútóról, melyek az új naprendszerhez tartoznak, és amelyek segítségünkre lesznek a fejlődés következő menetében.
Ehhez a három bolygói befolyáshoz az eljövendő évek során – belátható időn belül – még három további bolygói erő csatlakozik, három befolyás, mely még nem hat az egész emberiségre, s ezért még ismeretlen. Nemsokára tehát összesen hat misztériumbolygó fog megnyilvánulni. Ezek képezik annak az ösvénynek a hat fokát, amelyre az új embernek kell felkapaszkodnia. Ez a hat alakítja együtt a hetedik nézetet, melyet az új embernek kell beteljesítenie.
Most már talán megértik, hogy miért szándékozunk hét Vízöntő-konferenciát tartani; mert minden tanuló számára szükséges e hét lépés, e hét fok megmászása. Minden tanulónak harmonikusan kell ráhangolódnia a hét új befolyásra.
A mai napon, Bad Münderben, a harmadik Vízöntő-konferenciánkon tehát azért gyűltünk össze, hogy a harmadik misztériumbolygón, Plútón elgondolkozzunk. Plútó ugyanis a hétszeres sorban kulcspozíciót foglal el, és az egész világ, az egész emberiség megjelenését meg fogja változtatni.
Ennek során pedig – a régebbi időkkel ellentétben – nem választhatunk szabadon! A múltban vallásosak lehettünk, ha akartunk. A múltban a különböző vallásos irányzatok között is válogathattunk. Az ember a múltban az anyagiság mélypontján tévelyeghetett, és amennyire lehetett egyensúlyban tartotta őt a jelenlegi naprendszer.
Most azonban mindez megváltozik. Az egész emberiséget egy bizonyos irányba terelik. Az egész emberiséget! Most az a lényeges, hogy Ön akar-e ezzel együtt haladni, vagy sem. Ha a régi ember szokása szerint még várni akar egy kicsit, és meg akarja figyelni, hogy hogyan alakulnak a dolgok, akkor ezt később nagyon megbánja, mert egy ilyen halogatás nagy kárt fog okozni.
Meg tudjuk mondani, és meg is kell mondanunk: Ez így fog megtörténni! Megadatott nekünk, hogy ezt a konferencia folyamán be is bizonyítsuk.
Ezzel a bizonyítékkal térnek majd haza erről a konferenciáról.
Epilógus
Szellemi Iskolánk mágneses tere a benne élők között nem ismer elválasztottságot. A Szellemi Iskola mágneses tere mindenkié, és világosságát mindenkire árasztja. Ha most a Szellemi Iskola fókuszain kívülre kiterjedő ereje miatt az Ismerhetetlen világosság fellángol a sötétségben, akkor mindenki számára új lehetőségek tárulnak fel.
Ezért minden egyes tanulónak tudatában kell lennie, hogy itt mindenki összetartozik: egy mindenkiért, és mindenki egyért. Az Ifjú Gnosztikus Szerzet gyakorlati munkájában minden komoly tanuló részt vesz, bárhol is lakjon a világon:
Először: a nagy és szent munkának való odaadásával,
másodszor: a lelken alapuló életvitel tényleges bizonyításával,
harmadszor: a csoportegység szívvel és fejjel való elfogadásával.
A világosság keringési folyamata ezáltal felerősödik.
Mi pedig, akik konferenciahelyünkön a van Rijckenborgh-templom felszentelésének és használatba vételének tanúi lehettünk, eggyé válunk dicséretben, odaadásban és hálában az Egyetemes Szerzetláncért, melynek sugárerejében mindezt szabad volt megvalósítanunk.
Ámen.
Áldó ima
Testvérek,
Az isteni bölcsesség világosságának érintése által legyen részük
békében – szabadságban – és erőben
mostantól fogva az örökkévalóságig.
Ámen.
* J. van Rijckenborgh 1968-ban bekövetkezett halála miatt az utolsó két Vízöntő-konferencia végül nem került megrendezésre.
II. Uránusz, Neptunusz és Plútó befolyásai
Szózat
Barátaink,
reméljük és imádkozunk, hogy a rózsa és a kereszt megváltó erejében találkozunk.
Ámen.
Megnyitó ima
Örök, ellenállhatatlan szellem,
a te erőd gyógyítson meg
mindent és mindenkit!
Jöjjön el ránk a te országod,
legyen meg a te akaratod mindenütt
a dialektikus elsüllyedtségben is.
Add meg nekünk a te örök kenyeredet ma,
és bocsásd meg minden karmikus vétkünket,
miképpen mi is megszabadítottuk magunkat,
megbocsátván az ellenünk vétkezőknek.
Vezérelj el a kísértéstől,
és válts meg minket
mikrokozmikus ellenfelünktől.
Ámen.
Szertartás
Mi – a rejtett titkok kutatói – tudjuk, hogy az egész mindenségben rendszer és rend uralkodik, valamint a mindenség öröktől örökké enyészhetetlen törvények alapján létezik és fejlődik.
Mi, akik fokról-fokra eltávolítjuk a Kimondhatatlantól elválasztó fátylat, felfedezzük, hogy minden bizonyos terv alapján valósul meg.
Mi – akik megvizsgáljuk a makrokozmosz és a mikrokozmosz viszonyát – mindenben a pompás egyensúlyt csodáljuk. Ahogyan felkapaszkodunk Merkúr létrájának vékony fokain, hogy tudatos lényünket felvigyük a láthatatlanság világaiba, látjuk amint hullámzanak a természeti birodalmak életáramai.
Mi – akik közeledünk a nagy csendhez – halljuk a csend hangját. Ahogyan – a Szellemi Iskola tanulóiként – belépünk a szellem templomába, részesülünk az elvont gondolkodás dicsőségében.
Mi – a tűz szolgái – mélyen belelátunk az emberi képességek forrásába. Tudjuk, hogy mire hivatott az ember kezdettől fogva.
Mi – Fohát kertjében rózsát szedők –, látomásaink perceiben meglátjuk láthatártól láthatárig villámként fellobbanni a fejlődés ösvényét.
Mi – akik tudásunkat így gyarapítjuk, látókörünket így szélesítjük, tudatunkat tágítjuk, és erőinket dinamikus energiával töltjük meg – a csodálkozáson át a csodálathoz, lélegzetünk elállásától az imádat rebegéséhez, és az alázathoz, Isten szolgálásához jutunk.
Mi – akikre azt mondják, hogy a rideg észt becsüljük a legtöbbre – azt vesszük észre, hogy tudásunk mély vallásos meggyőződésben éri el csúcspontját.
Fejet hajtunk Isten hatalmassága előtt, mert az Ő fáradozása alapos vizsgálatunk előtt minden szinten és birodalomban megmutatkozik, és látjuk a minden mögött ható erőt, a magasztos erőt, a világ világosságát, a Krisztust, aki bolygónkat hajtja a térben.
Ámen.
Az emberiség a menekvés módját keresi, de a megmentés itt van már.
Az emberiség diadalmas hőst keres, de a hős itt van már.
Az emberiség megváltó filozófiát keres, de ez a filozófia is itt van már.
Egyesek megszabadító mágiát keresnek. De ez a mágia is megvan már.
Az erők ereje közöttünk lakozik, s ezt kell tudatosítani a világgal és emberiséggel.
„Nélkülem semmit sem tehettek” – mondja Krisztus, és e valóság előtt a tanuló is fejet hajt. Ha már az exoterikus, külszíni tudás forrásából „tejet” ivó ember is hitbiztonságról beszélhet, mennyivel nagyobb lehet annak a hitereje, hite biztossága, aki az isten-ige gnosztikus „kemény eledelét” veheti magához. Az ilyen ember oly nagyszerűre, oly magasztosra és óriásira hivatott, hogy erre nem találunk szavakat.
A kereszténység mágiája mindent magában foglaló, és közelebb van a kezünknél és a lábunknál. A Bibliában szinte toronymagasságig halmozódik. Ezt pedig az örökké nagyok, a sors urai támasztják, akik minden hibán felül állnak. Ez a mágia oly mesteri, hogy a kövek is beszélni kezdenek, Isten szeretetében a holt könyv megelevenedik, és tüzes szikrákat szór, úgyhogy a sötétség hatalmai elmenekülnek.
A kereszténység mágiája Önök előtt fekszik! Ez Isten ereje, Isten segítsége, Isten üdvözítő hatalma. Ezt az evangéliumot kell átnyújtanunk Önöknek, mert tudjuk, hogy az emberiség végleges megújítása ettől függ, és ezáltal megy végbe. A Biblia ugyanis egy mágikus gyűjtemény, mágikus együttes, a közöttünk lakozó élő ige tükröződése. Ahogyan pedig ez a csodás könyv, mint mágikus képlet, képes elűzni a sötétséget és megtörni a gonoszság átkát, úgy fogja az élő ige az ezt az időszakot sújtó átkot nagy erővel megtörni, és az emberiséget új korszakra hívni. Ez az időszak azért olyan jelentős, mert – ahogyan a csodás könyv pontosan megmagyarázza – eljött az idő!
Ámen.
Második beszéd
Az egész emberiség már jó néhány éve hatalmas interkozmikus mozgalomba lett belevonva, a nagy transzfiguráció mozgalmába. Ez a transzfiguráció egyes szakaszokban kezd megvalósulni, s ez a megmozdulás az egész emberiséget megragadja, senkit sem hagy ki, és mindenkit a nagy döntés elé állít: feltámadás vagy elfajulás.
A múltnak egy példája megmagyarázza, hogy mire gondolunk: Atlantisz napjaiban földünk légköre sokkal töményebb és nehezebb volt, mint most. A levegő és a víz halmazállapota közöttinek felelt meg, melyben a jelenleg szokásos lélegzés szervileg abszolút lehetetlen lett volna. A vízpárával kevert oxigént két szerv lélegezte be, mely a pajzsmiriggyel működött együtt, s a nyak két oldalán helyezkedett el. Ezután a vizet elválasztották a levegőtől, majd a felesleges vizet eltávolították a szervezetből.
Mai szerkezetű tüdők még nem voltak kifejlődve, hanem csak egy új légzéstechnikai elvként léteztek a testben. A tüdőrendszer csak akkor vált szükségessé, amikor a földi légkör megváltozott, sokkal hígabb és finomabb lett, kivilágosodott, és a Nap először tört át a vastag felhőkön.
Mindazok tehát, akik nem tudtak időben alkalmazkodni a földi légkör alapvető megváltozásához, elpusztultak, vagy legalábbis degenerálódtak. Jelen korszakunk interkozmikus megmozdulásának valójában ugyanez az iránya, habár más síkon fekszik.
Atlantisz interkozmikus mozgalmának célja többek között az ember főszentélyének a megtisztítása volt, és el kellett távolítani belőle a fölösleges vizet, mellyel az akkori feltételek miatt bőségesen töltve volt. E tisztítás után az ember gondolkodási képessége felszabadult, úgy hogy attól kezdve egyre jobban tudatossá válhatott benne helyzete az anyagiság mélypontján. Amikor Atlantisz első menekültjei tömegesen érkeztek meg az akkor még lakatlan szárazföldekre, az emberiség folyamatszerűen elérte hanyatlása mélypontját, és erre teljes mértékben rá kellett döbbennie. Így alakult ki Atlantisz után egy sokrétű kultúra, melynek folyamán az embernek meg kellett ismerkednie e mélypont minden szempontjával és nézetével. Így közeledett a világ és az emberiség lassanként egy teljesen más és új apokalipszis állapotához: mégpedig a nagy feltámadás korszakához.
Mielőtt folytatnánk, figyelmüket az emberiségfejlődésnek egy másik nézetére kell irányítanunk. A mikrokozmoszban ugyanis két fejlődési út rejlik, s ez a döntés szükségességével szembesít minket, hogy közülünk senki se veszítse el a szeme elől. Először a kezdettől jövő fejlődési menetet látjuk, amely lefelé vezet egy bizonyos, előre meghatározott mélypontig. Másodszor erről a mélypontról újra felfelé, a kiindulóponthoz.
Talán megértik ennek az okát. A mikrokozmosz egy tervet tartalmaz, s ezen kívül minden lehetőséget, ami szükséges e terv kivitelezéséhez. Mindezzel kapcsolatban a kozmosz és a makrokozmosz vezető és ösztönző, tehát segítő szerepet tölt be. Azonban mindezek mellett, hogy az isteni tervet be lehessen tölteni, mihamarabb egy önmegvalósító rendszert szükséges alkalmazni. Kezdetben ez lehetetlen volt, mert a mikrokozmoszban annakidején csak egy isteni szikra volt, és nem tartalmazott semmi mást. Ebben az isteni szikrában benne volt ugyan a világmindenség, de ezt a világmindenséget még meg kellett valósítani, megnyilvánuláshoz vezetni. A mikrokozmosznak ehhez először egy halandó személyiséget kellett kifejlesztenie. Persze ez a személyiség nem önmagát valósította meg, hanem folyamatszerűen fejlődött a terv megvalósításán segédkező külső befolyások hatására.
A halhatatlanságnak azonban az önmegvalósítás dolgává kellett válnia, hogy aztán az istentervet megvalósultnak lehessen nevezni. Mihelyt egy ember bárhol a világon, a terv megvalósításával kiemelkedik az anyagiság mélypontjáról, azonnal ujjongás tölti el az egész világmindenséget, mert ez a bizonyítéka annak, hogy az istenterv megvalósítható. Ezért kell a megvalósítás folyamata előtt a személyiségnek kialakulnia.
A halandó személyiséget tehát az emberen kívül álló erőknek kellett megvalósítaniuk. Továbbá saját egyéniségének a tudatára kellett ébrednie, és növekvő tudatosságával fogékonnyá kellett válnia a jó és a rossz különböző változataira. A személyiségembernek sokféle tapasztalatot kellett szereznie, jót is és rosszat is azért – ismételjük –, hogy e tapasztalatok alapján a mikrokozmoszban valóban egyéniségről lehessen beszélni, végre elkezdődhessen a nagy mű, a Mysterium Magnum, vagyis a feltámadási folyamat fejlődése, a nagy megfordulás, a halandó lény átváltása a halhatatlanra.
Reméljük, hogy most világossá vált: minden feltámadás mindig egy megvalósított egyéniséggel és általa kezdődik. A kozmosz és a makrokozmosz itt is együttműködik az emberrel. Azonban jegyezzék meg, hogy először az ember felépítésére volt szükség, a lesüllyedésre, a beereszkedésre, a személyiségmegvalósításra. Ezek után kell ezt a személyiségembert oda juttatni, hogy mint valódi egyéniség éljen. Érthető, hogy a személyiségember létrejöttéhez más erőkre volt szükség, mint ennek a személyiségnek az éltetéséhez. Ezért beszélnek most, a feltámadási-apokalipszis kezdeténél és fejlődésénél új égről és új földről.
Ezért tapasztaljuk most az új ég-föld első három bolygói befolyását, melyek – ahogyan már a régi rózsakeresztesek is mondták – Serpentáriusban, a Kígyóban és Cignusban, a Hattyúban megjelentek. Ez a három erő, ez a három misztériumbolygó, Uránusz, Neptunusz és Plútó most azzal foglalkozik, hogy előkészítsen minket a feltámadás reggelére. Ez a három befolyás nem épít, mert az emberen már nincs mit építeni: a misztériumbolygók befolyásolják az embert. Hajszolják őt, és nagy krízisbe, nagyobb életkonfliktusba viszik, mint valaha. Egyre keskenyebb ösvényre vezetik az embert, hogy végre-valahára lénye önmegvalósítására ösztönözzék. Tegyék meg ezért a dolgokat, amiket meg kell tenni! Teljesítsék a jelen idő követelményét! Teljesítsék Isten határozatát!
Ehhez egy háromszoros ösztönzés szükséges: egy befolyás, mely az ember szívszentélyére hat; egy másik, amely a főszentélyre hat; és egy erő, amely végül bizonyítja, és bizonyítania is kell, hogy ki alkalmas, és ki nem alkalmas az új utak bejárására.
Ha Önnek javaslatot tesznek, hogy „menjen erre, vagy arra”, akkor eldöntheti, hogy menjen-e vagy sem. Ekkor azt mondhatja, „talán majd holnap döntök, hogy megteszem-e vagy sem”. Az Önök dolga tehát, hogy azonnal reagálnak-e, vagy pedig egyelőre megint elfelejtik, mint már oly gyakran tették az életükben. A most elkezdődött fejlődési folyamatot azonban már nem tagadhatják meg. Reagálni kell, nincs más lehetőség. Így aztán természetesen megmutatkozik, hogy a választóvonalnak ki melyik oldalán áll.
Mit tartsunk minderről? Sokan teszik fel ezt a kérdést, mégpedig azért, mert a nagy kihívást, mely elé minden embert állítanak, még nem tudják teljesen áttekinteni. Ennek a nagy kihívásnak, mint említettük, három nézete van:
az egyik nézet az ajtót nyitja meg teljesen,
a másik nézet által az ajtó mögött rejlő üdvösséget lehet teljesen megtapasztalni,
a harmadik nézet pedig a régi élethez, a dialektikus idő értelmében való régi időkhöz zárja el teljesen a visszatérést.
Aki felvétetett ebbe a folyamatba, annak nincs visszaút. Az ajtó pedig akkor nyílik meg, ha az emberi alkotóerő, amely kimondhatatlanul hatalmas, mágikus képesség, szabaddá válik, megszabadul minden alacsony élettől, minden alantas ösztöntől és érzéstől, s kizárólag arra az egyetlen célra használják, amire rendeltetett.
Az emberi alkotóerőről esetleg egészen más az elképzelésük. Ez az erő a testi ember egyik nézete, olyan erő, mellyel az ember bizonyos pillanatokban nem tud mit kezdeni, és amit valamilyen módon megpróbál lereagálni, talán egy, a társadalom által is jóváhagyott módon. A teljesen megszabadult alkotóerő azonban minden önmegvalósítás alapja; minden valódi magasabb képesség feltétele.
Elég nehéz és kényes dolog ezt a problémát Önöknek feltárni. De a mélyre süllyedt mai emberiség, és korszakunk szexuális problémáinak egyre növekvő sora pozitív gnosztikus vizsgálatra késztet. Mindannyian tudják, hogy az egész emberiség pillanatnyilag teljesen negatív módon igyekszik mindezt bizonyos korlátok között tartani. A kormányok is – tudósok hatalmas csoportjának vezetése alatt és ösztönzésére – szintén negatív módon keresnek megoldásokat a most napirenden levő sok fenyegető problémára. Ismeretes, hogy az egész világ népessége rendkívül gyorsan növekszik, és előre látható az a nap, amikor ez a szaporodás aktuális katasztrófává válik, nem csak a sok ember miatt, hanem inkább a nagyon sok abnormális ember miatt. A születések száma egyre jobban felgyorsul. Rohanva nő tovább Uránusz hatalmas erejének a befolyása alatt.
Nyugodtan kijelenthetjük: számtalan ember számára a nemi aktus a legeszményibb dolog. Ezt az eszményt pedig az irodalom, a mozi és számtalan más modern eszköz egyre jobban bemocskolja és felkorbácsolja. Az egész társadalmat erre hangolják, és a házasság feltételének tartják. Manapság elfajulnak ezek a dolgok. Mindenféle tablettákkal és porokkal megpróbálják bizonyos korlátok között tartani, hogy a velejáró következményeket amennyire csak lehet, semlegesítsék. Az egyház és az állam sajnos együttműködik ebben. A homoszexualitást, melyet régebben megbüntettek, és minden idők szent írásai bűnként elítéltek, sőt bűncselekménynek jelölték, ezt a beteges állapotot pillanatnyilag mindenféle rendőri szervek jóakaratú felügyelete mellett társadalmilag szabályozzák. Például Angliából olyan javaslatok jönnek, hogy ebben a témában egyszerűen legyen minden megengedett, tekintsék normális emberi viselkedésnek, és úgy kezeljék.
Mindezt a jelenlegi valóságot azért tárjuk most bizonyítékként Önök elé, mert a nagy krízis, amelybe az emberiség belépett, valóban elkezdődött. Ez kényszerít minket arra, hogy beszéljünk róla. Mivel ez az alkotóerő az embert egy hatalmas és veszélyes képesség tulajdonosává teszi, ezért mindenkor figyelmeztették, hogy ezt a képességet csakis az egyetlen helyes rendeltetésére használja. És ha Ön most, mint ahogyan talán sokan Önök közül, belsőleg azzal foglalkoznak, hogy erre a magas célra irányuljanak, akkor nagy és csodás gazdagság tárul fel a szemeik előtt. Ez nem egy görcsös, belső tusa, hogy bármibe is kerüljön, megtartóztatást gyakorolnak, megállva helyüket az életben. Ez nem így történik, hanem mindazoknak, akiknek sikerül az agyalapi mirigy működését a főszentélyben a helyes módon megszabadítani az alacsony szervektől, az alacsony és állati élettől, azok felszabadítják a magasabb képességek egész sorát, melyek tágra nyitják számukra a feltámadási terület ajtaját.
Erről természetesen még sokat kell beszélnünk, például konferenciáink folyamán, mert még sok félreértést kell tisztázni, és az életmód sok részletét kell a helyes megvilágításba helyezni. Természetesen – ezt meg kell érteniük – ebben a pontban senkit sem lehet kényszeríteni.
Szükséges felismerniük, hogy mi a teendő, és mit ne tegyenek meg, mivel az idő most sürget, és az emberiség nyomora naponta növekszik. Ebben a tekintetben azonban mindenekelőtt azt kell belátniuk, hogy az emberi alkotóképességek együttesen a legfontosabb eszközök, melyekkel vissza lehet térni a kezdet Atyjához. Erre a célra ajándékozták nekünk, és ezért kell az egyetlen helyes módon alkalmazni őket.
Kíséreljük meg tehát, az emberiségfejlődésnek ezeket a sugallatait annak fényében megvizsgálni, amivel a Neptunusz rejtélybolygó ajándékoz meg bennünket.
Utószó
És íme az új ösvények
mindenkinek megjelentek.
Aki pedig már belépett,
még egyáltalán nem lát véget.
Csak megy erőről erőre
és dicsőségről dicsőségre;
fényruhája újan csillog,
az isteni fenség fényességében.
A Nagy Szerzet hálás,
hogy jövendölés valóság lesz,
s a csaknem végtelen teljesítés után
a tudás tényekké vált.
Új köntösében az igazság
tagadhatatlanul ragyog,
s ami egykor fátyolos volt,
hajnalpírban nyilatkozott.
Ezért a szívünkből
hála szálljon az Atya trónjához.
Menyegző termébe lépünk,
a szellem lesz a tobozmirigy koronája.
Csak most igazán élet az,
ami átáramlik bennünk.
Találkozzunk az Élet Urával,
aki az új országot erővel koronázza!
Ámen.
Záró ima
Irányuljunk most és a jövőben a Gnózis-erőre, ami által a benne foglalt Krisztus-sugárerő megnyilvánulásra törekszik mibennünk, és tágasan feltárul a megszabadulás ösvénye.
Azt kérjük tehát:
gyarapodjanak Krisztus Jézus Urunk kegyelmében és ismeretében,
aki szeret minket, és megvált a bűneinktől a vérével,
hogy papokká és királyokká tegyen minket az ő Atyja számára.
Övé legyen a dicsőség és a hatalom
mindörökkön örökké.
Ámen.
III. Plútó sugárereje
Szózat
Ex Deo nascimur – Istentől születtünk,
In Jesu morimur – Jézusban meghalunk,
per Spiritum Sanctum reviviscimus – a Szent Szellem által újjászületünk.
Ámen.
Kegyelem és igazság találkoznak egymással,
Isten igazsága és tisztító békéje,
képezik a szent, isteni párt,
mely megnyilvánul a legmagasabb,
isteni bölcsességben.
Ámen.
Az igazság behatol a haláltermészetbe,
hogy a vándort megajándékozza az erőkkel.
S aki endúrával teljesíti az igazságot,
hatalmainak erejét, s kegyelmét tapasztalja.
Ámen.
Bevezető
Akik a szellemlélekből élnek,
ragyogó világosságukban mennek,
haladnak az ösvényen,
hogy a zarándokokat támogassák;
nekik minden segítséget odaajándékozva,
amire szívük úgy vágyik,
a fáradságos törekvésben,
mely tele van lelki bánattal és fájdalommal;
minden keresőt beburkolnak
a Gnózis világosság-köntösével,
mely kétszeresen, égető tűzként
az Egyetlen Igazságot feltárja.
A kétszeres világosság átélése
a Nagy Szereteterőben,
a szellem kardjának a megtalálását jelenti,
mely az igazi keresőre vár.
Ámen.
Szertartás
„Határozatának bejelentésére Isten már követeket küldött csillagok képében, amelyek Serpentarius, a Kígyó, és Cignus, a Hattyú csillagkép formájában megjelentek, és magasztos határozatának valóban nagy jeleiként annyit taníthatnak, amennyit az Ő rejtett írásából az emberi szellem egyáltalán felfedezhet. A Liber Naturae, a természet könyve mindenki számára nyitva áll, és feltárul akkor is, ha csak kevesen tudják olvasni vagy megérteni.
Ahogyan az emberi fejben két szerv van a halláshoz, kettő a látáshoz, kettő a szagláshoz és egy a beszédhez, és a fülektől hiába követelnénk beszédet, a szemektől hiába a hallást, úgy megvolt az ideje a látásnak, volt időszaka a hallásnak és a szaglásnak is. Már csak az van hátra, hogy a lerövidített idők gyorsulásában a nyelv is teljes mértékben megtiszteltessék, hogy amit egykor látni, hallani és szagolni lehetett, az végre kimondassék. A megmérgezett, és kábító poharából ivott világ pedig, miután kialudta bódulatát, kora reggel, nyílt szívvel, hajadonfőtt és mezténláb, vidáman és határozott léptekkel megy majd a felkelő nap elé.” (Confessio Fraternitatis)
Ámen.
Szertartás
Az előbbi idézetben említett isteni határozat hatalmas jeleiben felismerhetjük a három misztériumbolygót, Uránuszt, Neptunuszt és Plútót. Uránusz a szív megújítója, Neptunusz a fej megújítója, és végül Plútó, az újraalkotó.
Uránusz oktat minket a szívvel való gondolkodásra, vagyis megtanít kaotikus érzéseinken uralkodni, úgy hogy érzeleméletünk, mint valódi Krisztusszintézis, mint a szív igazi kibontakozása, már nem tud megsebezni, kárt okozni, hanem mindent jóvá, tisztává és kedvessé tesz, fegyelmezetten és célirányosan.
A Vízöntő pozitívsága Krisztus szolgálatát jelenti. Ez a Vízöntő vezet el minket Neptunuszhoz, a fej megújulásához. Ha a tetőpont a negatív Uránuszban van, akkor azt elkerülhetetlenül a mérgező és meghasító negatív Neptunusz követi. Ha azonban Neptunusz isteni fényessége tör át, akkor a szív megújulását követően, az igazi szeretet ölelése után a fej megújulása következik, a felébredés az elvont létben, ami az isteni szikrát fellobbantja.
A Jesus mihi omnia, a „Jézus mindenem” után a rózsakereszt megszabadult szerzetese így ujjong:
Jesus, Deus et Homo: Jézus – Isten és ember.
Isten és ember egyesült, az elveszett fiú hazatért.
Ámen.
Bár Uránusz és Neptunusz nagy és jelentős munkát végez a világban, a nyílt és felébredt ember számára mégis Plútó újjáalakító műve a legfontosabb. Mert Plútónak nagy ereje van, ő a fáklyahordozó, aki a tüzet a korhadt házra veti, a múltra, az elhasználtra.
Aki valóban keresztény, az cselekszik. „Mert nem az örökli Isten birodalmát, aki ‘Uram, Uram’-ot mond, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”
„Amit a legcsekélyebbel tettetek az atyámfiai közül, azt énvelem tettétek meg.”
Ez Plútó.
Az egyéni gnosztikus megszabadulásnál Plútó az ember szent alkotóképességének az újjáalakítója és felújítója.
Plútó: a megvalósítás ereje.
Plútó: a mindent újjá tévő erő.
Plútó: az emberiséget a határon átsegítő erő.
Plútó: az új naprendszer ereje, amely bebizonyítja, hogy minden régi elmúlt.
Plútó: az élet Szentesítő Szelleme.
Ismerjük Isten törvényének helyreállító művét, melyet
Ő a Kígyóban és Hattyúban kinyilvánított, s ezért vetjük be magunkat:
teljes szívünkkel az Uránusz-feladatért,
egész értelmünkkel a Neptunusz-feladatért,
és Plútó egész kivitelező és újraalkotó cselekedetéért.
Ámen.
Harmadik beszéd
Harmadik Vízöntő-konferenciánk első beszédében szabad volt közölnünk, hogy az új apokalipszis első három bolygói hatása, melybe beléptünk, napjainkban érvényesül. Azt is megállapítottuk, hogy ez a három sugár az emberben már nem építően tevékeny, mert a természetszülte személyiséget már nem kell építeni vagy előkészíteni. Ezért az említett három elsődleges sugárerő az embert önmegvalósításra, a már benne szunnyadó képességek és tényezők megvalósítására ösztönzi.
Az ember első teljesítendő feladata ebben a folyamatban, ahogy mondtuk, alkotóerejének minden alacsony vágytól és életösztöntől való megszabadítása, hogy az agyalapi mirigy, ez a belső elválasztású szerv teljesen megszabaduljon, és a magasabbrendű életre irányulhasson.
Ehhez aztán egy másik bolygói hatás csatlakozik, melyet az Új Ég-Föld hatásának nevezhetnénk. Ez a hatás teljesen a monádikus kibontakozásra, az ember monádikus tevékenységére irányul. A monád a bennünk lévő isteni szikra, az istenmegnyilvánító erő. Olyan erő ez, amely kezdettől fogva volt, és mikrokozmoszunkban kezdettől fogva alakot öltött. Ez a hatalmas erő – ezt biztosan belátják – csak akkor léphet fel az emberben, ha az alkotóerő megtisztult, és teljesen megszabadult a magasabb célok számára. Az ember alkotóerejének tehát teljesen az egyetlen cél rendelkezésére kell állnia, mely az egész teremtés alapját képezi. Az alkotóerő csak akkor tisztult meg, ha teljesen a monádot szolgálja, anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben is más célokra használnák.
Legutóbbi beszédünkben élesen rávilágítottunk a földszülte ember szexuális szokásaira és viselkedésére. De a dialektikus ember még sok más szokásánál és cselekvésénél használ fel alkotóerőt. Így például a mindennapi dolgok intézése folyamán sok alkalommal veszi túlságosan is használatba az értelmét. És meg kell mondanunk, hogy alapvetően minden észtevékenység és gondolkodás alkotóerőt vesz igénybe. Minden tanulónak fontos lesz egyszer megvizsgálnia, hogy ezeknek az erőknek az észmunkánál való felhasználása és a gondolkodása felelősségteljes-e vagy sem. Ha nem, akkor ez őt a normális természethez láncolja, és akadályozza a monád megnyilvánulását.
Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy valójában minden tanuló, élete minden órájában visszaél a szent alkotóerővel. És bizonyos, hogy az egész hegyi beszéd ezen az egyetlen magas elváráson alapul. Az ember figyelmét minden szavával erre az Istentől kapott hatalmas és nagyszerű képességre tereli, s arra a kötelességre, hogy ezt a képességet az egyetlen helyes módon használja. Tudjuk, hogy csak akkor lehet szó új lélekállapotról, ha a monád valóban beereszkedhet a természetszülte rendszerbe, és ha ez a megtisztított és szabaddá vált agyalapi mirigy alapján történik. Csak ekkor beszélhetünk halhatatlanságról és valóban magasabb rendű életről. Akkor sok magasabb képesség szabadul fel, ami többek között bebizonyosodik az abszolút bölcsesség, és az abszolút tudás képében.
Világosan lássák be Testvérek, hogy e harmadik Vízöntő-konferencián kapott nagy feladat, mellyel szembesítenek minket, a szeretetünk jellegének szentté válására, észképességünk és gondolkodásunk szentesítésére vonatkozik. Ha pedig ez a nagy munka elvégeztetett, vagy a tanuló dolgozik e győzelmi úton, akkor fog a tobozmirigy úgy működni, ahogyan kezdettől rendeltetett, és ettől a pillanattól kezdve a második elsődleges sugár is teljesítette a feladatát.
Ha most ezeket a magas, de egyáltalán nem új követelményeket hatni hagyják magukra, akkor Önök közül sokan fogják vágyakozva feltenni a kérdést: „De ki tudja ezt véghez vinni? Mert ez a megbízás olyan mélyre ható és átfogó, annyi időt vesz igénybe, s mindenesetre számunkra annyira forradalmi, hogy talán nincs is olyan ember, aki ezt egyetlen élet folyamán teljesíthetné.”
Így azonban fejtegetésünk azonnal erkölcsi prédikáció színvonalára süllyedne. Ilyen prédikációkat azonban már sokat hallottak, és ez senkinek sem használna egy cseppet sem: „Mindezeket a dolgokat jól ismerjük. Ki ne tudná, hogy az ember átlagos szeretet-jellege manapság a pokol színvonalára süllyedt? És ki ne tudná, hogy az emberi értelem jellege és használata világunkban már régen átlépte a bűnözés határát? Nem vagyunk-e mindannyian ennek a helyzetnek az áldozatai? Aki ez ellen küzd, az a lehetetlen ellen küzd – gondolják. És mindez számunkra a mai napon tényleg a legkevésbé időszerű. Ezen a harmadik Aquarius-konferencián csak az időt fecséreljük.”
Jól el tudjuk képzelni, ha Önök ilyen álláspontra helyezkednek. Nagyon jól ismerjük ezt. Ez valójában a letört ember kétségbeesett állapota. Engedjék meg, hogy ezeknek az ősrégi problémáknak most egy egészen új szempontjára hívjuk fel a figyelmüket. Talán tudják, hogy a századok folyamán számtalan ember küzdött ezen alantas dolgok legyőzéséért.
Most azonban egészen új nézőpontra szeretnénk rámutatni, mégpedig a nagyon is elsődleges típusú harmadik sugárerőre, Plútó sugárerejére. Ez az erő a világ számára is meg az egész emberiség számára is – tehát a mi számunkra is Barátaim – teljesen megváltoztatja az egész közismert helyzetet. Plútó ereje az emberiséget rendkívül keményen szembesíti az abszolút jelennel, mint a teljesen új lehetőségek sorával. A Plútó-sugárzás befolyásolja és megnyitja sugarainak az ember idegrendszerét, vérállapotát, belső elválasztását és kígyótüzét is. Szinte teljesen feltör és előkészít minket.
Ezt polarizálásnak nevezzük. Az ember így lesz most Plútóra és céljaira polarizálva. Ennek következményei az embert új cselekvésre késztetik. Amire Önök azelőtt nem voltak képesek, azt ezután könnyen el fogják végezni.
A cselekvés időpontját pedig többé már nem hagyják az emberre.
Uránusz és Neptunusz, mint mondtuk, az alkotó-működéseket általában, és az emberi észtevékenységet is a szentesülés felé sürgeti. Plútó pedig most mindezen befolyásokat a tetőpontra tereli, krízisbe hajtja. Eközben pedig az embert, a polarizálás miatt, azonnal a követelményekkel, vagyis a megvalósult ténnyel szembesíti.
Reméljük, hogy a most kifejlődő helyzetet világosan megmagyaráztuk. Biztosan egyetértenek velünk abban, hogy mindez teljesen új fényt vet az ősrégi problémákra, úgy hogy mindenki köteles ezt tudomásul venni, és az elvárt követelményekkel foglalkozni, míg meg nem találja a problémák végleges megoldását. Mert megoldásnak kell születnie, akár pozitív, akár negatív legyen is. Pozitív, ha Ön a követelményeket elfogadja és betölti. Ellenkező esetben várnia kell a következményeket.
Lehetséges, hogy ennek a fejlődésnek az okát még nem látják világosan. Ezért a következő magyarázatot fűzzük hozzá:
A három misztériumbolygó, amely most az emberiség egész sorsát döntéshez vezeti, és létünket vagy vesztünket teljesen kézben tartja, mint már tudják teljesen új apokalipszishez vezet minket, melyet az idők folyamán, különösen időszámításunk kezdete óta bejelentettek nekünk. Az évszázadok folyamán prófétikusan mindezt megjövendölték, és így teljesen tájékozottak vagyunk.
Ezért most fel kell ismernünk a három hatalmas befolyás együttműködését, amely megtámadott minket. Ha az ember régi létállapotát, és az ezzel összefüggő minden problémát néhány évtizeddel ezelőtt, vagy mondjuk húsz évvel ezelőtt bizonyos értelemben még állandónak nevezhettük volna, amely valójában nem más, mint az állatember jellegzetességei, úgy Uránusz és Neptunusz az ember és az emberiség egész helyzetét mozgásba lendítette.
Ismerjék csak be: ma nem az a helyzet, mint húsz évvel ezelőtt! Minden forrong, és minden megmozdult. Állandó állapotokról valójában többé nem beszélhetünk. Mindenki, már a negatív ember is belátja, hogy most be kell avatkozni. Mindenütt megoldásokat keresnek. Az egész emberiség így egy bizonyos irányban halad a felkavart problémákban, melyekegyre kritikusabbak lesznek.
Milyen irányról van itt szó? Esetleg a végleges pusztulás felé haladnak?
Nem! Ezt az egész megindultságot, melyben mindenki részt vesz, Plútó karolja fel. Plútó minden földi embert kegyelemmel megragad, és egyéni életének bizonyos korlátain átemelve új létállapotba helyez, melyet az új életállapot alapjának nevezhetnénk. Arra a pontra helyezi, amelyen az anyagiság talppontja átváltozik a feltámadási menetre.
Plútó befolyása miatt egyúttal a természetből ismert sok feszültség is lehull az emberről, és abszolút új létállapotba kerül. Most pedig az lesz a fontos – és ezért beszéljük meg mindezt ezen a konferencián –, hogy ebben az új helyzetben magukra ismernek-e. Nehogy azt gondolják, hogy „mi történik most velem? Milyen furcsán vélekedek most ezekről a dolgokról? Milyen idegennek tetszik nekem mindez?”, és esetleg félénken megpróbálják a problémákat, és mindezeket a befolyásokat mintegy félretolni. Ne tegyenek ilyet Barátaink, hanem bízzanak abban, ami megtámadta Önöket! Belülről ismerjék fel önmagukat ebben az új létállapotban, hogy ebből hit keletkezhessen, és teljesen bízzanak benne, hogy legyen bátorságuk mindezt bensőleg elfogadni.
Nem azt mondják tehát Önöknek, hogy ezt vagy azt meg kell valósítaniuk, s hogy most erőszakkal a dolgok kellős közepébe állítják Önöket, olyan követelményekkel szemben, melyeket bizonyos idővel ezelőtt egyáltalán nem voltak képesek betölteni. Nem, Barátaink, most Önökben, Önökön és Önökkel egy folyamat megy végbe. Ezt a folyamatot szeretnénk mindannyiuknak teljesen tudatossá tenni.
Önök néha szokatlanul reagálnak, ezt valóban észrevesszük. De azt is tudjuk, hogy pillanatnyilag mi történik Önökkel. Most pedig azt reméljük, és azért imádkozunk, hogy ezt a folyamatot a helyes módon végezzék el. Pozitívan haladjanak át rajta, mert e folyamat elől senki sem térhet ki, ezzel mindenkit szembesítenek. Ezt a folyamatot valójában pozitívan elfogadhatják a sok lehetőség erejével, melyet az ember alakulási állapotában Önökbe ültettek.
Sajnos lesznek olyan emberek, akik nem képesek velünk jönni, holott mindenkit ugyanaz a befolyás érint. Ennek oka az ő múltjukban rejlik. Ők másik fejlődési menetben haladnak majd, egy alacsonyabb spirálison. Bensőséges kérelmünk, hogy Önök ne azokhoz tartozzanak.
Záró ima
Ó magasztos Szerzet,
karolj fel minket,
Te, aki a csillagok útján jársz,
tárd fel nekünk birodalmad.
Ismertesd velünk az egész utat,
melyre hívsz minket.
A Te fényességed nyíljon meg
annak aki valóban keres.
Igen, ismerjük a parancsot,
mely csak áldást hoz,
és éteri-lángjátékként
a Te erődről beszél.
A világosság egyetlen kulcsa
az igazi tettben rejlik!
Aki Hozzád megy,
az lélek-életmódra köteles.
Ámen.
Áldó ima
Testvérek!
E rendkívüli templomszolgálat végére érve
imádkozunk Önökért:
örvendjenek,
hagyják magukat a helyes útra vezetni,
hagyják magukat figyelmeztetni, legyenek egységesek.
Legyenek béketűrők,
és a szeretet és a béke Istene a jelenben
hamarosan bizonyos lesz!
Ámen.
Ó Isten és Atya,
a diadal dicsősége ragyogjon korszakunk fölött!
Ámen.
IV. Az új ég és az új Föld
Negyedik beszéd
És én látok új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger nem volt többé. És én, János, látom a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely az Istentől szállt alá a mennyből. És erős hangot hallok, amely ezt mondja: Lásd, ez Isten hajléka az embereknél.”
Gondolkozzunk el még egyszer ezeken a szavakon, hogy ennek a harmadik Vízöntő-konferenciának a szándéka mélyen áthasson minket; hogy megértsük: teljesen új korszakba léptünk be, melyről a próféták mindenkor beszéltek. Ezt kellett Önöknek tudatossá tennünk; ez volt a feladatunk ezekben a napokban.
Mindenekelőtt azt kell megértenünk, hogy e fölöttünk kiterjedő új mennybolt, ennek az új, másik naprendszernek az ege, az általánosan ismert mennybolt mögött rejlik, s amelyből most három sugárzás kezdte meg erőinek kibontakoztatását. A feltámadás reggele megkezdődött, s most az a fontos, hogy Önök teljesen tudatosan és pozitívan menjenek e hajnal elé, és levonják a következtetéseket. Valószínűleg teljesen másként történnek az események, mint ahogy gondolták, de lássák be velünk együtt, hogy az örökkévalóságban az idő nem tényező. Az idő dialektikus érzékcsalódás. Ami azonban örök, az mindig létezett. Annak nincs kezdete és nincs vége. Az új menny és föld, az új naprendszer mindig is létezett, és a beavatottak mindenkor kapcsolatban voltak vele, és teljesen abból éltek. Most az a lényeges, hogy az új menny-föld megjelentethesse magát a dialektikus embernek.
Az örökkévalóság belefúródik az időbe, hogy jelenlétét tudatossá tegye a még annyira rabságban lévő embernek.
Miért? Hogy megajándékozza az Isteni Segítség kegyelmével! Az örökkévalóság behatol hozzánk, hogy megajándékozzon azzal a kegyelemmel, szeretettel és erővel, amivel ki lehet emelkedni a haláltermészetből, amely kezdett átokká válni számunkra. A kiemelkedés tüzes parazsa átkarol minket, s amit sokan intenzív bajnak véltek, az a felemésztés tisztító lángja, amely minden szentségtelent eléget, és szabaddá teszi nekünk a felfelé vezető utat.
Ha pedig mindezt belátják, és valóban ismerik a hitet, amely hegyeket mozdít el, azt a hitet, ami a biztos tudás is, akkor Önök mind Isten gyermekei. Akkor a megújulás lángjai, melyekről e napokban szabad volt hírt adnunk, mindig megsegítik Önöket gyengeségükben, hogy támogassanak, ha tehetetlenségükben az elsüllyedés veszélye fenyeget. A megújulás három lángja győzelemre segíti Önöket.
Valamit azonban nagyon jól meg kell érteniük, Barátaink! Semmiképpen sem helyezkedhetnek várakozó álláspontra, hogy: „Még várjunk, ez úgyis jönni fog, egyelőre várakozzunk csak nyugodtan.” Nem! A tiszta vágyakozásban folytatott küzdelemből születik meg a világosság, és éppen ez az önmegvalósítás a nagy mű. Ez a Mysterium Magnum.
Ismerjük tehát a saját problémáinkat. Egyre jobban fogjuk ismerni őket. Ezek olyanok, mint az égő sebek. Eleinte azt hiszik, hogy ezeket a sebeket mások okozták, s bosszankodással telve szaladgálnak, azzal a gondolattal, hogy „ezt más tette velem!” Azonban felfedezik, hogy mindez a saját legmélyebb lényükből buzog. A savanyú és az édes, és minden keserűség is saját magukból ered. Mindeme fájdalom közepette pedig az a lényeges, hogy beállítottságukat az Egyetlen Célra hangolják, és kitartsanak a végig.
Ennek a Vízöntő-konferenciának a végén állapodjunk meg abban, hogy kitartunk!
Kitartunk, és tovább megyünk a keserű végig, a Jó Végig.
Akkor közeledik hozzánk az üdvösség.
Akkor minden jó lesz!
Ámen.
