Jan van Rijckenborgh

Az egyetemes gyógyszer

I. fejezet

 

Világunk a 20. század kezdete óta egyre gyorsabb és ijesztőbb iramban halad az emberiség sorsát végképpen megpecsételő döntés felé. Az olvasó is jól tudja, hogy a nagyhatalmak, de kisebb csoportosulások is nagyon aggódnak e döntés eredménye és részletei miatt. Ez szóban és írásban, valamint a nagyhatalmak messzemenő fáradozásaiban is kifejezésre jut.

A múlt század végén úgy gondolták, hogy a világ és az emberiség nagy összeütközéseinek okát a munka és a tőke, a szegénység és a gazdagság ellentéteiben kell keresnünk. Ebből hatalmas világmozgalmak jöttek létre, s változtatták meg a világ arculatát.

Ezek az ellentétek a Föld jelenleg még vezető fajainál csaknem eltűntek. A fehér faj egyre több népe mutatja a szociális-kulturális túltelítettség jeleit, minden ezekből eredő új problémával együtt. Ha a fejlődő országok úgynevezett ébredezésére gondolunk, akkor látjuk, hogy néhány évtized múlva azoknak is birtokukban lesz a fehér faj minden vívmánya. E vívmányokat illetően azonban joggal merülhet fel a kérdés, hogy valóban áldásokról van-e szó?

Ugyanakkor gyorsan erősödik a félelem, mert nem mondhatnánk, hogy a nagy szociális és gazdasági ellentétek világában a fehér, nyugati faj a többi népnél sok rokonszenvet szerzett volna magának. Feltehetjük a kérdést, hogy ha majd a színes népek is hozzájutnak ugyanazokhoz a szociális és gazdasági vívmányokhoz, és persze fegyverekhez, repülőgépekhez, rakétákhoz és magfizikai megsemmisítő-eszközökhöz is, mit fognak tenni a nyugati népekkel.

Például: a kínai népnek már sok egyeteme van, ahol a nyugati egyetemeken végzett kínai professzorok ezt a nyugati bölcsességet a fiatalok tízezreinek adják át. E fiatalok közül már sokan befejezték a tanulmányaikat, s minden tudományágban számtalan doktor és diplomás kezdi el a gyakorlati munkát. Kínának már atomfegyvere és rakétája is van, s hogy a világ egyik vezető gazdasági hatalmává váljon, ahhoz minden nyersanyaggal rendelkezik, különösen Tibetben és a Góbiban. Felmerülhet a kérdés: mit tesznek majd velünk a kínaiak?

Dialektikus szempontból esetleg meg lehet érteni azokat, akik rejtetten kifejezésre juttatják, hogy „ameddig lehet, csináljuk velük azt, amit majd ők csinálnak mivelünk”. Erre persze mások azt felelik, hogy „te jó ég, csak ne kezdjétek el az erőszakoskodást, ahogyan Koreában és Vietnámban csinálták, mert erre már késő. Ez mindennek a végét jelentené!”

Így egyre világosabban két világhatalom, két tábor bontakozik ki. Ha kihámozzuk a dolgot a dekorációból és a látszatból, akkor azt mondhatjuk, hogy erejét az egyik világhatalom az úgynevezett irányított gazdaságból meríti, a másik pedig ma még az úgynevezett szabad gazdaságból, ahogyan ezeket a gazdasági rendszereket most nevezik. Mindkét rendszernek minden országban megvannak a szószólói és az ellenzői, de ez utóbbiak sehol sem tudnak túljutni a kísérleti stádiumon. Ezen a területen is mindenütt nagy a zavar, mert a világ mindkét nagy táborában, a világháztartás különböző területein időnként átátkapcsolnak az egyik rendszerről a másikra, az irányított piacról a szabadra, attól függően, hogy az egyes érdekközösségek számára pillanatnyilag melyik tűnik előnyösebbnek.

Bárhogyan is, mindkét tábor azt mondja: „a mi világunk a szabad világ, a másik meg rabszolgaként tartja az embereit”. Mindkét tábor a feje búbjáig felfegyverkezett, s nagy veszélyt jelentenek egymásra. Egyik sem engedhet egyetlen területen sem, mert minden engedmény az egyensúly megzavarását jelentené. Így mindegyiknek csak egy marad hátra: szüntelenül újabb hatalmi eszközöket keresni, hogy abszolút hatalomra juthasson.

Az emberiséggel vészes játékot játszanak, az emberiséggel, amelyben oly kimondhatatlanul sok lehetőség rejlik! Milyen rettenetes veszélybe került az egész emberiség! Mindenki fél mindenkitől, senki sem bízik senkiben sem. Az ember életterülete korszakunkban egyre inkább a gyűlölet, félelem és aggodalom mocsara lett. Már négy nemzedék jött világra ebben a megmérgezett légkörben. Nem lehet csodálkozni, hogy egyre gyakrabban tapasztaljuk ezeknek az életkörülményeknek a súlyos következményeit. Az emberiség vezető csoportjainak viselkedése ennek minden éteri, asztrális és mentális hátterével, sokkal vészesebb, sötétebb és halálosabb állapotot teremtett, mint bármi, amit az évszázadok folyamán a háborúkban láttunk és megéltünk. Ez egy pokoli légkör, egy infernó, melyben a tükörszféra erői korlátlanul hatnak a földön élő emberiségre.

Az egykor megjósolt veszély valóra vált. Ennek eredménye minden felnövő nemzedékben világosan megfigyelhető vészes lelki zavart okoz. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az emberiség ezen az úton egyre gyorsabban válik alapvetően kedélybeteggé.

Ha az emberiségnek mérgező légkörben kell élnie és lélegeznie, akkor érthető, hogy ez a természet többi birodalmára is érvényes. Velünk együtt az állatok és a növények is lélegzik a teljesen megrothadt és szétzilált éteri és asztrális sugárzások mérgező befolyásait. Minden táplálkozó lénynek többszörösen meg van támadva minden lélekanyaga. Biztosra vehetjük, hogy senki sem menekülhet meg. Senki sem menekülhet a lelki romlástól, amely leginkább a fiatal nemzedéket ragadja meg egyre erősebben. Végül olyan nemzedék jelenik majd meg, hogy az őstörténelem lemúrjai számára súlyos sértést jelentene e nemzedék tagjait hozzájuk hasonlítani.

Az emberiség a tekintélyei vezetésével a szakadékba manőverezte magát, s a nagyhatalmak egymást akadályozzák a kimászásban, ahogyan ez történelmünk korai időszakaiban is megtörtént már. Itt Atlantisz példájára gondolunk.

Azt mondtuk: az emberiség az alapvető kedélybetegség útján mozog. Hogyan értjük ezt?

Minden természetben született emberben van egy lelket adó erő, amelyből élete és tudata magyarázható. Ez a természetes, vagyis állati jellegű tudat, és a lelkesítő erő, amely ennek megfelel, és ezzel megegyezik, részben öröklött, részben pedig karma-tényezők következménye. Vagyis: természetes tudatunkat és a minket lelkesítő erőt szüleinktől és elődeinktől kaptuk, s a minket körülvevő mikrokozmosz lát el bennünket a mikrokozmikus múlttal. Lélegzés segítségével élünk, s a légkör tart fenn bennünket. Tehát kölcsönhatás áll fenn az ember és a légkör között és szüleink felelősek a minket körülvevő légkörért. A légkört mi megjavíthatjuk, vagy még veszedelmesebbé tehetjük, s gyermekeink ugyanezekkel a lehetőségekkel rendelkeznek, ameddig olyan állapot nem fejlődik ki, amely a természetben született ember életét esetleg lehetetlenné teszi.

A természetes testnek, a természetes léleknek és a természetben kialakult életnek alapjában és lényegében véve csak egyetlen célja van: ameddig csak lehetséges, fenn kell tartania az újjászületés lehetőségét. A természetes test egy magasabb és tökéletesebb élet eszköze. Ha ezt a testet a működését illetően meggyalázzák, ha a testet lélekkel ellátó erőnek a természetes kibontakozását megakadályozzák, ha a testet hagyják mérgező lélegzőtérben élni, akkor lelki károsodás keletkezik, melynek következményei kisiklanak az ellenőrzés alól, míg végül a világot nem normális emberek népesítik be, s minden újabb nemzedék egyre világosabban mutatja ennek a hibának a bizonyítékait. Hogy mennyire közel vagyunk ehhez a nagy szükséghez, azt az olvasó is tudja.

A Szellemi Iskola tanulói tudják, hogy a mindenkit fenyegető veszélyt és ennek következményeit csak akkor lehet elhárítani, ha azok, akik tudnak és akarnak valóban rátérnek a lélek-újjászületés ösvényére, s ennél egy olyan megtisztított, alkímiai transzmutálási tér áll a rendelkezésükre, amely élesen elkülönül a tömeg mérgező lélegzőterétől.

Egy ilyen megszenteltetett transzmutálási teret tart fenn a Szellemi Iskola, amely azonban csak akkor maradhat fenn, ha igazán „új élőknek” egy csoportja tartja fenn. Ha egy ilyen csoportnak ellankad az ereje, akkor a tér többé nem képes ellenállni a minket körülvevő méregnek, és összeroppan. A Szellemi Iskola akkor már nem tudja kivitelezni a kapott feladatot, s csupán név szerint létezik azután.

Egy ilyen iskola olyan feladat előtt találja magát, amelyet csakis a szükséges minőséggel rendelkező csoporttal lehet elvégezni. Ezt hangsúlyoznunk kell, mert minden törekvés, amellyel az emberiséget a lejtőn fel akarják tartóztatni, enélkül teljesen haszontalan, ahogyan ez századunkban már többször megmutatkozott, s később is elő fog fordulni.

Meg kell értenünk, hogy a természetben született test alapvető és lényeges célját csakis az új életvitel alkalmazásával lehet megvalósítani, s csak az ebből következő eredménnyel lehet segítve, szolgálva, tanítva, és persze önmegszabadítóan is tevékenykedni.

Amivel az ember e természet gyermekeként rendelkezik (törekvés, emberies érzések, értelmes belátások, stb.) azzal nem segíthet az emberiség felszabadításában. Ehhez egy új képességre van szükség, amelyet céltudatos életvitellel kell önmagában felszabadítania. Ismerik azt a mondást, hogy „sokan vannak a hivatottak, de kevesen a választottak”. Ez azt jelenti, hogy mindenkit meghívnak arra, hogy a jelenlévő lehetőségekkel és új életvitellel megvalósítsa az egyetlen célt. Ha ebből nem lesz semmi, akkor az nem a híváson, nem a lehetőségeken és nem a célon múlik, hanem azon, hogy az életvitelt nem megvalósította meg.

Aki véghezviszi a megvalósítás munkáját, az méltó tanulója a Szellemi Iskolának a világ és az emberiség szolgálatában.

II. fejezet

 

Bevezető fejezetünk folyamán az olvasó bizonyára észrevette, hogy témánk mélységét és jelentőségét még alig érintettük. Kijelenthetjük, hogy az emberiség végleges sorsa felőli döntés már csak nagyon rövid idő kérdése. Tapasztalatból tudjuk, hogy az emberiség életköre és légköre mérgezővé vált, és hogy ezt a fentiekben ecsetelt ellentétek okozzák. Mi mindannyian, önként vagy kényszerből, de valamelyik oldalhoz tartozunk.

E helyzet okait és következményeit már érintettük. Most mélyebbre kell hatolnunk, mert Önnek fel kell ismernie, hogy ezt így nem folytathatjuk. Életvitelét mindegyikőnknek – kivétel nélkül – mélyrehatóan meg kell változtatnia, mégpedig azonnal. Új szinten kell biztosítanunk a csoportot, a csoportéletet és az Élő Test egységét.

A figyelmet Hermész tizennegyedik könyvére irányítjuk, melyben azt a megdönthetetlen tényt mutatja meg, hogy minden természetben-született személyiségben tizenkét alapvető gyengeség, veszély és elégtelenség található.

„Mert – mondja Hermész – ez a sátorház az állatövből tevődik össze, amely szintén tizenkét elemből áll. Egyetlen természet létezik, de a megjelenése sokrétű, az emberek tévelygő gondolatai miatt.” Szóval az egész természetben-születést a zodiákus-rendszer hozza létre és tartja fenn, amelyben minden meg van határozva.

Itt tehát a sugárbefolyások tömkelegéről van szó. Ezek hozzák létre a természetben születés csodáját. Így még egyszer feltesszük a kérdést: mi tehát a természetben születés? Egy élő szerkezetnek, élő formák rendszerének a létrehozása és a lehető leghosszabb ideig való fenntartása. Az a szerkezet ez, amelyet mi tévesen „embernek” szoktunk nevezni. A szerkezet az atomok életereje és életlélegzete miatt el van ugyan látva „élettel”, de „lelke” nincsen, s még kevésbé élő „szelleme”. A lélekadó elem egy teljesen más létrendből származik, nem a zodiákus-rendszerből és a Naprendszerből. A lélekadó elem a nem e természethez tartozó szellemnek a természetben megnyilvánuló hatása, ez tartja itt fenn a lelket.

A szellem a természeten kívül van. A szellem magában foglalja a nagy tervet, amely a jelenségek mögötti hajtóerő: ez a terv maga a szellem. A mindenségi megnyilvánulás magas fokú rendje megköveteli, hogy a szerkezetnek és az abból magyarázható életnek személyesen kell kérnie a lélek vezetését, és vágynia rá, amit meg is kap, ha hajlandó teljesen rábízni magát. Ha ez megtörténik, akkor azonnal kialakul a szellemmel való egység is. Csak akkor lehet, szabad és kell „emberről”, a háromszoros, isteni, Istenből született emberről beszélni.

Sértetlen állapotában a zodiákus-természet is isteni alkotás – de csak a harmadik nézete. Nos, természetmegnyilvánulásunk nagy nyomorúsága abból ered, hogy a természetben születettek elfelejtették magas rendeltetésüket, amely szerint mindannyian háromszoros fejlődésre hivatottak. Mind a mai napig e hatalmas, háromszoros isteni fejlődési folyamat első nézeténél vesztegelnek.

Ha az élő természetben született így megáll természeti létezésénél, és ebben véli megtalálni hivatását, megelégedve mindezzel, akkor azonnal halál és romlás keletkezik: megkövesedés, a bűnök mocsara, tudatlanság és csalás. Ezt Ön ne a hagyományos felfogás szerint értse, amely az általános és alapvető tudatlanságból keletkezett. A hivatás elutasításának fenti következményeiről maga a naprendszeri és zodiákustermészet gondoskodik, mert ez az alapvető természete. Ami tehát dialektikus, az egyrészt megnyilvánító és felépítő, másrészt pedig lebontó és megsemmisítő… Ha természetlétünkben minden áron érvényesülni akarunk, és mindent megteszünk természetes életünk megtartása érdekében, akkor erős feszültség keletkezik. A természettel szembeni ellenállás jön létre, melynek következménye a nagy ziláltságban és szentségtelenségben való elpusztulás.

Ha azonban természetben-születésünket az egyetlen helyes módon használjuk, tehát az élő lelket kívánjuk, megkapjuk és így megszabadítjuk, akkor a működésbe lépő halál és lebontás törvénye számunkra nagy áldás és kegyelem lesz. Mert a dialektika törvénye semmit sem tart fenn egy bizonyos állapotban, hanem egyenesen a transzfiguráláshoz vezet bennünket. Ezt viszont az élethez vezető halálnak, egy cserefolyamatnak tekinthetjük. Ezt a folyamatot nevezte az előttünk járó szerzet endúrának.

A halál törvénye csak egy magasabb javakra, egy ragyogó életre való cserét jelent, és ehhez akar hozzásegíteni – azonban csak akkor, ha jelen van az élő léleknek a feltételeket betöltő nézete. A dialektikus világot áldásnak szánták, magasabb javakhoz vezető átmenetnek. Ha azonban a lélek nincsen jelen, akkor a szerkezetnek, a formának emiatt porrá kell oszlania.

Talán szükséges volt még egyszer összefoglalni a gnosztikus bölcseletet, hogy ezen az alapon a következőket közölhessük:

A naprendszeri és zodiákus természet sokrétű sugárbőséget nyilvánít meg, melynek lényegében transzfigurálóan, átalakítóan kell hatnia. A természetben született emberiség azonban egy önfenntartó, önmagát előtérbe helyező feszültségi teret tart fenn. Az embernek itt ajánlják, hogy így tegyen, és ebben támogatják azok a tekintélyes személyek, akikre hallgat, sőt törvényekkel kötelezik az érvényesülésre, és az ilyen törekvések támogatására. A természet sugártere azonban emiatt összeütközésbe kerül az emberiség feszültségi terével, és ebből hatalmas, erős tűz keletkezik. Ez a tűz az emberiség pusztulásához vezet.

Ha Ön ki akarja vonni magát ebből a pokolból, és ebben szeretne mások segítségére is lenni, akkor azonnal az élő lélek megszerzésére kell törekednie, mert ez a menekülés egyetlen lehetősége: a lelki erő nagyon nagy erő! Azt mondjuk, hogy azonnal cselekednie kell, mert csak néhány évtized áll rendelkezésünkre a vészes, alapvető pusztulás elkerüléséhez.

Hogy ennek a jóslásnak a tudományos bizonyosságát megérthesse, ahhoz tudnia kell, hogy a naprendszeri és zodiákus-sugárzási folyamatok sokféle mozgást keltenek, amelyek miatt időszakok keletkeznek szakadatlanul váltakozó fejleményekkel. Néhány példa rávilágít erre:

Földünk 24 óra alatt megfordul a saját tengelye körül. Részei tehát a naprendszeri és zodiákus-sugárzásokat részben közvetlenül, részben pedig közvetve kapják. A Föld ezenkívül 365 nap alatt megkerüli   a Napot. Ezalatt viszont áthalad az állatöv tizenkét befolyási körzetén, és minden körzetben körülbelül egy hónapig tartózkodik.

A Föld harmadik mozgása a földtengely szüntelenül változó elhajlásával függ össze, amely a tavaszpont eltolódását okozza. A tavaszpont mintegy 2100 év alatt halad át egy állatövi jegyen. Egy kör megtételéhez, vagyis mind a tizenkét jegyen való áthaladáshoz tehát közel 26000 évre van szüksége. Az egyetemes tan ezt nevezi „csillagévnek”.

Továbbá azzal a ténnyel is számolni kell, hogy a Nap, bolygógyermekeivel együtt szintén úton van a világűrben. Bolygótársaink különböző fordulatokat és utakat tesznek meg, és az állatöv, a zodiákus minden égiteste szintén mozgásban van. A zodiákus-rendszer, mindennel, amit tartalmaz, olyan, mint valami gömb, amely maga is egy interkozmikus középpont körül kering. Ha mindezt meggondoljuk, akkor megértjük, hogy a sugárhelyzetek, viszonyok, és a fénysugarak számtalan beesési szöge szüntelenül változik, amely a világmindenség minden pontján újra meg újra más és más okokat és okozatokat teremt.

Ha végül e sugárfolyamatok kör, illetve csavarvonal alakú mozgását is figyelembe vesszük, akkor világos lesz, hogy az ember, ha tényleg meg tudja érteni a csillagok és bolygók e mozgásait, már az időszakok egyszerű vizsgálatával, a tények és természettörvények alapján pillantást vethet a világ és az emberiség jövőjére, a legcsekélyebb bizonytalanság nélkül.

A sugártudomány további részletezése nélkül meg kell mondanunk, hogy az Egyetemes Tan tudományos biztonsággal már régen előre bejelentette a világ és emberiségfejlődés mai helyzetét, ahogyan ezt a jövőre vonatkozóan mindig is teszi. Miért közli az Egyetemes Szerzet ezeket a jóslatokat és figyelmeztetéseket? Mert minden természetben-született lénynek megvan a lehetősége a jelennel és a jövővel szemben két, nagyon különböző álláspont elfoglalására, ahogyan már említettük: életre vagy halálra.

Halálra: amikor is az összetett atomok szétesnek egy haszontalan élet után, melyet fájdalmas tapasztalatok sokasága jellemzett.

Életre: transzfiguráló cserék bősége által, amelyet többek között Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzőjének is neveznek, ha az élő lélekáramlat beleavatkozhat a történésbe.

Jelenlegi és eljövendő sorsa most még az Ön kezében van. Ezért sürgetjük olyan nyomatékosan, hogy minél hamarabb döntsön, hogy fogadja el az ösvényt, melyet a Rózsakereszt Iskolája tár Ön elé, és legyen hajlandó is ezt az életvitelével bizonyítani. A sugárzások tudománya alapján meg kell mondanunk, hogy a világ egy nagyon tüzes időszakba lépett be, melyet teljes joggal neveznek Uránusz-korszaknak. Az emberiség ugyanis egy olyan elektromágneses légkörbe lépett, amely rendkívüli lehetőségeket nyújt a megszabadulásra, ugyanakkor azonban, ha az ember negatívan reagál rá, rendkívüli veszélyeket is rejt.

III. fejezet

 

Mit sem sejtve megyünk a szakadék felé,

ha valami megakadályozza, hogy észrevegyük.

PASCAL

 

Ha olvasta a Dei Gloria Intacta című könyvet, észrevehette, hogy néhány oldal szövege szoros összefüggésben áll azzal az időszakkal, amelybe a világ és az emberiség most belépett. Ha megszívlelte a második hétszeres kör magyarázatát, akkor most nagy biztonsággal, ösztönösen tudja, hogy „az ajtó, melyet senki be nem zárhat”, mindenki számára tárva-nyitva áll, s tényleg „a megpróbáltatás idejéről” lehet beszélni, „amely az egész világra eljő”.

Minden attól függ, hogy tényleg hallván hallja-e, hogy mit mond a lélek az ifjú gnosztikus gyülekezetnek! Ha pedig tényleg hall, akkor a teljesen új életvitel határozott bizonyítékait várjuk el Öntől. Mert az emberiség belépése jelen korszakunkba, amelyen Uránusz hétszeres köre uralkodik, a lélek erős, pozitív kezdeményezését (tehát egy Krisztuskorszak tüzes világosságába való felmenést) vagy pedig a makacsul ellenkező emberiség feszültségi terében való elégést jelenti.

Uránusz hétszeres körének sugárzási hullámai szorosan összefüggenek az állatöv Vízöntő jegyével, amely felé Földünk – harmadikféle mozgása miatt – úton van, s amelynek hatáskörébe már be is lépett.

A Dei Gloria Intacta fent említett szövegében az is megtalálható, hogy a földi természetben három embertípus reagál erősen az Uránusz-sugarakra. Először is azok, akik a földi természetet többé-kevésbé egyensúlyban tartó minden törvényt és szabályt elutasítanak. Másodszor azok, akik az énjükkel az emberszeretet mindenféle formáját gyakorolják, és erejük megfeszítésével meg akarják akadályozni, hogy az Én szorult helyzetbe kerüljön. Harmadszor pedig a tettre kész felebaráti szeretetnek egy nagyon kísérletező alkalmazását figyelhetjük meg. Mindezen Ön bizonyára sokat gondolkozott, s kérjük, hasonlítsa össze a kapott eredményt azzal, amit naponta él meg maga körül.

Az első uránusz-típus századunk elején csak kivétel volt. Később már voltak néhányan, majd egyre többen: most pedig túlzás nélkül milliókról beszélhetünk. Itt elég csupán azokat a fiatalokat megemlítenünk, akik az egész világon az úgynevezett huligánok és hippik táborához tartoznak. Naponta hallunk vagy olvasunk e nagyon is rendellenessé vált fiatal emberek tragikus kilengéseiről, amelyek korszakunk aggasztó problémájává váltak.

Vizsgáljuk meg közelebbről ezt az embertípust. Először is azt láthatjuk, hogy a „huligánság” aránylag rövid idő alatt, és nagy gyorsasággal terjedt el az egész világon. Minden országban és minden emberfajban megtaláljuk e típus számos képviselőjét, de különösen a 16 és 28 év közötti életkorban, tehát abban az időszakban, amikor kialakul a vágytest, és ennek alapján kezd megjelenni a mentalitás.

Ez világosan azt mutatja, hogy itt a belső elválasztású szervek – melyeknek központja az agyalapi mirigy – járványszerű megbetegedéséről van szó. Ezek a fiatal embertársaink tehát kimondottan betegek. Olyan kultúrbetegségben szenvednek, melyet az idősebb nemzedék okozott. Olyannyira elrontották ugyanis azt a lélegzőteret, amelyben és amelyből az embereknek élnie kell, hogy e mérgező légkör miatt Uránusz hatásai az emberiséget már nem ösztönözhetik normális módon a megújulásra, vagyis a lélekújjászületés ösvényére. A mennyei tűz és az emberiség vágytüzének összeütközése sok fiatal embernél erős és rendezetlen, tehát önkéntelen és vad önfejűségben mutatkozik meg.

Az idősebbek már lesüllyedtek egy szinte ember alatti állapotba, míg a fiatalok önkéntelenül tiltakoznak ez ellen, hevesen reagáló belső elválasztásuk utolsó rángatózásaival. Dacukat teljesen esztelenül vetik be minden és mindenki ellen: tekintélyek, szülők és nevelők ellen, valamint az emberi, természeti és erkölcsi törvények ellen is. Tehát ez minden fiatal nagy lázadása azon élet ellen, melyet Isten az isteni ember felébredéshez adott, s amelyet minden, ami öreg, rettenetes pokolraszállássá változtatott.

Még egyszer nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy itt nem ésszerű, normális vagy nemes felelősségtudatból eredő tiltakozásról van szó, amely az emberi eszmények fokozódó meggyalázása ellen száll porondra. Nem: a fiatal nemzedék nagy, szörnyű elmezavarban szenved.

Szörnyű vészt, rettenetes bajt öntöttek ki az emberiségre. A belső elválasztás betegségei, amelyek szorosan összefüggenek a testben keringő elektromos közegekkel, az egyik emberben a végletekig eltúlzott és teljesen zabolátlan kilengést és dacos lázadást okoznak, ahogyan ez kollektíven és járványszerűen a fiataloknál mutatkozik meg, a másiknál pedig, amelyik már nem képes olyan tüzes robbanásra, különböző betegségekkel együtt a gyors elfajuláshoz vezet.

Az olvasó biztosan megérti, hogy ezek a dolgok mindannyiunkat erősen érintenek, mivel mindannyian részt veszünk ebben a fejlődésben. Ezért olyan sürgősen szükséges, hogy Ön meghatározza az álláspontját ebben a nagy világváltozásban, levonja a következtetéseket, és határozottan rátérjen az új életvitelre, amely lehetővé teszi az Isten akarata szerintilélek elnyerését. Pozitívan irányuló, erős csoportban egyesülünk, egymást támogatva: a csoporttest egysége erősít meg bennünket gyengeségünkben. Közösen lépünk fel, hogy alkalmazzuk és diadalra vigyük a megszabadítás mágiáját. Ez a munka még éppen csak, hogy elkezdődött!

Ehhez szükséges:

Először: a csoport felelősségteljes összeállításának mágiája tiszta eszményiségben.

Másodszor: a fenyegető veszélyek semlegesítésének mágiája.

Harmadszor: a lélek megszabadításának mágiája.

Negyedszer: a lélek teljes felélesztésének mágiája.

Ötödször: így felszerelve, a világ és az emberiség megmentése érdekében megtenni a még lehetségest.

IV. fejezet

 

Azt mondom nektek ma, hogy ha az ő szavát halljátok,

meg ne keményítsétek a ti szíveiteket,

hanem hagyjátok magatokat vezetni.

 

Az előző fejezetben a figyelmet arra a különös, elektromágneses légkörre volt szabad irányítanunk, amelybe az emberiség belépett. Ennek az általános állapotnak a fiataloknál már járványszerű következményei vannak, de az egész emberiségre is nagy veszélyek szabadulnak rá. Életvitelünket ezért azonnal, mélyrehatóan és szigorúan meg kell változtatnunk, ha nem akarjuk, hogy az általános elfajulás áramlata minket is magával ragadjon.

A tények alapján megmutatjuk, hogy a ránk törő pusztulási fejlemények nem képzelődésen alapulnak. Ki kell tartanunk egy nagyon következetes életvitel mellett, hogy ennek pszichikai és fizikai következményei átsegíthessenek minket a holtponton, az ellenállás gátján.

A világ és az emberiség belépett egy új, elektromágneses légkörbe, Uránusz (a Vízöntő) légkörébe. Ehhez hozzá kell igazítanunk a viselkedésünket, a megújítás vagy a pusztulás értelmében. A mostani három nemzedék kezében tartja a világ és az emberiség egész jövőjét. Mintegy negyven éven belül mindennek vége lesz. Ebben a tekintetben mindannyian pártoskodunk Harmageddonban, ami azt jelenti, hogy eljött a döntés ideje! Most az a kérdés, van-e még Önnek annyi nyíltsága, hogy érezze ezt az igazságot és valóságot, van-e elég élet Önben ahhoz, hogy azonnal és teljesen áttörjön a különféle alapvető ellenállásokon.

Amikor mindezt megtudjuk és az emberiség kríziséről hallunk, nagy bátortalanság foghatna el bennünket, mivel ismerjük alapvető gyengeségünket, és azt kérdezzük: Mit tegyünk? Mit tegyek? Bátortalanságra azonban nincsen ok! Elég, ha tudatában vagyunk, hogy a fejlődések elérték a krízis állapotát. Ha Ön bízik irodalmunk kijelentéseiben, és hisz az ifjú Gnózisban, akkor azt mondhatjuk: Bizonyítsa hitét és bizalmát, mert eljött az idő, amikor a hitnek és a bizalomnak nagy nehézségeken kell átsegítenie Önt.

Persze feltételezhetjük egyetértését és erős elhatározását, hogy bejárja a megszabadulás ösvényét és teljesen vallja a tanulóságát. Az azonban bizonyos, hogy a gnosztikus Szellemi Iskola „a megszabadító ösvény határozott bejárása” alatt egészen mást ért, mint a tanulók nagy része. Van egy – hadd mondjuk ezt így – „polgári” felfogás és egy gnosztikus felfogás. A polgári felfogás megvalósításával napjainkban egyetlen pozitív eredményt, egyetlen megszabadító eredményt sem érhet el.

Veszélyek merülhetnek fel, mert nem értjük vagy nem követjük a Szentírás alábbi tanácsait: „amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra”, vagy pedig: „azt mondom nektek, hogy ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, hanem hagyjátok vezetni magatokat”.

Egy gnosztikus Szellemi Iskolában, az ifjú Gnózis élő testében, vagyis egy hiteles misztériumiskolában nemcsak beszélnek Önnek, hanem újra meg újra „erőátadás” történik. Gondoljon János evangéliumának annyiszor idézett bevezetőjére: „Akik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy újra Isten gyermekei legyenek”.

Ha Ön a gnosztikus rózsakereszt szavait értelmi érdeklődéssel hallgatja (a fej működése) vagy erős vágyakozással hallgat oda, hogy tapasztalhassa a Gnózis üdvét (a szív működése), vagy pedig – ez a harmadik lehetőség – értelemmel és vágyakozással is hallgat rá (a fej és a szív is működik), akkor mindhárom esetben gnosztikus világosságerő hatol Önbe, és befolyásolja a személyiségrendszerét.

Ha az erő az értelmi érdeklődése alapján csak a fejbe hatol be, akkor megértés fejlődik ki. Mivel azonban a vére és az idegétere nem fog fel semmit, mert nem tud, mert a szív nem működik együtt, akkor     a megértés a szokott módon raktározódik el az Ön értelmének raktáraiban. A világosságerő pedig, amelyet Ön belélegzett és rendszerében érzékszervileg megtart (hosszú ideig kénytelen megtartani) közvetlenül rendkívüli veszélyt kelt.

Ha csak a szív működik, és az ember nem érti a dolgot, vagy csak kevéssé (ez is előfordul), akkor a belélegzett világosságerőt a mellcsonton és a csecsemőmirigyen át felveszi a vér, az idegközeg és a belső elválasztású rendszer. Az illető így nagy feszültséget tapasztal, erős ösztönzést, mivel azonban a megértés hiányzik, nem tudja, mit kezdjen a tapasztalt feszültségekkel. Tehát itt is nagy veszély keletkezik, mert az ember erőt vesz fel, de nem tudja, hogyan reagáljon rá, és mit kezdjen vele.

Így csak egyetlen jó változat marad, amin a tanulóság alapulhat, mellyel a megszabadító ösvényt be lehet járni: az érdeklődés és a kívánság egyidejű jelenléte. Ebben az állapotban tudja a világosságerő a jelöltet két oldalról megtámadni. Ebben az állapotban fejlődhetnek ki a legnagyobb lehetőségek, de a legnagyobb veszélyek is, ha az ember nem tölti be a követelményeket, amelyek együtt járnak egy Szellemi Iskolában való részvétellel.

V. fejezet

 

Ismerjük az evangélium kijelentését: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én is abban, aki pedig méltatlanul eszik és iszik, az ítéletet eszik és iszik magának”.

A Gnózis világosságerejének felvétele, melyet a jelölt a Szellemi Iskolával való kapcsolata miatt megtehet, Krisztus testének az evését és vérének ivását jelenti. A jelölt az előbbiekben említett három mód egyike szerint nyithatja meg magát a Gnózis világosságának: megnyithatja a fejét, a szívét vagy mindkettőt egyszerre.

Ön talán még sohasem gondolta meg a világosságerő-asszimiláció következményeit, sőt, esetleg az sem jutott az eszébe, hogy erről el kellene gondolkoznia. Lehetséges, hogy még az ötlet sem merült fel Önben, hogy olyasmi is van, mint világosságerő-felvétel. Gondoljon azonban ezzel kapcsolatban a lépre!

Mint modern ember, életében kétségtelenül számtalan összejövetelen vett részt, számtalan beszédet és prédikációt hallgatott meg, amelyekben sok mindent mondtak Önnek, sok mindent követeltek és reagálásra késztették. Számtalan dolgot bizonygattak Önnek, és sok mindentől óva intették. Mindezt meghallgatta és megvizsgálta. Ezért nagyon valószínű, hogy a „gnosztikus világosságerő-felvétel” fogalma nem sokat mond Önnek. Annyi mindent tanult, hallott és olvasott már életében, hogy amit a Szellemi Iskola ebben a tekintetben magyaráz a tanulóinak, azt Ön ugyanazon a címen raktározza el.

Engedje meg, hogy alaposan felvilágosítsuk. Akkor talán belülről meg fogja érteni a világosságerő felvételét, s velünk együtt belép az új életvitelbe. Ha nem érti meg, akkor ezt bizonyára nem fogja megtenni!

Ön tudja, hogy mi a radioaktivitás. Ez a sugárzás az atomhasítás következtében szabadul fel a légkörben, és valamilyen módon, idegen sugárzásként károkat okoz az ember, növény vagy állat testének szöveteiben, a szövetekre és sejtekre tehát rombolóan és feltörően hat. Tudta-e azonban azt is, hogy a Gnózis világosságereje, amely a Szellemi Iskola központjaiban és gyújtópontjaiban felszabadul, szintén nagyon radioaktív?

Az ifjú Gnózis kapcsolatban van az egyetemes gnosztikus lánccal, ezért élő testében felszabadul az élet kenyere és az újszövetség bora. Ez nem misztikus-vallásos elmélet és bölcselkedés, hanem itt olyan atomsugárzásról van szó, amely a természetben-születésünk miatt egyáltalán nem felel meg nekünk, tehát idegen. (A kenyeret atomokkal, a bort sugárzással hasonlíthatnánk össze.)

A tér tele van ősanyaggal – „nincs üres tér” – és az ősanyag atomokból áll. Az atomok kis világok, kis rendszerek hét lehetőséggel és hétféle sugárzással.

A „gnosztikus” világosságerő a hatodik kozmikus területnek nevezett tér sugárzása, Krisztus élet- és világosságterének sugárzása, amely teljesen arra a területre van hangolva, és ahhoz igazodik. A világosságerő vagy radioaktivitás tehát a tanulót olyan erővel akarja feltölteni, mellyel a természetben született ember nem rendelkezik. A tanuló azonban, aki megkapja ezt az erőt, engedélyt kap ennek a felhasználására is, hogy ezzel az ő életét egy semmiképpen sem ebből a természetből magyarázható irányba fordítsa. Erről a sugárerőről tanúskodik János evangéliuma a következő szavakkal: „Akik pedig befogadák Őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek”. Erre a sugárerőre mondják: „aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én őbenne”.

Tehát Ön hívja fel ezt a radioaktív erőt, s Ön szabadítja fel magában, ha kapcsolatba kerül a Szellemi Iskola sugárzási terével. Mivel ez az új erőtér megérinti Önt, a szívében, a fejében vagy mindkettőben új atomi képesség szabadul fel és kezd hatni. Ehhez kapcsolódik aztán a mondás, hogy „aki azonban méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának”.

A gnosztikus gyújtópontokkal való kapcsolata miatt Ön másféle sugárzású atomokat vesz fel, mint amilyet a természetből szokott felvenni. Ha Ön bizonyos tanokkal szemben elutasítóan viselkedik is, ezekre a gnosztikus sugárzásokra válaszolnia kell: pozitív, vagyis megszabadító értelemben – vagy pedig negatívan, amely pusztulást jelent. Ezért mondja a Szentírás, hogy az ember az úrvacsorán halálra is eheti magát. Itt az értelem és az erkölcs haláláról van szó az élet különböző szintjein.

Új világosságerőt kapunk tehát, az Egyetlen Élet tüzes lélegzetét, életünk aktuális pillanatában. Ezt a tüzes lélegzetet Uránusz erős, elektromágneses töltése jellemzi. Ez a lélegzet ösztönöz bennünket, sőt, képessé tesz az új életvitelre, most és a jövőben: arra az életvitelre, melynek értelmét teljesen a gnosztikus tanulóságban és ennek minden következményében találhatja meg. Ez a lélegzet befolyásolja a vért, az idegközeget, a kígyótüzet, a belső elválasztást és a tudatot, tehát a személyiség minden mentális, asztrális, éteri és anyagi folyamatát. Ezen az alapon lehet pozitív elhatározáshoz jutni és azt véghezvinni.

Ha az ember ezt nem teszi vagy nem teheti, akkor felmerül a kérdés: miért megy be ez a jelölt önkéntesen egy gnosztikus erőtérbe és lép kapcsolatba vele? Mert mi is lehetne értelmetlenebb, mint egy erő felhívása, amelyet az ember nem akar használni? Emellett azonban nagyon veszélyes is! Ki tudja előre megmondani, hogy milyen következménye lehet a butaságának vagy elutasításának élete pillanatnyi szakaszában?

Akit az új erő tölt el, vagyis „lelkesít” (tehát a hatodik kozmikus terület atomi sugárereje), az azt tapasztalja, hogy erős behatás alá kerül az úgynevezett gégecsakra, az igazi ember magasabb alkotószerve. A gégecsakrával együtt dolgozik az agyalapi mirigy, a tobozmirigy, a pajzsmirigy, a homlokcsakra és persze az egész tobozmirigy-csakra. Az új befolyás alatt álló tanulót ez a rendszer és a hozzátartozó szervek képessé teszik élete egész menetének a megfordítására. Ezáltal egészen új életállapotba emelkedhet, hogy igazi, papi életeredményeket érhessen el.

Aki ezt nem teszi, aki ezeket az új lehetőségeket a régi élet szokásainak hatalma, vagy más okok miatt elutasítja, az a következő folyamatot éli meg: az új világosságerőt, amelyet a tudat elutasított, a csakrarendszer kivonja a főés a szívszentélyből,  és a keresztcsont-csakrán keresztül vezeti vissza a rendszerbe. Ezen az úton azonban sokat veszít eredeti képességeiből és elromlik. Ez a keverék lép be a keresztcsont-csakrába. Így rabolják el a jelölttől a világosságerőt, s helyette a nagy utánzó, az oroszlánfejű erő egy látszattal látja el őt. Ebbe a csapdába nyitott szemmel lép bele.

VI. fejezet

 

Aki méltatlanul eszik és iszik,

ítéletet eszik és iszik magának.

 

Világosan látjuk tehát, hogy a tanulóságnak milyen nagy lehetőségei rejlenek egy gnosztikus Szellemi Iskolában. Itt megkapjuk az új világosságerőt, az Egyetlen Élet tüzes lélegzetét, ami a szó legszorosabb értelmében újraalkotó és megújító. De milyen nagy veszélyeket és a nehézségek milyen sorozatát szabadítja fel a tanuló, ha egyrészt felhívja az új erőt, másrészt viszont nem fogadja el, nem fogadja be. Az legyen most a feladatunk, hogy bemutassuk a negatív, elutasító reagálás következményeit.

Mint tanuló, Ön fel van töltve az új világosságerővel. Ennél az erőnél atomsugárzásról van szó. Az ősanyag mérhetetlen óceánjában a teret betöltő atomoknak még nincsen sugárzásuk. Az élet lélegzete még nem érintette meg őket. A mindenségi megnyilvánulás nagy raktára ez. A természet megnyilvánulási tereinek életterületein azonban az atomok leadják világosságerejüket, mert ennek segítségével és emiatt válik minden természet-megnyilvánulás lehetségessé. Ha elgondolkozik, rájön, hogy a gnosztikus bőség, az élő lélekállapot terének világosságatomjai magától értetődően egészen más sugárzást adnak le, mint a mi életterületünk atomjai.

Mert ha a mi életterünk és a lélektér sugárzásai azonosak lennének, akkor a két élettérben a megnyilvánulásnak is egyformának kellene lennie. Ez nincs így, tehát a gnosztikus fényerő teljesen más természetű, mint a miénk. A mi természetünk életerőivel lehetetlen reagálni a másikra, és annak nem tudunk kifejezést adni – legfeljebb valami karikatúra formájában. A tanulónak, aki felhívja ezt az erőt, üdíti és táplálja magát vele, csak egyetlen lehetősége van: a teljes és feltétel nélküli önátadás: teljesen ki kell szolgáltatnia magát ennek az erőnek. Ha nem adja át magát, vagy nem teljesen, akkor az új erőt lehetetlen megnyilvánulásra ösztönözni. Akkor az „nem talál helyet” bennünk.

Amikor Isten beszéde bármikor is „Isten erejének bennünk-lakozásáról” beszél, akkor sohasem hagy kétséget afelől, hogy ez az új erő bennünk sohasem a mi fajtánk, kívánságaink és vágyaink útját követi. Isten olyan utat jár be a tanulóval, amelyet ez természeténél fogva nem akar bejárni. Ha ennek az érintésnek a mibenlétét misztikus fátylak nélkül vizsgáljuk, ha felfedezzük, hogy itt a természet számára idegen atomsugárzásról van szó, akkor meglátjuk a fenti kijelentés igazságát.

Így lehetséges, sőt valószínű, hogy Ön ezzel a gnosztikus gyújtópontban kapott töltettel sok tekintetben semmit sem tud kezdeni. Ha közönséges természete követeli a jogait, és Ön enged neki, akkor ugyanabban a pillanatban nagy konfliktust okoz önmagában és életében. Szeretnénk ecsetelni, hogy mi történik ilyenkor.

Az új fényerő követelményei természetüknél fogva olyan idegenek Önnek, szokásaitól és jellemétől annyira eltérnek, hogy Ön önkéntelenül elutasító álláspontot foglal el velük szemben. Az új erő az Ön főszentélyében nem tud megnyilvánulni a gégecsakrán keresztül, ezért más utat keres. A gégecsakrát eltorlaszolja az Ön én-je, az akarata és a többi tudatközpont, melyek teljesen a természetben-születettségre vannak hangolva.

A szívcsakra éppoly kevéssé képez nyílt kaput az új erőnek, mert az Ön kívánságai, érzései és szíve vágyai valószínűleg gyakran teljesen az Ön mindennapi feladataira irányulnak, amelyek teljes figyelmét megkövetelik. Az új fényerőnek, amely ebben az állapotban csak idegenszerű atomsugárzás, nem marad hátra más kapu, mint a keresztcsont-csakra. A tanulók legnagyobb részénél a tudat által elutasított fényerő így a keresztcsont-kapun lép be. Ez minden korszakban minden Szellemi Iskolánál így volt. Ez a csakra, és a személyiség ezzel összefüggő szervei az ember tudatalattijával vannak összefüggésben és önműködőek. Ezek minden belépő befolyásra és izgatásra reagálnak, éppúgy, mint az egész máj-lép-rendszer, amelyhez az annyira fontos napfonat (solarplexus) és az alsóbb alkotószervek is tartoznak. Meg persze a karma is nagyon könnyen befolyásol mindent, ami a tudat alatt fekszik.

A tudatalattiban rejlik a fajtánk, jellemünk, típusunk, szokásaink és helytállási ösztönünk minden oka és ereje. Természethez kötött állapotunk horgonya ebben talál szilárd talajra.

Most már könnyen elképzelheti, hogy mi történik, ha az Ön énje elutasítja az új befolyást (az elutasítás azt jelenti, hogy az új befolyásnak nem ad alkalmat a megnyilvánulásra), s erre a gnosztikus fényerő a keresztcsont kapuján lép be. Az egész lényét, annak minden nyílt, vagy gyakran rejtett erénytelenségével és elégtelenségével együtt, egész karmaterhével, tehát egész múltjával együtt rendkívüli módon és erősen ingerelni fogja. Az történik, amit Ön, mint normális, művelt és tisztességes ember nem akar. Mindenesetre minden területen nagy belső tusa keletkezik, mert az Ön egész etikája természetesen ellenzi ezt a lesüllyedést. Azt teszi, arra gondol, és azzal küzd, amit nem akar. Ebben a helyzetben sok tanuló a mély kétségbeesés állapotába kerül.

Sok ilyen tanuló így olyan szokásokat vesz fel (és ezekhez láncolódik), amit nagyon sajnál, és szégyelli magát. Mi az oka ennek? Nem a maga kirobbantotta bűnpokolba való beletámolygás ez! Nem ördögök szállták meg! Ez annak a következménye, hogy az én elutasítja a világosságerőt, amelyet maga hívott fel és lélegzett be. Ezáltal világosságerő-keringési folyamat keletkezett a gégecsakrától a keresztcsontkapuhoz, s onnan a tudatalatti szervein keresztül vissza a gégecsakrához, és így tovább.

Aminek tehát az Ön örök üdvére kellene szolgálnia, az börtönné, bosszúsággá és nagy fájdalommá válik. Így bizonyosodik be a mondás igazsága, hogy „aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának”! Még egyszer megkérdezzük: miért hívja fel a Gnózis világosságerejét, ha nem kívánja alkalmazni és követni, s ez nagy fájdalom okozója lehet?

Aki elkéri a fényerőt, annak sírba kell vinnie az énjét. Ez egyetemes törvény. Ezért ebben a nagyon tüzes és elektromos időszakban az új életvitel a legszükségesebb követelmény, és elutasíthatatlan tény számunkra. Aki ezt a dolgot halogatja, az nagyon is komolyan károsítja önmagát – ezt a legtöbb tanuló kétségtelenül keserű tapasztalatból tudja.

VII. fejezet

 

Az erőssé vált lélek, amely kiemelkedik az anyagi dolgokból,

örömben és fájdalomban változatlan marad, és örökké létezik.

(MAHABHARATA: Krisna Ardzsunának)

 

Az előző fejezetet a gnosztikus világosságerő felvételének szenteltük, ami a Szellemi Iskola tanulóinál félreismerhetetlenül és szakadatlanul folyamatban van. Ez a nagy erő teljes mértékben képessé teszi a tanulót arra, hogy Isten gyermekévé váljon és megvalósítsa a megszabadulást. Továbbá a János-evangélium bevezetőjének hatalmas szavaira hívtuk fel a figyelmet: „akik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy ismét Isten gyermekeivé váljanak”.

Ha az erőt belélegzik ugyan, de nem alkalmazzák, akkor – így állapítottuk meg – nagy veszély keletkezik, és fennáll a dialektikus létállapot megerősödésének és az ezáltal kirobbantott következményeknek a veszélye. Sok tanuló nem látja be, hogy a belélegzett fényerő parlagon heverése komoly kárt okozhat. Ennek bizonyítékát világunkban ezerszeresen megtaláljuk.

Amit mi gnosztikus világosságerőnek jelölünk, az egy személytelen, mindenütt jelenlevő, tiszta asztrális anyag, a tiszta, eredeti ősanyag, tehát a megvalósulás isteni építőanyaga, az eredeti és tiszta élő víz. Ezt a fényerőt szabaddá teszik és összpontosítják a Szellemi Iskola Élő Testében, hogy minden tanulónak rendelkezésére álljon.

Ha valaki meditálva vagy misztikus állapotban például szent neveket mond ki, vagy a Szentírást olvassa vagy idézi, akkor világosságerőt is felhív. Az örökkévalóság világosságterével igenis lehet negatív kapcsolatot teremteni, ez tudományosan megmagyarázható és a világháztartás számára abszolút szükséges. Életterületünk romlott asztrális anyaga ugyanis nem más, mint eredeti, isteni és tiszta asztrális anyag, de lecsökkent rezgési állapotban, ebben megtartva, és számtalan istentelen életjelenséggel telve.

Ha ezek az istentelen életjelenségek az összefüggésükben, tehát eonjaikban, magukba zárkózva maradnának, akkor ezek az asztrális rezgések egyre gyengülnének és elfajulnának. Az istentelen életjelenségek tehát egyre alacsonyabb és vészesebb életfokozatokat valósítanának meg. Ezek egyre bestiálisabbak és rettenetesebbek lennének, míg végül általános égés, elégés következne be. Persze az eonok nem ilyesmire törekednek. Asztrális terüket tehát újra meg újra fel kell frissíteni és tiszta ősanyaggal ellátni. Életterüket ez a kívánt szinten tartja.

Ezek az erők tehát csak egy természettudományos trükköt alkalmaznak. Ezt részleteztük a „Leleplezés” című könyvünkben, és azt is leírtuk, hogyan kapják meg ezek a tudatos, istentelen erők az asztrális anyagot, amelyre szükségük van életterük felfrissítéséhez. Ezt a természetvallásos seregek segítségével érik el. A természetszülte lényeket misztikus-vallásos révületbe kényszerítik és Istenre és szolgáira irányítják. Emiatt bizonyos fényerő felvétel keletkezik. Világos, hogy ezek az emberek a fényerő lényegét nem tudják megtartani. Asztrális terük azonban feltöltődik, és ezt belesugározzák a természet életterületébe. Így marad a természet élettere, ameddig csak lehetséges, egy adott színvonalon. Ezt az elképzelhető legnagyobb árulás tartja fenn: a vallással élnek vissza alacsony emberi célok érdekében. Hogy ezt a számlát kiknek kell megfizetnie, az világos: az embereknek! Így árasztja el az emberiséget a betegség, halál, nyomorúság, lelki szükség és zavar, háború és háborús hírek.

Világosságerő, melyet felhívnak ugyan, de nem alkalmaznak, kering a csakrarendszerben, a gégecsakrától a keresztcsont-csakráig, és minden érintett szerven keresztül vissza. Ez a keringés minden szervet károsít és megzavarja a működését, a pszichikai következményektől eltekintve. Ezt az asztrális sugárzást aztán lassú ütemben megint leadják a környező asztrális életterületnek. Ugyanakkor megint fényerőt vesznek fel. Világos, hogy ezt a Szent Szellem (a mindenségi megnyilvánulás tiszta anya-anyaga) elleni vétket nem lehet megbocsátani. Ezért rabolják el a Pistis Sophiától újra meg újra a fényerejét, s ezért kerül rettenetesen zilált állapotba.

Most már világos: aki világosságerőt hív fel, lélegez be és asszimilál, annak alkalmaznia is kell, a követelményeknek megfelelően. Ha ez nem történik meg, akkor a vallás tényleg ópium, sőt súlyos méreg a nép számára, és a rózsakereszt tanulójának, aki még sokkal több világosságerőt vesz fel, még sokkal veszélyesebb!

Aki a fényerőt elutasítja, és kertelés nélkül anyagiistentagadó álláspontot foglal el, az minden tekintetben őszinte természetszülte ember. De ez az istentagadó ember, minden becsületes őszinteségével, nem tudja sem magát sem világát megmenteni. Mind áldozatul esnek romlott életterületüknek. Az egyik csoport az istenei miatt pusztul el, a másik a bálványai miatt.

Ezek szerint úgy látszik, hogy a következő az értelmes és elutasíthatatlan út:

  1. A világosságerőt tudatosan és pozitívan felhívni, mert ez az egyetlen, embert és emberiséget megmentő
  2. Ezt az erőt teljes odaadással belélegezni, és mély vágyakozással a saját rendszerben megrögzíteni.
  3. Ezt az erőt megtartani, és pozitív hatásra ösztökélni azzal, hogy az ember annak elve és célja szerint él és törekszik.
  4. Ennek az elhatározásnak minden következményét zúgolódás és bosszankodás nélkül, nagy örömmel elfogadni és
  5. Így az egyetlen lehetséges, de tökéletes győzelmet elérni.

Ha az ember bejárja ezt az utat, és az egyetemes gyógyszert közvetlenül alkalmazza, akkor azt fogja tapasztalni, hogy az Örökkévalóság Világosságereje, a tiszta asztrális terek Élő Vize

  1. gyógyítóan,
  2. kegyesen ítélkezően,
  3. leleplezően,
  4. szégyent semlegesítően és elkerülően hat,
  5. minden hidegséget megsemmisít,
  6. minden áruló befolyást leköt, és ezért
  7. az embert tanulósága teljes értékű és biztos alapjára állítja.

A zsidókhoz írt levélben az áll: „Mert az Istennek beszéde (Isten világossága) élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait”.

A fenti hétszeres képlet bizonyítja a levél szavait.

VIII. fejezet

 

Saját szívén keresztül

jön az egyetlen világosság,

mely az életet megvilágíthatja,

és áttekinthetővé teszi.

(MABEL COLLINS: Világosság az ösvényen)

 

Az örökkévalóság világosságereje, a tiszta asztrális terek élő vize, melyet a rózsakereszttel kötött szövetségünk miatt egész lényünkkel belélegezhetünk, elsősorban gyógyítóan hat. Ez egy gyógyító csodaszer, és ezért mindenki tegye fel magának a kérdést, hogy tényleg meg akar-e gyógyulni. Az ilyen kívánság csak akkor merülhet fel, ha az ember tudatában van annak, hogy „beteg”, lelkileg hiányos, és ezáltal testileg sem tökéletes.

Számtalan emberi hiba van, amiről általában beszélnek, és amit magától értetődőnek tartanak. Ezenkívül az önmagát alaposan megvizsgáló ember (esetleg mások segítségével is), különböző lelki hibákat állapíthat meg. Ezek azonban általában nem zavarnak minket, hiszen „megszoktuk” a fajtánkat és a jellemünket. Tudatunk, gondolati és érzéki életünk teljesen ehhez igazodik. Így felszerelve arra törekszünk, hogy valahogyan utat törjünk magunknak az életben, miközben felebarátainkat, akiket nem szeretünk úgy, mint önmagunkat, mert annyira mások és más célokra törekszenek, a létért való küzdelemben gondosan figyelemmel kísérjük.

E küzdelem folyamán, melynek fájdalmait és szenvedését nagy önsajnálattal tapasztaljuk, lehetséges, hogy gyengeséget és hiányosságot érzünk amiatt a tény miatt, hogy céljainkat nem sikerült elérnünk. Ekkor rabul ejt minket a sugallat, hogy gyengék vagyunk, és gyógyító csodaszerre van szükségünk. Mekkora tévedés lenne azonban, ha ebben az állapotban a Gnózist akarnánk gyógyszerként használni!

Ebben az állapotban ugyanis az embernek több pénzre van szüksége, vagy több ravaszságra, vagy testi erőre, nagyobb hatalomra vagy tekintélyre, vagy szenvedélyre, vagy külső körülmények megjavítására, vagy társakra, vagy szánalomra. Mindig akadtak olyanok, akik abba a tévedésbe estek, hogy én-problémáik miatt a Gnózist hívták segítségül. Milyen végzetes tévedés! A gnosztikus világosságerő nem old meg én-problémákat, nem hagy magával visszaélni, nem hagyja magát balzsamnak használni az én kínjaira. Ha ezt mégis megpróbálják, akkor nagyon komolyan megbosszulja magát, egészen a fizikai, testi szintig.

Ezt mindenki előre tudhatja, mert az egyetemes gyógyszer sugárzása és rezgése, tehát lénye és célja abszolút nem dialektikus. A legnagyobb nyomatékkal kell kijelentenünk: ebben a tekintetben nagyon vigyázzon az olvasó, mert sokan törekszenek dialektikus célokra, melyekről nem beszélnek nyíltan. A gnosztikus világosságerőt csak akkor lehet büntetlenül felhívni és belélegezni, ha az ember tényleg a lélek meggyógyulását és újjászületését kívánja, ennek minden felmérhetetlen következményével a személyiség számára.

Az ember önző okokból is kereshet segítséget vagy gyógyulást, de azért is lehet az egyetemes gyógyszert keresni, hogy élő lélekállapotban beléphessünk az új életterületre. A Szellemi Iskolában erről a második gyógyulásról van szó. Ha a tanuló tényleg ezt a második gyógymódot kéri, akkor azt bizonyítja, hogy valóban meg akar gyógyulni, tehát tudatában van egy nem-dialektikus betegségnek.

A második dolog, amire fel kell hívnunk a figyelmet, az a tény, hogy az egyetemes gyógyszer „nem gyereknek való”! Ez azt jelenti, hogy nem vesz figyelembe személyes érzékenységet vagy állapotot, családi vagy társadalmi körülményeket. Közvetlenül támadó és ítélő hatású. Nem mások fölött ítélkezik, hanem minden ember én-je fölött, aki ezt a gyógyszert beveszi. Gyógyító hatásként elsősorban tudatába juttatja a tanulónak, hogy az ő saját életében mi alkalmatlan, s minek kell emiatt szükségképpen eltűnnie. A dialektikus problémák sorához így újszerű problémák sorakoznak, amelyek a haláltermészettől való elbúcsúzásra és az önátadásra vonatkoznak.

Gondoljon a zsidókhoz írt levélre: Istennek beszéde élesebb minden kétélű fegyvernél. Aki ezt nem akarja, aki ezt a kínt nem tudja elviselni, aki ezt az utat nem akarja bejárni, az ne kezdjen hozzá!

A misztériumok gyógyszere ítéletként hat, és hatása elsősorban pszichoanalitikus. Világosan előhozza a saját hibáinkat és fogyatékosságainkat ezeknek az okaival együtt, s így önmagunk számára leleplező. Nagy kegyelem ezt az utat járni, mert amit az én sohasem tudna kivizsgálni, azt ez a gyógyszer megteszi és megvilágítja. Az isteni fénynek ezt a tulajdonságát ezért a misztériumokban gyakran az igazságot kérlelhetetlenül megmutató csodás tükörnek mondják.

Ha tehát mi, mint tanulók, nyugodtan megmaradunk énközpontú állapotunkban, akkor ez azt mutatja, hogy nem kívánunk gyógyszert, s ítélő és leleplező jellegét nem értettük meg. Bizonyos, hogy ilyen negatív beállítottsággal a világosságerővel halálra esszük magunkat.

Ezek után senki se gondolja, hogy az egyetemes gyógyszer ítélő és leleplező jellege a tanulónak csak az élet-etikájára vonatkozik, ha hosszan is foglalkoztunk ezzel. Az ítélő és leleplező befolyások sok irányban működnek. Ennek belátásához meg kell értenünk, hogy az Istenfény mindenekelőtt asztrális dolog, s ezért elsősorban az asztráltest veszi fel. Ez a világosság megmagyaráz és leleplez mindent, ami az asztráltestben dúl és forr, s a tanulónak megmutatja, hogy mit kell a gyógyulás, az egészségessé válás érdekében sürgősen és szükségképpen megtennie.

Az ember, asztráltestén keresztül közvetlen kapcsolatban áll minden embertársával és természetrendünk egész élet-területével.

Az asztráltest egy rendkívül fogékony organizmus, melynek kiterjedt mágneses rendszere van. A természetben-születés alapján – tehát az öröklött és karmikus tényezőknek megfelelően – veszi fel azt az asztrális anyagot, amelyben él, amelyben létezik, és ennek minőségét sugározza ki újra. Ez a nagy asztrális életterület nemcsak tiszta asztrálisból álló tér, hanem szó szerinti értelemben egy életterület.

Több mint az anyagszféra a maga számtalan életformájával és életmegnyilvánulásával, több mint az éteri-terület megnyilvánulási területe az asztrális szféra milliárdnyi lénye és erői számára. Ők határozzák meg az asztrális tér jellegét és minőségét, és ebből a jellegből és minőségből él valamennyi ember. Így világossá válik, hogy mindez tökéletesen meghatározza fogoly állapotunkat.

A szuper gyógyszer ugyancsak asztrális fényerő, amely azonban egy másik asztrális területről ered, teljesen tiszta és megszentelt jellegű. Ha az Ön jelenlegi állapotát az asztrális állapota határozza meg, akkor világos, hogy Önnek csak egy új asztrális állapot által lehet segíteni. Így ez a gnosztikus fényerő – szó szerint – mint egy antitézis mindennel szemben áll, ami az Ön természetben született önvalóját mozgatja és karbantartja. A jelöltet önmaga felfedezéséhez vezeti és egyúttal gyógyító erő is, de nem önműködő értelemben, hanem úgy, hogy képessé teszi arra, hogy a nagy gyógyító művet a saját kezébe vegye.

Ezt a munkát, melyet az Önvaló Isten erejében önmaga, önmagáért végez, nevezzük önátadásnak. Ez egyrészt az én nem-cselekvése, másrészt egy igen tevékeny fellépés Isten erejében és világosságában.

Így válik képessé a tanuló arra, hogy a lélekmegváltás egész folyamatát jó véghez vigye.