Catharose de Petri – Jan van Rijckenborgh

A Rózsakereszt Világszerzete

Az új idők apokalipszise II.

Előszó

 

Az 1963. augusztusában a hollandiai Renova konferenciahelyünkön megtartott megújító „Vízöntő” konferenciánk szövege után most az 1964. augusztusában a németországi Calwban megrendezett második Vízöntő konferencia szövegét tesszük közzé a szellemileg valóban kereső közönség számára, változatlan szellemben. Itt is meghagytuk a teljes szöveget, minden rövidítés nélkül.

Ha közleményünk valósága nem ragadja meg az olvasót, akkor nem igényeljük a hitét: a Vízöntő korszak előrehaladása fog tanúskodni mellettünk.

Viszont komolyan kívánjuk, hogy a megújult belátás vezetésével még nagyon sokan döntsenek úgy, hogy követik a „vizeskorsót vivő embert”, hogy bennük és általuk is megnyilvánulhasson a megváltás ösvényének igazsága.

 

Catharose de Petri

Jan van Rijckenborgh

I. A János-ember

 

Megnyitó

 

Mivel részesülhetünk abban a kegyelemben, hogy ennek a különleges munkának a résztvevői lehetünk, hogy itt, a Christian Rosenkreuz Templomban meggyújthatjuk a Világosság fáklyáját, alázattal, de nagyon is tudatosan az Egyetlen Láng ragyogó fénye alá állunk, és a Hétszeres Egyetemes Szellem előtt és belső törvényszékünk előtt kijelentjük:

a Szent Háromságos Logosz nevében,

a Megszabadító Egyetemes Hétvilágosság nevében,

Urunk, Jézus Krisztus erejének nevében,

 

hogy engedelmeskedünk

a Szent Háromságos Logosznak,

engedelmeskedünk a Szent Hétvilágosság

dicső hatalmainak és sugárzásainak,

és engedelmeskedünk az Egyetemes Szerzetlánc

Nagymesterének, Jézus Krisztusnak!

Ámen.

 

Találjanak méltónak minket a Szent Szerzet kegyes áldásának elnyerésére.

Ámen, igen Ámen.

 

Első beszéd

 

Ezen az Vízöntő-konferencián az úgynevezett nyolcszoros ösvénnyel, a két négyzet klasszikus ösvényével szeretnénk szembesíteni Önöket. Az az ösvény ez, amelyet még Hermész Triszmegisztosz hagyott ránk. Figyelmünket arra a kétszeres munkára tereli, melyet mindenkinek el kell végeznie, aki igazi rózsakeresztesnek nevezi magát.

Önök tudják, hogy mit értünk mi az „épület négyszöge” vagy négyzete alatt. Ezen az alapon, az épület négyzetén kell elvégezni a megújító és megújuló élet munkáját, amely a második szidérikus születéshez vezet. Magától értetődik azonban, hogy minden építkezés kezdete előtt először a talajt kell előkészíteni, a telket kell megtisztítani és elegyengetni. Mélyre kell leásnunk, hogy biztos alapokat teremtsünk az új megvalósítás számára. Ezért most egy másik négyzetről is beszélünk, az előkészítés négyzetéről. Mivel minden építkezésnek a helyes előkészítés az alapja, a két négyzet elválaszthatatlan. Ha a két négyzetet egymás alá helyezzük, akkor a nyolcas számot képezik, a Szaturnusz számát. Szaturnuszt olyan kapunak ábrázolják, amelyen csak azok mehetnek át, akik valóban megtisztították magukat.

Talán látják is már, hogy miért szembesítjük Önöket ezen a konferencián már kezdetben eme nyolcszoros ösvénnyel. Mivel úgy vesszük, hogy mindannyian tudják: a Szellemi Iskola értelmezése szerint bármilyen építkezés csakis egy előzetes lebontási folyamat után lehetséges, az is teljesen világos, hogy a napjainkban megnyilvánult és fellépő új Világszerzetnek is természetesen meg kell felelnie a nyolcszoros ösvény jellemző feltételeinek.

Ez a konferencia azt a feladatot tűzi maga elé, hogy megmagyarázza az új Világszerzet fellépését és mibenlétét. Ezért két folyamatot kell bemutatnunk:

a lebontást

és a megvalósítást.

Továbbá, világosan jellemeznünk kell és meg kell határoznunk mindazokat, akik ehhez az új Világszerzethez tartoznak.

Végül pedig a következő kérdések válnak időszerűvé:

  1. Milyen eszközökkel, milyen fegyverzettel éri el célját a Szerzet?
  2. Milyen hatáskörben fogja ezeket alkalmazni?

Mindannyian belátjuk, hogy mivel az emberiség most, kb. 26000 év után újra belép egy Vízöntő-korszakba, a századok termését le kell aratni. Emiatt az egész emberiséget egy új sugártér és új légköri feltételek hatásai érintik, ahogy ezt közvetlen környezetünkben is világosan észlelhetjük. A Vízöntő azzal foglalkozik, hogy Élő Vízzel telt korsóját ráöntse az egész földre. Eme kozmikus és légköri feltételek mellett pedig megjelenhet és meg is fog jelenni egy új embertípus, amely teljesen hozzáigazodik az újonnan kialakuló életterülethez, és ezzel összhangban viselkedik.

Az emberiség nem ismeri ezt az új embertípust; mégis, amikor majd megjelenik a világban, az embereknek nagyon ismerősnek tűnik majd, mert eljövetelét, alakulását és munkáját évszázadról évszázadra jelezték, és a Szentírás valamint az Egyetemes Tan is hírül adja minden részletében.

Feltehetjük tehát a kérdést: hogyan nyilvánul meg az új embertípus? Mennyiben új valóban? Mik lesznek a jellemzői?

Azt felelhetjük Önöknek: az az ember ez, aki az első szidérikus születés lényegét, fajtáját és következményeit teljes mértékben kikutatta, megismerte, és szilárdan elhatározta, hogy rátér a visszatérés ösvényére; ezért a saját szívszentélyéhez fordul, a szív rózsájához, melyet „a barlang Urának” is neveznek, hogy az abba zárt erőt megszabadítsa és használatba vegye.

A szív rózsájában – Szellemi Iskolánkban ezt részletesen megbeszéltük és megtanultuk – egy hétszeres erő rejlik, amely mind a hét világmindenségnek megfelel, s így mind a hét szidérikus születéshez elvezet. Figyelmüket mindenekelőtt arra a tényre kell irányítanunk, hogy az első szidérikus születés a dialektikus valóságnak arra a részére vonatkozik, amely a bukás előtti korszakban létezett. Mivel pedig a fejlődés ösvényén egyetlen fokot sem lehet kihagyni vagy átugrani, világos, hogy az első fázis az ádámi lét előtti állapothoz való visszatérésre vonatkozik, még akkor is, ha ez a visszatérés számtalan évszázad tapasztalatkincsével megrakodva történik.

Ez jellemzi az új embert általános értelemben. Ha ezt a kijelentést valamelyest részletezni kívánjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a szív rózsájának sugárzása atomi, de abszolút nem földi erő. Ha a Szellemi Iskola tanulójának sikerül ezt az erőt szabaddá tenni, egész lényét ezzel megtölteni és keringésre késztetni a lényében, akkor ennek csak az lehet a következménye, hogy a tanuló egész léte megváltozik, s többek között sokkal finomabb, éteribb lesz. A főszentély egész, csodás szerkezete új tulajdonságokra tesz szert, és emiatt olyan lény alakul ki, aki az első és a második szidérikus születés között áll: aki tehát a világban van ugyan, de már nem a világból való. Erről a fejlődési menetről már korábban is részletesen beszéltünk.

Aki most megnyilvánul, az a János-ember – mindegy, hogy Keresztelőnek, vagy pedig az evangélium vagy a Jelenések-könyve szerzőjének nevezzük őt. Ebben az emberben a Hétszellem erős, transzmutáló munkát végzett, János tehát olyan ember, akit a szent Hétszellem kegyelemben részesített. Az ilyen ember visszavonul a normális társadalmi élettől, mert ő ezt már pusztaságnak tapasztalja. Ezután „keresztelőként” megy ki mindazokhoz, akik őt keresik; és munkája közben annyira megváltozik, transzmutál, hogy végül teljesen elmerül abban, akit mi Jézusnak, az Úrnak nevezünk. Ez a folyamat a főszentély transzfigurálása által megy végbe, ahol kialakul a lélekember.

Az ilyen ember több kiterjedésű, négydimenzionális lett: János-Jézusnak nevezik. Kincseivel megrakodva visszatért az első szidérikus születés hajnalához, hogy aztán belemerüljön a második szidérikus születésbe, az úgynevezett Mennyek Birodalmába. Ekkor pedig megkezdődik a világért és emberiségért folytatott nagy munkája, az a munka, melyet keresztútnak nevezhetünk. Azt a keresztutat követi, melyet a régmúltban az igazán Nagyok egyike élete példájával mutatott be. A János-Jézusból feltámadott embert most Christian Rosenkreuz-nak nevezik.

A nagy győzelem pillanatában, amikor Krisztust követve a keresztút végére érünk, és Christian Rosenkreuz-ként jó véghez visszük a nyolcszoros ösvényt – tehát, a két négyzet ösvényét – akkor meg-látjuk a Próba Fehér Kövének ragyogó szépségét, a kockát. A kereszt kockává alakul, annak jeléül, hogy a feladat teljesen elvégeztetett, mégpedig

emberi,

lelki

és szellemi vonatkozásban egyaránt.

Ekkor, Christian Rosenkreuz-t követve, megalakulhat a Nagy Szerzet, az új embertípus Világszerzete, amely arra hivatott, hogy – ha lehetséges – az egész emberiséget megmentse. Mivel megkezdődött a Vízöntő-korszak, és pompás erejét kiterjesztette egész életterületünkre, megvirradtak azok a napok, amelyekben beteljesülnek Péter első levelének szavai (2,4-8):

„…Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott becses kőhöz, Ti magatok is, mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. Azért van meg az Írásban: Ímé, szegelletkövet teszek Sionban, amely kiválasztott, becses; és aki hisz abban, meg nem szégyenül. Tisztesség azért néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegelletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává.”

Íme, ez az ige válik most valóra. Mi pedig azért jöttünk itt össze, hogy az említett események lefolyásáról értekezzünk.

Tudjuk tehát, hogy a János-ember, az új embertípus, az anyagban van ugyan, de már nem az anyag mai létállapotából való. Az ilyen ember halhatatlan lett, őt már nem lehet megölni, nem lehet fogva tartani, rajta már nem fognak a föld törvényei. A mi normális embertípusunk nem tudja elkülöníteni magát ettől az embertől, és ez a Jánosember olyan lehetőségekkel és eszközökkel rendelkezik, amelyeket egyetlen dialektikus ember sem tud alkalmazni, egyetlen másodpercig sem.

Azt szeretnénk világossá tenni, hogy az új Világszerzet, az Élő Rózsakereszt Közössége a népek mozgalmasságában bizonyos szellemi hatalmat képvisel, ami a világtörténelemben először fordul elő. Ez a szellemi hatalom az eljövendő időkben világosan megmutatkozik.

Milyen céllal jelenik meg ez a hatalom? Nem azért, hogy a világot és az emberiséget a most kifejlődő apokaliptikus időkben kárhoztassa, hanem hogy megmentse, hogy segítséget nyújtson. Nem azért, hogy beavatkozzon az államok igazgatásába és a politikába. Nem azért, hogy az emberiséget jelenleg annyira megterhelő problémákkal foglalkozzon, hanem azért, hogy a világosságot terjessze ott, ahol erre szükség van ahhoz, hogy a vakok újra láthassanak.

Ismeretes, hogy az emberiség legnagyobb része abszolút értelemben tudatlan, s bár vannak szemeik, mégis teljesen vaknak mondhatók. Eme fogság oka pedig a tömeg vezető rétegének az életmódjában rejlik. A tudatlan hogyan vezethetné el a tudatlanokat a tudáshoz? A jelenlegi mélységbe bukottság oka a tudatlanság. Ezért sóhajt a Krisztus: „elvész a népem, mert nincs ismerete”.

Nem nevezhetjük bűnösnek azt az embert, aki a mellé rendelt tekintélyt követi! De a tekintélyt sem vádolhatjuk, aki azt hiszi, hogy feladatát jól végzi. Hiszen az az igazság, hogy mindketten a fejlődési folyamatok és viszonyok áldozatai. Az új Világszerzetnek tehát rendkívül óvatosan kell cselekednie, hogy tevékenysége és ennek eredménye a lehető legnagyobb haszonnal járjon.

Vizsgáljuk meg második beszédünk folyamán, hogy miként végzik ezt a magasztos munkát, hogy lehetőleg mindenki megtartassék.

II. A világ és az emberiség megmentési terve

 

Ima (Rosa Mystica 155)

 

Ó, erősség Ura,

lelkem vágyakozik,

eleped a vágytól.

Az élő vízhez kiált a szívem és a lelkem:

Boldog vagy te, aki utat készítesz nekem!

Ó Istenem és pajzsom, tekints le szolgádra!

Egy nap a te templomodban jobb, mint ezer más.

Énekednek hangja erő és boldogság. Te vagy a kősziklám.

 

Dicsőség néked, Ige –

Dicsőség néked, bölcsesség –

Dicsőség néked, szellem –

Dicsőség néked, te szent,

Dicsőség a te dicsőségednek!

Dicsérünk téged, Uram –

hálásak vagyunk néked, világosság akiben semmi sötétség nem lakozik. Ámen.

 

Rosa Mystica 159

 

Aki a lélektestben él,

az mindenütt jelen van.

Nem mér többé sem időt sem távolságot,

Számára nincsenek határok

ő valóban létezik.

 

Aki a szellemet, a lelket és testet egyesíti,

mert Isten szelleme lángra lobbantotta,

az bemegy az örökkévalóság kapuján,

s újra meghallja Isten Igéjét,

mely fényesen megnyilatkozik neki.

 

A Vízöntő forrásai ontják adományaikat,

táplálják a felfelé vonulókat,

egyengetik az útjaikat,

és egykor mindenkit éltetni fognak.

Ámen.

 

Rítus

 

A rómabeliekhez írt levél 14. részét olvassuk (7-13 és 17):

Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg a Krisztus, hogy mind holtakon, mind élőkön uralkodjék.

Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? Avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan odaállunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, és nékem hajoljon meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja.

Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek. Annak okáért egymást többé ne kárhoztassuk: hanem inkább azt tartsátok, hogy a ti atyátokfiának ne szerezzetek megütközést vagy megbotránkozást. […] Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség, és Szent Szellem által való öröm.

Ámen.

A feleletet erre a Timóteushoz írt második levélben találhatjuk: (2,11-13):

Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghalunk, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, Ő is megtagad minket. Ha hitetlenkedünk, Ő hű marad; Ő magát meg nem tagadhatja.

Ámen.

 

A huszadik század elején új ág növekedett a bölcsesség fáján, melynek nagy, jelentős neve „Christian Rosenkreuz”. Dr. Rudolf Steiner 1911. szeptember 27-én részletesen beszélt Christian Rosenkreuz-ról. Szeretnénk most Önöknek néhány szakaszt felolvasni ebből a beszédből*:

„Miről is van szó Christian Rosenkreuz misztériumánál? Annak, hogy Christian Rosenkreuz-ról beszélhessünk, előfeltétele van: ez a szellemi élet misztériumai iránti mély bizalom; nem csak a személybe helyezett hit, hanem a szellemi élet nagy titkaiban való hit.

Christian Rosenkreuz olyan egyén, aki nem csak inkarnációja idején tevékeny, hanem akkor is, amikor nincsen fizikai testben. Nem csak fizikai lényként, fizikai erőkkel hat, hanem mindenekelőtt szellemi és magasabb erőkkel.

Tudjuk, hogy az ember nem csak magának él, hanem élete összefügg az emberiség fejlődésének nagy folyamatával. Ha egy átlagos földi ember meghal, éterteste feloszlik a világmindenségben. Ennek az étertestnek azonban mindig megmaradnak bizonyos részei, s így állandóan körül vagyunk véve az elhunytak étertest-maradékaival – hasznunkra, de kárunkra is. Jó, vagy gonosz értelemben hatnak ránk, attól függően, hogy mi jók vagy gonoszak vagyunk-e. Nagy egyéniségek éterteste igen jelentős hatással van ránk ebben az értelemben. Christian Rosenkreuz étertestéből nagy erő árad, amely hatással lehet lelkünkre és szellemünkre is. Az a feladatunk, hogy megismerjük ezeket az erőket. És mi, mint rózsakeresztesek, ezekhez az erőkhöz apellálunk, ezekhez az erőkhöz fordulunk. […]

A rózsakeresztes áramlat kezdetét a XIII. századra tehetjük. Akkoriban a beavatásra különösen alkalmas személyeket kellett kiválasztani, mert maga a beavatás csak egy rövid elsötétülés időszaka után történhetett meg.

Európában, egy bizonyos helyen, megalakult egy magas szellemiségű páholy: tizenkét olyan férfi közössége, akik a régi idők minden szellemi bölcsességét felvették magukba és képviselték ezt a tudást.

A karma hatásai következtében közülük hétben mindaz megtestesült, ami a régi atlantiszi korszak bölcsességéből maradt az emberiségre. […]

Ehhez a hét férfihoz másik négy csatlakozott, akik nem az ősidőkre pillanthattak vissza, hanem arra a titkos bölcsességre, melyet az emberiség az atlantiszi időszakot követő négy kultúra időszakában szerzett. Az első az őshindu időkre pillantott vissza, a második az ősperzsa időkre, a harmadik az egyiptomi-kaldeus-asszír-babiloni korszakra, a negyedik a görög-latin kultúrára.

A XIII. században ők alkották – hét másikkal – a bölcsek közösségét. A tizenkettedik emlékezett a legkevesebbre, de ő volt közöttük a legintellektuálisabb, s különösen a külső tudományoknak kellett szentelnie magát. […]

Ez a tizenkét különböző bölcsességáramlat egységgé egyesülve fejtette ki hatását. […] Így tehát tizenkét kiváló egyéniségről beszélhetünk. […] Ebben a közösségben részben jelen volt az emlékezés tisztánlátása és az intellektuális bölcsesség. A Rishik hét utódja az ő régi bölcsességükre tudott visszaemlékezni, a további öt férfi pedig az Atlantisz utáni kultúrák bölcsességét képviselte – ők tizenketten tehát együtt képviselték az egész atlantiszi és az Atlantisz utáni bölcsességet. […]

Új kultúra azonban csak úgy keletkezhetett, hogy a körbe egy tizenharmadik tag lépett be. Ez a tizenharmadik férfi nem volt tudós az akkori idők értelmében, hanem olyan egyéniség volt, aki a golgotai misztérium korszakában élt testben.”

A következő szolgálat rítusában megtudjuk, hogy ki volt ez a Tizenharmadik.

Ámen.

 

Második beszéd

 

Egész társadalmi rendünk jelenleg a saját sírját ássa. Minden törekvés arra irányul, hogy a gödörben elérjük a nulla-pontot. Vegyük például az atomkísérleteket: tudjuk, hogy eme kísérletek miatt – többek között – az egész világon teljesen megváltoztak a légköri viszonyok. Az emberiséget azzal az értéktelen érveléssel nyugtatgatják, hogy a terhelés nem éri el a megengedhető maximumot. Azt azonban senki sem tudja valójában, hogy mekkora ez a megengedhető maximum. A jelenlegi helyzetben kijelenthetjük, hogy életterületünk sugárfeltételeinek minden kikényszerített, nem természetes változása végzetes hatással van az egész emberiségre. A megengedhető maximumnak pedig azt az értéket nevezik, melynek hatására az ember nem hal meg azonnal.

Az emberiséget azonban az említett elfajulás miatt sokkal komolyabb halál fenyegeti: a lelki halál, a lelki elfajulás, mely elől – úgy tűnik – senki sem menekülhet meg. A lelki züllés, melynek jelei egyre erősebben láthatóvá válnak, és amely egyre erősebben terjed, azt mutatja, hogy számos betegség góca lobbant lángra. Ezt a tüzet pedig olyan emberek csoportja gyújtotta meg, akiknek nagy intellektuális gyakorlatuk és sok tehetségük van, akiket tisztelnek és becsülnek, professzornak és doktor XY-nak neveznek. Hatalmas összegek állnak a rendelkezésükre a további kísérleteikhez, hogy nyugodtan folytathassák sürgölődésüket. Ismeretes, hogy a közösség, az egész közösség jóváhagyja és pénzeli ezeket a törekvéseket.

Ennek a bolondságnak van azonban egy másik nézete is; mégpedig az, hogy ez a vész a többi természeti birodalmat is megtámadja; az atomi elfajulás megmérgezi a növényvilágot is, és így ez a természeti birodalom már régen nem tudja normálisan táplálni az emberiséget.

Fejtegetéseinkkel nem törekszünk teljességre – amivel amúgy sem aratnánk sikert –, de megállapítjuk, hogy ezt a mérgezést a kémiai ipar termékei is erősen serkentik, melynek az a következménye, hogy olyan mesterséges termékek kerülnek az asztalunkra, melyeken már korábban erőszakot követtek el: teljes értékűnek látszanak, de ez a látszat teljes mértékben hamis. Ezeket a termékeket is olyan magas tehetségű urak ajánlják nekünk, akiket az emberiség nagy barátainak tartanak. Tiszteletben állnak, kitüntetik őket, s ennek megfelelően nem csekély anyagi elismerésben is részesülnek.

A betegségeket és lelki károkat azután külsőleg újabb kémiai termékekkel űzik el, persze megint csak kémiai következményekkel. Köztudomású, hogy a gyógyszeriparnak (ahogyan ezt nevezik), jelenleg mindenre készen áll valamilyen szere. Van „gyógyszer” mindenre és minden ellen. Senkinek sem kell már aggódnia. Amire pedig még nincsen „gyógyszer”, arra is nemsokára lesz majd – ugyebár? Vegyészeink mindenre képesek! Orvosaink pedig arra kényszerülnek, hogy a vegyipart szolgálják. Naponta árasztják el őket folyóiratokkal, prospektusokkal és ajánlatokkal, hogy mit tegyenek és mit mellőzzenek. Önök tudják ezt.

Igen, Önök mindezt már régen tudják, vagy legalábbis sejtik. Néha egészen riasztó helyzetek állnak elő, mint például az 50-es években, amikor sok csecsemő született karok vagy lábak nélkül, egy kis gyógyszerkísérlet miatt, valamelyik vegyi laboratórium próbálkozása miatt. Bűncselekmény lenne egy ilyen próbálkozás? Ugyan, dehogy! Ilyesmit nem is lehet – nemde – a kriminalitással kapcsolatba hozni. Mert az illető, aki ismert vegyész, felebaráti szeretettől lelkesülve dolgozta ki a szert a laboratóriumában. Segíteni akart az emberiségnek, ez esetben különösen a gyermeket váró nőknek. A gyógyszerrakomány pedig az orvostudomány előírásainak zászlaja alatt hajózott. A szert orvosok ajánlották pácienseiknek. Gondoljunk csak a – például Belgiumban lefolytatott – tragikus bírósági tárgyalásokra. Önök előtt mindez ismeretes.

De mi mást tehetünk, azon kívül, hogy kifejezzük nagy aggodalmunkat? Az emberek pedig elbeszélgethetnek a világ aggodalmas sorsáról és jövőjéről. Írhatnánk egy cikket is valamelyik folyóiratba – ha a szerkesztőség egyáltalán hajlandó lenne megjelentetni cikkünket a lapban. Reklamálhatunk például egy könyv formájában is – de csak kevés ember fog mondanivalónkra figyelni; nagy olvasóközönségre nem számíthatunk.

A vész okozói azonban – és ezt jól meg kell értenünk – nem bűnözők a szó általános értelmében. Nem olyan lények, akik az emberiséget tudatosan és fokozatosan a vesztébe akarják terelni. A tudományról, az egyházról és az államról van szó, tehát a világot vezető tekintélyekről. Az emberiség alapvető tudatlanságáról van szó. Az emberiség csak kísérletekkel akar foglalkozni. Az ember alapvető konfliktusai tartják az emberiséget elkülönült csoportokban, és a csoportok szorult helyzete hajszolja a tekintélyeket, a csoport vezetőit egyre mélyebbre a kísérletezésbe. Az emberiség jajgat, segítségért kiált, mire a tekintélyek összejönnek, és kísérleteznek, próbálkoznak. Az alapvető, eredeti tudomány azonban kifolyt az agyakból, teljesen eltűnt a mai ember életállapotából!

Arra az álláspontra is helyezkedhetnénk, hogy a fent említett dolgoktól távol tartjuk magunkat, elkülönülünk – és mivel nem akarunk többé belekeveredni ilyen dolgokba, a természethez fordulunk. Hiszen a természet mindennel megajándékoz, amire szükségünk van. De, kedves Barátaink, valóban így van-e ez még jelenleg is? Az ember pszichikailag már teljesen az emberiség rögeszméjének áldozatává vált, így valójában már teljesen a természeten kívül áll, s a természet már nem segíthet neki. Ezenkívül az ember a természet csaknem minden termékét megmunkálás alá kényszerítette (ezt olykor természetvédelemnek is nevezik): permetezik a gyümölcsfákat, a zöldséget, és az ember többi táplálékát is mindenféle antibiotikummal és egyéb vegyszerekkel kezelik. Erre sokszor szükség is van, mert a kártevők természetes ellenségeit, a madarak millióit már korábban kiirtották.

Nos, még erősebben visszavonulunk, s csak azokat a termékeket vásároljuk meg, melyekről állítják, hogy biodinamikus módon termesztették. Ekkor azonban még mindig számolnunk kell a természet és az életterületünk egyre fokozódó megmérgezésével és elfajulásával, melyet a mesterségesen keltett sugárzások okoznak. Bárhová fordulnak, bármihez nyúlnak, minden meg van mérgezve, minden denaturált.

Megállapíthatjuk tehát, hogy minden – de a szó szoros értelmében minden – elértéktelenedett és elerőtlenedett. Önök tudják, hogy ma már nem végeznek atomkísérleteket a légkörben, legalábbis hivatalosan nem, mert a népek tiltakozása miatt ezeket betiltották. Ezért aztán ezeket a kísérleteket most a föld alatt végzik. De vajon tudják-e, hogy ezek a mélységben végzett kísérletek sokkal veszélyesebbek, mint a légköriek? Ezek minden földréteget károsítanak, és az alattunk lévő három legfelső földréteget már az eddigi atomrobbantások is teljesen összezavarták.

Tudják-e, hogy az alattunk levő rétegekben lények laknak? Tudják-e, hogy az alsó rétegek fejlődési területek? Ezek a területek most szintén denaturálttá váltak. És ez sajnos, még nem minden: gondolják csak meg, hogy a kísérletekhez felhasznált összes hasítható anyag az ásványvilágból származik, abból, amely ugyan a Földön található, de amelyet más bolygók polarizálnak! Évszázadok óta ismeretes például, hogy a vasat, ahogyan az a mi Földünkön található, a Mars sugárzásai polarizálják (vagyis teszik élővé, sugárzóvá, hatékonnyá). A vasnak ez a hatása, tevékenysége tartja fenn az élő természetet, ez teszi a táplálékot teljes értékűvé. Ugye tudják, hogy táplálékunk vasat tartalmaz? Így talán már érthető, hogy mit jelent a vas polarizálása, ennek az elemnek a hatásossá, sugárzóvá tétele.

Ugyanígy polarizálja a mi természeti birodalmunkban található uránt az Uránusz bolygó, a neptúniumot a Neptunusz, a plutóniumot a Plútó hatása. Ez azt jelenti, hogy az említett misztériumbolygókból eredő sugárzások tették ezeket a fémeket itt a Földön, a mi életünkben, bizonyos természettörvények szerint hatásossá, mégpedig azért, hogy a meghatározott időpontban a főszentélyünk normális módon kivirulhasson és megnyílhasson a valóság számára.

Ez a lehetőség azonban már régen elveszett számunkra, és eme három elem kikényszerített elértéktelenedése is – többek között – nagy, pompás isteni erőktől fosztotta meg bolygónkat. Nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy a kialakult helyzet Bolygói Szellemünk tevékenységét erősen akadályozza. Ugyanakkor a Föld és a Naptest többi erői közötti egyensúly is teljesen összezavarodott – ezt ellensúlyozná tulajdonképpen az ellentermészet. Sajnos, minden ilyen törekvés valójában teljesen nevetséges, mert a jelenlegi helyzet minden biodinamikus módszert egyszerűen értelmetlenné tesz – és szeretnénk még hozzáfűzni, hogy a felsorolt okok miatt az összes úgynevezett gyógyfüves gyógymód is abszolút negatív hatású.

Mindebből arra kell következtetnünk – ezt is hangsúlyozni szeretnénk –, hogy az egész emberi élet működése teljesen megrekedt, és emiatt leírhatatlan következményekkel állunk szemben.

Nem tudjuk, hogy ezt a helyzetet mennyiben lehetne még valahogyan szabályozni, de a fenti leírás megmutatta és bizonyítja azt a következtetésünket, hogy az emberi gépezet, a közösség életberendezése megrekedt, e tény minden következményével.

Ha mindezt áttekintik és meggondolják, akkor azt is belátják, hogy egyetlen igazi bűnöst sem lehet megnevezni – hiszen mindenki megtesz miden tőle telhetőt, és a maga módján mindenki komoly és őszinte. Csak azt állapíthatjuk meg, hogy az egész emberiség beteg, és súlyos tudatlansága miatt fel lesz áldozva. A legnagyobb bűnt és mindenki fő baját a gyorsan fokozódó elfajulás és kristályosodás miatti tudatlanság jelenti.

Azzal, hogy ezt tényt megállapítjuk, nem állhatunk meg az említett jelenségnél és nem vitathatjuk a helyzet komolyságát sem, mert ez a magatartás semmilyen eredményt nem hozhat. Így csak nézeteltérést nézeteltérésre és kritikát kritikára halmoznánk. Mert ezer ok adódik a kritikára.

Szükség van-e vajon egy új szervezet megalapítására? Ideje lenne esetleg egy új Világszerzet életrehívásának, hogy felléphessünk a helyzet ellen, hogy szóban és írásban kivonulhassunk a világba és figyelmeztessük az embereket? Barátaink, bármilyen őszintén próbálkoznánk is, már nincs értelme, az ilyen törekvéseknek már nem lehet sikerük!

Egy Világszerzetnek most egészen más értelemben kell fellépnie, hogy az egész emberiséget visszavezethesse a helyes pályára. Ennek a Világszerzetnek ezért egy egészen más világrendből, más életterületről kell kiindulnia, nem pedig a miénkből. Abszolút más erőkkel kell dolgoznia, nem a dialektikus emberi képességekkel.

A mi életterületünk ugyanis teljesen elfajult és megmérgeződött. Tekintélyeink mindenre felkészültek, s készek az ismert módokon védekezni. Életterületünk, ahogyan Pál mondja, teljesen alá van vetve a gonoszság urainak, akik a magasságban, a légkörben vannak. Ezért az új Világszerzetnek – többek között – a mi emberiségünkből kell erednie, hogy a megszabadító életből megragadhassanak minket, hogy így, rajtunk keresztül, kapcsolatba léphessenek a gyakorlatilag elveszettekkel, akiket most újra meg kell találni.

És hála Istennek létezik, megvan már az Élő Rózsakereszt Világszerzete! Ez a Világszerzet már hosszú évek óta bensőséges kapcsolatban áll a Bolygói Szellemmel, a Földünk középpontjából jövő erőkkel, hogy együttműködhessen ezen erőknek a Naptest kórusára való ráhangolásában. Ha ez nem így lenne, akkor Földünk – minden lakójával együtt – már régen eltűnt, megsemmisült volna. Így tartják fenn, nagyon abnormális módon, az egyensúlyt.

Amikor dr. Rudolf Steiner beszédeiből idéztünk, Önök megérthették, hogy az Élő Rózsakereszt Világszerzete a közelmúltban nagy tevékenységbe kezdett, s további hatalmas tevékenységre képes. Most már azt is tudjuk, hogy milyen okból teszi ezt, és azt is, hogy miért ez az egyetlen megoldás.

Az új Világszerzet teljes mértékben előre látta a mai időket, és tudta, hogy ennek a helyzetnek be kell következnie. A Világszerzet így nem marad el a tények mögött, hanem kész arra, hogy ezeket a helyzeteket a helyes pillanatban kézbe vegye. Mi azt a feladatot kaptuk, hogy tájékoztassuk és ezzel a nagy valósággal szembesítsük Önöket. Így meg kell vizsgálnunk, hogy ez a közösség milyen módszerekkel fog dolgozni a közeli jövőben. Ezért először az alábbi tájékoztatást adjuk Önöknek – és a gondolatmenetet a harmadik beszédben folytatjuk majd.

A Rózsakeresztes Szerzet megalakulása óta, Sancti Spiritus házának alapítása óta készítik a nagy, pompás tervet, melynek célja nem az emberiség elveszejtése, hanem a megmentése. Ennek a megmentési tervnek alulról kellett megszületnie. A terv megvalósítása folyamán a tükörszféra befolyásának is véget vetnek, és az emberiséget új nevelésben részesítik. Minden népnek és népcsoportnak olyan vezetősége lesz, amely teljesen megfelel a nép belső fajtájának.

Az egész munka alapvető irányvonala, hogy a Szerzet semmiféle erőszakot nem alkalmaz, azonban minden kíméletlen énközpontúságnak véget vet, mert egyébként végeláthatatlan karmikus következmények lépnének fel.

Az emberiséget minden kényszer nélkül egy elutasíthatatlan, élő lélekfejlődésbe ágyazzák. Ez a lépés a jelenlegi pusztító, kíméletlen és őrületet okozó intellektuális fejlődést egy olyan kezdeti állapotba vezeti vissza, melyet az Ádám előtti életállapotnak nevezhetünk.

Ehhez a folyamathoz természetesen egy teljesen új oktatási módszer is tartozik – így megérthetjük a modern Rózsakereszt, a Lectorium Rosicrucianum utóbbi években kifejtett fáradozását, amely arra irányult, hogy gyermekeink részére teljesen új iskolai, új nevelési módszert alakíthasson ki. Mivel Önök már belátják, hogy az emberiséget a pusztulás fenyegeti, tudjuk, hogy gyermekeiket nem szívesen küldik az erre a pusztulási útra hangolt iskolákba, hogy a hatéves, tehát akarattal nem rendelkező kis embereket kiszolgáltassák a hanyatlásnak, amely később a nagy életharchoz vezet.

Itt most nem az ember intellektuális képességéről beszélünk, mert az intellektuális képesség egy isteni, nagyszerű előjog – de ezt a képességet helyesen kell használni! Ezért van a mi gyermekeinknek sürgősen új oktatásra szükségük. Önök szeretik a gyermekeiket, látjuk, hogy milyen szeretettel játszanak és beszélnek velük a konferenciahelyeinken. Ha pedig ez így van, akkor megértéssel fogadják fáradozásainkat, hogy valóban új oktatáshoz juttathassuk a gyermekeket.

Arról van tehát szó, hogy az egész emberiséget visszavezessük a számára most új, de tulajdonképpen eredeti életalapokhoz, amelynél a szellemi, célszerű nézetnek kell előtérben állnia.

Ha az Egyetemes Szerzet megindítja ezt a kezdeményezést, akkor a munka első feltétele az lesz, hogy a vízszintes síkon készen álljon egy olyan csoport, amely ezt a kezdeményezést felfogja, többé-kevésbé megérti, s képes együttműködni a kezdeményezéssel. Mivel minden folyamatot meg kell fordítani, az egész világon mélyreható intézkedésekre lesz szükség. Mindenekelőtt az emberiség lélegzőterét kell helyreállítani. A sugárértékeket (az atomi nézetet illetően) vissza kell vezetni régi helyzetükhöz és állapotukhoz, majd az egész természetnek vissza kell kerülnie az eredetileg eltervezett állapotba. Újra teljes összhangot kell teremteni az egész Naptestben.

A másik fontos feladat a magas erkölcsi színvonal megvalósítása: minden vezetőnek, aki elismert tekintély akar lenni, erős önfegyelemre és bizonyos minimális belátásra lesz szüksége. Magától értetődik, hogy minden teológiai spekulálásnak és találgatásnak véget kell vetni, ezek minden következményével együtt. Az egyetlen, nagy igazságnak kell – a Szellem egyházaként – az állam mellett uralkodnia az egész világon és az emberiségen.

Kézenfekvő, hogy eme fejlődési terv biztos és sikeres kivitelezéséhez nagy erőkre van szükség. Ezek az erők most készen állnak: teljesen kialakultak és összpontosultak abban, amit mi az Élő Rózsakereszt Szerzetének, vagy Jánosi Szerzetnek nevezünk, s amelyről már volt szabad értekeznünk. A Vízöntő korszak küszöbén ez a terv tehát elért a megvalósítás szakaszába. Érthető az is, hogy ezt a magasztos és nagyszerű eseményt a vízszintes szinten az egész emberiség regenerálásának, az úgynevezett második szidérikus születésben való igazi transzfigurálásnak kell megelőznie.

A tervnek megértésre kell találnia, és egyetértéssel kell találkoznia ahhoz, hogy ehhez a nagyszerű feladathoz sok ember elemi együttműködését biztosíthassuk. Önök belátják, hogy szükség van a megértő emberek egy bizonyos csoportjára, amely képes ennek a pompás munkának a befogadására. Feltétlenül szükségünk van olyan felismerő, értő és dinamikusan cselekvő emberekre, akik bensőségesen vágyva várják és keresik az új Világszerzet kezdeményezését.

Nem nehéz tehát megérteni, hogy lennie kell egy Lectorium Rosicrucianumnak, melyet azok a testvérek népesítenek be, akik – a Biblia nyelvén szólva – az Úr napjára várnak, s akik az üdv, az élő üdv sugarait fel tudják fogni, tovább tudják adni, és képesek elterjeszteni mindenhol, ahol ez szükséges. Fenntartás nélkül és szívből együtt kell tehát dolgoznunk a Rózsakereszt Szerzetének nagyszerű kezdeményezésén, hogy a lehető legkevesebb lény vesszen el.

Reméljük és imádkozunk, hogy Önök úgy értik ezt a megbízást, ahogy ezt érteniük kell. Dolgozzanak velünk! Azt is meg kell érteniük, hogy ez az együttműködés nem merül ki a Lectorium Rosicrucianum normális tanulói állapotában, ahogyan ezt most sok tanulónál látjuk. Nagyszerű, hogy nálunk vannak, valóban rendkívül hálásak vagyunk, hogy tanulók, mert így benne vannak a sugártérben. Meg kell azonban érteniük, hogy mi a lényeg! Most a teljes, feltétel nélküli együttműködésükre van szükségünk! Ez az együttműködés pedig nem korlátozódhat szavakra. Itt viselkedésre, tettekre és pozitív, új életmódra van szükség.

Ha Önök is akarják, akkor az eljövendő időkkel örömmel nézhetünk szembe, s lelkünk békéjét és nyugalmát teljes mértékben megtarthatjuk; mert egyetlen hajszálunknak sem kell meggörbülnie, ha valóban élő emberekként – úgy, ahogyan Isten akarta – működünk együtt, minden képességünk teljes bevetésével. Tehát nem rendkívüli képességeket várnak el Önöktől, hanem az együttműködésüket kérik a mai helyzetükből kiindulva.

Így tudnak velünk haladni.

 

Utószó (Rosa Mystica 179)

 

Ahogyan a magzat fakad,

születése felé halad, bontakozik

csodás öröm, egyet kiált, s itt a

földön meglátja a napvilágot –

úgy alakul istenfia: születés felé

haladva nyugszik még a föld

ölében, e világnak térségében.

 

Rügyet bontott, íme, az élet fája,

melynek a Hétszellem a koronája,

gyümölcseit Isten kertjében hozza, hogy

az igaz embernek ajándékozza.

 

Lélekből jövő tettekkel éljed az

igaz életet, hivatásodat követve

megváltásod véghezvigyed!

 

A démonok szétfoszlanak, ha a

rögeszmék meghalnak, és a

tökéletes szám erejében

a csoport elmerül a békességben.

Ámen.

 

Záró áldás

 

Közel van hát, Atyám, hozzánk

Isten gyermekeinek ereje, mely

annak, aki használja, viharban

és éjszakában az élet szilárd alapja.

Ámen.

 

Krisztus Jézus szeretetsugárzása legyen mindannyiukkal!

Ámen.

 

 

* Rudolf Steiner, Az ezoterikus kereszténység és az emberiség szellemi vezetése, Dornach 1962

III. Christian Rosenkreuz éterteste

 

Megnyitó

 

Reméljük és imádkozunk, hogy a Rózsa és

a Kereszt megváltó erejében találkozunk.

Ámen.

 

Hét ösvény alkotja a megszabadulás

egyetlen útját.

Hét világosság képezi az Isten előtt álló

gyertyatartót.

Szent Hétszellem, vigasztalj és erősíts

minket

a te kegyelmeddel!

Ámen.

 

Dicsőség néked, Atya.

Dicsőség a kezdet Igéjének.

Dicsőség a Tűz szellemének.

Ámen.

 

Kivonat a Szent Tizenkettő Evangéliumának 87. részéből

 

Mikor azért este volt azon a napon, a hét első napján, és a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, ahol egybegyűltek a tanítványok, eljött Jézus, megállt középen, és mondta nékik: „Békesség néktek!” De ők megrémültek, és féltek, mert azt hitték, hogy valami lelket látnak.

És azt mondta nekik: „Lássátok, hogy én magam vagyok. Mert a szellem megjelenhet testben és vérben, amint látjátok, hogy nekem van. Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat.” És ezeket mondván megmutatta nekik kezeit és szívét. Örvendeznek azért a tanítványok, hogy látták az Urat.

Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, azt mondta: „Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és kezemet nem bocsátom az ő szívébe, semmiképpen el nem hiszem.” Mire Ő azt mondta neki: „Nézd a kezeimet, a szívemet és a lábaimat, nyújtsd ide a kezedet, és ne légy hitetlen, hanem hívő.”

És Tamás azt felelte: „Én Uram és Istenem!” Mondja néki Jézus: „Mivelhogy láttál, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.” Ámen

 

Néhány részlet dr. Rudolf Steiner Christian Rosenkreuzról tartott 1911. szeptember 27-i előadásából

 

A Tizenharmadik pedig alázatos kedéllyel, Isten iránti bensőségesen odaadó élettel készült elő a feladatára. Nagy lélek volt, jámbor, mélyen misztikus ember, aki ezekkel a tulajdonságokkal született, s nem újonnan szerezte őket. […] Ezt a Tizenharmadikat minden vonatkozásban a Tizenkettő gondozta és nevelte; így nőtt fel, s a Tizenkettőtől minden bölcsességet megkapott, amit azok átadhattak. […]

A Tizenkettő, akit a feladat teljesen betöltött és a kereszténység mélyen áthatott, tudatában volt annak, hogy az egyházak külső kereszténysége az igazi kereszténységnek már csak torzképe. […] Biztosan tudták, hogy tizenkét áramlatuk minden szellemi életet magában foglal, s mindegyikük egész erejével hatott a tanítványra. Céljuk az volt, hogy létrehozzák az összes vallás szintézisét – de tudták, hogy ezt a célt nem lehet elméletekkel elérni, hanem ez csak a szellemi élet hatásaival lehetséges. […]

Mialatt a Tizenharmadik szellemi erői szinte végtelenül megnövekedtek, fizikai erői nagyon megcsappantak. Amikor a folyamat odáig jutott, hogy minden kapcsolata megszűnt a külső élettel, akkor a történelemben példa nélkül álló esemény következett be. […] Ilyen eseményre csakis akkor kerülhet sor, amikor a makrokozmikus erők a várható eredmény érdekében együttműködnek. A Tizenharmadiknak a teste néhány nap alatt egészen áttetsző lett. A Tizenkettő rövid, imának tűnő képletekben árasztotta bölcsességét a Tizenharmadikra, mialatt a Tizenharmadik szinte holtan feküdt közöttük. Ez az állapot azzal végződött, hogy a Tizenharmadiknak a lelke új lélekként ébredt fel. Volt benne valami, amit a tizenkét bölcsesség teljesen új születésének nevezhetünk, és így a Tizenkettő egészen újat tanulhatott a fiatalembertől. […]

A Tizenharmadik azután néhány hét leforgása alatt minden bölcsességet visszaadott a Tizenkettőnek, de egészen új formában; úgy, mintha maga Krisztus adta volna. Amit a Tizenharmadik így kinyilatkoztatott, azt a Tizenkettő az igazi kereszténységnek, minden vallás szintézisének nevezte. […] Különbséget tettek tehát eme igazi kereszténység, és korszakuk kereszténysége között. A Tizenharmadik beavatásának az eredménye, gyümölcse, az ő étertestmaradványa képében megmaradt a Föld szellemi légkörében. Ez a finom, szellemi étertest sugározta át és világította ki a szellemi világból ugyanannak az egyéniségnek az újramegtestesülését a XIV. században. […] Ez Christian Rosenkreuz egyénisége. Ő volt a Tizenharmadik a Tizenkettő körében. Ettől az inkarnációtól kezdve nevezték így. Ezoterikusan már a XIII. században Christian Rosenkreuz, exoterikusan azonban csak a XIV. századtól nevezik így. És ennek a Tizenharmadiknak a tanulói, a XIII. századi Tizenkettő követői a rózsakeresztesek. […]

A rózsakeresztes munka következtében Christian Rosenkreuz éterteste az évszázadok során egyre erősebb és hatalmasabb lett. Ez az étertest pedig nemcsak Christian Rosenkreuz által hatott, hanem mindazok által is, akik a tanítványai lettek. A XIV. század óta Christian Rosenkreuz újra és újra, ismételten inkarnált. Étertestének kisugárzásai így a XIX. században is tovább hatottak.

A tanulók odaadása Christian Rosenkreuz hatalmassá vált étertestével kapcsolatban meghozza majd nekik az új látnokságot, az új tisztánlátást, és nagy szellemi erőket szabadítanak majd fel. Ez azonban csak olyan emberek számára válik lehetővé, akik helyesen követik a Christian Rosenkreuz-oktatást. […] A XX. század feladata, hogy Christian Rosenkreuz étertestét oly hatalmassá tegye, hogy az exoterikusan is hathasson. Akiket ez megragad, azok megélhetik Pál Damaszkusz előtti élményét. Ez az étertest eddig csak a rózsakeresztes iskolákban hatott – a XX. században azonban egyre több ember tapasztalhatja hatását, és így megélheti Krisztusnak az étertestben való megjelenését.

A rózsakeresztesek munkája teszi lehetővé Krisztus éteri jelenségének az átélését. Egyre többen lesznek, akik ezt megláthatják. Ezt az éterikus újramegjelenést pedig a Tizenkettőnek a XIII. és XIV. században végzett, rendkívüli jelentőségű munkája eredményének tulajdoníthatjuk.

Ha Ön Christian Rosenkreuznak valóban eszköze, közvetítője tud lenni, akkor biztos lehet abban, hogy az Ön legcsekélyebb lélekmunkáját is megőrzi az örökkévalóság.

Ámen.

 

Harmadik beszéd

 

Magyarázzuk meg tehát, hogyan lép majd fel a jánosi jellegű Világszerzet, ha az erre felhívó jel megjelenik. Ezzel kapcsolatban az a nagy nehézség, hogy a kezdet egy – a légkörben lejátszódó – olyan esemény lesz, melyet sok ember és népcsoport lát majd – tehát nem tagadható, és amiről (többek között) a világsajtó is említést tesz majd. Olyan jel lesz ez, melyet sok ember előre bejelentett dolognak tart majd, és amire hiába is keresnek magyarázatot. Mi nem akarunk spekulációkba bocsátkozni; ezért erre a kérdésre később még visszatérünk.

Mindjárt ezután olyan események sorozata következik majd, amelyek szintén magukra vonják a figyelmet, amelyeket nem lehet csak egyszerűen eltussolni, s amelyek a közösség mindennapos dolgaihoz tartoznak. A tekintélyek különböző csoportjait, például minisztertanácsokat, politikai csoportokat, tudósokat, az éppen a feladatukat végző, képzett hölgyek és urak gyűléseit (pl. igazgatókat az igazgatói megbeszélések folyamán) – tehát a világ vezető köreit – sajátos helyzetek elé állítják.

Ezeket a félreismerhetetlenül tekintélyes, kisebb-nagyobb csoportokat egy pszichológiailag alkalmas pillanatban, gyűléseiken fel fogják keresni az Egyetemes Szerzet tagjai. Láthatatlan étertestükben jelennek meg, ami azt jelenti, hogy csak a hangjukat lehet majd világosan hallani. Az érintett gyűlésen résztvevőknek például a következőket mondják:

„Hölgyeim és Uraim! Azért szólunk Önökhöz, mert meg kell érteniük, hogy jelenlegi tevékenységüket teljesen meg kell változtatniuk, a jelenlegi módon nem folytathatják tovább.

Azért fordulunk Önökhöz, mert Önöknek az a feladatuk, hogy valamilyen módon az emberiség és az ember hasznára legyenek. Mától kezdve Önöknek kizárólag az egész emberiség abszolút üdvét és hasznát kell szemük előtt tartaniuk, s ezért fontos, hogy a mai naptól kezdve minden munkájuknál ez a gondolat legyen a kiindulópontjuk.

Ezentúl az erőszak minden formája a múlté legyen. Az erőszak minden eszközét meg kell semmisíteni. Az Isten alkotta természetben semmilyen kárt sem szabad okozni többé. Ez nem csak az emberi természetre érvényes, hanem az állatvilágra is. Ha Önök olyan kísérletekkel foglalkoznak, amelyekben benne rejlik a károsítás lehetősége, akkor ezeket azonnal abba kell hagyniuk.

Nemzetközileg felhívjuk Önöket, hogy az emberiséget alapvetően más vezetésben és nevelésben részesítsék, mégpedig mindegyikük a saját módján, saját feladatának a területén.”

Így szól majd a hang. Egyes testvérek a szentírás szavait is idézik: „Azok beszélnek Önökhöz, akik a hét csillagot tartják a jobb kezükben, és a hét arany gyertyatartó között járnak.”

Ezt az üzenetet, amennyire lehetséges, ugyanabban az időpontban adják át mindazoknak, akik alkalmasak erre. Azután pedig várják a reakciókat. A további intézkedések a reagálástól függenek majd.

Akik ellenkeznek, vagy az üzenetet nem veszik figyelembe, azokat – a szándék komolyságának megértetése érdekében – a következő napokban és hetekben testileg és lelkileg is mintegy semlegesítik, anélkül, hogy meghalnának. Ezt a semlegesítést az illetőknek előzőleg bejelentik. Bizonyos időre ugyanis felvonják őket az éteri területre, vagyis Christian Rosenkreuz étertestébe, amely exoterikus hatások, kifelé irányított hatások elérése érdekében az egész Földet átfogja.

Bizonyára Önnel is történt már élete során kisebb-nagyobb baleset. Esetleg elesett, és egy ideig eszméletlen volt. Ilyenkor megtörténhet, hogy az úgynevezett eszméletlenség idején mégis működik néhány agyközpont, s így az éteri területen Ön világosan, pozitívan tudatos. Elképzelhető tehát, hogy az ilyen emberrel mi történik: nem teljesen eszméletlen, mintha pl. kalapáccsal vágták volna fejbe, hanem a lelki semlegesség állapotába kerül – ezt az állapotot most nem kívánjuk részletezni. Így ez az ember hirtelen tudatossá válik az éteri területen, de C.R.C. testében.

Itt tehát nincs szó semmiféle tükörszféra-hallucinációról! Ezt az embert felvonják ebbe a nagy, számára egészen új és más, hihetetlen valóságba. És akkor vissza fog emlékezni arra, hogy ezt az állapotot korábban bejelentették. Ezután megmagyarázzák neki, hogy életének mi a célja; hogy miért hívják „embernek”; hogy mire hivatott – például egy kormány tagjaként, vagy egy nagyvállalat munkatársaként, vagy népgazdasági tekintélyként – vagy, hogy miért jutott magas ranghoz a tudomány valamelyik ágában. Az ok minden esetben ugyanaz: hogy az emberiséget így szolgálhassa teljes odaadásával.

Ha leckéjét megtanulta, akkor visszaviszik előző állapotába. Érthető, hogy a nagy, szent Szerzet egyetlen tekintélyt sem hagy meg a helyén – bárhol is legyen az –, aki nem hajlandó szívből és teljes odaadással együtt dolgozni a Nagy Terv megvalósításán.

Az is érthető, hogy miért olyan fontos és szükséges, hogy az intézkedések nagy feltűnést keltsenek: hogy ezeknek a magabiztos uraknak és hölgyeknek valóban világossá váljon: ezen a világon más hatalmak is vannak, nem csak az egyházé, az államé vagy az ágyúé.

A tekintélyeknek meg kell döbbenniük, szinte sokkot kell kapniuk, mégpedig az egész világ előtt. Mindez pedig a fent leírt módon megy majd végbe. De értsék meg, hogy ezekhez az intézkedésekhez a Szerzet csak a legnagyobb szükség esetén folyamodik! Abban a időpontban teszi ezt, amikor azt lehet mondani, hogy: „Ennek már valóban ideje volt!”

A jelet ugyanis, amit az előbb említettünk, a Szentírás az Emberfia jelének nevezi. Ez az Egyetemes Szerzet beavatkozása abba a helyzetbe, amit elektromágneses zavarnak nevezhetnénk, a légkörben felhalmozódott erők rövidzárlatának, pusztításnak, melyet a tudósoknak eddig még nem említett csoportja okoz: azon emberek csoportja, akik tudatlanságuk ellenére és kárára űrrepülési kísérletekkel foglalkoznak, valamint, akik atomrobbantásokat végeznek a légkör magas rétegeiben.

Az említett fejlemények miatt olyan feszültségi térség alakult ki, amely most már nemcsak az emberiség, vagyis a Föld minden lakójának egészségére jelent nagy veszélyt, hanem mostanra már veszélybe került a Földünk és a makrokozmosz többi része között minimálisan szükséges összhang is! Ezt az összhangot, világmindenségi viszonyunkat ugyanis erősen megzavarták tudósaink – mondjuk ki nyugodtan – gyerekesen buta csínyei.

A zavar következménye pedig a légkör különböző rétegeinek első, olyan világos reakciója, amely minden ember számára észlelhető lesz. Erre a jelre, a végleges krízis jelére vár az Egyetemes Szerzet, hogy lényegbevágó munkáját megkezdje. Amit dr. Rudolf Steiner bejelentett, s amit a rítusban elmondtunk, az a XX. században nagy valószínűséggel beteljesedik; ez a folyamat mindenesetre napjainkban már elkezdődik.

Amennyiben a tekintélyek különböző csoportjai – esetleg többé-kevésbé kényszer hatására – hallgatnak a felszólításra, és engedelmeskedni akarnak, ha teljesen kibillennek a magabiztosságukból, akkor az emberiséget meg lehet menteni a biztos pusztulástól. Önök most már tudják mindezt, mert szabad volt bejelentenünk, hogy a Szerzet erre irányul.

Akkor pedig, mint mondtuk, az egész emberiség átképzésének kell következnie, és ez a folyamat minden ország és nép tekintélyeivel kezdődik. Szó sem lesz most arról – ami az elmúlt századok folyamán már megtörtént – hogy a Szerzet egy egész kultúrát megdöntsön, mert egy ilyen lépésnek dialektikus világforradalom lehet a következménye. Az Egyetemes Szerzetnek pedig egyáltalán nem ez a szándéka. Önök tudják, és ezt a Szentírás is kijelenti, hogy minden nép olyan kormányt kap, amilyet megérdemel.

Európa és a többi ország kormányait az Egyetemes Szerzet beavatkozása arra fogja kötelezni, hogy egészen új szervezettel álljanak népeik, országaik, embereik élére. Az emberiséget valóban alaposan át kell képezni, saját tekintélyeinek vezetése alatt. Ebben a folyamatban szükség lesz majd néhány olyan nemzetközi intézkedésre is, melyekkel késedelem nélkül elejét lehet majd venni bármilyen viszály kirobbanásának.

Így azután a gazdasági és társadalmi átalakulások egész sora mutatkozik meg majd a világban – ehhez természetesen évekre lesz szükség –, hogy az emberiséget hozzászoktassa ahhoz az abszolút más korszakhoz, amelybe belépett. Sok tudományágnak teljesen más irányban kell tájékozódnia, hogy a társadalmi viszonyokhoz alkalmazkodhasson, s így tekintélyét megtarthassa. A tudományt tehát nem taszítják le a trónjáról, hanem – amennyiben nem hajlandó önkéntesen a helyes, új irányt választani, és az Egyetemes Tan követelményeihez igazodni – kényszeríteni fogják a Nagy Szerzet tervének teljesítésére.

A Szerzet így semmisít meg fokozatosan minden okot, amely diszharmonikus karmát okoz – ugyanakkor azonban minden ember megkapja az alkalmazkodáshoz szükséges időt és lehetőséget. Röviden összefoglalva – és reméljük, hogy megértik – itt mindennek a törvényszerű egészségessé válásáról van szó. Mert ha ez az egészségessé válás egy bizonyos pontig előrehaladt, és a legkomolyabb pszichikai konfliktusokat kiirtották, akkor elvárható a siker: azaz, hogy az emberiség, mint tömeg, éretté válik a saját, nagy emberléte értelmének felfogására. Ha ez megtörténhet, akkor kiürülnek és fölöslegessé válnak a börtönök. Akkor a sok kórházra sem lesz szükség már, mert a közösség és az emberiség lelki egészsége miatt számtalan betegség és diszharmonikus viselkedés egyszerűen véget ér és eltűnik.

 

E regenerálódási folyamat fontos tényezője – ez érthető – a különböző egyházak és egyházi szolgálók viselkedése. Tudjuk, hogy számos nagyon komoly teológus van, aki az emberiség gyógyulását szívből kívánja, és semmiféle fáradtságtól nem riad vissza, hogy az igazi kereszténységet bemutassa. Ha ezek a teológusok a szellemi egyház vezetése alatt kikutatják, hogy mi az igazi kereszténység, akkor bizonyára szívvel-lélekkel együttműködnek majd.

De arra is számíthatunk, hogy az emberek elutasító viselkedése egyszerűen elseper majd minden, az egyházak területén előforduló teológiai fondorlatot, értelmiségi kényeskedést, és ezek minden következményét. Ha szükség lesz rá, a magabiztos urak lelepleződnek. Szívből reméljük, hogy ezt a fejlődést teljességében és mindenki érdekében a helyes irányba lehet majd terelni.

Most abbahagyjuk az eljövendő dolgok megtárgyalását, hogy figyelmüket az Egyetemes Szerzet fellépésének egy másik szempontjára fordíthassuk, melyről nekünk, a Szellemi Iskola tanulóinak szükségképpen tudnunk kell, nehogy áldozatul essünk. Itt annak, a halál fátylának másik oldalán található területnek a nagy változásáról és átalakításáról van szó, melyet az Iskolánkban „tükörszférának” nevezünk.

Több éven keresztül beszéltünk arról, hogy a tükörszféra, ahogyan ma létezik, az emberiség életmenete miatt jött létre. Tehát nem jelentene megoldást, ha a Szerzet a tükörszférát egyszerűen erővel feloszlatná. A folyamatnak úgy kell alakulnia, hogy az emberiség átképzése folytán az egész tükörszféra-jelenség fölöslegessé váljon, melynek az lesz a következménye, hogy önmagát oszlatja majd fel.

Meg kell gondolniuk, hogy a tükörszféra minden mai lakója és fejlődése aránylag nagyon rövid idő alatt igen súlyos szükségbe kerül, mert a bejelentett folyamatok már réges-régen elkezdődtek. Belátható tehát, hogy bolygónknak eme szféráiban milyen drámai folyamatok fognak kifejlődni, sőt, elmondhatjuk, hogy ezek a folyamatok már most a kialakulás állapotában vannak.

Az erősödő Vízöntő-sugárzások és a velük összefüggő légköri változások mindenekelőtt a Föld éteri területeire helyezik a hangsúlyt. Ha az ember – mint tömeg – fajteste a jelenlegi minőségében, jelenlegi állapotában maradna, akkor tömeges őrület törne ki.

Akkor a fokozódó éterbefolyások, melyekre az emberek nagyon érzékenyek lesznek, a legnagyobb bajt okoznák. Ezért arra kell felkészülnünk – ezt közölnünk kell Önökkel –, hogy az érzékenyebb emberek beárnyékolások, vagy legalábbis nem kívánatos befolyások alá kerülnek. Nagyon reméljük, hogy Önök ezt el tudják képzelni.

Ezért – most még egyszer figyelmeztetjük Önöket – rendkívüli módon kell ügyelniük az életmódjukra, és az Egyetemes Szerzet munkájának egyre közelítő jeleire.

Az Egyetemes Szerzet az alulról kifejlődő átképző, nevelő folyamatoknak megfelelően az éteri területeket is megtisztítja, és semlegesíti a tükörszférát. Ez a tevékenység – ezt megpróbáltuk érthetővé tenni – abszolút hozzátartozik a fejlődéshez.

Emiatt pedig sok tükörszféralény, nagy szükségében, megpróbál majd azokba a lényekbe kapaszkodni, akik most a Földön élnek. Azt tanácsoljuk Önöknek, hogy taszítsanak el maguktól minden veszélyt azzal, hogy pozitívan és a lehető legerősebben a Rózsakereszt Élő Szerzetére irányulnak, atyánknak és testvérünknek, Christian Rosenkreuznak erre a hatalmas éteri testére.

Lehetséges, hogy a Világosság Szerzetének tagjai valamiképpen meg akarnak majd nyilatkozni Önöknek. De figyeljenek jól és jegyezzék meg: a Szerzet tagjai, bárhogyan is jelennek meg a közeli vagy a távoli jövőben, fellépésüket mindig az Élő Rózsakereszt jelével kísérik. Soha sem tesznek hízelgő megjegyzéseket az Önök énlényének nézeteivel kapcsolatban, vagyis soha nem kenegetik hájjal Önöket, és nem állítják Önöket olyan pódiumra, ahol nincs helyük.

Mert  mi  mindannyian  –  egyelőre  legalábbis – halandó emberek vagyunk. Mert mindannyian zarándokok vagyunk, akiknek még fáradságosan, botladozva kell átvonulnunk a megszabadító életbe. Semmiképpen se gondolják, hogy akár csak egyetlen egy is van a zarándokok között, aki felemelt fejjel, büszkén és éntudatosan, mellét verve járhatná be ezt az utat! Jegyezzék meg – mert ez is fontos jel – hogy a tükörszféralények mindig csak az Önök énjén keresztül, az „én” segítségével léphetnek kapcsolatba Önökkel, és mindig hízelegni próbálnak.

A Rózsakereszt szerzetesei ezt soha sem teszik. Ők mindig, kivétel nélkül a tanulói feladatukkal, a Nagy Mű szolgálatával szembesítik Önöket.

Így egyrészt egy erős, vadonatúj kísérlet kibontakozásának lehetünk tanúi, amely az egész emberiség megmentésére irányul. Másrészt pedig igen intenzív fáradozást látunk, hogy mindenki, aki a Nagy Célra előkészült, segítséget kapasson. Megértik tehát, hogy Önök, mint a modern Szellemi Iskola tanulói, milyen nagyszerű és óriási előjogban részesülnek azáltal, hogy most mindezt előre közlik Önökkel, s megkísérlik Önöket úttörőkké, élen járókká tenni; olyan emberekké, akik erős karokkal másokat, a gyengébbeket támogathatják, sőt, magukkal is vihetik, mert az embereknek villámgyorsan kell majd megváltozniuk.

Képzeljék el, hogy figyelmüket egy életen át a vízszintes síkra irányították, hogy idejüket mindezidáig folytonosan üzleti dolgaikra vagy tanulmányaikra fordították. Milyen óriási változást, mekkora megfordulást kell majd elvégezniük, ha fentről meghallják a hangot, s Istentől kapott feladatuknak kell szentelniük magukat! Ha megadatik nekünk, reméljük, hogy még sokat elmondhatunk Önöknek, különösen azokról a hatalmasan kibontakozó eseményekről, melyek felé a világ siet.

Azt is reméljük és azért esedezünk, hogy ezzel a második Vízöntő-konferenciával elérjük a kitűzött célt: hogy valamelyest teljesíthettük a Szerzettől kapott feladatot, s az Önök szemét megnyithattuk az eljövendő dolgok iránt. Azt is reméljük – habár erre senkit sem kényszeríthetünk –, hogy készek velünk jönni, és belátják, hogy az Apokalipszis napjai és órái nagyon közel kerültek hozzánk.

Ami most következik, az nem több és nem kevesebb, mint a Jelenések Könyvében említett ezer éves uralkodás. Akinek van füle, az hallja, hogy mit mond a Hétszellem a gyülekezetnek! Aki hall, és ennek megfelelően cselekszik, az az eljövendő kibontakozásban – mely természetesen nagy változásokat jelent – nem károsul majd.

Erről most végezetül, Isten megbízásából, a Szerzet megbízásából, biztosíthatjuk Önöket.

 

Epilógus

 

A Jelenések Könyvének 5. részéből olvasunk:

A Bárány megkapja a lepecsételt könyvet.

 

„És láték annak jobbkezében, aki a királyiszékben üle, egy könyvet, amely be volt írva belől és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel. És láték egy erős angyalt, aki nagy szóval kiálta: Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit? És senki, sem mennyen, sem földön sem föld alatt, nem tudta a könyvet felnyitni, sem ránézni. Én azért igen sírok vala, hogy senki nem találtaték méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem:

És egy a Vének közül azt mondja nekem: Ne sírj: Íme győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétjét.”

„És amikor a Bárány átvette a könyvet, látok, és sok angyal hangját is hallom a királyiszék körül, a lelkes állatok és a Vének körül. És nagy hangon énekelnek új éneket, mondván: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást.”

Ámen, igen Ámen.

 

200. Templomének

 

Ó nézd, mint az ösvény

magasra vezet!

Ha bátor a vándor, nem tétováz,

akkor a hegyi út biztos

győzelemhez vezet.

 

Mivel új korszak jött:

a Világosság,

új törekvésünkkel,

egész életünket

a Gnózisnak szentelni

kötelességünk már.

 

Akkor csúcsra ér a

fényesség-szentély.

 

Három körben hallja:

szabadság ragyog ma!

És transzfigurálva

meg is fordul a lény.

 

Záró ima

 

Abban reménykedünk és azért imádkozunk, hogy Christian Rosenkreuz éteri sugárterében mindig találkozhassunk.

Ámen.