Leírás
“Tiánai Apollós egyike volt a szellem nagyjainak. Időszámításunk kezdetén az egyetemes Gnózis számos munkása jelent meg a kor nagy műveltséget és kultúrát hordozó területein, a régi világtenger körül fekvő országokban. Jézus, az Úr is egyike volt ezeknek. Az Atya hét fiának beavatott csoportját alkották, vagy más néven ők voltak az „özvegy fiai”, a lélekemberiség küldöttei. Így világos számunkra, hogy Tiánai Apollós, mint testvérei is egy keresztutat járt be, a szenvedés és az áldozat útját, melyet saját szívének vére jelölt ki. Gnosztikus gyermekei szerették őt, a dialektikus természetrend szolgálói pedig üldözték. A dolgoknak ez a fele olyannyira ismert, hogy ebbe nem is szeretnénk jobban belemerülni.
Szeretnénk, ha nagy alakja megjelenhetne szellemi szemeink előtt, és megszabadíthatnánk őt az évszázadok során rárakódott portól, káprázattól és árulástól. Szeretnénk az Atyának ezt a fiát, ezt az isteni küldöttet úgy megmutatni Önnek, amilyen a valóságban volt. Mert Isten fiainak nagy, egyetemes köre az utóbbi időben újra nagy munkába kezdett. Ezért kell Tiánai Apollóst is újra az igazság fényébe állítani.”
“Ebben a könyvben Tiánai Apollós Nuktemeronjáról fogunk beszélni. Ezt a címet úgy szeretnénk lefordítani, hogy „Isten nappala, amely a sötétségben világít”, vagy „Az Isten, aki a mikrokozmoszunkba van bebörtönözve”. Ez a nap tizenkét órára vagy fokra van felosztva, és minden óra egy konkrét utasítást tartalmaz, hogy milyen módon lehet Isten világos nappalát megvalósítani. Ez a módszer út a tökéletes megszabaduláshoz.”
(Idézetek a könyv Előszavából)
