Leírás
“Jakob Böhme történelmi szempontból korának igaz gyermeke. A 17. század első negyedében Isten mélységének ezen áldott látója pánszófikusnak számított, akikhez egyébként a rózsakereszteseket és Paracelsus követőit is sorolták. Böhme gondolatvilágát azonban akkoriban csak kéziratainak másolataiból lehetett megismerni, melyet tanítványai nagy szorgalommal készítettek, hogy isteni megnyilatkozásaiból semmi se menjen veszendőbe. (…)
Az Eltörött a hajcsár botja című könyv Böhme néhány művének pozitív és bátorító gondolatait összefoglaló antológiája: Az ember háromszoros életéről (1620) és a Negyven kérdés a lélekről (1620) című könyvekből. Ezt a negyven kérdést válaszolta meg Böhme 1620-ban jóval idősebb és tanultabb barátjának, Dr. Balthasar Walter kabbalistának és alkimistának. A könyv előszavában ezt írja: „Csak azért, hogy válaszolhassak nektek, akik szeretnétek megtapasztalni szívetek gondolatait, komoly keresését és vágyakozását, mivel nékem megadatott… s aztán, ha oly hevesen kerestek, akkor e megtalálás okai ti vagytok, mivel Isten a titkait eszközökkel, és azok nélkül is megmutatja. Hogy senki se dicsekedjen, gyakran nagyon egyszerű embereken keresztül szól, így felismerhető, hogy a válasz az Ő kezéből származik. Így legyen megválaszolva néktek, nem a külső értelem, hanem a felismerés szelleme szerint.”
Ez a könyvecske nagyon tanulságos keresztmetszete Böhme emberről és Istenről való gondolkodásának. (…)
J. L. G. De Hartog-Meyjes (1882-1961) ezt a kis könyvecskét 1909-ben állította össze beteg embertársaiért. Eközben a sorok között mindig más, a betegség még súlyosabb formáira mutat, vagyis a lélek betegségére, amely minden természetben született embert fogva tart. (…)”
Részletek az Előszóból
