Lehet-e járni a szellemi utat „egyedül”?
Sok kereső néz szembe ezzel a kérdéssel, amikor találkozik olyan közösségekkel, ahol a közös irányulás valamilyen fontos része a szellemi útnak.
A szellemi út során azonban kiderül, hogy nincs és nem is lehet elválasztottság, ezért valójában akkor sem „egyedül” járjuk az utunkat, amikor azt hisszük, és a magányos ösvény érzete csupán a létezésünk bizonyos szakasza. Ami természetesen hosszúra is nyúlhat…
Ez a kérdés évtizedekkel ezelőtt is fontos volt,
de különösen jelentőssé vált azáltal,
hogy mindennemű valódi szellemi közvetítő funkció szerepe gyengül a világban,még akkor is,
ha a szellemtől eltántorítani kívánó erők mindent megtesznek, hogy közvetítőként bejelentkezzenek közénk és a valóság közé.
Ugyanakkor egyre hangsúlyosabb a belső, a saját utak önálló megélése,
a napi meditáció és kontempláció szükségessége.
Összességében tehát időszerűbb az önautoritás és a belső szabadság, mint a közvetítés.
Az egyéni utunk azonban elválaszthatatlan attól, amit adni tudunk.
A szabadság a szellemben azt is jelenti,
hogy fontosabbá válik, amit adni tudunk, mint amit kapunk.
Amikor egy szellemi közösség élő testének burka,
a közvetítő mező szerepe gyengül, és végül eltűnik,
központi kérdéssé válik,
hogy az Élő Test milyen eleven szellemi értékeket hordoz és adhat a világnak,
és mi egyénileg mit tehetünk ennek érdekében.
Ennek az a feltétele, hogy képesek legyünk megkülönböztetni a közvetítő mezőt az Élő Testtől,
és eleven belső kapcsolat alakuljon ki élő lelkünk és az Élő Test között.
Ebben akadállyá válik, ha egyenirányított gondolatok, érzelmek, szokások,
megújulni képtelen áramlatok erősödnek a közvetítő térben.
Amint öncélúvá válik, akkor már nem a valóságot közvetíti.
Ezért a cél éppen az, hogy minél kevésbé függjünk a közvetítési funkciótól.
Viszont a megerősödött, autonóm lélek jótékony, erősítő,
visszatápláló erővel bír az Élő Testben,
ami által folyamatos segítség áramolhat úgy a közösségbe,
mint a közösségen kívüli terekbe.
Emiatt lényegében soha nem lesz okafogyott az élő testek közössége.
Az Élő Testben, tehát egy olyan közösség szellemi testében,
mely kapcsolatot tart a valóság eszenciájával,
olyan egyetemes, a földi-anyagi dimenziókon és formalitásokon messze túlmutató együttműködési mintázatok épülnek ki,
ami tulajdonképpen egy magasabb emberi közösség prototípusa.
Az Élő Test mintát képezhet az egyetemes valóság szabadságában élő valamennyi teremtmény közös életterületének, egy új Földnek.
A Szellemi Iskola 100 éves jubileumára készült egy szobor a Renova konferenciahely számára:
Ez a szobor a Föld-kozmosz és emberiség Élő Test vízióját jeleníti meg.
Az egész emberiség egy ilyen hatalmas Élő Testté válik,
mert az Univerzum szeretet-törvénye szerint nincs elválasztottság,
csak együttműködés!
A kérdés immáron így hangzik:
Lehetséges-e olyan szerveződés,
melyben az egyén a saját útját járva úgy tagozódik be a közösségbe,
hogy ezáltal olyan erők ébrednek,
melyben az egyén adottságai és talentumai a legteljesebb mértékben kibontakozhatnak,
és amely kölcsönhatásban az egész közösség részesedik?
Ahol az autonómia és együttműködés nem kizárja, hanem erősítheti egymást!
Micsoda nagyszerű távlatok rejlenek ebben a ma keresői és a mi új tájékozódásunk számára is!
Megnyílt egy tér, egy szabad tér, és van egy vákuum.
Mi lehetünk a változások kezdeményezői, résztvevői, alakítói.
Élő sejtté válhatunk abban a testben, amiben a nagy változás végbemegy.
Ez nem lehet felülről vezényelt folyamat,
hanem a megértésünk és átélésünk viszi végbe, és az alulról feláramló erőink keringése.
Ehhez szükség van arra, hogy a szellemkapcsolatot egyénileg is létre tudjuk hozni.
Ezen az alapon tudunk például kisebb csoportokban az új megteremtésén együtt dolgozni,
és ezeken a kis csoportmunkákon is alapulhat az egész Élő Test felemelkedése egy teljesen új dimenzióba.
Ezt a közös munkát keressük, Barátaink.
Ennek a keresésére szeretnénk hívni benneteket.
Ehhez szükségünk van egymásra, a különbözőségeinkkel együtt.
A 100 éves jubileumi konferencia záró szavai következnek, amik 2024 augusztusában hangzottak el Hollandiában, Renovában:
“Kedves Barátaink!
Ez hát a terv, ez a jövő, ez a mi feladatunk!
A világítótorony olyan erődítmény,
amely a Világosság nyelvén mutatja az utat a sötétben.
A Fehér Templom olyan, mint egy élő világítótorony,
amelynek mágikus ereje egyre nagyobb és ragyogóbb lesz.
Egy Élő Test.
Így hát magunkat is ilyen hatalmas építménynek tekinthetjük.
Ennek a toronynak a belseje olyan hatalmasnak tűnik, akár az égboltozat…
A torony több ezer további toronyból áll, amelyek mindegyike különböző módon díszített.
Minden torony megőrzi egyéni mivoltát anélkül, hogy megzavarná az egységet.
Közepén egy különösen magas, tágas, arannyal díszített, páratlan szépségű torony áll.
És e toronyból megpillanthatjuk az Új Menny-Földet.
A toronyból áradó fény által látjuk,
hogy minden teremtmény természetének és lényegének megfelelően van elrendezve.
E sokaságban felfedezzük, hogyan válik minden egyszerűvé és világossá.
Ez a hely, ahol az ember Lélekké, a Lélek Szellemmé válik,
és a Fény feltárja műveit.”
Weboldalunkon további szellemi tartalmakat is olvashatsz:
Online megtekinthető, elolvasható szolgálatok
Szeretettel várunk programjainkon!
Korábbi kapcsolattartó leveleink tartalmát az alábbi oldalon olvashatod: