A beszédekben elhangzott szövegek forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók, idézhetők.
1. beszéd szövege
Kedves Barátaink,
az Iskola céljának keresése és átélése az elmúlt hónapokban sokféle inspirációt hozott. Minden egyéni inspiráció élteti a közös gondolati mezőnket, és a közös tér is inspirálhatja, erősítheti és mélyítheti az egyéni kapcsolódást.
Ahogy az ember mikrokozmosza az egyetemes kozmosz kicsiny mása, úgy az Élő Test is hasonlatos az ember mikrokozmoszához. Az Élő Testben új szellemi értékek jelennek meg, amikor tanulóként lépéseket teszünk az egység felé, saját mikrokozmoszunk és a kozmosz eredeti egysége felé. Az Élő Test híd a mikrokozmoszunk és a makrokozmosz között. A Szellem beáradásának befogadásában a saját mikrokozmoszunk is egyre önállóbbá válhat, ha a szellem-lélek egyre erősebben betölti benne a híd szerepét. Az Élő Testnek, mint hídnak ilyenkor továbbra is megmarad a közvetítő szerep, mégpedig egyre harmonikusabban és kétirányúan.
Az önmagunkon végzett belső munka által egyre többet tudunk mi is adni. Minél több tanuló válik egyre tudatosabbá abban, hogy a belső küzdelmeinek eredménye érték a világ számára, annál erősebbé válik az Élő Test közvetítő szerepe a mikrokozmosztól a makrokozmosz felé áradó önátadásban. Hálánk, szeretetünk és odaadásunk erejétől az Élő Test új szellemlélek-értékekkel töltődik fel, amiket összegyűjtve ki tud sugározni a világ számára.
A makrokozmosz és a mikrokozmosz között közvetítő kozmosz jött létre az isteni és az emberi világ határán, Isten és ember együttműködésével. A közvetítő kozmosz az Egyetemes Szerzet szellemteste. Ez a szellemtest hordozza az előttünk járó szellemi közösségek tapasztalatait.
Az Élő Test az Egyetemes Szerzet egy aktuális inkarnációja: egy éteri és asztrális test, mely a szellemtest besűrűsödésével jött létre. Az Élő Test az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának finomanyagi teste. Az Élő Testhez kapcsolódó emberek csoportjai alkotják a közvető kozmoszban inkarnáló fizikai testet.
A centrumoktól a munkacsoportokon át a munkaterület tanulói közösségéig ezek összessége egy nagy nemzetközi embercsoportot képez.
Egy mikrokozmosz és a közvetítő kozmosz közti alapvető különbség, hogy a mikrokozmoszt az isteni világ teremtette, a közvetítő kozmoszt, az Élő Testet viszont együtt teremtette az isteni világ szelleme és az emberek egy közössége. Mindkét teremtés egy folyamaton halad át. Ahogy fejlődési utat jár be a mikrokozmosz az egymást követő megtestesülések során, és fejlődik az egyes ember, úgy fejlődik az Élő Test és benne a csoport. Mindkét fejlődésben nagy szerepe van a tudatosulásnak. Tudni, és átélni, hogy mi ennek a fejlődésnek az értelme, jelentősége számunkra és a világ számára.
Ennek a tudatosításnak, átélésnek a lehetőségeit keressük.
A megvalósítás jegyében ma délután a három szolgálaton kívül egy új típusú templomszolgálatot szeretnénk bevezetni. Ezt a szolgálatot a magyar munkaterület vezetőségeinek csoportja tervezte meg, és szívtől-szívig templomszolgálatnak nevezte el. E templomszolgálatban az a legfontosabb, hogy a résztvevő tanulók a templomteret egymás mikrokozmoszait is érzékelve szolgálják.
Mit jelent egymás mikrokozmoszainak az érzékelése?
Mi a különbség a hagyományos templomszolgálatokhoz képest?
Az ismert folyamatban a pódiumi munka segítségével hívjuk fel az Egyetemes Szerzet által közvetített kozmikus Krisztuserőket, és a rózsakút segítségével közös fókuszt képezünk, melyen át mindaz, amit adni tudunk, kiáramolhat a világhoz és az emberiséghez. Tehát a befogadás és önmagunk átadása is személytelen, egyetemes belső tett. Az Élő Test munkájának kiteljesedéséhez erre a működésre és formára ezután is szükség lesz, és meghatározó marad.
Az első szívtől-szívig templomszolgálat ma délután lesz. A hagyományos három konferenciaszolgálat mellett kerül rá sor, a mostani és a ma esti szolgálat közé beillesztve.
A szívtől-szívig templomszolgálat tartalma, lényege és szellemi ideája az, hogy a szellemerők tanulótól tanulóig is áramoljanak, mikrokozmosztól mikrokozmoszig, a szív rózsájától a szív rózsájáig, és ebből emelkedjen fel a templomtérbe mindaz, amit a lélek és a szellem találkozásából adni tudunk. Ez a folyamat arra irányul, hogy a tudatosságunk és a szíverőink segítségével mikrokozmoszaink egymás szellemfényét tükrözve sokszorozzák meg mindazt, amit egyenként az Élő Testnek adni tudunk. Amikor a templomszolgálat folyamán a templomtér ereje túllép a templom anyagi falain, akkor magába fogadja azt a figyelmet is, amit egymásra fordítunk. A templom ereje minden szolgálaton túllép a fizikai falakon, és eléri az erre nyitott keresőket. Ez a szolgálat ehhez a folyamathoz egy új elemet fűz hozzá: az egymás szellemi lényében felébredő mikrokozmikus tudat erőit.
Tudatosítsuk egymás jelenlétét a templomtérben.
Emeljük a szívünkbe a társainkat, és éljük át, ahogy ők is az Élő Testhez kapcsolódnak, és így erősítsük a tudatát és megérzését annak, hogy egy testet képezünk a szellem számára.
Amikor egymás szellemi lényére figyelünk, akkor a mikrokozmoszainkban nyugvó Krisztus-erőt hívjuk fel.
Az emberiség számára a legjelentősebb kozmikus esemény volt Krisztus szellemének leszállása a föld mélyére, és a feltámadása mibennünk. Szívünk rózsája azóta Krisztus magját is hordozza.
Az Atyaerő a teremtés kezdete óta hat az ember lényének közepéből, és kibontakoztatja az emberi képességeket.
Az Atya szereteterejéből születő Fiú a szabadságunk ereje. A szabadságunkat mindenekelőtt az egymás felé fordulásunkban élhetjük át.
A Szent Szellem ereje hordozza mindazt, amit mi a szabadságunk által adni tudunk.
A szívtől-szívig templomszolgálat lényege, hogy Isten gyermekét ismerjük fel egymásban.
Most arról az új formáról szeretnénk szólni, amelyben ez az egymás felé fordulás valódi templomszolgálat lehet.
Kétféleképpen lehet ezt a templomszolgálatot végezni. Tehát egyidőben térben kétféleképpen lehetünk jelen. A két lehetőség közül mindenki maga választhat: az egyik lehetőség a templomban ülve végezni ezt a szolgálatot, a másik lehetőség egymásra figyelve csoportokban spirituális beszélgetést folytatni ezzel egyidejűleg a templomon kívül. Az egyik forma tehát templomi jelenlét, a másik forma pedig műhelyszolgálat-jelenlét. Mindkét formánál ugyanaz a szellemi tartalom áll a középpontban.
A templomi együttlét körülbelül félórás lesz. Úgy megyünk be a templomba, ahogy szoktunk. A templomi együttlét elején elhangzik egy rövid szöveg, utána 7 perc elmélyülés. Majd ezután lesz egy rövid zene, utána újabb 7 perc csend, megint zene, végül a templomi együttlét egy harmadszori elmélyüléssel zárul.
Eközben a műhelyszolgálatban résztvevők a Konferenciahely erre alkalmas helyein ugyanabban az időben kezdenek, ugyanannak a szövegnek a felolvasásával. Ezután úgy osztják meg egymással a szellemi impulzusaikat, hogy amiket mondanak, azok a templomi történéshez kapcsolódó inspirált gondolatok legyenek. A megosztás lehet kérdés, lehet válasz egy kérdésre, lehet egy új impulzus, tehát bármi, amivel a beszélő úgy tudja szolgálni ezt a műhelymunkát, hogy az ugyanúgy része lehessen a templomszolgálatnak, mint a templomtérben résztvevők csendes irányulása. A rövid megosztást a többiek befogadják magukba, és arra figyelnek, hogy milyen szellemi erők születnek a másik lényén keresztül a közös térben – hogyan nyilvánul meg a Fiú, az istengyermek szellemi ereje.
A műhelyszolgálatban szeretnénk az éber befelé irányulás alapján közösen annak közelében menni, hogy mit jelent a másik lényt befogadni, mit jelent úgy jelen lenni, megnyilvánulni és beszélni, mit jelent közösen egy olyan teret építeni, hogy azt az Élő Test szolgálataként élhessük meg.
Barátaink,
reméljük, hogy ebben a formában is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az Élő Testben a csoport egyre tudatosabbá váljon.
Új ég és új Föld teremtésének folyamatában haladunk együtt.
Csillagsorsra születtünk.
Eonok óta, megannyi inkarnáción át, sorsközösségeken át mikrokozmoszaink egy magasabb egységre hivatottak. A mikrokozmosztól a makrokozmoszig csoporttestek teremtésén és felemelésén át vezet az út.
Mit adhatunk mi egy közösségnek, ami ezen a csillagúton erőről erőre felfelé vezethet?
Földi-emberi tapasztalatokat!
Az utunk nem menekülés a Földről, hanem a Föld felemelése. A golgotai misztérium óta a segítség ehhez nem felülről jön, hanem a Föld szívéből, ahová a kozmikus Napszellem leszállt, és áthatotta minden ember rózsaszívét.
Ebből a középpontból ébreszti fel azt az indíttatást, hogy az emberek alulról képződő szellemi csoportokat képezzenek.
E földivé vált kozmikus Napszellem a különös működéséről ismerhető fel:
embert emberrel köt össze. Embert emberrel, embert közösséggel, közösséget egy új szellemtesttel, egy Élő Test szellemtestét más közösségekkel. A szellemi világba felemelkedett mikrokozmoszok közösségei pedig egyetemes szerzetláncot alkotnak, kozmikus testvériséget.
Így legyen!
2. beszéd szövege
A Szívtől-szívig templom- és műhelyszolgálat és a 2., elmélyítő szolgálat szövegét nem tesszük közzé.
3. beszéd szövege
Kedves Barátaink!
Első konferenciaszolgálatunkon szót ejtettünk az Élő Test hídjának közvetítő szerepéről. Arról is hallhattunk, miként tölti fel odaadásunk az Élő Testet új szellemlélek-értékekkel, amely így sugárzó erőtérré válik a világ számára.
Mit adhatunk mi az Élő Testnek, ha képesek vagyunk mi is csoportként élő láncot alkotva kapcsolódni a Szerzetlánchoz?
Mit adhatok én személyesen az Élő Testnek?
Hogyan tehetem élő sejtté lelkemet és szellememet az Élő Testben?
Mi az, amit én egyénileg e testnek adhatok, hogyan találhatom meg saját mikrokozmikus kincseimet, amit rám bíztak az emberiség születésének hajnalán?
Hogyan tisztíthatom meg mindattól, ami tisztátalan?
Minden nap ezt a kérdést hozza el. A szellemi Nap maga ülteti el szívemben ezt a kérdést minden éjjel, hogy a nappalomon e kérdés ereje kísérjen át.
Mit tehetek azokért, akikkel a sors összeköt?
Mit tehetek azokért a közösségekért, amelyekben aktív vagyok?
Hogyan járulhat hozzá egy-egy egyszerű földi tett, a munkám, a küzdelmeim, a szeretetem egy új szellemi Nap eljöveteléért?
Mit tehetek az Élő Testért, most, itt e templomtérben?
Mit tehetek érte, amikor a templomból kilépek, és a testvéreimmel találkozom?
Fel akarom ismerni, hogy amikor csendben állok vagy ülök melletted, akkor együtt vagyunk egy felszentelt térben.
Fel akarom ismerni, hogy a következő lépésem, tettem összeköt azzal, akihez vezet.
Fel akarom ismerni, hogy a következő beszélgetésben hogyan születhet meg valami, amit a testvéremmel együtt az Élő Testnek adhatunk.
Ebben a szellemben akarok közös tetteket végrehajtani.
Milyen tettek lehetnek ezek?
Milyen közös terveket hozhatunk létre, ami a lelkesedés lángjait fényhálóvá szővi, nappalokon és éjjeleken át, és új szellemi történetet ír az Élő Test életébe, sorsába, emberi tettekből kibontakozó csillagútjába?
Barátaink,
arra szeretnénk egymást bátorítani, hogy hozzunk létre ezen az alapon munkacsoportokat. Akár kezdeményezőként, akár csatlakozóként, akár csendes nyugalomból megnyilvánulást keresve, akár tüzes lelkesedésből kiindulva, arra törekedve, hogy befogadható, elfogadható legyen, amit adni tudunk, keressük meg azokat, akikkel dolgunk van, akikkel együtt valamit adhatunk.
Lehet ez új lendület arra, amit eddig is tettünk. A stábban, az ifjúsági műben, a nyilvánossági munkában vagy az Iskola bármely munkaterületén.
Lehet ez akár egy új kapcsolódás az Iskola eddig számunkra ismeretlen munkacsoportjához.
Lehet teljesen új munkaköröket alakítani teljesen új feladatok szabad megragadásával.
Előkészíthetünk együtt centrumszolgálatokat vagy akár konferenciaszolgálatokat.
Kezdeményezhetünk akár új programokat a centrumban.
Kezdeményezhetünk új találkozási formákat szellemi keresőkkel.
Kereshetünk alkalmat a találkozásra a mi csoportjaink és más szellemi csoportok között.
Egymás inspiráló jelenlétének egy közös feladat lehet az alapja. Egy feladat, ami régebb óta vár ránk, mint, hogy megtaláltuk, régebb óta, mint megszülettünk. Valami, amit közösen tudunk adni, teremteni, alkotni. Lehet ez művészi, tudományos vagy szociális tevékenység is.
Felfedezhetünk olyan munkaterületeket, olyan témákat, olyan találkozási formákat, amelyek eddig nem is léteztek, mert mi teremtjük őket, éppen most.
Kedves Barátaink, hadd ismételjük meg.
A mi utunk nem elmenekülés a Földről – a mi munkánk a Föld felemelése. A golgotai misztérium, Krisztus földi inkarnációja óta ehhez a munkához a szellemi világ támasza már nem felülről, hanem a Föld szívéből érkezik, onnan, ahová a kozmikus Napszellem leszállt. Ezért Naptemplom ma bárhol épülhet, ahol emberek csoportja egy meghatározott szellemi vagy szociális cél érdekében tudatos munkát végez.
Mit jelent egy meghatározott szellemi vagy szociális cél érdekében tudatos munkát végezni?
Megismerést jelent, a másikban élő Krisztus megismerését. Olyan csoportmunkáról beszélünk tehát, mely vagy egy mély, benső szükségletből születő szellemi kérdés kitartó kutatásán, vagy bármely, önmagunk odaadásában megnyilvánuló szociális tevékenységben, a másik ember individuális szellemi lényének megismerésén keresztül törekszik eljutni Krisztus felismeréséhez.
Minden ilyen megismerési-csoport fáradozása egy éteri tér-alkotó munka, itt, az anyagban. Ez az autonóm emberek szabad akaratimpulzusból született tudatos csoportmunka egy megismerő éter-közösség, a jövő számára épülő Naptemplom: a Föld és az ember transzmutált éterterének fundamentuma.
Hogyan kezdjünk hozzá a kereséshez?
A belső csendből kiindulva, a lélek hangját követve. A válasz jöhet belülről vagy kívülről is.
Ahányan vagyunk, annyiféle indíttatással rendelkezünk, mégis vannak közös pontjaink. Sokkal több a közös, mint sejtenénk. A csendben keresve olyan forrást találhatunk, mely egy bizonyos irányba vezet.
Lehet, hogy sokáig kell várni, küzdeni érte. Nem baj, sokszor egyszerűen türelemre és tisztulásra van szükség.
Az is lehet, hogy a lélek áramlata úgy lobban fel, hogy érezzük, csendesíteni kell, mielőtt valamit kezdeményezünk. Aztán felállunk, elindulunk.
Lehet, hogy születik egy elképzelésünk, amihez társakat keresünk.
Vagy csatlakozunk egy alakuló csoporthoz, vagy csak figyelünk, megvizsgáljuk a belső rezdülést azzal, amit tapasztalunk.
Lehet, hogy továbbállunk, érezzük, hogy mást keresünk.
Egyszer csak valaki megszólít.
Valaki kérdez.
Egy hang, egy pillantás a válasz a kérdésünkre.
Tudnunk kell hallgatni a lélek hangjára, és tudnunk kell igent és nemet is mondanunk.
Az odaadás az egyetlen szabály, a szabadság az egyetlen törvény.
A szabadság azonban sohasem korlátozza más szabadságát. Előbbre való a másik szabadságára ügyelni, mint a sajátunkéra. Azonban a másik szabadsága is csak akkor valódi, ha nem erőltet, nem korlátoz se minket, se másokat. Az igazi szabadság nem zavarja a másik ember lényét. A szabadság inspirál, befogad, átél, és elenged.
Keressük egymás inspiráló jelenlétének alapját egy közös feladatban!
A spontán kialakuló beszélgetőcsoportokban, megszületik majd, mit tehetünk és hogyan.
A csoport egyben mérlege is minden ötletnek és akaratnak. Ha egy csoportban megszületik egy közös elhatározás, és találunk rá kivitelező akaratot és képességet, akkor az meg fogja találni az útját.
Az önszerveződéshez szükség lesz néhány szempontot figyelembe vennünk. Például milyen csoporttevékenység az, ami az Élő testet valóban támogatja, és erősíti?
Hogyan kezdeményezhet csoportot, aki szeretne?
Mikor és hogyan lehet egy-egy ilyen önszerveződő csoporthoz kapcsolódni, akár kezdetben, akár később, attól függően, hogy egy-egy csoportmunka jellegét mi támogatja jobban?
Hogyan lehet nagyobb körben közkincsé tenni, ami egy kis csoportban kialakul?
Hogyan tud egy csoport az ilyen kérdésekben dönteni?
És mindenekelőtt, kinek mi a szabadsága, és mi a felelőssége ezekben a csoportképző folyamatokban?
Az elkövetkező hónapokban a műhelymunkák során szeretnénk ezekkel a kérdésekkel is foglalkozni a mindenkori konferencia témája mellett. A konferenciatémák a továbbiakban önálló témák lesznek, amelyről az adott konferencia három konferenciaszolgálata szól, függetlenül attól, ami emellett párhuzamosan a műhelymunkák során a kis csoportmunkákban kialakul.
Ezen a konferencián magokat akartunk elültetni, amelyből egyéni és csoportszándékok születhetnek. Amint megszületik az indíttatás egymást inspirálni, és egymás inspirációit befogadni, megtalálhatja a közös medret minden tett, amit egymásért tenni akarunk. Lehet, hogy hónapokig tart, míg kialakul valami. Talán évekig. Vagy éppen ma kerül napvilágra, amit évek óta keresünk.
Minden, ami kibontakozik, és minden, ami hiányzik, minden, ami a külvilágból elér vagy akadályoz, alapanyaga lehet az elmélyüléseinknek. Megfigyelni, és megtisztítani az indítékainkat. Újra és újra megkeresni a forrást, követni az áramlást, és mint gyermek, köveket kivenni és betenni az áramlás útjába, hogy gyorsabban haladjon, vagy éppen kis sziget, öböl jöjjön létre, amit másoknak is megmutathatunk.
A napfényben csillogó kövekből minden éjjel új csillag születik mikrokozmoszunk egén. Minden csillag közt középen a közös értelem fénye ragyog.
Barátaink,
kövessük Betlehem csillagát!
Így legyen!