A beszédekben elhangzott szövegek forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók, idézhetők.
1. beszéd szövege
Testvérek,
örömmel találkozunk e templom szent terében. Eltölt minket az ereje, megérint, hív, inspirál.
Mi az, ami itt jelen van?
Mi a forrása?
Mi a hatása?
Az ember egyszerre keresi a hatás kiindulópontját önmagában és mindabban, amit érzékszervileg, lelkével és szellemével befogad.
A templom közepe a szökőkút. Az élő vizet megjelenítő kút vize három sugárban árad szét. A három sugár által megjelenített erők élő képét hordozza a pelikán három fiókája is a templom előterében. A pelikán saját vérével táplálja három fiókáját.
Víz és vér: a víz a tiszta, eredeti Szellem, és a vér az emberi akaratban elmerülő, és onnan feltámadó isteni akarat. Minden, amit megsejthet és megérthet az ember az isteni érintésből, a teljességnek szikrája csupán.
A végtelen szeretet áldozata, hogy minden ember szívének terébe költözik, vágyaink és korlátozott elképzeléseink által szorongatva. A mi lényünkbe akar eltemettetni, és onnan feltámadni, három sugárban: a gondolatainkban, az érzéseinkben és az akaratunkban.
A Szellem önmagát ajándékozza oda a fiókáinak.
Miért?
Azért, hogy a gondolataink a Szellem gondolataivá váljanak, érzéseink a Szellem érzéseivé, és akaratunk a Szellem akaratává. A Szellem így áthatja a lelket, és a szellemlélek a testet. Az ilyen emberi gondolatok, érzések és akarat egy közös középpontot, közös célt keresnek. Ez egy szellemi közösség kiindulópontja.
Hogyan adhatjuk tovább, amit kaptunk?
Egy szellemi iskola a szellemi odaadás és ajándékozás Iskolája.
Nincsenek kész válaszaink arra, hogy mit adhatunk és hogyan. Ezt tanuljuk itt mindannyian. Templomunk ennek a tanulásnak a tere. A tananyag nem az, ami elhangzik, hanem az életünk. Tanítónk nem valami elöljáró, aki közvetíti a tant, hanem Szellemi Iskolánk eleven lénye, az Élő test.
Honnan származik az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának Élő teste, és mi a szerepe az egyén, a közösség és a világ számára?
E beszéd további részében azzal foglalkozunk, hogy miként jött létre ez az Élő test.
A következő templomi együttlétünk fókusza pedig az lesz, hogy mit lehet egy ilyen Élő testtel kezdeni. Milyen kincseket adhat egy ilyen közösség, mint a miénk, és hogyan adhatja át szellemi kincseit az embereknek és a világnak.
Amikor az Élő Test megszületésével és kialakulásával foglalkozunk, akkor ezt felfoghatjuk úgy is, hogy mintát kapunk a mi jövőbeli feladatunkról.
Az önfeláldozás ősmintája az isteni teremtésben rejlik. A teremtésnek a közönséges értelem számára felfoghatatlan aktusa a szellemi világban több szinten is megismétlődik. Az élő gondolkodás számára megközelíthető szint egy Szellemi Iskola születése. Szellemi Iskolák az emberiség születésének és útjának kezdete óta jelennek meg a Földön. Kezdetben az emberfokot korábbi földkorszakokban elért, előrehaladott szellemi lények ereszkedtek le az anyagba, és vezették az emberiség diaszpóráit. Segítettek kifejleszteni a misztériumközpontokban azokat az emberi képességeket, amelyekre abban a fázisan szükség volt. Manu, aki később Mániként jelent meg, Zarathusztra, Szkítiánosz, Buddha és sok más ismert, vagy kevésbé ismert előrehaladott mester korszakokon át újra és újra megjelentek. Ott voltak minden kultúra megalapításánál, minden nép szellemi vezetőiként, vallásalapítókként, és a vallásokból kiemelkedő ezoterikus szellemi közösségek alapítóiként.
Emberiségkorszakokat átívelő folyamat volt ez. Az emberek inkarnációra kapcsolódtak e misztériumokhoz, különböző módon. inkarnációról Akár közelről, akár távolról, akár odaadóan, akár elutasítóan, a saját életvitelük és törekvéseik alapján a saját sorsukat az emberiség népeinek sorsához fűzték. Beavató közösségek jöttek létre, és egyre több ember kapcsolódott egyre magasabb szellemi szinten az egész emberiséget az isteni eredetéhez vezető törekvésekhez. Ezeknek a szellemi közösségeknek a tevékenysége egyre több maradandó nyomot hagyott mind az anyagi világban, az emberi kultúrákban, mind a szellemi világban.
Minden tapasztalat, amit az ember megszerez egy szellemi úton, és minden tett, amit belevés az anyagba, a lélek által a Szellembe felemelt múlhatatlan kinccsé válik. A szellemi világban minden tapasztalat közös. A szellemi Föld emlékezetében a Szellemhez felemelkedő lelkek tapasztalatai nem múlnak el, hanem örökké elevenek.
Egy-egy szellemi közösség beavatottjainak szellemi kincsei egy-egy láncszemet képeznek. A szellemi világba felemelkedő szerzetek így Szerzetláncot hoztak létre. Ehhez a lánchoz kapcsolódtak az esszénusok, a manicheusok, a bogomilok, a johanniták, a templomosok, a katárok és a rózsakeresztesek is.
Az Egyetemes Szerzetláncnak a fénykincsei egyetemes testet alkotnak. Amikor a Földön a Szellemre vágyó lelkek olyan közösséget hoznak létre, amely az embereket és a Földet szolgálni akarja, és ez a vágy elég erős és tiszta, akkor a Szerzetlánc erőtere leereszkedik ebbe a közösségbe. A Hétszellem az emberi lelkekkel együtt Élő testet hoz a világra.
Egy Szellemi Iskolát is törekvő emberek hoznak létre. Az alapítók olyan emberek, akik egy korábbi életükben elnyerték koruk misztériumainak beavatását, és az Egyetemes Szerzet küldötteiként inkarnálnak újra. Olyan embereket keresnek, akik különös módon keresik a szellemkapcsolatot. Számtalan korábbi tapasztalatuk alapján mélyen belátják, hogy a szellemkapcsolatnak nem lehet önzés az alapja.
Az ilyen ember tenni akar másokért és a világért, és az alapvető kérdése a hogyan: hogyan szolgálhatok?
Hogyan segíhetek, és hogyan kerülhetek olyan helyzetbe, olyan szellemi, lelki és testi állapotba, mely erre alkalmassá tesz?
Ez a kiolthatatlan vágy egy szellemi közösségben olyan erővé növekedhet, mely felemelkedve a legmagasabb szellemi magasságokba, az Egyetemes Testvériséget válaszra készteti. Így minden Szellemi Iskola fejlődésében eljöhet az a pont, amikor a Szerzetlánc teste beleereszkedik, és így Élő testet alkot. Ekkor a Szellemi Iskola szervezetén belül misztériumiskola jön létre, amely körül a hierarchikus szervezet minden formai megjelenésével csupán a külső burkot képezi, és amely ugyanúgy mulandó, mint az emberek személyisége.
Egy ilyen Élő test tehát az ég és a föld találkozásával jön létre. Az öröklét Szelleme először körbeöleli a közösséget, és a Szent Szellem impulzusait és bölcsességkincseit közvetíti, áramoltatja a közösség tagjaihoz. A Szellem érintése így olyan elementáris erejű lehet, ami minden lélek számára lehetővé teszi a szellemkapcsolatot, bármilyen nehéz terheket is cipel és bármilyen nehéz körülmények közt él is.
Az Élő testbe beárad minden előző szerzet tapasztalati kincse, és e testen keresztül utat talál minden kereső szívéhez. Hasonlatosan ahhoz, ahogy a vér eljuttatja az éltető erőket minden sejthez. Így eteti a Pelikán a fiókáit.
Az Élő test tagjainak háromszoros lényét átjárják a Szellem erői: a gondolkodásban teret kap az isteni bölcsesség, az érzésben teret kap az isteni szeretet, és az akaratban teret kap az isteni bátorság és tetterő. Az Élő test ebben a folyamatban úgy hat, mint egy lencse, amely összegyűjti a Nap fényét, és egy pontra koncentrálva tüzet szít. Ez a pont az emberek szívének szellemi központja, a lélekben nyugvó szellemmag, melyből egy teljesen új Lélek támadhat fel. Az új Lélek erővonalai egy rózsa szirmaihoz hasonlóan bontakoznak ki a szellemmagból.
Amint a Szellem így az egyes emberek szívéből kiindulva fokozatosan áthatja az emberek lényének egészét, a kis világát, a mikrokozmoszát, akkor a közösséget addig kívülről beburkoló közvetítő Szellem beköltözik a közösség lényébe, bentlakóvá válik, és a test megelevenedik. Miként a magzat az anya méhében az ember szellemi lényének érintésére megmozdul, hasonlóan költözik be a Szellem egy közösség testébe.
És ezt követően mikor születik meg az Élő test?
Hogyan jön világra?
Ki az apja és az anyja?
E misztérium fátylait a következő szolgálaton fogjuk fellebbenteni. Elöljáróban Hermész Triszmegisztosz Smaragdtáblájának sorait idézzük. Segíthet a felkészülésben, ha e sorok értelmét kutatjuk akár egyéni elmélyüléseinkben, akár a csoportbeszélgetésekben is.
„Való, hazugság nélküli, biztos és igaz.
Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van,
és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van,
hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.
Ahogy minden dolog az egyből származik,
az egyetlen gondolatból,
a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.
Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.
Ő a théleszma, az egész világ nemzője.
Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.
Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.
A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll,
a felső és az alsó erőket magába szívja.
Az uralmat az egész világ fölött így nyered el.
E perctől fogva előled minden sötétség kitér.
Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.
A világot így teremtették.
Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.
Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak,
mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.
Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.”
Így legyen.
2. beszéd szövege
Kedves Barátaink,
az előző beszéd végén a következő kérdések hangzottak el:
Hogyan jön világra az Élő test?
És ki az anyja és az apja?
Az Élő test megelevenedését ahhoz az eseményhez hasonlítottuk, amikor a magzat megmozdul az anya méhében a 18. hét környékén. Ekkor válik a mikrokozmosz szellemmagja a fizikai test mozgatóerejévé, amit addig éteri és asztrális erőivel körbevett, és alakított.
Ahogy az ember mikrokozmosza a makrokozmosz kicsinyített mása, hasonlóan az Élő test a mikrokozmoszok egy csoportjának a közös kozmosza.
Milyen mikrokozmoszok képeznek egy ilyen csoportot?
Miért éppen mi vagyunk itt ebben a templomban?
Jobbak lennénk, mint mások? Szellemileg előrehaladottabbak?
E tekintetben Nagymestereink válasza kiábrándító lehet: Szellemi Iskolánk tanulói olyan emberek, akik elérték a bukás legmélyebb pontját, és innen vágynak visszafordulni az eredeti isteni hazájukba. Közös sorsunk fűzött össze minket. A sors erői azonban nem vakok, hanem a szellemi világ isteni hierarchiáinak bölcs képviselői.
Sokan számoltunk be arról, hogy amikor az Iskolát megtaláltuk, úgy éreztük, hogy hazaérkeztünk. Egyszerűen itt a helyünk, ez a szellemi-lelki otthonunk. Ez a helyzet, Barátaink, a Szellem által már megérintett magzat helyzete az anyaméhben. Az Élő test ebben a tapasztalásban már megelevenedett, de még a születésre készül.
Az új lélek születése az a pillanat, amikor a meleg szellemi otthon érzetét felváltja egy totálisan új tapasztalat: napvilágra jöttem! Ez egy felébredés, találkozás a szellemi Nappal a fizikai létben.
„Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.” – hangzik a smaragdtábla szövegében.
A Szellem Napja az új lélek atyja.
A Nap kívülről világít ránk és a Földre. Így van ez, mióta az eredeti Napföld testéből a Nap kivált. Erre szükség volt az emberiség szellemi fejlődéséhez, és erre szükségünk van ma is ahhoz, hogy önálló, szabad lényekként bontakozhassunk ki.
Az ősanyag Holdja az új lélek anyja.
Ez a tápláló szubsztancia, minden élet alapja és hordozója. A Föld és az emberiség fejlődésében volt egy szakasz, amikor a Hold is kivált a Föld testéből, és kívülről tükrözte vissza a Nap fényét a Földre, és tükrözi mindmáig.
Ami egykor kozmikusan lejátszódott, annak a mikrokozmoszban is végbe kell mennie. Ez az új lélek önállósulásának és növekedésének a kezdete. Ez a születés, ez a megvilágosodás az a pillanat, amikor a szellemi tudatosság, a szellemi szeretet és a szellemi akarat felébred az emberben. Amikor az elhívásból szándék születik. Akarunk valamit az életünkkel és a Szellemi Iskolával kezdeni. Vágyunk valami nagyon eleven, értelemmel áthatott lényegeset, alapvetőt, megrendítőt, felemelőt és kiáradót. Akarunk valamit, ami másoknak is adhat, ami másokat szolgálhat, úgy, ahogy a Szellem a szívünkbe írta a születésünk előtt, és most lerántja a leplet életünk értelméről.
Ez a szellemi születés az, amikor elkezdjük keresni a feladatunkat a Szellemi Iskolában, és elkezdjük kutatni magának a Szellemi Iskolának az aktuális feladatát, elhívását a világban.
Ez a szellemi születés az, amikor már többet jelent számunkra az Iskola, mint egy szellemi családot, amelyben otthon vagyunk. Amikor a Szellem Napjának erőit már nem csak önmagunkban keressük, hanem a csoportban is, és mindannyiunk fénykincseit fel akarjuk emelni az égig.
Ez a szellemi születés az, amikor a sors erőiben kutatjuk a Szellem szándékát, és minden eseményt szellemi történések tükreként vizsgálunk.
Ahogy a Hold erő mozgatják a tengerek és óceánok hatalmas víztömegeit, úgy hullámzik karmánkban mindaz, ami összeköt minket más emberekkel, családtagjainkkal, barátainkkal és ellenségeinkkel, emberi közösségeinkkel, a népünkkel és szellemi társainkkal.
Az Élő test születése az a pillanat, amikor a tanulók egy csoportja felébred a Szellemi Iskolában betöltött valódi hivatására. Történetileg az Iskola kozmoszában ez a szent pillanat a Grál közösségének megszületése volt.
Az Élő test születése ugyanakkor egy mikrokozmikus esemény is lehet. Ez nem automatikus, nem magától értetődő, hanem egy lehetőség. Nem azon múlik, hogy mikor léphet be valaki az Iskola Grál nézetébe. Lehet valaki hosszú évekig az Iskola Grál közösségének a tagja úgy, hogy nem él az ebben rejlő lehetőségekkel, és az új lélek magzati állapotban várja a felébredését. És lehetnek az éppen most az Iskolába belépő új tanulók azok, akiknek már az Iskolával való találkozás a felébredés élményét hordozza. Aki úgy érzi, hogy megérkezett, és ezzel megelégszik, annak lelke talán még az Élő test méhének melegében növekszik. Aki pedig a helyét keresi, és számtalan kétség feszíti a lelkét, az talán éppen azokat a kérdéseket feszegeti, amelynek a megfejtése az egész csoportunk korszakos feladata lesz.
A szellemi világban minden éppen fordítva van ahhoz képest, ahogy az ember földi gondolkodásával elképzeli. Ha az Iskola tanulói azok, akik a legmélyebbre süllyedtek az anyagban, akkor ki van itt valójában elől, és ki van hátul?
Mi az, ami fönt van, és mi az, ami lent?
„Való, hazugság nélkül, biztos és igaz.
Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van,
és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van,
hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd.
Ahogy minden dolog az egyből származik,
az egyetlen gondolatból,
a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.
Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.
Ő a théleszma, az egész világ nemzője.”
„a Szél hordozta méhében”
A Szél a Szellem lélegzete, mely az emberbe életet lehel. Életet adó erőit minden lélegzetünkkel belélegezzük. A felébredő, tudatossá váló új lélek visszatekint arra, ahogy a Szellem a méhében hordozta. Ez számára már a múlt emléke. Egyszerre ősemlék, az eredeti egység emléke, ugyanakkor felébredés abban a feladatban, ameddig mikrokozmikus fejlődésében egy korábbi inkarnációban eljutott.
„a Föld táplálta”.
A Föld a Szellem munkaterülete, a szolgálat és az alkímia helye. Amíg a lélek az Élő test anyaméhében álmodik, addig a Föld táplálja őt. Amikor felébred, elkezdi ő maga táplálni lélekerőivel a Földet.
„Ő a théleszma, az egész világ nemzője.
Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.”
A Szellemben megszülető lélek maga válik az egész világ nemzőjévé. Szellemi ereje azáltal válik tökéletessé, hogy visszafordul a föld felé, és saját életerőivel táplálja azt. A szellemlélek pelikán madárként táplálja fiókáit: az embernek a földi létben kibontakozó új gondolkodását, érzését és akarását.
A következő beszédben a smaragdtábla további útmutatásait szeretnénk követni. Készüljünk fel erre az alábbi sorok jelentésének kutatásával:
„Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.
A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll,
a felső és az alsó erőket magába szívja.
Az uralmat az egész világ fölött így nyered el.
E perctől fogva előled minden sötétség kitér.
Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.
A világot így teremtették.
Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.”
Így legyen.
3. beszéd szövege
Kedves Barátaink,
e konferencia témájában elmerülve benyomást szerezhettünk arról, hogy milyen segítséget kaphatunk tanulókként az Élő testtől. Az Egyetemes Szerzetlánc szellemteste beereszkedett az Iskola szervezetének és anyagi formamegnyilvánulásának mulandó testébe, Élő testet alkotva így, melyből lelkünk táplálkozhat és kibontakozhat.
A szellem-lélek-születésről is beszéltünk, amikor az új lélek a Szellemben felébred, megvilágosodik. Ez a megvilágosodás minden nap végbemehet, ha a napunkat elmélyüléssel kezdjük, és nem csak a fizikai nappalra ébredünk, hanem teret adunk a lelkünknek szellemi éberségre felébredni.
Ez az ébredés különböző mélységű lehet, egyénileg is és főleg egy folyamat részeként. Az ébredés momentuma, kezdete egy egyszerű kérdés is lehet:
Mi a mai napom értelme?
Mit akarok ma tenni a szellem-lélek kapcsolatért?
Milyen feladatok várnak rá, és ezek milyen kihívást, fejlődési lehetőséget kínálnak a lelkem útján?
A szolgálatainknak a templomszolgálatok mellett vannak naponta megvalósítható formái is. A napi szolgálatok és elmélyülések az Iskola különböző nézeteiben más-más formában, de lényegét tekintve ugyanazt a célt szolgálják: az Élő test éltetését, tisztítását és feladatának a betöltését.
Mi ez a feladat?
Mi az Élő test életfeladata?
A Szerzetlánc minden láncszeme egy új megbízással születik meg, fejlődik ki és kapcsolódik hozzá a szent mű láncához. Ez a feladat éppolyan egyedi, ahogy minden ember mikrokozmikus sorsfeladata is egyedi, és szellemi útjaink is különböző oldalról közelítik meg a teremtés egyetemes célját, és járulnak hozzá annak beteljesedéséhez.
Minden egyediség mellett van egy minden különbségen messze túlmutató jelentőségű fordulat, amihez minden más viszonyítható. Létezik egy egyaránt kozmikus és földi esemény, aminek előkészítése volt minden azt megelőző szellemi esemény, és amiből minden azt követő szellemi esemény eredeztethető: az emberiség e hatalmas fordulópontja a Golgotai misztérium. E misztérium a halál legyőzése. A Logosz testté lett, hogy emberi testben átléphessen a halál kapuján, és feltámadva képessé tegye az őt követőket is a halál legyőzésére.
Jézus Krisztus az emberben inkarnált Isten, aki a halál kapuján átlépve leszállt a Föld mélyére, áthaladt minden gonoszágon, amit az emberiség a bukás óta tett, és mindent áthatott és átalakított a szeretetével. A tett, amire az ember azóta képes, a gonoszság és romlottság átalakítása, szellemivé változtatása, az anyagba és a halál világába süllyedt minden erőnek és szubsztanciának a Szellem aranyává transzformálása.
Az ember képes volt azelőtt is jót cselekedni. Képes volt a szellemi világba felemelkedni és Istennel egyesülni. Ehhez azonban ki kellett emelkednie az anyagból és a téridő világából. A golgotai misztérium óta az ember képes az anyagot Szellemmé átalakítani. Az átalakítás alkímiai műhelye a lélek, ahol a test és a Szellem egybekelhet.
Minden korábbi beavatás ezt az alkímiát készítette elő. Minden beavatás azóta ennek az alkímiának a tökéletesítése. A régi beavatások az őskezdet előtti egység átéléséhez vezettek. A krisztusi beavatás az ember közreműködésével egy új teremtés résztvevőivé tesz minket. Az új teremtésben a tökéletes egység a szabadság által örök tökéletesedésben születik újjá, minden pillanatban, amiben az ember igazán jelen van.
Az új Föld egy örökkön örökké gazdagodó emberlét Földje. E gazdagság a Földön a bukás következményeivel küzdve küzdő ember tapasztalati kincseinek kiapadhatatlan kincstára. Ez a feltámadási tér, az Élő test legbensőbb szentélye. Ezt a teret az Egyetemes szerzetlánc halhatatlan testében Krisztus hozta létre. A Golgotai misztérium óta ez a tér egyszerre van jelen a Föld középpontjában és minden ember lelkében, és minden valódi Szellemi Iskola Élő testének legbensőbb szentélyében. Számtalan fátyol mögött rejtőzik, melyeket elmélyüléseink szent pillanataiban libbenthetünk fel, egyiket a másik után, míg egyszer teljesen átélt valósággá válhat számunkra.
Hogyan tehetünk lépéseket felé?
A smaragdtábla ehhez nyújt útleírást:
„Ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból,
a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett.”
Keresd meg legtisztább indíttatásod ősforrását, ahonnan minden származik!
„Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.”
A tűz a keresésed szellemi gyújtópontja, a szív rózsájának tiszta vágyakozása Istenhez kapcsolódni és egyesülni vele. Keresd a tűz forrását!
A föld testi léted munkaterülete, ahol cselekedhetsz. Keresd a Szellem hívását a feladataidban és a nehézségeidben!
A könnyű a szellemi magasságok levegője, melyben lélegzel, és amelyből élsz. Légy tudatában, hogy minden lélegzeteddel Isten lehelt beléd életet!
Mi húz vissza, amikor hálás szívvel felemelkedsz?
A nehézséget a víz adja a föld porának.
Hogyan lehet a nehézségeket a Szellem által megoldani, feloldani?
„Válaszd el a Tüzet a Földtől, a könnyűt a nehéztől, tudással, szenvedéllyel.”
A tűz és a föld szétválasztása az égés. A fában eleve benne rejlik a tűz, mielőtt elég. Így van ez minden élethelyzettel. Amikor lényeges kérdéseket teszel fel, végbeviszed az elválasztást. Tarts ki az önvizsgálat tüzében, hagyd, hogy égjen, ami éghető! Engedd, hogy az önismeret lángjaiban a problémáid elhamvadjanak.
A fehér hamu tapasztalataid tiszta eszenciája, a Szellem galambja, mely a Grál felett lebeg. A tiszta hamu feloldódik a vízben. A lobogó tűz elcsendesedik, és finom éteri hőnek adja át a helyét a lélekben. A lelki hővel fel lehet melegíteni az oldatot, amíg a gőz felszáll a levegőbe, és a tapasztalatok eszenciája kicsapódik a lombik falán. A felszálló gőz lecsapódik, ahogy az eső hull a földre, és a desztillált vizet újra bele lehet önteni a lélek lombikjába. A víz újra feloldja a lombik falára kicsapódó kristályos eszenciákat.
Az oldás az ősi beavatási szertartásokban visszatérés az ősegységhez, az Atya teremtés előtti végtelen békéjéhez. A krisztusi beavatásban az oldás a megbocsátás: megbocsátani azoknak, akik vétettek ellenünk, és megbocsátani magunknak is a vétkeinkért.
A szeretet melegében életnedveink felemelkednek, és új éterekben fürdik a gondolkodás. Ha a lélek ekkor minden önzésről lemond, és a szellemi eledeleket sem önmagának kívánja, akkor ebben az áldozatban az élet vize tiszta áramlatként terül szét az ember egész lényében. Végtelen béke száll alá, mely minden élethelyzet anyagi tapasztalatait újra feloldja. A szolgálatkészség utat nyit a szívből áradó tűzéternek. Az élet feloldott eszenciái újra felemelkednek, és harmonikus keringés alakul ki a fent és a lent között, az elmélyülések és a tettek váltakozásaiban.
„A földről az égbe emelkedik, aztán ismét a földre leszáll,
a felső és az alsó erőket magába szívja.”
Ezt a műveletet végezd el legalább hétszer, a hét minden napján legalább egyszer.
„Az uralmat az egész világ fölött így nyered el.
E perctől fogva előled minden sötétség kitér.
Minden erőben ez az erő ereje, mert a finomat és a nehezet áthatja.
A világot így teremtették.
Ez az átvitel varázslata, és ennek ez a módja.”
A Szellem Napja egyesült a Föld szívével és az emberek szívével. Az Élő testet arany eszenciák töltik fel, új arany láncszem fűződik az Egyetemes szerzetlánchoz. Az Atya őskezdet előtti egysége a Logosz áldozata által testté lett az önfeláldozásban újjászülető szabad emberekben. Krisztus legyőzi a halált bennünk, hogy bennünk és álalunk nyilvánuljon meg a Szent Szellem. Önvalónk Krisztus eljövetelét ünnepli minden emberben. Az ember új nevet kap, mely megjelenik a Grál kelyhén.
„Ezért hívnak Hermész Triszmegisztosznak” – ujjong fel –
„mert a világegyetem tudásának mindhárom része az enyém.
Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem.”
Így legyen.