A beszédekben elhangzott szövegek forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók, idézhetők.
1. beszéd szövege
Testvérek!
Ezen a konferencián a Nemzetközi Szellemi Vezetőség egy inspirációja hangzik el, melyet Iskolánk különböző nézeteiben más-más formában hallhattunk már.
Azért jöhetett el az ideje annak, hogy e gondolatokat a tanulók legszélesebb körében most is megosszuk, mert rávilágít azoknak a változásoknak a legmélyebb szellemi mozgatórugóira, melyekről az előző konferencián is beszéltünk, és amelyekről a következő konferencián is lesz szó. Innentől idézzük az NSZV szövegét.
Eljött az ideje annak, hogy elmélyüljünk az aktuális feladatunkban, és világosan észleljük a felénk közeledő nagy, és az egész világot érintő átalakulási folyamat horizontjait. Ezek a folyamatszerű változások a Szent Szellem 7 Sugarának hatásaira reagálnak – amit a bolygónkra, az emberiségre és az emberi elmére fejtenek ki -, és amelyek Iskolánkat is érintik.
Az egyik leginkább látható, érzékelhető változás az Iskola nyilvánossági tevékenységét, valamint a Külső Iskolát érinti, új típusú konferenciákban, szolgálatokban ölt testet, melyek képesek közvetlenül megérinteni minden, az Iskolával kapcsolatban álló érdeklődőt, tagot és tanulót. Ha nem ismerjük – legalább kis mértékben – e változások spirituális összefüggéseit, akkor – szükségszerűen – belső ellenállás ébredhet fel bennünk. Emiatt sok tanuló veszteségként, a helyes iránytól való eltérésként élheti meg a bekövetkező változásokat, és előfordulhat, hogy negatívan, védekezőn lép fel velük szemben. Ezért nagyon fontosnak érezzük, hogy e szolgálaton részletesen megmutassuk a változások mögött rejlő spirituális összefüggéseket.
Az említett változásokat a Szellem Hét Sugarának hatása okozza, ami folyamatszerűen lép kapcsolatba az emberi lélekkel. A hét sugár állandó mozgásban, formálódásban van, akár a kaleidoszkópban feltűnő képek megszámlálhatatlan kombinációja, vagy azok a csak időlegesen összeálló geometriai alakzatok, melyeket a Princípiumok Háromszögének és a Megnyilvánulás Négyzetének nevezünk. Állandóan változó alakjában a Princípiumok Háromszöge azokat az értékeket jelzi, amelyek a lélek belső életében aktivizálódnak, a Megnyilvánulás Négyzete pedig azokat, amelyek a személyiség külső életében nyilvánulnak meg. Ez elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy megértsük a Szellemi Iskola munkájának dinamikus természetét, aminek az a feladata, hogy – amennyire pontosan csak lehet – megfeleljen a 7 Sugár pillanatnyi megnyilvánulásának, ahogy azok éppen most kifejezik magukat az időben.
Kedves barátaink,
Iskolánk a történelemnek egy nagyon különleges időszakában nyilvánul meg. Most az emberiségnek a hét sugár helyzetében bekövetkező két mély változásra kell reagálnia, melyek közvetlenül követik egymást.
E változások közül az első az, melyet Jan van Rijckenborgh a hetedik sugár, azaz a Gnosztikus Mágia sugarának belépéseként ír le, ahogy a szellem a személyiség külső életébe folyamatszerűen beereszkedik. Eközben a Hatodik Sugár, azaz a Megingathatatlan Odaadás sugara által a szellem a lélek belső életének részévé válik. Ezt a pillanatot nagymesterünk a “Nagy Kozmikus Forradalom” pillanatának nevezte, amelynek során egy, az egész emberiséget érintő tudati változásra is sor kerül.
Mivel nagymesterünk mindezt körülbelül hetven évvel ezelőtt írta, meg kell kérdeznünk önmagunktól: hol tart ma e tudatállapot-változás, illetve hol tart az emberiség átalakulásának a folyamata, aminek következtében a mai helyzet teljesen eltér attól, amivel a nagymestereink az Iskola alapításakor találkoztak.
A világban zajló mély változások a reagálás szükségességével állítanak szembe minket. Azzal, ahogyan, amilyen módszerekkel végezzük a munkánkat az Iskolában. Ugyanakkor azt is figyelembe vesszük, hogy az elkövetkező évtizedekben egy második átalakulási folyamat is ki fog bontakozni. Ennek során a Negyedik Sugár, a Teremtő Harmónia sugara fokozatosan belép a személyiség külső nézetébe, tehát a Megnyilvánulás Négyzetébe, a Harmadik Sugár pedig, az Aktív Intelligencia sugara a lélek belső életének, azaz a Princípiumok Háromszögének a részévé válik.
Most merüljünk le e kérdések mélyére! Ehhez szükségünk lesz lelkünk minden világosságára és arra, hogy figyelmünket most teljesen erre a témára koncentráljuk.
Az Iskola kialakulásának időszaka még egybeesett a Halak Korszakának végével, amelyet a Hatodik Sugár, az Odaadás Sugara irányított. Ez formálta a nagymesterek által alkalmazott beavatási módszert, amelynek elemei még ma is jelen vannak az Iskolában. Ez az oka annak, hogy az Iskola akkoriban az erős elköteleződésen és a vallásos aspektusokon keresztül nyilvánította meg magát. Ezek a sajátosságok visszatükröződtek a rítusok formájában és használatában, valamint az alkalmazott bibliai idézetekben, melyek az Egyetemes Tan legfontosabb forrását jelentették akkor. E sajátosságok megjelentek a vallásos nyelvezetben és a templomi énekekben is, melyek dallamai sokszor a keresztény hagyományokból és a különféle egyházak vallási gyakorlatából lettek átvéve. Mindez az Iskolának egy olyan magasabbrendű vallásos külsőt kölcsönzött, melyre akkoriban az emberi lélek nyitott volt, és e nyitottsággal élt is az Iskola akkor.
A 20. század utolsó harmadában azonban a Hét Sugár együttállásában végbemenő hatalmas változásoknak lehettünk a tanúi. Ezek napjainkban is egyre nyilvánvalóbbá válnak. Mint mondtuk, mindez azért következett be, mert a Hatodik Sugár belépett a lélek belső életébe, a Háromszögbe, míg a Hetedik Sugár fokozatosan beereszkedett a személyiség külső nézetébe, a Megnyilvánulás Négyzetébe. Ez az elmozdulás az Aquarius Korszak igazi kezdetét jelezte, melyben a vallás átadja a helyét a spiritualitásnak, és az emberiség többé már nem lesz képes vallásos formákon keresztül, dogmatikus módon kapcsolatot létesíteni a Szellemmel.
Amikor Nagymesterünk elindította az Eklézsia-munkát, ez az elmozdulás már elkezdődött. De mivel az akkori tanulók az Iskolát az előző korszak fényében látták, tudatukat még főként a Hatodik Sugár vallásos aspektusain keresztül lehetett elérni, ami a teljes odaadáson alapult. Ezért az Eklézsia a napi elmélyüléseken keresztül az odaadásnak erre a bázisára támaszkodott, ugyanakkor helyet kellett adnia a Gnosztikus Mágia néhány aktív elemének is, amelyek éveken át tartó érlelődése végül lehetővé tette a Belső Fokok megszületését.
Azok a formák, amik az 1920-as, 1930-as évek során az Iskola elődjének tekinthető Rosicrucian Fellowship alapjain megszilárdultak – a konkrét gyakorlatot tekintve – később is érintetlenül megmaradtak az Iskolában, így pl. az 1950-es, 1960-as években, amikor már kezdtek megjelenni az Aquarius Korszak hatalmas változásának első jelei. Az így kialakult helyzet miatt látszólagos ellentét alakult ki a tanulókban az Iskola és a „külvilág”, és a „külvilágban” működő társadalom között. A tanulók úgy vélték, könnyebben érzékelhetik a belső ösvényt, ha anyagi létük durva valóságát szembe állítják vele.
Ezt erősítette az Iskola nyelvezete is azáltal, hogy az ellentétek belső világát, amelyet az emberi tudat hozott létre, a külső világ vitathatatlan ellentmondásain keresztül nézte. És ezeket kiszámíthatatlannak, könyörtelennek és értelmetlennek írta le. Ezért ez a kép olyan mélyen el van ültetve napjaink tanulóiban, hogy közülünk sokan hajlamossá váltak megtagadni személyes életüket.
Ezzel függ össze az is, hogy a Nagymester halála után, szembenézve a 60-as évek végén zajló nagy társadalmi változásokkal, Catharose de Petri bölcs döntése az volt, hogy konszolidálta mindazt, ami felépült a Szellemi Iskola által. Ezzel biztosította, hogy a jövőben az Iskola támogatni tudja majd egy új spirituális impulzus kifejlődését. Ezzel együtt azonban az újítás helyett a kulcsszó a konszolidáció lett. E bölcs döntés végül lehetővé tette, hogy az Iskola sértetlenül érkezhessen meg a 21. századba. Ennek a döntésnek azonban az volt az ára, hogy a csoportunk nem alkalmazkodott a 6. és 7. Sugár megváltozott helyzetéhez a világban.
Ez tisztán észrevehetővé vált a 21. század első évtizedében, amikor az Iskola által használt nyelvezet, megközelítés és gyakorlat, valamint az új század emberi tudata közötti hatalmas különbség egyre élesebben mutatkozott meg. Ez megmagyarázza azoknak a jelenségeknek egy részét, amiket ma sok munkaterületen megfigyelhetünk. Valamint magyarázatot ad arra is, hogy miért van arra szükség, hogy viszonylag rövid idő alatt néhány dolgon változtassunk. Ha nem szeretnénk, hogy átjárhatatlan szakadék keletkezzen művünk és a 21. századi ember tudata között, ami egy-két évtizeden belül lehetetlenné tenné munkánkat a Földön, akkor most szembe kell néznünk ezekkel a tényekkel.
Barátaink,
a következő szolgálaton, folytatjuk ezt a különleges beszédet.
A felkészülés nagyszerű lehetőségét nyújtják ehhez a beszélgetések. Amikor felidézzük az elhangzottakat a saját szavainkkal, és minél többen megosztunk egy-egy számukra kiemelten fontos gondolatot, akkor egy közös képet elevenítünk meg arról, amire ez a beszéd irányul.
Áldásos bensőséges munkát kívánunk, Barátaink!
2. beszéd szövege
Barátaink!
Az első szolgálaton elhangzottak és a beszélgetéseken kialakuló gondolatok remélhetőleg hozzásegítenek minket ahhoz, hogy a most következőket be tudjuk fogadni. Mindezek fényében, most szeretnénk megosztani azokat a javaslatokat, amelyeket a Nemzetközi Szellemi Vezetőség a szolgálatokkal, a megújító konferenciákkal és a Lectorium Rosicrucianum egyéb aktivitásaival kapcsolatban fogalmazott meg.
A hatodik és hetedik sugár változásaival függ össze, hogy tudatosan keressük azon szükségtelen vallásos maradványok és formák fokozatos megszüntetésének a lehetőségét, amelyek még mindig jelen vannak a szolgálatokon és a megújító konferenciákon, de különösképpen azokat, amelyeket a külső iskolához rendeltünk hozzá. Itt a következőkről van szó: a régi formákhoz való ragaszkodásról, mely a ruházattól a nyelvhasználatig sok mindent érint. Olyan bibliai idézetek széleskörű használatáról, amelyekben a gnosztikus tartalom bizonytalan. A templomi énekek, mantrák és imák használatáról, amelyek vallásos légkört teremtenek körülöttünk.
Miközben szeretnénk korlátozni a külső vallásos megnyilvánulást, szükségünk van arra, hogy a hatodik és a hetedik sugár új, 21. századi kézjegyeként erősítsük a belső spiritualitást és a gnosztikus mágia alkalmazását gyakorlati tevékenységeink során.
Ez a teljes Egyetemes Tan használatát jelenti, mely a szövegekben, a hagyományokban, és az intuíció mélységeiben minden mértéket felülmúlóan nyilvánul meg számunkra. Ez a csend és a zenei intermezzók használatát jelenti, melyek a mély befelé fordulás lehetőségét nyitják meg számunkra. És végül természetesen a korszakunknak megfelelő nyelvezet használatáról is szó van, mely lehetővé teheti a számunkra, hogy egyre több és több keresőt üdvözölhessünk az Élő Test tiszta légkörében. Olyan embereket, akik olyan utat keresnek, ami a gyakorlatban, a mindennapi életben nyilvánul meg, nemcsak magasztos tanítások formájában, és így megnyitja számukra a közeledés lehetőségét az Ősforráshoz.
A hetedik sugárral függ össze az a szükségszerűség is, ami ma teljesen beleereszkedett már a személyiség külső nézetébe (megnyilvánulás négyzetébe), és így hatóköre közvetlenül az életünkben nyilvánul meg: arra van szükség, hogy tudatossá váljunk azokkal a belső korlátainkkal kapcsolatban, amik jelenleg elválasztanak minket az új élettől. Ezért arra van szükség, hogy erőfeszítéseinket a lényünkben megjelenő egoizmusunk meghaladására fordítsuk, egész addig, míg fel nem adjuk a gondolatot, hogy a gonosz, az ellenlábas a világban, rajtunk kívül van.
A negyedik sugárnak, a Teremtő Harmónia sugarának a növekvő aktivitása – ami a belső konfliktusok általi érlelődés révén erősödik – képessé fog tenni minket ma és a jövőben is arra, hogy megtaláljuk a belső tekintélyt, az öntekintélyt, a belső biztonságot, bárhol is tartsunk az ösvényen, bármilyen körülmények között éljük is az életünk. Csak akkor leszünk képesek megtalálni a harmónia és a belső béke forrását, ha felépítünk számára egy oázist a saját szívünkben. Így segíteni fogjuk a testvéreinket is abban, hogy a belső életükre támaszkodva megtalálják a harmóniát a külső életükben is, teljesen aktív életet élve a világban, anélkül, hogy a világ kondicionálná, kényszerítené vagy félelemmel töltené el őket.
Az ötödik sugárral, az Egyetemes Bölcsesség Sugarával függ össze, ami mostantól még néhány évszázadon át a személyiség külső nézetébe (Megnyilvánulás Négyzetében) jelenik meg, hogy szükségünk van az Iskola tanításának megfogható, konkrét megfogalmazására. Többé már nem beszélhetünk csak általánosságban arról, hogy mi is ez az Út. Csak a konkrétan megélt dolgoknak van jelentősége, csak az képes megérinteni a ma emberét.
És eközben nem árt ügyelnünk arra, hogy ne csússzunk vissza újra a tekintély-tisztelet oly jól ismert régi mintáiba.
Ezért fontos, hogy törekedjünk arra, hogy a szolgálataink és konferenciáink egyre mélyebbre hatoljanak. És a jövőben sokkal egyértelműben közvetítsük az emberi tudat saját aktív szerepvállalásának a szükségességét az átalakulás, a transzformáció folyamataiban.
És ezen az alapon hagyjuk el az absztrakció, az elmélet világát,
és lépjünk be a valóságba.
Azonban, testvérek, ha itt megállunk, akkor csakis addig a pontig jutottunk el, ahol az emberiség nagy része már ma is jár. Így egyenlővé tennénk az új lélek fejlődését az emberi tudat fejlődésének az ívével, ami egy vízszintes Iskola kialakulásának a valódi veszélyét rejtené magában.
Az Iskolának tehát arra van szüksége, hogy találkozni tudjon a napjainkban felébredő, új emberi tudat szükségleteivel. Ezért most az a feladatunk, hogy lehetővé tegyük, hogy mi, mint Iskola képesek legyünk megérinteni, üdvözölni és tovább alakítani a tudatnak azt az új állapotát, ami az elkövetkező évtizedekben fog megnyilvánulni. Mindez akkor történik meg, ha az Aktív Intelligencia belép a lélek belső életébe (Háromszögbe). Ekkortól ő határozza meg alapvetően minden tudásunk forrását. Ezután minden tudásunk ebből a belső birtokból tör föl bennük, és nem a külső tudásból, még ha az első kézből vett tudás át is hatja azt.
Ez azt jelenti, hogy mi, mint munkatársak nem leszünk képesek többé kapcsolatot létesíteni a kereső emberekkel, ha pusztán az Iskolában megnyilvánult tudást használjuk. Ha elsősorban a könyvekre, a szolgálatok, konferenciák vagy belső iskolai leckék szövegeire támaszkodunk. Csakis akkor tudjuk elvégezni a munkát, ha első kézből való kapcsolattal rendelkezünk a tudás forrásával, mely nem más, mint a Szerzet Aktív Intelligenciájának megnyilvánulása a saját lényünkben.
E változásra nemcsak a Külső Iskolában törekszünk minden erőnkkel, hanem a Belső Iskolában is, ahol mindegyik szolgálaton szeretnénk impulzust adni a mély és intenzív elmélyülés számára. Így a Belső Iskola tanulói – napjaink és a jövő munkatársai – az első kézből való tudás forrását végre szabadon felfedezhetik önmagukban.
Barátaink,
mindehhez nagyon tiszta megértésre van szükségünk! Ha szívünk mélyén tisztán visszhangra találnak ezek a gondolatok, akkor együtt teremtjük meg az Iskola jelenét és jövőjét. Ha azonban nem lennénk képesek erre, akkor a múlthoz ragaszkodás csapdájába esünk, és mivel nem tudjuk megérteni feladatunkat a jelenben, magunk zárjuk be az ajtót a Szellemi Iskola jövője előtt.
Testvérek, ezért őszintén arra kérjük önöket, hogy támogassák az Iskola munkáját azzal, hogy megértik ezt, és megteszik a szükséges belső lépéseket.
Bár néha nehéz megérteni az Iskolánk megnyilvánulása mögött húzódó szellemi valóságot, a meglévő belső birtok alapján szavak nélkül is képesek vagyunk összefogni, hogy véghez vigyük a feladatot, amelyet az Élet Szerzete most lehetővé tesz számunkra. Ez nem könnyű feladat. Mégis szükség van arra, hogy lényünk minden odaadásával erre irányuljunk.
Igen, így legyen!
3. beszéd szövege
Kedves Barátaink!
Egy történetet szeretnénk átadni, melyet az idei konferenciabeszélgetések inspiráltak.
Valahol egy napsütötte szép völgy mélyén egy kis falu állott. Háborítatlanul az idők hullámverésében, számtalan generáció óta élte a maga nyugalmas, harmonikus életét.
A falu főterétől kicsit feljebb, a hegyoldalba ékelve volt egy tágas, sík tisztás. Kissé távolabb esett a mindennapok zsongásától, ezért leginkább a gyerekek kedvenc találkozóhelye volt, akik jókat tudtak itt játszani felnőttek vigyázó szemei elől rejtve – errefelé nem zavarta őket senki.
A tisztás épp a tavaszi ébredés melengető napsugaraiban fürdött. Most nem volt itt senki, a csendet üdítően emelte ki a környező ligetek párválasztó madárdala. Ezen kívül csak egy macska sütkérezett a tisztás egyik méretes szikláján. Igen, a leglátványosabb a réten kétségtelenül az a négy, termetes kőtömb volt, ami egy tökéletes négyzet csúcspontjait alkotta. Egymástól jó 40 méterre álltak ezek a tisztelet parancsoló sziklák. A szabályos elhelyezkedésük alapján emberi alkotásnak tűntek, azonban semmiféle megmunkálás nem látszott rajtuk – a maguk rusztikus szépségében tekintettek fel a környező hegyekre. Mind a négy láthatóan más anyagú volt, s vélhetően eltérő helyekről származtak.
Az északi irányba néző sziklára tekintve tiszta világos, gondolatok születtek az emberek fejében.
A déli szikla erőt adott a rendíthetetlen odaadáshoz.
A nyugati szikla szeretetet ébresztett, a keleti szikra bölcsességet árasztott.
Pár utcával lejjebb, a falu központjában épp készülődés folyt. Másnap tartották a tavaszi napéjegyenlőség ünnepét, ami egyben az új esztendő eljövetelét is jelentette. Ilyenkor a falu apraja-nagyja egész napos vidám mulatozással várta a nagy pillanatot, amikor a négy néma kő megelevenedik.
Ezen a napon emberemlékezet óta rejtélyes ábrák jelentek meg a sziklákon Ilyenkor mindenki a másik válla fölött kukucskálva igyekezett megfejteni, mit is jelenthetnek a különös jelek, de a hivatalos értelmezés a Nagy Tanács privilégiuma volt.
Amint minden üzenet kirajzolódott, szikláról sziklára járva megfejtették az ábrák jelentését, és a nap végén közhírré tették az eredményt. A megoldás szinte minden esetben pontos, bölcs iránymutatás volt, megjelölve mit és mikor vessen, ültessen, arasson, s fejlesszen a falu. Milyen közös épületeket, utakat építsen, milyen mesterembereket toborozzon a környező falvakból, vagy messzi vidékekről, hogy új ismereteket, szakmákat honosíthassanak meg.
Azonban az utóbbi években egyre több váratlan esemény történt. Az iránymutatások nem mindig bizonyultak helytállónak: a vetést váratlan fagy tizedelte, az aratást hosszú esős időszak, szokatlan hűvös, máskor meg heves viharok nehezítették. A tervezett új épületek alapja nem lett elég szilárd, nemegyszer félbe is maradtak az építkezések.
Nem csoda, hogy a falusiak között bizonytalanság ütötte fel a fejét. Ki-ki vérmérséklete szerint a szomszéd falut, a sziklákat, a többieket, a vezetést, vagy épp saját magát okolta. Amikor gyakorlatias meggondolásokra lett volna szükség, a határozottságot fokozatosan felváltotta a tanácstalanság. Nem is csoda, hisz a be nem teljesülő iránymutatásokat követően lassan a jelek is elmaradoztak. Mindenki emlékezett a közösség döbbent csendjére, amikor egy alkalommal alig jelentek meg a várva várt ábrák, s az egyik kőtömb felülete hamarosan teljesen üres maradt.
A falu népessége csökkenésnek indult, és egyre kevesebb ember osztozott a közös munka terhein. Bár jöttek új lakók, akik szívesen vállaltak feladatokat, mégis egyre több munka hárult egyre kevesebbekre. Gyakran hiányzott a kitartás és az odaadás is, amikor meg kellett volna ragadni az eke szarvát, vagy egymásnak segíteni.
A falu lakói megszokták, hogy a legtöbb helyzetben tanácsot kaptak. Így, amikor a jelek kezdtek elmaradozni, vagy félreérthetővé válni, sokan inkább a korábbi esztendők üzeneteihez tértek vissza. Hisz „biztosan azért történik mindez velünk, mert elszakadtunk a régi tanításoktól” – mondogatták páran.
A falubeliek másik szokása az volt, hogy felmerülő nehézségek, próbatételek idején, vagy egy-egy életforduló belső válaszútján, szent élethivatásuk kérdéseivel egy másik rituális helyhez, a szomszédos hegy tetején álló csillagszentélyhez zarándokoltak. Ez nem közösségi tett volt, mint a négy élő szikla esetében, hanem mindenki a belső hangja szerint kapaszkodott fel a hegyre, ahol egy hármas szentély állt, várva a kérdezőket. Ennek a szentélynek a belső csendjében elmerülve volt, aki a hegyi szelek zúgásában, más a csillagképek erővonalaiban, s volt, aki álmai fátylai mögött érzékelte és értette meg az isteni akarat, a harmónia és a mágikus tettek szellemének útmutatásait. Sugallataikat magukkal vihették a mindennapjaikba. Azonban mostanság egyre halványultak ezek a képek is, mind erőtlenebbé váltak a megvalósítható impulzusaik.
A falu lakói ebben a bizonytalanságban várták a jelek idei ünnepét.Amikor eljött a várva várt pillanat, és a falu elöljárói a négy kő szegélyezte tisztás ünnepi színpadára léptek, egyszercsak furcsa vihar szele támadt fel, és söpört végig a völgyön. Egy különös, szivárványszínű forgatag, melyben a forgószél tölcsére nem sötéten kavargott, hanem ragyogó napfényben tündökölt, és csillogó, sziporkázó fényszikrák szőtték át. A vihar megállt a falu fölött, és teljesen beborította.
Ami ezután történt, arra senki sem emlékszik. Egy pillanat volt? Vagy percek, órák, esetleg napok?
Csillagos ég ölelte át a falu népét, mintha a nappalt magával vitte volna a vihar. Mindenki elindult hazafelé. Csend volt. Csak a tücskök ciripeltek.
Másnap az emberek elkezdtek kérdezősködni. Először csak bátortalanul, mert mindenki azt hitte, hogy egyedül ő nem emlékszik semmire. A kérdezősködés kiterebélyesedett, mire végül kiderült, hogy senki sincs a faluban, aki tudná, hogy mi is történt a szivárványvihar megjelenése és a csillagos éj leszállta között.
Voltak, akik szerint semmi különös nem történt, és minden lényeges ugyanaz maradt, mint ahogy az alapítók megtervezték. Mások úgy vélték, hogy két szikla felszállt az égbe és csillagokká lettek, két csillag pedig leszállt a földre és sziklává változott. Sokféle vélemény és elképzelés keringett, de nem volt senki, akire mindenki egyöntetűen hallgatott volna. Attól kezdve a falu népe és a Nagy Tanács minden este összegyűlt, próbálva emlékezni: mi történt? Az emberek gondolataiban azonban emlékek helyett inkább egyre több – ilyen, és ehhez hasonló – kérdés merült fel:
Miért vagyunk itt?
Miért alapították ezt a falut?
Mi a falu további sorsa?
Mi van az általunk ismert völgyön túl, a hegyeken túl?
Egyre többen kapaszkodtak fel újra a szent hegy tetejére, hogy a csillagszentély segítő lényeitől kérjenek tanácsokat. Jó volt itt fent időzni. Jó volt csendben lenni úgy is, ha nem jött válasz. Csak a csend öröméért.
Esténként a tűz körül beszélgetve, voltak, akik egészen új élményekről számoltak be. A nagy esemény előtt a régi időkben a hegy tetején a harmónia és a mágikus rítusok szellemei szóltak hozzájuk. Most gyakorlatias tervekhez kaptak inspirációkat, saját legbensőbb lényükhöz szóló eleven képeket, és a csendes elmélyüléseikhez rendíthetetlen erőt. Odaadásuk, mely korábban a völgyben végzett nehéz munkájukban jelent meg, most a csend iránt kötelezte el őket. A csend hangját hallani kaptak odaadó erőt. Mások arról számoltak be, hogy a völgyben végzett munka alakult át teljesen. Korábban az élő kövektől pontos tervet kaptak, mostanában viszont mindent ki kellett találni, és önállóan eldönteni, mi a helyes cselekedet. A munka olyanná lett, mintha az ember áldást adna annak, amivel foglalkozik. A harmónia szellemei szelíd akaratban és figyelmes tettekben jelentek meg, mágikus, szentelő tettekben.
Esténként, a tábortűz körül összeülve ilyen tapasztalatokat osztottak meg egymással az emberek. Felidézték a kérdéseket, melyeket az előző esti beszélgetésből elvittek az álmaikba, és a válaszokat, melyekre reggelente felébredtek. Felidézték a szent hegy csendjét és a völgyben végzett munka tapasztalatait. Figyelték egymást a csillagok fényében. Néha raktak egy-egy fát a tűzre, melengették kezeiket, és szavaikban gyengéden összeért a föld és az ég.