A beszédekben elhangzott szövegek forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók, idézhetők.
A templomról
1. beszéd szövege
Kedves Barátaink!
Ezen a megújító konferencián szeretnénk közösen feltárni annak szellemi jelentőségét, amit a rózsakeresztesek „templomnak” neveznek.
Beszélünk belső templomról, templomi szertartásokról, a Tűztemplomainkban tartott megújító konferenciákról és beavatási folyamatokról – a külső és a belső Iskola különböző templomaiban.
Hogyan játszik és hogyan játszhat a templom megszabadító szerepet egyéni életutunkon?
Fontos kérdés az is, hogyan és mire használjuk a számunkra rendelkezésre álló időt ebben az inkarnációban.
Mindannyian látjuk, hogy ezekben a kivételes időkben egy régi, jól megszokott Világ megszűnik létezni, átalakul. Társadalmilag, szociálisan, gazdaságilag, politikailag, klimatikusan egy új Világ születik az előző romjain. Az emberiség erre nem tud “nem reagálni”.
Barátaink!
Nagyon sok ember pont ezekben a pillanatokban ébred fel a kábulatból és válik keresővé.
Szükség van jól előkészített templomokra az anyag és a szellem területén is. Nekünk vannak ilyen templomaink! A Világ mostani állapotát fogadjuk el szeretettel, szemernyi félelem nélkül. Tudtuk, hogy eljönnek ezek az idők, és tudjuk, hogy ez a nagy változás, mint lehetőség jelenik meg az emberiség számára.
Az emberi tudat egyrészt korlátozott, mert lényünk e tér-időben megnyilvánuló személyiségével azonosítja magát. Másrészt viszont korlátlan lehetőségekkel rendelkezik.
A korlátozott, hétköznapi tudatunknak időre van szüksége a dolgok megtörténéséhez, a szellemi fejlődésnek nevezett folyamathoz is. Itt élünk, számunkra a tér és idő valóság, létezésünk objektív része és tényezője.
Más perspektívából figyelve a létezés korlátlan, végtelen. Nincs idő. Egyszerre van múlt, jelen, és jövő. Ebből az következik, hogy minden, ami emberi létezésünkből szemlélve még nem valóság, vagy már nem az, most, ebben a pillanatban is élő valóság.
E paradoxon feloldása a megvilágosodás és transzfiguráció.
Az anyagi világban fel kellett építeni a templomainkat, és a szellem területein létező templomokat is meg kell eleveníteni.
Ugyanígy idő kellett ahhoz, hogy testünk a fogantatása óta, felnőtt személyiséggé váljon. Azonban bennünk az Isteni lény örök, csak életre kell kelteni Őt.
Az a kérdés, hogy a végtelen kiterjedésű tudatunk éppen melyik dimenzió vetületével azonosítja magát, mert az válik elevenné számára.
Barátaink!
Mindig vannak emberek, akik érzékenyebben reagálnak a Szellem impulzusaira, mint az emberiség túlnyomó része. Ezekben a sorsfordító időkben különösen jelentőssé válik, hogy az ilyen emberek jól működő, harmonikus közösséget alkossanak, előre menjenek, és a szellemi templomokat előkészítsék az utánuk jövőknek. Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának tanulói is egy ilyen feladatot vállaltak.
Haladnunk kell a tudatossá válás, az átváltozás útján, miközben jelen vagyunk az emberiség életében – tudatos kapcsolódásban.
Így képessé válhatunk áthidalni a két megnyilvánuló tér a két templom közötti óriási különbséget, mintegy saját magunkból hidat alkotva egymásnak.
Évmilliókat visszamenve az emberiség történetében, mindenkor jelen volt a beavatás lehetősége, a templomok rendelkezésre álltak, és ez a jelenben is így van. A beavatás módja más és más volt, intelligensen alkalmazkodva a föld és lakói körülményeihez, de akik képesek voltak, azok mindig előre mentek és áldozatot hoztak a többiekért, a szeretet örök törvénye alapján.
A beavatás három temploma mindig, közvetlenül és szükségszerűen kapcsolódik emberi tudatunkhoz, mely az egyetemes Igazságra törekszik.
Kapcsolat van tehát a három templom és tudatunk három szentélye között: a fejben, a szívben és a medencében. Amikor templomról beszélünk, akkor a gondolkodó, érző és cselekvő emberi lény nagyon is fizikai és egyben finomanyagi szerkezetére is utalunk.
A három templom – az előudvar temploma, a Sanctum mint a szentély, és a Sanctum Sanctorum mint a Szentek Szentje egy tervet tükröz, egy isteni tervet, amelyet az emberiségnek szántak, és amelyet szeretnénk felfedezni.
Ezen a szolgálaton a Belső Templomot, a második szolgálaton pedig a Külső Templomot vizsgáljuk meg.
Mivel az emberek a templomokban összejönnek, közösséget alkotnak, a két templom egy másik szemszögből nézve egyetlen élő templomot alkot, vagyis élő kozmoszt hoz létre.
Rózsakeresztesekként az Élő Testről, vagy Christian Rosenkreuz, CRC Élő Testéről, máskor pedig a Szent Szellem házáról is beszélünk.
Hogy az élő épület szilárdan, megrendíthetetlenül és egyenesen álljon, azonban szükség van egy harmadik elemre is. A harmadik Templom a Szentek Szentje, a Sanctum Sanctorum.
Léteznek csodálatos ábrák az ókori Egyiptom Luxor Templomáról, ahol a három jól körülhatárolt tér nem csak a fej, a szív és a medence szentélyét jelképezi, hanem magának a főszentélynek a szerkezetét és működését is. A beavatás útját az Új Lélek születéséhez, majd a Léleknek a Szellemmel való Egyesüléséhez.
Fontos, hogy a három templom erővonalait dinamikus mozgásban lássuk felfelé és befelé, az élet teljes megnyilvánulásán keresztül, a létezés ezen különböző szintjein. Beszélhetünk itt mikrokozmoszról, kozmoszról és makrokozmoszról is.
E megnyilvánulások mögött a Háromszoros Logosz áll, mint a Mindenség-megnyilvánulás eszmei ereje. Így köze van ennek a MI valóságunkhoz is; ahhoz, hogy lélegzünk, táplálkozunk, alszunk és létezünk, mint olyan emberi lények, akiknek isteni, szellemi feladatuk van az életben. Nem szavakban és leírásokban, nem elméletekben, hanem a gyakorlatban!
Isten országa bennünk van.
Mindannyiunk feladata, hogy ezeket a szavakat vibráló, sugárzó valósággá tegyük lényünkben. Erre mindannyian képesek, hivatottak vagyunk, ebben az életben.
Nincsen szükségünk arra, hogy önmagunkon kívül keressünk.
Azonban szükségünk van bátorságra, mert lényünk régi én-központú templomát le kell bontani, meg kell tisztítani az énközpontú gondolkodás, érzés és cselekvés jelenlegi mintázataitól.
Egy új, élő szellemi építménynek stabilnak kell lennie, és szilárd alapra kell épülnie. Ez az alap: mikrokozmikus lényünk eleven központja a Szellemszikra.
Sugárzik bennünk, és hívogat minket, sürgetően teret követel magának, hogy kivirágozhasson, mint egy rózsa, mint egy lótuszvirág.
Barátaink!
Válaszoljunk erre a belső hívásra!
Tapasztalatból tudjuk, hogy ez nem könnyű számunkra, és mégis – ez az egyetlen Út.
Ez nem azt jelenti, hogy ismételgessük azt, amit a nagyok mondtak, vagy ami a könyveinkben le van írva. Az egyetlen Út a cselekvés útja. Tegyük meg Barátaink, amit meg kell tennünk!
Lehet, hogy az évek során sok tudást halmoztunk fel ezekben a kérdésekben – de egy idő után ez is csak teher, talán egy újabb illúzió! Christian Rosenkreuz a beavatási útja vége felé arra a következtetésre jut, hogy: „minden tudás összessége az, hogy semmit sem tudunk”.
Érdemes ennél a gondolatnál megállni, és saját magunkra értelmezni. Amit a Rózsakeresztről, a spiritualitásról, a szellemi útról e pillanatban, itt és most gondolunk és tudni vélünk, az a teljes valóságnak csak része, vetülete, mely tükröződik a saját maga elképzeléseiből összeálló jelenlegi tudatunk felületén. Amit olvasunk vagy idézünk bárkitől, az a fenti ok miatt szintén csak az igazság teljességének egy része lehet. Ez ijesztő felfedezés lehet a vágyakkal, akarattal és szenvedélyekkel rendelkező személyiség-énünk számára. A beavatási út az egocentrikus énünk lebontási folyamatával jár, párhuzamosan az új lélek születésével, megnyilvánulásával.
Személyiség-identitásunk lebontásakor újra és újra elengedünk minden megszerzett tudást, elképzelést, az bármennyire is kedvesnek tűnt számunkra korábban. Mindent újra és újra a belső fény elé kell állítanunk azt is, amit eddig megkérdőjelezhetetlennek tartottunk. Mindent, ami összenőtt velünk, és identitásunkká vált. Az endúra azt jelenti: engedni feloldódni a fényben mindazt, ami nem maga a fény!
Ezt senki nem tudja megtenni helyettünk.
Ez az Út – a mi utunk!
Ebben a folyamatban elevenedik meg Szellem-lelkünk, melyen keresztül a megélés lesz a minden kétséget elsöprő valóság. Így a Rózsakereszt bensőnkben tapasztalt valósággá válhat.
Az Új Templom mibennünk azt jelenti: Testi megnyilvánulásunkban megszületik az Új Lélek, és egyesül a Szellemmel. Ez a világoságban sugárzó, fénylő templom nem magyarázható a régiből. A régi templom tudatos együttműködése nélkül viszont nem tudna megnyilvánulni. Legbensőbb lényünkben kell keresnünk az Abszolútumot, a szellemi rendet, amely megnyilvánulásunk kezdetétől fogva bennünk, természetes lényünkben rejlik.
Most, hogy ébredezünk, találjuk meg ezt az abszolút kezdetet a Rózsa segítségével, mely megvilágítja utunkat. Hagyjunk magunk mögött minden színlelést, és lépjünk be a belső templomba – a szív szentélyébe, a felébredt Rózsa Szívébe, az Ősforrásba – a kezdet erejének helyére!
Egy tudatosan elfogadott folyamat révén megtörténhet a csodálatos átváltozás, beengedéssel, elengedéssel.
Barátaink!
Ha nem találjuk meg a templomot a szívünkben, soha nem találjuk meg szívünket egyetlen templomban sem!
Vegyük észre, és kövessük bátran, minden ellenálláson át belső templomunk szikrázó, fénylő, ÉLŐ erejét!
Így legyen!
2. beszéd szövege
Kedves Barátaink!
Az első szolgálat végén a következő szavakkal búcsúztunk: „Ha nem találod meg a templomot a szívedben, sohasem fogod megtalálni a szívedet egyetlen templomban sem.”
A felszabadulás útja fordulatot, megfordulást jelent, amely által tudatosan visszaszorítjuk egocentrikus énünket és ezáltal átadjuk helyünket szellemi lényünknek a mikrokozmikus rendszerben.
Egy ilyen megfordulás magában foglalja a három belső templom megelevenítését önmagunkban: az Előudvar, a Szentély és a Szentek Szentje – a medence, a szív és a fej szentélyében.
Használjuk ennek a folyamatnak vagy más szóval mozgásnak a leírására a lemniszkátát, mivel az jól illusztrálja, hogy az úgynevezett hétköznapi, ego által vezérelt emberi működésünkkel ellentétes irányultságról van szó, amikor a valódi szellemi megfordulásról beszélünk.
A lemniszkáta egy jellegzetes alakú síkgörbe, amely két hurokból áll, amelyek egy központi pontban találkoznak. Felismerjük benne a vízszintesen elhelyezett nyolcas számot – az örökkévalóság szimbólumát.
Figyeljük most meg ezt a mozgást a természetben, ahol maga a természet oly sok szimbólumot és párhuzamot kínál a spirituális útra vonatkozóan.
A lazacok minden évben patakokban és folyókban úsznak felfelé, hogy lerakják ikráikat, és ezzel életlehetőséget kínáljanak utódaiknak. Ezt egy bennük lévő Ősösztön alapján teszik. Azért, hogy a gyorsan áramló vízzel szemben mozogjanak felfelé a zúgókon át, a lemniszkuszok befelé és kifelé irányuló mozgása szükséges. Enélkül a speciális mozgás nélkül lehetetlen lenne nekik leküzdeni a hegyre felfelé tartó vándorlást.
Mi a helyzet velünk, szellemszikra lényekkel, akikben szintén munkál egy ős-ösztön? A hazatérés ösztöne, ősvágya, a magasabb dimenziók irányába, a tiszta szellemi területekre, kozmikus távlatokba sürget bennünket elemi erővel.
Amíg emberként a hétköznapi énközpontú identitásunkhoz és annak vélt tudásához ragaszkodva a vízszintes áramlatok számtalan veszélyében és akadályában rójuk köreinket újra és újra, addig szenvedni fogunk és nem enyhül a hazatérés vágya, még ha időnként pihentető szigetre vagy kedvező áramlatokra is lelünk életünkben.
Rá kell lelnünk a függőleges, a magasabb valóságba vezető áramlatokra, a szellemi lemniszkátára, mely az örökkévalóság végtelen tereibe vezet.
Olyan mértékben leszünk képesek együtt mozogni a támogató áramlatokkal, befogadni a tápláló erőket, és együttműködni a társakkal a valódi élet folyójában, amilyen mértékben képesek vagyunk átadni és megnyitni magunkat az új és friss, felfelé vivő erőknek. Amennyiben felismerjük és lemondunk a lényünkben horgonyt képező, tévútra vivő illúzióikról, és megnyílt szívünkkel befogadjuk a szellem erőit, úgy a rezonancia kozmikus, mindent átható törvényei szerint tudatosan kiemelkedünk megszokott világunk zárt falai fölé, a szellemi világ tágas tereibe.
Ahogy Parsifal az Excalibur c. film Grál misztérium feldolgozásában, a keresés és kétségbeesés útjának végén a folyóban sodródva, a nehéz páncélzatban lesüllyed a mélybe, egy utolsó villanásban rájön, hogy mindent le kell tépnie magáról, ami nehezéket képez. Ezért utolsó erejével ledobja minden páncélját és felúszik a felszínre, ahol hirtelen az új dimenzió Grál várának kapuja megnyílik előtte.
A természet meghatározó tapasztalata a magányos sodródás, a szellemi út eleje is olybá tűnhet, mintha a szellemi ösvény magányos út lenne. Az Élet folyójának függőleges áramában viszont felfedezzük, hogy mindenki a társunk, minden és mindenki az utunk részévé válik.
A belső templom és a közösség összefonódik a spirituális úton. Ez egy igazi összetartozás. Ez az összetartozás valójában szükségszerűség – spirituálisan, szervesen és elektromágnesesen.
A spirituális út nyugalmat, tájékozódást és csendet igényel, de egyúttal feladatot is rejt magában: lehetővé kell tennünk, hogy a végtelen találkozzon a mi háromdimenziós világunkkal.
A valódi spirituális út az, amelyen aktívan és tudatosan hozzájárulunk az emberiség megszabadításához, hogy lehetővé tegyük mások számára is, és ráébredjenek valódi sorsukra.
Kapcsolat, Áldozatvállalás, Közösség.
Az új lélek megszületésével az ember nem csupán szellemszikra-hordozó lesz, hanem a Szellem világító fáklyahordozója. Ez az út az őszinteség, a világos tájékozódás, mások elfogadásának útja.
A kapcsolat és az interakció révén – amelyben mindenkit olyannak fogadunk el, amilyen – megtanuljuk, mit jelent valóban, elvárások, feltételek nélkül szeretni, és a szív legbelső ösztönzéséből a legnagyobb természetességgel áldozatot hozni.
Ilyen kölcsönhatás révén létrejöhet egy gnosztikus közösség. Az idealitásból életerő áramlik – a lüktető Új Lélek energiája, amely új éteri erőket sugároz körös-körül. A Fény sugarai be tudnak hatolni személyes, társadalmi és bolygószintű kozmikus létünk minden rétegébe.
A Fény ilyen közösségei léteznek szerte a világon, mindenütt a bolygón, tanúságot téve az új tudatosságról, új életmódról, tudatosan cselekedve a Lélekben és a Lélek által, kölcsönhatásban a környezetükkel. Ez a gyakorlat a világban való létezés gyakorlata a szellemrend erőiből kiindulva a szellemrend törvényei alapján. A Fény felé irányuló közösség alakul ki, és minél nagyobb a fényhordozók száma, annál erősebb a kifelé irányuló sugárzás.
A nagyítóüveg jó példa erre, amely magához vonzza és koncentrálja a napsugarakat, ezáltal tüzet hozva létre. Ez a fókuszpont tükrözi a Valóságot – a Szellem-Lélek Valóságát, amely átalakít és átváltoztat. Ez a gnosztikus közösség jellemzője. Ahogy tehát a Fényhordozók összegyűlnek, fókuszpontokat hoznak létre az anyagban – fizikai templomok keletkeznek.
A függőleges találkozik a vízszintessel.
Ma az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának, ahogyan elterjedt az egész világon, több száz ilyen fókuszpontja van, ahol a lélek újjászületésének és egyesülésének feladatát segítik megvalósítani.
A külső templom tehát a Fény vibráló fókuszpontja. A megtartott szolgálatok és konferenciák a Szellem – Lélek elvet tükrözik. Amikor a közösség találkozik, az elektromágneses erőtér létrehozását eredményezi. És mivel a Szellemszikra az orientáció lényege, egy ilyen asztrális feszültségmező új éteri energiákat, a négy Szent Eledelt hozza létre és erősíti fel, amelyek kiáradnak a térbe.
Egy ilyen eseményt megújító konferenciának nevezünk, mert a szolgálat során az elektromágneses gnosztikus erőtér megtisztítja egocentrikus lényünket, és egyben felszabadítja a magasabb étereket a Szellem–Lélek megelevenítéséhez – a tűz éter felszabadul.
Az ilyen eseményekhez szükség van a tisztaság és a csend megfelelő terére.
A konferenciahelyeket elektromágneses vevő- és adóállomásokhoz is lehet hasonlítani. A hasonló vonzza a hasonlót, így az ilyen gnosztikus események kapcsán felszabaduló energiák összekapcsolódnak az asztrális légkörrel, amely körülveszi és áthatja az egész bolygót. Spirálszerűen emelkednek a fizikai templom fölé, és elkezdenek áramlani a bolygó körül, sorban érintkezve minden egyes gnosztikus központtal. Miután körbejárták a Földet, ezek a sugárzások visszatérnek a kiindulási templomukba, hogy folytassák körkörös mozgásukat.
A gnosztikus Szellemi Iskola nemcsak az Új Lélek kibontakozását segíti, hanem bolygónk légkörét is befolyásolja, ily módon hozzájárulva az emberiség tudatosságának emeléséhez.
Láthatjuk tehát, hogy lényegében nem a szavak számítanak, hanem az Erő, amelyet a gnosztikus közösség szabadít fel, és tesz elérhetővé mindenki számára, mindenféle megkülönböztetés nélkül.
A belső templom, a külső templom és a kozmikus templom közötti kapcsolatot a Szerzet tudatos tagjai hozták létre, és tartják fenn. A Fényoszlopokat fenntartják, és azok, mint világítótornyok sugároznak kifelé. Nem csak az élő templomot kellett megvalósítani, hanem tudatosan transzformálni kell a felszabadított erőt a mindennapi életünkben.
Ezután egy további kapcsolat jön létre, nemcsak a Belső és a Külső Templom között, hanem a mai gnosztikus megnyilvánulás Élő Testével is. A Belső és a Külső templomok felvétetnek Christian Rosenkreuz Élő Testébe. Tudjuk, hogy ez az asztrális kozmikus templom körülveszi a bolygónkat, és vonzza a szellemszikra hordozókat.
A szellemi megnyilvánul az anyagban. A Szellemszikra sugárzik, és erre én-lényünk is kénytelen válaszolni. Az anyagban felépített templom fókuszálja a tiszta étereket, és kisugározza azokat a világba. Az idő találkozik a végtelennel, kapcsolat jön létre a belső törekvés és a hármas templom között – megteremtve a három szentély közötti áramlást, amely az autonóm lények együttműködő közösségét szolgálja.
A tanulóságnak kevés vagy semmi köze szabályok és előírások betartásához, hanem ahhoz, hogy valóban önálló Szellem–Lélek lényekké váljunk. Ha a Szellemlélek értelmében autonóm, önálló és független lényekké, önmagunk törvényévé válunk, ahol a belső törvényt a bennünk lakozó isteni intuíció – az élő Lélek – mutatja, akkor többé nem lesz szükségünk írott szabályokra.
Barátaink!
A szolgálat zárásaként Jan van Rijckenborghnak, Nagymesterünknek a szavait idézzük: „Ami a tét, az a lelked belső állapota. Belső műveltség, belső reformáció, belső forradalom, egy belső fény birtoklása. Tehát le kell mosnod a lakkot, a kenőcsöt, és a nem-tudás, a nem-birtoklás tudatában kell megközelítened azt, ami szent, ahogyan Christian Rosenkreuz, aki végül, még a megvalósítás templomában is azt mondta: „Minden tudás összessége az, hogy semmit sem tudunk”.
És így folytatja:
Ha képesek vagytok ebbe a szellemi valóságba helyezni magatokat, lényeink egyetlen spirituális közösségben egyesülnek, függetlenül a távolságoktól. Minden úgynevezett tudás és az én szenvedélyeinek művelése el fog tűnni.
Most már fennáll a lehetősége, hogy meghalljátok Aurora, a hajnal istennőjének halk, suttogó hangját.
Ő ígéri neked a fény arany kincsét, amely utána jön. Olyan fény ez, amelyet nem lehet adni, hanem el kell nyerni.
Ez egy olyan fény, amely csak felkészült szívekbe szállhat le, azokéba, akik teljesen üressé váltak a nem-tudás és a nem-birtoklás állapotában, és akik minden ballasztot kidobtak a fedélzetről.”
Úgy legyen!!!
3. beszéd szövege
Kedves Barátaink!
Második szolgálatunk során láttuk, hogyan növekszik egy gnosztikus közösség, és miként kezd el sugározni a világban. Arról is volt szó, hogyan szolgálnak e tevékenység fókuszpontjaiként Szellemi Iskolánk külső templomai.
A világegyetemet, amelynek mi is részei vagyunk, a hetedik kozmikus területnek nevezzük, annak látható és láthatatlan megnyilvánulásaival. Összesen hét kozmikus terület létezik. A hetedik, amelyben mi élünk, valójában egy szükségrend, egy rendszer, amelyet a mikrokozmoszok és a bennük lakó szellemszikrák felszabadítására hoztak létre és tartanak fenn.
A mikrokozmoszok körforgása a születés és halál kerekében, az anyagi világban, majd a túlvilágon nem átok, hanem kegyelem: lehetőség a transzfiguráció általi megszabadulásra.
Ez azonban nem volt mindig így.
A golgotai misztérium előtti időkben a születés és halál kereke valóban börtön volt a mikrokozmosz számára, amelyből csak a személyiséghasítás vagy a személyiségfejlesztés jelenthetett kiutat. A Logosz, az Ige testté válása és a Golgotán történt áldozata óta azonban – a bennünk megszületett Krisztus révén – lehetségessé vált lényünk teljes átalakítása: a transzfiguráció.
Gondoljunk itt Krisztus kijelentésére a golgotai eseményt megelőzően: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt felépítem.” Igen, testünk – finomanyagi részeivel együtt – a Szellem temploma, amelyet a transzfiguráció folyamatában újjá kell építenünk.
Ezt a mondatát megelőzően Krisztus kikergeti a kufárokat a templomból. Mert először lényünk megtisztítását kell elvégezni, ezután mehet végbe a keresztút és az áldozat általi megszenteltetés, majd a feltámadás csodája, a transzfiguráció.
Krisztus tette óta ez minden ember számára lehetőség. Hiszen Ő maga mondta feltámadása után: „… én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”.
Így a születés és halál kereke már nem a szamszára értelmetlen körforgása, mert – a bennünk lakó Logosz által – a transzfiguráció akár egy inkarnáción belül, akár inkarnációk hosszú sora alatt is végbe mehet. És meg is kell valósítanunk, hiszen ez az emberi fejlődés útja.
Ezen az úton azonban az egyén nincs egyedül, és ugyanígy egy gnosztikus közösség sem elszigetelt szervezet. A transzfigurációra törekvő ember és a közösség, amelynek része, kapcsolódik az Egyetemes Szerzethez – az Élő Lelkek közösségéhez, amely a hatodik kozmikus területen tevékenykedik. Itt az ébredező lények, mikrokozmoszok érdekében cselekszik, akiket a Szellemszikra lélek-újjászületésre késztet.
Minden megnyilvánulás hétszeres, és Szellemi Iskolánknak is hét nézete van – hat az anyagban, a hetedik pedig közvetlenül az Egyetemes Szerzethez kapcsolódik. Két testet látunk tehát egymásra hatni: a Szellemi Iskolát alulról felfelé – mint egy talapzatán álló piramist – és az Egyetemes Szerzetet, amelyet egy felülről leereszkedő, fordított piramis alakjában képzelhetünk el. A kettő közötti kölcsönhatás tere az, amit mi Élő Testnek nevezünk – Christian Rosenkreuz Élő Testének.
Ilyen erővonalak jellemeznek minden gnosztikus transzfigurista közösséget – a jelenben ugyanúgy, mint a múltban.
Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája az Egyetemes Szerzetlánc egyik láncszemét képezi, és hétszeres felépítése megfelel a Szent Hétszellem lényegének.
A Sancti Spiritus Háza, ahogyan más néven nevezik, az Arany Rózsakereszt Szerzetével a növekedés és a tökéletesedés időszakába lép. A Rózsakereszt szellemi ereje és mentális energiája légkörivé váltak és átfogják a világot.
Ahogyan az egyén megnyílik a Világosságnak, úgy teszi most ugyanezt az egész világ. És mivel a Rózsakereszt mindig a Krisztus ereje által sugárzik, ez segíti a Lélek felszabadításának lehetőségeit. A tanuló számára ez abszolút áttörést eredményezhet az új életbe, az Új Életterületre a hatodik kozmikus területen.
A Szellemi Iskolának figyelembe kell vennie azt az időszakot, amelyben működik. A Katárok Szerzetének célja az új lélek megszületése volt, a modern Rózsakereszt feladata pedig, hogy a jelöltben megvalósítsa a Szellem-Lelket.
Az Iskola a tanulók csoportjával e két cél megvalósításán dolgozik. A Szellemi Iskola Belső Fokaihoz tartozó tanulók gyakorlati módon vesznek részt ezekben a folyamatokban. Mindannyian ráhangoljuk az életünket a Szent Hétszellemre, hogy egy napon megtapasztalhassuk a Szellemmel való eltöltés kegyelmét.
Említettük, hogy a Rózsakereszt tevékenysége miatt a Krisztuserő légkörileg megerősödött. Ez összefügg a Hétszellemnek a Szellemi Iskola Élő Testébe való belépésével.
A Szent Szellem sugárzó tevékenységéhez igazodva a közösségnek valódi szellemi közösséggé kell válnia. Egy ilyen kollektív Szellem-Lélek-tudat igaz testvérekként ismer el másokat, függetlenül a faji testek különbözőségétől és a földrajzi távolságoktól.
A cél az, hogy az egész világra kiterjedjen abszolút Szellem-Lélek egységben. Ahogy teljesítjük a gnosztikus Szerzetben való részvétel feltételeit, minden korlátozás eltűnik, és mint születő új emberi lények, megtapasztaljuk az egyetemes, isteni egységet.
Aki megéli a gnosztikus Világosságerő érintését, az napról napra egyre nagyobb mértékben érzékeli, hogy a Lélek Világa hogyan hatol át, és foglal magába mindent, és miként mozgatnak minden dolgot új Lélekerők egy emelkedett, abszolút egységben. Ez a mindennek mindenben és a mindennek mindennel való egysége.
Catharose de Petri „Az élő ige” című könyvének „Egység – felelősségtudat – irányulás” című fejezetében világos útmutatásokat ad e kérdésekre vonatkozóan, amelyből most idézünk néhány részletet:
„Bizonyára világos, hogy az érettség fokát a Szellemlélek sugárhatása határozza meg. Persze, ha minden jól megy, akkor valamennyi igazi rózsakeresztes – bármely élethelyzetben legyen is – érzi, és tudja, hogy munkára hívják fel.
(…)
Ha a Gnózisnak egy szolgája valóban Krisztus követője, és arra törekszik, hogy a szellemi rend törvénye szerint éljen, és ezt juttassa kifejezésre, akkor minden élethelyzetben eleven példakép mások számára. Akkor az ilyen szolgálóból, bármit is tesz, vagy mond, a tiszta szellemiség árad.
A szellemi rend törvényének csak úgy lehet eleget tenni, ha az ember teljes hitével ennek a törvénynek a keretében, valamint teljesen az endúra fejlődésfolyamatában áll. A Szellemi Iskola mágneses terével csak úgy lehet harmonikus kölcsönhatásban állni, ha megvan az egység, a felelősségtudat és a tisztán a megszabadító célra való irányulás hármas egysége. Csakis e háromszoros törvény betöltése biztosítja a Szellemi Iskola hétszeres gnosztikus-bölcseleti, szervezeti és anyagi megnyilvánulásának sikerességét.”
Kedves Barátaink!
a Szellemi Iskola most egy olyan folyamatba lépett, amelyben nemcsak mikrokozmikus, hanem egyúttal kollektív, gnosztikus érzékenységünk is növekszik. Minél több tudatos tanuló tud részt venni ebben a folyamatban a közeljövőben, annál gyorsabban fog haladni a Halhatatlan Lelkek Szerzete által a Szellemi Iskolára bízott megváltó munka.
Az Élő Testhez való tartozás tudata gnosztikus értelemben azt is jelenti, hogy megismerjük a világra és az emberiségre vonatkozó isteni tervet. Éppen ezért nagyon sok múlik azon, hogy a mágneses Test valóban élő sejtjeként mennyire vagyunk tudatosak, és mennyire érezzük magunkat a részének. Ez tökéletes önátadást követel meg tőlünk: „Uram, itt vagyok. Mit akarsz, mit tegyek?”. Ez lényünk teljes átadását jelenti a Gnózisnak, a Gnózis és a közösség szolgálatában.
Aki úgy része a Szellemi Iskola Élő Testének, hogy azt a saját testének érzi, azonnal megtapasztalja a Hétszellem kegyelmét, amely ebben az Élő Testben megnyilvánul.
Ez a megtisztulás folyamata, és ebben az összefüggésben megtisztulni azt jelenti: egyre tudatosabbá válni a gnosztikus teljességben, és testvéreinkkel együtt állhatatosan folytatni az utat az Új Életterület felé.
Fogadjuk el mindannyian azt a nagy feladatot, amely elé a Szellemi Iskola állít minket, nevezetesen az Élő Testhez való tartozás tudatán, és az isteni beavatkozással való élő harmónia megtapasztalásán keresztül átlépjünk minden határt, országot és távolságot.
Miközben ezt tesszük, a gnosztikus sugárteret kiterjesztjük az egész világra. Akkor a Rózsakereszt ereje jelen lehet mindenütt, ahol emberlények a Gnózisért élnek és dolgoznak. Akkor mindenki megkapja mindenkinek az erejét. És mint tiszta világosság, az egész gnosztikus teljesség sugározni fog – élő erőben, szépségben, igazságban és szeretetben.
Legyen így, kedves Testvérek!