A beszédekben elhangzott szövegek forrásmegjelöléssel szabadon felhasználhatók, idézhetők.
Pünkösd
1. beszéd szövege
Kedves Barátaink,
Szellemi Iskolánk sajátossága, hogy rendkívül különböző világ- és emberképpel rendelkező szellemi keresőkként képezünk csoportot. A legtöbb szellemi csoport tagjait nagyobb hasonlóság jellemzi. Amikor egymással beszélgetünk, gyakran lehet olyan érzésünk, hogy világok választanak el minket egymástól, miközben mégis van egy átélt kapcsolatunk.
A golgotai misztériumhoz való viszonyunkban is lehet eltérés.
Így e pünkösdi konferenciánkon sem a vallássá lett kereszténység képzeteivel szeretnénk foglalkozni, hanem a minden valláson túlmutató, egyetemes szellemi eseményről, aminek az értelme, befolyása és lényegisége minden embert érint.
Időszámításunk kezdetén történt valami Palesztinában, ami minden emberre hatással van, akkor is, ha tud róla, és akkor is, ha nem. Új misztérium jelent meg a világban, az önzetlen szeretet misztériuma. Krisztus a tökéletesen önzetlen szeretet megnyilvánulása a fizikai élet és halál területén.
A visszatérés a szellemi világ legmagasztosabb szféráiba korábban is lehetséges volt. Krisztus annak a lehetőségét hozta el, hogy az isteni szeretet által le lehet győzni a halált. Ez a bennünk megszülető, serkentő késztetés által lehetséges, mely isteni szeretetből fakadóan nem kíván semmit önmaga számára. Még az isteni tökélesedést sem.
Akkor kapcsolódunk ehhez a misztériumhoz, amikor nem akarjuk a saját lényünket erőben és bölcsességben gazdagítani, hanem önátadásunk által szabadteret keletkeztetünk az isteni szeretetet számára, mely csak arra irányul, hogy elajándékozza önmagát.
Mindannyiunk vágya az egó szeretet-utánzatai fölé emelkedni. Mindnyájan ismerjük az énnek azt a színlelő mutatványát, amikor a látszat alaptalan reményét kelti az utánzó hajlama miatt. Így őszinte szellemi törekvésünk tiszta szándékait hamisítja meg, miszerint a saját tökéletesedésre azért törekszünk, hogy képesek legyünk valódi emberiség-szolgálók lenni.
Természetes velejárója az útnak, hogy róla le-letévedünk, és az egó megtévesztő tettetései miatt csapdába esünk, de ezekből a tapasztalatokból újból és újból felébredve haladunk tovább.
Amikor arról a szeretetről beszélünk, mely mindezen át és mindezen túl vezet, akkor nem akarjuk érvényteleníteni saját mikrokozmikus fejlődésünkkel kapcsolatos szándékainkat, hanem mélyebb megismeréshez akarunk jutni az isteni szeretet valósága iránt, melynek tökéletes önzetlensége alapvetően különbözik minden önmagunkra irányuló törekvéstől, a szellemi előrehaladás legtisztább törekvéseitől is.
Hamvas Béla így ír erről:
„A szeretet az a hatalom, amit Jézus a létrontó erővel nem szembeállított, hanem, amely a létrontó erőnél nagyobb, és a kezdeti létezés tisztaságánál véglegesebb tisztaságot teremt, megrendítően szelíd és erőtlen, hatalmát teljesen feladó túlhatalom, amely minden erőnél erőtlenebb, puha és engedékeny és gyengéd.
Ezt a hatalmat nevezi az Evangélium szeretetnek.
A szeretet az, amely a létrontást megfékezi és azt helyreigazítja úgy, hogy a létezésnek az eredetinél magasabb szintjét teremti meg. Ez az a szint, amelyen az égi királyság, a diadalmas igazságnak elpusztíthatatlan alapja nyugszik.”
Barátaink,
a következőkben az önzetlen szeretetnek ehhez a megnyilvánulásához közeledünk, az általunk ismert legjelentősebb földi történés tükrében.
Noha az évkörben most, a naptár szerint pünkösd van, de ez a pünkösdi misztérium a belső utunkon, nincs a naptári ritmushoz kötve. A Szellem-Szeretet-Kapcsolat minket is átható kiáradásának pillanata, nincs korlátok között.
Ez a szeretet nem erény, nem vallásos érték a „jó cselekedet” értelmében, és nem is érzelem, hanem megnyílás, mely megteremti annak belépését a helyreállítás folyamatába, amit az Evangélium a Szent Szellem kiáradásának nevez. Ez a Szellem, ez a tűz végzi el a munkát a szentélyben.
Ez a pünkösdi tűz.
Ehhez a tűzhöz vezet el a golgota és a feltámadás. Ennek a tűznek a forrása az önzetlen szeretet teljessége, az a szándék, amiért az Atya a Fiát bennünk a Földnek adja, és a Fiú önmagát áldozza minden emberért a Földön, emberi testben megszületve és legyőzve a halált, és így az önfeláldozó szeretet magját minden embernek odaajándékozva, minden ember lényébe beülteti. Ezáltal az ember a saját lényébe ültetett szellemi mag felébresztő életre keltésében, szabad akaratából szolgálóként közreműködhet.
Ekkor valójában minden emberért hozott áldozati tettről van szó, azokért is, akik nem keresztény kultúrkörben születtek, akiknek a golgotai misztérium semmit sem jelent, akiknek Krisztus neve is alig jelent valamit. Lehetséges, hogy akár itt Európa közepén különböző szellemi áramlatokat képviselőknek jelenleg is más-más életfeladata van, és így akár köztünk, tanulók között is lehetnek olyanok, akik mindezekhez egészen különbözően viszonyulnak.
Miért beszélünk akkor most mégis a Krisztus-misztériumokról?
Azt szeretnénk kérni, hogy ezt a kérdést tartsuk elevenen e konferencia egésze folyamán, és a választ befelé hallgatózva várjuk, és keressük.
Mit mond erről a szívünk?
Akinek fontos a szellemi megértés és a szellemtudomány, az keresse a szív által átizzított magasabb gondolkodás útjait. Akinek fontosabb a szív melegsége és egy békés, ihletett, intuitív belső meggyőződés, egy sugallatszerű megközelítés, az engedjen nyugodtan és bátran teret a világosságnak, hogy a Szellem úgy közeledjen hozzá, ahogyan az számára kegyelemként megnyilvánul.
A pünkösdi eseményekről és ennek előzményeiről ennek reményében szeretnénk most szólni.
Az esemény, melybe most bekapcsolódunk, Jézus sírba tétele után történik. Akik hallottak róla, látták, vagy valamelyest átélték a golgotai eseményeket, azok most megrendülten folytatják tovább életüket, magukba szállnak, várakoznak, vagy hitetlenkednek. Emberek széles köre ez, a csak messziről hallgatózó, magában elgondolkodó emberektől a magukat tanítványnak tartóktól, a közvetlen kiválasztott apostolokig, vagyis a tizenkettőig.
Két, magát tanítványnak tartó ember haladt Jeruzsálemből Emmauszba a golgotai esemény utáni harmadik nap délutánján. Mélyen megérintődve az eseményeken tűnődtek.
Ekkor egy különös vándor szegődött melléjük, aki azt kérdezte, hogy miért szomorúak?
Ők visszakérdeztek, hogy nem hallott a golgotai eseményekről, hogy a keresztre feszített Emberfia azt ígérte, hogy feltámad?
Erre a vándor azt kérdezte tőlük, ha hittétek szavait, most miért kételkedtek?
Az úton velük együtt tovább haladva elmondta nekik a jeleket, amik már megtörténtek, és amiket megjósoltak mindennek bekövetkeztére.
A tanítványok egyre különösebben érezték magukat, valami megfoghatatlan jelenléte hatotta át őket, és amikor a vándor búcsúzni készült, marasztalták, szálljon meg velük Emmauszban, legyen a vendégük vacsorára.
A vándor elfogadta a meghívást, s hamarosan terített asztalnál ültek.
Ekkor ő vette a kenyeret, megáldotta, és szétosztotta.
A két tanítvány ebben a pillanatban felismerte Őt, Jézust, aki valóban feltámadt.
Ezután azonban eltűnt a szemeik elől.
Barátaink,
A víztől való újjászületés a lélekember megszületését jelenti a négy tiszta éter segítségével.
A szellemtől való újjászületés pedig azt jelenti, hogy kizárólag az Istentől lévő eredeti Szent Szellem léphet be az örök birodalomba! Csakis ez a Szent Szellem vezet a legmagasztosabb értelemben vett élethez. Ebből a szellemből támadhatunk fel a Krisztus által.
Az imént elhangzott történet Lukács evangélium 24. részében van, amely a Krisztus feltámadását követő napok eseményeit idézi fel.
A legtöbbünknek ma is az a nagy problémája, hogy a feltámadás valóra válik-e. Hogy az ember általában képes-e ennek a feltámadásnak az észlelésére. Érezzük-e az emmauszi tanítványok elbizonytalanodását?
Ugyanakkor érezzük-e a legfontosabbat, mint a tanítványok szívének megindulását, akik megérezték a Szellem, a tűz jelenlétét, de először a tudatuk még nem ismerte fel a valódit?
Ma a Szellemi Iskola hétszeres élő teste kész. A gnosztikus asztrális tér élő lélekélet-térré bontakozott ki, és ez az új életterület feltárult a kereső és vágyakozó ember előtt.
Minden valódi szellemi iskola átadja őszinte tanítványainak a Szellem belépéséhez a gnosztikus mágia kulcsait, de rajtunk múlik, használni tudjuk e, és a bennünk megjelenő ajtókat kinyitjuk e.
„Gyújtsd meg a trigonum igneumot, az égő háromszöget,
és hagyd, a TŰZ végezze el munkáját a szentélyben!”
Az 1.kulcs az emmauszi út azon pillanata, amikor minden zavarodottság ellenére a tanítványok meghívják a még fel nem ismert Jézust vacsorára. A Nap leszállóban, az este közeleg, a természet ereje gyengül.
A 2. kulcs:
„A TŰZzel alkosd meg a gondolkodási képességet!”
Az asztal megterítve, az isteni természet eledelei megnyilvánulnak.
3. kulcs: „A TŰZzel képezz gondolatokat!”
Ha képesek vagyunk új gondolatokat képezni a Szellem erejével, akkor Jézus megáldja a kenyeret.
4.kulcs: „ A TŰZzel lobbantsd lángra a megfontolást!”
A szeretet és az új gondolkodási képesség erőinek biztatása az előrehaladott tanulót arra készteti, hogy a tudatot szüntelen irányulásra serkentse.
Jézus átadja a kenyeret, annyit ad, amennyit képesek vagyunk feldolgozni.
Így kapjuk meg az 5.kulcsot: „ A TŰZzel alkosd meg az értelmet!”
Ekkor és csakis ekkor, a minden közönséges észt meghaladó felismerés kibontakozik: Felismerjük Jézust, a feltámadottat!
Mert aki azt mondta, hogy „én vagyok az ajtó”, az megjelent bennünk.
Barátaink!
A tudatnak ehhez a gyújtópontjához érve, azaz annak tudatában, hogy az ember össze van kapcsolva az örök békesség dicsőségével, mely a Gnózis maga, így megyünk Jeruzsálemből a hatvan „futamnyira” lévő Emmauszba.
Az emmauszi események után a feltámadt Jézus a tizenkét tanítványnak jelenik meg, hogy átadhassa a 6. kulcsot:
” A TŰZzel teremtsd meg a hangot!”
és a 7. kulcsot: „A TŰZ által mondd ki a nevet!”
Igen.
Így legyen !
2. beszéd szövege
Kedves Barátaink,
szeretnénk most az úrvacsorától a pünkösdhöz vezető eseményeknek olyan olvasatával foglalkozni, ahogyan ezek egy belső folyamatot írnak le.
E történések több szinten érthetőek, és érdemes figyelembe venni, hogy bármelyik oldalról közelítünk, a hatalmas szellemi összefüggéseknek végül is csak egy kis részébe pillanthatunk be.
Próbáljunk belehelyezkedni a Szent Szellem kiáradását megtapasztalók helyzetébe! Ezt elősegítheti jelenlétünk itt, e tűztemplomban, ahol minden egyes templomszolgálaton megtörténhet a Szellem kiáradása. A rítus során a pódiumi munka és a templomban jelenlévők belső munkája együttesen hasonló helyzetet teremt, mint amit a történelmi pünkösd résztvevői a maguk szintjén átélhettek.
Hallgassunk meg így néhány részletet az Apostolok történetének második részéből:
„És amikor az 50 nap ideje betelt, közösen elmélyülve várták a pünkösdi ünnep eljövetelét. Ekkor hírtelen egy hang hangzott fel a szellemi magasságokból, mint egy hatalmas szél zúgása, és az egész házat betöltötte, amelyben összegyűltek. És az ő látásuk számára tűznyelvek jelentek meg, mint lángok, melyek szétosztódtak, míg mindegyiküknél megnyugodtak. És mindannyian elkezdtek megtöltődni a Szent Szellemmel, és elkezdtek idegen nyelveken beszélni: mindannyian azt mondták ki, amit a Szellem adott számukra.
Ekkor Jeruzsálemben voltak olyan zsidók, magukat a szellemnek odaadó emberek minden népből az ég alatt. Amikor ez a hang felhangzott, nagy számban sietve összegyűltek, és döbbenten hallották mindannyian őket a saját nyelvükön beszélni. Önmagukon kívül kerültek a csodálkozástól és azt mondták: nézd csak, nem Galileaiak mindannyian, akik itt beszélnek? Hogyan lehetséges, hogy mindannyian azon a nyelven halljuk őket beszélni, amelyben születtünk?”
Barátaink,
próbáljuk lelki szemeink elé vetíteni a leírt helyzetet. Az Evangéliumban itt 12 nép felsorolása következik, akik nem értették egymás nyelvét, ugyanakkor a 12 apostol szavait a saját nyelvükön hallották.
Amellett, hogy itt nyilván belső megértésre gondolhatunk, feltételezhetjük, hogy a kimondott szavaknak valós hangzása, értelme és ereje is szerepet játszik. Ez az első csoda, amit az apostolok története leír, és ezután a csodák hosszú sorának leírása következik. Ahogy Jézus mondta nekik, amikor rácsodálkoztak természetfeletti hatású tetteire: „nálam nagyobb dolgokat fogtok cselekedni”.
Természetesen minden csodát lehet jelképesen is értelmezni. A belső és külső szellemi történések leírásán túl azonban arra is felhívják e történetek a figyelmet, hogy a szellemi tetteknek a fizikai szinten is konkrét hatásai vannak.
A csodák így jelentkeznek az életünkben is. Nem úgy, ahogy szeretnénk, ahogy várnánk és feltételeznénk, hanem úgy, hogy ha figyelmesek vagyunk, egyre több eseményben rácsodálkozhatunk a természetfeletti hatásokra. Másként történik valami, mint ahogy történt volna, ha a sorsunkat nem vettük volna a kezünkbe, ha nem vittünk volna végbe valami belső, szellemi tettet.
Ne essünk tévedésbe, nem arról van szó, hogy ha járjuk az utat, akkor az egzisztenciális helyzetünk biztosan rendeződne. Előfordulhat ugyan ilyen, ha a szellemi életfeladatunk jobb külső körülmények között vezet át, de külső tekintetben ugyanúgy lehetséges, hogy a problémák és kihívások azok, amelyek éppen segíthetnek egy következő lépést megtenni. Mégis jó, ha tudjuk, igenis vannak csodák! Minél jobban kifejlődnek a szellemi képességeink, annál inkább kiterjed a tetteink hatóköre.
Kezdetben ezek egészen apró történések is lehetnek. Egy megértő pillantás, egy felelősségteljes gesztus, egy lemondás, egy vállalás, vagy bármilyen tudatos tett a környezetükben, amire hatással voltunk, és ami nem történt volna meg, ha mi magunk nem változtattuk volna meg a hozzáállásunkat. A belső változásaink egyre több apró külső változásban is megnyilvánulhatnak. Például meggyógyulhatnak régóta beteg helyzetek.
A transzfiguráció útja az anyag átváltoztatásának, átszellemiesítésének az útja.A belső szellemi folyamatainknak vannak objektív szellemi körülményei, mind az egész emberiség fejlődésének menetében, mind a saját karmánk tekintetében.
A fizikait a szellemi határozza meg. Így érthető, hogy ami bent történik a saját lényünkben, annak előbb-utóbb hatása van a fizikai környezetünkre is. Úgy ismerhetjük fel ezeket a csodákat, ha nem a saját érdekeink teljesülésének irányában keressük, hanem abban, hogy a közeli és távoli környezetünkben milyen szellemi történésekre van szüksége a világnak, és ezt milyen külső történések segíthetik elő.
A saját lelki-szellemi folyamataink mindig a világ megváltását szolgálják, akár tudatában vagyunk ennek éppen, akár nem.
De minél tudatosabb ez számunkra, és minél jobban áthatja az új lélek indíttatásait ez a tudatosság, annál inkább teljesülhet, hogy „ne az én akaratom legyen meg, hanem a Krisztus akarata hasson általam, a gyógyító világfolyamatokban.”
Ebben az értelemben tekintsünk a most következő kérdésekre inspiráló impulzusként, amivel belsőleg dolgozni lehet és érdemes, akár e konferencián, elalvásunk előtt felidézve e kérdéseket, akár e konferencia után az egyéni elmélyüléseinkben. Olyan képeket elevenítünk meg, amelyek feldolgozása egyéni munkára hív minket.
Egy-egy kérdés meggondolása mindenkinél különböző időt vehet igénybe, és most egyelőre nem a válaszok keresése a cél, hanem az, hogy a templomtér erejében hagyjuk hatni magunkra a kérdéseket. Megjegyezni sem kell, mert ezek a kérdések a szolgálat után a templom előterében kinyomtatva várnak ránk, és magunkkal vihetjük őket. Amit most át szeretnénk adni, az egy szemlélet, egy megközelítési mód, ahogy az evangélium eseményeivel lelki-szellemi munkát lehet végezni.
Kezdjük azzal a kérdéssel, hogy milyen lelki-szellemi helyzetet ír le az úrvacsora.
Ha önmagunkban keressük a 12 tanítványt és Jézus Krisztust, hol találjuk meg, és hogyan találjuk meg?
Az első lépés, hogy időt szentelünk az elmélyülésnek. Mikrokozmoszunk apostoli köre fénylő csillagok gyűrűjeként vár ránk, mint isteni zodiákus, mely szellemi életfeladatunkat már a születésünk előtt beleszőtte a sorsunkba. E szellemi körbe beállva, e belső térben a lélek képes tapogatózni a csöndben. A kezdetben kavargó gondolatok és érzéseink mögött felsejlik a közép ereje, az isteni akarat.
Honnan szól hozzám a belső hang?
Középről szellemi táplálék árad. Ez a kenyér és a bor, az isteni szeretet testté és vérré válik.
Hogyan hat rám a templom ereje?
Júdás elárulja Jézust, és átadja a régi hagyományok megkövesedett őrzőinek.
Mi áll belső lényem és a Szellem közé?
Jézust elfogják, és a törvény elé citálják. Pilátus háromszor kínálja fel a főpapoknak, hogy kegyelmezzenek. Nem a világ törvénye ítéli el, hanem a régi hagyományok őrzői.
Hogyan jön létre bennem az ítélet?
Jézust megkínozzák, és keresztre feszítik. Jézus vérét Arimathiai József felfogja abba a kehelybe, melyben az úrvacsorán Jézus a bort kínálta.
Mi képezi bennem a kelyhet, és mit fogad be a kehely?
Jézus Krisztust eltemetik, leszáll a föld mélyére, és harmadnapon feltámad, és szellemi testben 40 napig együtt van a tanítványokkal. Minden, amit a Szellemtől inspiráltan megértek, a tökéletesség köreként öleli át, és hatja át a lényemet, egészen az elemek szintjéig, a tűz, a levegő, a víz és a föld folyamataiban. 40 nappal azután, hogy Krisztus lehatolt a föld középpontjáig, felemelkedik az ég felhőibe. Most itt az ideje a tökéletes szellemi önállóságnak. Nem várok külső jelekre, külső válaszokra, külső erőkre. A templomom a mikrokozmoszom.
Hogyan maradhatok tudatos kapcsolatban a templom erejével, amikor a hétköznapi feladataimat végzem?
Pünkösdkor leszáll a tanítványokra a Szent Szellem. Ki lehet mondani a teremtő Igét, amit az emberek valóban megérthetnek.
Mit jelent a Szent Szellemben közösséget alkotni?
3. beszéd szövege
Kedves Barátaink!
Húsvét és pünkösd ünnepével kapcsolatban van egy különös egybeesés az ószövetségi és újszövetségi hagyományok között.
A húsvét az ószövetségi hagyományokban a zsidó nép egyiptomi rabságból való kivonulását ünnepli. Egyiptom húsosfazekainak elhagyása volt ez, amit a Tamás akta gyöngyhimnusza az atyai házba visszavezető út kezdeteként ír le. E történet szerint a királyfinak egy sas hozza el szülei levelét: eredeti hazájának szelleme ébreszti fel szellemi alvásából. Ekkor ébred rá, hogy azért indult el erre az idegen földre, hogy a csodás gyöngyöt elhozza a sárkánytól.
Az ószövetségi húsvét tehát a szellemi tanítványokat erre a kivonulásra emlékezteti. Jézus a tanítványaival együtt ünnepelte ezt az ünnepet, mely akkor csütörtök estére és éjjelre esett. A tanítványok új beavatásban részesülhetnek: a kenyér és a bor közös elfogyasztásában. Az ószövetségi hagyomány bárány-áldozatát Jézus áldozata váltja fel, aki önmagát adja át tanítványainak a kenyér és a bor, a saját teste és vére képében. Jézust másnap, pénteken feszítik keresztre, és az ezt követő vasárnapon támadt fel.
40 napig volt együtt a tanítványaival feltámadott testben, a 40. napon volt a mennybemenetele.
Az ezt követő 10. napon, azaz húsvét vasárnapjától számított 50. napon ünnepelték a tanítványok a jeruzsálemi néppel együtt az ószövetségi hagyományok szerinti aratás ünnepét. Ez az ősi ünnep évszázadok óta a búza és a kenyér ünnepe volt. Ami a tömeg számára az aratás ünnepe volt, abban a tanítványok elevenen átélték a kenyérnek egy másik jelentését is, amit Jézus elevenített fel számukra.
Egy ősi ezoterikus hagyomány felébresztése volt ez, miszerint Melkisédek kenyeret és bort nyújtott át Ábrahámnak, annak ígéreteként, hogy előkészíti a megváltó eljövetelét. Miközben a tömeg az új aratást ünnepelte, a tanítványok Jézus feltámadásának ígéretét hordozták a szívükben, és az úrvacsora óta a testükben is. Jézus Krisztus 10 nappal ezelőtt hagyta el őket, és szállt fel az ég felhőibe burkolódzva, azzal az ígérettel, hogy a Szent Szellemet küldi el maga helyett. És így is történt. A 12 tanítvány nem tudta, mit jelent a Szent Szellem kitöltése, és nem tudta, mikor következik be. Körülöttük a tömeg még a régi hagyományok szerint ünnepel. A húsvét ünnepét és a hét hetet lezáró ünnepet a holdnaptár jelölte ki számukra.
Ők azonban a Nap misztériumát hordozták magukban. A feltámadás ünnepe mindig vasárnapra esik: ez a Szellemi Nap egyesülése a Földdel, és az egész Föld szellemi Nappá változtatása.
Ez egy folyamat, aminek mostantól minden egyes emberben végbe kell mennie. Jézus az egész emberiséget a tanítványaira bízta.
De hogyan felelhetnének meg ennek a hatalmas küldetésnek? Hét hét telt el Jézus Krisztus feltámadása óta, hétszer jött el a Nap a Földre.
Hömpölyög körülöttük a tömeg. A legnagyobb külső felindultságban mélységes béke és csend tölti el a lényüket.
Minél tudatosabb számukra az egyéni felelősségük és a rájuk váró sors elhordozásának súlya, annál erősebben érzik a kapcsolódást egymáshoz. Különleges közösséget alkotnak. Sokkal több ez egyes emberek kapcsolódásánál. Nemcsak egymáshoz kapcsolódnak, hanem mindazokhoz, akiknek szeretnék átadni az evangéliumot, az örömhírt. Létezik feltámadás a halott állapotból!
Létezik feltámadás a bukásból!
Hogyan adhatnák ezt át élő módon, hogy megértsék az emberek?
Szellemi tekintetük előtt megjelenik a múlt és a jövő, mint egymást követő inkarnációk sora. Fényhálóként kötik össze a 12 apostol körét mindazok a találkozások, melyeket a múltban átéltek, és a jövőben át fognak élni egymással és mindazokkal, akik most körülöttük ünneplik az aratás ünnepét.
Látják a jövő aratását. Látják, ahogy a búzaszemek az évszázadok földjébe vettetnek, hogy egyszer majd kikeljenek, érett szálakká növekedjenek, és az élet kenyereként táplálhassák a szellemre éhezőket.
De hogyan adhatnák át azt a hatalmas gazdagságot, amit a saját lényükben hordoznak?
Hogyan oszthatnák meg az élet kenyerét és a Szellem borát?
Hogyan léphet ki a külvilágba az, ami most mélységesen bensőséges, hogyan lehet szavakba önteni, ami bennük most csendbe burkolózik?
Közösségük egymással szakrális teret alkot: szellemi templomteret. Közösségük eleven, élő test. A Szent Szellem temploma. A szeretet legtisztább, legmagasabb érzése járja át a lényüket és a saját lényükön keresztül a környezetüket.
Minden szellemi képességüket meg akarják osztani, egymás felé áramoltatni, megsokszorozni, egyetlen közös kelyhet képezve.
Ahogy Jézus vérét Arimathiai József az úrvacsora kelyhébe gyűjtötte, úgy hordozzák most ők is együtt Jézus Krisztus szellemi vérét a saját ereikben, és áramoltatják egy új közös szellemi testben, az apostoli kör élő testében.
Egyetlen kérdés izzik a levegőben: hogyan adhatják át ezt a misztériumot? Hogyan hangozhat fel az őskezdet Igéje?
És ekkor megnyílik az ég. Az ünneplő tömeg még nem veszi észre, de egy különös sejtelem hullámzik át az embereken. Mintha legmélyebb lényükben szólalna meg egy hang: Csendesedj el, ember fia, ki isten gyermekét hordozod magadban. Gyújtsd meg a trigonum igneumot, az égő háromszöget, és hagyd, hogy a TŰZ elvégezze munkáját a szentélyben!
A külső zaj nem csendesül, de a belső csendben egyre többen részesülnek. Ekkor mintha tűz szállna le az égből. Amit eddig a szellemi világba felemelkedve tapasztalhattál meg, azt most éber tudattal megértheted:
A TŰZ-zel alkosd meg a gondolkodási képességet!
A TŰZ-zel képezz gondolatokat!
A TŰZ-zel lobbantsd lángra a megfontolást!
A TŰZ-zel alkosd meg az észt!
A Szellem tüze egyetlen áttetszőn izzó felhőként ereszkedik le a lelkekben mennydörgő visszahangot keltve:
Én vagyok az! A te isteni lényed!
A TŰZ-zel teremtsd meg a hangot!
Igen, itt vagyok: hangzik a tanítvány válasza.Ez az az Ige, aminek a kimondására vártam.
Az Egyetlen Szellem megannyi lángja most minden tanítvány saját legbensőbb szellemeként jelenik meg. Egy-egy lángnyelv minden egyes tanítvány feje felett, mely beereszkedik a lényükbe. Egyetlen Szellem, melyben egymással egyek, ugyanakkor mindannyiuk számára egyedi, és a legmagasabb misztériumokat köti össze a saját életfeladatukkal. Értik, miért élnek, értik, hogyan kell élniük, értik minden egyes Szó jelentését, amit ki kell mondaniuk. Értik a hangot, és értve hangzik fel belőlük. Az őskezdet Igéje bennük hangzik fel.
Új akaratként izzítja át a fejüket, a szívüket és a végtagjaikat.
Mámoros öröm járja át a szavaikat, ahogy most a körülöttük lévőkhöz fordulnak.
A tömeg még nem érti, mi történt. Azt hiszik, hogy Jézus tanítványai megrészegültek. Mi történt? – kérdezik egyre többen. Kérdések merülnek fel az emberekben. Nagyon régi és egészen új kérdések is. Életük legalapvetőbb kérdései.
És bármit kérdeznek, választ kapnak. Nem magyarázatokat, nem az ősi bölcsesség válaszait, hanem a saját helyzetüket értik meg. Az életük értelmét, abban az összefüggésben, ami éppen meghatározza a velük történteket.
12 nép tagjai vannak jelen, 12 féle nyelven beszélnek, és mégis mindannyian értik, amit a tanítványok mondanak. Hogyan lehetséges ez?
Hogyan szólhatnak ilyen kevesen egyszerre mégis ilyen sokakhoz?
És egyszerre megértik a választ: Én vagyok az, aki szól hozzád, a te igazi lényed. Benned feszíttetem meg, és benned támadtam fel. Én vagyok az értelme és ígérete minden megfeszíttetésnek. Az én szellemem vezet téged inkarnációk óta, hogy szabad emberként ébredj fel és követhess engem.
Azért élsz, hogy a tetteiddel megszenteld a Földet!
A TŰZ által mondd ki a nevet!