A 2025. januári templomszolgálat beszédének szövege
A beszédben elhangzott szöveg forrásmegjelöléssel szabadon felhasználható, idézhető.
Jupiter-ember
Kedves Barátaink!
Oly sokan keresik manapság a világban a módszert, a technikát, ami elvezet a megvilágosodáshoz és onnan a megszabaduláshoz.
Pedig a válasz kézenfekvő: Fizikai létünk az, ami hordozza a lehetőséget, az örök élet kulcsát. Benne, általa, általunk készül el a bölcsek köve.
A szellem a mikrokozmosz tekintetében belülről kifelé, a szív rózsájából mérhetetlen gazdagságával hív, és megérint minket újra és újra. Minden szívdobbanással kopogtat arra várva, hogy megnyissuk magunkat, hogy átengedjük neki az alkímiai folyamat irányítását. Ha ez megtörténik, akkor a szellem a Szaturnusz erejében belép a fizikai testbe. A Szaturnusz ugyanis a csontozat ura, és egyben az időből az örökkévalóságba vezető kapu is. Itt képződik a vér, ami a szellemi arany készítésének a kulcsa.
A Jupiter impulzus erejében, a világmű szolgálatában állva az előttünk járókkal, és a hierarchiákkal együtt éltetjük a fentről leereszkedő szellemi piramist, az Élő Testet.
Ha megértjük, és a megfelelő módon közeledünk lépésről lépésre ehhez a különleges folyamathoz, akkor leszünk képesek valóban élni a nekünk felajánlott lehetőségekkel.
Igen, lehetőség.
Lehet.
Nem kell, nem kötelező, csak lehet.
Hogyan vagyunk képesek a vérünket átható szellemi erők megtartására?
Hogyan?
Kívülről befelé, később pedig belülről kifelé, az alkímiai folyamat sorrendjében.
———-
Pál mondása, miszerint: “A jót szeretném, de a rosszat cselekszem”, ismerős lehet valamennyiünknek.
Nem tudom igazán jól csinálni…
Minden törekvésem csak majdnem jó, vagy félig jó…
A világosságra való vágyakozásunk ereje ekkor elkezdheti a nagy mű megvalósítását. Ha képesek vagyunk erre az alapvető belátásra jutni az életünk kapcsán, akkor a vér kapuján át belépnek a szellemi erők. Használatba vesszük ezeket az étererőket, melyek a vérünk által áthatják egész testünket, és elindítják az anyag transzformációját. A testünkben megnyílik a kapu, ami összeköti az időt az örökkévalósággal. Ez a kapu a szív, és körülötte a bordáink a boltív. A vérben megjelenő erővel munkához látunk.
A Jupiter impulzussal egy új belső élmény válik valósággá. A hét tudatállapot negyedik foka megvalósul, a lélek emlékezete életre kel. A fej- és szívszentély megújulási folyamatában, válik valóra a Jupiter beavatás. Az új Jupiter, főpapként kilépve a szentek szentéjéből, egy háromságos Isteni erővel rendelkezik:
az új Merkúr bölcsességével,
az új Vénusz szeretet-erejével,
és az új Mars szellemi akaratával.
Ekkor felismerjük, tudatossá válik életünk szellemi célja, és ez a tudatosság hatja át ezt a pillanatot is, amikor együtt vagyunk valamennyien a Világosság e szentelt munkahelyén. A szellem beáramló ereje használatba veszi lényünket – intuíciók formájában – belső iránytűként kezd vezetni. A Lélekben valódi tudás, a Gnózis – Isten élő ismerete – kel életre. Látni véljük a beavatás hegyén, a csipkebokrot, a Jupiter tüzet.
Ezek a tiszta étererők személyesen szólítanak meg bennünket. Értelmet adva sorsunknak, körvonalazódik a magasabb rendező elv az életünk minden egyes eseményében. Sorsunk minden kihívása, küzdelme, szenvedése erre a pillanatra készít fel minket.
A Jupiter feladatra.
Minden azért történik velünk, hogy ezt a feladatot el tudjuk látni.
A Szellem felé törekvő lélek számára ez az állapot vízválasztó. Ugyanis itt oly könnyű lenne megpihenni. Megérkezettnek gondolni magunkat. Pedig az ösvényünk még csak most kezdődik. A hegyről le kell menni. A világban lenni… a szellemi világból valóként. A tűz forrásától távolodni. Magunkban a lángot életben tartani. A szolgálat helyéről hazatérni a mindennapjainkba. A sivatagi vándorlást, a sorsunkat maradéktalanul felvállalni. Az úton elindulni. Vele, aki bennünk felébredt és a leghalkabb hangon szólít és vezet minket.
Arjuna és Krishna, János és Jézus… A szent könyvek a belső kettősség valóságáról adnak bizonyosságot nekünk.
A lélek felébredt bennünk. Eljött a cselekvés ideje.
Belső munkálkodásunk során, a szív és a fej egysége létrejött. Testünkben a szellemi erők áramlása lehetővé vált. A Másik, a szellemi önvalónk belső iránytűként, segítőként kísér minket. De ahhoz, hogy ennek értelme legyen, fel kell vállalni sorsfeladatainkat.
Mert a lélek ébredése még csak az elhivatottság állapota. A nagy mű akkor teljesedik be, amikor a beavatás hegyéről lemegyünk.
Sorsfeladatinkat felvállalni annyi, mint életünk valamennyi helyzetét beemelni a megújult Jupiter-erők éterterébe.
Mit jelent ez a valóságban? Felismerjük a tudattalanból érkező befolyásokat. Leleplezzük a belső vetítő, az aurikus én sugallatait. Megszakítjuk a gondolatainkban zakatoló belső monológokat. Kilépünk a polaritásból. Öncélú életvitelünket a világ és az emberiség szolgálatába állítjuk.
A Jupiter munka első fázisa megzavarja a dialektika eseményeinek megszokott, logikus folyamát. Kaotikus helyzeteket teremt, elsősorban az emberi kapcsolatainkban. Ezen a ponton fontos tudatosan jelen lennünk ezekben a történésekben. A megoldás ugyanis pontosan ezekben a helyzetekben van. Mert ha vállaljuk a feladatot, akkor a belső folyamat következő fázisaként az új Vénusz is hatni kezd.
A Pelikán képessé válik saját vérével táplálni fiókáit. A szellemi út, amin járunk ezt kéri tőlünk.
A vérünkben lévő szellemi erőkre van szüksége mindenkinek, aki körülöttünk él.
Csupán személyiségünkből kiindulva nem lennénk képesek az ehhez feltétlenül szükséges szeretet-tetteket megnyilvánítani. A bennünk lévő isteni önvaló, a testvéreivel való kapcsolódást keresi. Hívni, ébreszteni akarja őket. A mi dolgunk az, hogy ennek a folyamatnak a szolgálatába álljunk.
A Pelikán vérével táplálja a fiókáit. A bennünk ébredő szellemi önvaló, az új lélek a vérünkben keringő szellemi erőkkel szeretné megajándékozni testvéreit, segíteni ébredésüket.
Emlékezzünk, hogy egy Isteni lény hordozói vagyunk az anyag világában.
Emlékezzünk, hogy életünk beteljesedése attól függ, képesek vagyunk- e kimondani: “Ne az én akaratom legyen, hanem legyen meg a Te akaratod.”
Ez az új Mars beavatása, az egyetlen út.
—————-
Mi történt volna akkor, ha Arjuna nem vállalja a csatát?
Mi történt volna, ha János nem vállalja, hogy megkereszteli a kereső lelkeket?
A bennünk lévő szellemi önvaló ránk vár évezredek óta. Mindannyiunkat feladatra hív: igazodva sorsunkhoz, lehetőségeinkhez és személyiségünkből fakadó képességeinkhez. Mert a személyiségünk áldozata a fáklya, melynek égnie kell a világ sötétjében.
Mindazokat, akik körülöttünk élnek, ránk bízták, minket pedig őrájuk. Így vagyunk egymás örzői, szellemi szempontból.
A Pelikán véráldozata az, ami Arjuna csatája a harcmezőn, és János szeretet-szolgálata, annak tudatában, hogy “utánam jő, aki előttem volt, akinek nem vagyok méltó megoldani a saruja szíját sem”.
Igen, jelen van életünk minden percében és várja azokat a lehetőségeket, amit megteremtünk számára. Keressük azt, hogy hogyan tudunk megérkezni a másik valóságának terébe. Kilépve a személyiség korlátozottságából, a személyiség áldozatvállalásával meg tud születni az a Tér, melyben találkozik belső lényem a másik belső lényével. Belépünk abba az időszakba, amit a Confessio Fraternitatisban megjövendöltek. “Hajadonfőtt, nyílt szívvel és mezítláb megyünk a kelő nap felé. “
Nem majd, hanem most.
Nem más, hanem mi.
Nem máshol, hanem a saját, hétköznapi életünkben.
A Jupiter munkát nem a saját erőnkből kell elvégezni. A Világosság Testvérisége arra vár, hogy segíthessen nekünk és hathasson általunk. A felülről leereszkedő szellemi piramis a szívünkig ér. A csontjainkba hatol és megnyitja a vér kapuját, hogy szeretet- áldozatunk beteljesedhessen.
Barátaink,
a szellemi ösvény célja nem a megvilágosodás és megszabadulás. A szeretet-tett a cél. A Pelikán véráldozata. A megvilágosodás és megszabadulás az ösvény következménye. Ne feledjük, minden egyes mikrokozmoszhoz szól a hívás: “Aki keres, az talál, aki zörget, annak megnyittatik.”
Minden felvállalt szeretet-tett áldozattal, amikor nem menekülünk el a szellemi erők okozta káosz elől, és a mikrokozmoszaink közötti kapcsolatot a szent szőnyegen állva megtartjuk, akkor szellemi értelemben úton vagyunk, a szolgálat útján. Így a világban ennek a szeretet-tettnek a hatására hatalmas, emberi ésszel felfoghatatlan csoda bontakozik ki. Ugyanis aki szíve őszinte vágyakozásával szolgál, azt a kegyelem oltalmazza.
Ez a legtöbb, amit ember emberért, és a világért megtehet.
Ekkor a Jupiter-mű papjaiként, elmondható rólunk:
Ő a Jupiterember, aki kihordta és megszilárdította az emberek lelkében azt, amit a világosságtól ötszörösen kapott.
Ő az emberhalász, aki önszántából a földhöz kötötte magát azáltal, hogy elfogadta sorsfeladatát.
Az anyagba, a küzdelembe és a halálba való alászállás lett a felemelkedése.