A 2024. decemberi templomszolgálat beszédének szövege

A beszédben elhangzott szöveg forrásmegjelöléssel szabadon felhasználható, idézhető.

 

 

A Centenáriumi konferencia II. része alapján

 

A szeptemberi konferencián beszéltünk legfontosabb feladatunkról, nevezetesen, hogy részesei legyünk a Világosság Műve munkájának az emberiség szolgálatában.

Az emberiség szolgálata azt jelenti, hogy tudatosan kapcsolódunk a világhoz: minden megkapott világosságerőt bensőnkben megragadva szembenézünk a világ asztrális valóságával, miközben folyamatosan fenntartjuk irányulásunkat és tájékozódásunkat a szellemivilág tiszta asztrális terével.

Ám mit jelent ez konkrétan nekünk, akik Szellemi Iskolához kapcsolódunk?

Hogyan tudunk egyénileg és csoportként úgy haladni, hogy a gnosztikus Asztrális Tér az emberiség lelkéhez és a bolygó asztrális teréhez kapcsolódhasson, beburkolja, áthassa és gyógyítani tudja azt?

Hogyan tudjuk segíteni, hogy az emberiség sorsa felemelkedjen Krisztus Világosságba és Annak fénye megvilágítsa az emberiség útját?

*********

Közeledjünk e kérdéshez azzal, hogy tudatunk elé állítjuk saját viszonyulásunkat a végtelenség ösvényein haladó kozmoszhoz, benne az emberiséghez, és az ember egyéni, individuális lényéhez.

Ezt a világot a Logosz a tapasztalatszerzés bolygójának teremtette annak érdekében, hogy az ember – annak kiküzdését követően – a szellemi szabadság impulzusát árassza a Teremtő Ige munkájába.

De mi is a tanulnivalónk?

 

Barátaink,

tanítványokként bizonyos szellemi képességek kifejlesztése szükséges hivatásunk betöltéséhez, mely valóságként mikrokozmoszunk szívében él. Mint mondtuk: küldetésünk a bolygói asztrális tér gyógyítása a Szellem kenyerének megsokszorozása és megosztása által. Ez a legmagasabb rendű gyógyító elv, ami életre kelt mindent, ami élettelen és romlott, azért, mert megszakadt a kapcsolata az életadó Szellemmel.

Meg tudjuk ezt tenni?

Képesek vagyunk kivitelezni ezt az alkémiai munkát?

A Rózsakereszt Szellemi Iskolája felépítette azt a tiszta éteri teret, melyben az Alkémiai Menyegzőn való tevékeny részvételhez nélkülözhetetlen „éteri eledelek”, szellemi szubsztanciák valósággá váltak. Annak a mágikus munkának, melyben a a Szellem kenyere megsokszorozható és odaadható két feltétele van: egyfelől az Élő Lélek új asztrális ereje, másfelől az új éteri köntös, az arany menyegzői ruha.

E két feltétel jelen van az Élő Testben.

Ez alapján kijelenthetjük: arra kértek fel bennünket, hogy egyénileg menjünk ki a világba, bárhová is hívjon a sorsunk, ahol szolgálatára lehetünk mindazoknak, akikkel találkozunk – és akiket megvendégelhetünk. Napjainkban ez a feladat túlmutat közösségünkön, jóllehet az Iskola Élő Testében végzett közös munka sosem szünetel. A bennünk élő Lélek alapján – mely Lélek a szívszentélyben született – egyéni tapasztalatainkon keresztül, ennek a világnak a valóságában kell megtanulnunk kibontani ezt az Isteni szándékot. E tevékeny folyamat során összeköttetésben állunk az Élő Testben létrejött tiszta éteri köntössel.

 

Kedves Barátaink!

Bár több tulajdonságnak híján vagyunk, melyeket ez az alkémia megkíván, mégis egyénekként valamennyiünket részesítenek a gnosztikus asztrális tér erőiben, és valamennyien megkapjuk e tér  szent étererőinek eledelét. Ám egy kulcsfontosságú szemponttal tisztában kell lennünk: Az új éteri köpeny megszövéséhez a szellemi törvények ismereteit meg kell szereznünk. Az új lélekerő alapján, a szívünkben született új valóság talaján kell megtapasztalnunk, átélnünk, befogadnunk, és megértenünk az isteni törvényeket – azaz C.R.C. T könyvét, melyek a Hétszeres Szellemen keresztül kifejeződnek és bolygónkra vetülnek.

A tanulás iskolája, mely fejlődésünket szolgálta – az eredendően tiszta, és világossággal teli tér napjainkra rendkívül megromlott, beárnyékolódott. Ezért a világosság szolgálóiként a mi munkánk, hogy sem a személyes életünkben, sem az emberiség sorsában ne utasítsuk el ezeket árnyékokat, mert azokban található annak fordított tükröződése, amit az isteni terv akar megnyilvánítani. Ezt a fordított árnyképet kell nekünk átalakítani a Világosságban ragyogó megnyilvánulássá.

A világra és emberiségre vonatkozó Isteni Terv tiszta víziójára van szükségünk, tehát arra, hogy felismerjük ezt a tervet mindenben, akár pozitív, akár negatív értelemben nyilvánuljon is meg. Ezt a magasztos víziót azután egészen a legapróbb részletekbe menően össze kell kötnünk a világ asztrális valóságával.

Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy nem általánosságban tekintünk a Tervre, leegyszerűsítve mindent jónak, egységesnek és isteninek látva.

Nem.

Legyen bátorságunk észrevenni, hogy ebben a tanulóiskolában elkerülhetetlenül nehéz helyzeteken, szenvedésen megyünk keresztül, különben nem tanulnánk. Ennek a szenvedésnek a megtagadása táplálja a nehézségi erők szellemi lényeit és fokozza az ember és az emberiség szenvedését. Az el-nem-fogadás kényelme gyötrelmet okoz és megteremti azokat az árnyakat, melyekkel próbatételeink során szembesülünk.

Igazi feladatunk így abban áll, hogy tisztán lássuk mindazt, ami a világban zajlik, a maga valóságában, tárgyilagosan, a semlegesség szellemében, és egy belső aktivitásból mindent a neki megfelelő nézőpontba helyezve.

Az isteni Terv nem az örök boldogság paradicsoma, hanem egy pulzáló tér és időnélküliség, a keletkezés és a változás harmoniájában. Ha sikerül mindennek értelméhez áthatolni, és megérteni, akkor az isteni tervet képesek vagyunk a Lélek tudatosságával érzékelni, akkor meglátjuk személyes életutunk egyéni feladatát, aminek megvalósításáért a szellemi világból útnak indultunk.

Napjainkban ez küldetésünk célja: tudatosságunk erejével a sötétség átalakítása Világossággá. A megromlottat, a hiányosat Világossággá alakítva hozzájárulni ahhoz, hogy odaadjuk a világnak azt, amiben hiányt szenved.

Krisztus munkája, a víz átváltoztatása az életet adó Szellem borává olyan alkímiai gyógyító munka, mely leleplezi az illúziókat. Megküzdeni illúzióinkkal azt jelenti, hogy elszakítjuk az ember alkotta káros kötődéseket. Ez a munka kivétel nélkül mindig az Egyetemes Szeretet műve, és sohasem árt senkinek.

Így aki valóban tanítvánnyá akar válni, és az élethez vezető lélekmegszabadító ösvényt választja, annak az előkészületek bizonyos idejét követően meg kell haladnia régi természetének tudatosságát, hogy megnyilvánítsa az Új Lélek tudatát, és megvalósuljon a Tudati Lélek Korának szellemi követelménye.

A változásnak e folyamatában erős segítő szellemi áramlatok és impulzusok sietnek az emberiség elé, amiket senki sem kerülhet ki.

Ennek az szellemi impulzusnak a jelenben zajló kiáradásában az Élet Testvérisége úgy tekint ránk, igen, mindannyiunkra, mint akik egy lépésre vannak az örökkévalóságtól. Egyetlen lépésre vagyunk az Örökkévaló Lénytől, mely már most is bennünk él, mint szikra, mint ígéret. Végtelen szeretetében és együttérzésében a Szerzet lehetővé teszi számunkra, hogy megértsük: csak egy idő van: a Jelen, az Örök Most.

Igen, mert a Valódi Ösvény egyetlen lépésből áll. Egyetlen lépésből, mely lényünk legmélyebb lényegébe vezet, és egyesít minket valódi és halhatatlan Énünkkel. Mint egy világítótorony ragyogó jelzőfénye, élő kövekből épített hatalmas tornyáról kivetíti örök és mindenütt jelenlévő világosságát, meggyújtva az élő szikrát minden szívben! Erőteljes és lüktető kozmikus szívként az egész világot elárasztja körbejáró fényével. Így számtalan, a földi mezőkön elvetett szellemszikrával érintkezik, felébresztve és mozgásba, szellemi cselekvésbe hozva azokat.

Ez az, amit a Szerzet és a szellemi világ érzékel, mert szemében mi vagyunk a Fény szikrái, melyek felszabadítják a Szellem Egyetemes Tüzét, lángra lobbantva az egész Kozmoszt a Tűz, a Világosság és az Élet ünnepén. Mérhetetlen szeretetében és együttérzésében az idő határán, tudatunk peremén szerető kezét nyújtja felénk, ezt üzenve:

„Gyertek, itt az idő! Egyetlen lépésre vagytok a Szabadságtól!”

 Egyetlen lépés, egyetlen pillanat.

ITT és MOST!