Ex Deo nascimur – Istenből születünk
Ez a mondat szinte az egész teremtett Univerzumot körülöleli.
Egyrészt arra utal, hogy mindannyian Istenből valók vagyunk.
Mindannyian Isten gyermekei vagyunk – legmélyebb lényünket illetően.
Másrészt arról a folyamatról szól, amikor az Eredet, a Forrás, ami kint is és bent is van, elkezdi feltárni magát a számunkra, a Lelkünk szemei számára.
Eláraszt az Élő Vizével, és teljesen új perspektívákat nyit meg nekünk.
Ekkor a megélés szintjén tapasztaljuk meg, hogy valóban Istenből valók vagyunk.
Ebben a folyamatban aztán kénytelenek vagyunk előbb-utóbb elengedni a régi elképzeléseink nagy részét, mert ez nem a megértésről, nem arról szól, hogy bármilyen formában is kontrollálhatnánk az értelmünkkel azt, ami történik.
Itt csak az működik, ha a Lélek stabil alapján engedjük magunkat vezetni a Világosság addig elképzelhetetlen gazdagságának a megéléseiben.
Azt is mondhatnánk, hogy ekkor szinte újraszületünk, újjászületünk ebben a leírhatatlan bőségben.
És ennek során arra is ráébredünk, hogy az Isteni Intelligencia egészen egyéni lehetőségekkel látott el minket.
Ez az állapot azonban mindig csak a JELENBEN képes megnyilvánulni.
Amikor egyre jobban képesek vagyunk JELEN lenni, nyitottnak lenni a leírhatatlan Szellem váratlanságára.
Tehát azt is mondhatnánk, amikor a fizikai és a belső szemeink teljesen egymásra találnak, akkor minden a helyére kerül.
Ekkor a látás, a megismerés és a létezés teljesen új módja jön létre:
a JELENLÉT működési módja.
Összefoglalva elmondhatjuk:
a tudás – jelenlét, a tudás magában az életben való tiszta jelenlét!
Sok dolog van az életünkben, amiből összeáll a tudatunk.
Ezek az ismeretek azonban mind csak képekből származnak:képekből, és nem a valóságból!
Olyan ez, mintha egy filmet néznénk, és érzékelnénk a képeket és a hangokat.
Látunk hozzánk hasonló embereket, és felismerjük valaminek a képét, de azt nem tudjuk, hogy amit láttunk, az milyen is valójában.
Ahhoz, hogy megismerhessük Istent, akiből többszörös értelemben is születtünk és születünk,helyet kell adnunk neki az életünkben.
Ez azt jelenti, hogy valóban teret teremtünk a megnyilvánulásai számára nap mint nap,
És ebből következően jelen lesz a tetteinkben, a gondolatainkban és az érzéseinkben is.
Így konkrétan és folyamatosan hozzájárulunk az égi hajó megépítéséhez, aminek létrehozása az egész emberiség lehetősége és feladata korszakunkban.
Ezt az ókori Egyiptomban Nap-bárkának hívták, amiben Osiris ül a hét sugárral együtt, vagy a hét, evezős emberrel.
Perzsiában pedig a zoroasztrizmus napjaiban Ahura Mazda, a legfőbb Világosság istene így szólt a szolgájához:”Készíts egy Wara-t, egy elkerített területet, majd építs egy járművet, egy bárkát!
Keltsd életre benne az összes megnyilvánulatlan Világosságot! ”
Így tehetjük lehetővé, hogy a rendszerünkben létrejöjjön minden, amire a halhatatlan Léleknek szüksége van az életéhez, a fejlődéséhez.
Hogy elindulhassunk lélek-utazásunkra az Eredeti Teremtés felé, tehát először egy Wara-t hozunk létre:egy nyitott teret, egy üres teret, ahová nem viszünk semmit a korábbi elképzeléseinkből.
Ez a hely szabad, tiszta és üres.
Így kezdődik el az új teremtés.
Így nyilvánul meg a sejtjeinkben készülődő igazán Új Ember.
A feladat most is ugyanaz, ami mindig is volt: hétszeres szellemi iskolát kell építeni.
Másképpen kifejezve:a mikrokozmosz hét nézetével,a benne lévő hét életterülettel kell dolgozni.
Ennek a folyamatnak az eredményeként a hét életterület – a tudatközpontokkal együtt -újra életre kel a Nap-bárka hét evezőseként.
Ennek a megvalósításához ITT és MOST minden jelen van:
Egy nagyon különleges kozmikus konstelláció, egy erőtér, ami az Idő folyamában pontosan erre jött létre, és végül, de nem utolsósorban:olyan emberek közössége, akik erre vágynak.
Ahogy bennünk, emberekben egyre jobban formálódik a védett belső tér, a Wara, ezzel párhuzamosan emberiség-szinten is kezd megformálódni egy új létezés, egy új paradigma tere.
És persze ez oda-vissza hat: minél inkább tudatosul Föld-szinten, hogy valójában: Istenből születtünk, és születünk,
annál könnyebben éljük ezt meg mi is.
/ Konferenciaszöveg részlet /
